2020 – november

A szerkesztők előszava

Kiss Tibor Cece, Pál Krisztina, Benkő Henrietta

Színkavalkáddal érkezik az ősz, és a Pszichoterápia novemberi száma. Van bíbor ünneplés, arany öröm, helyt kap a barna bánat, de ott virít az üde zöld is.

S ha már ősz, szót kell ejtenünk az átmenetiségről. Átmeneti ez az időszak a szerkesztőség életében abban a tekintetben, hogy Szőnyi Gábor átadja a főszerkesztői stafétát Takácsy Mártának. Gábor leköszönéséből fakadó veszteségélményünket árnyalja várakozásunk, amivel köszöntjük az új főszerkesztőt. Mostani lapszámunkban Gábor búcsúírása, a következőben Márti beköszöntő írása lesz olvasható. 

Szerkesztőségünkbe frissességet hoznak szerkesztőségi gyakornokaink, Barna Mária és Benkő Henrietta. Csapatunk új tagjai egyre jobban átlátják a szerkesztőség működését – és működési hiányosságait. Lejárt az első gyakornoki félévük, így – bár Szőnyi Gábort búcsúztatjuk, s a szerkesztőbizottság soraiba „engedjük” – mégis, egyúttal bővülünk.

Átmenetet élünk meg a COVID kapcsán is: a nyári, kicsit nyugodtabb időszaka után ismét kezdjük érezni a pandémia kapcsán is a zordabb időszak beköszöntét. A 2020 tavaszán született kreatív túlélő működésre mutatunk meg egy figyelemreméltó és őszinte példát: Dombi Ilona és Fülemile Judit írásában bemutatkozik a veszprémi Horgony Nappali Klub online verziója. A járványhelyzethez kapcsolódott az augusztusi számban meghirdetett pályázatunk is, melyben arra indítottuk pályázóinkat, hogy tartsanak görbe tükröt a szakma elé: a rovatban Árvay Dorottya karikatúrája csal mosolyt az arcunkra.

Talán az érzéskavalkád hozza, talán más, de túl a grafikán számos írás is foglalkozik a művészetek különböző területeivel a novemberi számban. Így Incze Adrienne mozgás- és táncterápiás, Bauer Andrea zeneterápiás, Platthy István művészetterápiás cikke. De olvashatunk filmlevelet Lőrik Dóra tollából, illetve verset Ormay Toméból.

Utóbbi szerzőt, szerkesztőbizottságunk tagját 85. születésnapja alkalmából köszöntjük. Szintén ünnepelt Szőnyi Magda, a Magyar Relaxációs Szimbólumterápiás Egyesület alapító tagja. 80. születésnapja alkalmából interjúval köszöntjük.

S hogy melegedjünk még az öröm és ünneplés érzéseiben: nagy büszkeséggel számolunk be arról, hogy Tiringer István szerkesztő társunk sikeres habilitációs előadást tartott a PTE BTK Pszichológia Doktori Iskola szervezésében. Gratulálunk!

Folyton változásban vagyunk tehát, s a közelgő tél árnyékában is bizakodóan tekintünk a jövőbe. Több forgatókönyvvel is készülünk a következő konferenciára: reménykedünk a személyes megszervezhetőségben. Részletek a lap hasábjain.

Örömmel vegyes izgalommal készülünk a jövő évre a tekintetben is, hogy 2021-ben a Pszichoterápia folyóirat harmincadik évfolyama érkezik Olvasóinkhoz. Ez alkalmából több meglepetéssel készülünk. Ha többet elárulnánk, nem lenne meglepetés – nemdebár?

Túl az érzések kavalkádján a sokszínűség a tanulmányok témájában is tetten érhető a novemberi számban: a már említett cikkeken túl izgalmas gyakorlatias tanulmányokat olvashatunk az öngyilkossági kockázat becslése (Bérdi Márk) és a nárcizmus pszichoterápiája (Mathias Lohmer, Corinna Wernz) témájában.

Kiss Tibor Cece vitaindító írása a terápiás, konzultációs órán történő jegyzetelést járja körül. Csősz Roland hozzászólását adjuk még közre. Reméljük, sokakat tovább gondolkodásra késztet a vita, és ellenállhatatlan vágyat éreznek majd a klaviatúra megragadására.

