PSZICHOTERÁPIA
A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
Megjelenik negyedévente
33. évfolyam 4. szám 2024. november
Tartalom
A szerkesztők előszava
Eörsi Dániel, Valkó Lili
TANULMÁNYOK
Elméleti tanulmány
Halmai Tamás: Hol a fókusz? A figyelem szerepe a mentális zavarokban
Elméleti tanulmány
Bokor László: Szabadság és boldogság: terápiás kapcsolat a társas univerzumban
Elméleti tanulmány
Farkas Kinga, Csukly Gábor, Peter Fonagy: A Bálint-csoport mint a mentalizáció terepe? Fordította: Czinege Ádám
Hozzászólás
Béres Judit, Berta Beáta, G. Tóth Anita: Hozzászólás Jakobovits Kitti Az irodalomterápia magyarországi helyzetének jelene és dilemmái című tanulmányához
MŰHELY
Kutatási előtanulmány
Nagy Petronella, Farkas Kinga: A szakmai személyiségfejlődés nyomában – előtanulmány a Pályagörbe kutatáshoz
Műhelybeszámoló
Benkő Henrietta, Kepics Zsanett: A Pszichoterápia folyóirat és a szakegyesületek találkozója
Pályázat
Amit ma a páciensemtől tanultam
SZAKMAI KÖZÉLET
Az iskoláját!
A Debreceni Egyetem pszichoterápia szakképzése – Kepics Zsanett, Pál Krisztina
Szerkesztőségi közlemény
Viták, hozzászólások
Van-e szükség hazánkban pszichoterápiás ellátási hálózatra, s ha igen, miért nincsen a közfinanszírozásban? – Égerházi Anikó ♦ Kiss Anna ♦ Váradi Enikő
Hírek
In memoriam: Süle Ferenc – Narancsik Gabriella
Kitüntetések
Beszámolók
A Pszichoterápiás Tanács Szövetség küldöttgyűlésének összefoglalója
Konferenciák – Eörsi Dániel
Irodalmi rovat: Álmodtam egy csoportot – Csurgai Dorottya
Könyvismertetések – Benyus Zsuzsanna ♦ Tiringer István
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények
A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA
A Pszichoterápia folyóirat krisztusi korba ért; fiatal, de mégis tapasztalt, erős, bizakodva tekint a jövőbe. Intenzív szociális életet él: társ-lapokkal és szakmai szervezetekkel egyeztet, élénken érdeklődik olyan kiváló ismerősei életének irányában, mint például a Gigazoom és a Pszichoterápiás Tanács Szövetség. Gyermeke, a Konferencia az idén lett nagykorú. A születésnapi összejövetel jól sikerült, az elhangzott beszédekből írások születtek.
Az egyikre különösen érdemes felfigyelni, Halmai Tamás a figyelemről, annak normális aspektusairól és patológiás problémáiról szóló tanulmányát közüljük. A gondolatmenet az elméleti, neurobiológiai szempontoktól a gyakorlati, élményszintű jelenségekig ível, kíváncsian várjuk az ígért folytatást.
A következő tanulmány is konferencia-előadás alapján született, Bokor László a társadalmi címkék okozta determináltságnak és az egyéni szabadság élményének látszólagos ellentmondását, valójában szoros összetartozását járja körül. Újítás folyóiratunkban, hogy a lábjegyzetben szereplő előadást QR-kód segítségével könnyen megtalálhatóvá tettük.
Harmadik tanulmányunk szintén kapcsolódik az idei konferenciához; Farkas Kinga és munkatársai angol nyelvű publikációjának fordítását közöljük, miközben eszünkbe jut, hogy a gondolatmenet alapján milyen izgalmas műhelyben vehettek részt a konferenciára látogatók.
Őszinte szakmai miliőnkre jellemző módon kritikus hozzászólás érkezett egy korábban megjelent tanulmány kapcsán: Béres Judit, Berta Beáta és G. Tóth Anita folytatják az irodalomterápia lehetőségeiről szóló diskurzust.
A műhely rovatban Pályagörbe néven egy többlépcsős, a mi életpálya-lehetőségeinket vizsgáló kutatás vette kezdetét, melyben szakmánk számos képviselője vesz részt. A kutatócsoport két tagja, Farkas Kinga és Nagy Petronella közlik a kutatási előtanulmányt, ezzel egy fontos és elegáns tudományos standardnak is eleget tesznek (Bokor után: egy teljesíthető énideálparancsot követnek, mely remélhetőleg hozzájárul szabadságuk megéléséhez). Ezt követően beszámolunk intenzív szociális életünknek megfelelő, szakegyesületekkel történt találkozónkról, ahol közös gondolkodási irányokat, együttműködési és publikációs lehetőségeket kerestünk. Majd a szeretett és népszerű pályázatok közül írtunk ki újabbat: várjuk annak megosztását, ki hogyan tanul a pácienseitől.
