Korábbi számok

PSZICHOTERÁPIA

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

Megjelenik negyedévente 32. évfolyam 1. szám 2023. február

 

Tartalom

 

A szerkesztők előszava

Benkő Henrietta, Kepics Zsanett

 

TANULMÁNYOK

Esszétanulmány

Tari Annamária, Szőnyi Gábor: Online terápia – online képzés?

Elméleti tanulmány

Oravecz Róbert: Az öngyilkosság-folyamat jellege az analitikus pszichoterápia szemszögéből

Elméleti tanulmány

Flach Richárd: Az iskolapszichológus szerepe a gyermek- és serdülőkorú öngyilkossági krízis kezelésében

 

MŰHELY

Műhelybeszámoló

Valkó Lili: Az etikai kérdések helye és dilemmái a képzésben és az egyesületi életben

Stúdióbeszélgetés

Kepics Zsanett, Vattay Dániel: Beszélgetés a serdülők lelkiállapotáról, ellátásról

Vicinális

Pál Krisztina, Kepics Zsanett: Új felszállók…?

Pályázat

Zatroch Zsuzsa: Pszichológus a végeken

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Portré

„Üljünk körbe, mint az indiánok anno, és próbáljunk meg a tűz körül vagy az asztal körül eszmét cserélni” – Portré Szemelyácz Jánosról – Összeállította: Berger Noémi

Helyzetkép

GIGAZOOM a transzparencia jegyében – Árkovits Amaryl, Pintér Gábor, Terenyi Zoltán, Tóth Erika, Varga S. Katalin, Csurgai Dorottya, Kútvölgyi Andrea, Markó Dávid

Viták, hozzászólások

Vita a pro bono pszichoterápiákról – Barna Mária

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 40.: Csonka Judit ♦ Kardos Tímea ♦ Kuritár Eszter

Hírek

Demetrovics Zsolt székfoglaló előadása

Beszámolók

Konferenciák – Tiringer István ♦ Kiss Ádám Bence ♦ Eörsi Dániel

Könyvismertetések – Bakuretz Bonnie, Deák Anita ♦ Tiringer István

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

 

A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA

 

Lendületesen indult az új év a szerkesztőségben: januárban elindítottuk az online folyóiratot, felvettük az első podcast-beszélgetésünket, szerveztünk egy ankétot, megjelent az etikai rovat írásaiból szerkesztett kötet, s hosszú idő után újraindítottuk a hírlevelünket. Új rovatokat is indítunk az évben. Jelen lapszámunkban olvashatják a Vicinális rovatunk felhívását – szeretnénk bemutatni az ország kevésbé látható szakmai műhelyeit, munkahelyeit, melyek a klasszikus tankönyvi tereptől valamiképp eltérnek -, de a későbbiekben is találkozhatnak majd új rovatokkal.

Az új év gyakran hozza annak a reményét, hogy az idei jobb lesz, mint az előző, most ez a vágy különösen erős az elmúlt évek fényében. Amikor ezt a számot olvassa az Olvasó, már több mint egy éve háború dúl a szomszédunkban, az azt megelőző éveket pedig a COVID okozta krízis nehezítette. Mindezek hatnak társadalmunkra, pácienseink pszichés állapotára. Fontos rátekintenünk arra, amiben vagyunk, hogy láthassuk, mi az, amire hatni tudunk, s megérezzük az erőnket.

Az elmúlt időszak következtében megnövekedett az online terápiák száma és a róluk szerzett tapasztalat, mindez felveti a távterápiás-képzés kérdéskörét is, amelyről részletesen ír tanulmányában Tari Annamária és Szőnyi Gábor. Ezt követi két tanulmány az öngyilkosság témakörében. Oravecz Róbert az öngyilkosság folyamatjellegét elemzi a kommunikációs szempontok alapján, a terápiás folyamatra is rátekintve, megvizsgálva a terapeuta felelősségét a szuicid folyamat kimenetelében. Flach Richárd a serdülőkori öngyilkosság-megelőzést kutatja írásában, és iskolapszichológiai protokoll létrehozását sürgeti a témában.

Ehhez az íráshoz több ponton kapcsolódik a serdülők lelkiállapotáról és ellátási lehetőségeiről folytatott podcast-beszélgetésünk, melynek szerkesztett változatát olvashatják a folyóiratban. A beszélgetés résztvevői – Dr. Borbáth Katalin, Dr. Mészáros Gergely, Pap Erika és Szabó Ágoston, – az ellátás különböző területeit képviselik.

A Műhelyben olvashatnak még a Barna Mária és Vattay Dániel által szervezett ankétunkról, mely az etikai kérdések képzésben és egyesületi életben elfoglalt szerepéről és dilemmáiról szólt. Ebben a részben találják a már említett Vicinális rovatunk felvezetőjét, amelynek akár lehetne egy állomása Zatroch Zsuzsa írása: Pszichológus a végeken. Pályázatunkra bár disztópiákat és utópiákat kértünk, több írás is érkezett a pedagógiai szakszolgálatok, iskolapszichológia világából, felhívva a figyelmet arra, hogy sok kollégánk érzelmileg nagyon megterhelő helyzetben dolgozik. A következő számunkban olvashatják majd a pedagógiai szakszolgálatokban dolgozó pszichológusokkal készített felmérés eredményeit.

A Szakmai közéletben Szemelyácz János izgalmas portréjában mélyedhet el az Olvasó, és az is kiderül, mi a közös a portré eddigi szereplőinek életében. Aki esetleg lemaradt volna a Gigazoom-ról, a Szakmai közélet írásai között megtalálhatja a hazai pszichoterápiás képzés kérdéseiről szervezett találkozó beszámolóját. Lezárult a vitánk a pro bono pszichoterápiákról, Barna Mária összegzi a tapasztalatokat. 40. etikai esetünkben a terapeuta erotikus álma okoz bonyodalmakat a terápiában, Csonka Judit, Kardos Tímea és Kuritár Eszter elemzéseiben különböző nézőpontokkal találkozhatnak.

Örömteli hír, hogy Demetrovics Zsoltot a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. A lap végéhez közeledve olvashatják konferencia-beszámolóinkat, könyvajánlóinkat, s ha elég figyelmesen nézik a lapot, felfedezhetik azt is, hogy közeleg a folyóirat 17. konferenciája! Amikor ezt olvassák, már beérkeztek a szerkesztőségbe az absztraktok, és kezdetét vette a lázas készülődés… Nagyon várjuk a személyes találkozást, és azt, hogy közösen gondolkodhassunk a jövőnk elviselhető bizonytalanságairól.

 

Benkő Henrietta, Kepics Zsanett

 

 

TANULMÁNYOK

 

 

ESSZÉTANULMÁNY

Tari Annamária, Szőnyi Gábor

Online terápia – online képzés?

Szempontok a távterápiás gyakorlat megkerülhetetlen dilemmáihoz

 

A távterápia elterjedését felgyorsította a COVID járvány. A szerzők abból indulnak ki, hogy az online pszichoterápia gyakorlata fennmarad, növekszik. Akár technikai módosításnak, akár új pszichoterápiás szettingnek tekintjük a távterápiát, szembesülünk azzal a kérdéssel, hogy milyen képzés tartozik hozzá. Több dimenzióban áttekintve az online-offline működés közötti eltéréseket, magunk inkább önálló helyzetként gondolkozunk az online elrendezésről, ami számos vonatkozásban áthatja a terápiás kapcsolatot, folyamatot.

A szerzők véleménye szerint a távterápia és így a távterapeuta képzése még tapasztalatgyűjtési, kísérleti szakaszban van. Összefoglalják mindazokat a kérdéseket, melyekbe a szakmának – a képzést szolgáltató egyetemeknek, módszertani egyesületeknek, az ellátást szolgáltató műhelyeknek, terapeutáknak – közös álláspontra kellene jutniuk. A szakmai protokollba és a pszichoterápiás etikai kódexbe is be kell építeni a távterápiás szempontokat. Mindehhez a távterapeuta-képzés beindításával párhuzamosan javasolják, hogy kutatások is induljanak. Ha a gyakorlati terjedéshez nem társul képzés, akkor várható, hogy a pszichoterápia utóbbi időben megszerzett társadalmi elismerése lecsökken.

 

Kulcsszavak: online pszichoterápia – online képzés – szetting – online munka sajátosságai – kutatás

 

 

ELMÉLETI TANULMÁNY

Oravecz Róbert

Az öngyilkosság-folyamat jellege az analitikus pszichoterápia szemszögéből

 

Válaszul a tetőző magyar öngyilkosság hullámra a 80-as években, Kézdi Balázs és kutatócsoportja kidolgozott egy kommunikáción és kulturális antropológián alapuló elméletet, a diszkurzív szuicidológiát. A kutatócsoport a főáramú szuicidológiai gondolkodással szemben, mely az öngyilkosság okait volt hivatott kutatni, az öngyilkosság-folyamat „sűrű megértését“ tűzte ki célul. A kutatócsoport szövegelemzéseken keresztül igyekezett megragadni azokat a kommunikációs sajátosságokat és nyelvi jellemzőket, melyek segítségével megérthető és nyomon követhető az öngyilkosság-folyamat társadalmi kontextusában.

Az elmélet lehetőséget teremtett a konkrét öngyilkosság-veszélyeztetettség felismerésére, individuális megítélésére, a hatékony krízisintervencióra a helyi SOS telefon-szolgálaton és a területileg illetékes krízisosztályon keresztül.

Az elmúlt négy évtized során főleg magyar szerzők számos cikket jelentettek meg e témakörben magyar és nemzetközi tudományos folyóiratokban. Mindez hozzájárult a diszkurzív szuicidológia elméletének továbbfejlődéséhez.

A diszkurzív szuicidológia komplex, interdiszciplináris pszichológiai és humanisztikus tudományos koncepciókra támaszkodik, és mint ilyen, szorosan kapcsolódik a pszichoterápia kortárs megközelítéseihez.

A cikk összefoglalja a diszkurzív szuicidológia alapvető ismérveit, integrációját a kortárs humanisztikus koncepciókkal, a narratív elmélettel. A pszichoterápia összefonódása a neurobiológiával és a kognitív tudományokkal teret nyitott az öngyilkosság-folyamat megértéséhez a diszkurzív szuicidológia elméletén keresztül. A szerző hangsúlyozza az öngyilkosság-folyamat szövegszerű megnyilvánulásainak jelentőségét a pszichoterápiás folyamatban.

 

Kulcsszavak: öngyilkosság – búcsúlevél – diskurzus – narratíva – pszichoterápia

 

 

ELMÉLETI TANULMÁNY

Flach Richárd

Az iskolapszichológus szerepe a gyermek- és serdülőkorú öngyilkossági krízis kezelésében

 

Az öngyilkossággal kapcsolatos késztetés súlyosan veszélyeztető tényező, maga az öngyilkosság pedig vezető halálok a fiatal korosztályban, ami azonnali beavatkozást igényel a környezet részéről. Különösen igaz ez a pedagógiai (oktató-nevelő) munkát segítő, mentálhigiénés kapuőrökként dolgozó, és az iskolákban egyre nagyobb arányban jelen lévő iskolapszichológusokra. Az iskolapszichológusok mindinkább szélesebb körben elfogadott és igényelt munkáját rendeletek szabályozzák és protokollok segítik, mégis hiányoznak a gyermek- és serdülőkori öngyilkos magatartás felismeréséről, ellátásáról és megelőzéséről szóló szakmai irányelvek, szabályozók, jó gyakorlatok, amely nemzetközi szinten sem megoldott kérdés. A szakmát jellemző kihívások (direkt és indirekt intervenciók aránytalansága, pályakezdők felülreprezentáltsága, munkahelyi körülmények és feltételek) az iskolapszichológusok számára szintén nehézségként vannak jelen, amelyek a gyors kiégést és pályaelhagyást implikálják. Az érzelmileg megterhelő krízishelyzetekben, a kríziskezelés során ugyanakkor többszempontú beavatkozásra van szükség, a pontos helyzetmegismeréstől és értékeléstől a szakellátásba juttatásig, hiszen az iskolapszichológussal folytatott munka nem helyettesíti a gyermekpszichiátriai ellátást vagy a pszichoterápiás kezelést. Ebben a folyamatban előtérbe kerül többek között a szakember kríziskezelési kompetenciája, öngyilkossággal és önsértéssel kapcsolatos attitűdjei és ismeretei, a titoktartás etikai kérdései, szakmaközi (pl. pszichiáter, háziorvos, szociális munkás) kommunikációs képessége, a szülővel, pedagógussal, intézményvezetővel való együttműködés lehetősége. A tanulmány keretei között két eset bemutatásán keresztül szemléltetem a kríziskezelés lehetséges folyamatait. Kitérek arra, hogy az iskolapszichológus krízismenedzserként a pedagógussal és a szülővel való partneri kapcsolat, illetve az ellátórendszerekkel való együttműködés mentén hogyan szolgálhatja a krízisben lévő diák szuicid veszélyeztetettségének csökkentését. Célom egyrészről a szakmát érintő hiányosságok artikulációja, valamint a megoldási lehetőségek bemutatása, saját iskolapszichológusi gyakorlatom mentén.

 

Kulcsszavak: iskolapszichológia – gyermek- és serdülőkorú öngyilkossági krízis – öngyilkosság-prevenció – iskolai mentálhigiéné

PSZICHOTERÁPIA

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

Megjelenik negyedévente

32. évfolyam 2. szám 2023. május

 

TARTALOM

 

A szerkesztők előszava

Pál Krisztina, Vattay Dániel

 

TANULMÁNYOK

Elméleti tanulmány

Alexandra Harrison, Ed Tronick: „Zajfigyelő”: A pszichoanalízis verbális és non-verbális jelentésalkotásának fejlődéselméleti megközelítése. Fordította: Barna Mária

Esettanulmány

Végh Márta: Elfolyó idő. Monodráma esettanulmány

Elméleti tanulmány

Tóth Zoltán: A tudattalan mint Isten metamorfózisa

 

MŰHELY

Műhelybeszámoló

Goda Gyula, Ónody Sarolta, Pintér Gábor, Sáfrán Zsófia, Végh Márta, Tomcsányi Teodóra:

Bevezető gondolatok a monodramatikus esettanulmányhoz

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Felmérés

Eörsi Dániel, Kepics Zsanett: „Még létezik.” Országos felmérés a pedagógiai szakszolgálatokról

Helyzetkép

Eörsi Dániel, Kepics Zsanett: Az iskoláját! A szegedi pszichoterápiás képzés – FÉSZEK

Helyzetkép

Máté-Horváth Nóra, Svéd Tamás: Magyar Orvosi Kamara: Hogy vagyunk?

Viták, hozzászólások

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 41.: Bence Judit és Bozsogi Dia ♦ Garbóczy Szabolcs ♦ Szőnyi Gábor

Hírek

Megújult a Pszichoterápiás Tanács Szövetség vezetősége

In memoriam: Mihocsa Ildikó

Beszámolók

Konferenciák – Illyés Zoltán, Tóth Regina ♦ Szőnyi Gábor ♦ Nagy Roland

Könyvismertetések – Sefischer Viktória ♦ Szőnyi Gábor ♦ Tiringer István

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

 

A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA

 

A májusi szám összeállítását mindig lázas készülődés kíséri a szerkesztőségben. Ilyenkor véghajrába ér éves konferenciánk szervezése is, fokozódik a munkatempó és az izgalom, hogy minden idejében a „helyére kerüljön”. A jövő elviselhető bizonytalansága címet viselő idei, 17. konferenciánkra minden korábbinál több absztrakt érkezett be. Az igen színes programkínálat arról árulkodik, hogy komoly az érdeklődés a konferencia iránt, s reméljük arról is, hogy a szakma egyre szélesebb rétegéhez tudunk eljutni.

Májusi számunkban jelenik meg az első tanulmány egy új kezdeményezés keretében: Szeretnénk felületet kínálni a pszichoterápiás szakképzéseken javasolt szakirodalmak magyar fordításainak megjelenésére. Azt reméljük, így hallgatók és érdeklődők szélesebbb rétegének lesznek elérhetőek ezek az írások. E sorozat első izgalmas színfoltja Alexandra Harrison és Ed Tronick „Zajfigyelő”: A pszichoanalízis verbális és non-verbális jelentésalkotásának fejlődéselméleti megközelítése című tanulmánya, melyet Barna Mária fordított. A tanulmány a páciens és terapeuta egymásra hangolódásának bemutatása, mely összekapcsolja a fejlődéselméletet és a pszichoanalízist. Ehhez a sorozathoz várjuk a további javaslatokat az Olvasó részéről is.

A lapban megjelenő másik elméleti tanulmány Tóth Zoltán tollából született, és „A tudattalan mint Isten metamorfózisa” címet viseli. A pszichoterápia és a tudomány, illetve a pszichoterápia és a spiritualitás közötti kapcsolat terepén visz minket felfedezőútra (eszme)történeti kontextusba ágyazva a kérdést.

Rendhagyó módon egy esettanulmányból és műhelybeszámolóból álló csokrot is hoztunk most az Olvasóknak: Végh Márta – vizsgadolgozatából írt tanulmányában – folyamatában mutat be egy monodrámamódszerrel vitt esetet. Goda Gyula, Ónody Sarolta, Pintér Gábor, Sáfrán Zsófia, Végh Márta és Tomcsányi Teodóra pedig közös beszámolójukban – mind a kiképzők, szupervizorok és képződők szempontját is képviselve – mutatják be az újonnan indult monodráma módszertani képzést a fenti esettel összefüggésben.

A Szakmai közélet laprészben Eörsi Dániel és Kepics Zsanett tanulságos beszámolóját olvashatják a Pedagógiai Szakszolgálatok helyzetéről „Még létezik” címmel. A téma aktualitását és fontosságát húzza alá, hogy a felméréshez készült kérdőívet alig egy hónap alatt 136 kolléga töltötte ki az ország különböző pontjairól.

„Az iskoláját!” névre hallgat új rovatunk, melyben szeretnénk bemutatni a jelenlegi klinikai fázist oktató pszichoterápiás képzőhelyeinket. Célunk, hogy a leendő hallgatókat segítsük a döntésben, hogy melyik iskolát válasszák, és hogy a képzőhelyek tükröt kapjanak működésükről. Interjúkat készítünk a képzések vezetőivel, illetve volt és jelenlegi hallgatókkal. Az első interjúban a szegedi FÉSZEK pszichoterápiás képzést járja körül Eörsi Dániel és Kepics Zsanett.

Helyt adunk a MOK „Hol vagyunk?” címmel írt helyzetképének, melyben bemutatják a kamarai folyamatok jelenlegi állását.

A Pszichoterápiás Tanács Szövetség vezetősége megújult. Az új elnök Purebl György; Dósa Ágnes, Égerházi Anikó, Farkas Kinga, Kútvölgyi Andrea, Milák Piroska és Osváth Péter vesznek részt az elnökség munkájában – értesülhetünk a szövetség közleményéből.

Szomorú kötelességünknek teszünk eleget, mikor In memoriam rovatunkban megemlékezünk Mihocsa Ildikóról.

Etikai rovatunkban Bence Judit, Bozsogi Dia, Garbóczy Szabolcs és Szőnyi Gábor hoznak izgalmas nézőpontokat, ahogy a képzések egy lehetséges buktatóját járják körül.

Folyóiratunk korábbról jól ismert rovataiban könyveket, konferenciákat, szakmai programokat ajánlunk az Olvasó figyelmébe.

 

Pál Krisztina, Vattay Dániel

 

 

TANULMÁNYOK

 

ELMÉLETI TANULMÁNY

 

Az alábbi tanulmány nem csak a pszichoanalitikus terápia iránt érdeklődő vagy abban képzett kollégák számára izgalmas olvasmány: a benne leírt esetet a más szemléletben dolgozó gyerek- és felnőtt terapeutáknak is érdemes elolvasnia, mert a páciens és terapeuta egymásra hangolódásának, közös verbális és testi-szomatikus jelentésalkotásának lebilincselő bemutatását adja, miközben összekapcsol két, a pszichoterápia szempontjából kulcsfontosságú területet: a fejlődéselméletet és a pszichoanalízist.

Ez a cikk egyúttal egy új törekvés kezdetét is jelzi folyóiratunknál. Szeretnénk felületet kínálni az általános pszichoterápiás és módszerspecifikus képzésekben olvasott szakirodalmak magyar fordításainak megjelenéséhez. Ezzel a tanulmánnyal például a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület technikai szemináriumán találkozott a fordító. Bízunk benne, hogy a kezdeményezésünk nemcsak az oktatásba méltán bekerült, színvonalas nemzetközi szakirodalmat hozza közelebb a szakma magyar gyakorlóihoz, hanem a képzések hallgatóit is segíti a tanulmányaikban.

A szerkesztőség

 

„Zajfigyelő”: A pszichoanalízis verbális és nonverbális jelentésalkotásának fejlődéselméleti megközelítése

Alexandra Harrison és Ed Tronick

Fordította: Barna Mária

 

Tanulmányunk egy fejlődéselmélet hozzájárulását mutatja be a „beszélgetőkúra” pszichoanalitikus fogalmához. A bemutatott fejlődéselmélet neve a „tudatosság diádikus kiterjesztésének modellje” (Tronick 2007). A modell a nemlineáris rendszerelmélet nyomvonalait követi. A „többjelentésű csomagok” fogalmát vezetjük be, ami alatt a diádikus kommunikációban történő jelentésalkotás sokféle, egyszerre zajló folyamatát értjük. Az elméleti értekezés elsősorban a gyermekanalízisre koncentrál. Megállapításainkat egy ötéves fiú analízise első ülésének videófelvételeken alapuló leírásával illusztráljuk. Végül a megállapítások felnőttanalízisekre vonatkozó relevanciáját mutatjuk be.

 

Kulcsszavak: fejlődéselmélet – pszichoanalízis – többjelentésű csomag – rendszerelmélet – gyerekterápia

 

ESETTANULMÁNY

Végh Márta

Elfolyó idő. Monodráma esettanulmány

 

A címként szereplő, Salvador Dalí festményére utaló „Elfolyó idő” a bemutatásra kerülő eset munkafolyamatában konkrétan is felbukkanó alkotás, mely az eset egészén átívelő, az emlékképeket homályossá, szürkévé, elfolyóvá formáló, a múlt, a jelen és a jövő folytonosságát – ezen keresztül pedig a kliens látóterét is – determináló megrekedt idő szimbóluma, ahol az idő folytonosságát a múlt képeire vetített, s azokat el- és beborító bűntudat teremti meg.

Esetleírásomban a nyolc éve tragikus balesetet szenvedett, nyaktól lefelé lebénult, saját megfogalmazásában „jelenben ragadt” klienssel, a 26 éves Bencével végzett munkát, monodráma tanácsadási folyamatot mutatom be, ahol célként „jelenben ragadtság”-ából való kimozdulását tűztük ki.

A folyamatban fokozatosan bomlanak ki a Bence egész életet átszövő, az emlékekre utólag, szisztematikusan rápakolt „bűnök” s a mindent elborító, szinte identitássá erősödő bűntudat – melyek értelmet és magyarázatot adnak a büntetésnek, a magatehetetlenségnek, a bénultságnak, vagyis a baleset következményeinek; mert, ha bűnök nincsenek – a baleset, a „büntetés”, Bence számára értelmezhetetlen, elfogadhatatlan s felfoghatatlan.

A közös munkában szétszálazott, szálanként megdolgozott bűntudattal terhelt életesemények, s ezen keresztül az anyával, de leginkább az apával való szembenézés – olyan perspektívát teremtett a megküzdéshez, ahonnan ma, a homályossá, szürkévé torzult emlékképek újfent színesnek látszanak, s megnyílik az út a jövő előtt.

 

Kulcsszavak: monodráma – bűntudat – elakadt gyász – leválás – felnőtté válás

 

 

ELMÉLETI TANULMÁNY

Tóth Zoltán

A tudattalan, mint Isten metamorfózisa

 

A pszichoterápia és a tudomány, illetve a pszichoterápia és a spiritualitás közötti kapcsolat kérdésköre újra és újra felmerül a szakmai diskurzusokban.  A tanulmány egy történeti kulturális nézőpontból indul ki, hogy jobban megérthessük a jelen konstellációt. A modern kor hajnalán a nyugati társadalomban három olyan egymással összefüggő folyamat zajlott, amelyet analitikusként érdemes végiggondolnunk: Isten halála, a tudomány felemelkedése és a mélylélektan megszületése. A tanulmány ezek egymásra hatását kívánja vizsgálni. Vázlatosan ismerteti a tudományos világkép kialakulását, elemzi a tudomány és a pszichoterápia kapcsolatát, majd a tudattalan és Isten hasonlóságát. Megállapítja, hogy már a freudi tudattalan tulajdonságai és az Istennek tulajdonított attribútumok meglepő párhuzamosságot mutatnak. Kitér arra, hogy ez a megismerhetetlen és meghatározhatatlan isteni dimenzió hogyan konceptualizálódott Jung „Selbst” és Bion „O” fogalmában. Ezt követően arra fókuszál, hogy ez a numinózus jelenlét hogyan hatott az analitikus mozgalomra, és változtatta meg az analitikus technikákat, valamint az analitikus attitűdjét. Eljuthatunk-e minden technika feladásáig, ahogy Ferenczi felvetette?

 

Kulcsszavak: Isten — tudomány — mélylélektan — Selbst — O

PSZICHOTERÁPIA

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

Megjelenik negyedévente.

32. évfolyam 3. szám 2023. augusztus

 

TARTALOM

 

A szerkesztők előszava

Barna Mária, Tiringer István

 

TANULMÁNYOK

Elméleti tanulmány

Bérdi Márk, Robert J. Cramer: Az öngyilkosság kockázatának becslése és kezelése: egy kompetencia alapú megközelítés és egy tréning tervének bemutatása. I. rész

Esszétanulmány

Somogyi Zsófia: Szexuális bűnelkövetők terápiájának dilemmái a büntetés-végrehajtásban

Kincsesház

Anna Freud: A pszichoanalitikus diagnosztikai készségek és ezek fejlődése – fordította: Gál Bernadett Ildikó

 

MŰHELY

Így dolgozunk mi…

Barna Mária: (Haj)gumi a terápiás szobában – az erotizált áttétellel való munka kísérlete egy „nehéz páciens” terápiájában

Hozzászólások: Bokor László, Vizin Gabriella, Standovár Ágnes
Esszé
Földes András: Hogy lesz a veszélyből munka? És hogy lehet ezt elviselni?

Pályázat

(Rém)álommunkahely

Flach Richárd: Az iskolapszichológus egy napja

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Az iskoláját!

Interjúk a pécsi pszichoterápiás képzés résztvevőivel és vezetőivel – Eörsi Dániel, Kepics Zsanett

Viták, hozzászólások

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 42.: Árvai Dorottya ♦ Benczúr Lilla ♦ Terenyi Zoltán

Pályázat

A terapeuta is ember(?)

Hírek

Kitüntetések: Bányai Éva életműdíja

Beszámolók

Beszámoló a Pszichoterápia folyóirat 17. konferenciájáról a visszajelzések alapján – Kepics Zsanett, Tiringer István, Valkó Lili

Konferenciák – Stiblár Erika ♦ Laskay-Horváth Claudia, Horváth Andrea ♦ Tiringer István

Könyvismertetések – Kepics Zsanett ♦ Tényi Tamás ♦ Tiringer István

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA

 

A Pszichoterápia 3. számának szerkesztését általában még a tavaszi munkák lendülete viszi, utolsó hajráként, mielőtt elkövetkezne végre a nagy nyári ellazulás. Így történt ez ebben az évben is: mostani számunk két tanulmánya a májusi, 17. konferenciánk terméséből születetett. A szerzők kiemelkedő gyorsasága mutatja, milyen felkészült és színvonalas szereplések voltak ezen a konferencián. Köszönjük lektorainknak is, hogy lépést tartottak velünk, és támogatták e két tanulmány dinamikus születési folyamatát.

A két eredeti közleményünk értékét az is emeli, hogy kifejezetten nehéz témákat tárgyalnak: az öngyilkossági kockázat felmérési készségét, illetve a kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális bűncselekmények tetteseinek pszichoterápiáját.

Olvasóink tapasztalhatták, hogy az elmúlt évben több tanulmányunk is foglalkozott az öngyilkossági problémák kezelésével. Bár az önpusztító tendenciák szakmánk állandó témája, és a hazai kutatásoknak köszönhetően folyamatosan bővülnek ismereteink ezen a nehéz területen, az elmúlt időszakban érezhetően több figyelem irányult az öndestruktív problémák pszichoterápiás vonatkozásaira. A jelenség szakmánk válaszaként is értelmezhető az elmúlt évek társadalmi kríziseire.

Az öngyilkosság kapcsán eszünkbe jut jövő évi, „nagykorúvá” váló konferenciánk címe is, melyet néhány hete hoztunk nyilvánosságra: „Szabadon választható?” Még messze van a jövő május, de legalább ősztől érdemes elkezdenünk gondolkodni ezen a kérdéskörön.

Brédi Márk és Robert J. Cramer tanulmánya nagyívű összefoglalót ad az öngyilkossági kockázat felismerésének és kezelésének készségeiről, és azok elsajátításának módjáról. A szerzők e szűkebb témán túl általában is foglalkoznak a klinikai pszichológiai és pszichoterápiás készségek fejlesztésének módszereivel. Jelen számban a téma elméleti vonatkozásait, a következő számban pedig a saját képzésük gyakorlati tapasztalatait mutatják be.

Somogyi Zsófia tanulmánya a börtönök – többségünk számára – ismeretlen világába vezet el bennünket. A szerző személyes hangvételű írásában a szexuális bűnelkövetőkkel folytatott terápiás munka nehézségeit és egy saját gyakorlatukban kidolgozott kezelési programját tárgyalja.

A Kincsesház rovatban jelenik meg a szám harmadik tanulmánya, Anna Freud izgalmas és olvasmányos cikke, „A pszichoanalitikus diagnosztikai készségek és ezek fejlődése”, a pécsi klinikai szakképzés hallgatója, Gál Bernadett Ildikó fordításában.

Ezzel folytatódik előző lapszámunkban indított kezdeményezésünk, amelyben a különböző képzéseken olvasott tanulmányok magyar fordításaival segítjük a képzésben lévő és oktató kollégákat, és reméljük, hogy közben minél több módszer párbeszédét, megjelenési lehetőségét is. Ezúton is bátorítjuk a különböző képzőhelyeken tanuló, vagy tanító kollégákat, hogy ajánljanak megjelenésre érdemesnek tartott fordításokat folyóiratunknak.

Számunk Műhely része most különösen gazdag. Viszonylag ritkán tudunk az „Így dolgozunk mi” rovatunkban érzékletes módszertani beszámolót megjelentetni. Most Barna Mária terápiás munkájának részletéről olvashatnak, amely egy részleteiben ritkán kifejtett helyzet, az erotizált áttétel kezelését mutatja be. Ezt követően három eltérő megközelítésű hozzászólást olvashatnak a beszámolóhoz Bokor Lászlótól, Standovár Ágnestől és Vizin Gabriellától.

Földes András konfliktus zónás tudósító írásán keresztül azok is betekintést nyerhetnek abba, mi motiválja őt az életveszélyes, lelkileg megterhelő helyzetek keresésére, akik lemaradtak volna nagy sikert aratott nyitó előadásáról az idei konferencián.

(Rém)álommunkahely pályázatunk másik győztes pályaművét, Flach Richárd iskolapszichológus írását is közöljük, ami nyitva hagyja a kérdést: mennyire rossz körülmények kellenek ahhoz, hogy az egyébként (rém) lelkes szakember munkahelye lidércnyomássá változzon? És már meg is hirdetjük következő pályázatunkat, A terapeuta is ember(?) – címmel, amibe várjuk a vicces, vagy épp tragikus lelepleződések történeteit a rendelő falain kívüli váratlan kliens-kezelő találkozásokról.

A Szakmai közélet részben a pszichoterápiás klinikai képzőhelyeket bemutató interjúsorozatunkban most a pécsi képzésről kaphatnak képet olvasóink. Egy évtizedes hagyományokkal rendelkező, elkötelezetten klinikai szemléletű képzőhelyet ismerhetünk meg a beszélgetésekből.

E ponton szeretnénk felhívni Olvasóink figyelmét, hogy folyóiratunk Szakmai közélet részének egyes írásai hamarosan online ingyenesen hozzáférhetők lesznek. A szerkesztőség törekszik rá, hogy a folyóirat minél szélesebb szakmai körben elérhetővé váljon. Elsők között az Az iskoláját! A szegedi (32/2. szám), illetve a pécsi (32/3. szám) pszichoterápiás képzést bemutató interjúk, valamint a „Még létezik” Országos felmérés a pedagógiai szakszolgálatok-

ról (32/2. szám) című írás lesz online olvasható. A szabad hozzáféréssel kapcsolatos részletekről Facebook oldalunkon folyamatosan tudósítunk.

Különös egybeesés, hogy etikai rovatunk aktuális esete is kapcsolódik az önpusztítás témájához. Az érzékenyebb téma elemzése kisebb vitát váltott ki arról, hogy egy szakmai lapban hol vannak a nyilvánosság határai: mennyire lehet konkrét egy öngyilkos cselekmény tárgyalása, ami egy szakmai lapban megengedhető. A rovat történetében először fordult elő, hogy az esetíró (a szerkesztőség) etikai felelőssége is bekerült az elemzés reflektív körébe.

Használjuk ki mindannyian a nyár utolsó napjai kínálta lehetőséget az olvasásra! Reméljük, hogy ezt az időszakot tartalmasabbá tudja tenni friss lapszámunk, és megfelelő visszavezetést is kínál az őszi hajrához.

 

Barna Mária, Tiringer István

 

TANULMÁNYOK

 

ELMÉLETI TANULMÁNY

Bérdi Márk, Robert J. Cramer

Az öngyilkosság kockázatának becslése és kezelése: egy kompetencia alapú megközelítés és egy tréning tervének bemutatása. I. rész

 

Nemzetközi szinten tapasztalható, hogy – hasonlóan az egészségügy más területeihez – a klinikai pszichológus képzésekben is egyre inkább előtérbe kerül a kompetenciákon és készségeken alapuló oktatás, vizsgáztatás. A kompetenciák képzésekbe történő beemelésével a klasszikusabbnak mondható ismeretalapú oktatás egyre inkább kiegészül a készségek gyakorlásával, annak hangsúlyozásával, hogy mi az, ami az adott munkában működik. A kompetencia-fókuszú oktatás megjelenik a kurrikulumok kidolgozásában, valamint az elsajátított készségek számonkérésében, azaz a vizsgáztatás módszerében is. Kétrészes tanulmányunk első részében bemutatjuk a kompetenciák és készségek szerepét és jelentőségét a klinikai pszichológiai munkában. Ezt követően ismertetjük az öngyilkossági kockázat becsléséhez és kezeléséhez szükséges tíz fő kompetenciaterületet. Ezek részletes bemutatásával egyben olyan jó és legjobb gyakorlatokat is közlünk, amelyek a jelenleg rendelkezésre álló kutatási bizonyítékok alapján hatékonyak a kockázatbecslésben és kezelésben. Közöljük továbbá a bemutatott tíz fő kompetenciaszintjének mérését szolgáló tíztételes öngyilkosságmegelőzés és -felmérés – kompetenciafelmérő űrlapot (SCAF-R, Suicide Competency Assessment Form – Revised). A SCAF-R egy olyan mérőeszköz, amellyel a szakember saját magát értékeli (önbeszámolós), de lehetőség van megfigyelő(k) általi szöveges értékelésre is.

 

Kulcsszavak: kompetencia, öngyilkosság kockázata, képzés, adaptáció, legjobb gyakorlatok

 

 

ESSZÉTANULMÁNY

Somogyi Zsófia

Szexuális bűnelkövetők terápiájának dilemmái a büntetés-végrehajtásban

 

A 18 év alattiak sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények miatt elítéltek részére a büntetés-végrehajtási szervezetnek fel kell ajánlania olyan terápiás lehetőséget, melynek célja a visszaesési kockázat csökkentése. Ez azonban számos, a civil élettől eltérő nehézség elé állítja a terapeutát, mely részben a zárt, totális rendszer, részben ezen elkövetői kör sajátosságaiból fakad. A kezelési lehetőségeknek illeszkedniük kell a fogva tartás rendjéhez és szabályaihoz, azok prioritást élveznek. Ugyanakkor a szexuális bűnelkövetők mind a társadalomban, mind a büntetés-végrehajtási intézetekben a hierarchia legalján vannak, ami hatással van személyiségükre és viselkedésükre. Nem minden szexuális bűnelkövető pedofil is egyben, a többségük más pszichés zavar következtében követ el szexuális bűncselekményt, azonban megbélyegzettségük miatt gyakoriak a manipulatív viselkedésformák, és sokszor elsődlegesen nem a bűncselekményük, hanem a fogva tartásuk miatti szenvedésnyomás az, amiért az intenzív kezelési programra jelentkeznek. Mindeközben a terapeutának folyamatosan meg kell küzdenie számos erkölcsi és jogi dilemmával, fenntartva az elfogadó hozzáállást úgy, hogy a másodlagos traumatizációtól megvédje magát. Ebben a bonyolult folyamatban a terápiás cél a lebukás miatti szégyentől eljutni a bűncselekmény miatti bűntudatig, a felmerülő kihívásokkal való megküzdés mellett.