Újabb etikai esetpéldával örvendeztetjük meg a nagyérdeműt. Futó Katalin és Nagy Ágnes (Magyar Mentalizációs Egyesület), illetve Szemán Dénes (Tündérhelyi Pszichoterápiás Képzés) elemzik az esetet. De természetesen szokásos rovataink (konferenciabeszámolók, könyvismertetések) is bőséges kínálattal szolgálnak a szakmai hírekre éhes Olvasónak.

Kellemes szüretelést kívánunk!

Főszerkesztői elköszönés – Staféta

Atlétikában az egyéni teljesítmények összemérése között a váltófutás a csapatsport. Legizgalmasabb, kritikus része a stafétabot átadása. Az átadó nem készülhet arra, hogy utolsó erejét összeszedve átszakítsa a célszalagot, majd akár összeroskadva kifújhatja magát. A távpontján túl még tartja a tempót, amire az átvevő a bot átadásának pillanatára felgyorsul, hogy átadó és átvevő mozdulataikat összehangolva, a botot egy ideig együtt fogva tempóvesztés nélkül váltsanak. Az átadó ezután kényelmesen lelassulva elhagyja a pályát. A folyamat minden zavara, megtorpanása az egész csapat eredményét kockára teszi.

Csaknem húsz éve, hogy Buda Béla, a Pszichoterápia alapítószerkesztője továbbadta a folyóiratot. Kritikus időszak volt, ami kifelé nem látszott, hiszen a lap soron következő száma késés nélkül megjelent. Ez két csapaton múlott: az akkor éppen, hogy létrejött MentalPort alapítóin (Bokor László, Lovas Zsuzsa, Ormay Tom, Szőnyi Gábor), akik elvállalták egy önálló szaklap kiadásának kockázatát, átvéve azt az Animulától, valamint a frissen felálló szerkesztőségen (Albert-Lőrincz Enikő, Bokor László, Stang Tünde, Szőnyi Gábor, Túry Ferenc).

Buda Béla komoly szerkesztői gyakorlattal rendelkezett, amikor 1992-ben elindította a Pszichoterápiát. Munkásságának központi vonulata volt a pszichoterápia népszerűsítése: egyetemi tanulmányai végén már a Valóságban jelent meg írása a pszichoanalízisről, megtörve a „burzsoázia szolgálóleánya” ideológiai bélyeget s a hallgatást. A későbbiekben újabb és újabb irányzatok meghonosítását támogatta, ostorozva a szemléletek közötti párbeszéd hiányát. Dolgozott az Orvosi Hetilap szerkesztőségében, majd részt vett a Psychiatria Hungarica, az Alkohológia, és az Addictologia Hungarica létrehozásában.

A rendszerváltás időszakára megteremtődött a képzés, megalapultak a szakmai egyesületek, a szakvizsga (1992). Abszolút helye volt egy pszichoterápiás lapnak.

Buda indító kérdése az első számban: Érdemes-e pszichoterápiás szaklapot indítani? Lesz, aki olvassa? Lesz, aki ír bele? Szemléletéről így szól: Független, autonóm lap legyen, egyetlen irányzatnak sem kötelezi el magát… egyedül, magam szerkesztem… Nem lesz szerkesztőbizottság, felelős szerkesztő, szerkesztőségi vagy lektori tanács… Egyszemélyben magam leszek a felelős mindenért… ha valaki akar, társulhat… a szerkesztő élhet a kommentár jogával…”

Buda munkamódját nem, de a Pszichoterápia általa megfogalmazott küldetését tovább vittük:

• érdeklődés, vita ösztönzése
• pszichoterápiás íráskultúra növelése
• iskolák, irányzatok „más nyelvű” bemutatása
• integratív eklektikus gondolkozás, gyakorlat elősegítése
• egyoldalúság csökkentése, új irányzatok támogatása
• etikai érzékenység növelése
• hatáselemzések, kutatás serkentése
• felvilágosító, nevelő munka más szakmákkal
• pszichoterapeuta identitásának erősítése, érdekvédelem
• képzés, továbbképzés támogatása

2002 óta független, külső lektorokra támaszkodó szerkesztés zajlik. Szerkesztőbizottság (az induló csapat: Bagdy Emőke, Biró Sándor, Buda Béla, Füredi János, Gergely György, Harmatta János, Kézdi Balázs, Hidas György, Ormay Antal Pál, Tringer László) valamint a Pszichoterápiás Tanács (mára Pszichoterápiás Tanács Szövetség) jelenti a szakmai háttértámogatást.