2023-ban indítottunk interjúsorozatot a pszichoterapeuta képzőhelyek bemutatása végett. E számban jelenik meg az utolsó: a debreceni képzés oktatóival és hallgatóival beszélgettünk. S kiderült, hogy nem csak mi szerettük készíteni ezt a rovatot, de volt, aki olvasta is, hiszen Csigó Katalintól érkezett helyesbítési kérés az előző interjúban elhangzottak kapcsán.
Vitánk a pszichoterápiás ellátási hálózatról nem szó szerinti vita, de egy fontos kérdésben közös gondolkodás. Reméljük, hogy sok év múlva kordokumentumként tekintünk vissza rá. Emlékszünk Süle Ferencre, élete végén Narancsik Gabriella gyűjtötte össze szerteágazó, rendkívül fajsúlyos életművének legfontosabb sarokpontjait.
Nem maradhat el konferenciabeszámoló és könyvismertetés rovatunk sem, ismét összegyűjtöttük a megjelent és megjelenő szakkönyveket, szervezés alatt álló képzéseket, rendezvényeket.
Ez tehát a 33. ősz lapunk életében, „itt van újra” a maga melankolikus szépségével. Elmúlást is sugall, de változást is hoz. Kettőnk közül az egyikünk szomorú amiatt, hogy a másikunknak szerkesztőként ez az utolsó lapszáma. Búcsúzunk egymástól, közben élvezzük, amint ezt a szerkesztőségi bevezetőt késő este és kora reggel közösen írjuk egy közösen szerkeszthető dokumentumban. Időnként odaköszönünk, hogy látjuk egymást, csiszoljuk, javítjuk egymás mondatait és megéljük, hogy csapatban dolgozunk.
Eörsi Dániel, Valkó Lili
TANULMÁNYOK
ELMÉLETI TANULMÁNY
Halmai Tamás
Hol a fókusz? A figyelem szerepe a mentális zavarokban
A globalizáció és a digitalizáció folyamatainak egyik következménye, hogy az információ óriási tömege egyre könnyebben hozzáférhető számunkra. Emellett úgy tűnik, a szűrők a különböző médiumokban, valamint az online felületeken egyre kevésbé hatékonyan működnek – mindez figyelmünket jelentős kihívás elé állítja. A figyelemre egyrészt összetett hálózatként, másrészt alulról felfelé, illetve felülről lefelé irányuló folyamatként tekinthetünk, amely ütközőfelületként a külvilággal való kapcsolatunk alapja. A kutatások szerint a nyugati társadalmakban a figyelem átlagos terjedelme rohamos gyorsasággal csökken. A különböző mentális zavarokban a figyelmi problémák speciális formáival találkozunk. Az orientáló és végrehajtó rendszer korai hiányosságai hosszabb távon gyengítik a kognitív kontrollt és ezen keresztül az önszabályozást is. Transzdiagnosztikus természetük miatt ezek később számos mentális zavar kialakulásában szerepet játszhatnak. A figyelem működésével kapcsolatos kutatások azt jelzik, hogy amíg az externalizáló típusú korai zavarok gyenge éberségi reakciókkal, addig az internalizáló típusúak inkább az orientáló rendszer elszakadási problémájával függenek össze. A figyelem két különböző fajta hiányossága így eltérő kognitív és ezen keresztül érzelmi tünetekhez vezet. A végrehajtó figyelem ugyanakkor bizonyítottan fejleszthető; míg gyermekkorban a játékos-szimulációs módszerek járhatnak sikerrel, addig felnőttkorban a meditáció segíthet „mentális izmunk” edzésében. Felmerül, hogy a pszichoterápiás folyamat miként hathat a páciens figyelmi működésére – ezt a kérdést jelen tanulmány folytatása vizsgálja.