 Kulcsszavak: szexuális bűnelkövetők – pedofília – büntetés-végrehajtás – intenzív kezelési program – terápiás nehézségek

KINCSEHZÁZ

Anna Freud

A pszichoanalitikus diagnosztikai készségek és ezek fejlődése

Fordította: Gál Bernadett Ildikó

 

Anna Freud 1965-ös írásának fordítását veheti kézbe az Olvasó. Az előző számunkban elindítottunk egy folyamatot: képzésben olvasott szakirodalmak magyar nyelvű közlésével szeretnénk segíteni az oktatók és hallgatók munkáját. Az alábbi cikkel a pécsi klinikai szakképzésen találkozott a fordító. Mai szemmel nézve is izgalmas a felvetett téma: hogyan fésülhető össze a diagnosztikai tudás és a terápiás folyamat, milyen nyomokat követünk a diagnosztikai folyamatban? Az 58 évvel ezelőtti írást olvasva néhol érezhetjük, hogy idejétmúlt gondolatokat fogalmaz meg, esetleg vitába szállunk a szerzővel, máshol pedig ma is érvényes igazságot találunk.

A szerkesztőség

PSZICHOTERÁPIA

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

Megjelenik negyedévente.

32. évfolyam 4. szám 2023. november

 

TARTALOM

 

A szerkesztők előszava

Eörsi Dániel, Kiss Tibor Cece, Valkó Lili

 

TANULMÁNYOK

A gyakorlat kérdései

Nagy Petronella: Traumák fogságában

Elméleti tanulmány

Szalai Tamás Dömötör: A nárcisztikus személyiségzavar pszichoterápiája. Összefoglaló az érintett diszfunkciókról, intervenciós pontokról, bizonyított módszerekről és terápiás ajánlásokról

Elméleti tanulmány

Halmai Tamás: Csak pozitívan? A pozitív pszichológia helye az egyetemi oktatásban

A gyakorlat kérdései

Ernst Knijff: Tudatosság szabályok helyett: Gestalt etika – fordította: Vattay Dániel

 

MŰHELY

Esszé

Holló András: Pszichoterapeuta Pszitópiában

Hozzászólások:

Krékits József: Hagyomány híján terápia? – Hozzászólás Holló András: Pszichoterapeuta Pszitópiában című esszétanulmányához

Sik Domonkos: Ami a barlangból kevésbé látszik – „Pszitópián” innen és túl

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Interjú

„Azt kívánom, hogy az összes pszichoterapeutára legyen jellemző a kíváncsiság…” – Interjú Purebl Györggyel – Kepics Zsanett, Kiss Tibor Cece 

Pályázat – A terapeuta is ember (?)

Sinkó Melinda: A kinőtt tornacipő

Hírek

In memoriam: Megemlékezés Harrach Andorról – Eörsi Dániel

Kitüntetések

Beszámolók

Konferenciák – Cseterki Tamás ♦ Kiss Tibor Cece ♦ Hága Győző ♦ Eörsi Dániel ♦ Hardi Lilla, Szőnyi Gábor

Könyvismertetések – Kiss Tibor Cece ♦ Tiringer István

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

 

 

 

A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA

 

Az idei negyedik lapszám szédületes gyakorisággal változó hideg- és melegfrontok idején áll össze, sokszor gondolkodni kell ezekben a napokban, hogy milyen évszak is van egyáltalán. Ennél is sokkal-sokkal jobban fenyegeti biztonságérzetünket a világpolitikai helyzet; Izraelben és Palesztinában megint véres, a polgári lakosságot fenyegető kegyetlen háború van, miközben nem csökken az ukrajnai háború terhe sem.

Vajon a pszichoterápia és a tanácsadás világában tudjuk-e garantálni a biztonságot? Klienseink vagy akár mi magunk mennyi fenyegetettséget kell, hogy átéljünk? Nagy Petronella tanulmánya egy magas biztonságú pszichiátriai osztály nagycsoportfolyamatát írja le; fő kérdése, hogy antiszociális jegyeket mutató páciensének destruktivitása kezelhető-e, a fejlődés szolgálatába állítható-e – avagy szétfeszíti a biztonságot adó kereteket. A magas biztonságú osztályok világa talán kevésbé ismert a legtöbb olvasónk számára, nagyon melegen ajánljuk az elmélyedést ebben a környezetben. Szalai Tamás Dömötör a nárcisztikus személyiségzavar pszichoterápiáját foglalja össze hiánypótló írásában. Halmai Tamás egy egyetemi kurzus pozitív pszichológiai keretezésének dilemmáit, de leginkább örömeit mutatja be. Olyan jó, hogy nem csak a bajok, a patológia felől lehet megközelíteni emberi működésünket, hogy paradigmatikus alapként tudunk tekinteni erőforrásainkra, fejlődési potenciálunkra, kreativitásunkra is, nagy szükségünk van erre a bizonytalanságok, fenyegetettségek idején. Negyedik tanulmányként közöljük Ernst Knijff Gestalt-etikáról szóló írását is, melyet a szerző engedélyével teszünk közzé magyarul, Vattay Dániel szerkesztőtársunk fordításában.

Műhely rovatunkban Holló András műfaji kísérletnek is tekinthető vitaindítójával találkozhatnak kedves olvasóink. Az irodalmi áttekintéssel mélyen megalapozott gondolatmenet fókuszában a pszichológiai gondolkozás (azaz: a „psy”) rendkívüli, sőt, túlzott térhódítása áll napjaink késő-modern társadalmában – mely alapvetően változtatja meg a pszichoterápia szerepét, hatalmi pozícióját, célkitűzéseit is. A konfrontatív és gondolkodásra, párbeszédre sarkalló írást ebben a számunkban ketten, Krékits József pszichiáter, pszichoterapeuta és Sik Domonkos szociológus egészítik ki határozott álláspontjukkal. Későbbi számainkban tervezzük folytatni ezt a párbeszédet, szóljanak hozzá Önök is.

Lapunk hagyományait folytatva előző számunkban szabad műfajú pályázatot írtunk ki A terapeuta is ember(?) címmel: klienseinkkel való véletlen, hétköznapi találkozásokat bemutató írásokat vártunk ide, melyeket anonim módon szekresztőségünk mint zsűri értékelt. Közzétesszük az egyik nyertes írást, következő lapszámunkban, illetve facebook-oldalunkon olvashatnak még több remekművet.

Szakmai közélet rovatunkban Purebl Györggyel, a Pszichoterápiás Tanács Szövetség új elnökével közlünk interjút. Aki nem tudja, hogy ez a szervezet mivel foglalkozik, az olvassa el. Aki tudja, az is olvassa el, mert új célkitűzésekről, biztató stratégiáról lesz szó benne.

Ismét búcsúzunk, Harrach Andor egyetemi oktatót, a Magyarországi Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság volt elnökét vesztettük el augusztusban. Jó híreink is vannak, több kollégánk is kapott díjat különböző szervezeti fórumokon. Lapszámunkat a szokásosnak mondható szakkönyv- és konferenciaismertetésekkel zárjuk.

Szerkesztőségünket közelebbről érintő változás, hogy búcsúzunk Kiss Tibor Cecétől, aki 2009 óta járult hozzá a Pszichoterápia folyóirat szerkesztéséhez, illetve a laphoz tartozó rendezvények szervezéséhez.

Az időjárást nem tudjuk befolyásolni, és valószínűleg a hazai vagy globális politikára se sokunknak van ráhatása. Szakmánk viszont a mi kezünkben van, a mi dolgunk a minél hatékonyabb terápiás eljárások bevezetése, fenntartása mellett képzési rendszerünk tökéletesítése, fejlődésünk, tájékozottságunk gondozása. Mindebben lapunk is szerepet vállal, bízunk benne, hogy olvasóink is így látják.

 

Eörsi Dániel, Kiss Tibor Cece, Valkó Lili

 

 

TANULMÁNYOK

 

A GYAKORLAT KÉRDÉSEI

Nagy Petronella

Traumák fogságában

 

A múltban elszenvedett és feldolgozatlan traumák áldozati identitás kialakulásához vezethetnek. Ha az egyén saját magát a sérelmet elszenvedő félként észleli, a későbbiekben ez jellegzetes kognitív, affektív és viselkedésbeli mintázatként jelenhet meg a szociokulturális közegben. A destruktív magatartás a szövődmény részét képezi, amely az áldozat perspektívájából a múltbeli sérelem megtorlásaként és a jövőbeni támadásokkal szembeni védekezésként is felfogható. Egyúttal megvédi az egyént a veszteségeivel való szembenézéstől és a változás eléréséhez szükséges személyes felelősségvállalástól is. 

Jelen tanulmányban egy hazai pszichiátriai osztály nagycsoport-eseménye kapcsán elemzem a destruktivitás jelenségét, pszichopatológiai, tárgykapcsolati és csoportanalitikus paradigmákat felhasználva. Látni fogjuk, hogy az egyéni és osztályos/intézményi rétegekben megélt és fel nem dolgozott traumatikus élmények hogyan segíthetik elő a megtorló magatartásokat, a csoport elpusztítására irányuló anarchikus lázadást is. Kiemelem az eset kapcsán a pszichopátiás személyiség-struktúra, a nagycsoport, valamint a hazánkban újonnan megjelenő ellátási forma, a magas biztonságú zárt osztály jellemzőit is. A magas biztonságú részleg identitás-formálódása jelenleg is zajló folyamat, így szakmai közegünk aktuális és releváns kérdéseit vetheti fel. Végezetül kitérek a rombolásban rejlő építő potenciálra is: a destruktív fantáziák verbalizálása elősegítheti az autonóm törekvéseket, így végső soron a fejlődés részévé tehető állapot. 

 

Kulcsszavak: magas biztonságú zárt osztály – nagycsoport – pszichopátia – traumatizáció – destruktív magatartás 

 

 

ELMÉLETI TANULMÁNY

Szalai Tamás Dömötör

A nárcisztikus személyiségzavar pszichoterápiája.

Összefoglaló az érintett diszfunkciókról, intervenciós pontokról, bizonyított módszerekről és terápiás ajánlásokról

 

A nárcisztikus személyiségzavar a társadalom akár 1–6 százalékát érinti, számos pszichoterápiás elmélet érdeklődésének középpontja az elmúlt több mint száz évben. Ennek ellenére a mai napig nem dolgoztak ki az ellátására vonatkozó egységes irányelveket. Randomizált, kontrollált vizsgálatok és az egyes módszerek hatékonyságát összemérő elemzések hiányában, a klinikai konszenzuson alapuló megközelítések mellett a személyiségzavarok általános ajánlásait, és a borderline személyiségzavar bizonyított módszereit javasolják nárcisztikus személyiségzavarra adaptálva. A jelenleg elérhető vizsgálatok az áttétel fókuszú terápia, a mentalizáció alapú terápia, a metakognitív terápia, a kognitív viselkedésterápia személyiségzavarokra specializált formája, a sématerápia, a dialektikus viselkedésterápia és a párterápia hatékony alkalmazhatósága mellett szólnak. Kulcsfontosságú intervenciós pontok a szelf- és tárgyreprezentációk, így az önértékelés és a típusos kapcsolódási módok, a perfekcionizmus, a mentalizációs készségek és az érzelem-diszreguláció, beleértve a szégyen, az agresszió és a depresszív reakciók szabályozását. Az érintetteknél gyakran neurobiológiai alapokon csökkent a belső kontroll és az érzelemfelismerés, fokozott a szelffókusz és az érzelmi ingerekre adott negatív reakció, nem motivációjuk miatt. Alapvető pszichoterápiás ajánlások: a teamben végzett munka, a társuló zavarok, valamint a grandióz és sérülékeny működés nyílt és rejtett vonásainak feltárása, és az öngyilkossági kockázat becslése. Javasolt a szerződésben a terápiás keretek kijelölése és célként olyan valósághoz kapcsolódó, konkrét probléma azonosítása, amelyet a kliens kezelni szeretne. Kiemelt jelentőségű az együttműködő szövetség, az érdeklődő viszonyulás, az önértékeléssel és érzelemszabályozással kapcsolatos kulcsélmények kiemelése, beleértve a hanyagoló vagy traumatikus hátteret, valamint a típusos elhárítások és viselkedéses manőverek befolyásolása. A terápia félelmet kelthet a kliensben, a terapeuták részéről pedig gyakori a tehetetlen, dühös, bíráló és szétkapcsolt viszonyulás – érdemes ezért fokozottan figyelni a terápiás szövetség rejtett töréseire.

 

Kulcsszavak: nárcisztikus személyiségzavar – pszichoterápia – intervenció – áttekintés

 

 

ELMÉLETI TANULMÁNY

Halmai Tamás

Csak pozitívan?

A pozitív pszichológia helye az egyetemi oktatásban

 

A pozitív pszichológia a lélektan egyik legígéretesebb modern kezdeményezése, amely új paradigmát teremt: a negatív érzések elfogadása mellett az örömteli, kiteljesedő élet elérésére összpontosít; a lelki jóllétet, a pozitív kapcsolatokat és az elmélyülést helyezi a kutatás és a gyakorlat középpontjába. Kiindulópontja Rogers és Maslow humanisztikus szemléletű hagyománya, amelyet Csíkszentmihályi Mihály úttörő kutatásai és a flow-elmélet követtek. Az elmúlt mintegy húsz évben a megközelítés számos területen hozott jelentős új fejleményeket: a pozitív érzések szerepével, a traumák lehetséges következményeivel kapcsolatban, valamint az oktatás területén. Az Egyesült Államokban bevezetett pozitív oktatási programok jelentős sikereket hoztak. A pozitív pszichológia – elsősorban általános és középiskolai szinten – kiegészítheti a már érvényben lévő tanterveket is, de önállóan is oktatható. Tanulmányomban egy első, kísérleti egyetemi kurzust mutatok be, amelyet a Budapesti Gazdasági Egyetem projekthetében tartottunk. A tapasztalat alapján a műhely az érzelmek, a kapcsolatok és elsősorban az önismeret témáját olyan fiatalok számára is átélhetővé teheti, akik nem rendelkeznek jelentős pszichológiai előismeretekkel. Így szerepet játszhat a pszichológia korszerű eredményeinek terjesztésében, a tudományos ismeretterjesztésben is. A résztvevők az alapvető elméleti háttér megismerése mellett saját élményt szerezhetnek a pozitív pszichológia gyakorlatából. A kurzus a személyes erősségek felismerésére, az örömteli élmények, a hála és a flow átélésére és aktív keresésére helyezi a hangsúlyt. Széles körű alkalmazása közel hozhatja a fiatalokhoz a pszichológia és az önismeret kérdéseit és ezáltal hatékonyan facilitálhatja jövőbeli sikerüket – szakmai és magánéletükben egyaránt.

 

Kulcsszavak: pozitív pszichológia – egyetemi oktatás – örömállapot – karaktererősségek

 

 

A GYAKORLAT KÉRDÉSEI

Ernst Knijff

Tudatosság szabályok helyett: Gestalt etika

Fordította: Vattay Dániel

 

A következő tanulmány több szempontból is feszegeti a hagyományos kereteket. Először is csak filozófiai írásra hivatkozik a referenciák között – ami az eredeti megjelenésénél okozott kérdéseket. Másodszor a szerző olyan megfontolásokat és definíciókat vezet be az etikai gondolkodásba, amik alapvetően új nézőpontból segítenek megvizsgálni eseteket. A szerző ezeket a Gestalt terápia két fontos pillére, a mezőelmélet és a dialógus buberi eszméje alapján vezeti le/be. A tanulmány tartalma azonban túlmutat a Gestalt terápia specifikus keretein és olyan helyzeteket vesz végig, ahol a terápia – vagy épp szupervízió – kapcsolati aspektusa megkerülhetetlen. Ezért jó szívvel ajánljuk minden olyan terapeutának, aki került már olyan helyzetbe kliensével terápiás folyamatban, amit nehéz volt kibogoznia, vagy aki nem tudja kizárni, hogy ilyenbe kerülhet.

A szerkesztők

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

Megjelenik negyedévente 31. évfolyam 1. szám 2022. február

TARTALOM

A szerkesztők előszava

Berger Noémi, Takácsy Márta

TANULMÁNYOK

A gyakorlat kérdései

Ács Eszter Mónika: A szeparáció elleni küzdelem

Esettanulmány

Németh György Gábor: Üres szobák – Szeparációs trauma átdolgozási kísérlete

Esettanulmány

Irmgard Kreft: Az áttétel fókuszú pszichoterápia technikái gyermekeknél. Esetpélda. Fordította: Csáky-Pallavicini Krisztina

Felkért tanulmány

Benkő Henrietta, Szőnyi Gábor: Egy ritkán használt tükör

MŰHELY

Műhelybeszámoló

Tar Ágnes: Az álmok és a szabadság online útján

Műhelybeszélgetés – A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület vezetőségével – Kiss Tibor Cece, Pál Krisztina

SZAKMAI KÖZÉLET

Portré

Bucsú Moukhtar Luciától – Összeállította: Szili Katalin

Viták, hozzászólások

Vita a terápiás, konzultációs órán történő jegyzetelésről – Kiss Tibor Cece ♦ Barna Mária, Berger Noémi

Vita a pszichoterápiás szakma jövőjéről – Rózsa Ildikó ♦ Szőnyi Gábor ♦ Bokor László

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 36.: Eszik János ♦ Néveri Emese ♦ Varga Ákos

Hírek

In memoriam – Emlékezés A. T. Beck-re – Tringer László

Beszámolók

Konferenciák – Pál Krisztina ♦ Oroszi Zsuzsanna, Vasas Éva ♦ Barna Mária ♦ Kiss Tibor Cece ♦ Roszik Linda Enid ♦ Barna Mária

Múzeumlevél – Szőnyi Gábor

Könyvismertetések – Benyus Zsuzsanna ♦ Köhler Kata ♦ Ormay István ♦ Tiringer Aranka ♦ Tiringer István ♦ Tiringer István ♦ Trixler Dániel

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

A szerkesztők előszava

Berger Noémi, Takácsy Márta

Az évkezdés hagyományosan az újdonságok, megújulás reményével kecsegtet. A mögöttünk hagyott két év járványhullámai mintha az év végét is átírták volna, eltűnt a korábban olyan jól megragadható, újévi fogadalmakkal jelzett évhatár, az eltervezett jövőbeli ötletek, programok, célkitűzések megvalósulását is megkérdőjelezte a pandémia.

Folyóiratunk idei első lapszáma is kicsit olyan, mintha még a tavalyi év folytatása lenne. A 30. évfolyam alkalmából visszatekintettünk a pszichoterápia 30 évére, s e visszatekintés utolsó darabját olvashatják tanulmányaink közt: Benkő Henrietta és Szőnyi Gábor tart sajátos tükröt elénk: a pszichoterapeuták számának alakulásán keresztül gondolkodnak a szakmai alakulásokról, irányvonalakról –  immár a 31. évfolyamban.

Tavaly indított vitáink lezárása is erre, az első, évindító számra jutott: lezárul a jegyzetelésről folytatott hosszú szakmai párbeszéd, melynek konklúziója az maradt, hogy nem csak módszerek között van különbség abban, hozzáad vagy elvesz a terápiás folyamathoz az óra közbeni jegyzetelés, hanem egyéni beállítódások és meggyőződések is hatnak a szakemberek gyakorlatára. Egyelőre a pszichoterapeutaképzés változásai kapcsán felvetett problémák közös megvitatása is abbamarad. Ugyanakkor figyelemmel követjük a fejleményeket, hisz a hozzászólások születése óta is történtek változások. 2021 decemberében az Egészségügyi Közlönyben megjelent a – 30/1. számunkban is bemutatott egészségügyi szakkollégium – Klinikai Szakpszichológia és Pszichoterapeuta Klinikai Szakpszichológus Tagozat munkacsoportjának közreműködésével az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyi szakmai irányelve a szakpszichológusi ellátásról, mely tartalmazza a pszichoterápia definícióját:

„Olyan gyógyító terápiás beavatkozás, amely pszichés, pszichoszomatikus és pszichiátriai zavarok kezelésében, illetve az érzelmi és hangulati élet patológiás elakadásai és betegségei esetén egyéni vagy csoportos formában, meghatározott interakciós repertoár és kommunikációs eszközök révén (interakció, kommunikáció stb.), tudományosan és tapasztalatilag kialakult és pontosan definiált keretek között, meghatározott időtartamú és számú ülésben az élménymegélésben, az élményfeldolgozásban, az érzelmi inter- és intrapszichés életben és működésben, illetve a viselkedésben és magatartásban változást előidéző célzattal interveniál, és amelyet ráépített pszichoterapeuta szakvégzettséggel rendelkező szakorvos és/vagy szakpszichológus végezhet önállóan. Módszerspecifikus képzettséggel rendelkező szakorvos vagy szakpszichológus által végzett pszichoterápia az adott módszer szakpszichoterápiája. A terápiás folyamat ellenőrzött, dokumentált, diagnosztikára épülő intervenciókon alapul, és elvártan minőségbiztosítással valósul meg” (Egészségügyi Közlöny, LXXI: 2477. o.).

Bízunk benne, hogy következő számainkban elindulhat egy szakmai szempontokon alapuló reflexiós folyamat a meghatározásra és az irányelvek egyéb pontjaira is.

Interjú rovatunkban is egy leköszönő – legalábbis első három éves ciklusának végén járó –egyesületi vezetőséggel, a Magyar Pszichoanalitikus Egyesületével beszélgetett Pál Krisztina és Kiss Tibor Cece. A sok érintett téma mellett Schmelowszky Ágoston, Felházi Anett és Ledniczki Ildikó három kívánsága is érdekes fordulattal kecsegtet.

Elköszönünk a tavalyi év végén elhunyt Moukhtar Luciától. Az őt jól ismerő kollégák írásaiból állított össze Szili Katalin egy megérintően szép portrét. Tringer László pedig A. T. Beck szakmai életútját, pszichoterápiás jelentőségét festi meg érzékletesen.

Ahol nem lezárásról vagy valaminek a végéről, ott éppen szeparációról vagy veszteségekről olvashatunk ebben a számban. Nagyon izgalmasan folytat egymással párbeszédet Ács Mónika Eszter (A szeparáció elleni küzdelem) és Németh György Gábor (Üres szobák – Szeparációs trauma átdolgozási kísérlete) tanulmánya. Mindkét tanulmányban egy-egy súlyos szeparációs traumát átélt női páciens terápiájába pillanthatunk be, de míg az első esetben a pszichés menedék fogalmán keresztül, addig az utóbbinál a jógaterápia eszközeivel történik az átdolgozás. Nem mentes a veszteségektől az a kislány sem, akit  Irmgard Kreft az áttétel fókuszú pszichoterápia módszerével gyógyított meg. Csáky-Pallavicini Krisztina fordításában olvashatjuk ezt a szakmai ritkaságnak számító tanulmányt.

A kötet felelős szerkesztőiként is erősen tudtunk reflektálni erre a témaegyüttesre, ugyanis mindkettőnk számára ez az utolsó Pszichoterápia kötetösszeállítói feladatkör, mi is búcsúzunk a folyóiratban betöltött pozícióinktól. Mindketten fontos korszakot zárunk le ezzel, ezért néhány személyes gondolattal külön-külön is búcsúzunk Olvasóinktól.

Hét éve kerültem a folyóirathoz és nagyon szeretek ennek az inspiráló, elkötelezett és lelkes csapatnak a tagja lenni. Öt éve külföldről kapcsolódom be a szerkesztőségi feladatokba, és mostanra kezdtem érezni, hogy ez a távmunkás létmód és az utóbbi években a hazalátogatás ritkán adódó lehetőségei megnehezítik a szerkesztőséghez kapcsolódásom. Ezzel párhuzamosan a hazai pszichoterápiás élet kérdéseiben is egyre nehezebb naprakésznek maradnom. Hosszú ideig érlelődött bennem a döntés, amelynek eredményeképpen nyáron kilépek a szerkesztőségből, és csak távolról figyelem az ott zajló munkát. Az addig következő hónapok várhatóan elég mozgalmasak lesznek a szerkesztőség életében, és szeretnék ezekben még aktívan jelen lenni.

A folyóirat főszerkesztőjeként ez az utolsó általam összefogott lapszám, s a szerkesztőségi szerepem is véget ér februárban. Az elmúlt  tíz év emlékeiben kutatva sok inspiráló kép elevenedik meg: örömteli közös munka egy-egy szerzővel, melynek gyümölcse izgalmas tanulmány lett, a szerkesztőség tagjaival együtt formált ötletek közéleti témákban, etikai dilemmákban, stúdióviták, interjúk, konferenciaprogramok, melyek saját szakmai fejlődésem meghatározói is voltak. Ezen utazás utolsó állomása a főszerkesztői szerepben töltött elmúlt év volt. Továbbra is szeretem a szerkesztőséget, elbűvöl, hogy hiszünk a gondolatok megosztásának fontosságában annyira, hogy időt, energiát áldozzunk rá. A stafétát most mégis továbbadom, s az alkotás új szerepeiben próbálom ki magam: olvasó, esetenként akár írótársa – de mindenekfölött feltétlen tisztelője és támogatója leszek a szerkesztőségnek.

Miközben lezárulnak korszakok, változnak szerepek, újdonságok is születnek a változásból. Idén új tagokkal bővül a szerkesztőség – új színeket, lelkesedést, nézőpontot hozva a kreatív közös munkába, s nagy erőkkel folyik a folyóirat online hozzáférésének kialakítása is.

Tennivaló(nk) akad bőven, s most is azt kívánom ehhez, mint egy éve: tartsanak a folyóirattal kedves Olvasó- és Írótársak örök kíváncsisággal és lelkesedéssel, szakmánk szeretetével felvértezve!

TANULMÁNYOK

A gyakorlat kérdései

Ács Eszter Mónika

A szeparáció elleni küzdelem

A tanulmány egy sajátos mentális állapot leírásáról számol be, ami megvéd a veszteségtől, a veszteség fájdalmától, ugyanakkor akadályozza a fejlődést. Mindannyiunkat érint, mindannyian valahogy elszenvedtük – ki könnyebben, ki nehezebben – a pszichés fejlődés ama természetes krízisét, melyben az elválás, a szeparáció vesztesége által pszichésen is megszületünk. A folyamat, melyben önálló szubjektumunk létrejön, nem olyan egyértelmű, mint a fizikai megszületésünk. A pszichés különállás sosem lehet teljes. Mit is jelent ez? Az én és a másik dialektikus viszonya tartja fenn a reflexió terét, melyben a felismerés, a jelentés születik. E dialektikus folyamat gyakran sérül, a sérülés pedig az önészlelésnek és a másik észlelésének, ezáltal a valóság pszichés felfogásának különleges lehetőségeit hozza létre. E folyamat megértéséhez a tanulmány J. Steiner a személyiség patológiás szerveződéséről szóló koncepcióját használja, valamint a tagadás – mint énvédő mechanizmus – és a szimbolikus funkció viszonyát vizsgálva halad a téma kibontása irányába. Mindehhez illusztrációként betekintést nyújt egy terápiás munka interakcióiba, és támpontokat ad a terápiás munkához.

Kulcsszavak: szeparáció – pszichés menedék – tagadás – perverzió – gyász – testi tartalmazás

Esettanulmány

Németh György Gábor

Üres szobák – Szeparációs trauma átdolgozási kísérlete

A tanulmányban egy traumatizált fiatal nő, Beáta egyes terápiás üléseinek részletes leírásán keresztül egy, az analitikus paradigma és a jóga integrációs kísérletéből született újfajta megközelítés bemutatását tűztem ki célul – a személyek közti tudattalan zajló folyamatok és azok esetleges energetikai hátterét adó csakrák kapcsolatának vizsgálatával.

A csakrák, mint „jeladó/vevő készülékek” speciális élményperspektívát kínálnak, például a túlélés, érzéki élvezetek vagy a hatalom dimenziójában, és egy ennek megfelelő archetípusos dráma mediálását végzik, amely a terápiás kapcsolatban mint áttétel és viszontáttétel aktualizálódik. A csakrák pillanatnyi aktivitásváltozása érzékenyen tükrözi a kapcsolatban megjelenő érzelmi alterációkat, és mindez megfelelően követhető a szomatikus viszontáttételi tartomány megfigyelésével.

A főként pánikzavaros panaszok miatt terápiába járó Beáta egy féltékeny, impulzív apa és egy instabil, érzelmileg nehezen elérhető anya második gyermeke. Gyermekkorát végigkísérték a családi traumatikus események, a folyamatos apai terror mentén számos alkalommal tanúja volt az anyja fenyegetésének, bántalmazásának, és olykor neki kellett segítséget kérnie a szomszédoktól vészhelyzet esetén. A szülők különválása után az anyjával átmenetileg egy vidéki vályogházba költöztek, ahol Beáta gyakorta teljes éjszakákat töltött egyedül alig 9 évesen, amíg az anyja a munkája miatt távol volt. Eme fenyegető szeparációs élményei álltak össze egy korábbi pánikrohamának diszkussziója kapcsán, amelyet kirándulás közben élt át, miután eltévedt az erdőben, és nem érezte magát biztonságban.

Az újszerű megközelítés bemutatását a projektív identifikációval végzett és részleges átdolgozáshoz vezető munkához kapcsolnám, kiemelt figyelmet fordítva a teljes viszontáttételi tartományban zajló változásokra, és a hozzájuk igazított terápiás intervenciókra.

Kulcsszavak: trauma – szomatikus viszontáttétel – projektív identifikáció – jóga – csakra

Esettanulmány

Irmgard Kreft

Az áttétel fókuszú pszichoterápia technikái gyermekeknél. Esetpélda

A szerző egy ötéves, borderline személyiségszerveződés struktúraszínvonalán működő gyermek még zajló kezelésének példáján mutatja be az áttétel fókuszú pszichoterápia (TFP – transference focused psychotherapy) stratégiai elvei szerinti terápiás munkát. Bemutatja, hogyan jeleníti meg a gyermek az első találkozástól kezdve játékban és az áttételben saját domináns tárgykapcsolati diádjait és tipikus elhárító stratégiáit. A terapeuta leírja saját próbálkozásait, hogy életkornak megfelelő és TFP-vezérelt intervenciókat alkalmazzon. A játékjelenetek és áttételi megjelenítések megváltozásának bemutatásával követhető a fokozatos fejlődés az integráció irányába. Ez a fejlődés először a libidinózus diádok megjelenésében mutatkozik meg, majd a gyermek azonosulásában a hosszú időn keresztül centrálisan elhárított résztárgy-reprezentációban, végül pedig a gyermek bontakozó képességében az érett szimbolizációra, a hosszú időn keresztül uralkodó szimbolikus megfeleltetés.

Kulcsszavak: gyerekterápia – analitikus terápia – áttétel fókuszú terápia – borderline személyiségszerveződés

Az eredeti megjelent: Kreft, Irmgard (2015): Techniken der Übertragungsfokussierten Therapie bei Kindern. Ein Fallbeispiel. PTT – Persönlichkeitsstörungen: Theorie und Therapie, 19: 14–22. https://elibrary.klett-cotta.de/article/99.120110/ptt-19-1-14, megjelenés a szerző és a kiadó engedélyével.

Felkért tanulmány

Benkő Henrietta, Szőnyi Gábor

Egy ritkán használt tükör: a pszichoterapeuta kiskáté és szaknévsor. Reflexiók a szakma elmúlt három évtizedéhez

A szerzők a Pszichoterápia folyóirat 30 éves fennállásának alkalmából írt tanulmányukban egy ritkán használt tükör segítségével tekintik át a pszichoterápia történetének elmúlt három évtizedét. Ez a tükör a pszichoterapeuta szaknévsor és az ahhoz kapcsolódó kiadvány, a kiskáték története, azok összehasonlítása. Az első szaknévsor és kiskáté 1993-ban jelent meg, melyet időről időre (változó gyakorisággal, 3-6 évente) frissítettek és aktualizáltak a kötet mindenkori összeállítói. A megjelent szaknévsorokat összehasonlítva kibontakozik a pszichoterápiás képzés és ellátás fejlődése, változása az elmúlt három évtizedben. A
tanulmányban nemzetközi szakmalegitimációs törekvések (a Szocialista Országok Pszichoterápiás Munkacsoportja, valamint az ECP – European Certificate for Psychotherapy) is megjelennek. A kiskáték tartalmi (és formai) változásainak összegzése a történeti adatok mellett rálátást biztosít a pszichoterápia szakmai, politikai és társadalmi legitimációjának alakulására is, 1985-től egészen napjainkig. A jelen helyzet áttekintésével zárul a tanulmány, melynek részletes adatait az idén újra megjelenő, frissített kiskáté és szaknévsor tartalmazza majd.

Kulcsszavak: szaknévsor – kiskáté – pszichoterápiás képzés – pszichoterápiás ellátás – szakmatörténet

Pszichoterápia

 

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

Megjelenik negyedévente  31. évfolyam 2. szám  2022. május

Tartalom

 

A szerkesztők előszava

Benkő Henrietta, Tiringer István

 

TANULMÁNYOK

A gyakorlat kérdései

Tiringer István, Szőnyi Gábor: A pszichoterápiás etika oktatásának módszertanához: tapasztalatok fiktív példákkal az etikai érzékenyítésben

Módszertani tanulmány

David Tuckett: Az áttétel és az áttételi értelmezés új szemszögből: miért lehet hasznos egy gazdaságos munkamodell? II/1. rész. Fordította: Barna Mária

Áttekintő tanulmány

Pálvölgyi Ágnes, Goschi Gabriella: A sportpszichológiai munka differenciálása

Kutatási beszámoló

Kovács Edina: Gyógyító történetek: a playback színház mentálhigiénés hatásai

 

MŰHELY

Kincsesház

Szőnyi Gábor: A képzés összefüggései. Az általános és módszerspecifikus pszichoterapeuta képzés összefüggései (vitaanyag)

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Körkép

Az ukrán menekültek pszichológiai ellátásáról

Portré

„Nagycsoporton ülni olyan, mint egy kaleidoszkópban üveglapocskának lenni” – Portré Milák Piroskáról

Viták, hozzászólások

Háttér: A szakpszichológiai ellátás irányelveiről – Kovács Péter

Vita: Pro bono pszichoterápia – Antal-Bacsó Péter ♦ Vattay Dániel

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 37.: Fonyó Ilona ♦ Kovács Illés Áron ♦ Torma Kálmán

Hírek

In memoriam Csíkszentmihályi Mihály – Oláh Attila

In memoriam Ormay Tom – Terenyi Zoltán

Beszámolók

Konferenciák – Barna Mária ♦ Wiesenberg Katalin ♦ Schultz Alexandra és Simon Rebeka

Színházi levél – Berger Noémi

Kitüntetés – Bányai Éva

Könyvismertetések – Jakab Júlia ♦ Kiss Tibor Cece

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

 

 

A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA

 

Mire e lapszám a Tisztelt Olvasó kezébe kerül, már lezajlott a Pszichoterápia folyóirat idei konferenciája, amit három év után ismét személyes jelenléttel tarthattunk meg. Az elmúlt években a konferenciáink és a folyóiratunk is változott a szakmai életünket érintő jelentős változásokra reagálva. És még mielőtt a COVID-19-járvány megterhelései lezárulnának, újabb – korábban elképzelhetetlen – problémákkal, egy szomszéd országban zajló háború következményeivel kell szembenéznünk. Folyóiratunk igyekszik egyensúlyozni a hagyományos szakmai témákban történő elmélyülés és az aktuális problémákra történő gyors reagálás között. E kettősség jellemzi a jelen lapszámot is, amelynek írásaihoz nehéz lenne tartalmilag közös nevezőt találni. Inkább a sokszínűség határozza meg a most közreadott tanulmányokat, véleményeket és hozzászólásokat. Közös azonban az írások hátterében lévő motiváció, szakmánk professzionális működésének erősítése.

A nemzetközi pszichoterápiás szakirodalomban érezhetően növekszik az érdeklődés az etikai szempontok iránt. Folyóiratunk kezdettől támogatta az ez irányú hazai törekvéseket és a szakmai etikai témák rendszeres tárgyalásának egyik fórumává vált. Tiringer István és Szőnyi Gábor tanulmánya a pszichoterápiás etikai esetpéldákkal szerzett sok éves képzési tapasztalatokat foglalja össze. Etikai rovatunk rendszeres olvasói a közel egy évtizede működő rovat példáiról és elemzéseiről is olvashatnak benne.

A hazai szakirodalomban ritkábban hallunk a pszichoanalízis terápiás gyakorlatáról és technikáiról, mint a pszichoanalitikus elméletek fejlődéséről. Ezért is esett a választásunk David Tuckett egy nemrégiben elhangzott előadásának fordítására, amely amellett, hogy elméletileg átfogóan tárgyalja a terápiás technika egyik kulcselemét, az áttétel kezelését, jól áttekinthető szempontokat is ad annak vizsgálatához, és érzékletes példákkal mutatja be modellje alkalmazását. A terjedelmes írásnak most az első felét adjuk közre, a befejezést pedig a következő számunkban találják majd.

Pálvölgyi Ágnes és Goschi Gabriella az idén tavasszal megjelenő sportpszichológiai tankönyvből mutatnak be szemelvényeket tanulmányukban, két fajsúlyos témára koncentrálva: áttekintik a sportpszichológiai munka etikai kérdéseit és igyekeznek rendet tenni a sportszektorban működő segítő szakmák között, bemutatva a hazánkban elérhető képzéseket a sport terén.

A tanulmányok sorát a hazánkban népszerű playback színházak működésének bemutatása és egy hozzá kapcsolódó kutatás tapasztalatainak elemzése zárja Kovács Edina tollából. A kutatás alapján sokoldalú kép rajzolódik ki a playback színház működéséről és hatásairól. Kíváncsian várjuk a további – a járvány által már nem korlátozott – vizsgálatok eredményeit.
Lapszámunk Műhely részében tekintünk vissza Szőnyi Gábor több mint 30 éve írt tanulmányára, amit az akkoriban bontakozó pszichoterápiás képzések alapvető feladatairól írt.

A Szakmai közélet részt az ukrán menekültek pszichológiai segítésében résztvevő kollégák tapasztalatait összefoglaló körkép nyitja.

Portré rovatunkban Milák Piroska rendhagyó szakmai pályáról, meghatározó személyiségéről olvashatnak a közvetlen munkatársak szemszögéből.

