PSZICHOTERÁPIA
A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
Megjelenik negyedévente. 35. évfolyam 1. szám 2026. február
Tartalom
A szerkesztők előszava
Barna Mária, Tiringer István
TANULMÁNYOK
Módszertani tanulmány
Esperger Zsófia, Kovács Péter: A pszichologizáló szubjektív betegségelméletek szerepe
az onkológiai betegséggel érintett páciensek pszichés ellátásában II. rész – Gyakorlat
Elméleti tanulmány
Lajtai László: A Dunning-Kruger hatás a pszichoterápiában és a pszichoterápia mai magyarországi helyzete
Elméleti tanulmány
Sifter Éva: Néhány szempont a pszichológus-pszichoterapeuta-képzési út jelenlegi hazai rendszerének felülvizsgálatához
MŰHELY
Műhelytanulmány
Somlai Judit: Terápia támadás alatt
Hozzászólók: Hárdi Lilla ♦ Tarafás Laura ♦ Somlai Judit
Hozzászólás
Hozzászólások Szondy Máté, Magyary Ágnes, Mészáros Noémi, Zsila Ágnes: Mesterséges
intelligencia a pszichoterápiában című műhelytanulmányához – Blümel Ferenc ♦ Bokor László ♦ Szondy Máté, Magyary Ágnes, Mészáros Noémi, Zsila Ágnes
SZAKMAI KÖZÉLET
Interjú
Ars poetica – Interjú Szőnyi Gáborral – Csürös Judit, Valkó Lili
Viták
Van-e szükség hazánkban pszichoterápiás ellátási hálózatra, s ha igen, miért nincsen a közfinanszírozásban? – Oriold Károly
Minőségbiztosítás és szupervízió – Ormay István ♦ Rózsa Ildikó ♦ Hardy Júlia ♦ Treuer Tamás ♦ Vizin Gabriella
Útravaló – A jövő pszichoterapeutáinak
Önkénteskedés – Demetrovics Hanna, Kakuk Zita
Beszámolók
A Pszichoterápiás Tanács Szövetség küldöttgyűlésének összefoglalója
Konferenciák – Krammer-Németh Noémi ♦ Tiringer István
Szakmai állásfoglalás
A gyermek- és ifjúsági pszichoterápiás képzés lehetőségei – Cseh Júlia, John Balázs, Kakuszi Szilvia, Kovács Tamás, Kövesdi Andrea, Mailáth Nóra, Németh Laura, Osváth Anikó,
Papp Ildikó, Szilágyi Nóra, Tényiné Csábi Györgyi, Tóth Beáta
Viták
Minőségbiztosítás és szupervízió – Záró gondolatok: Kútvölgyi Andrea, Mailáth Nóra és Nagy Ágnes
Útravaló – A jövő pszichoterapeutáinak
Szakpszichológus-képzések – Demetrovics Hanna, Kakuk Zita
Etikai rovat
A terápiás gyakorlat etikai kérdései 49.: Farkas Kinga ♦ Fazekas Ágnes ♦ Imre Adrienn
In memoriam
Varga S. Katalin megemlékezése Benczúr Lilláról
Beszámolók
A Pszichoterápiás Tanács Szövetség küldöttgyűlésének összefoglalója
Konferenciák – Barna Mária ♦ Biró Gergely ♦ Kelemen Gábor ♦ Németh Noémi
Könyvismertetés – Dufla Ferenc
Szakkönyv- és folyóiratlista
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények
A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA
Téli lapszámunkat a nagy havazások közepette állítottuk össze. Talán sokunknak szokatlan így a tél; van, akit megnyugtat, másoknak inkább szorongató a dermedtség. A folyóirat háza táján jelentős változásokon mentünk keresztül. Ahogy már előző lapszámunkban hírt adtunk róla, három fontos szerkesztőségi taggal lettünk kevesebben, bár máris érezzük, hogy Valkó Lili, Benkő Heni és Vattay Dani sok szempontból velünk maradnak, és tovább támogatják ötleteikkel, írásaikkal a lapot és a szerkesztői stábot. Két gyakornokunk, Németh Noémi és Csürös Judit, valamint két egyetemista gyakornokunk, Kakuk Zita és Demetrovics Hanna