Az összetett rendszerből következett a főszerkesztői szerep – felelősség, menedzselés, képviselet, a kreativitás és a lapkészítés diktálta fegyelem összehangolása, mindezt együtt tanulva. A szerkesztőség azóta is kéthetente ülésezik. Évente kétszer van „nagyszerkesztői”, egyszer találkozó a szerkesztőbizottsággal. A gazdasági oldal úgy alakult, hogy a Pszichoterápia nem támaszkodik semmilyen pályázatra vagy más külső támogatásra. A szerkesztők, szerzők, lektorok térítés nélkül dolgoznak. A nyomdai előállítást és a postázást az előfizetések, a többi költséget – adminisztratív titkár, adminisztratív és technikai háttér, pénzügyi szolgáltatási rész, nyelvi lektor – a MentalPort fedezi.

A Pszichoterápia legkevésbé az olvasóktól és a szerzőktől független. Ha nincs olvasó, nincs lap. Ha nincs beküldött tanulmány meg egyéb írás, akkor nincs lap. Amikor valaki a lap anyagait – akár oktatási jószándékkal – engedély, fizetés nélkül terjeszti, akkor a Pszichoterápia ellen is dolgozik. Amikor valaki a lap helyett olyan fórumot választ, ahol írását szerkesztők, lektorok nem mérlegelik, csiszoltatják, akkor az olvasók ellen is dolgozik.

A megőrzés-megújulás dialektikájában nagyjából ötévente zajlik megújulási hullám a szerkesztőségben. Az átvételtől a pszichológiai munkán alapuló tanácsadás világa is bekerült a lap profiljába. 2003-tól a hagyományos tanulmányok rész mellett terjedelmes „szakmai közélet” rész is alkotja a lapszámokat. Viták, álláspontok, interjúk, beszámolók kezdtek megjelenni. Itt kapott teret később az „Etikai példák” sorozat. 2005-ben szerveztük meg a Pszichoterápia folyóirat első konferenciáját, amely kitágítja az érintkezési teret az egyes irányzatok és képviselői között. A szerkesztők adják a konferencia szervező- és programbizottságát.

A szerkesztőség fokozatosan alakult, bővült az évek során; a felkérést gyakornoki pályáztatás váltotta fel. Sorban Tiringer István (2008), Kiss Tibor Cece (2009), Valkó Lili (2010), Takácsy Márta (2012), Berger Noémi, Pál Krisztina (2014), legutóbb pedig Barna Mária, és Benkő Henrietta (2020) került be a csapatba. 2017 óta Pach Judit látja el a szerkesztőségi titkári feladatokat; 2019 óta Pobozsnyi Ágnes nyelvi lektor gondozza az írások magyarságát. Az induló szerkesztők közül Stang Tündét tragikusan, korán (†2007) elvesztettük; Túry Ferenc, majd Albert-Lőrincz Enikő szakmai pozíciójuk túlterhelővé válása miatt a szerkesztőbizottságba léptek át.

A 2014-15-ös megújulásba tartozik, hogy átalakítottuk a lapszerkesztés menetét: egy-egy szám szerkesztői páros felelős gondozásába kerül, így nagyobb idő nyílik hosszabb távú előkészítésre. Ezzel egyidőben hármas tagolásúvá vált a lap: „műhely” résszel bővült. A cél, hogy szakmailag fontos, érdekes dolgok, önálló tanulmányt még nem adó kutatások, műhelymunkák is helyet kaphassanak, mint amilyen például az „Így dolgozunk mi”. A konferencia mellett a lap köré évi rendszerességgel ankétok szervezése is csatlakozott.

Újabb váltási szakaszba érkeztünk, amikor tavaly év elején elindítottuk a főszerkesztői szerepkör átadását. A konferencia szervezésének vezetését az évi egyszeri, projekt jelleg folytán már tavaly Kiss Tibor Cece és Valkó Lili párosa vette át, a hozzá tartozó egyesületi összekötők és diáksegítők csapatának irányításával együtt.