Fontosnak tartottuk azt is, hogy foglalkozzunk a közelmúltban az Egészségügyi Közlönyben megjelent szakpszichológusi irányelvekkel. Mivel ebben a műfajban ez az első hazai dokumentum, némi bizonytalanság érezhető ennek jelentőségével és szerepével kapcsolatban. Ezért ajánlottuk fel Kovács Péternek, a kidolgozási folyamat koordinátorának, hogy kifejthesse, milyen szerepet szántak ennek a szakmai anyagnak.

Újabb vitát indítunk egy többeket érintő, de nem kellően megtárgyalt kérdésről, az ingyen vagy csökkentett óradíjjal végzett pszichoterápiás kezelésekről.

Etikai rovatunk egy meglehetősen éles titoktartási dilemma megoldási lehetőségeit járja körbe.

Az elmúlt évben a pszichoterápiás világ több jelentős egyéniségét vesztette el. Most Csíkszentmihályi Mihály szakmai pályafutásáról olvashatnak szakavatott értékelést Oláh Attilától.

Ormay Tomtól, szeretett és tisztelt munkatársunktól is búcsúznunk kellett nemrégiben. Terenyi Zoltán nekrológját olvashatják róla.

Végül megemlítjük, hogy szerkesztőségünkben újabb jelentős változások történnek. Takácsy Márta – aki egy évig főszerkesztőnk volt – már nem tagja a szerkesztőségnek. Megbízott főszerkesztőként Benkő Henrietta vette át ezt a szerepet. Pályázatunk alapján pedig gyakornokként Eörsi Dániel, Kepics Zsanett, Sifter Éva és Vattay Dániel kapcsolódik be a szerkesztőségi munkába.

 

Benkő Henrietta, Tiringer István

 

TANULMÁNYOK

 

 

A GYAKORLAT KÉRDÉSEI

 

Tiringer István, Szőnyi Gábor

A pszichoterápiás etika oktatásának módszertanához: tapasztalatok fiktív példákkal az etikai érzékenyítésben

 

Egy pszichoterapeuta jó működésének kiemelt összetevője az etikai megalapozottság. Eltérve a hagyományos módtól (etikai szabályok elméleti ismertetése, kombinálva etikai ügyek esetpéldás bemutatásával) a szerzők gyakorlatukban a hangsúlyt az etikai vétség alakulásának folyamatára, a dilemmák átélésére helyezik, és beemelik a gyakorlatot: egy etikai eljárás indításának érzelmileg-szervezetileg kritikus kérdését.

A szerzők által használt etikai példák mindennapi szakmai eseménytöredékekből jöttek létre, és azt illusztrálták, hogy a terapeuta problémás viselkedése hogyan vezethet a terápiás/képzői kapcsolat sérüléséhez vagy jelentős töréséhez.

A szerzők a fiktív eseteket két formában alkalmazták: interaktív szemináriumokon, valamint a Pszichoterápia folyóirat etikai rovatának példáiként. A tanulmány bevezető részét követően egy konferencián szervezett etikai műhely tapasztalatai kerülnek részletes ismertetésre, amit az etikai rovat tapasztalatainak összefoglalása követ.

A szerzők hangsúlyozzák, hogy egy etikai eljárás az érintett betegnek, a terapeutának és az érintett egyesületnek egyaránt rendkívül megterhelő. Ugyan rejtetten, de még inkább traumatizáló lehet, ha az etikai vétség nem vezet eljáráshoz, bár az indokolt lenne. Mint minden krízis, az etikai eljárás is, amely megrázza az egyesületet, további károkat okozhat, de kreatív fejlődéshez is vezethet, amelyben megerősödik a szakmai környezet etikai kultúrája.

 

Kulcsszavak: pszichoterápiás etika – fiktív esetek – etikai érzékenyítés – etikai eljárás – etikai kultúra

 

 

MÓDSZERTANI TANULMÁNY

 

David Tuckett

Az áttétel és az áttételi értelmezés új szemszögből: miért lehet hasznos egy gazdaságos munkamodell? II/1.

Fordította: Barna Mária

 

A brit David Tuckett a kortárs pszichoanalízis egyik kiemelkedő alakja. Ahogy a tanulmány címe is jelzi, gazdasági szemlélete is jelentős. A kétezres évek elején, amikor az Európai Pszichoanalitikus Föderáció elnöke volt, az ő kezdeményezésére modernizálódtak a szervezet konferenciái. Így az évenkénti főkonferencia előprogramjaiban tematikus kiscsoportokat szerveznek, melyek tagjai később együtt folytatják a munkát – ilyen például a tanulmányban hivatkozott munkacsoport, amelyik a klinikai módszerek összehasonlításával foglalkozik. David Tuckett volt a fő kezdeményezője és gyakorlati megvalósítója a pszichoanalitikus irodalom digitalizált könyvtárba szervezésének (PEPweb – Psychoanalytic Electronic Library), ami világszerte könnyen hozzáférhetővé teszi a jelentősebb pszichoanalitikus folyóiratokat, Freud összes művét, valamint a legfontosabb könyveket. A kétezres évek elején az (európai) kiképző analitikusok évenkénti fórumát egy négyéves időszakra (felváltva Berlinben és Budapesten tartva) „önvizsgáló rendszerré” formálta. A kutatás arra összpontosít, hogyan lehet jól megragadni a kompetenssé válást a pszichoanalitikus képzésben.

A jelen tanulmány analitikusoknak, a pszichoanalízis iránt érdeklődőknek és az attól távol álloknak egyaránt elég nehéz olvasmány. Érdemes rá időt, elmélyülést szánni, mert arról szól, ahogyan az analitikus jelen van a terápiában; ahogyan eljut ahhoz, amit lép. A rendkívül sokrétű pszichoanalitikus elméletek rendszeréből csupán néhány, a munkamód lényegét adó fogalomból építkezik. Azokból, melyek az analitikus belsővé vált, kompetens működését adják. A gondolatmenetét tükröző gyakorlatot esetpéldán keresztül teszi immár könnyen követhetővé analitikusnak és a pszichoanalízistől távolabb állónak egyaránt.

Az itt megjelent írás a szerző egy előadásának alapján készült. Az előadás klinikai tartalma és a gondolatainak egy része megjelent folyóiratban is (Tuckett 2019). A tanulmány hossza miatt az írást két részletben közöljük.

Jó lenne, ha más módszerekből is érkeznének hasonló tanulmányok, melyek bemutatják, hogy az adott módszerben mi adja a terapeuta jelenlétének, működésének lényegét.

 

 

ÁTTEKINTŐ TANULMÁNY

 

Pálvölgyi Ágnes, Goschi Gabriella

A sportpszichológiai munka differenciálása

A sportpszichológia szakmai identitása – kérdések és válaszok

 

Tanulmányunkban a 2022 tavaszán megjelenő Dobbantó. A sportpszichológia tankönyve munkacímű könyv első kötetéből mutatunk be szemelvényeket. A könyv a sportszektorban dolgozó, a sportban résztvevő szereplőknek szól, úgymint sportolók, sportvezetők, testnevelők, sportszülők. Sportpszichológusként azt tapasztaljuk, és azt valljuk, hogy a sportpszichológiai munkában meg kell jelennie az erős pszichológiai megalapozottságnak. Ennek szellemében szerkesztjük könyveinket, amelyek tudományos alapokra épülő, de gyakorlatorientált tananyagot tartalmaznak. Jelen tanulmányban a tankönyv két fajsúlyos fejezetét kívánjuk bemutatni. Az egyik a sportpszichológiai munka etikai kérdéseit veszi górcső alá és szemlélteti esetpéldákkal, a másik a sportszektorban működő segítő szakmák között igyekszik rendet tenni. Úgy látjuk, hogy mindkét téma tisztázása elengedhetetlenül fontos lesz ahhoz, hogy a sportpszichológia szakmai identitása megszilárdulhasson, biztonságos keretet adva ezzel a benne dolgozóknak. Képet adunk a Magyarországon elérhető képzésekről a sport területén, hangot adva a hiányosságoknak, amelyeknek hosszútávon súlyos következményei lehetnek a szakmára nézve. Tanulmányunk végén kitérünk arra is, hogyan lenne lehetséges kialakítani egy komplex sportpszichológiai képzési rendszert hazánkban, mely átláthatóbbá tenné a sportszektorban tevékenykedő különböző segítő foglalkozású kollégák működését, kirajzolná kompetenciaterületük határait.

 

Kulcsszavak: sportpszichológia tankönyv – szakmai identitás – kompetenciahatárok, (sport)pszichológus etika – magyar sportpszichológiai komplex képzési rendszer(K2)

 

 

KUTATÁSI BESZÁMOLÓ

 

Kovács Edina

Gyógyító történetek: a playback színház mentálhigiénés hatásai

 

A playback színház módszere a pszichodrámával párhuzamosan jött létre: Moreno 1921-ben ezt dolgozta ki először, majd 1975-ben, Moreno tanítványai által alakult ki jelenlegi formája. A szakirodalom által leírt kutatásokból öt főbb terület rajzolódott ki, amelyekre a playback színházi módszer fejlesztő hatással lehet. Az első az önbecsülés, önértékelés, a második az önismeret, a harmadik a krízisek, traumák átdolgozása, jobb saját narratívum alkotása. A negyedik az empátia: mások megértése, elfogadása, az ötödik terület pedig a közösségi élmény átélése. A szerző erre az öt területre kérdezett rá az általa készített kérdőívben. A kitöltés 2021. január 12. és február 10. között zajlott. A kérdőívet 26 válaszadó töltötte ki. Az a kérdőív számított kitöltöttnek, amely a demográfiai kérdésekre és legalább egy nyitott kérdésre tartalmazott választ. Az eredmények alapján a szocializációs színterek megfelelő működésében komoly szerepe lehetne a playback színháznak: egyfelől a szakmai szocializációban, másfelől a fiatalok sikeres szocializációjában és harmonikus személyiségfejlődésében. Egy másik fontos mentálhigiénés terület a pszichés megbetegedések megelőzése: például a kiégés által különösen veszélyeztetett foglalkozási területeken, a szupervízióban vagy a szakmai identitás elakadásainak feloldásában. A harmadik terület, amelyben a playback színház jól alkalmazható lenne, a mentális és a hosszabb időn át tartó szomatikus betegségek után az új narratíva, a „felépüléstörténet” megalkotása, a korábbi élethez való visszatérés, vagy ha ez nem lehetséges, akkor egy új, de aktív és nem a betegségtudaton alapuló életmód kialakítása.

 

Kulcsszavak: mentálhigiéné – playback színház – pszichodráma – szupervízió – narratív pszichológia

 

 

 

 

 

 

 

Pszichoterápia

 

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

Megjelenik negyedévente  31. évfolyam 3. szám  2022. augusztus

Tartalom

 

A szerkesztők előszava

Barna Mária, Kepics Zsanett, Kiss Tibor Cece, Vattay Dániel

 

TANULMÁNYOK

Módszertani tanulmány

Túry Ferenc, Pászthy Beáta: A kölcsönös kérések módszere a családterápiában: egy felelősségközpontú feladat

A gyakorlat kérdései

Vizin Gabriella: Kincugi? Komplex kognitív viselkedésterápiás pszichoonkológiai program emlőrákkal küzdők számára

Elméleti tanulmány

Bokor László: Szuggesztió és feltárás: tényleg nincs vagy mindig van – vajon hol található a közös pont?

A gyakorlat kérdései

David Tuckett: Áttétel és az áttétel értelmezése új szemszögből: egy gazdaságos modell haszna. 2. rész. Fordította: Barna Mária

 

MŰHELY

Hozzászólás

Árkovits Amaryl, Bitter István, Bugán Antal: Hozzászólások Szőnyi Gábor: A képzés összefüggései. Az általános és módszerspecifikus pszichoterapeuta képzés összefüggései (vitaanyag) c. közleményéhez

Pályázat

Flach Richárd ♦ Bátfai Ágnes ♦ Sinkó Melinda ♦ Zatroch Zsuzsa: Pszichoterápiás egypercesek

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Portré

Eljegyeztem magam az „ember-régészettel” – Portré Hárdi Lilláról – Összeállította: Berger Noémi

Görbe tükör

Trixlerné Szabó Zsuzsanna: Ha a „Pszichoterápia” a kliensem lett volna

Viták, hozzászólások

Vita a pro bono pszichoterápiákról – Árkovits Amaryl ♦ Kiss Anna ♦ Balázs Botond ♦Ratkóczi Éva

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 38.: Eörsi Dániel ♦ Gajdos Panna ♦ Molnár Emese

Álláspont –  A szakegyesületi képviselők levele a Semmelweis Egyetem Pszichoterápiás Grémiumának a pszichoterapeuta képzés változtatási tervéről

Hírek

Búcsú Ritoók Magdától (1936-2022) – Viszket Mónika

In memoriam Szőnyi Magda (1940-2022) – Bagdy Emőke

In memoriam Falus Ferenc (1950-2022) – Ajkay Klára, Bagdy Emőke, Dobos Emőke, Erdélyi Ildikó, Kapusi Gyula, Pajor András

Beszámolók

Konferenciák – Kovács Filoména ♦ Trixlerné Szabó Zsuzsanna ♦ Kolos Lilla ♦ Dudás Nóra ♦ Kárpáti Rita ♦ Molnár Kincső ♦ Sarkadi Luca

Filmlevél – András Felícia: Az északi

Színházi levél – Mircse Andrea: A kalap

Könyvismertetések – Koltai Mária ♦ Molnár Emese ♦ Túry Ferenc

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

 

A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA

 

A jelen lapszám összeállítása még a nyár eleji hajrában zajlott, de reméljük, hogy a lapot kézhez kapó olvasók már a pihenéstől felfrissült aggyal olvassák a tartalmát. Megint eklektikus lapszám állt össze mindabból, ami tágabb-szűkebb környezetünk szakmai és általános történéseiből írások formájában leszűrődött. Mindennek összefogásában most már új szerkesztőségi gyakornokaink is részt vettek, így ezt a számot rendhagyó módon négyen jegyezzük, méghozzá a Pszichoterápia három különböző „generációjának” képviseletében: Kiss Tibor Cece azzal kezdte a mostani lapszám összeállítóinak első megbeszélését, hogy régi motorosként megpróbálta átadni a sok év alatt felgyülemlett, szerkesztésre vonatkozó tudását, Barna Mária pedig, aki lassan már középgenerációsként kezdett gondolni magára, rájött, hogy mi mindent nem tud még. Kepics Zsanett és Vattay Dániel számára pedig ez az első lapszám, amelynek megszületésében aktívan részt vesznek.

Négy tanulmányt is közlünk, közülük az elsővel a családterápiás módszer képviselteti magát Pászthy Bea és Túry Ferenc olvasmányos és lényegre törő módszertani tanulmányával, ami a „kölcsönös kérések” technikáját ismerteti. Egy emlőrákkal küzdők számára fejlesztett pszichoonkológiai programról született értékes tanulmányt olvashatnak Vizin Gabriellától, aki a komplex kognitív viselkedésterápiás program egyik kidolgozója. Bokor László tanulmányában a hipnózis és a pszichoanalízis módszereit hasonlítja össze, a közös pontot keresve ebben a kétféle, pszichoterápia-történetileg is összekapcsolódó irányzatban. Az implicit procedurális memóriával való munka mint közös pont vonatkozásait mutatja be a neurobiológiában kevésbé jártasak számára is közérthetően. Előző számunkban közöltük David Tuckett, híres brit pszichoanalitikus áttétellel való munkáról szóló tanulmánya első részének fordítását. Érkezik most a második – befejező – részlet. A következő számban pedig hozzászólásokat olvashatnak majd a hazai pszichoterápiás szcéna képviselőitől.

Lapunk kiemelt feladatának tekinti, hogy tájékoztasson a szakma változásaival kapcsolatban, és párbeszédre, vitára is lehetőséget biztosítson a képzés, a tudomány, a gyakorlat mindenkit érintő kérdéseiről. Mindannyian tudjuk és érezzük, hogy most a pszichoterapeuta-képzés átalakulása áll a szakmapolitikai gondolkodás középpontjában. Előző lapszámunk Kincsesház-rovatában ezért is tettük közzé  Szőnyi Gábor vitaanyagát a pszichoterapeuta-képzés összefüggéseiről. Ebben a számban folytatjuk a gondolkodást hozzászólóinkkal: Árkovits Amaryllal, Bitter Istvánnal és Bugán Antallal közösen. A jelenben zajló egyeztetésekkel, döntésekkel kapcsolatban is fontos fejleményekről tudósítunk: közreadjuk a szakegyesületi képviselők által a Semmelweis Egyetem Pszichoterápiás Grémiumának írt közös levelet, amely az SE hirdetményében megjelenő pszichoterapeuta-képzés változtatási tervére adott reakció. Reméljük, hogy a SE Grémiuma reakciójának is lehetőségünk lesz teret adni a lap hasábjain – annak örülünk, ha sikerül minden felet és álláspontot láthatóvá tennünk.

Száztíz éve született Örkény István – ez ihlette legújabb pályázatunkat, amiben pszichoterápiás egypercesek írására buzdítottunk. Most közzétesszük a nyertes pályaműveket. Reméljük, az Olvasó is olyan jól fog derülni-borzongani az olvasáskor, mint mi a pályaművek elbírálása során.

Portré rovatunkban most Hárdi Lillát mutatjuk be, akinek a neve szélesebb körben ismert a kínzástúlélőket és traumatizált menekülteket segítő Cordelia Alapítvány vezetőjeként, de most pályájának és személyiségének sokszínű, egyéb vetületeit is megismerhetik.

Az ingyenes vagy csökkentett áron végzett pszichoterápiás kezelések kevéssé tárgyalt kérdéseiről indítottunk vitát előző számunkban. A polémiát egy pécsi és egy budapesti rendelő munkatársai, Árkovits Amaryl, Kiss Anna és Balázs Botond folytatják. Ratkóczi Éva – a Nap-Kör Alapítvány vezetője – írásában sok év tapasztalatát teszi közzé a hátrányos helyzetű páciensek terápiás kezelésének anyagi és terápiás vonatkozásaival kapcsolatban, ezzel tovább bővítve a szempontok tárházát.

Aktuális etikai esetpéldánk a pszichoszomatika területéről hoz dilemmákat. Az ilyen esetek jócskán meg szokták mozgatni a különböző szakmák képviselőit, új együttműködéseket, de ellentéteket is szítva. Hozzászólóink is színes palettát képviselnek: háziorvos-pszichoterapeuta, egészségpszichológus és szomato-pszichoterapeuta is reagál a kérdésekre.

Szőnyi Magdától, Falus Ferenctől és Ritoók Magdától búcsúznak most pályatársaik, méghozzá szép és személyes hangvételű nekrológokkal.

Büszkék vagyunk, hogy ilyen „összművészeti” jelleget kapott a mostani lapszám, és az Örkény-ihlette egypercesek mellett színházi levelet is közölhetünk (Oliver Sacks A kalap című könyvének színházi adaptációjáról Mircse Andreától), sőt, mi több, filmlevelet is Az északiról, András Felícia jóvoltából. Az elmúlt fél évben zajlott gyakornoktoborzásunk szórakoztató mellékterméke egy Görbe tükör írás is, amiben Trixlerné Szabó Zsuzsanna mutatja be, milyen is lenne a Pszichoterápia folyóirat, ha kliens volna, nem pedig lap. Akinek túl merész ez a gondolati ugrás, azt azzal bátorítjuk, hogy a humor, mint érett elhárító mechanizmus pártolása jegyében mi, a szerkesztőség mindig örömmel fogadjuk az önmagukat kifigurázni is képes olvasók ötleteit, és várjuk írásaikat.

Kívánjuk, hogy ez a sokszínű lapszám segítse a nyári szabadságból való visszatérést azzal, hogy újból meghozza a kedvet a szakmai kérdéseken való gondolkodásra és a minél élénkebb párbeszédre!

 

Barna Mária, Kepics Zsanett, Kiss Tibor Cece, Vattay Dániel

 

 

TANULMÁNYOK

 

 

MÓDSZERTANI TANULMÁNY

 

Túry Ferenc, Pászthy Bea

A kölcsönös kérések módszere a családterápiában: egy felelősségközpontú feladat

 

A változások előidézésére több családterápiás irányzat él a feladatadás lehetőségével. A feladatok között a családtagok egymáshoz intézett kérései gyakran előfordulnak. Ezek a feladatok általában a családi kapcsolatok erősítését, a kommunikáció javítását, a feszültségek enyhítését célozzák. A jelen módszertani tanulmányban az ilyen típusú feladatadás módszerének, a „kölcsönös kérések módszerének” továbbfejlesztését tűztük ki célul részletesen kidolgozott pragmatikus ajánlásokkal.  A kölcsönös kérések módszerének lényege az, hogy a családtagok rendszeresen ismétlődő tevékenységre vonatkozó, világosan megfogalmazott és mérhető formában értékelhető kéréseket intézhetnek egymáshoz. Tanulmányunkban bemutatjuk ennek a komplex és pragmatikus családterápiás intervenciónak a használatát, módszertani és elméleti vonatkozásait, és esetpéldákkal illusztráljuk alkalmazási lehetőségeit. Célunk bemutatni a módszer számos előnyét: a családtagok egymás iránti felelősségérzetének növekedését, a világos szerződések jegyében született megállapodások tiszta kommunikációt elősegítő jellegét, a módszer diagnosztikus értékét a családdinamika jobb megismerése révén és a családi rendszer újrastrukturálásában és a családtagok differenciációjának elősegítésében játszott szerepét is. A módszer elméleti hátterében a felelősség kérdését érintő irányzatok körét vázoljuk fel, így a kontextuális családterápiát, illetve az egzisztenciális pszichoterápiás irányzatokat.

 

Kulcsszavak: családterápia, kölcsönös kérések, felelősség, kapcsolati etika, egzisztenciális pszichoterápia

 

 

A GYAKORLAT KÉRDÉSEI

 

Vizin Gabriella

Kincugi? Komplex kognitív viselkedésterápiás pszichoonkológiai program emlőrákkal küzdők számára

 

Az emlőrák gyakori megbetegedés nők körében. Noha az egyre hatékonyabb kezeléseknek köszönhetően az emlő rosszindulatú daganatos megbetegedésének túlélési aránya emelkedik, az EU tagállamok közül hazánkban még mindig magas a mortalitás kockázata. Pszichológiai szempontból az emlőrákkal küzdők körében előforduló pszichés nehézségek felismerésének és kezelésének hiányosságai, és ehhez kapcsolódóan az adherencia gyengesége hozzájárulhat a lesújtó halálozási arányokhoz.

Az emlőrák okozta lelki nehézségek kezelésében bizonyítékaink vannak a kognitív viselkedésterápiás beavatkozások hatékonyságára. Ugyanakkor Magyarországon ezt az eszköztárat kevéssé alkalmazzák a pszichoonkológiai ellátásban. Ezen kívül hiányzik egy komplex, komprehenzív kognitív viselkedésterápiás program, mely az emlőrákkal küzdő személyek számára fókuszált segítséget jelenthet életminőségük javítása érdekében.

Jelen cikk fő célja, hogy bemutasson egy olyan kognitív viselkedésterápiás pszichoonkológiai programot onkológiai páciensek számára (Kognitív terápiás szemléletű Lelki segítség Onkológiai betegek Életminőségének javításáért: KLOÉ Program), melyet elsőként fiatalkorban diagnosztizált emlőrákkal küzdő nőknek dolgoztunk ki. Programunk 10 alkalmas, strukturált, fókuszált kognitív terápiás szemléletű csoportterápiás program, mely a standard kognitív viselkedésterápiás eszköztáron kívül magában foglalja a tudatos jelenlét és önegyüttérzés fejlesztésére kidolgozott technikákat is. Programunk hatékonyságának vizsgálatát a közeljövőben tervezzük.

 

Kulcsszavak: emlőrák – pszichoonkológia–- kognitív viselkedésterápia – tudatos jelenlét – önegyüttérzés

 

 

ELMÉLETI TANULMÁNY

 

Bokor László

Szuggesztió és feltárás: tényleg nincs vagy mindig van – vajon hol található közös pont?

 

Freud a pszichoanalízis módszerének kialakítása során korán elhatárolódott a hipnózistól és a szuggesztiótól. Ennek fő motivációja lehetett az új módszer hipnózistól történt elválasztásának fenntartása. Feltételezhető, hogy a freudi doktrínák ellenére sok analitikus reflektálatlanul alkalmaz szuggesztiót. A hipnózis-interakció a reflektálatlan, affektus által vezérelt viselkedésszerveződésért felelős ősi kommunikációra épül, melynek neurológiai bázisát az implicit-procedurális memória adja.

Ugyanez jellemzi az evolúciósan ősi (raj, nyáj, falka, horda) társas kommunikációt, amely elsősorban mozgással járó affektusok aktiválódásán keresztül valósul meg. Embernél szélsőséges esetben a strukturálatlan tömeg destruktív folyamataiban vagy tömegpánikban figyelhető meg eredeti formájában.

Kiegyensúlyozott helyzetekben a filo- és ontogenetikusan későbbi explicit-deklaratív memóriára épülő kognitív működések a mérlegelés és tervezés révén biztosítják a szervezett közösségi aktivitásokat, a szolidaritást, közös tervezést és szervezést.

A hipnózis, mint evolúciósan adaptív állapot az implicit-procedurális memória területét és ezen keresztül az erre épülő ősi kommunikációt aktiválja a terápiás kapcsolatban. A pszichoanalízis technikaelméletében megváltozott az az álláspont, miszerint a változást az értelmezést követő belátás hozza létre. A hangsúly itt is átkerült az implicit-procedurális memória reprezentációinak módosítására. A változást e folyamat következményének tekinti, és csak ezt követi a tudatos belátás. E közös pont elérésének technikája csak annak közvetlen vagy közvetett módjában különbözik a két módszerben. A terápiás kapcsolatban megfigyelhető kölcsönhatások mindkét módszerben rávilágítanak az összekapcsolódás és szétválás dialektikájára, amit a hipnózis szinkronicitásként, míg a pszichoanalízis interszubjektív összekapcsolódásként és szétválásként ír le. A két módszer közötti különbségek az elért és diszkusszióba hozott reprezentációk kezelésének területén figyelhetők meg.

Nyitva marad a kérdés, hogy létezhet-e egyáltalán bármilyen pszichoterápiás módszer hipnózis és különösen szuggesztió nélkül?

 

Kulcsszavak: hipnózis – szuggesztió – pszichoanalízis – terápiás technika – evolúció – neurobiológia – memóriarendszerek – tükörneuron-rendszer

 

 

MÓDSZERTANI TANULMÁNY

 

David Tuckett

Az áttétel és az áttételi értelmezés új szemszögből: miért lehet hasznos egy gazdaságos munkamodell?  II/2.

Fordította: Barna Mária

 

A brit David Tuckett a kortárs pszichoanalízis egyik kiemelkedő alakja. Ahogy a tanulmány címe is jelzi, gazdasági szemlélete is jelentős. A kétezres évek elején, amikor az Európai Pszichoanalitikus Föderáció elnöke volt, az ő kezdeményezésére modernizálódtak a szervezet konferenciái. Így az évenkénti főkonferencia előprogramjaiban tematikus kiscsoportokat szerveznek, melyek tagjai később együtt folytatják a munkát – ilyen például a tanulmányban hivatkozott munkacsoport, amelyik a klinikai módszerek összehasonlításával foglalkozik. David Tuckett volt a fő kezdeményezője és gyakorlati megvalósítója a pszichoanalitikus irodalom digitalizált könyvtárba szervezésének (PEPweb – Psychoanalytic Electronic Library), ami világszerte könnyen hozzáférhetővé teszi a jelentősebb pszichoanalitikus folyóiratokat, Freud összes művét, valamint a legfontosabb könyveket. A kétezres évek elején az (európai) kiképző analitikusok évenkénti fórumát egy négyéves időszakra (felváltva Berlinben és Budapesten tartva) „önvizsgáló rendszerré” formálta. A kutatás arra összpontosít, hogyan lehet jól megragadni a kompetenssé válást a pszichoanalitikus képzésben.

A jelen tanulmány analitikusoknak, a pszichoanalízis iránt érdeklődőknek és az attól távol álloknak egyaránt elég nehéz olvasmány. Érdemes rá időt, elmélyülést szánni, mert arról szól, ahogyan az analitikus jelen van a terápiában; ahogyan eljut ahhoz, amit lép. A rendkívül sokrétű pszichoanalitikus elméletek rendszeréből csupán néhány, a munkamód lényegét adó fogalomból építkezik. Azokból, melyek az analitikus belsővé vált, kompetens működését adják. A gondolatmenetét tükröző gyakorlatot esetpéldán keresztül teszi immár könnyen követhetővé analitikusnak és a pszichoanalízistől távolabb állónak egyaránt.

Az itt megjelent írás a szerző egy előadásának alapján készült. Az előadás klinikai tartalma és a gondolatainak egy része megjelent folyóiratban is (Tuckett, D. (2019): Transference and transference interpretation revisited: Why a parsimonious model of practice may be useful. The International Journal of Psychoanalysis, 100:5.) A tanulmány hossza miatt az írást két részletben közöljük: az előző számban megjelent első részlet után alább olvasható a tanulmány második része.

Jó lenne, ha más módszerekből is érkeznének hasonló tanulmányok, melyek bemutatják, hogy azadott módszerben mi adja a terapeuta jelenlétének, működésének lényegét.

 

 

PSZICHOTERÁPIA

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

Megjelenik negyedévente 31. évfolyam 4. szám 2022. november

Tartalom

A szerkesztők előszava

Eörsi Dániel, Pál Krisztina, Valkó Lili

TANULMÁNYOK

Módszertani tanulmány

Boytha Zsófia: Dialektikus viselkedésterápia szerfüggő borderline páciensek kezelésében

Elméleti tanulmány

Schmelowszky Ágoston: Az ember tragédiája pszichoanalitikus szemmel

A gyakorlat kérdései

Bátfai László: Élményalapú feldolgozás idővonalon végzett műveletekkel kognitív terápiában

Kincsesház

Buda Béla: A segítő kapcsolat tanulása – a Bálint-módszer néhány elméleti vonatkozása

Fordította: Dobó Katalin

MŰHELY

Esszé

Kanjo Nada: 100 esztendős lenne Polcz Alaine

Műhelytanulmány

Cserép Csongor: Perenniális pszichológia: a perenniális filozófia lélektani alkalmazása

SZAKMAI KÖZÉLET

Portré

„Ha mindenki járna Bálint-csoportba, ez egy olyan jó világ lenne!” – Portré Dobó Katalinról – Összeállította: Berger Noémi

Interjú

Eörsi Dániel: Beszélgetés Unoka Zsolttal a Semmelweis Egyetem pszichoterapeuta képzésének változásai apropóján

Viták, hozzászólások

Vita a pro bono pszichoterápiákról – Nagy Réka ♦ Urbán Éva ♦ Ozvald Gabriella

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 39.: Beszterci Felícia ♦ Juhász Johanna ♦ Sarkadi Borbála

Hírek

Kitüntetések – Szombathelyi Éva ♦ Vértes Gabriella ♦ Ozsváth Károly ♦ Gáti Ágnes

Beszámolók

Konferenciák – Kepics Zsanett ♦ Barna Mária ♦ Vattay Dániel ♦ Kepics Zsanett

Színházi levél – Mircse Andrea: Körhinta

Könyvismertetések – Benyus Zsuzsanna ♦ Kosoczki Zsófia ♦ Takácsy Márta ♦ Vattay Dániel

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA

Az év végi ünnepekhez közeledve szeretnénk lezárni feladatainkat, elengedni aggodalmainkat, elrendezni ügyes-bajos dolgainkat – azonban újabb fordulatok, nehézségek, például egy energiaválság feszítik életünk kereteit. Az energia a pszichoterápia és tanácsadás világának is központi kérdése, és valljuk be – ó, izgalmas kulisszatitkok! – hogy szerkesztőségünk munkájában is mindennapi kihívást jelent, hogy honnan szerzünk elég energiát például egy aktuális lapszám határidőre történő összeállításához.

Az energiaválsághoz Schmelowsky Ágoston tanulmánya konkrétabban is kapcsolódik, „Az ember tragédiája pszichoanalitikus szemmel” című írásában körbejárja, hogy a környezetszennyezéshez és a nukleáris katasztrófához hogyan viszonyulunk lélektani értelemben. Boytha Zsófia egy új megközelítést, a szenvedélybetegséggel is élő borderline személyiségzavaros páciensek dialektikus viselkedésterápiás kezelését mutatja be. Mindig izgalmas súlyos pszichopatológiákra standardizált terápiás manuálokról olvasni, és ideje szakítani azzal a már elavultnak tekinthető dogmával is, hogy aktuálisan szerhasználati zavarral élők nem vihetőek pszichoterápiába. Bátfai László gyakorlati tanulmányában az élményalapú feldolgozás rejtelmeibe vezeti az Olvasót. Esetvignettákon keresztül bemutatja, hogy az idővonalon végzett műveletek hogyan ágyazhatók kognitív terápiába. Kincsesház rovatunkban Buda Bélának a Nemzetközi Bálint Szövetség 1993-as konferenciáján elhangzott előadását közöljük, nyomtatásban először. Nem csak a Bálint-csoport gyakorlati jelentőségéről, elterjedésének szükségességéről, ugyanakkor akadályairól tudunk meg sokat belőle, de Buda szédületesen célratörő stílusában is gyönyörködhetünk. Ennek az írásnak a testvére Dobó Katalin családorvos-pszichoterapeutáról készült portrénk, nem csak azért, mert Dobó Katalin fordította le az írást angolból, hanem azért is, mert a Bálint-csoportok világa meghatározó abban a sokszínű, összetett, gazdag szakmai életútban, amit megismerhetünk.

Polcz Alaine-re emlékezünk századik születésnapja alkalmából, a Hospice Ház munkatársa, Kanjo Nada mutatja be munkásságát egyéni aspektusból. Cserép Csongor műhelytanulmánya a perenniális filozófia pszichológiában való alkalmazhatóságába vezet be minket.

Közéleti rovatunkban továbbra is teret kívánunk adni a Semmelweis Egyetem pszichoterapeuta képzésének módosításai kapcsán kialakult vitának, ezúttal Unoka Zsolttal, a SE Pszichoterápiás szakképzési grémiumának elnökével közlünk interjút.

Szakmai vitánk is folytatódik az ingyenesen, azaz „pro bono” vagy csökkentett áron magánrendelésen végzett kezelésekről. Hozzászólóink az ország különböző pontjain végzik magánrendelésüket: Nagy Réka Zalaegerszegen, Urbán Éva Miskolcon, Ozvald Gabriella pedig Nyíregyházán. Etikai rovatunkban az „elvállalhatom-e a korábbi páciensem hozzátartozóját” megunhatatlan, újabb és újabb aspektust rejtő kérdéskörét tárgyaljuk újra, három határozott, pörgős hozzászólást olvashatnak. Ezúttal sem maradunk adósak konferenciabeszámolókkal és könyvismertetésekkel, lapszámunkat Mircse Andrea színházi levelével tesszük teljessé.

Az energiaválságra visszatérve: mint minden krízisben, most is tarthatunk a helyrehozhatatlan károk bekövetkeztétől, ugyanakkor új megoldások lehetősége, fejlődési potenciál is rejlenek benne. Szerkesztőségünkben például a szerkesztőségi gyakornokok jelentenek ilyen új megoldásokat. Régebbi szerkesztők saját lassabb, óvatosabb, megfigyelői beállítottságú gyakornokságélményéhez képest megújító, kezdeményező módon vannak jelen az „újoncok”. A tavasz során csatlakozott négy kolléga közül Sifter Éva úgy döntött, nem folytatja velünk az ismerkedést, munkát. Köszönjük neki az eddigi befektetését, és reméljük, szerzőként találkozhatnak vele még az Olvasók. Vattay Dániel izgalmas új szempontokat, megközelítéseket hoz, s immár van, aki méltó arra is, hogy Kiss Tibor Cecével technikai ügyekben párbeszédbe kerüljön. Kepics Zsanett új belépőként azt is elvállalta, hogy kiveszi a részét konferenciánk szervezéséből. Eörsi Dániel pedig meghatározóan vetette bele magát lapszámunk összeállításába, éppen ennek a bevezetőnek a megírásában (is) jeleskedve.

Bízunk benne, hogy a Pszichoterápia 31. évfolyamának 4. száma sok olvasónknak szolgáltat új energiát – szeretnénk megújuló szellemi energiaforrást jelenteni szakmai közösségünk minden tagja számára.

Eörsi Dániel, Pál Krisztina, Valkó Lili

 

 

TANULMÁNYOK

MÓDSZERTANI TANULMÁNY

Boytha Zsófia

Dialektikus viselkedésterápia szerfüggő borderline páciensek kezelésében

Az alábbi módszertani tanulmány a szerfüggőségben és borderline személyiségzavarban szenvedő páciensek számára kidolgozott dialektikus viselkedésterápia (DBT-SUD) módszertanát ismerteti. E két kórkép igen gyakran jár együtt, a klinikai kép esetükben súlyos, a szuicid veszély nagy. Ezek a páciensek speciális nehézségekkel küzdenek; kezelésük még a tapasztaltabb terapeutákat is kihívások elé állítja. A DBT-SUD-terápia gyakorlati alapját a DBT terápiás program adja, a standard DBT bioszociális elmélete pedig a szerfüggő borderline páciensek esetében is releváns. A fentiek bemutatása után a borderline és a szerfüggő borderline személyiségzavarban szenvedő páciensek közötti különbségekre is kitérek, majd ismertetem az DBT-SUD egyéni pszichoterápiájának jellegzetességeit, szemléletét, munkamódját, a főbb terápiás elveket, valamint az addikciók kezelésére kidolgozott készségeket. Az egyéni terápiában gyakran használt technikát, a láncelemzést egy hipotetikus esetrészlet leírásával mutatom be. A tanulmány végén a hatástanulmányok kapnak helyet, melyek eredményei alapján a DBT-SUD-terápia hatékony terápiás formának bizonyul e populáció kezelésében.