Kulcsszavak: figyelmi probléma – fókusz – transzdiagnosztikus – internalizáló-externalizáló zavarok
ELMÉLETI TANULMÁNY
Bokor László
Szabadság és boldogság: terápiás kapcsolat a társas univerzumban
A tanulmány megpróbál rávilágítani arra, hogyan hatnak az egyéni mentális folyamatokra a társadalmi keretek és a történelmi kontextus, valamint bemutatni azt, hogy a páciens és terapeutája kapcsolati munkája hogyan teszi láthatóvá egy társadalmilag releváns, de társadalmi szinten még nem feldolgozott téma megközelítését. Életünket meghatározza, hogy értékekhez igazodunk. Családi, nemzeti, társadalmi, kulturális, szakmai értékek belső reprezentációit hordozzuk. Igazodunk hozzájuk. Sikeres igazodásainkat magas önbecsülés, öröm és szabadságélmény kíséri. A parancs és szabadság paradoxonával szembesülünk, ezért fontos kérdés, hogy mit kezdjünk a terápiás helyzetben átélt boldogság és szabadságélménnyel. A boldogság és a szabadság kérdése egyszerre meghatározója az egyén és a társadalom életének. Belső irányító értékeink, az ideálok, előírások, eszmék belső reprezentációi olyan, csak részben reflektált parancsai a kultúrának, amelyek teljesítése a szabadság élménye által kísért örömmel, boldogsággal jár. Vagyis léteznek parancsok, amelyeknek teljesítése szabadságélményhez vezethet. A közös értékek, ideálok teljesítése összetartó erővel rendelkező közös örömmel jár. Ezt a kötődés szabadságának is nevezhetjük. A civilizáció ennek köszönheti létét, mivel a kötődés társas szintű szervezőerőként jelenik meg. Az értékek válsága aláássa a kötődések kapcsolódási pontjait, ezért társadalmi szinten kritikus folyamatokhoz, traumákhoz vezethet és az egyén esetében krízisállapotot hozhat létre. Feltételezhetjük, hogy a teljesíthető énideálparancsok hiánya vezet a boldogtalansághoz és a szabadság elvesztésének élményéhez, vagyis a krízisre jellemző beszűkültség szabadságtól megfosztott állapotához. Ezért terápiás helyzetben mindkét szélsőség – a szabadság és az attól való megfosztottság – dilemmákat vet fel, amelyek gondolkodásra, megértésre késztetnek terápiás munkánk során.
Kulcsszavak: szabadság – kötődés – értékek – énideálparancsok – szelfsérülés
ELMÉLETI TANULMÁNY
Farkas Kinga, Csukly Gábor, Peter Fonagy
A Bálint-csoport mint a mentalizáció terepe?
Fordította: Czinege Ádám
A Bálint-csoport bevált és hatékony módszer a segítő szakemberek rezilienciájának erősítésére. Tanulmányunkban egy esettanulmányon keresztül ennek mélyebb rétegeit kíséreljük meg feltárni. Annak ellenére, hogy a módszer hatékonysága bizonyított a nehéz esetek kezelésének támogatásában, mégis meglepően kevesen alkalmazzák. Feltételezésünk szerint ennek egyik oka, hogy nem rendelkezünk eléggé pontos ismeretekkel a módszer működéséről, hatásmechanizmusáról és hatásáról. Erre válaszul a kortárs pszichoterápiás trendekkel összhangban a mentalizáció elméleti keretére építő megközelítés megfontolását javasoljuk. Cikkünk kiemeli a Bálint-csoport különleges jelentőségét, amely abban rejlik, hogy – más mentalizáció-alapú terápiákhoz hasonlóan – hatékonyan támogatja a szakembereket a bonyolult, érzelmileg megterhelő és a szakmai kompetenciájukat meghaladó helyzetek kezelésében. Azt reméljük, hogy ez az értelmezés elősegítheti a módszer szélesebb körű elfogadását, lehetővé teheti hatékonyságának szisztematikus vizsgálatát, valamint erősítheti a csoportvezetők képzését és a résztvevők elköteleződését. Ez a törekvés egyszerre tiszteleg Bálint Mihály kutatásközpontú megközelítése előtt, és nyitás az orvostudományban és pszichoterápiában is egyre hangsúlyosabbá váló bizonyítékokon alapuló módszerek felé. Összességében célunk, hogy rávilágítsunk a Bálint-csoportban rejlő lehetőségekre, és elősegítsük annak széles körű alkalmazását a segítő szakemberek támogatásában.
HOZZÁSZÓLÁS
Béres Judit, Berta Beáta, G. Tóth Anita
Hozzászólás Jakobovits Kitti Az irodalomterápia magyarországi helyzetének jelene és dilemmái című tanulmányához
A Pszichoterápia folyóirat 2024. februári számában közöltük Jakobovits Kitti Az irodalomterápia magyarországi helyzetének jelene és dilemmái című tanulmányát. Az írás megjelenése után megkereste szerkesztőségünket a Magyar Irodalomterápiás Társaság vezetősége, hogy szeretnének hozzászólást írni és kiegészítéseket fűzni a tanulmányhoz.
A szerkesztő
Vissza az előzőre