a stábbeli változások és a konferenciaszervezés feladatainak sűrűsödése miatt talán minden eddigi új csatlakozónál gyorsabban kell, hogy megérjenek a szerkesztőségi feladatokhoz, de sikerrel veszik a kanyarokat – a mostani lapszámban is olvasható Zita és Hanna írása, az Útravaló – a jövő pszichoterapeutáinak. Bízunk benne, hogy munkájuk közelebb hozza a lapot az egyetemista korosztályhoz is. Lapszámunk Tanulmányok részében közöljük
Esperger Zsófia és Kovács Péter onkopszichológiai tanulmányának második felét. Előző számunkban a szerzők a szubjektív betegségelméletek jelentőségét igen sokoldalúan elméletileg járták körül. A folytatásban konkrét esetekkel érzékeltetik, hogy pszichodinamikus megközelítésben hogyan tárható fel – és válik terápiásan integrálhatóvá – a pszichologizáló betegségelméletek személyes funkciója. A tanulmány meggyőzően mutatja, mi lehet a pszichodinamikus megközelítés hozzáadott értéke a pszichoonkológiában napjainkban domináns kognitív- viselkedésterápiás munkamódhoz képest. Lajtai László tanulmánya a szakmai önértékelés torzulásának hatásait vizsgálja a pszichológiai segítő munkában. A téma hosszú ideje aktuális a hazai pszichológiai ellátás valóságában, amivel kapcsolatban sokféle panaszt lehet hallani. A tanulmány értéke részben abban áll, hogy kiemeli a konstruktív visszajelzések alapvető szerepét, s annak fontosságát, hogy azt szisztematikusan alkalmazzuk a szakmai pálya minden időszakában – de különösen a kezdetén. Sifter Éva tanulmánya kapcsolódik a hazai pszichológus- pszichoterapeuta képzés kérdéseihez, és a jelenlegi helyzetet vizsgálja felül, azzal érvelve, hogy érdemes figyelemmel követni az olyan tág perspektívájú, általános felsőoktatási innovációkat, amelyekben a tudásháló gyakorlatias fókusz köré épített, transzdiszciplináris, jól körülhatárolt elemekből épülő szerveződést jelent.
A Műhely rész anyagai szorosan kapcsolódnak 18. konferenciánk programjaihoz, és remélhetőleg megtermékenyítően hatnak a soron következő jubileumi konferenciára is. Először Somlai Judit lassan két éve elhangzott, megrázó esetbemutatását olvashatják,
amely az izraeli pszichiátriai és pszichoterápiás munka és krízisintervenció komplexitását
mutatja be az október 7-i terrortámadást követően és az utána kirobbant háború alatt. A háborús menekültekkel és kínzástúlélőkkel való munka magyar és írországi praxisán alapuló tapasztalataikkal, reflexióikkal Hárdi Lilla és Tarafás Laura reagálnak, majd Somlai Judit záró hozzászólása olvasható. Lezárul a mesterséges intelligencia (MI) szerepével kapcsolatos, négy lapszámon átívelő vitánk. A mostani két hozzászólás Blümel Ferenc és Bokor László részéről érzékletesen mutatja, hogy az MI forradalma a „régebb óta fiatal” szakmai generáció tagjait is mélyen foglalkoztatja. Végül pedig a vitát indító tanulmány szerzői, Szondy Máté, Magyary Ágnes, Mészáros Noémi és Zsila Ágnes foglalják össze annak tapasztalatait. A Szakmai közélet részben több fontos kezdeményezésről olvashatunk. A gyermek- és ifjúsági pszichoterápiás szakképzés hazai kialakításának lehetőségeit vizsgálja egy egész, a hazai klinikai gyakorlat és képzés számos kulcsintézményében tevékenykedő szerzőcsoport által jegyzett írás. Sokat gondolkodtunk azon, hogy az egyértelműen tanulmány mélységű, átfogó