Kulcsszavak: dialektikus viselkedésterápia – DBT-SUD – borderline személyiségzavar – szerfüggőség – láncelemzés

ELMÉLETI TANULMÁNY

Schmelowszky Ágoston

Az ember tragédiája pszichoanalitikus szemmel

A környezetszennyezés és a nukleáris katasztrófa az a két veszély, mellyel korunk emberének szembe kell néznie. Cikkemben ezzel a két veszéllyel pszichoanalitikus nézőpontból foglalkozom. Először felvázolom a fejlődés-, személyiség-, és csoportlélektan azon elméleteit, amelyek a jelenségek értelmezésére felhasználhatók. Ezeken belül kiemelten foglalkozom az elfojtás által és a nem elfojtás által keletkező tudattalannal, az agresszió kialakulásának pszichoanalitikus modelljeivel, a narcizmus fejlődésével és megnyilvánulási módjaival és a paranoid-szkizoid, illetve a depresszív pozíció jellegzetességeivel. Végezetül röviden összefoglalom a téma szempontjából lényeges elhárító mechanizmusokat. Ezekre az elméleti alapokra építve először a környezetszennyezés pszichoanalitikus értelmezési lehetőségeit mutatom be. Ezek után a nukleáris fenyegetettség jelenségkörének pszichoanalitikus értelmezéseit összegzem. A lelki folyamatok elemzése mellett kitérek azokra a csoportfolyamatokra is, amelyek az intrapszichés, destruktív késztetéseket valós, a külvilágban is nagy erővel ható, pusztító erővé változtatják. Ebben az összefüggésben beszélek a vezér csoportban betöltött szerepéről és személyiségpatológiájáról. A tanulmány utolsó részében a problémák kezelésének néhány lényeges, pszichoanalitikusan orientált szempontját mutatom be.

 

Kulcsszavak: környezetszennyezés – nukleáris fenyegetettség – pszichoanalitikus értelmezés

A GYAKORLAT KÉRDÉSEI

Bátfai László

Élményalapú feldolgozás idővonalon végzett műveletekkel kognitív terápiában

 

Az idővonalon (timeline) végzett munka a neurolingvisztikus programozásból (NLP) származó és a coachingban elterjedten használt munkamódszer: egy olyan integratív eszköz, mely tág lehetőséget biztosít a hagyományos tanácsadási folyamatok élményalapú technikával való kiegészítésére. Alapgondolata Fritz Perlstől származik, lényege a mentális tér fizikai térbe történő projekciója és az ezen a projektív felületen történő, az érzékelés szubjektív összjellegét felhasználó érzelmi feldolgozás. A timeline munka ennek a felületnek az időbeli kiterjedését használja fel mint az életút különböző léptékű megjelenítését. Munkaeszközként ez jól beilleszthető a kognitív pszichoterápiás folyamatokba és kollaboratív módon használva hasznos kiegészítő eleme lehet mind a diagnosztikus, mind a terápiás szakasznak. A műveletek során a pácienst – a terapeuta technikai segítségével – az önmaga által kijelölt idővonal meghatározott időpontjaira, hétköznapi transz létrehozásával beléptetve, nemcsak a patobiogram egyes elemei azonosíthatók, hanem korrektív emocionális élmény létrehozása is lehetséges. Az eszköz ezen túlmenően az idővonal jövőbe mutató szakaszán jövőkép-alternatívák kialakításában is segítséget nyújthat, illetve segíthet új megküzdési módokról való élményszerzésben, a terápia védett keretei közt. Használatának irányelve az, hogy a kollaboratív folyamatot a terapeuta szakmai ismeretei beillesztésével, kérdéseivel, technikai útmutatásával a terápiás cél szerint irányítja és lehetőségeket vet fel, de az énazonos megélés érdekében a konkrétumok a pácienstől származnak. Enélkül a terápiás hatás kognitív marad, vagy ki sem alakul. Az eszköz alkalmazásához bizalmi terápiás kapcsolat szükséges. Indikációs területe az érzelmi terhelhetőség figyelembevételével igen széles lehet, azonban biztosan kontraindikált deluzív tünettan és értelemszerűen orientációs zavar gyanúja esetén.

 

Kulcsszavak: idővonal – hétköznapi transz – gestalt – érzelmi belátás – élményalapú eszköz

 

KINCSESHÁZ

Buda Béla

A segítő kapcsolat tanulása – a Bálint-módszer néhány elméleti vonatkozása

Fordította: Dobó Katalin

Édesanyám, Dr. Herman Erzsébet hagyatékából került kezembe ez az írógéppel írott, angol nyelvű előadás.  Buda Béla ebből a példányból olvashatta fel a Nemzetközi Bálint Társaság 1993-as Zágrábi kongresszusán tartott plenáris előadását, majd odaadta édesanyámnak, akiről most csak annyit, hogy ő adta kezembe többek között Bálint Mihály: Az orvos, a betege és a betegség című könyvét is, még orvostanhallgatóként.

Ajánlom figyelmébe minden segítő szakembernek ezt az előadást. Buda Béla bámulatos módon ismerte a Bálint-csoportot is, meg tudta ragadni lényegét, a módszerben rejlő lehetőségeket. Ahogy írja: „ha Bálint módszerben képződsz… a szakmai identitásodat ez nem írja át, csupán egy rugalmas és hasznos eszközt kapsz a munkádhoz és szakterületeden, és jártasságod lesz a figyelem, megértés, empátia és betekintés terén. Betekintés mindenekelőtt a saját szerepedre a kapcsolatban, amiben orvosként, pszichológusként, tanárként, jogászként stb. dolgozol.”

Tehát a Bálint-csoportban, saját esetünket hozva vagy másokéról gondolkodva, nem csak a segítő kapcsolatainkban kapunk segítséget, hanem jártasságot is szerzünk a segítő kapcsolataink működtetéséhez, így a gyakorlati képzéseknek is hasznos része lehetne. A Bálint-csoport egyben tréning és kutatás is. Ahogy Buda Béla is írja, a Bálint-csoportok alkalmazása távol áll a kellő mértéktől. A Magyarországi Bálint Társaságban sokat gondolkozunk azon, hogyan tudnánk minél szélesebb körben terjeszteni a Bálint-módszert, és alkalmazásához, kutatásához minél több segítő szakembert partnerként megnyerni. Reméljük, ez az írás sokaknak felkelti az érdeklődését a módszer iránt.

 

 

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

30. évfolyam, 1. szám, 2021. február

Tartalom

A szerkesztő előszava

Berger Noémi, Valkó Lili, Barna Mária

Staféta

Takácsy Márta

TANULMÁNYOK

Felkért tanulmány

Hajduska-Dér Noémi: A pszichoterápia múltja és jövője – egy új generáció nézőpontjából

Esszétanulmány

Stefano Bolognini: Új pszichopatológiai jelenségek egy változó világban: a pszichoanalízis kihívásai a XXI. Században

Perczel-Forintos Dóra: Gondolatok Stefano Bolognini: Új pszichopatológiai jelenségek egy változó világban: a pszichoanalízis kihívásai a XXI. században című esszéjéről

Schmelowszky Ágoston: A pszichoanalízis kihívásai a XXI. században egy magyarországi pszichoanalitikus nézőpontjából – gondolatok Stefano Bolognini írása kapcsán

Tóth Erika: Személyközpontúság a változó világban – hozzászólás Stefano Bolognini tanulmányához

Stafano Bolognini: Válasz a magyar kollégák gondolataira

A gyakorlat kérdései

Molnár Emese: A fejlődési krízisek destruktív folyamatának szomatopszichoterápiás megközelítése

MŰHELY

 Műhelytanulmány

Pálvölgyi Ágnes, Goschi Gabriella: A sportpszichológusi munka keretrendszere

Műhelybemutatás

Mészár Zsófia, Rajhona Szilvia, Nagy Orsolya: A testtel való munka jelentősége járvány idején – a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia adaptációs lehetőségei a vírushelyzetben

Műhelybeszámoló

Dávid Tamás: Módosult tudatállapotokkal való pszichoterápiás munka online keretek között

Pályázat

Kovácsné Kelemen Anikó: Bomb office

Pályázat

Kepics Zsanett: Szakmai aranyhal

SZAKMAI KÖZÉLET

Viták, hozzászólások

Vita: Ha lejegyzem, megjegyzem? – Vita a terápiás, konzultációs órán történő jegyzetelésről – Brieger Kata ♦ Csáky-Pallavicini Krisztina ♦ Rózsa Ildikó

Helyzetkép – Szakmai kollégiumok – Németh Attila ♦ Kovács Péter

Retro rovat – Szemezgetés a Pszichoterápia korábbi számaiból, I. évfolyam, 1. szám

Hírek

In memoriam Erős Ila – Kalmár Péter

Beszámolók

Konferenciák – Bokor Lívia ♦ Droppa Szilvia

 Könyvismertetések – Barna Mária ♦ Mintál Diána ♦ Tiringer István

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

A szerkesztők előszava

Berger Noémi, Valkó Lili, Barna Mária

 Hosszú évek után ez az első lapszám, ahol Szőnyi Gábor neve nem főszerkesztőként jelent meg, hanem a szerkesztőbizottság sorait gazdagítja. Takácsy Márta átvette az előző számban írásban is átadott stafétát, főszerkesztői hitvallását összeállító szerkesztőkként meghatódva és elismeréssel olvastuk. Számunkra biztonságot adó volt az előkészített, meggondolt átmenet, de a cezúrát megspórolni nem lehet: december utolsó szerkesztői megbeszélésén még Gábor is részt vett, s így e lapszám előkészítésénél is szinte végig jelen volt, január elején azonban már nélküle gyülekeztünk  pénteken kora reggel, s így az utolsó simítások már nélküle zajlottak. Azt tagadni nem lehet, hogy volt, amikor az idő szorításában az első gondolatunk az volt, hogy ő biztos birtokában van a hiányzó információnak, de aztán rájöttünk, hogy magunkra is számíthatunk, s amikor a leadásnál merült fel a kérdés, hogy szükség van-e a műhelytanulmányoknál angol absztraktra, akkor az érvek és ellenérvek után Márti konklúziója tette fel az i-re a pontot.

Egyben ez a folyóirat harmincadik évfolyamának indító száma is, aminek nyomával már a borítón találkozhatott az Olvasó. A házassági évfordulók között az arany-, ezüstlakodalmat halljuk gyakrabban, de a 30. a gyöngylakodalom, ez ihletett meg minket. Ebből hagyományt nem tervezünk, megmosolyogtatott minket ugyan, hogy a 37,5. évforduló az alumíniumlakodalom, de hét és fél év múlva nem készülünk alumíniumlábos emblémával.

A kerek számra emlékezés a lap hasábjain is megjelenítődik. Felkértük négy generáció képviselőjét, hogy tanulmány formájában szakmai személyes-szubjektív szempontokat átgondolva elemezze, értelmezze a hazai pszichoterápia elmúlt és elkövetkezendő harminc évét. Így a jubileumi évfolyam minden számára jut egy tanulmány, elsőként a legfiatalabb generációt képviselve, Hajduska-Dér Noémi osztja meg emlékeit, tapasztalatait, elképzeléseit saját, egyedi nézőpontján keresztül.

A visszatekintés vágya inspirálta az új, retro rovatunkat is, ahol régebbi számokból szemezgetünk, ezúttal a Pszichoterápia folyóirat legelső számából vettünk ki néhány szellemes és a korszakot tükröző részletet. Ez talán arra is buzdít majd néhány Olvasót, hogy maga is elővegye a régebbi (akár jóval régebbi) lapszámokat, és a nosztalgiázáson túl inspirálódjon is belőle egy új tanulmány- vagy műhelyírás erejére. 

Ez a lapszám a tanulmányok témájában is a változás, a vissza- és előretekintés jegyében állt össze: Stefano Bolognini írása a pszichopatológiák mai formáiról és az analízis jövőjéről megadja a hangot különböző korszakok összevetéséhez. A szakma három iskoláját képviselő hozzászólóink írására a szerző válasza is olvasható. A gyakorlat kérdései rovatunk szerzője, Molnár Emese átfogó tanulmánya pedig a fejlődési krízisek nehézségeinek kezeléséről szól szomatopszichoterápiás szemszögből.

Az összeállítás során megéltük, hogy a műhely laprészünk igazán beérett erre a kerek évfordulóra. Anno az új egység megalkotásakor szempontunk volt, hogy a tanulmányíráshoz képest kevesebb idő- és energiaráfordítással is lehessen a tágabb szakmában minél több területet érintve közösen gondolkodni. Ebben a számban két írás is reflektál a járványügyi helyzet miatt nagyobb szerepet kapó online munkára, a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia, valamint a különböző, módosult tudatállapotokkal dolgozó terápiás módszerek szemszögéből. S üdvözöljük, hogy a lapban magát ritkán képviseltető irány, a sportpszichológia ilyen mélyrehatóan mutatja be magát. Ha pedig pihenésre vágyik az Olvasó a komoly témák között, áttérhet a két pályaműre egy kis borzongás vagy nevetés erejéig.

Szakmai közéleti részünkben is visszaköszön az elengedés és új kezdet tematikája. Szomorúvá tett minket a hír, hogy Erős Ilát, szerkesztőbizottságunk aktív, lendületes tagját elveszítettük, hiányozni fog. Az újonnan kinevezett egészségügyi szakmai kollégiumok közül pedig ketten is bemutatkoznak. Folytatódik a vita a jegyzetelésről, lehet tájékozódni könyvekről és folyóiratokról, és két konferenciabeszámolót is közreadunk. Természetesen mindkettő online zajlott. Közben szervezzük a folyóiratunk 16. konferenciáját. Elengedtük azt az illúziót, hogy egy év kihagyással a korábbi rendezvényeink hangulatában találkozhatunk újra, de abban reménykedünk, hogy májusban már lesz lehetőségünk fizikailag egy térben örülni, gyászolni, érdeklődni, meghökkeni, elgondolkodni, rácsodálkozni és megkérdőjelezni.

Staféta

http://www.jgypk.hu/tamop13e/tananyag_html/egyeni_sportagak/vltfuts.html

Dr. Bóka Ferenc, Cziberéné Nohel Gizella, Dorka Péter, Vári Beáta: Egyéni sportágak

…Átadó és átvevő – mozdulataikat összehangolva, a botot egy ideig együtt fogva – tempóvesztés nélkül váltanak. A váltófutás az atlétika csapatsportága. A csapat, a közös alkotás lehetősége vonzott engem 2012-ben a szerkesztőséghez. Az azóta eltelt majd’ tíz év igazolta akkori döntésemet.

Szakmaszeretet, hatni vágyás, minőségre törekvés, tér a közös gondolkodásra, ezek a szavak jutnak eszembe, ha a folyóiratra gondolok.

Az elmúlt harminc évben a Pszichoterápia – igazodva mostani alcíméhez – a pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat folyóiratává vált. A szerkesztői csapat kialakítása, az új struktúra kreativitást, friss szellemi tőkét is hozott a Buda Béla által megteremtett alapokra. Ahogy az alapvető célkitűzések, úgy a dilemmák sem változtak sokat az elmúlt időszak alatt, miközben nagyon más köntösbe bújtak.

Két éve keresett meg Gábor azzal, hogy vállaljam el a lap főszerkesztői szerepét. Sok kétely és megfontolás cikázott bennem, főként magam alkalmasságáról: tudom-e kellő súllyal képviselni a folyóiratot, elfogadnak-e szerkesztőtársaim összefogójuknak, akarom-e, tudom-e a szabad időm még nagyobb részét újságírásnak és szervezésnek szentelni. Egyszerre jutott eszembe az is, ki mindenkivel együtt vállalom a feladatot.

Szeretem a szerkesztőséget: noha fájdalmas kéthetente hajnalban kelni, mégis, minden alkalommal elbűvöl, hogy rajtam kívül nyolc másik kollégám számára is fontos a szakmánk minősége, hisz a gondolatok megosztásának fontosságában annyira, hogy idejét, energiáját áldozza ehhez. Hatalmas érték ez, s hogy ezt segítsem megőrizni, lelkesedésü(n)ket fenntartani – talán a legnagyobb felelősségemnek érzem mindközül. E csapat nélkül, ahol lehet közösen ötletelni, újabb területek megszólításán gondolkodni, egy-egy kérdésben vitára kelni, nem tudnám vállalni a feladatot.

De egy folyóirat valódi csapata a szerkesztők mellett az Írókból, a lapszámok alkotóiból is áll. Akik nem csak azt tartják fontosnak, hogy mondanivalójukat néhány sornál hosszabban is kifejtsék, de hajlandóak közös szerkesztési munkában csiszolni, szerkesztőkkel együttműködve újra és újra átgondolni, finomítani.

Kell hozzá a Kiadó, aki elkötelezettségének köszönhetően a lap létrejöttének alapszövetét adja: biztosítja az adminisztrációt, nyelvi lektort, állja a költségeket, támogatja fejlesztési törekvéseinket.

És itt még nincs vége, mert a lap szerkesztőségének fontos tagjai az Olvasók is, akiknek fontos egy független szakmai lap léte, akik kíváncsiak maradnak, akik nem létező szabad idejük egy részét tőlük akár teljesen idegen megközelítések megismerésére szánják, akiknek éppúgy fontos a szakmaszeretet, minőségre törekvés, közös gondolkodás, mint a történet többi szereplőjének.

A jövő sok kihívást tartogat. Szakmánk helyzete, társadalmi beágyazottsága is alakul. Egyrészt a növekvő érdeklődés, másrészt az atomizálódás, szétaprózódás jellemzi, ami nehezíti a kisebb műhelyek, szakemberek összetalálkozását. A Pszichoterápia oldalain keresztül, éves konferenciáján pedig a személyes találkozásokat biztosítva hidat és kapcsolatot teremt, írót, olvasót is beágyaz szakmai közegébe.

Az olvasói szokások jelentős megváltozásához is alkalmazkodnunk kell. Fontos, hogy kapcsolatban maradjunk olvasóinkkal, meghalljuk ez irányú igényeiket, segítsük az egyetemi, módszerspecifikus képzőhelyek oktatóinak, hallgatóinak munkáját a tanulmányok könnyebb – online – elérésének biztosításával. Ugyanakkor a Pszichoterápia a tanulmányok mellett értékes szakmai vitáknak, műhelyek bemutatkozásának ad helyt, híreket közöl hiteles forrásokból a szakma(politikai) alakulásokról, árnyaltan bemutatva azokat. Ehhez jóleső lehet kézbe venni, a papír illatával együtt a betűk üzenetét is magunkba szívva olvasni az írásokat.

A múlt megteremtett értékeinek megőrzése, a megújulásért, az olvasók, alkotók megtartásáért, számuk gazdagításáért folyó munka egyedül teljesíthetetlen. Ha ebbe belegondolok, megremeg a lábam.

Amikor álltam a váltópontnál, s Gábor és a kiadó felkérésére igent mondtam, váltótársam elszánt és biztató tekintetébe kapaszkodtam, s a hitembe, hogy a pályán nem magam vagyok.

A stafétabotot fogom, gyorsulva futok. Gondolok elődeimre, torkom összeszorul, de érzem, hogy nem egyedül futok, körülöttem író-, szerkesztő-, olvasótársak. Tartsanak velem az új távon örök kíváncsisággal és lelkesedéssel, szakmánk szeretetével felvértezve!

Takácsy Márta

TANULMÁNYOK

Felkért tanulmány

A kerek évfordulók az ünneplés mellett általában emlékezésre, visszatekintésre késztetnek. 2021-ben a folyóirat 30. évfolyama jelenik meg. Az év során többféle módon reflektálunk majd a jubileumra. Egyik módja ennek, hogy felkértük négy generáció képviselőjét, hogy tanulmány formájában a szakmai és a személyes-szubjektív szempontokat átgondolva elemezze, értelmezze a hazai pszichoterápia elmúlt és elkövetkezendő harminc évét. Arra kértük őket, hogy saját nézőpontjukon keresztül tekintsék át a pszichoterápia alakulását, fontosabbnak ítélt pontjait, ők milyen szerepben voltak akkor, hol tartanak most. Kíváncsiak voltunk, hogyan/miben látják a fejlődést, milyen elakadásokat érzékeltek az idők során, melyek voltak a kritikus pontok. Kértük, hogy osszák meg az Olvasókkal azt is, szerintük mit tartogat a jövő. Terveink szerint minden számban egy újabb generáció élményei, szempontjai jelennek majd meg, hogy az év végére összeálljon egy meglehetősen árnyalt, szakmai-szubjektív kollázs.

E kollázs első darabja Hajduska-Dér Noémi írása.

a szerkesztőség

A pszichoterápia múltja és jövője – egy új generáció nézőpontjából

Hajduska-Dér Noémi

Mint minden szakmának, így a pszichoterápiának is időről időre érdemes számot vetnie múltjával és jelenével, kitekintve a jövő lehetőségeire. A szubjektív, személyes tanulmány során egy új generációt képviselve igyekszem végigvenni a hazai pszichoterápia számomra kissé idealizált múltját, kritikusabban megélt jelenét, kitekintve a jövőbeni változások lehetőségeire. A pszichoterápia fejlődését, alakulását párhuzamba állítom a hasonlóan fiatal tudománynak számító szociológia pályájával Némedi Dénes szociológus tanulmánya segítségével. Ennek nyomán a pszichoterápia morális hivatásának őrzéséről, az egyént megillető szabadság, társadalmi igazságosság képviseletének feladatáról, a pszichoterapeuta politizálásának lehetőségeiről és korlátjairól is írok, amelynek ma igazán aktualitását éljük. A tanulmány fő részében a fiatal pszichológusok, pszichoterapeuták szakmai fejlődésének lehetőségeit, illetve az egyre inkább megfigyelhető korai zárás jelenségét mutatom be. Miszerint a fiatal pszichológusok egyre korábban ugranak önálló vállalkozásként, szakmai team nélkül a magányos magánrendelésbe. Habár számtalan piacképes, magát hirdető szakember érhető el, de eltérő szakmai kompetenciáik és az azokhoz kapcsolódó igencsak hiányos ismeretek megnehezítik a páciensek dolgát a megfelelő szaksegítség megtalálásában. Ennek orvoslása is gazdára vár még, hiszen jelenleg nincs olyan ernyőszervezet, amely minden pszichológust összefogna, és kompetenciáik mentén képviselne, így egyelőre marad a különálló csoportok önmeghatározása és egy-egy segítő cikk, leírás, amelyek ezeket összefoglalják.

Kulcsszavak: pszichoterápia múltja – szakmai fejlődés – korai zárás – morális hivatás – szaksegítség keresés

Esszétanulmány

Új pszichopatológiai jelenségek egy változó világban: a pszichoanalízis kihívásai a XXI. században

Stefano Bolognini

A tanulmány azokat az átfogó pszichopatológiai jelenségeket elemzi, amelyek az elmúlt harminc évben megváltoztatták pácienseink jellemzőit. Ezek miatt az analitikusok munkája is megváltozott, mert egyre gyakrabban van dolguk olyan páciensekkel, akiknek nehézséget okoz a tárgykapcsolatban megélt függőség, így elutasítják azt. Az elköteleződés, az ülések gyakorisága, a terápiás szerződés és az analitikus munka összetettsége és mélysége a mai páciensekben sokkal nagyobb bizalmatlanságot szül, mint az korábban jellemző volt. Az írás elemzi ezen új ellenállás mögött álló erőket: ilyenek a kora gyerekkor jellemzői, a családi kapcsolatok ideiglenessége és illékonysága, az Internet elősegítette omnipotencia-érzés és a szeparáció tagadása, a szerhasználat, és a narcisztikus, autonóm ideálok előnyben részesítése. Ezekből adódóan a pszichoanalízis is változik.

Kulcsszavak: kötöttség – függőség – szerződéskötés – narcizmus – nevelési stílusok – kapcsolati autonómia

Fordította: Barna Mária

Eredeti megjelenés: Bolognini, Stefano (2020): Nuove forme psicopatologiche in un mondo che cambia: una sfida per la psicoanalisi del XXI° secolo. The Italian Psychoanalytic Annual. Raffaello Cortina Editore, 1–15. Közlés a kiadó és a szerző engedélyével

A gyakorlat kérdései

A fejlődési krízisek destruktív folyamatának szomatopszichoterápiás megközelítése

Molnár Emese

A cikk a serdülőkor és a destrukció kapcsolatáról szól. Az első rész a fejlődési krízisek – különös tekintettel a serdülőkori krízis – testben megélt élményeinek jelentőségét, az érzelmi és testi élmények párhuzamait, valamint terápiás folyamatba való bevonási lehetőségeit tekinti át. A természetes átmenetet, a „se itt-se ott” állapotot járja körbe: egy olyan rendkívül érzékeny és – talán – soha vissza nem térő pillanatot, amelyben a sérülés, a megbetegedés, ugyanakkor a fejlődés és az épülés lehetősége is benne van. Mindennek mélyebb megértéséhez a mítoszokat és a rítusokat hívja segítségül. A második rész a fejlődésben és a változásban megkerülhetetlen agresszióval és destrukcióval foglalkozik (láttatva azok különbségeit), különös tekintettel annak serdülőkori jellegzetességeire és jelentőségére. Felhívja rá a figyelmet, hogy ebben a folyamatban a destrukciót tekinthetjük egy természetes és kreatív megoldási lehetőségnek, amely segítségével a serdülő megalkotja és definiálja önmagát. Végezetül a cikk, néhány esetrészlet segítségével, áttekinti a serdülőkori destruktív folyamatok szomato-pszichoterápiás feldolgozási lehetőségeit.

Kulcsszavak: fejlődési (normatív) krízis – átmeneti rítus – serdülőkori krízis – agresszió – destrukció – regresszió – szomato-pszichoterápia

Műhelytanulmány

A sportpszichológusi munka keretrendszere

Pálvölgyi Ágnes, Goschi Gabriella

A sportpszichológia egy nagyon intenzíven fejlődő tudományterület, amely a mai napig keresi stabil és egyöntetűen elfogadott szakmai identitását. Nehéz dolga van az alkalmazott pszichológia ezen ágának, hiszen egy rendkívül speciális területen – a sportban – kell „helytállnia”. A versenysport számos hétköznapitól eltérő elvárást támaszt azon pszichológusokkal szemben, akik a versenyzőknek, edzőknek, sportkluboknak igyekeznek segíteni. Munkánk továbbá a sportszektorban dolgozók azon igényéből indult ki, amely egy, a pszichológiai mechanizmusokara vonatkozó mélyebb megértést kíván. Tapasztalataink szerint a sportpszichológus szakmának is szüksége van egy olyan pszichológiai alapokra visszanyúló tudásra, amelyet a sportra adaptálva tud alkalmazni, és a sportszektor egészének is szüksége van a pszichológiai érzékenyítésre, hiszen hatalmas tömegeket mozgat meg, és a mozgást tudatosan használva, az a nevelés és fejlesztés fantasztikus eszközévé válhat. Fontosnak tartjuk a két terület valódi együttműködésének megteremtését, és régóta vágyunk, hogy a pszichológia és a sport minél inkább megértse egymást. A közös nyelv kialakítását szem előtt tartva írunk és szerkesztünk egy tankönyvcsaládot, valamint indítványozzuk egy komplex képzési rendszer létrehozását is.

Kulcsszavak: sportpszichológia – szakmai identitás – alkalmazott tudományterület – személyiségfejlődés – mozgás

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

30. évfolyam 2. szám, 2021. május

Tartalom

A szerkesztő előszava

Bokor László, Takácsy Márta, Benkő Henrietta

TANULMÁNYOK

Felkért tanulmány

Endresz Hajna: Szubjektív képek, tapasztalatok a pszichoterápia múltjáról és jelenéről

Esszétanulmány

Szőnyi Gábor: „Offline terápia”

Devecsery Ágnes: Hozzászólás Szőnyi Gábor: „Offline terápia” című esszétanulmányához

Rapcsányi Éva: Hozzászólás Szőnyi Gábor „Offline terápia” esszétanulmányához

Tari Annamária: Hozzászólás Szőnyi Gábor tanulmányához

Vizin Gabriella: Reflexiók Szőnyi Gábor esszétanulmányára

Szőnyi Gábor: Válasz a hozzászólásokra

Esettanulmány

Spányik András, Kovács Györgyi, Csáki Csilla: Az orvos-beteg kapcsolat szempontjainak átgondolása Bálint-csoport segítségével, valamint a kapcsolat interszubjektív szempontú elemzése egy esetismertetés nyomán

MŰHELY

Műhelytanulmány

Ványi Dániel: Életközpontú terápia. Ízelítő Manu Bazzano munkásságából

Műhelybeszámoló

Ládonyi Zsuzsanna, Asztalos Bernadett, Donkó Erzsébet, Bucholczné Szombathy Mária: Párbeszéd az önismeretről és a készségfejlesztésről a szociális szakemberek képzéseiben. Három alkalmas szakmai fórum a képzőhelyek képviselőivel, hallgatókkal és gyakorlati szakemberekkel

SZAKMAI KÖZÉLET

Interjú

Interjú Péley Bernadette-tel – Barna Mária, Berger Noémi

Görbe tükör

Egy páciens naplójából – ismeretlen szerző

Viták, hozzászólások

 Vita: Ha lejegyzem, megjegyzem? – Vita a terápiás, konzultációs órán történő jegyzetelésről – Schmelowszky-Forgách Anna, Bérdi Márk, Csáky-Pallavicini Zsófia

Vita: Vita a pszichoterápiás szakma jövőjéről – Szőnyi Gábor

 A terápiás gyakorlat etikai kérdései 34. – Kövesdi Andrea ♦ Wiesner Erzsébet ♦ Keresztesi Gréta

Retro – Szemezgetés a Pszichoterápia korábbi számaiból

Hírek

In memoriam Lénárd Kata – Ábrahám Ildikó, Árkovits Amaryl, Dorn Krisztina

Beszámolók

Konferenciák – Majoros Andrea ♦ Benkő Henrietta, Tiringer István ♦ Barna Mária ♦ Görbe Katalin

 Könyvismertetések – Szőnyi Gábor ♦ Tiringer István

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

A szerkesztők előszava

Takácsy Márta, Bokor László, Benkő Henrietta

„Ez nem egy COVID-szám” – ezzel a félmondattal indult egy évvel ezelőtti májusi számunk szerkesztői előszava. A szerkesztőség ígéretet tett közös elhatározásunkra építve „… hogy a lap további számai meg fognak jelenni”. Ígéretünket sikerült betartani, bár akkor és ott még nem láttuk, hogy ez az első hullám okozta társadalmi és szakmaközéleti átmeneti bénultságban mennyi macerával fog járni.

A személyes találkozásra épülő konferenciánkat azonban idén sem tudjuk megtartani, vagyis akkori reményeinktől eltérően már második alkalommal vagyunk kénytelenek elhalasztani. A tavalyi „Kicsavarodás, becsavarodás” online műhelykonferenciánkat idén párhuzamos szekciókból felépülő konferencia követte. E szám megjelenésekor már lezajlott a kétnapos Fordulópont:érések és érkezések címet viselő esemény, ahol filozófiánkhoz híven igyekeztünk teret teremteni szakmai és személyes találkozásoknak, eszmecseréknek. A konferenciaprogram összeállítása során mind a tartalmi, mind a strukturális és a technikai vonatkozások kialakításában együtt dolgoztunk a programban résztvevőkkel, hogy adaptálódhassanak az online felület kommunikációjához. Bízunk abban, hogy gazdagító szakmai találkozásokhoz sikerült lehetőséget biztosítanunk.

A járvány indulása óta sok hónap és több vírushullám vonult el, és sok minden változott hétköznapjainkban és szakmai életünkben, gyakorlatunkban egyaránt. A COVID továbbra is velünk van. A szerkesztői előszó írásának időpontjában (április vége) továbbra is szűkíti lehetőségeinket a személyes kapcsolódásra, miközben gyarapodnak az online találkozási formák tapasztalatai.

Ha egy motívumot kellene kiemelni, ami a második lapszámunk írásaiban közös, az talán a személyesség lenne. Az írások hangvétele, témája érezhetően szerzőik gondolatai mellett elköteleződésüket, lelkesedésüket is tükrözi, így hasonló érzéseket mozgathatnak meg az Olvasóban is.

Újabb szubjektív darabbal, Endresz Hajna írásával folytatódik a pszichoterápia múltját, jelenét és jövőjét bemutató tanulmánysorozat. Intapusztától a működésüket alakító és szilárdító pszichoterápiás osztályokon át a mozgás- és táncterápiáig élményeket kaphat az Olvasó arról, milyen is volt csecsemőnek, ifjú gyakornoknak, családos képződőnek, illetve milyen most tapasztalt, kísérletező kiképzőnek lenni hazánk pszichoterápiás szcénájában.

Előző számunkhoz hasonlóan most is kértünk hozzászólásokat egy – véleményünk szerint – nagyon aktuális kérdést feldolgozó esszétanulmányhoz a téma sokoldalú körüljárására. Szőnyi Gábor Offline terápia című esszéje nyomán a tanulmányhoz írt hozzászólások és a viszontválasz mentén igazi, mély szakmai párbeszéd alakul az online és offline terápiák használhatóságáról, érvényességi köréről.

Igazi gyöngyszem is bekerült 30. évfolyamunk ezen számába, Spányik András, Kovács Györgyi, Csáki Csilla esettanulmánya a Bálint-csoport módszerébe enged bepillantást egy konkrét orvosi eset kapcsán.

Műhely rovatunkban Ványi Dániel szakmai alapossággal és lelkesedéssel mutatja be Mano Bazzano elméletét. A 2018/19-es tanévben a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézete szakmai fórumot szervezett a képzés alatti önismeret és pályaszocializáció témájában, amiről lapunk hasábjain olvashattak. Örömteli, hogy a szociális szakemberek képzésében hasonló kezdeményezés indult. Szakmai párbeszéd, melyről Ládonyi Zsuzsanna, Asztalos Bernadett, Donkó Erzsébet, Bucholczné Szombathy Mária jóvoltából mi is hírt adhatunk.

Közéleti rovatunk kilépett lapunk nyomtatott oldalairól. Jelen lapszámunk megjelenését megelőzően, áprilisban, a folyóirat oldalain túl online felületeinken – Facebook oldalunkon, a honlapunkon, körlevelek formájában – is tájékoztattuk, s terveink szerint a jövőben is fogjuk, a pszichoterápiás szakma széles körét az aktuális szakmai történésekről, szakmai szervezetek működéséről. Elsőként az egészségügyi szakmai kollégiumok pszichoterápiát képviselő tagozatainak működésével kapcsolatban tettünk közzé tájékoztatót. A két tagozat:

• Klinikai szakpszichológia és pszichoterapeuta klinikai szakpszichológus tagozat
• Pszichoterápia (szakorvosi képesítéssel) tagozat

Az online tájékoztatás folytatásaként a felvetődő kérdések érdemi megtárgyalására és a pszichoterápiás szakma kapcsolódó szempontjainak megjelenítésére teremtünk lehetőséget a pszichoterápiás szakma jövőjéről indított vitával. A vitaindítót Szőnyi Gábor írta „Merre tart – merre tartson a hazai pszichoterápia?” címmel. Várjuk hozzá olvasóink véleményét, szempontjait, hozzászólásait. A vita, mint valamennyi vitarovatban megjelenő írás, honlapunkon is követhető lesz majd.

Sajnos ebből a lapszámból sem maradt ki a gyász és búcsú. Lénárd Kata fájdalmasan fiatalon hunyt el, közvetlen kollégái soraival emlékezünk rá. Kata alakja megidéződik abban a beszélgetésben is, melyre Péley Bernadette-et invitálta szerkesztőségünk. Őszinte, személyes, a nehéz szakmai kérdésekről saját véleményét nyíltan megfogalmazó, izgalmas interjút olvashatnak a Magyar Pszichológiai Társaság elnökével.

Tavaszhoz illően humor is jutott ebbe a számba. Volt főszerkesztőnk fiókjából került elő egy gyöngyszem Görbe tükör rovatunkba, szerzője előttünk is rejtély. Bárki ráismer keze nyomára, jelezze a szerkesztőségben!

TANULMÁNYOK

Felkért tanulmány

Tanulmányok

Felkért tanulmány

A kerek évfordulók az ünneplés mellett általában emlékezésre, visszatekintésre késztetnek. 2021-ben a folyóirat 30. évfolyama jelenik meg. Az év során többféle módon reflektálunk majd a jubileumra. Egyik módja ennek, hogy felkértük négy generáció képviselőjét, hogy tanulmány formájában a szakmai és a személyes-szubjektív szempontokat átgondolva elemezze, értelmezze a hazai pszichoterápia elmúlt és elkövetkezendő harminc évét. Arra kértük őket, hogy saját nézőpontjukon keresztül tekintsék át a pszichoterápia alakulását, fontosabbnak ítélt pontjait, ők milyen szerepben voltak akkor, és hol tartanak most. Kíváncsiak voltunk, hogyan/miben látják a fejlődést, milyen elakadásokat érzékeltek az idők során, melyek voltak a kritikus pontok. Kértük, hogy osszák meg az Olvasókkal azt is, szerintük mit tartogat a jövő. Terveink szerint minden számban egy újabb generáció élményei, szempontjai jelennek majd meg, hogy az év végére összeálljon egy meglehetősen árnyalt, szakmai-szubjektív kollázs.