A szerkesztőség menedzselése folyamatos, így az átadás lépésről-lépésre, másfél éve zajlik. A gyakorlatban már Takácsy Márta viszi a feladatokat; a nyári nagyszerkesztői – ahol az identitáshoz tartozó történeti áttekintésre is sor került – jelentette a gyakorlati átadás lekerekítését, miközben az egymáshoz kapcsolódó szerepkörök (MentalPort vezető-kiadó; főszerkesztő; konferencia főszervezők) rendeződése, összecsiszolása még zajlik. 2021-től Takácsy Márta a Pszichoterápia főszerkesztője. A felelős kiadó Bokor László, a Pszichoterápia rendezvényeinek fő szervezői Kiss Tibor Cece és Valkó Lili. A szerkesztőség tagjai: Berger Noémi, Bokor László, Kiss Tibor Cece, Pál Krisztina, Tiringer István, Valkó Lili szerkesztők, Barna Mária, Benkő Henrietta gyakornokok. Szerkesztőségi titkár: Pach Judit, nyelvi lektor: Pobozsnyi Ágnes.

1. kép: Váltóbot átadása

http://www.jgypk.hu/tamop13e/tananyag_html/egyeni_sportagak/vltfuts.html

Dr. Bóka Ferenc, Cziberéné Nohel Gizella, Dorka Péter, Vári Beáta: Egyéni sportágak

A stafétabotot már nem fogom, lassulva futok. A szerkesztőbizottság tagjává válva, mintegy a szerkesztőbizottság és a szerkesztőség közötti összekötőként, némileg eltávolodva nézek a futók után. A váltás – összes nehézségével együtt – hatékonyan zajlik. Számomra ennek bizonyítéka a járvány szorítása dacára megmutatkozó kreativitás, gyors reagálás: „Pszichoterápia a járvány idején” különszám szakmai körképpel, kutatással, „Becsavarodás – kicsavarodás” online műhelykonferencia.

A Pszichoterápia jövő évi, 30. évfolyama lehetőséget ad szakmánk harminc évének szemlélésére; a folytatás terveket, megújulást, frissülést is tartogat.

Takácsy Márta beköszöntőjével folytatás a következő számban…

Szőnyi Gábor

TANULMÁNYOK

Módszertani tanulmány

Mathias Lohmer, Corinna Wernz: Nárcizmus és áttétel fókuszú pszichoterápia

Fordította: Szabó Veronika

Az áttétel fókuszú pszichoterápiát (transference focused psychotherapy, TFP) (Yeomans, Clarkin, Kernberg 2016) a súlyos személyiségzavar kezelési eljárásaként fejlesztették ki. A tanulmány ezt a megközelítést a nárcisztikus páciensek kezelésén keresztül mutatja be.

Kulcsszavak: áttétel fókuszú pszichoterápia – TFP – nárcizmus

Módszertani tanulmány

Incze Adrienne: Terápiás történések tárgya és jelene. A pszichodinamikus mozgás- és táncterápia hatótényezői

Jelen írással kettős célom van: egyfelől, hogy a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia (PMT) módszerében rejlő terápiás lehetőségeket érzékelhetővé tegyem a hatótényezők kiemelésével, külön hangsúlyozva a testtudati munka jelentőségét. Másfelől, többféle pszichodinamikus módszer elméleti megközelítésének szempontjából fűzöm össze mondandómat, a verbális pszichoanalitikus és a nem-verbális pszichoterápiás módszerek, emellett a pszichoanalitikus irányzatok közötti „értő párbeszéd” katalizálására. Ennek részeként a „globális élménymód” újféle értelmezési lehetőségét vezetem be. A cikk második felében konkrét példákon keresztül jelenítek meg terápiás helyzeteket. A PMT módszer a testet terápiás kontextusba vonja. A mozgásos helyzet kapcsolati munkamódjában a mozgásos-testi fókusz és a gondozói érintés a kontextus révén kölcsönös érzelemszabályozást facilitáló helyzeteket tesz lehetővé. Ezzel szemben a – szintén mozgásos – testtudati munka során a figyelmi fókusz nem a kapcsolaton, hanem a személy primer testi élményén van. A testi élmény evidenciája, a globális élménymód miatt is, fokozatosan elválasztja a korábbi jelentést az élménytől. Ez az állapot kellően hangolódó, támogató érzelmi légkörben mintegy „helyet ad” a korábban befogadhatatlan affektusoknak is, és ezáltal teszi lehetővé a változást, gyógyulást.