írást melyik rovatunkban közöljük, és végül azért döntöttünk a Szakmai közélet mellett, mert ingyenes online hozzáférhetősége miatt talán így jut el az írás a szakma legtöbb tagjához, márpedig ez szakmapolitikai állásfoglalás is egyben, amelynek fő felvetéseit szerkesztőségünk is támogatja. Lezárul a Minőségbiztosítás és szupervízió vita is az elindító kollégák (Kútvölgyi Andrea, Mailáth Nóra és Nagy Ágnes) visszatekintő, értékelő gondolataival, továbblépésre vonatkozó javaslataival. Etikai rovatunk most új szakmai kihívással, a felnőttkori autizmus spektrumzavar kezeléséhez kapcsolódó etikai dilemmákkal foglalkozik szakavatott elemzők közreműködésével. Varga S. Katalin szép, Benczúr Lillát búcsúztató írását olvashatjuk még ebben a rovatban. Tudósítunk a Pszichoterápiás Tanács Szövetség legutóbbi küldöttgyűléséről is. XX. konferenciánkkal (Káinok és Ábelek – Harc és szövetség a szakmában és a terápiában) kapcsolatos felhívásunkkal pedig arra buzdítjuk olvasóinkat, hogy merüljenek el idei témáinkban, miközben megkezdjük a beérkezett
absztraktok értékelését és a konferencia szervezését. Reméljük, e lapszám színes tartalma is segít majd inspirálódni, elmélyülni mindenkinek azokban a témákban, amelyekhez a legközelebb érzi magát. De arra is megpróbálunk lehetőséget teremteni, hogy bárki új vizekre evezzen.
Barna Mária, Tiringer István
TANULMÁNYOK
MÓDSZERTANI TANULMÁNY
Esperger Zsófia, Kovács Péter
A pszichologizáló szubjektív betegségelméletek szerepe az onkológiai betegséggel érintett páciensek pszichés ellátásában II. rész – A gyakorlat
Tanulmányunk az onkológiai betegséggel érintett páciensekkel folytatott pszichológiai munka egyik érzékeny rétegét, a pszichologizáló betegségelméletekhez fűződő viszonyulás dilemmáit vizsgálja pszichodinamikus szemléletben. Elemzésünk rávilágít arra a polarizálódó szakmai tendenciára, amelyben az egyik oldalon a pszichés oksággal való azonosulás, a másikon az ettől való intellektuális és érzelmi elhatárolódás jelenik meg, és amely mindkét irányban képes torzítani a tartalmazási funkció működését. Klinikailag hiteles, fiktív esetvignettákon keresztül emeljük ki az onkopszichológiai és szakpszichoterápiás ellátás érintkezési pontjain tapasztalt dilemmáinkat; majd egy valós eset segítségével állítjuk kontrasztba, hogy a tartalmazás jelentősége hogyan sűrűsödhet olykor egyetlen pillanatba – például a diagnózisközlés utáni krízisben –, máskor pedig hogyan bontakozhat ki években mérhető folyamatként, amikor a páciens bűntudata, szégyene vagy regresszív igényei csak fokozatosan válnak elviselhetővé. Központi kérdésként tárgyaljuk, hogy a terapeuta hogyan őrizheti meg szakmai és etikai integritását abban a feszültségmezőben, amelyben egyszerre kell válaszolnia a páciens omnipotens fantáziáira, a multidiszciplináris team elvárásaira és saját szorongásaira. Kitekintésünkben a szociális genomika kurrens eredményei felől közelítünk: ezek a kutatások az etiológiai narratíváról a prognosztikai narratívára helyezik a hangsúlyt, vagyis a stressz nem a betegség okaként, hanem annak lefolyását módosító tényezőként értelmeződik. Ennek a paradigmaváltásnak a potenciális hatásait gondoljuk tovább a pszichoonkológia jövőjére nézve.