E kollázs második darabja Endresz Hajna írása.

a szerkesztőség

Szubjektív képek, tapasztalatok a pszichoterápia múltjáról és jelenéről

Endresz Hajna

A tanulmány képek, benyomások, és érzések, valamint az ezek talaján született gondolatok leírása a pszichoterápiás szakma múltjából, jelenéből és a jövőjéhez kapcsolódóan. Középgenerációs szakember tapasztalatai, vállaltan esetleges és esendő szubjektív narratívák, élmények a történeti emlékezés jegyében. Megjelenik benne a pszichiáter, pszichológus szülők által alapított család képe az 1960-as években Intapusztán, az 1980-as évek tapasztalatai az ország néhány pszichoterápiás szemléletű intézményében és a Pszichoterápiás Hétvégen. Szól a fiatal pszichológusok és orvosok közt érzékelt szakmai attitűd különbségéről, a pályakezdés kalandjairól és nehézségeiről és a magánéleti és szakmai szempontok összeegyeztetésének bonyolult helyzeteiről. Leírom a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia módszerével való találkozást és a testi-mozgásos önérzékelésben való elmélyülés hatásait szemléletemre és a verbális terápiás munkám hétköznapjaira. Tapasztalatokat és ezeken alapuló gondolatokat osztok meg a különböző szemléletek párhuzamos használatának előnyeiről, a képzési elvárások túlzott szigoráról és a magánrendelésben dolgozó terapeuta lélektani helyzetéről, sajátságairól, valamint a kiégés elkerülésének és a szakmai stabilitás megszerzésének néhány aspektusáról.

Kulcsszavak: szubjektív narratívák – pszichoterápia-történet – életfeladatok és szakmai elvárások – mozgás- és táncterápia – önérzékelés

Esszétanulmány

„Offline terápia” (cím)

Szőnyi Gábor

A távterápiák összességében eddig lassú megjelenését hirtelen exponenciálisan felgyorsította a COVID-19. A járványhelyzet árnyékában ugyanakkor nehézzé vált a hagyományos, személyes részvételű – offline – terápiák és az online eljárások egymás tükrében szemlélése, párbeszédbe hozása.

A szerző kiindulása, hogy az online szetting önálló pszichoterápiás alaphelyzet, amihez az egyes módszerek specifikusan illeszkedhetnek. Ha elfogadjuk ezt a kiindulást, akkor túl tudunk lépni azon, hogy az offline terápiákat akarjuk egy az egyben átformálni online eljárásokká. Új nézőpont, ha az online terápiák felől is rátekintünk az offline terápiákra. Így könnyebb egybevetni, hogy melyikben mi a többlet, mi kerül háttérbe, melyik módszer melyikhez illeszkedik-illeszthető jobban.

A szerző véleménye szerint egy hosszú folyamat elején vagyunk, amikor új – online – eljárások alakulnak. Ehhez hozzátartozik, hogy széles szakmai együttműködésben fejlődjék a vonatkozó elmélet, alakuljanak ki a képzési szempontok, a gyakorlat paraméterei, szakmaetikai követelményei. Kiemelten fontos kérdésnek tartja az offline-online/online-offline váltás folyamatának, sajátosságainak beépítését ebbe a munkába. Aggodalmának ad hangot, hogy ha nem indul el érdemben ez a szakmai munka, az a pszichoterápia társadalmi helyének, befogadottságának gyengüléséhez vezet.

Kulcsszavak: online terápia – offline terápia – terápiás alaphelyzet – képzés – társadalmi befogadottság

A tanulmányhoz Tari Annamária, Devecsery Ágnes, Vizin Gabriella és Rapcsányi Éva írt hozzászólást, melyre Szőnyi Gábor viszontválaszban reflektált.

Esettanulmány

Az orvos-beteg kapcsolat szempontjainak átgondolása Bálint-csoport segítségével, valamint a kapcsolat interszubjektív szempontú elemzése egy esetismertetés nyomán

Spányik András, Kovács Györgyi, Csáki Csilla

Tanulmányunkban egy gyermekgyógyász-allergológus szakorvos Bálint-csoporton előadott esetét ismertetjük. Az esethozó szakorvos (Csáki Csilla) és a cikk írói (Kovács Györgyi, Spányik András) egyaránt egy magán egészségközpont dolgozói. A tanulmányban bemutatott Bálint-csoporton az Egészségközpont szomatikus szakorvosai, valamint a pszichoterápiás team pszichológusai, pszichoterapeutái egyaránt részt vettek. A bevezetőben röviden bemutatjuk interdiszciplináris közösségünkkel kapcsolatos integratív szakmai törekvéseinket, valamint a szakmai csoportok működési elvét. Tanulmányunkban kísérletet teszünk a Bálint által megfogalmazott orvos-beteg találkozás kapcsolati történéseinek kortárs pszichoanalitikus szempontok szerinti átgondolására. Az orvos-beteg kapcsolat áttételi és viszontáttételi aspektusain túl az orvos-beteg kapcsolat lehetséges nem-interpretatív mechanizmusait és technikai aspektusait járjuk körül. A felvetés elméleti alapját az 1995-ben alakult Boston Change Process Study Group (BCPSG) által kidolgozott és publikált szakirodalom képezi.

Az esetleírásban és az elemzésben hangsúlyos szerepet kap a páciens által elszenvedett koragyermekkori egészségügyi trauma és az anya-gyerek kapcsolat tünetekre gyakorolt hatása. Az esetet a szakorvosi esetismertetés biológiai aspektusai mellett az orvos-beteg kapcsolat interszubjektív szempontjai szerint gondoltuk végig. Igyekeztünk bemutatni, hogy az orvos és páciens kapcsolata milyen jelentős szerepet kapott a páciens tüneteinek enyhítésében.

Kulcsszavak: Bálint-csoport – orvos-beteg kapcsolat – interszubjektív megközelítés

Műhelytanulmány

Életközpontú terápia. Ízelítő Manu Bazzano munkásságából

Ványi Dániel

Az alábbi tanulmányban a Manu Bazzano munkáiból kibontakozó életközpontú pszichoterápiás szemléletet mutatom be röviden. A szemlélet a Zen buddhista hagyományra, a filozófiai ellenhagyományra és a személyközpontú, az egzisztencialista és a pszichoanalitikus pszichoterápiás megközelítésekre épít. Az élet megbecsülését, az aktív erők kibontakoztatását és a felszíni személyiségváltozás helyett a mélyreható transzformációt jelöli ki célként. Rámutat a különálló, fix lényegiséggel rendelkező én illuzórikus mivoltára, és ezzel párhuzamosan a valóság megfoghatatlan, állandóan alakuló természetére. Mindebből egy új, a bemerevedett személyes és társadalmi struktúrák radikális meghaladására ösztönző terápiás és életszemlélet bontakozik ki. Ez a nézőpont az élet bizonytalanságát, a vele járó szenvedést és örömöt egyaránt elfogadja, az életet önmagában vett, külső céloktól független értéknek tartja. Nem tartja lehetségesnek a tudattalan teljes tudatosítását, kívánatosnak tartja viszont a ráébredést a tudatos tapasztalás megragadhatatlan, ilyen értelemben tudattalan minőségére.

Kulcsszavak: az élet megbecsülése – kibontakozó létezés – az én és a valóság megfoghatatlansága – transzformáció – a tudatos tudattalanítása

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

30. évfolyam 3. szám, 2021. augusztus

Tartalom

A szerkesztő előszava

Benkő Henrietta, Kiss Tibor Cece, Tiringer István

TANULMÁNYOK

Elméleti tanulmány

Orosz Katalin, S. Nagy Zita: Transzperszonális szemléletű pszichológia. Egy hazai transzperszonális pszichoterápiás műhely bemutatkozása

A gyakorlat kérdései

Süle Árpád: A terapeuta szerepe a terápiás folyamat elakadásában és önfeltárása szupervízióban és intervízióban

Kutatási tanulmány

Szemán Dénes, András Felícia, Imre Gábor, Muth Vera, Nyúl Boglárka: „Vírusidők 2” Járványhelyzethez való alkalmazkodási módok pszichoterápiában és tanácsadásban

Kincsesház

Cary Rick: A táncterápiáról. Mozgáselemzés és testnyelv. Fordította: Sipos Zsuzsa, Harmatta János

Hozzászólás

Merényi Márta: Cary Rick, akkor és most

MŰHELY

Műhelytanulmány

Albert-Lőrincz Enikő, Antal Attila, Gábos József, Makkai-Dimény Judit, Hegyi Johanna: A pszichoterápia fejlődésének elmúlt harminc éve – erdélyi kitekintés

Műhelybemutatás

Barna Mária, Kiss Tibor Cece, Valkó Lili: Fordulópont: Érések és érkezések. A Pszichoterápia folyóirat online konferenciája

SZAKMAI KÖZÉLET

Retro

Szemezgetés a Pszichoterápia korábbi számaiból – Buda Béla egy 1998-as szerkesztői bevezetőjéből

Görbe tükör

Pellengér – Besenyei György, Pollák Éva ♦ Terenyi Zoltán, Sarungi Emőke

Viták, hozzászólások

Vita a terápiás, konzultációs órán történő jegyzetelésről – Dobossy Anna ♦ Érlaki Bálint ♦ Tarafás Laura

Vita a pszichoterápiás szakma jövőjéről – Ormay István

Hírek

In memoriam Szecsődi Imre – Szőnyi Gábor

In memoriam Szakács Ferenc – Bagdy Emőke

Beszámolók

Konferenciák – Benkő Henrietta ♦ Pál Krisztina ♦ Bódogné Stircz Zita, Nagy Éva, Tóth Zsófia Emília ♦ Kertész Katinka

Színházi levél

Árkovits Amaryl, Dorn Kriszta: Hagyaték

Irodalmi rovat

Kellerwessel Klaus: am mizu?

 Könyvismertetések – Mintál Diána ♦ Szőnyi Gábor ♦ Tiringer István ♦ Baginé Tóth Erika

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

A szerkesztők előszava

Benkő Henrietta, Kiss Tibor Cece, Tiringer István

A járvány harmadik hullámának lecsengése és a Pszichoterápia májusi online konferenciája után vagyunk. Igyekszünk feltöltődni a nyári szabadságunk alatt, és kisebb-nagyobb aggodalommal várjuk az őszi folytatást. Mostani számunk azt mutatja, hogy kezdünk visszatérni a megszokott szakmai hétköznapokba, s elsősorban olyan témákkal foglalkozunk, melyek gyökerei több évtizedre nyúlnak vissza és aktuális fejleményei, következményei még hosszú ideig kísérhetnek bennünket.

Érdekes visszatekinteni a járvány elmúlt másfél évére publikációs szempontból. 2020 márciusa után az életünk sok területén felpörögtek az események, korábban elképzelhetetlen gyorsasággal kellett alkalmazkodni változásokhoz. Az oktatás, az egészségügyi ellátás, a pszichoterápia/tanácsadás jelentős része néhány hét alatt átkerült az online térbe. A tudományos publikálás hagyományos formái is hirtelen lomha lassúságúvá váltak a COVID-19 járványhoz kapcsolódó témák, tapasztalatok megvitatásában. Sokan próbáltak egyensúlyozni a gyors, adekvát reagálás és a megbízható információközlés között. Preprint, lektorálás előtti publikációk kerültek a figyelem középpontjába, amelyeket a korrekt médiatudósítások igyekeztek előzetes ismeretekként kezelni, de az óvatosság a megvitatás körének tágulásával szertefoszlott, és az új információk feloldódtak a szociális média világának megszokott zűrzavarában. Ezek után jó érzés visszatérni a „normalitásba”, megvárni, amíg az új eredmények és koncepciók végigmennek a kritikus értékelés és letisztulás folyamatán, és egyértelműbb, hogy mi a megbízható, mire lehet alapozni. Sokat beszélünk mostanában a bizonytalanság élményéről, s arról, hogyan lehet azt jól kezelni. Az egyik fontos stratégia valószínűleg az, hogy visszatekintünk az elmúlt időszakra, értékeljük, mi az, amit jól, kevésbé jól, esetleg rosszul csináltunk. A mostani nyár alkalmat adhat erre is.

A Tanulmányok laprészben három friss közleményt is olvashatnak. A transzperszonális irányzatból a magyar műhelyek munkájáról eddig ritkán olvashattunk, így különösen izgalmas Orosz Katalin és S. Nagy Zita nagyívű áttekintése arról az elméleti keretről, amelyben terápiás munkájukat és képzéseiket folytatják. Más transzperszonális elméletekkel összehasonlítva érdekes saját modelljük hangsúlyos fejlődési aspektusa. Süle Árpád Hollandiából küldi cikkét, amely a terápiás folyamat elakadásában oly gyakran szerepet játszó szakember nézőpontjára reflektál személyközpontú, fókuszolásorientált megközelítésben. Szemán Dénes és munkatársai kutatásának első része 2020 júniusában jelent meg COVID-különszámunkban, és már ott jelezték, hogy kutatásukat folytatják a járványhelyzethez való alkalmazkodás témájában, tekintetbe véve a hosszabb távú perspektívát. Kincsesház rovatunkban az 1980-as évek közepére utazunk vissza, és a hazai mozgás-táncterápia fejlődésének egy fontos pillanatát idézzük fel Cary Rick írásain, valamint Merényi Márta azokat kontextusba helyező hozzászólásán keresztül.

A Műhely laprészben egy visszaemlékezésekre épülő műhelytanulmány olvasható, mely számba veszi az erdélyi pszichoterápiás munka fejlődését az elmúlt harminc esztendőben. Az erdélyi körbetekintés Albert-Lőrincz Enikő, Antal Attila, Gábos József, Hegyi Johanna, Makkai-Dimény Judit tollából született.

Olvashatnak a májusi, a kényszerű helyzet miatt online megrendezett kétszer félnapos konferenciánk szervezésének tapasztalatairól, és a résztvevői visszajelzések tanulságairól is Barna Mária, Kiss Tibor Cece és Valkó Lili műhelybemutató írásában.

A Szakmai közélet laprészben hozzászólások jelennek meg két folyamatban lévő vitánkhoz. Jelenleg is külföldön dolgozó kollégák osztották meg tapasztalataikat jegyzetelési gyakorlatukról. A pszichoterápia jövőjével kapcsolatos vitához Ormay István írt hozzászólást sokatmondó „Quo vadis pszichoterápia?” címmel.

Szomorú aktualitás két jelentős szakembert is búcsúztatni, Szecsődi Imréről Szőnyi Gábor, Szakács Ferencről Bagdy Emőke emlékezik meg.
A szokásosnál bőségesebb lapszámunk kulturális része. Nem igazán könnyed nyári téma, de szakmánkhoz kapcsolódik a közelmúltban nagy sikerrel játszott online színházi előadás, a Hagyaték, amely a transzgenerációs családi drámákba enged közvetlen bepillantást. Irodalmi rovatunkban Kellerwessel Klaus sodró, örvényszerű válasza olvasható a „mizu?” kérdésre.

Az elmúlt hónapok – mily’ meglepő! – online megrendezésre került konferenciáiról is közreadunk rövid beszámolókat, és a könyvrecenziók között is lehet izgalmas újdonságokra bukkanni.

Igyekszünk teret adni a lap hasábjain a humornak is: a Pszichoterápia online konferenciájának üde színfoltja volt (új műfajként) a Pellengér, melyben a családterápia és a csoportpszichoterápia kiváló képviselői illették fricskákkal saját módszerüket. Ennek kivonata olvasható most a lapban, és sokunk arcára csalhatnak ismét mosolyt az emlékezetes mondatok.

Reméljük, sokszínű, tartalmas lapszámunk nyár végi olvasása hozzájárul majd a kikapcsolódáshoz, feltöltődéshez, és segíti a szakmai elmélyülést is.

TANULMÁNYOK

Elméleti tanulmány

Orosz Katalin, S. Nagy Zita

Transzperszonális szemléletű pszichológia

Egy hazai transzperszonális pszichoterápiás műhely bemutatkozása

Egy magyarországi transzperszonális terápiás műhely munkájának bemutatásán keresztül szeretnénk ismertetni a transzperszonális pszichológia és pszichoterápia alapgondolatait. Tanulmányunkban összefoglaljuk, hogyan lehet helye a „transzperszonalitásnak” a modern, tudományos igényű pszichológia világában. Körüljárjuk a személyiségfejlődés perszonális szintet meghaladó szakaszának jellegzetességeit, ezen belül különös figyelmet fordítunk arra, miért tekintjük a spirituális élmények integrálását normatív krízisnek. Emellett rámutatunk a preperszonális életszakasz – különösen a pre- és perinatális időszak – egészséges fejlődésben játszott jelentőségére. Fontos kérdésnek tartjuk, hogy milyen pszichológiai vonatkozásai lehetnek annak, ha az embert úgy látjuk, mint aki egyszerre önálló létező és tagja a nála nagyobb egésznek. A kiegyensúlyozott – egyéni és társas érdekeket egyaránt figyelembe vevő – fejlődés, valamint a bizalom szerepét kulcsfontosságúnak látjuk mind az egyes ember, mind a társadalom jóllétében, ezért ennek pszichológiai folyamatait részletesen tárgyaljuk.

A személyiség és a személyiség fejlődésének leírása véleményünk szerint csak természeti oldalunk működésének integrálásával lehet teljes. Ehhez kapcsolódóan részletesen foglalkozunk a stresszreakció biológiai és pszichológiai folyamataival, mert úgy véljük, hogy ennek csökkentése érzelmi életünk, kapcsolódásaink és ezen keresztül társadalmunk pozitív irányú változásának egyik kulcstényezője lehet. A létezés élményének tudatossága jelentős szerepet játszik ebben a fejlődési folyamatban.

 Az intrapszichés folyamatokon túl a közösségek egészséges fejlődésének pszichológiai folyamataival is foglalkozunk, mert úgy látjuk, hogy az új típusú közösségek kialakítása a bizalomra épülő kapcsolódás gyógyulásának interperszonális útja lehet.

Kulcsszavak: transzperszonális személyiségfejlődés – perinatális pszichológia – spirituális élmények – stresszreakció – közösségek pszichológiája

A gyakorlat kérdései

Süle Árpád

A terapeuta szerepe a terápiás folyamat elakadásában és önfeltárása szupervízióban és intervízióban

A személyközpontú terápiában négy szempont alakult ki a kliens személyiségének mint folyamatnak, illetve ezen folyamat elakadásainak vizsgálatára. Ezek a szempontok a személy működésének négy részfolyamatára világítanak rá, vagyis arra, hogy az ember hogyan ad jelentést annak, amit megél, hogyan viszonyul a saját élményeihez, másokhoz és magához a léthez. A kliens folyamatának az elakadásai a terápiás folyamatnak is részévé válnak, de ez csak olyankor történik meg, ha a terapeuta is belekerül a saját elakadt, struktúrához kötött működésmódjába. Ebben az írásban a személyközpontú terápiában kialakult négy nézőpontból vizsgálom, hogy a terapeuta milyen módon járul hozzá a terápiás folyamat elakadásához. Ezt egy saját, fókuszolásorientált intervíziós folyamat leírásával kezdem. Ennek segítségével mutatom be, hogy a terapeuta hogyan kerül bele a saját struktúrájához kötött működésmódba, és hogyan járul hozzá a terápiás folyamat elakadásához. Egyúttal felvetek néhány gondolatot a szupervízióban és intervízióban zajló folyamatok megértésével és kezelésével kapcsolatban.

Kulcsszavak: személyközpontú – fókuszolásorientált – struktúrához kötött működés – kapcsolat – személyiség mint folyamat

Kutatási tanulmány

Szemán Dénes, András Felícia, Imre Gábor, Muth Vera, Nyúl Boglárka

 „Vírusidők 2”. Járványhelyzethez való alkalmazkodási módok pszichoterápiában és tanácsadásban

Kutatásunkban a SARS-CoV-2 koronavírus okozta járványhelyzethez való alkalmazkodási módokat vizsgáltuk a pszichoterápiás és tanácsadói munkában. Főként az adaptációs stratégiákra, az azokat befolyásoló tényezőkre és az egyes adaptációs stratégiákban alkalmazott szettingekre koncentráltunk. A felméréshez szakértői-tapasztalati úton alakítottunk ki saját kérdőívet, melyet elsősorban a pszichoterápiás/tanácsadói szakmai közösségben terjesztettünk, hólabda módszerrel. Az eredmények alapján a mintáról (156 válaszoló) elmondható, hogy a többség (a tavaszi eredményekhez hasonlóan) a középgenerációhoz tartozó, tapasztalt, főként pszichoterápiát folytató, pszichodinamikus szemléletű szakember. A 2020 tavaszi eredményekhez képest megnőtt a kollégák döntési szabadsága, mely a változatosabb szettingekben és a páciensekkel közös mérlegelésben mutatkozott meg. Ugyanakkor továbbra is erős maradt a változatlanságra való törekvés igénye. Az alkalmazkodás időbeli hosszúságának tervezése alapján két csoportot hoztunk létre („jövőorientált” és „aktualizálók”) majd összehasonlítottuk őket. Ezek alapján az idői tervezés összefüggést mutat a mérlegeléssel, az alkalmazott munkamóddal, a (szetting)váltások módjával, melyek így az alkalmazkodási stratégiák különböző mintázatait jelenítik meg.

Kulcsszavak: pszichoterápia – tanácsadás – járványhelyzet – alkalmazkodási stratégiák

A kutatást a MentalPort „vírusidők” kutatási munkacsoportja jegyzi. Tagok: András Felícia, Imre Gábor, Muth Vera, Szemán Dénes. Konzulens: Szőnyi Gábor. Adatelemzésben közreműködött: Nyúl Boglárka (ELTE PPK Szociálpszichológiai Tanszék).

Kincsesház

A táncterápiáról

Mozgáselemzés és testnyelv

Cary Rick

Noha a mozgás- és táncterápiás segítő megközelítésekkel már a ’70-es évektől kezdve kísérleteztek hazai kollégák, a módszercsalád fejlődésének fontos pillanata volt a ’80-as évek közepén egy nemzetközileg elismert szakember, Cary Rick Magyarországra látogatása Harmatta János meghívására. Több előadást és mozgásműhelyt tartott hazai szakemberek számára. A Kincsesház rovatban most közzétett írások a megtartott előadások fordításai, melyeket füzet formájában jelentetett meg a Magyar Pszichiátriai Társaság, Pszichoterápiás Szekció, Elmélet és kutatás munkacsoportja 1988-ban.

A táncterápiáról címmel megtartott előadás Cary Rick – esetenként filozofikus – nézeteit tartalmazza a mozgás- és táncterápia megközelítéséről, emberképéről, fejlődés- és változáselméletéről, beavatkozási pontjairól. Mozgáselemzés és testnyelv címmel megtartott másik előadása technikaibb, és a magyar származású Rudolf Laban (Lábán Rezső) mozgáselemzési rendszerébe nyújt betekintést.

A két rövid írást Merényi Márta hozzászólása követi, amely részben kontextusba ágyazza azokat, részben mai aktualitását taglalja Cary Rick előadásainak.

Kulcsszavak: Cary Rick – mozgás- és táncterápia – mozgáselemzés – testnyelv – táncterápia fejlődése Magyarországon

a szerkesztő

Az előadás elhangzott 1986. október 1-én, a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága Pszichoterápiás Munkacsoport által az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Pszichoszomatikus és Pszichoterápiás Rehabilitációs Osztályán megrendezett táncterápiás szeminárium záróülésén.

^ Forrás: Tanztherapie (Fachblatt der Gesellschaft für Tanztherapie in Österreich) 1988 (Januar) 1, 5–14. A cikk kivonat Cary Rick „Táncterápia” című könyvéből, mely a Gustav Fischer Verlag Stuttgart – New York kiadásában jelenik meg rövidesen. [Megjelent: Cary Rick (1989): Tanztherapie: Eine Einführung in die Grundlagen, G. Fischer Verlag, 179 pages, ISBN-10: 3437112538, ISBN-13: 978-3437112539 – a szerk.]

Jelen fordítás kézirat gyanánt – belső használatra készült, a Magyar Pszichiátriai Társaság Pszichoterápiás Szekciója, Elmélet és Kutatás Munkacsoport kiadásában. 1988/5. Szerkesztő: Harmatta János, Munkatársak: Bagotai Tamás és Németh László, Budapest.

Műhelytanulmány

Albert-Lőrincz Enikő, Antal Attila, Gábos József, Hegyi Johanna, Makkai-Dimény Judit

A pszichoterápia fejlődésének elmúlt harminc éve – erdélyi körbetekintés

A Pszichoterápia folyóirat szerkesztőségének felkérése inspirálta azt a visszaemlékezésekre épülő beszámolót, ami számba veszi, hogy az elmúlt harminc év alatt mit tettek az erdélyi szakemberek a pszichoterápiás munka meghonosítása érdekében. Megélésekre, tapasztalatokra alapozó visszaemlékezésről van szó, nem kutatási adatokat hasznosító helyzetképről. Erdély különböző tájegységeit képviselő (Párcium, Székelyföld), kis- és nagyvárosi helyzetet bemutató, illetve különböző irányzatokhoz tartozó, nem azonos szakmai szereppel rendelkező pszichoterapeuták (orvos és pszichológus) szólalnak meg, hogy elmondják, hogyan élték meg, milyen módon tudták hasznosítani a hivatalos intézményrendszer és a rendelkezések adta kereteket, illetve hogyan körvonalazódik számukra a szakma perspektívája.

A beszámolóban szó lesz a kezdeti szerveződésekről, a gyökeret vert irányzatokról, az ellátás elérhetőségéről – állami és magán –, a finanszírozás alakulásáról, a képzés sajátosságairól, az erdélyi helyzetnek a romániai, illetve a magyarországi pszichoterápiás szcénához való viszonyáról, az átélt nehézségről, valamint a szakma jövőjére vonatkozó elképzelésekről.

Kulcsszavak: pszichoterápia – képzés – finanszírozás – Romániai Pszichoterápiás Föderáció – relaxációs- és szimbólumterápia

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

30. évfolyam 4. szám, 2021. november

Tartalom

A szerkesztő előszava

Barna Mária, Kiss Tibor Cece, Pál Krisztina

TANULMÁNYOK

Felkért tanulmány

Hardy Júlia: Szavakat keresve. Pszichoterápiáról sallangmentesen

Felkért tanulmány

 Kökény Veronika: „Ezt ki írta?“ Szubjektív – Személyes – Tanulmány

Kincsesház

Harmatta János, Füredi János: Ki a pszichoterapeuta?

Módszertani tanulmány

Szűcs-Ittzés Zsuzsanna: „Búnevelő idő, ködnevelő felhő, jaj, de megemésztett ez a pár esztendő…” –

Zeneterápia kórházi ágyaknál demenciával élő pszichiátriai betegekkel

MŰHELY

Műhelytanulmány

Oravecz Róbert: Szlovénia, a pszichoterápia és én

Műhelytanulmány

Ónody Sarolta, Pintér Gábor, Tomcsányi Teodóra: A monodráma tanácsadóképzés és az esetdolgozat megírásának szempontjai. Tájékoztatás a képzésről és segédlet a tanácsadói munkához

Műhelybeszámoló

Benkő Henrietta, Takácsy Márta: Kiképzőség: kompetencia vagy rang? Beszámoló a Pszichoterápia folyóirat ankétjáról

SZAKMAI KÖZÉLET

Interjú

Barna Mária, Takácsy Márta: Életútinterjú dr. Simon Lajossal

Viták, hozzászólások

Vita a terápiás, konzultációs órán történő jegyzetelésről – Salz Gabriella

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 35.: Bagotai Tamás ♦ Kovai Melinda ♦ Kovács Erika

Retro

Szemezgetés a Pszichoterápia korábbi számaiból – Részlet Hugh Jenkins „Családterápia” c. tanulmányából: Családterápiás képzés Magyarországon

Hírek

In memoriam Bódog Gyula – Juhász Erzsébet

In memoriam Kappéter István – Szőnyi Gábor

Kitüntetések – Lőrincz Zsuzsa

Beszámolók

Konferenciák – Gyimesi-Szikszai Andrea ♦ Kiss Tibor Cece, Tiringer István ♦ Szőnyi Gábor ♦ Novotny Gabriella

Könyvismertetések – Érlaki Bálint ♦ Futó Katalin ♦ Tiringer István ♦ Tiringer István

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

A szerkesztők előszava

Barna Mária, Kiss Tibor Cece, Pál Krisztina

Őszi lapszámunkkal zárjuk a harmincadik, jubileumi Pszichoterápia-évfolyamot. Ahogy a nyári szabadságok után elindul újra a szakmai élet, számos változás és újdonság elé nézünk, de egyben le is kerekítjük azt a visszatekintést, amit a jubileum alkalmából hívtunk életre. Elköszönnek azok a tematikus rovatok is, amelyeket a 30. szám tiszteletére elindítottunk. Ebben a lapszámban olvashatnak olvasóink tehát utoljára Retro rovatot és olyan tanulmányokat is, amelyekben a pszichoterápiás szakma különböző generációi tekintik át személyes-szakmai szemmel, mit is jelent számukra a pszichoterápia múltja, jelene és jövője. 

Úgy alakult, hogy a visszatekintést ösztönző jubileumi évfolyam lezárása egybecseng a pszichoterápiás szakma jövőjét érintő nagy változásokkal is. A pszichoterápiás képzés törvényi kereteinek átalakulása, a szakkollégiumok átszervezése indította változások sok írást ihlettek ebben a lapszámban – egy pillanatra még azon is elgondolkodtunk, hogy tematikus számot hívjunk életre ezekből.

A Tanulmányok Kincsesház rovatában Füredi János és Harmatta János történelmi értékű írása mutatja be a hazai pszichoterapeuta-szakképzés kidolgozását és elindulását, ami alapot szolgáltat a mostani helyzet értékeléséhez is. A felkért tanulmányok szerzői, Hardy Júlia és Kökény Veronika komolyan vették a személyességre való buzdítást szerkesztőségünk felkérésében, és igazán nyílt és kendőzetlen módon beszélnek saját hivatásbéli identitásfejlődésükről és a szakmáéról is. A szakmapolitikai, szakmatörténeti kérdések mellett érdekes színfolt Szűcs-Ittzés Zsuzsanna demenciával élő páciensekkel folytatott, zeneterápiás munkáját bemutató tanulmánya, amelynek sodrása és nyelvezete sem nélkülözi a zeneiséget, és amely optimista nyitottsággal mutatja be, hogy a koronavírus-járvány okozta kényszerhelyzetekben akár új terápiás formák is születhetnek. 

A Műhely rovatot szintén a visszatekintés és a szakmai megújulás kettősségének egyensúlya jellemzi: bemutatkozik a Magyar Pszichodráma Egyesület újonnan elfogadott, első hazai monodrámaképzése. A pszichoterápia fejlődésének elmúlt harminc évére való visszatekintésekben a határon túli pszichoterápiás szcénával is tovább foglalkozunk. Az előző lapszámban olvasható erdélyi körkép után Oravecz Róbert Szlovénia és a pszichoterápia – személyes megélésben című műhelytanulmányát olvashatják. Benkő Henrietta és Takácsy Márta műhelybeszámolója folyóiratunk Kiképzőség: kompetencia vagy rang? című őszi ankétjáról tudósít, amelynek témája a kiképzők kiválasztásáról és az egyesületek eltérő gyakorlatairól visszacsatol a szakmapolitikai változások különböző oldalait megjelenítő törekvésünkhöz. 

Ez az ankét végre személyes keretek között valósult meg, csakúgy, mint egyesületi összekötői találkozónk, amelyben a módszerspecifikus egyesületek képviselőivel már a 2022-es konferenciánkkal kapcsolatos izgalmas ötletelést kezdtük el. 

Szakmai közélet rovatunk pezseg az őszi újraindulás hevében: ami a szakmai rendezvényeket illeti, az elmúlt időszak olyannyira bővelkedett a konferenciákban, hogy nem győzünk tudósítani mindenről – olyannyira, hogy következő lapszámunkba csúszik több rendezvénybeszámolónk is. Azt persze nem mulasztjuk el, hogy megemlékezzünk a Ferenczi emlékérem idei díjazottjáról, Lőrincz Zsuzsáról. A megemlékezés veszteségeket is érint megint: elvesztettük Bódog Gyulát és Kappéter Istvánt, őket is megidézzük egy-egy rövid írással. 

Vitáink kissé lassabb mederben folydogálnak: a terápiás órán történő jegyzetelésről Salz Gabriella művészetterapeuta hozzászólását olvashatják, akinek írásával talán lassan le is kerekedik a Ha lejegyzem, megjegyzem? polémiánk. A pszichoterápiás szakma jövőjéről szóló, különösen aktuális vitánk folytatódik, annak ellenére, hogy ebben a számban nem közlünk új hozzászólást. Az átmeneti csend oka talán majd érthetőbbé válik a következő lapszám ezzel kapcsolatos írásai tükrében.

Megörültünk annak, hogy még az utolsó pillanatban – már lapzárta után –, de sikerült alkalmat kerítenünk egy interjúra a 70. születésnapját ünneplő Simon Lajossal. Aki egy igazán közérthető, első kézből származó áttekintésre vágyik a szakmapolitikai változásokról a hazai klinikum és pszichoterápia egyik vezéregyéniségétől, nem fog csalódni. (Aki a ralliversenyzés és a pszichiátria összefüggésére kíváncsi, az is megtalálhatja a számítását.)

Lapszámunk hirdetései között mindenki tájékozódhat Lélek-fraktálok – Önhasonló rendszerek a terápiában, tanácsadásban című, 2022 májusi konferenciánk felhívásából. Buzdítunk mindenkit, hogy kezdje el az ötletelést, kapcsolatteremtést, témaformálást, hogy minél izgalmasabb program állhasson össze ezekből tavaszra!

TANULMÁNYOK

felkért tanulmány

Hardy Júlia

Szavakat keresve. Pszichoterápiáról sallangmentesen

Pszichiáterként eligazodni a pszichoterápiás módszerek gazdag választékában nem egyszerű. Szakmai, személyes, intézményes és tágabb társadalmi hatások erőterében formálódunk. Kiszámíthatóság, stabilitás, transzparencia és a társadalmi konszenzus is szükségeltetik szakmánk fejlődéséhez. Visszatekintve pályám alakulása mentén a pszichoterápia fejlődési állomásaira, kirajzolódnak a képzések indulásakor meghatározó, egy-egy mester köré szerveződő műhelyek, de látom a nemzetközi tapasztalatok gazdagító hatását is, melyek saját választásaimat is nagyban befolyásolták. Nagy hatással volt a családterápia fejlődésére a HÍD egyesület, akikkel Bécsben képződhettünk, bekapcsolva a magyarországi családterápiát a nemzetközi színtérre is. A pszichodráma szemléletét szintén nemzetközi beágyazottsággal bíró képzésen sajátíthattam el, vezetőnk modellfigura volt számunkra. Azóta is meghatározó a társadalmi kérdésekhez való viszonyulásomban ez a szemlélet.

A jelen kérdéseire tekintve az egyesületi élet és a magánpraxis versus állami ellátás nehézségei is említésre kerülnek a tanulmányban. A gyakorlatközeli képzés szemlélete, mely itthon gazdagabb elméleti megalapozottságot kap, az engem (is) ért hatások integrációjából fejlődött.

A jövőről is szót ejtve meggyőződésem, hogy a kiszámíthatóság és a szakmai minőség biztosítása érdekében hasznos lenne a nemzetközi gyakorlatban elterjedt képző intézetek és pszichoterápiás licensz kialakítása.

Kulcsszavak: műhelyek – pszichoterápiás képzés – kiképzőség – pszichoterápiás licensz

felkért tanulmány

Kökény Veronika

„Ezt ki írta?”Szubjektív – Személyes – Tanulmány

A szerző a Pszichoterápia folyóirat 30 éves fennállásának alkalmából csak egy futó pillantást vet az elmúlt harminc évre és a pszichoterápia alakulásával kapcsolatos előzményekre. Az áttekintés szubjektív az események válogatásában, és személyes a hangsúlyok elhelyezésében. Három téma köré szerveződik a tanulmány mondanivalója: 1. a generációkba sorolódás szempontjai és lehetőségei, 2. a Faludi utcai pszichoanalitikus rendelő generációkon átívelő meghatározó, ma is élő, identitást formáló ereje, 3. a pszichodráma paradigmaváltó szerepe az „akció” beemelésével a pszichoterápiába és a szerző pszichodráma-pszichoterapeutává válásában. A szerző szándéka szerint nem csak a folyóirat ünnepléséhez tartozik az írás címe és záró mondata, hanem a szakma történetéhez is.

Kulcsszavak: szakmatörténet – pszichoterapeuta generációk – Faludi utcai pszichoanalitikus rendelő – pszichodráma – akció – paradigmaváltás

Kincsesház

Füredi János, Harmatta János

Ki a pszichoterapeuta?

A „Kincsesház” rovatban Füredi János és Harmatta János Ki a pszichoterapeuta? írását adjuk közre. A képzéssel kapcsolatos gondolatok és tervek különösen bevilágítanak a napjainkban zajló, a pszichoterapeutaképzést mélyen érintő változtatások tükrében. (Az aktuális témát a Viták, hozzászólások rovatunkban jelenleg futó Vita a pszichoterápiás szakma jövőjéről c. szakmai polémia érinti.). Az írás 36 évvel ezelőtt, az akkoriban alapított Pszichiátriai Társaság szakfolyóiratának, a Psychiatria Hungaricának első számában jelent meg, 1986-ban.

A cikk születésekor még nem létezett pszichoterapeuta-szakképesítés. Az írás ismerteti a szakképesítés előfutárának, a pszichoterapeuta cím kialakításának lépéseit.

Ma már történelmi érdekesség, hogy akkoriban még nem létezett egyesületi törvény, ami azt jelentette, hogy egyesület létrehozása törvényileg hatósági engedélyhez volt kötve, vagyis nem lehetett szabadon alapítani. Az egyes módszereket képviselő szakemberek az abban az évben alapított Pszichiátriai Társaság Pszichoterápiás szekciójában létrehozott munkacsoportok tagságát alkották. Ezek elnevezése megegyezett az általuk képviselt pszichoterápiás módszerekével. Később ezekből jött létre a mai pszichoterápiás szakegyesületek jelentős része.