Kulcsszavak: pszichodinamikus mozgás- és táncterápia – primer testi tapasztalat – globális élménymód – a test alkotó kapacitása – párbeszéd a módszerek és irányzatok között

A gyakorlat kérdései

Bérdi Márk: Az öngyilkossági kockázat becslésének új megközelítése

Ahogy az öngyilkosság továbbra is globális népegészségügyi probléma, világszerte egyre több kutatás foglalkozik az öngyilkosság megelőzésének és előrejelzésének lehetőségeivel, illetve a használt mérőeszközök megbízhatóságának vizsgálatával. Ezek az eredmények – számos okra visszavezethetően – legalábbis vegyes képet mutatnak skáláink prediktív értékéről.
Az ezredforduló óta egyre nagyobb teret nyer az öngyilkossági veszély felmérésének egy olyan megközelítése, amelyet kliens-orientáltság jellemez s a kliens szuicid krízisének narratívájára, egyedi történetének megértésére fókuszál. Ezek a jellemzően interjús eljárások szisztematikusak: a klasszikusan vizsgált veszélyeztető faktorok mellett a páciens szükségleteire, erősségeire, a protektív tényezőkre és a kezelési terv kidolgozására fókuszálnak.
A tanulmány elméleti részében a szuicid állapot felmérésének és terápiájának új megközelítését mutatom be, két esetrészlettel illusztrálva. A második részben két rizikóbecslő eljárást mutatok be. Az egyik a Screening tool for assessing risk of suicide névre hallgató interjú (Hawgood és De Leo), amely a rövid távú, illetve közvetlen rizikó becslésében alkalmazható. A másik a hosszú távú vulnerabilitást mérő, hat tételes rövid szuicid skála, amelyet Rihmer Zoltán és munkatársai dolgoztak ki.

Kulcsszavak: öngyilkosság – predikció – narratíva – kliens-központú

Módszertani tanulmány

Bauer Andrea: Emlékezés a lélek hangjára. A hangok önreflexiót segítő hatásmechanizmusai Roman Polanski: „A zongorista” című film egy részlete alapján

Władysław Szpilman – A zongorista című film főszereplője – a háborúban átélt borzalmak és teljes kiszolgáltatottsága ellenére képes volt egy olyan belső – a környezetére is ható – folyamatot létrehozni, melynek hatására megmenekülhetett. Noha mindez egyáltalán nem volt tudatos cselekedet a részéről, a művészete segítségével tette mindezt, melyben a zene és a szelf-koherencia érzésének találkozási pontja segítette őt. A tanulmányban ezen példát is felhasználva kísérletet teszek annak feltérképezésére, a hangok, a zene hogyan tud – akár terápiás hatást is keltve – belső változást elérni a zenét alkotóban és hallgatóban egyaránt. A hangot a nem tudatos, testi és affektív tapasztalásunk útján vizsgálom. Kutatom azokat a folyamatokat/struktúrákat, melyek az élmények hangi reprezentációi mentén lehetőséget teremtenek a kapcsolati tudás korrekciójára. A memóriakutatások eredményeit is felhasználva koherens énkép kialakulását vizsgálom a zenepszichológia és a zeneterápia tükrében egy komplex bio-pszicho-szociális modellben gondolkodva. Elemzem a koragyermekkori társas viszonyulás hangi élményeinek a reziliencia kialakulásában játszott szerepét az elsődleges gondozói kapcsolat tükrében. A (zene)művészi alkotási folyamat alakulása a vitalitás affektusok, az időérzékelés alakulásában gyökerezik, a sterni fogalmak segítségével megkísérlem e folyamat leírását, megértését.

Kulcsszavak: reziliencia – zenei emlékezet – vitalitás affektusok – zenei idő – szelf-koherencia – ön-szinkronitás