Kulcsszavak: pszichologizáló betegségelmélet – pszichoonkológia – pszichodinamikus szemlélet – tartalmazás – bűntudat
ELMÉLETI TANULMÁNY
Lajtai László
A Dunning-Kruger hatás a pszichoterápiában és a pszichoterápia mai magyar helyzete
A Dunning-Kruger effektus olyan kognitív torzítás, amelyben az egyének túlbecsülik képességeiket azokon a területeken, ahol alulteljesítenek. Ezt a jelenséget, amelyet először David Dunning és Justin Kruger írt le 1999-ben, később számos különböző területen azonosították. A jelenség különösen jelentős azokban a szakmákban, például a pszichoterápiában, amelyekben a téves megítélésnek súlyos következményei lehetnek. A pszichoterápiában a kezdő szakemberek alulfejlett metakognitív képességek miatt túlbecsülhetik készségeiket, ami téves diagnózisokhoz és hatástalan kezelésekhez vezethet. Ezzel szemben a tapasztalt szakemberek esetében megjelenhet az anti-Dunning-Kruger-hatás, amelyet túlzott óvatosság és kockázatkerülés jellemez. A szupervízió és a strukturált visszacsatolási mechanizmusok kulcsfontosságúak e torzítások enyhítésében, mert biztosíthatják, hogy a terapeuták kritikusan reflektívek és fogékonyak maradjanak a folyamatos tanulásra. Magyarországon az elmúlt években folyamatosan nőtt a pszichoterápiás szolgáltatásokat nyújtó szakemberek száma, és egyre több terápiás ellátás érhető el különböző intézményi és magánrendelői keretek között. A kognitív torzulások képzésen, továbbképzésen, folytatólagos mentoráló kapcsolatokon és folyamatos szakmai fejlődésen keresztül történő kezelés fontos (lenne) a magas színvonalú ellátás fenntartásához. Az intézményi, munkahelyi támogatás és a strukturált mentori programok a pszichoterapeuta-képzés előtt, alatt és után biztosíthatják, hogy a gyakorló szakemberek időben kapjanak visszajelzést és útmutatást, illetve javítsák kompetenciájukat és önismeretüket.
Kulcsszavak: Dunning-Kruger hatás, anti-Dunning-Kruger hatás, szakmai kompetencia, klinikai szupervízió, pszichoterapeuta képzés
ELMÉLETI TANULMÁNY
Sifter Éva
Néhány szempont a pszichológus-pszichoterapeuta-képzési út jelenlegi hazai rendszerének felülvizsgálatához
Tanulmányomban néhány szempontot sorakoztatok fel a jelenlegi hazai pszichológus-pszichoterapeuta-képzési út felülvizsgálatához. Ezek a szempontok három fókusz köré csoportosíthatók, melyek a következők: 1. képződők elégedetlensége (hosszú, költséges, kevéssé gyakorlatias képzés), 2. pszichológus-pszichoterapeuta-képzések szabályozásának nemzetközi és hazai alakulása (egységes, bárhol elismertethető képzésre törekvés), 3. nemzetközi és hazai felsőoktatási folyamatok változásai hallgatói, társadalmi és piaci nyomásra (kihívásalapú, kutatással kísért oktatási folyamat; mikrotanúsítványok). Azért válogattam ezeket a szempontokat, mert könnyen illeszthetők általános felsőoktatási problémákhoz, melyekre már sikeres innovációk épülnek. Ilyen általános felsőoktatási probléma a gyakorlatiasabb képzéstartalmak igénye a hallgatók felől; a nemzetközi mobilitást lehetővé tevő uniformizált képzések igénye (európai uniós szabályozás normái); a munkaerőpiac és az akadémiai-tudományos szféra értékeinek, elvárásainak illeszthetősége. A CHARM-EU (európai egyetemi szövetség) ezekre a problémákra kihívásalapú, befogadó, transzdiszciplináris, mobilitást segítő képzési rendszert építve reagál. Ennek a képzési rendszernek a fókuszában egy-egy jelentős társadalmi probléma áll, e köré épül fel a tudásháló. Véleményem szerint a CHARM-EU képzési rendszer modellként szolgálhat a pszichológus-pszichoterapeuta-képzések számára is. Tanulmányomban felvillantok a pszichológus-pszichoterapeuta-képzési rendszerrel kapcsolatos olyan kérdéseket, melyekre véleményem szerint választ kínálhat a CHARM-EU képzési f ilozófiájának szellemében született képzési változás.
Kulcsszavak: képzési út – elégedetlenség – szabályozás – új képzési gyakorlat – mikrotanusítványok – változások a felsőoktatásban
Vissza az előzőre