Az írásban megjelenik az a fontos deklaráció, miszerint a pszichoterápia gyógyító tevékenység és ezért – az ismertetett tervezet szerint – szakorvosok és klinikai szakpszichológusok számára lesz elérhető az ehhez kapcsolódó szakképzettség.

A pszichoterapeuta szakképzés mai – eddigi és küszöbön álló – átalakulása fényében különösen kiemelendő az írás azon megállapítása, hogy a pszichoterapeuta képzésnek csak egy része illeszthető az egyetemek képzési keretébe (általános pszichoterápia, pszichopatológia), de egy másik jelentős részét a gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező szakemberek által képviselt módszerspecifikus képzések tudják biztosítani. Az írás álláspontja szerint a módszerspecifikus sajátélmény és szupervízió a pszichoterápiás módszereket képviselő munkacsoportok kompetenciájába tartoznak, amelyek nem illeszthetőek be az egyetemi képzési keretek közé.

Az ismertetett tervezet szerint a pszichoterapeuta jelöltek képzése hároméves periódusban történne. A képzés az OTKI (Orvostovábbképző Intézet, az orvosi szakvizsgaképzések tartoztak ide) és a Magyar Pszichiátriai Társaság Pszichoterápiás Szekciója munkacsoportjainak keretei között történne. Ebben lényegében a ma – még – érvényben lévő képzési struktúra alapja jelent meg. Az OTKI képzés a mai klinikai fázisnak felel meg, amely az egyetemek és az általa akkreditált pszichoterápiás ellátást nyújtó osztályoknak és ambulanciáknak, míg a MPT Pszichoterápiás Szekciója keretei között működő módszerspecifikus munkacsoportok képzése a mai szakegyesületi módszerspecifikus képzés elődje.

Az írás hangsúlyos problémafelvetéseket tartalmaz az önismeretre vonatkozóan. Érdekes egybevetni napjaink ehhez kapcsolódó aktuális kérdéseivel és elgondolkodni azon, hogy milyen sok minden megoldódott, illetve ma is megoldatlan, és hogy milyen új kérdések váltak aktuálissá.

Lényeges pont, hogy a cím elnyeréséhez szükséges vizsgának már akkor is a leghangsúlyosabb része a jelölt által vezetett pszichoterápiás folyamat esettanulmányként történő feldolgozása volt, amit írásban kellett benyújtani, majd a vizsgabizottság előtt kellett megvédeni.

Érdekes, hogy abban az időben is pszicho-boomként értékelték a pszichológiai önismeretet nyújtó programok számának intenzív megnövekedését. Ehhez kapcsolódó problémaként kerül említésre, hogy „olyanok is végzik, akik tevékenységének szakszerűségéhez erős kétség fér”.

A pszichoterapeuta képzéshez pszichoterapeuta címmel rendelkező szakemberekre volt szükség. Akkor még nem állt rendelkezésre az a képzési rendszer, amelynek elvégzésére épülhetett volna a cím elnyerése. Ezért előkészítésként meg kellett állapítani, hogy kik kapjanak eddigi munkásságuk alapján címet. E felvezetés zárógondolataként szeretném megjegyezni, hogy imponáló az írásban az az átláthatóságra törekvés, amellyel bemutatja a pszichoterapeuta cím adományozásának szempontjait és folyamatát.

a szerkesztő

Összefoglalás

A szerzők ismertetik a nemzetközileg kialakult pszichoterápiás képzési rendszerek alapjait.

Beszámolnak a hazai fejlődés egyes lépéseiről és a pszichoterapeuta képesítés létrejöttéről. A cím megszerzésének lehetőségét és az eljárás módszerét fejtik ki részleteiben.

Kulcsszavak: pszichoterápia – képzés-képesítés

Eredeti megjelenés:  Füredi J., Harmatta J. (1986): Psychiatria Hungarica, Achilles-sarok rovat. 1:51-59. (a szerk.)

Módszertani tanulmány

Szűcs-Ittzés Zsuzsanna

„Búnevelő idő, ködnevelő felhő, jaj, de megemésztett ez a pár esztendő…”

Zeneterápia kórházi ágyaknál demenciával élő pszichiátriai betegekkel

A tanulmány az idős, demenciával élő betegekkel folytatott kórházi zeneterápiás munkát mutatja be. A verbálisan folytatható terápiás formák lehetőségei e pácienseknél már szűkösek, ugyanakkor az egykor megtanult magyar népdalok felidézésén keresztül – kombinálva a korai gyermekkorból ismerős zenei nyelvezettel és esetenként hangszeres aktivitással – a zenélés testi élményei felerősödnek, komplex idegrendszeri hálózatok aktiválódnak érzelmi élményekhez kapcsolódva. A terápiás hatótényezők bemutatása mellett a tanulmány másik célja, hogy előtérbe állítsa azt a gondolatot, miszerint bármilyen zeneinek nevezhető megnyilvánulásunk, így a zeneterápiában megtapasztalt zenei élmények is, beilleszkednek egy általánosabb zenei és kulturális közegbe. A terápiás munka során a zeneterapeutának érdemes tudatosítania a felbukkanó zenei jelenségekhez kapcsolódó elemek teljes spektrumát, ebben a kontextusban is vizsgálni a tapasztaltakat. A közös kulturális kincs használata segíti a közösségben maradás átélését.

Kulcsszavak: zeneterápia – demencia – vitalitás affektusok – énekbeszéd – népdal

Műhelytanulmány

Oravecz Róbert

Szlovénia és a pszichoterápia – személyes megélésben

A Pszichoterápia folyóirat szerkesztőségének felkérése inspirálta ezt a beszámolót, amely személyes visszaemlékezésen keresztül tekinti át a pszichoterápiás képzés és ellátás fejlődését Szlovéniában, az elmúlt harminc esztendőben. A szerző Oravecz Róbert: pszichiáter, pszichoterapeuta, 33 éve él Szlovéniában, így személyes megélései bemutatásán keresztül foglalja össze a pszichiátriai ellátás és a pszichoterápiás munka térnyerésének folyamatát, nehézségeit és főbb állomásait a szomszédos országban. A szerző az írásban a személyes tapasztalatain keresztül jeleníti meg a szlovén társadalmi, történelmi és pszichoterápiás mérföldköveket visszaemlékezésében, összefonva azokat saját szakmai fejlődésével, életútjával.

Az írásban szó lesz a szlovén történelemről, a mentálhigiénés, a pszichiátriai és a pszichoterápiás ellátás fejlődéséről, az addiktológiai központokról, a pszichoterápiás képzésekről, a pszichotraumatológiáról, a trauma és a szuicídium összefonódásáról.

Kulcsszavak: pszichoterápia – Szlovénia – képzés – pszichotraumatológia – addiktológia

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

szerkesztoseg@pszichoterapia.hu, www.mentalport.hu

29. évfolyam, 1. szám, 2020. február

Tartalom

A szerkesztő előszava

Berger Noémi, Szőnyi Gábor

TANULMÁNYOK

A gyakorlat kérdései

Yael Doron: A szerelmi románc problémája analitikus csoportban. Fordította: Lukács-Miszler Katalin

Elméleti tanulmány

Bokor László: Mozgás és létezés. A mozgás- és táncterápia pszichoanalitikus megközelítésből

Esettanulmány

Kiss Tibor Cece, Boros Edit: „Róka és őzike.” Egy pszichoterápiás rezsimben kezelt páciens komplex pszichoterápiájának leírása

MŰHELY

Műhelytanulmány

Boross Viktor: Egy pszichoterápiás részleg létrehozásának a folyamata, működése és hatása a szakmai identitásra. A Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet pszichoterápiás részlegének bemutatása

Műhelybemutatás
Berger Noémi: Pszichológusnak lenni Skóciában – a First Psychology bemutatása

Műhelybeszámoló
Kiss Tibor Cece: Az „új” Tündérhegy tíz éve az OORI-ban

SZAKMAI KÖZÉLET

Viták, hozzászólások

Vita a társadalmi jelenségekre adható lélektani válaszokról – Flaskay Gábor ♦ Blümel Ferenc ♦ Ungi Szilvia ♦ Tiringer István

Vita: Lehetséges-e önismereti munkát végezni egyetemek által szervezett csoportokban? – Bokor László ♦ Laczkó Zsuzsa ♦ Szemán Dénes

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 30. – Bagotai Tamás ♦ Kepics Zsanett ♦ Merényi Márta

Álláspont – Tájékoztató a MOK DTESZ1 tagságának a bizonytalan minőségű, tisztázatlan hátterű egészségügyi szolgáltatók tevékenységének visszaszorítását célzó törvényről (2019. évi CXI. törvény)

A pszichoterápiás gyakorlat büntetőjogi szabályozásáról – Urbán Éva, Rusznák Tamás

Hírek

In memoriam Kocsor Judit – Korbuly Ágnes ♦ Papp Tímea

Beszámolók

Konferenciák – Zumics Valéria ♦ Bene Gergely ♦ Horváth Gabriella ♦ Pozvai Viola ♦ Pál Krisztina ♦ Nagy Zsófia ♦ Fedor Béla

Színházi levél – Révay Réka

Könyvismertetések – Borsányi Árpád ♦ Kiss Tibor Cece ♦ Narancsik Gabriella

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

A szerkesztők előszava

Berger Noémi, Szőnyi Gábor

Akik rendszeresen olvassák a szerkesztői előszót (vannak ilyenek?), azok már megszokhatták, hogy ezen a felületen az aktuális felelős szerkesztőpáros a számhoz illeszkedő virágnyelven arról ír: az előző hetekben azért izgult, hogy beérkezik-e minden ígért kézirat, és ha igen, az elég jó, megjelentethető legyen, majd pár nappal a végső lapzárta előtt azzal szembesült, hogy döntenie kell, melyik tanulmány, hozzászólás közlését kénytelen terjedelmi korlát miatt későbbre halasztani. Nem meglepő módon ez most is érvényes, néhány írással sajnálatunkra csak a következő számban találkozik az Olvasó.

Egy lapszám végső összeállítása izgalmas szempontváltás az érintett szerkesztők számára. Egészen más egyenként nézegetni az anyagokat, mint együtt, egyben végigolvasni és az egyes írások kapcsolódási pontjaira, párbeszédére rácsodálkozni.

Segítségünkre volt, hogy több hosszabb-rövidebb írás érkezett az év első napjaiban, mintha az új év mindenkinek új löketet adott volna. Szerkesztőségi berkekben is aktívan indítottuk 2020-at. Megtartottuk a Pszichoterápia ankétját, amiről a következő számunkban olvashatnak majd. A téli „nagyszerkesztőségi” keretében sok kérdést megvitattunk, miközben fokozatosan zajlanak a szerkesztőségi szerepváltások, és második szakaszába ért a leendő gyakornokok kiválasztása. Ezzel egy időben nagy erőkkel készülünk a májusi konferenciánkra. Az idei év egyik újítása, hogy pályázatot hirdetünk, így öt egyetemi hallgató térítésmentesen tud részt venni a konferencián. A pályázati kiírás a Szakmai közélet laprészben olvasható.

A mostani szám egyik jellemzője, hogy sok benne a gyakorló terapeutát, tanácsadót személyesen is könnyen megérintő, örvendetes nyíltság. Yael Doron tanulmányának – „A szerelmi románc problémája analitikus csoportban” – már a címe is arra ösztönöz, hogy az olvasó rögtön megálljon, elmélkedjen (ábrándozzon). Közben a téma, a jellegzetes terápiás helyzet kezelése igencsak gyakorlati. A hullámzás, mozgás tovább rezdíti ezt a hangulatot (Bokor László: Mozgás és létezés. A mozgás- és táncterápia pszichoanalitikus megközelítésből), miközben ott a kérdés, hogy mit keres a románc a csoportanalízisben, a mozgás- és táncterápia a verbális munkát középpontba helyező pszichoanalitikus gondolkodásban? Kiss Tibor Cece és Boros Edit tündérhegyi esettanulmánya már a pszichoterápiás rezsimek bonyolult világában villantja fel a testi és lelki betegség összefonódottságát, ahol az összetett terápiás folyam sem tud az intézményen belül maradni, mert belgyógyászati kezelési szakaszok tarkítják.

A tanulmányhoz színes adalék Kiss Tibor Cece műhelybeszámolója a Tündérhegy tíz évvel ezelőtti új épületbe költözésének apropóján rendezett emlékülésről. A volt és jelenlegi kollégák személyes hangú történetei alapján elevenedik meg a „régi” és az „új” Tündérhegy.

A folytatásban Boross Viktor lendít vissza a komoly gondolkodásba (Egy pszichoterápiás részleg létrehozásának a folyamata, működése és hatása a szakmai identitásra). Az ambuláns pszichoterápiás ellátás skóciai tapasztalatait közvetíti Berger Noémi, mutatva, hogy milyen hálózattá tud alakulni a betegségbiztosítás és a magánellátás együttműködése.

Megrendítően személyes Korbuly Ágnes, valamint Papp Tímea megemlékezése Kocsor Juditról.

Örömmel küszködünk a viták bőségével. Két vita fut tovább („a társadalmi jelenségekre adható lélektani válaszokról”, valamint arról, „Lehetséges-e önismereti munkát végezni egyetemek által szervezett csoportokban?”). Ehhez csatlakozik az Álláspont rovatban a pszichoterápiás gyakorlattal kapcsolatban készülő törvénytervezetről szóló polémia, amire várhatóan szintén sokan fognak reagálni.

Mindig öröm, ha kulturális élmények szakmai szemmel történő befogadásáról is jelentethetünk meg írást, ahogy most Révay Réka színházi levelét olvashattuk egy különleges luxemburgi színházi élményről (Akram Khan Company: Xenos). Nem marad el az etikai példa, sem a könyvismertetések rovat.

ABSZTRAKTOK

A gyakorlat kérdései

Yael Doron

A szerelmi románc problémája analitikus csoportban¹

Az, hogy két résztvevő szerelembe esik egy csoportban, és a csoporton kívül folytatják ezt a viszonyt a csoportülések közötti személyes kapcsolattartást határozottan tiltó szabály ellenére, nem olyan ritka jelenség. Ebben a cikkben szeretnék amellett érvelni, hogy a csoporton belüli románcra ne csupán mint két résztvevő között felmerülő jelenségre tekintsünk, hanem mint a csoport transzperszonális tünetére, mint a mátrix² eseményére, a kapcsolati zavar különleges típusára. Mint ilyen, megköti az egész dinamikus mátrixot, amit a csoport szintjén is meg kell fejteni, fel kell dolgozni és meg kell érteni azt. Ha ilyen viszony alakul ki, az súlyos krízishez vezethet a csoportban, de fejlődési lehetőséggé is válhat mind a csoport egésze, mind az egyes résztvevők számára, beleértve a csoport vezetőjét is.

Kulcsszavak: kapcsolati zavar – transzperszonális – szerelem – szexualitás – alcsoport – „mátrix esemény”

Fordította: Lukács-Miszler Katalin

Elméleti tanulmány

Bokor László

A mozgás és a létezés. A mozgás- és táncterápia pszichoanalitikus megközelítésből

A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a fizikai mozgás fekvő helyzetből adódó behatárolásával dolgozó pszichoanalitikus megközelítéssel gazdagítsa a mozgás- és táncterápiás módszert, és ugyanakkor merítsen is belőle. A tanulmány amellett érvel, hogy a két módszert a „nagy” különbségek kötik össze.

A páciens és terapeuta szubjektív világa közötti folyamatos kölcsönhatásból eredően az interszubjektív összekapcsolódás és szétválás hullámzása alkotja a terápiás kapcsolatot. A fejlődés során átéltek részben felidézhető reprezentációkként válnak a mentális folyamatok szervezőivé. Ezek folyamatokat tárolnak, valójában mozgásos természetűek, ezért inkább foghatjuk fel őket filmként, mint fényképként. A folyamatszerűség annál erősebben meghatározó, minél erősebb affektusokat váltott ki egy adott élmény. Trauma esetén minimálisak a deklaratív elemek, s a procedurális minőségek válnak meghatározóvá a létrejövő reprezentációkban.

Mindkét módszerben meghatározó az affektusok összehangolása és a cselekvések anticipációja. Stern ezt az interakcióban résztvevők idő-tér-affektus sémákból felépülő viselkedéskoordinációjának közös történeteként írta le, és a reakcióidőn belüli mozgásos válaszok kimutatásával bizonyította. A kapcsolati folyamatok során hasonló módon értjük meg a másikat, mintegy „belelépünk a cipőjébe”, így a mentális szimuláción keresztül tesszük felismerhetővé önmagunk számára a másik mentális állapotát.

A mozgás folyamatszerűsége elősegíti az élményfolyamat mozgásban történő megfogalmazását. A mozgás- és táncterápiában ez a mozgás egyenletesen lebegő követésével, míg a pszichoanalízisben a mimikai mozdulatokkal, elsősorban fonetikus csatornákra építve jön létre a mentális szimuláció. Mindkét módszer hangsúlyt fektet az utólagos reflektálásra, de ennek időzítésében, módjában jelentős az eltérés.

A mozgás- és táncterápiás módszert egyéni, csoportos, nagycsoportos szettingben egyaránt alkalmazzák, azonban az adott helyzethez tartozó eltérő hatásmechanizmusok jelenleg nyitott kérdéseket hordoznak.

Kulcsszavak: test–szelf-reprezentáció – pszichoanalízis – mozgás- és táncterápia – interszubjektivitás – tükörneuron rendszer

Esettanulmány

Kiss Tibor Cece, Boros Edit

„Róka és őzike”

Egy pszichoterápiás rezsimben kezelt páciens komplex pszichoterápiájának leírása

Az OORI Tündérhegyi Pszichoszomatikus és Pszichoterápiás Rehabilitációs Osztály komplex pszichoterápiás rendszerként működik, pszichodinamikus szemlélettel, többféle terápiás és pszichoterápiás modalitással. Főként személyiségzavarban szenvedő pácienseket kezelünk, közülük választottuk Karolina esetét, aki kevert szorongásos és depressziós zavar és érzelmileg labilis személyiségzavar diagnózisokkal érkezett. Gyermekkorától cukorbetegségben szenved, mostanra súlyos szomatikus szövődményekkel: krónikus veseelégtelenség, retinopátia, vérképzési problémák. Pszichoterápiás osztályos rendszerünkben pszichodinamikus mozgás- és táncterápiás, valamint vizuális művészetterápiás kiscsoportban vett részt, részesült továbbá egyéni terápiában, terápiás nagycsoportban és az osztály köztes tereinek megtartó funkciójában. Esetét azért választottuk, mert sok jelenséget szemléltet az egyéni és csoportfolyamatok megjelenítésétől és egymásra hatásától kezdve az egyéni kezelő és csoportvezető személyének azonossága által keltett dinamikán keresztül az osztályos dinamikáig (acting-out, konfliktus, áthelyezés stb.). Bemutatjuk a páciens terápiás folyamatának egyes szakaszait, amelyeket súlyos szomatikus krízisek szakítottak meg; a különböző terápiás terek történéseit, azok integrálását. A terápia fókuszába súlyos szomatikus betegségeihez való viszonya került, valamint ezek kölcsönhatása szelfszabályozással (indulat-, érzelem- és önértékelés-szabályozás), és kapcsolatszabályozással. Lehetőségünk nyílt utánkövetésre is. Tartós eredmény, hogy a páciens élethelyzeti elakadása oldódott, önállósodott, munkába állt, folyamatosan járt ambuláns terápiába. Ugyanakkor szomatikus állapotában nem következett be jelentős javulás.

Kulcsszavak: Tündérhegyi Pszichoterápiás Osztály – pszichoterápiás rezsim – osztályos pszichoterápiás eset – pszichodinamikus mozgás- és táncterápia – vizuális művészetterápia

Műhelytanulmány

Boross Viktor

Egy pszichoterápiás részleg létrehozásának folyamata, működése és hatása a szakmai identitásra

A Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet pszichoterápiás részlegének bemutatása

Tanulmányom első részében a nemzetközi irányelvek ajánlásait ismertetve mutatom be, hogy a kutatási eredmények alapján számos pszichés zavar esetén a pszichoterápia az elsődlegesen választandó terápiás módszer, ugyanakkor a társadalombiztosító által finanszírozott egészségügyi ellátásban részesülő páciensek a bizonyítottan hatékony pszichoterápiához korlátozottan férnek hozzá. Az ebből fakadó feszültséget képes mérsékelni egy pszichoterápiás részleg. Munkámban ezt követően az intézményünkben alapított pszichoterápiás részleg létrejöttének folyamatát, jelen működését, szakmai programját mutatom be. Pszichoterápiás részlegünkön a páciensek egyéni és csoportterápiák kombinációján vesznek részt, szükség esetén farmakoterápiával kiegészítve. Pszichoterápiás programunkban nagy hangsúllyal van jelen az egyéni szakpszichoterápia, heti háromszori ülésgyakorisággal. Az egyéni szakpszichoterápia mellett a páciensek kiscsoportokon vesznek részt, úgymint kognitív, mindfulness, asszertív, relaxációs, pszichodráma és művészetterápiás csoporton. Végül a pszichiátriai osztályon és a pszichoterápiás részlegen működő, eltérő klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta munkamódot és annak hatását elemzem a szakmai kompetencia, autonómia és identitás vonatkozásában. Reményeim szerint tanulmányom szakmai érvei bátorítást adnak, és felkeltik más pszichiátriai intézményekben dolgozó kollégák érdeklődését, hogy elinduljanak egy pszichoterápiás részleg megalakításának az útján.

Kulcsszavak: bizonyítottan hatékony pszichoterápia – Nyírő-OPAI – pszichoterápiás részleg – klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta identitás

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

szerkesztoseg@pszichoterapia.hu, www.mentalport.hu

29. évfolyam, 2. szám, 2020. május

Tartalom

A szerkesztők előszava

Valkó Lili, Bokor László

TANULMÁNYOK

Összefoglaló tanulmány

Antonino Ferro, Giuseppe Civitarese: A pszichoanalízis és az analitikus mező I. rész. Fordította: Lőrincz Zsuzsa

 Kutatási tanulmány

Korbai Hajnal, Ehmann Bea: A terapeuták által gyakorolt aktív és passzív testtudati technikák és a megtapasztalt testi érzetek összefüggései a terápiás kapcsolatban

Esszétanulmány

 Németh György Gábor: Viszontáttétel és projektív identifikáció – másképp. Egy értelmezési kísérlet a jógatudomány kontextusában

MŰHELY

„Így dolgozunk mi”

Forgách Anna: Távterápia mint protektív hálózsák. Skype-terápia a gyakorlatban

Hosszú Éva: Hozzászólás Forgách Anna írásához

Simon Viktória: Hozzászólás Forgách Anna írásához

Kárpáti Tamás: Hozzászólás Forgách Anna írásához

SZAKMAI KÖZÉLET

Beszámoló

Beszámoló a Pszichoterápiás Tanács Szövetség (PTSz) 2020.február 13-i közgyűléséről – Terenyi Zoltán

Interjú

Beszélgetés Lynne Jacobs-szal – Kiss Tibor Cece ♦ Takácsy Márta

Viták, hozzászólások

 Vita: Lehetséges-e önismereti munkát végezni egyetemek által szervezett csoportokban? – Szummer Csaba ♦ Takácsy Márta

Vita a társadalmi jelenségekre adható lélektani válaszokról – Bokor László ♦ Máriási Dóra

 A terápiás gyakorlat etikai kérdései 31. – Imre Gábor ♦ Kőtörő Emese ♦ Szalai Tamás Dömötör

Álláspont

A kuruzslás tárgyában indult büntetőeljárások jellemzői – Vizi János

Hírek

In memoriam Erős Ferenc

Beszámolók

 Konferenciák – Krékits József, Pócza-Véger Petra ♦ Szőnyi Gábor ♦ Hansjürgens Anna Mária ♦ Falus Ildikó

Múzeumi levél – Szőnyi Gábor

 Könyvismertetések – Tiringer István

Szakkönyv- és folyóiratlista

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

A szerkesztők előszava

Bokor László, Valkó Lili

Ez nem egy COVID-os szám, úgy, hogy közben természetesen az. Amikor elkezdtük tervezni, szerkeszteni, akkor még nem volt a látóhatáron, aztán, amikor már az írások nagy része megvolt vagy úton volt, berobbant a járványügyi helyzet, és hozzánk is sok kérdőjelet hozott. Ami biztos volt, hogy a lap további számai meg fognak jelenni. Ehhez egyeztetésekre, tanácskozásokra és mérlegelésekre volt szükség az időközben kibővült (lásd később) szerkesztőség tagjaival, a nyomdával, olvasó szerkesztőnkkel. A mérlegelések eredményeként viszont a konferenciánkat sajnálatunkra el kellett halasztanunk egy évvel.

Egy folyamat örömteli végéhez érkezett szerkesztőségünk. Szerkesztőségi gyakornokként ketten csatlakoznak munkánkhoz: Barna Mária és Benkő Henrietta. Szeretettel üdvözöljük mindkettejüket szakfolyóiratunk létrehozóinak körében. Munkavállalásuk legelején szembesültünk azzal, hogy gyakornoki feladatukat valamennyiünk számára új helyzetben kell elkezdeniük. Szerkesztőségünknek át kellett állnia távkommunkációs munkamódra. Ez csak kisebb mértékű váltást jelent, mert a szerkesztőségi üléseket eddig is vegyes összetételben tartottuk. A távoli kapcsolódások helyszínei eddig is felölelték Edinburgh-ot, Pécset, Budapest különböző kerületeit és a szerkesztőségi székhelyet. Most ez két budapesti helyszínnel bővül.

A lap előállítása, bár néha új helyzetek új megoldásának kialakítását követeli meg, de összességében zavartalanul folyik.

Konferenciánkat, sorban a 16-dikat, mely Fordulópont: Érések és érkezések címmel került volna megrendezésre, el kellett halasztanunk. A továbbtervezéshez az eddigi egyesületi összekötőkkel távkommunikációs megbeszélőt hívtunk össze. Örömteli, hogy szinte valamennyien postafordultával visszajelezték részvételi szándékukat.

Keressük szakfolyóiratunk Facebook oldalának és honlapjának új felhasználási módjait. E felületeken napi szinten aktuális és fontos, reményeink szerint a szakmát támogató anyagok kerültek közzétételre a lapot kiadó szervezet (MentalPort) klinikai aktivitásából származó tapasztalatok alapján, melyek Szakmai anyagok. Pszichoterápia a járvány idején címen érhetőek el. A legutóbb megjelent anyag pedig egy állásfoglalás, Járványhelyzet és pszichoterápiás ellátás. A MentalPort klinika álláspontja és gyakorlata címmel.

Bizonyára senki nem fogja elhinni, de az Így dolgozunk mi írás vagy az esszétanulmányban megjelenő vignetta nem azért lett skype-os eset, mert ennyire gyorsan reagáltunk a helyzetre, hanem mert már így készültek el. A lapzártához közel beérkező hozzászólások, beszámolók azonban egyre sűrűbben utaltak a karanténhelyzetre. A három tanulmány és a műhely írás mintha mind arra emlékeztetne minket, hogy mennyire sokféleképpen lehet reflektálni terápiás-tanácsadói helyzetben, ami most kifejezetten kihívásteli, de változatlanul sok gyümölcsöt hozó vállalkozás.

A tartalomjegyzéken végigsuhanva nem tudtunk nem arra gondolni, hogy ebben az elmúlt három hónapban még voltak fizikailag látogatható konferenciák, amikről most be is tudunk számolni. S még külföldi múzeumba is el lehetett látogatni. A következő számban ezekből biztos kevesebb lesz, ha egyáltalán akad, de hátha meghozza a helyzet az olvasásra-recenzióírásra az időt, hogy ne csak egyetlen írás maradjon talpon e rovat vidékén.

A szakmai közéleti írások visszaidézik azt is, hogy a járvány előtt még a kuruzslótörvény volt a szakmai szenzáció. S persze van, ami biztos pont, folynak a viták, s egy újabb fiktív etikai eset elemzése. Sajnos újabb megemlékezések is helyt kaptak a számban, most is búcsúzunk.

Mi ketten voltunk azok a szerkesztők, akik a kísérleti nyúl szerepét vállalva megkezdtük az olvasószerkesztőnkkel való együttműködést. Örömteli megtapasztalni, hogy ami akkor még többletmunkát és dilemmát jelentett, mára megkönnyebbülést hozott a jól bevált együttműködés során. Üdítő nem kutatni helyesírási szabályok és szinonimák után, tudva, hogy a lapunk nyelvileg így is színvonalas lesz.

Ez nem egy COVID-os szám, úgy, hogy közben természetesen az. Hiszen most nehéz bármit nem ezen a szemüvegen keresztül nézni. Kívánjuk, hogy a jelen számunk legyen ebben perspektívát szélesítő, emlékezésre és elmélyedésre késztető lehetőség.

ABSZTRAKTOK

Összefoglaló tanulmány

Antonio Ferro, Giuseppe Civitarese

A pszichoanalízis és az analitikus mező I. rész

A bioni mezőelmélet a kapcsolati (relational) pszichoanalitikus iskolák olasz analitikusok által kidolgozott ága. Jelentőségét a szerzők a következőképpen foglalják össze: „A mező koncepció az egyének közötti tudattalan kommunikáció új és mélyre ható elméletét nyújtja számunkra, mert radikálisabb magyarázatot ad a tudattalanról és az analitikus szetting oneirikus, álomszerű átalakító funkciójáról alkotott más modellekhez képest; pontos leírást ad az analitikus kapcsolattal folyó munkáról; módosítja a terápia hatótényezőire és az értelmezésre vonatkozó elméleteket”.

A dolgozat első (jelen számban megjelenő részében) az elmélet kialakulásának előzményeit és fő fogalmait ismertetjük, majd az írás második (a folyóirat következő számában olvasható) felében a szerzők a kortárs pszichoanalitikus kritikákra válaszolnak, amely alkalmat ad arra, hogy nézeteiket további részletekkel gazdagítsák és esetvignetták segítségével az eljárásmódba is betekintést nyújtsanak. Tanulmányuk nem könnyű olvasmány. A pszichoanalitikus és dinamikus szemléletű olvasók azonban számos olyan elméleti megközelítéssel és dinamikus pszichoterápiás munkamódra vonatkozó leírással találkoznak, amelyeket abban az esetben is hasznosítani tudnak, ha munkájuk során nem a mezőelméletet követik.

Kulcsszavak: mező – álmodás – átalakítás – reprezentációképzés – gondolkodás

Fordította: Lőrincz Zsuzsa

Eredeti megjelenés: Ferro, A., Civitarese, G. (2016): Psychoanalysis and the analytic field. In: Elliot, A., Jeffrey, J. (szerk.): The Routledge handbook of psychoanalysis in the social sciences and humanities, Abing-don-on-Thames, Routledge, 132–149. Fordítás és közlés a kiadó és a szerző engedélyével.

Kutatási tanulmány

Korbai Hajnal, Ehmann Bea

A terapeuták által gyakorolt aktív és passzív testtudati technikák és a megtapasztalt testi érzetek összefüggései a terápiás kapcsolatban

A jelen írás célja, hogy bemutassa az aktív és passzív testtudati technikák gyakorlásának eltérő hatásait a terapeuták által megtapasztalt testi érzetekre, a terápiás kapcsolatra és a terápia hatékonyságára.

28 terapeuta interjúmódszerrel felvett esetbeszámolóinak pszichológiai tartalomelemzésében azt vizsgáltuk, hogy a terapeuta által tanult és alkalmazott testtudati technikák aktív és passzív természete hogyan befolyásolja a különböző esetek elmesélésében a szakemberek által felidézett testi érzeteket, érzelmeket, kapcsolati történéseket. Egy másik bemutatott vizsgálatban a terápiás kapcsolatot időnként megterhelő nehéz testi érzetek és érzelmek tartalmát elemeztük a terapeutáknál.

Az aktív testtudati technikát gyakorló terapeuták sikeres esetekben szignifikánsan több testi érzetet és kapcsolati történést idéztek fel, mint a passzív csoporthoz tartozó szakemberek. A passzív technikát gyakorlók a sikertelennek vélt esetekben szignifikánsan több testi érzetet idéztek fel, mint a sikeres esetekben. A sikertelen esetekben a negatív tartalmú, nehéz testi érzetek, érzelmek domináltak, melyek a kapcsolati történésekkel negatívan jártak együtt. A nehéz testi érzetek, érzelmek tartalmának tekintetében csak tendenciákban tért el az aktív és a passzív csoport.

A terapeuták testtudati tapasztalatai hatással lehetnek a terápiás kapcsolat működésére, amennyiben támogatják a koncentrált figyelmi állapot létrehozását, fenntartását, az elfogadó viszonyulást, a hangolódást, a hiteles kommunikációt és más kapcsolati kompetenciákat. A testtudati technikán alapuló aktív és passzív módszerek különbözőképpen segíthetnek ezeknek a céloknak az elérésében, és több szinten képesek előmozdítani a szakemberek munkájának hatékonyságát.

Kulcsszavak: interszubjektív elméletek – test-elme megközelítések – testtudati technikák – kapcsolati kompetenciák – hatékonyság

Esszétanulmány

Németh György Gábor

Viszontáttétel és projektív identifikáció – másképp

Egy értelmezési kísérlet a jógatudomány kontextusában

Jelen tanulmány fókuszában az analitikus gyakorlatból jól ismert viszontáttétel és projektív identifikáció újraértelmezési kísérlete áll a jógatudomány kontextusában.

A jóga többféle létezési szintet különít el a fizikai testen túl, többek között az úgynevezett finomtestet, amelynek része az energiaközpontok/csakrák rendszere. Innen nézve két ember találkozása a terápia projektív identifikációs terében egyben finomtesti rendszerek találkozása, és a köztük zajló tudattalan/energetikai folyamatok motorját egyfajta „jeladó/vevő készülékként” a csakrák biztosítják. Minden csakra speciális élményperspektívát kínál, és egy ennek megfelelő emberi dráma megjelenítését közvetíti, például a biztonság/túlélés, az érzéki élvezetek vagy a hatalom dimenziójában.

Elgondolásom szerint a projektív identifikáció energetikai háttere megfelelően értelmezhető a csakrarendszer ismeretében, és a jógagyakorlatok segítségével lecsendesített, illetve megtisztított elmemező segítségével képessé válhatunk a terápia projektív identifikációs ülései során szubtilisebb minőségek érzékelésére is, tovább szélesítve a projektív identifikáció, illetve a viszontáttétel hagyományos határait.

Tanulmányomban az elméleti megfontolások mellett egy projektív identifikációs ülés részletes áttekintésével a fentiek gyakorlati vetületét is szeretném bemutatni, különös tekintettel az úgynevezett szomatikus viszontáttételi tartományra. Tapasztalatom szerint a testi viszontáttételi élmények főként nem a fizikai testhez, hanem sokkal inkább a finomtesthez kapcsolódnak, és mivel szinte azonnal kiépülnek, illetve speciális mintázati kombinációkba rendeződnek, meglehetősen pontos iránytűként szolgálnak az aktuális áttételi és viszontáttételi viszonyok tisztázásában.

Kulcsszavak: viszontáttétel – projektív identifikáció – jóga – finomtest – csakra

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

szerkesztoseg@pszichoterapia.hu, www.mentalport.hu

29. évfolyam, különszám, 2020. június

Tartalom

A szerkesztők előszava

Berger Noémi, Bokor László

Praxis és gyakorlat

Kutatási előtanulmány

Szemán Dénes, András Felícia, Imre Gábor, Muth Vera, Vágó Judit, Nyúl Boglárka: „Vírusidők”. A járványhelyzet hatása a pszichoterápiás-tanácsadói döntéshozatalra

Esszé

Bokor László: Pszichoterápiás napló a járvány idején

Esszé

Szőnyi Gábor: Mérlegen a mérlegelés

A gyakorlat kérdései

Merav Roth: Áttétel a koronavírus idején. Fordította: Barna Mária

A gyakorlat kérdései

Váradi Enikő, Horváth Anikó: A kapcsolat biztonsága, biztonságos kapcsolat. Terápiás tapasztalatok pszichotikus betegekkel a koronavírus-járvány idején

Hát ti hogyan csináljátok?

Módszerekről bővebben

Kelemen-Szilágyi Adrienn: COVID-ban is gyógyító belső világ

Soós István: Nem túlzok, ha azt mondom, drasztikusan, szinte szürreálisan kezdődött…

 Lőrik Dóra: A döntés szabadságának kínja

Egyesületek

Aktív Analitikus Pszichoterapeuták Egyesülete (Bodnár Csilla) ♦ Csoportanalitikus és Kiképző Társaság (Terenyi Zoltán) ♦ Dinamikus Rövidterápiás Egyesület és Alkotóműhely (Sári Judit) ♦

Integrált Kifejezés- és Táncterápiás Egyesület (Révay Réka) ♦ Magyar Családterápiás Egyesület (Barát Katalin) ♦ Magyar Hipnózis Egyesület (Sümeg Szilvia) ♦ Magyar Mozgás- és Táncterápiás Egyesület (Csontos Zoltán) ♦ Magyar Pszichoanalitikus Egyesület (Schmelowszky Ágoston, Felházi Anett, Ledniczki Ildikó) ♦ VIKOTE Kognitív és Sématerápiás Központ (Kovács Emese, Simon Lajos)

Pszichoterápiás osztályok

BAZM KK EOK Semmelweis Tagkórház Pszichoterápiás Rehabilitációs Osztály, „Csanyik” (Cs. Tóth Ildikó, Erős Judit, Kocsis János, Orbán Ágnes, Zivák Ildikó) ♦ Debreceni Egyetem Klinikai Központ Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika (Égerházi Anikó) ♦ Nyírő-OPAI Pszichoterápiás Részleg (Csigó Katalin) ♦ SE-PPK Pszichoterápiás Osztály (Biró Gergely) ♦ SZTE ÁOK Pszichiátriai Klinika Pszichoterápiás Részleg (Kovács Ildikó, Terenyi Zoltán, Tóth Erika) ♦ OORI Tündérhegyi Pszichoszomatikus és Pszichoterápiás Rehabilitációs Osztály (Barna Mária) ♦ „Thalassa Ház – Budatétény” Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet (Zalka Zsolt)

Ambulanciák

Bizalom Magán Pszichoterápiás Rendelő (Árkovits Amaryl) ♦ Dr 24 Pszichoterápiás, Pszichoszomatikus Rendelő (Kovács Györgyi, Spányik András) ♦ Ménesi Pszichoterápiás Rendelő (Horváth Klára) ♦ Tér Pszichoterápiás Rendelő (Felházi Anett, Gyomlai Éva, Petró Judit, Szőke Katalin, Tari Mária) ♦ Drogprevenciós Alapítvány (Varga Mónika) ♦ Pedagógiai szakszolgálati tapasztalatok (Artai Monika, Cserges Enikő, Rácz Marianne)

SZAKMAI KÖZÉLET

Hírek, beszámolók

Konferenciák – Fazekas Ágnes

Irodalom járványhelyzetben

Mécs Anna: Szelekció

A szerkesztők előszava

A legutóbbi felvezető úgy kezdődött: „Ez nem egy COVID-os szám, úgy, hogy közben természetesen az”, most pedig úgy kezdhetnénk: Ez egy Covid-os szám. A Pszichoterápia – előfizetőinknek díjtalan – különszámának ötlete május elején merült fel, februárban még nem sejtettük, hogy különszámot és online műhelykonferenciát szervezünk.

Az mozgatott bennünket, hogy fontos lenne frissen keresztmetszeti képet nyújtani pszichoterápiás szakmánknak a járvány idején kialakult helyzetekről: ki milyen problémákkal szembesült, milyen megoldásokra talált rá, hogyan mérlegelt vagy sem, milyen filozófia mentén. Ennek megfelelően kapta e különszám a „Pszichoterápia és tanácsadás a járvány idején” alcímet. Jelen lapszám nem kap sorszámot, jelölése 29. évfolyam/különszám, az oldalszámozás azonban az egész évre vonatkozóan folyamatos.

A különszám az ötlettől a postázásig hat hét alatt készült el. Egyébként egy lapszám elkészítése körülbelül hat hónapot vesz igénybe. Az események, változások gyorsasága miatt fontos szempont lett az aktualitás. A gyors átfutás érdekében le kellett tennünk a független külső lektorálásról, de megtartottuk a belső szerkesztési folyamat minden lépését. A külső lektor kihagyását a tanulmányok műfaji besorolásával jelezzük is egyes esetekben (például esszé). Olvasóink észrevehették, hogy hiányzik a megszokott Tanulmányok – Műhely – Szakmai közélet struktúra. Helyette Praxis és gyakorlat – Hát Ti hogyan csináljátok? – Szakmai közélet részekre tagolódik a kiadvány. A különszám elején szereplő tanulmányok mélyebb elemzésre vállalkoznak.

A Pszichoterápia szellemiségéből következik, hogy igyekszik tág teret adni a különböző véleményeknek, tapasztalatoknak. Ez különösen fontos egy olyan időszakban, amikor sokan kényszerülnek gyors döntésekre anélkül, hogy bárki elegendő biztos tudással, információval rendelkezne. Számos vélemény, szempont, álláspont, gyakorlat, megoldási mód jelenik meg az írásokban. A MentalPort kutatási munkacsoportja (Szemán Dénes, András Felícia, Imre Gábor, Muth Vera, Vágó Judit, Nyúl Boglárka) kérdőívvel vizsgálta a járványhelyzet hatását a pszichoterápiás-tanácsadói döntéshozatalra. A szűk határidő dacára 231 válasz érkezett, ami érdemi statisztikai feldolgozási alapot adott az eredmények értékeléséhez. Bokor László „pszichoterápiás napló”-ja a társadalmi folyamatok hatását vizsgálja a terápiára, a terápiás kapcsolatra. Szőnyi Gábor a veszélyhelyzet és a vészhelyzet működésdinamikájának megkülönböztetésével teszi mérlegre a terápia, a terápiás helyzet váltásának lehetséges eredményeit. Merav Roth személyes élmények, példák mentén mutatja be nagy érzékenységgel a terapeuta munkáját, nehézségeit a járvány idején. A kapcsolat biztonsága minden pszichoterápiás-tanácsadói munkában a folyamat alapja és hordozója. Különösen igaz ez pszichotikusokkal folytatott terápiákban – ahogy azt meggyőzően ábrázolja Horváth Anikó és Váradi Enikő.

A második nagy egységnek a Hát ti hogyan csináljátok? nevet adtuk. Felkerestük szakmánk valamennyi szakegyesületét és pszichoterápiás osztályokat, ambulanciákat. E lapszámban azok szerepelnek, akiket sikerült ilyen rövid idő alatt megszólítanunk, és reagáltak felkérésünkre. Négyféle nézőpontból (módszerek, egyesületek, pszichoterápiás osztályok, ambulanciák) jelenik meg számos vélemény, szempont, álláspont, gyakorlat, megoldási mód az írásokban. Ez nem meglepő, hiszen az egymást korlátozó célokat kijelölő követelmények és lehetőségek új, járatlan út keresésére kényszerítettek mindannyiunkat. Elgondolkodhatunk, melyik, hogyan illeszkedik a miénkhez, vagy éppen tér el tőlünk. Ennek megfelelően a megjelent írások természetesen nem szerkesztőségi álláspontot tükröznek. Ide került pár olyan cikk is, ahol az egyes szerzők személyes tapasztalataikat osztják meg, hogy milyen drasztikus és szürreális tud lenni párokkal hirtelen váltani online terápiára, még akkor is, ha már van ebben némi tapasztalat (Soós István), vagy hogyan lehet hipnózist képernyőn keresztül végezni (Kelemen-Szilágyi Adrien). Arról is olvashatunk, hogy milyen szembemenni az árral és meghozni azt a döntést, hogy valaki nem vált át teljesen a távterápiás munkamódra (Lőrik Dóra). Sok írásban megjelenik a járványra adott válaszlépés mögötti gondolkodás és filozófia. Rákérdeztünk a visszaállással kapcsolatos elképzelésekre, bár az írások elkészítésének időpontjában ezt még a nehezen belátható jövő köde burkolta be. A szemléleti-gyakorlati terjedelmet jelzi az is, hogy több mint ötven szerző írásával találkozik a számban az olvasó.

Mintegy lazításképpen a szakmai anyagok után szerepel egy különleges aktualitással bíró (bár még a vírus időszaka előtt született) novella Mécs Annától. Hogy miért pont ez a novella, az az olvasáskor rögtön kiderül.

Biztos, hogy a Covid-téma még sokáig jelen lesz a Pszichoterápia hasábjain, ha nem is ilyen fókuszáltan, mint a jelen számban. Már csak azért is, mert fut egy pályázatunk, A karanténterápia gyöngyszemei címmel (hirdetése megtalálható a lapban). A közeli lapzárta és terjedelmi korlátok miatt a különszámból kimaradt írások a későbbi számokban kapnak helyet. E szám csak a keresztmetszeti képet kívánt megjeleníteni, és a hosszabb távú hatások, következmények tapasztalatait később tekinthetjük majd át.

Szakfolyóiratunkhoz kapcsolódik a lapzártát követő héten megrendezett Becsavarodás – kicsavarodás online műhelykonferencia, amely 220 fő részvételével zajlott. Az ötlet és a megvalósító szervezés-rendezés Kiss Tibor Cece, Pál Krisztina és Valkó Lili munkája. A lebonyolítás technikai hátterét hat önkéntes segítette a Zoommal kapcsolatos belépések, hang- és képvezérlés, folyamatos telefonos ügyfélszolgálat biztosításával. Ezúton köszönetünk és elismerésünk kifejezéseként név szerint említjük őket. Előzetes segédanyagokat készítettek: Csizmadia Laura, Dénes Lia Flóra, Juhász Lilla Kornélia, Jung Réka, Moss Kinga, Stella Ágoston, Zách Boglárka. A Zoom technikai működését segítették: Léder Kata, Szenes Boglárka, Zsedényi Csaba. Telefonon segítettek: Bodócs Dóra, Horváth Rita, Tóth Sally, Tóth Ágnes, Kovács Zsófia.

Fazekas Ágnes beszámolója a konferenciáról megtalálható különszámunkban. Az eseményről videófelvétel készült, amelynek az elérhetőségéről hírlevelünkben és honlapunkon (www.mentalport.hu) teszünk közzé hamarosan információt.

Jó olvasást kívánunk!

Berger Noémi, Bokor László

ABSZTRAKTOK

Kutatási előtanulmány

„Vírusidők”

A járványhelyzet hatása a pszichoterápiás-tanácsadói döntéshozatalra

Szemán Dénes, András Felícia, Imre Gábor, Muth Vera, Vágó Judit, Nyúl Boglárka

Kutatásunkban a SARS-CoV-2 koronavírus okozta járványhelyzet hatásait vizsgáltuk a pszichoterápiás és tanácsadói munkában hozott döntéshozatalra. A kutatás elsősorban a szettingváltásokra és az azokat befolyásoló külső, belső és kapcsolati tényezőkre fókuszált. A felméréshez szakértői-tapasztalati úton alakítottunk ki saját kérdőívet, melyet elsősorban a pszichoterápiás/tanácsadói szakmai közösségben terjesztettünk, hólabda módszerrel. Az eredmények alapján a mintáról (231 válaszoló) elmondható, hogy a többség nagy tapasztalattal bíró, a középgenerációhoz tartozó, főként pszichodinamikus munkamóddal dolgozó pszichoterapeuta szakember. A többség veszélyeztetettnek érezte magát és pácienseit is. A kollégák zöme a változások, óvintézkedések bevezetésében a politikai és társadalmi eseményeket követve reagált, a döntések meghozatalában a munkáltatói és rendelői irányelvekre vagy a szakmai közösség véleményére épített, de jelentősen befolyásoló volt a személyes egészségi állapot is. A tervezett visszaváltásokat is ezen tényezőkhöz kötik. Összességében kiemelkedik a szakmai közösségnek és a kollégák véleményének fontossága: többen féltek a szakmai elítéléstől, vagy romló szakmai viszonyt vártak döntéseik következményeként. A döntéseket a többség végül villámmérlegeléssel hozta meg, és távterápiára váltott. A váltások mentén a terápiákat változatlanként észlelték. A szettingváltás során a terapeuta és a páciens veszélyeztetettsége gyors döntést indukált (1 nap), bár kérdéses volt a kitöltők számára a módszerek online térbe adaptálhatósága. Végül az adaptálást illető félelmek nem bizonyosodtak be, a váltás nem hozott terápiás célmódosítást sem. Úgy tűnik, a terápiákban erős volt a változatlanságra törekvés igénye.

Kulcsszavak: pszichoterápia – tanácsadás – járványhelyzet – szettingváltás – döntések

A kutatást a MentalPort kutatási munkacsoport jegyzi. Tagok: András Felícia, Imre Gábor, Muth Vera, Szemán Dénes, Vágó Judit. Konzulens: Szőnyi Gábor. Adatelemzésben közreműködött: Nyúl Boglárka (ELTE PPK Szociálpszichológiai Tanszék)

Esszé

Pszichoterápiás napló a járvány idején

Bokor László

A tanulmány a COVID-19 vírus-világjárvány 2020. március-áprilisi magyarországi időszak alapján elemzi annak pszichoterápiás folyamatokra gyakorolt hatását. Ezen időszakban a terápiákat nagy részét hirtelen, pár nap alatt állították át a terapeuták távkommunikációs formára. A tanulmány elemzi az átállítások hirtelenségének terápiás kapcsolatra gyakorolt hatását, kiemelve, hogy a társadalmi méretű krízis hatására a terápiás folyamatok már ezt megelőzően megálltak, az eredeti terápiás célkitűzés tarthatatlanná vált. A szerző javaslatot tesz az átállítás folyamatának célszerű lépéseire, amelyek a lehetőségek korlátozottsága miatt a gyakorlatban gyakran kondenzálódtak.

A távterápiák száma ugrásszerű megnövekedett. A módszer hasznossága mellett a tanulmány áttekintést nyújt a nem nyilvánvaló, azonban jelentős hatást kifejtő korlátozó tényezőkről. Neurobiológiai kutatások eredményeire támaszkodva mutatja be a terápián belüli összehangolódás nehezítettségét. A szetting negatív aspektusainak áttekintése elsősorban azok minél jelentősebb kompenzálását kívánja elősegíteni.

A járvány jelentős megterhelést jelent a társadalom széles területén. A kritikus társadalmi helyzetek pervazív szorongása korlátozza a terapeuta reflektivitását. Ezeknek a helyzeteknek terapeuta és páciens párhuzamosan kitett, egyszerre vannak benne. A terápiás kapcsolat a külső folyamatok hatása alá kerül, valójában felszippantják azt.

A hirtelen kialakuló kritikus társadalmi helyzetek során krízisbe kerülhet a terápiás kapcsolat. Valójában a terápia traumatizálódik. A külső objektív tényezők elfedhetik, hogy a trauma közvetítője a terapeuta. Ennek reflektálása megterhelő, ugyanakkor fontos tényezője a közös trauma feldolgozásának.

Kulcsszavak: szettingváltás – távpszichoterápia – társadalmi krízis – a terápia krízise – trauma

Esszé

Mérlegen a mérlegelés – egy terapeuta dilemmái a Covid-19 kapcsán

Szőnyi Gábor

A szerző a vírushelyzet kapcsán teszi mérlegre a pszichoterápiák átállításának dilemmáit. Munkahipotézisként a „veszélyhelyzet” és a „vészhelyzet” elkülönítésére támaszkodik. A járvány egyszerre veszélyezteti a pácienst, a terapeutát, személyes környezetüket, a szervezetet, aminek keretében a terapeuta fut, az egész társadalmi működést, és mindezek együtt veszélyeztetik a terápiát, a terápiás kapcsolatot. Központi szerepet kap, hogyan összegződik a fenyegetettség megítélése a páciensben és a terapeutában. Ettől függ, hogy van-e mód mérlegelni, előkészíteni a terápiás szetting megváltoztatását. Figyelembe kell venni, hogy a terapeuta túlterhelődhet, valamint azt, hogy a fenyegetettségre adott válaszban egyéni, kapcsolati, csoport és szervezeti elhárítások egymásba fonódva jelennek meg.

A szerző sorra veszi a terápiaváltás lehetséges változatait, valamint a váltás mérlegelésének szempontjait. Saját gyakorlatán mutatja meg, hogy milyen megoldásokat alkalmaz, s melyek esnek kívül a kompetenciáján, választásán. Felhívja a figyelmet arra, hogy a „visszaállás” ugyanúgy együtt jár a terápiás szetting megváltoztatásával – „új terápia azonos szereplőkkel”.

A terápiás gyakorlat megváltoztatása a járványhelyzet kapcsán számos új tapasztalatot hoz, tágítja a terapeuták kompetenciáját, kedvez a kísérletezésnek. Ez igaz a pszichoterápiás szervezetekre is.

Kulcsszavak: veszélyhelyzet – vészhelyzet – szettingváltás – kríziskezelés – intézményes traumafeldolgozás

A gyakorlat kérdései

Áttétel a koronavírus idején

Merav Roth

Dr. Merav Roth az Izraeli Pszichoanalitikus Egyesület kiképző pszichoanalitikusa. A Tel Avivi Egyetem pszichoterápiás programjának vezetője, a „A Psychoanalytic Perspective on Reading Literature – Reading the Reader” (A regényolvasás pszichoanalitikus szemszögből – Az olvasó olvasása, London and New York, Routledge) című mű írója.

Az izraeli pszichoanalitikus magyar gyökerekkel is rendelkezik. Írása személyes élményekkel, érzésekkel átszőtt, meggyőző érvekkel és példákkal mutatja be, hogyan és miért is fontos továbbdolgoznia a pszichoterapeutáknak, pszichoanalitikusoknak a világjárvány idején is. Amikor páciens és terapeuta között „leomlik a fal”, és ugyanannak az elsöprő, félelmetes valóságnak az árnyékában találják magukat, a terapeuta úgy érezheti, elvesztette a szakmai keretek biztonságát. Sőt, talán a külső valóság fenyegetése miatt a belső munka, a tudattalan folyamatok elemzése is lehetetlennek tűnik. A tanulmány arra invitál, hogy küzdjük le ezeket a kételyeket: aktuális, jellemző áttételi és viszontáttételi jelenségeket villant fel, ezeken keresztül mutatva be, hogy a külső veszélyre éppen annyiféleképp reagálhatunk, ahányan vagyunk, és a járvány idején megelevenedő kapcsolati működések, transzgenerációs hatások ugyanúgy a páciens egyedi, belső világának megismerése felé kalauzolnak, ahogyan eddig is.

Kulcsszavak: pszichoterápia krízisben – áttételi folyamatok – retrospektív reparáció – közös fenyegetés

(a fordító: Barna Mária)

Eredeti megjelenés: International Psychoanalytical Association (IPA) honlapján az alábbi linken: https://www.ipa.world/IPA/en/News/corona_papers.aspx. letöltve: 2020. március 24. Fordítás és közlés a szerző engedélyével.

A gyakorlat kérdései

A kapcsolat biztonsága, biztonságos kapcsolat

Terápiás tapasztalatok pszichotikus betegekkel a koronavírus-járvány idején

Váradi Enikő, Horváth Anikó

Pszichiátriai, pszichoterápiás munkánk elképzelhetetlen terápiás kapcsolat nélkül. Az új koronavírus okozta világjárvány a tragikus veszteségeken túl épp a járványügyi intézkedések leghatékonyabb eszközei – a szociális távolságtartás és izoláció –, az emberi kapcsolattartás új szabályai révén okozta a legmarkánsabb, legmélyrehatóbb következményeket, társadalomra, gazdaságra, intézményekre és egyénekre nézve egyaránt. Ebben a „távolságtartó” helyzetben a kapcsolat fenntarthatósága, biztonsága a pszichiátriai és pszichoterápiás munka legfőbb kihívását jelentette. A pszichotikus betegek, akik betegségük következtében számos – egészségügyi, egzisztenciális és pszichés – szempontból fokozottan veszélyeztetettjei a járványnak, mindemellett kapcsolataikban is különösen esékenyek. Ezért a velük való terápiás munkában e kapcsolat fenntartása, biztonságának megőrzése mindig központi kérdés. Tanulmányunkban bemutatjuk, hogy milyen speciális munkamódban dolgoztunk pszichotikus betegeinkkel a járvány idején, milyen kihívásokkal kellett szembenéznünk, milyen megoldásokat találtunk, és milyen nehézségeket és sikereket éltünk meg a terápiás kapcsolat, betegeink és teamünk biztonságát őrizve.

Kulcsszavak: pszichózis – kognitív rehabilitáció – szociális távolságtartás – terápiás kapcsolat

Pszichiátriai Betegek Nappali Intézménye és Nappali Kórháza, Cogito Alapítvány, Budapest

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

szerkesztoseg@pszichoterapia.hu, www.mentalport.hu

29. évfolyam, 3. szám, 2020. augusztus

Tartalom

A szerkesztők előszava

Takácsy Márta, Tiringer István

TANULMÁNYOK

Összefoglaló tanulmány

Antonino Ferro, Giuseppe Civitarese: A pszichoanalízis és az analitikus mező II. rész. Fordította: Lőrincz Zsuzsa

 Áttekintő tanulmány

Gyimes Andrea, Schmelowszky Ágoston: Az elektronikus kommunikációs eszközök beiktatásával folytatott pszichológiai segítségnyújtás sajátosságairól

Módszertani tanulmány

Philip Stokoe: Az egészséges és a gyengélkedő szervezet: hogyan segíthetjük a teamet, hogy hatékony maradjon? Fordította: Szőnyi Gábor

Esettanulmány

Esperger Zsófia: Túl a kórtermen és a kantinon is túl. Az önfeltárás és autoritás kapcsolatáról

MŰHELY

Hozzászólás

Tiringer István: Vita a LAC-depressziókutatásról a német pszichoterápiás szakirodalomban

Pályázat

Érlaki Bálint: Halló, tessék?

Munkabeszámoló

Kiss Tibor Cece, Pál Krisztina, Valkó Lili, Benkő Henrietta, Tiringer István, Barna Mária: Becsavarodás – Kicsavarodás – A Pszichoterápia folyóirat online műhelykonferenciája

SZAKMAI KÖZÉLET

Viták, hozzászólások

Vita a társadalmi jelenségekre adható lélektani válaszokról – Kökény Veronika ♦ Németh László ♦ Valkó Lili

 A terápiás gyakorlat etikai kérdései 32. – Litván Zsuzsanna ♦ Sallay Viola ♦ Szőnyi Gábor

Hírek

Híradás a Pszichoterápiás Tanács Szövetség (PTSz) tevékenységéről – Terenyi Zoltán

In memoriam Horst Kächele – Harmatta János, Szőnyi Gábor

Beszámolók

 Konferenciák – Szegő Andrea ♦ Barna Mária ♦ Szőnyi Gábor

Irodalmi levél – Berger Noémi

 Könyvismertetések – Gyalog Bea ♦ Pintér Gábor ♦ Tiringer Aranka ♦ Tiringer István

Szakkönyv- és folyóiratlista

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

A szerkesztők előszava

Takácsy Márta, Tiringer István

A 2020-as év kezdetén szerkesztőségünk felkészült arra, hogy sokféle változást élünk majd át. Szerkesztőségi gyakornokokkal gazdagodott csapatunk, két szerkesztőtársunk, Kiss Tibor Cece és Valkó Lili átvették a folyóirat konferenciájának főszervezői feladatait, és készültünk az év végi főszerkesztőváltásra. Arra nem számítottunk, hogy ez az év ennél is több változást tartogat: felbolydulást hoz a világban – és személyes, szakmai életünkben is – egy vírus, a Covid-19. A folyóirat egy különszámban és egy online konferenciát szervezve reflektált a kialakult pandémia következményeire, miközben májusi, hagyományos konferenciánkat kénytelenek voltunk jövő évre halasztani. Bár maradt bennünk bizonytalanság abban a tekintetben, mit tartogat számunkra az ősz, bízunk benne, hogy a járványhelyzet a nehézségek mellett új tapasztalatokat és gazdagodó tudást is hoz azon helyzetek kezelésére, amikor a személyes találkozás korlátozódik vagy csak megváltozott keretek között lehetséges.

Bár jelen lapszámunkkal visszatérünk a negyedévenkénti, szokásos megjelenés ritmusába, most is tartogatunk még az elmúlt néhány hónapról képet adó írásokat, mint a Karanténterápia gyöngyszemei című pályázatunk vagy a Becsavarodás-kicsavarodás online konferencia tanulságait összegző-elemző írás. Az elmúlt hónapok különös aktualitást adnak Gyimes Andrea és Schmelowszky Ágoston távterápiás kérdéseket áttekintő tanulmányának is. Az internetes technológiákkal folytatott terápiák kérdései a járványhelyzet első számú szakmai problémájává váltak, e témát azonban a Pszichoterápia hasábjain már alaposan körbejártuk. Bízunk benne, hogy Olvasóink támpontként tudták használni ezeket a szakmai anyagokat mindennapi munkájuk során.

Mindemellett folytatjuk a hétköznapok aktuális szakmai témáit is, melyek másképp érdekesek, mint a járványhelyzet váratlan, teljesen újszerű kihívásai voltak, és amelyek izgalma valamelyest mérséklődött néhány hónap alatt.

Az utóbbi időszakban több figyelmet szenteltünk a pszichoterápia kutatási kérdéseinek. A tavalyi utolsó számunkban jelent meg szerkesztőségünk állásfoglalása a kutatások eredményeinek szakmailag és etikailag korrekt kommunikációjáról. Ugyanebben a számban közöltük egy jelentős német pszichoterápiakutatás – és a róla írt első értékelések – összefoglalóját (folyóirat-recenzió formájában). Most ismét foglalkozunk ezzel a kutatással: egy éles hangú kritikai tanulmányt és az arra adott választ szemléztük. A vizsgálatokhoz kapcsolódik a jelen lapszám recenziós rovatának két könyvismertetője is: az egyik bemutatott kötet a személyiségközpontú terápiák esetében vizsgálja azok alkalmazhatóságát és hatékonyságát egy-egy pszichés zavar kontextusában, a másik – inkább az empirikus kutatásokra alapozva – a pszichodinamikus pszichoterápiák esetében teszi meg ugyanezt.

Az elmúlt években rendszeresen jelentettünk meg fordításokat kurrens, idegen nyelvű szakirodalmakból. A mostani lapszámban két fordítást is közreadunk, egyikük – Antonino Ferro és Giuseppe Civitarese mezőelméleti tanulmányának második része – a pszichoanalízis interszubjektív irányzatához kötődik. A másik, Philip Stokoe csoportanalitikus szempontú szervezetfejlesztést és gondolkodást bemutató írása kiváló útmutatást nyújt annak megértéséhez, milyen folyamatok hatnak a munkatársakra a segítő feladatot ellátó intézményekben.
Az igényes szakfordításokat több szempontból is fontosnak tartjuk. Egyrészt azt gondoljuk, a jól megválogatott szakmai anyagokkal hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy fontos témák könnyebben elérhetővé váljanak a kollégáink számára. Másrészt igényes fordításokkal hozzájárulhatunk a szaknyelvünk gazdagodásához. Bár az idegen nyelven történő szakmai tájékozódás napjainkban egyre természetesebbé válik, azonban mégis csak az anyanyelvünkön tudjuk gondolatainkat legpontosabban kifejezni, azon tudunk leghatékonyabban tanulni és kommunikálni. Sajnos, azt is meg kell jegyeznünk, hogy régóta tapasztalhatunk egy negatív tendenciát a hazai „piacon”, amire az utóbbi időben is találhattunk példát: idegen nyelvű szakkönyvek fordításai jelentek meg igen gyenge minőségben, aminek hosszabb távon zavaró hatásai lehetnek egy-egy terület fejlődésére. Jó lenne, ha a fordítások minőségi kontrolljának szabályai nagyobb figyelmet kapnának, és a szakma szereplői jobban átéreznék az ezzel kapcsolatos felelősségüket.

Az esettanulmány műfaja egyike azon ritka lehetőségeknek, amikor bepillanthatunk egy terápiás ülésre, egy osztály életébe, egy terapeuta lelkébe. Mostani számunkban Esperger Zsófia osztja meg megtisztelő őszinteséggel egy osztályos helyzetben megélt belső vívódását, melyet terápiás anyaggá formált.

Etikai rovatunk aktuális példája fonák módon kapcsolódik az elmúlt hónapok járványhelyzetéhez. Úgy éreztük, hogy az országhatárok lezárása, a nemzeti bezárkózás tendenciája jó alkalmat ad arra, hogy elgondolkodjunk egy multikulturális terápiás helyzet etikai kihívásain.

 A német pszichoterápia meghatározó egyéniségétől, a pszichodinamikus terápiák kutatásának egyik úttörőjétől, Horst Kächelétől búcsúzik Harmatta János és Szőnyi Gábor.

Szakmánk alkalmazkodóképességét mutatja, hogy a közelmúlt online-konferenciáiról írt beszámolók terjedelme nem sokkal marad el az átlagostól. S az otthon töltött időnk növekedését tükrözheti, hogy a bőséges könyvismertetések mellett egy érdekes irodalmi levelet is olvashatnak most Berger Noémi tollából.

A kötet felelős szerkesztőiként, az anyagok között válogatva úgy tűnik nekünk, hogy versengve a nyári időszak szabadságával, olyan kötetet tudtunk összeállítani, amely – legalább néhány órára – az olvasófotelhez szögezi majd Önöket.

ABSZTRAKTOK

Összefoglaló tanulmány

Antonino Ferro, Giuseppe Civitarese

A pszichoanalízis és az analitikus mező II. rész

A bioni mezőelmélet a kapcsolati (relational) pszichoanalitikus iskolák olasz analitikusok által kidolgozott ága. Jelentőségét a szerzők a következőképpen foglalják össze: „A mezőkoncepció az egyének közötti tudattalan kommunikáció új és mélyre ható elméletét nyújtja számunkra, mert radikálisabb magyarázatot ad a tudattalanról és az analitikus szetting oneirikus, álomszerű átalakító funkciójáról alkotott más modellekhez képest; pontos leírást ad az analitikus kapcsolattal folyó munkáról; módosítja a terápia hatótényezőire és az értelmezésre vonatkozó elméleteket”.

A dolgozat első (az előző számban megjelent) részében az elmélet kialakulásának előzményeit és fő fogalmait ismertettük.

Az írás második felében a szerzők kortárs pszichoanalitikus kritikákra válaszolnak, amely alkalmat ad arra, hogy nézeteiket további részletekkel gazdagítsák. Ennek ellenére tanulmányuk nem könnyű olvasmány. A pszichoanalitikus és dinamikus szemléletű olvasók azonban számos olyan elméleti megközelítéssel és a dinamikus pszichoterápiás munkamódra vonatkozó leírással találkozhatnak, amelyeket abban az esetben is hasznosítani tudnak, ha munkájuk során nem a mezőelméletet követik. Ilyen teoretikus megértést kínál többek között a már említett párhuzam, amely a kisgyermek fejlődése és a páciens gyógyulása között kínálkozik az anyával/terapeutával való személyközi kapcsolatukban. Hasonlóképpen újszerű és megfontolásra érdemes az apa szerepének mezőelméleti megközelítése, amely az ödipális helyzet tovább gondolásának lehetőségét nyújtja.

Az elméleti megfontolások mellett érdemes elmélyednünk a szerzők módszertani eszköztárának részleteiben. A terápiás diskurzus során bizonyára mindannyian élünk a szerzők által leírt humoros, metaforikus, utalásos, kétértelmű megfogalmazásokkal, azonban ezeknek a beavatkozásoknak – szemben a mezőelmélet képviselőivel – nem (vagy még nem) tulajdonítunk specifikus hatást. Végül a humornak a terápiákban betöltött szerepét szeretném kiemelni, amellyel kapcsolatban érdemes felidézni S. Freudnak A vicc és viszonya a tudattalanhoz című, 1905-ben megjelent tanulmányát és összevetni a mezőelmélet felfogásával.

Kulcsszavak: mező – álmodás – átalakítás – reprezentációképzés – gondolkodás

Fordította: Lőrincz Zsuzsa

Eredeti megjelenés: Ferro, A., Civitarese, G. (2016): Psychoanalysis and the analytic field. In: Elliot, A., Jeffrey, J. (szerk.): The Routledge handbook of psychoanalysis in the social sciences and humanities, Abing-don-on-Thames, Routledge, 132–149. Fordítás és közlés a kiadó és a szerző engedélyével.

Áttekintő tanulmány

Gyimes Andrea, Schmelowszky Ágoston

Az elektronikus kommunikációs eszközök segítségével folytatott pszichológiai segítségnyújtás sajátosságairól

Írásunkban kurrens szakirodalomra támaszkodva áttekintjük az elektronikus kommunikáció eszközeinek segítségével folytatott pszichológiai segítségnyújtás azon eredményeit, amelyek a pszichoterápiás gyakorlat számára lényegesnek tűnnek. A szakirodalom alapján úgy tűnik, hogy bármiféle kommunikációs eszköz terápiás térbe történő beemelése nem pusztán korlátozás, mely nehézségekkel és negatív következményekkel jár, hanem lehetőség is, mely új kihívásokat hoz magával. Ezeknek a lehetőségeknek és korlátoknak minél alaposabb feltárása és mérlegelése fontos feladat, mert a kommunikációs eszközök alkalmazása a pszichológiai segítségnyújtásban anélkül vált Magyarországon is széles körben elterjedtté, hogy ennek előnyeiről, hátrányairól és sajátosságairól széles körű, empirikusan megalapozott szakmai diskurzus zajlott volna. Cikkünkben egy rövidebb történeti áttekintést követően a következő témaköröket érintjük: a mediált pszichológiai segítségnyújtás meghatározása; a mediált segítségnyújtás fajtái; a mediált terápia technikájának általánosabb kérdései; előnyök és hátrányok; indikáció és kontraindikáció; a hatékonysággal kapcsolatos eredmények. Végezetül felvázolunk egy szempontrendszert, amely a téma kutatását elősegítheti.

Kulcsszavak: elektronikus eszközök által mediált pszichológiai segítségnyújtás – távterápia – mediált terápia – VOIP programok segítségével végzett pszichológiai intervenciók – telepszichológia

Módszertani tanulmány

Philip Stokoe

Az egészséges és a gyengélkedő szervezet: hogyan segíthetjük a teamet, hogy hatékony maradjon?

A tanulmány egy szervezet egészséges működésének lényegi tényezőit fogja össze, pszichoanalitikus elgondolásokat alkalmazva a klinikai munkára, teamekre, szervezetekre, kultúrára. Az elmeegészségügy és a büntetésvégrehajtás területéről vett példákon mutatja be, hogy mi gátolja egy szervezet egészséges működését. A szorongás kezelését állítja a középpontba, amely szorongás alapvető kísérője a frontvonalban dolgozók és a kliensek közötti tudatos cserefolyamatnak, egyben jelzője e folyamat legmélyebb aspektusairól zajló tudattalan kommunikációnak. Ha a szervezet érdeklődést mutat ennek a tudattalan cserének az irányába, akkor sokat nyer a benne tartalmazott információból. Ha ignorálja, gátolja, akkor a szorongás és kifejeződései a szervezet tagjaihoz társulnak. A rendszer figyelmét az egyénekre, személyiségükre irányítja, megsértve ezzel elsődleges feladatát. A szerző végül bemutat néhány olyan beavatkozást, amellyel segíteni lehet a bajba jutott szervezetnek, beleértve a menedzsment tanácsadást, a reflektív csoportokat, személyzeti csoportot, terápiás teamkonzultációt, oktatást. Egy klinikai példa illusztrálja az egészséges szervezet modelljéből kifejlesztett intervenciós technikát.

Kulcsszavak: pszichoanalízis – csoportviszonyok – szervezetelmélet – szociálpszichológia

Fordította: Szőnyi Gábor

Eredeti megjelenés: Stokoe, Phil (2011): The healthy and the unhealthy organization: how can we help teams to remain effective? In: Rubitel, A., Reiss, D.: Containment in the Community Supportive Frameworks for Thinking about Antisocial Behaviour and Mental Health. London, Routledge. Közlés a kiadó és a szerző engedélyével. (Reproduced with permission of the Licensor through PLSclear ref. 35168)

Esettanulmány

Esperger Zsófia

Túl a kórtermen és a kantinon is túl. Az önfeltárás és autoritás kapcsolatáról

A terapeuta transzparens jelenlétének szüksége a borderline tünetekkel küzdő páciensek terápiájában széles körben elfogadott. Ugyanakkor a hangsúlyosan nyílt és hiteles légkörben is ingoványos talajnak számít a terapeuta nem viszontáttételi önfeltárásának alkalmazása. Jelen esettanulmányban a nem viszontáttételi önfeltárást az enactment és az autoritás jelenségeivel való szoros kölcsönhatásában mutatom be. Ezeknek a kölcsönhatásoknak a feltérképezése általánosítható szabályok hiányában is fogódzót jelenthet az önfeltárás terápiás hasznosításához. Az önfeltárás problémáját egy fiatal, borderline tünettanú nőpáciensemmel közösen elköltött ebéd alatti beszélgetésből kiindulóan bontom ki. Ez a terápiás enactmentnek is tekinthető közös ebéd az autoritásviszonyok átalakulását hozta magával. A kapcsolati autoritás megtapasztalása segített abban, hogy az önfeltárást tervezett intervencióként építsem be a terápiás folyamatba. Az esetrészletet az alappszichiátriai ellátás hierarchikus közegébe, az alkalmazott mentalizáció alapú terápia módszerébe és a kapcsolat sajátosságaiba ágyazottan mutatom be. Arra helyezek hangsúlyt, hogy ezeken a beágyazottságokon keresztül az enactment, az autoritás és az önfeltárás kölcsönhatásai inkább kiemelkednek, mintsem elkülönülnek más intézményi feltételek, módszerek vagy kapcsolati dinamikák esetén előforduló megjelenésüktől.

Kulcsszavak: önfeltárás – enactment – autoritás – borderline személyiségzavar – mentalizáció alapú terápia

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

29. évfolyam, 4. szám, 2020. november

Tartalom

 

A szerkesztők előszava

Benkő Henrietta, Kiss Tibor Cece, Pál Krisztina

 

Főszerkesztői elköszönés

Szőnyi Gábor: Staféta

 

TANULMÁNYOK

Módszertani tanulmány

Mathias Lohmer, Corinna Wernz: Nárcizmus és áttétel fókuszú pszichoterápia Fordította: Szabó Veronika

Módszertani tanulmány

Incze Adrienne: Terápiás történések tárgya és jelene. A pszichodinamikus mozgás- és táncterápia hatótényezői

A gyakorlat kérdései

Bérdi Márk: Az öngyilkossági kockázat becslésének új megközelítése

Módszertani tanulmány

Bauer Andrea: Emlékezés a lélek hangjára. A hangok önreflexiót segítő hatásmechanizmusai Roman Polanski: „A zongorista” című film egy részlete alapján

 

MŰHELY

Műhelytanulmány

Platthy István: „Csillagbölcső”. A születés témájának művészetterápiás feldolgozása népi motívumok segítségével

Műhelybemutatás

Dombi Ilona, Fülemile Judit: Horgony online. Nappali klub online térben

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Viták, hozzászólások

Ha lejegyzem, megjegyzem? – Vitaindító a terápiás, konzultációs órán történő jegyzetelésről Kiss Tibor Cece, hozzászólás: Csősz Roland

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 33. – Nagy Ágnes, Futó Katalin♦ Szemán Dénes

Interjú

Benkő Henrietta, Kiss Tibor Cece – Interjú Szőnyi Magdával 80. születésnapja alkalmából

Hírek

Ormay Tomot köszöntjük 85. születésnapja alkalmából

Görbe tükör

Pályázat: Árvay Dorottya karikatúrája

Beszámolók

Konferenciák – Erdős Judit ♦ Takácsy Márta ♦ Barna Mária

Filmlevél – Lőrik Dóra

Könyvismertetések – Hajnal András ♦ Jakab Júlia ♦ Kárpáti Tamás ♦ Pataky Krisztina ♦ Szőnyi Gábor ♦ Takácsy Márta

Szakkönyv- és folyóiratlista

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
28. évfolyam, 1. szám, 2019. február

Tartalom

A szerkesztő előszava

Berger Noémi, Kiss Tibor Cece

TANULMÁNYOK

A gyakorlat kérdései

Horváth Klára, Biró Gergely, Imre Gábor, Takácsy Márta: „Átcsúszni a változás száján” Teamben történő nagycsoportvezetés a Pszichoterápiás Hétvégen

A gyakorlat kérdései

Szél Erzsébet: Határon innen és túl: pszichoterápiás szemlélet az iskolapszichológus munkájában

A gyakorlat kérdései

Szőnyi Gábor: A neutralitás funkcionalitása és funkcionalitásának határai

Kincsesház

Robert K. Kaplan: A sérülés dinamikája az encounter csoportban: hatalom, hasítás, az ellenállás hibás kezelése. Fordította: Lovas Zsuzsa, Szabó Judit

MŰHELY

Egyesületi sarok

Magyar Viselkedés-, Kognitív és Sématerápiás Egyesület: A sématerápia szerepe az egyesületben és a képzésben – Unoka Zsolt

Műhelybeszámoló

Kiss Paszkál, Kövesdi Andrea, Kovács Dóra, Szummer Csaba: Párbeszéd az önismeretről a felsőoktatásban és azon túl. Beszámoló a képzőhelyek szakmai fórumáról

Műhelybemutatás

Valkó Lili: Ankét a Pszichoterápia folyóirat hasznosíthatóságáról a klinikai és szakegyesületi képzésekben

SZAKMAI KÖZÉLET

Szerkesztőségi állásfoglalás

Szerkesztőségi állásfoglalás a megjelentetéstől visszavont MAKOMP-interjúval kapcsolatban

Viták, hozzászólások

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 26. – Boros EditKőtörő Emese Muth Veronika

Hírek

In memoriam – Kozma-Vízkeleti Dániel – „Az érdeklődés visz közel a kliensekhez” Közösségek létrehozója: Emlékezés Rátay Csaba kiképző család-pszichoterapeutára

Beszámoló

Filmlevél – A viszony (The Affair) – András Felicia

Konferenciák – Arató Domonkos ♦ Borsányi Árpád, Radnóti Katalin ♦ Kútvölgyi Andrea ♦ Hámor Éva ♦ Kissné Viszket Mónika ♦ Lőrik Dóra ♦ Horváth Klára

Könyvismertetések – Szőnyi Gábor ♦ Tiringer István ♦ Tiringer István

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

A szerkesztők előszava

Minden szám összeállításakor megtapasztaljuk, hogy az előzetes terv és a végül összeálló szám milyen messze van egymástól. A tervezés elején még a Tanulmányok laprész megtöltése okozta a legnagyobb fejtörést és egy gazdag Műhely résszel számoltunk. Mire a lapzárta elérkezett, addigra egy változatos tanulmányokban gazdag, de soványabb Műhely résszel rendelkező szám képe rajzolódott ki előttünk.

A tanulmányok sorát a Pszichoterápiás Hétvég nagycsoport-vezetésének egy krízishelyzetből született újítás bemutatása nyitja. Horváth Klára, Biró Gergely, Imre Gábor és Takácsy Márta jegyzi a cikket, ami izgalmas betekintést nyújt a stáb működésébe és az új helyzet hozta dilemmákba, nehézségekbe. Ugyanakkor jó példája a tanulmány annak, hogyan lehet egy váratlan fordulatból hosszabb távon előnyös újítást bevezetni. Nagy örömünkre az iskolapszichológia területéről is közölhetünk egy módszertani kérdéseket őszintén és szemléletesen bemutató tanulmányt Szél Erzsébet tollából. Szinte minden terápiás irányzatban és szettingben fontos kérdés a terapeuta neutralitása. Ezzel a témával foglalkozik Szőnyi Gábor alapos és átgondolt tanulmánya pszichoanalitikus nézőpontból. Kincsesház rovatunkban Robert K. Kaplan 1982-es tanulmányát jelentetjük meg újra, amely az encounter csoportokban megjelenő sérülés dinamikáját tárja fel. A megjelenés apropóját Kiss Paszkál, Kövesdi Andrea, Kovács Dóra, Szummer Csaba Műhely laprészben olvasható írása adta, amely a felsőoktatási önismereti csoportokról tavaly szeptemberben rendezett szakmai fórumról tudósít.

Nemrégiben a VIKOTE neve Magyar Viselkedés-, Kognitív és Sématerápiás Egyesületre módosult. Szintén a Műhely laprészt gazdagítja Unoka Zsolt írása Egyesületi sarok rovatunkban, amely azt mutatja be, hogyan integrálódott a sématerapeuta képzés az egyesület képzési rendszerébe.

Tavalyi legutolsó lapszámunkban meghirdettünk egy pályázatot Kultúrák találkozása – multikulturalitás a pszichoterápiában, tanácsadásban címmel, ami nem hozta meg a várt érdeklődést. Talán az időzítés nem volt ideális, vagy más okból, összesen egy pályamű érkezett, amely nem is felelt meg a pályázati kiírásnak, így jelen lapszámunkban nem közlünk pályaműveket. Holott a téma bizonyára sokakat érint és aktuális. A továbbiakban – már pályázaton kívül – szívesen fogadunk írásokat ebben a témában.

Lassan hagyománnyá válik folyóiratunk decemberi ankétja. Ezúttal a tanulmányi bizottságok, pszichoterápiás képzőhelyek képviselőit hívtuk meg eszmecserére, amelyen 22 szervezet vett részt. Erről készült összefoglalónkat is megtalálják a Műhely laprészben.

A Szakmai közélet laprész a szokásos változatosságot hozza. Készítettünk egy műhelybeszélgetést a MAKOMP Egyesülettel, amelynek közléséhez végül az egyesület nem járult hozzá. Ennek háttértörténetét és vele kapcsolatos nézeteinket Szerkesztőségi állásfoglalásban tárjuk az olvasók elé.

Etikai rovatunkban ezúttal egy többszörös szakmai etikai problémákat felvető eset jelenik meg, ahol egy terapeuta némi hátsó szándékkal küld tovább egy esetet egyik kollégájának, akinek azonban megkérdőjelezhető a szakmai képzettsége.

Mindig öröm, ha a szakmai programok és könyvek ismertetése mellett más kulturális élményről is olvashatunk beszámolót. András Felícia filmlevelében A viszony című sorozat egyik szereplőjét elemzi szakmai szemmel.

Izgalmas szakmai feltöltődést kívánunk Olvasóinknak.

Berger Noémi, Kiss Tibor Cece

Tanulmányok absztraktjai

A gyakorlat kérdései

„Átcsúszni a változás száján”¹

Teamben történő nagycsoportvezetés a Pszichoterápiás Hétvégen

Horváth Klára, Biró Gergely, Imre Gábor, Takácsy Márta

A 2016-os Pszichoterápiás Hétvég (PsziHé) szervezőstábja egy nappal a rendezvény előtt az egyik nagycsoportvezető hirtelen kiesése miatt a helyzet gyors megoldására kényszerült. Úgy döntöttek, hogy nem egy másik vezetőt kérnek fel a PsziHé négy nagycsoportjának vezetésére, hanem összehoznak a jelentkezők közül egy nagycsoportvezető teamet, amelyik folyamatosan dolgozik a nagycsoporttal, és közülük kerül ki a másik vezető. A csoport maga alakította ki munkamódját és döntött a teamszerű működés mellett.

A tanulmány szerzői tagjai voltak ennek a hat fős teamnek. Jelen írásban azt mutatják be, hogy hogyan épült fel a krízishelyzetben kialakított munkamód, amely a nagycsoport megértésére is hatással volt, és milyen tapasztalatokat szereztek általa. A tanulmányban nem vállalkozunk arra, hogy a nagycsoportvezető team hatását a nagycsoport működésére teljeskörűen vizsgáljuk. Tapasztalatunk szerint mindenképpen jelentős hatása van annak a nagycsoport folyamatainak megértésére, hogy az eseményeket nem egy páros dolgozza fel, hanem egy csoport. A tanulmány ennek jellegzetességeit igyekszik számba venni a nagycsoport és a nagycsoportvezető team munkájának mentén.

Kulcsszavak: Pszichoterápiás Hétvég – nagycsoportvezető team – nagycsoport vezetés – regresszió – tükröződés

¹A cím Nádasdy Ádám Maradni, maradni című verséből vett idézet alapján született, mely az egyik nagycsoporton hangzott el

A gyakorlat kérdései

Határon innen és túl: pszichoterápiás szemlélet az iskolapszichológus munkájában

Szél Erzsébet

A pszichoterápia és az iskolapszichológia fogalma legtöbbször feloldhatatlan ellentétként jelenik meg a pszichológiai és pszichoterápiás közegben, miközben a hazai és nemzetközi szakirodalom az iskolapszichológusi feladatok elemzése kapcsán az utóbbi évtizedekben erőteljes elmozdulást jelez a diagnosztikai tevékenységtől a direkt és indirekt mentálhigiénés intervenciók és ellátás irányába. A 20-21. század társadalmi változásainak következtében az iskolák szocializációs szerepe bővült, az iskolákban megjelentek a pszichológusok, amit követett a pszichés zavarok helyi ellátásának igénye, de erre az iskolapszichológusi hálózat nem alkalmas. A szülők, gyerekek, pedagógusok segítése valódi terepmunka folyamatosan újratermelődő kihívásokkal. Az iskolapszichológus speciális munkafeltételei sajátos működésmódot kívánnak, és gyakran határhelyzetet teremtenek a pszichoterápiás beavatkozások spektrumán. Kiemelten fontossá váltak a magas szintű és komplex diagnosztikai és terápiás ismeretek a gyermek számára megfelelő ellátási formák biztosításához iskolai intervenció és továbbküldés esetén is. A tanulmány egyik célja, hogy illusztratív példákkal mutassa be a pszichoterápiás szemlélet létjogosultságát az esetkezelésben. Másik célja, hogy felhívja a figyelmet az iskolapszichológusi és a terápiás munka határhelyzeteire a preventív szemléletben végzett problémafeltárás, krízisintervenció, komplex személyiségfejlesztés és a pedagógus kiégés-prevenció területén.

Kulcsszavak: iskolapszichológia – módszertan – intervenciók

A gyakorlat kérdései

A neutralitás funkcionalitása és funkcionalitásának határai

Szőnyi Gábor

A neutralitás az analitikus munkamód, kompetencia része: képesség és hajlandóság arra, hogy neutrális legyek. A neutralitás az érzések, késztetések, gondolatok, cselekvések, emlékek, fantáziák, feltételezések szűrés nélkül befogadása, egyenlő távolságban-közelségben fogadva azokat, tekintet nélkül arra, hogy kívülről jön, az analitikusból jön, vagy a páciens és az analitikus között „van a levegőben”. Munkahipotézisbe fordított ideálnorma, ami kitágítja az analizált megértésének terét. A neutralitás azt a szándékot is jelenti, hogy az analizált különböző részeit, narratíváit ítéletmentesen szólítsuk meg.

A szerző különbséget tesz befogadási és intervenciós neutralitás között. Tárgyalja a fogalom gyakran kritizáló, visszautasító használatát, megkülönböztetve azt az érzelmi közömbösségtől, az absztinenciától, a merevségtől és a névtelenségtől. Érvelése szerint a neutralitás mint az analitikus alapszabály összetevője a standard analízisben funkcionális. Ezzel szemben a különböző pszichoanalitikus alapú pszichoterápiák az alapszabály és a terápia strukturált-fókuszált menetének kombinálásával dolgoznak; ezért a neutrális beállítottság funkcionalitása korlátozott. Arra szólít fel, hogy dolgozzuk ki a neutralitás hasznosságának határait ezekben az eljárásokban, ahelyett, hogy a neutralitás fogalmát kárhoztatnánk.

Kulcsszavak: neutralitás – pszichoanalitikus módszer – technikai fogalmak – pszichoanalitikus pszichoterápiák – magánelmélet

Tanulmányok

Kincsesház

A sérülés dinamikája az encounter csoportban: hatalom, hasítás, az ellenállás hibás kezelése

Robert K. Kaplan

A hatvanas évek Amerikájának Európára is átterjedő társadalmi mozgalmai közé tartozott a robbanás szerűén megnőtt érdeklődés az egyén, a személyiség fejlődésének segítése iránt. A „psycho-boom” fő hordozóját csoportmódszerek adták. Rogers szemléletében nem tett különbséget gyógyítás és fejlesztés-tanácsadás között, s a személyiségek valódi találkozását leíró morenoi „encounter” lett az alkalmazott eljárások gyűjtőfogalma. Maguk a technikák a pszichoterápiás és a tréning csoportok gyakorlatából jöttek. A vonatkozó vizsgálatok azt mutatták, hogy a személyiségfejlesztő programot (personality development growth center) és a terápiát (mental health center) felkeresők között a különbséget önmeghatározásuk – pszichés betegségtudat vállalása/elutasítása – adta, míg a neurotikusság mértékében nem volt eltérés a két populáció között. A csoportvezetői oldalról a különbséget a terápiás felelősség – szolgáltatói felelősség közötti eltérés adná. Az kiderült, hogy a csoport eredményes, az egyénitől eltérő hatásmechanizmusú formáció. A tapasztalatokat Lieberman és munkatársai foglalták össze (Lieberman, M., Yalom, I., Miles, M.: Encounter groups: First facts. New York, 1973, Basic Books).

Hazánkban az intenzív terápiás csoportozás és az „önismereti” csoportok elterjedése a hetvenes-nyolcvanas évekre esett. 1981-ben a Magyar Pszichiátriai Társaság Pszichoterápiás Szekciójának Csoportpszichoterápiás Munkacsoportja keretében Tomcsányi Teodóra és Szőnyi Gábor vezetésével szerveződtek az első csoportpszichoterápiás szemináriumok. A szemináriumokhoz készült fordításokból állt össze a Csoport-pszichoterápiás szöveggyűjtemény, amelyben Kaplan tanulmánya is megjelent.

Egy hatékony eljárásnál számolni kell nemkívánatos hatással, mellékhatással, még akkor is, ha azt szakszerűen, felkészülten alkalmazzák. Az alábbi tanulmány erre hívja fel a figyelmet.

Az újraközlést a különböző egyetemi és posztgraduális képzésekben elterjedten előírt önismerti csoportozás körüli vita teszi aktuálissá.

Az „önismereti” megjelölés inkább tudás begyűjtését sugallja, eltér a megfelelő nemzetközi szavaktól. Az „encounter” az interperszonális találkozás élményét hangsúlyozza, míg az experiential (self-experiential) group, a Selbsterfahrungsgruppe az önmagam megtapasztalását helyezi előtérbe. A tanulmány fordításában ezért meghagytuk az eredetit jobban tükröző „encounter” szót, de ha behelyettesítjük „önismeret”-tel, a tárgyalt problémák ugyanazok.

A szerkesztő

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
28. évfolyam, 2. szám, 2019. május

Tartalom

A szerkesztő előszava

Szőnyi Gábor, Takácsy Márta

TANULMÁNYOK

Módszertani tanulmány

Bakó Tihamér, Kántor Árpád: Archeovokális terápia. A személyiség „behangolása, újrahangolása”

Hozzászólás

Árkovits Amaryl: Hozzászólás Bakó Tihamér, Kántor Árpád Archeovokális terápia. A személyiség „behangolása, újrahangolása” című írásához

Hozzászólás

Fekete Anna: Hozzászólás Bakó Tihamér, Kántor Árpád Archeovokális terápia. A személyiség „behangolása, újrahangolása” című írásához

Hozzászólás

Bakó Tihamér, Kántor Árpád: Válasz Árkovits Amaryl és Fekete Anna hozzászólására

Kutatási tanulmány

Jáki Zsuzsanna, Tomcsányi Teodóra, Kiri Edit, Sallay Viola, Ittzés András: A spiritualitás megjelenése a pszichoterapeuták közötti szakmai kapcsolatokban – egy hazai kvalitatív kutatás eredményei

Esszétanulmány

Schmelowszky Ágoston: Pszichoterapeutává lenni a mai Magyarországon: nehézségek pszichoanalitikus szemmel

Hozzászólás

Árkovits Amaryl: Reflexió Schmelowszky Ágoston „Pszichoterapeutává lenni a mai Magyarországon: nehézségek pszichoanalitikus szemmel” című tanulmányára

Hozzászólás

Égerházi Anikó: Reflexió Schmelowszky Ágoston „Pszichoterapeutává lenni a mai Magyarországon: nehézségek pszichoanalitikus szemmel” című tanulmányára

Hozzászólás

Terenyi Zoltán: Minták a szöveten. Reflexió Schmelowszky Ágoston „Pszichoterapeutává lenni a mai Magyarországon: nehézségek pszichoanalitikus szemmel” című tanulmányára

Hozzászólás

Vizin Gabriella: Reflexió Schmelowszky Ágoston „Pszichoterapeutává lenni a mai Magyarországon: nehézségek pszichoanalitikus szemmel” című tanulmányára

MŰHELY

Műhelytanulmány

Maja Dobranić Posavec, Igor Okorn: Lyukak a kenyérben. Pszichoanalitikussá válni Bosznia-Hercegovinában. Fordította: Berger Noémi

Stúdióbeszélgetés

A szupervízió: koncepciók – Bagotai Tamás  Kőtörő Emese  Nemes Éva Beszélgetőtársak: Szőnyi Gábor, Takácsy Márta

Műhelybeszámoló

Takácsy Márta: A Skype terápia csínja-bínja. MentalPort távterápiás műhelykonferencia

SZAKMAI KÖZÉLET

Helyzetkép

Terenyi Zoltán: Feljegyzés a Pszichoterápiás Tanács Szövetség üléséről

Hírek

Kitüntetések

Tükör

Karafiáth Orsolya: Kihűlt

Viták, hozzászólások

Vita: Lehetséges-e önismereti munkát végezni egyetemek által szervezett csoportokban? – Szummer Csaba (vitaindító) ♦ Krékits József ♦ Szenes Márta ♦ Terenyi Zoltán

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 27. – Fonyó IlonaKökény Veronika óth Ágnes

Beszámoló

Színházi levél – Hedda Gabler a Nemzetiben – Varga Tímea

Konferenciák – Szél Dávid ♦ Tábor Iván ♦ Tiringer István ♦ Boskovitz Anna, Kepics Zsanett

Könyvismertetések – Borsányi Árpád ♦ Sinkó Dóra ♦ Takács Hilda ♦ Tiringer Aranka

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

A szerkesztők előszava

Végigolvasva második számunk írásait, elgondolkodtató a kapcsolódások sokszínűsége. Bonyolult, olykor fájdalmas, inspiráló terápiás és szakmai viszonyok rajzolódnak ki, s olvasás közben magunk is a kibomló jelentések alakítói lehetünk (hozzá)kapcsolódásainkkal.

A terápiás üléseken belül alakuló kapcsolat, az ezt segítő szupervízió, mint sokrétű kapcsolódási forma, a különböző módszerek, megközelítések véleménycseréje és természetesen a saját magunkkal – magunkban alakuló kapcsolat is támája egy-egy írásnak. Sőt, arról is szó esik, mennyiféleképp tudunk erről a kapcsolatról gondolkodni.

Tavaszi frissítésként elkezdtük rendszerré tenni, hogy a tanulmányok egy részét – ha a szerkesztés tempója megengedi – eleve hozzászólásokkal együtt jelentetjük meg. Igyekszünk arra is módot adni, hogy a szerzők reflexiót fűzzenek a hozzászólásokhoz. Természetesen olvasóink később is reflektálhatnak egy-egy tanulmányra. Korábban csupán az „Így dolgozunk mi…” rovathoz tartozott az egyidejű kommentár.

A mostani számban két olyan tanulmány is van, amelyik hívja a hozzászólást. Bakó Tihamér és Kántor Árpád az archeovokális terápia bemutatásával egyrészt élére helyezi, hogy mikor beszélhetünk új módszerről, s mikor technikai kiegészítésről, másrészt kitágítják a szemléletet a hangképzés és annak terápiás befogadásával a korai zavarok elméletéről, valamint kezelési lehetőségéről. Árkovits Amaryl és Fekete Anna veti össze a tanulmányt saját tapasztalatával.

Schmelowszky Ágoston a novemberi Pszichoterápiás Tanács Szövetség konferenciáján beszélt a pszichoterapeutává válás kritikus kérdéseiről. Gondolatait – melyek minden képzésben érintettet megmozgathatnak – „Pszichoterapeutává lenni a mai Magyarországon” címmel formálta tanulmánnyá. Négyen is kifejtik hozzá álláspontjukat: Árkovits Amaryl, Égerházi Anikó, Terenyi Zoltán és Vizin Gabriella. A megközelítések nemcsak az egyéni szemlélet különbözőségét, hanem a szakmai helyzetből adódó nézőpontot is jól tükrözik. Várhatóan másokat is hozzászólásra indít ez a kör, különösen, hogy érintkezik az aktuális vitatémával, az „önismereti csoportok” képzésben elfoglalt szerepéről.

Újra üdvözölhetünk egy ritka madárnak tűnő kutatási tanulmányt, amely kurrens témával, a spiritualitással foglalkozik: A spiritualitás megjelenése a pszichoterapeuták közötti szakmai kapcsolatokban – egy hazai kvalitatív kutatás eredményei, szerzői Jáki Zsuzsanna, Tomcsányi Teodóra, Kiri Edit, Sallay Viola, Ittzés András.

A Műhely részben rendhagyó esetbemutatás található. Maja Dobranić Posavec és Igor Okorn írása a bosznia-hercegovinai adottságokból született (Lyukak a kenyérben – Pszichoanalitikussá válni Bosznia-Hercegovinában). Helyben nincs analitikus képzés (más pszichoterápiás irányzat is alig), így peer-szupervíziós csoportjuk kétszemélyes. Ennek eredeti, szabad „álmodásból” építkező munkamódja, mögötte a 25 évvel ezelőtti háború betörő emlékeivel a szükségből erényt kovácsolás kiváló példája elszigeteltségben dolgozók számára.

Szintén kísérleti forma a „stúdióbeszélgetés”, amit e lapszám felelős szerkesztői, Takácsy Márta és Szőnyi Gábor folytattak Bagotai Tamással, Kőtörő Emesével és Nemes Évával. A téma a képzési módszerhez kötött és az általános megközelítésként koncipiált szupervízió volt. A módszerhez az ötletet az a decemberi, tanulmányi bizottsági képviselők – szerkesztőség találkozón elhangzott felvetés adta, hogy a kollégák sokszor szóban szívesebben fejtik ki álláspontjukat. A téma inspirációjául a szupervízióval kapcsolatos – olykor nagyon eltérő élményt adó – tapasztalataink szolgáltak.

A tavalyi Skype-ankét folytatásaként a januárban esetmegbeszélő csoportokat is magában foglaló műhelyről Takácsy Márta foglalja össze a koncepciót s működést. A kissé elméleti összegzés mellé, a hangulat átéléséhez ajánljuk a konferencia beszámolók rovatban Szél Dávid színes élménybeszámolóját az eseményről.

A Szakmai közélet részben természetesen jelentkezik egy újabb etikai eset, a 27., amiről Fonyó IlonaKökény Veronika, óth Ágnes fejti ki véleményét – miről másról lenne benne szó, ha nem egy kényes, ám nem ritka, szupervíziós helyzetről. A konferencia beszámolók közt a már említett Skype terápiás műhely mellett a csoportanalitikusok téli workshopjáról és az Egy páciens, két diagnózis, egy terápia címet viselő pécsi konferenciáról is olvashatunk, ahogy a Serdülő- és gyermek-pszichoterápia folyóirat immár 3. konferenciájába is bepillanthatunk. A könyvismertetéseket olvasva is többször reflektálhatunk korábbi írások témáira – így például Meltzer „counterdreaming” fogalmával ismerkedve, melyet költészet generátornak nevez a szerző, vagy Krékits József daseinanalízishez vezető útjáról. Érdekes a spiritualitás témájában született kutatást s a spiritualitás pszichológiáját elemző könyv ismertetését is egy számban olvasni. Jó lenne azt írni, hogy tudatos szerkesztés vagy kitűnő szerkesztőségi összehangoltság eredménye – de a véletlennek talán most nagyobb szerepe volt ebben.

Ritkábban kapunk színházi levelet – nagy örömünkre most Varga Tímeától érkezett egy a nemzetiben játszott Hedda Gablerről.

Új vita indul, jól kapcsolódva Schmelowszky tanulmányhoz, egyben visszautalva az előző számunkban megjelent Párbeszéd az önismeretről a felsőoktatásban című műhelybeszámolóra. A vitaindító ezúttal Szummer Csaba, az első hozzászólók pedig Krékits József, Szenes Márta és Terenyi Zoltán.

Ami újdonság, az a művészet kapcsolódása a terápiához: Karafiáth Orsolya novellája – amiben megjelenik egy önismereti csoport, s a csoport egy tagjának belső világa, sajátos viszonya a csoporthoz, magához, a külvilághoz.

Jó olvasást kívánunk a mindig újat keresőknek és a hagyományosat kedvelőknek.

Szőnyi Gábor és Takácsy Márta

Absztraktok

Módszertani tanulmány

Archeovokális terápia

A személyiség „behangolása, újrahangolása”

Bakó Tihamér, Kántor Árpád

Az archeovokális terápia önálló terápiás módszerként és más terápiás kerethez illeszthető kiegészítő technikaként egyaránt használható módszer, mely a preverbális hangok meghallgatására, megértésére és terápiás hasznosítására törekszik. A verbális kommunikáció mellett, illetve sokszor a helyett megjelenő „preverbális beszéd” jelentőségére hívja fel a figyelmet. A kliens hangadásának nonverbális elemeire úgy tekint, mint jelentős kommunikációs értékkel bíró tünethordozókra, melyek hírnökei a sérült magzati, illetve a későbbi preverbális és verbális létünk élményvilágnak. Tanulmányunkban az archeovokális terápia elméletét és gyakorlatát mutatjuk be. Cikkünk első részében a módszer alapfilozófiáját és az archeovokális szó jelentését tartalmazó bevezető után a hang fejlődéslélektani hátterével foglalkozunk, majd ismertetjük az archeovokális módszer szűkebb elméleti hátterét. A második, módszertani részben az archeovokális terápia fő eszközeit és a terápiás munka egy lehetséges ívét mutatjuk be, majd gyakorlati példákon keresztül szemléltetjük a csoportos és egyéni archeovokális terápiás folyamatokat. Írásunk összegzéssel zárul.

Kulcsszavak: archeovokális – archeovokális terápia

Kutatási tanulmány

A spiritualitás megjelenése a pszichoterapeuták közötti szakmai kapcsolatokban – egy hazai kvalitatív kutatás eredményei

Jáki Zsuzsanna, Tomcsányi Teodóra, Kiri Edit, Sallay Viola, Ittzés András

Tanulmányunkban egy olyan kvalitatív kutatás eredményeit közöljük, melyet magyarországi pszichoterapeuták körében végeztünk a szakmai kapcsolatokban megjelenő spiritualitás témájában. Harmincegy, különböző módszerben képződött, legalább tíz éve praktizáló pszichoterapeutával készült félig strukturált interjú, melyben rákérdeztünk, hogyan jelenik meg a spiritualitás témája a szakmai kapcsolatokban, képzéseken, a szakmai közéletben, fórumokon. Az interjúkat kvalitatív eljárással, a grounded theory módszerével elemeztük. Írásunkban röviden bemutatjuk a módszer kódolási eljárása során a rögzített interjúkból leszűrt szelektív és axiális kódokat. Eredményeink helyzetképet rajzolnak ki a spiritualitás megjelenéséről a szakmában, az azt övező attitűdökről, tapasztalatokról, igényekről, konfliktusokról, úttörő kezdeményezésekről. Párhuzamot és eltérő súlypontokat fogalmazunk meg a nemzetközi gyakorlathoz képest az interjúkból kirajzolódó kép és az európai, valamint az egyesült államokbeli kutatásokra támaszkodó publikációk összevetésével a spiritualitással kapcsolatos pszichoterápiás kompetenciák elsajátításának igényére vonatkozóan, valamint a szakmai fórumokon megjelenő, illetve hiányzó gyakorlatok, lehetőségek vonatkozásában. Kutatási eredményeink mentén a témával kapcsolatos igények, hiányok, előremutató kezdeményezések rendszerezése segíti a jelen gyakorlat reflexióját, valamint a lehetséges jövőbeli irányok megfogalmazását.

Kulcsszavak: pszichoterápiás képzés – szakmai kapcsolatok – spiritualitás – grounded theory

Esszétanulmány

Pszichoterapeutává lenni a mai Magyarországon: nehézségek pszichoanalitikus szemmel

Schmelowszky Ágoston

A pszichoterápia művelése nagyfokú önállóságot és belső biztonságot követel gyakorlójától. Pácienseinkkel intim elszigeteltségben dolgozunk, és a terápiás helyzet sajátossága megköveteli tőlünk, hogy előre nem látható, spontán, személyre szabott módon alkalmazzuk mindazt, amit a formális képzések során elsajátítottunk. Bár a pszichoterápiák hatékonyságával kapcsolatban a kutatatási eredmények ellentmondásosak, abban meglehetősen stabil konszenzus uralkodik, hogy a terápiás szövetség szilárdsága módszertől függetlenül bejósolja a terápia hatékonyságát. Írásomban pszichoanalitikus megközelítéssel vizsgálom a pszichoterapeuta terápiás attitűdjének azon elemeit, amelyek – véleményem szerint – meghatározónak tűnnek a terápiás szövetség kialakítására, fenntartására és elmélyítésére. Ezek után azokat a terapeuta személyiségéből fakadó belső és a szakmai közeg hatásából származó, külső tényezőket tekintem át, amelyek a pszichoterapeutává válás folyamatában, illetve a pszichoterapeuta szakmai karrierje során meghatározzák a terápiás szövetség kialakítására, fenntartására és elmélyítésére alkalmassá tevő készségek fejlődését. Végül néhány olyan, a pszichoterápiás képzésekben és szakmai életben felmerülő tényezőt vizsgálok, amelyek – véleményem szerint – károsan befolyásolhatják ezeket a készségeket. Bár az elemzés során pszichoanalitikus elméleteket használok, hangsúlyozni szeretném, hogy írásomban nem specifikusan a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület képzésének és működésének problematikus elemeit vizsgálom, hanem általánosságban a magyar pszichoterápiás képzés és szakmai élet általam megismert részeiben – a klinikai pszichológiai, pszichoterápiás és módszerspecifikus képzéseken és szakmai fórumokon – tapasztalható problémákról írok.

Kulcsszavak: terápiás szövetség – a pszichoterapeuta személyisége – pszichoterápiás képzés – pszichoterápiás szakmai élet

Műhelytanulmány

Lyukak a kenyérben

Pszichoanalitikussá válni Bosznia-Hercegovinában

Maja Dobranić Posavec, Igor Okorn

A helyzet szülte gyakorlatukból kifejlesztett társ-szupervíziós módszerüket mutatják be a szerzők. Bevezetik a „peer beszélgetés és álmodás” fogalmát, amivel egy olyan munkamódra utalnak, amelynek során két kolléga az analízis szabályain és keretein belül „beszélget, és gondolatokat, tapasztalatokat, asszociációkat” oszt meg a munkájával kapcsolatban. Bosznia-Hercegovinában nem volt még analitikus, s a hétköznapi munkában a szupervizor helyét egy másik analitikus kandidátus foglalta el. Az írás egy eseten keresztül mutatja be a mikroműhelyt. Az eset hátterében ott a jugoszláv háború közös története, s egyben bepillantást kapunk abba, hogyan küszködik ki magukat kollégák az elszigeteltségből, láthatjuk egy későbbi szakmai szervezet csíráját.

Kulcsszavak: „peer beszélgetés és álmodás” – trauma – háború, álmodozás – viszontáttétel

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
28. évfolyam, 3. szám, 2019. augusztus

Tartalom

A szerkesztő előszava

Pál Krisztina, Tiringer István

TANULMÁNYOK

Esettanulmány

Kovács-Tóth Beáta: A részek egésszé állnak össze – egy érzelmileg traumatizált gyermek fázisorientált traumaterápiája

Elméleti tanulmány

Szemán Dénes, Szabó Mónika: A pszichológiai gyakorlat fiúkkal és férfiakkal kapcsolatos irányelvei. Az Amerikai Pszichológiai Társaság kezelési elveinek hazai alkalmazhatósága

A gyakorlat kérdései

Boros Edit, Kiss Tibor Cece: Testbe zárt fájdalom. Pszichodinamikus mozgás- és táncterápia a Tündérhegyi pszichoterápiás rendszerben

Hozzászólások

Schmelowszky Ágoston: Válasz-gondolatok a „Pszichoterapeutává lenni..” című írásra adott hozzászólásokra

MŰHELY

„Így dolgozunk mi”

Bálint Andrea: A sémapárterápia bemutatása – példa a pár bevonására

Besenyei György: Hozzászólás Bálint Andrea írásához

Bozsogi Diána: Hozzászólás Bálint Andrea írásához

John Balázs: Hozzászólás Bálint Andrea írásához

Pályázat

Megcsúszások – avagy megállunk-e a csúszós lejtőn – Kiss Anna, Kléger-Sipos Ágnes és Lackó Zsuzsa

SZAKMAI KÖZÉLET

Görbe tükör

A terápia valódi irányítója: a páciens, a terapeuta vagy a szupervizor? – Hámor Éva, Káldy Zsolt ♦ Kepics Zsanett, John Balázs ♦ Rózsa Ildikó, Németh György Gábor

Viták, hozzászólások

Vita: Lehetséges-e önismereti munkát végezni egyetemek által szervezett csoportokban? – Gór Dóra ♦ Imre Gábor ♦ Szőnyi Gábor

Vita a társadalmi jelenségekre adható lélektani válaszokról – Németh László (vitaindító) ♦ Borbándi János ♦ Bánki György

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 28. – Kozma-Vízkeleti Dániel ♦ Tábor Iván ♦ Tóth Erika

Álláspont

Bagotai Tamás, Nagy Zsuzsanna: Módszertisztaság a pszichodrámaképzésben

Hírek

In memoriam Koronkai Bertalan – Bagdy Emőke

In memoriam Safir Erika – Bagdy Emőke

Beszámolók

Konferenciák – Ábel Krisztina Edina ♦ Porkoláb Márta ♦ Bozsogi Diána, Viga Orsolya ♦ Lőrincz Barbara ♦ Fazekas Ágnes ♦ Zumics Valéria ♦ Bene Gergely

Könyvismertetések – Hódi Ágnes ♦ Jakab Júlia ♦ Tiringer István ♦ Trixler Dániel

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

szerkesztoseg@pszichoterapia.hu, www.mentalport.hu

28. évfolyam, 4. szám, 2019. november

Tartalom

A szerkesztő előszava

Bokor László, Valkó Lili

TANULMÁNYOK

Kutatási tanulmány

Marianne Leuzinger-Bohleber, Martin Hautzinger, Wolfram Keller, George Fiedler, Ulrich Bahrke, Lisa Kallenbach, Johannes Kaufhold, Alexa Negele, Helmut Küchenhoff, Felix Günther, Bernhard Rüger, Maréi Ke Ernst, Patrick Rachel, Manfred Beutel: Hosszú távú pszichoanalitikus és kognitív viselkedésterápia krónikus depressziós betegek körében randomizált vagy választási lehetőséget biztosító elrendezésben

 Kincsesház

 Harmatta János: Csoportfolyamat eseményeinek regisztrálása

A gyakorlat kérdései

Bátfai Ágnes: Az autogén tréning illeszkedése a kognitív viselkedésterápiák szemléletéhez és gyakorlatához

MŰHELY

 Pályázat: Megcsúszások – avagy megállunk-e a csúszós lejtőn – Somogyi Erika ♦ Nagy Attila

 Műhelybeszélgetés – a Magyar Pszichiátriai Társaság Gyermekpszichoterápiás Szekciójának vezetőségével – Pál Krisztina, Takácsy Márta

SZAKMAI KÖZÉLET

Interjú

Beszélgetés John Leary Joyce-szal – Szőnyi Gábor, Takácsy Márta

Viták, hozzászólások

 Vita: Lehetséges-e önismereti munkát végezni egyetemek által szervezett csoportokban? – Farkas Mária ♦ Miklós Barbara ♦ Rudas János

 Vita a társadalmi jelenségekre adható lélektani válaszokról – Döbrentey Zsolt ♦ Milák Piroska ♦ Rácz Lajos ♦ Horgász Csaba ♦ Tornyossy Mária

 A terápiás gyakorlat etikai kérdései 29. – András Felícia ♦ Perfalvi-Zobor Tünde ♦ Szamosi Éva

 Levél az Olvasóhoz – Szerkesztőségi levél a szerkesztőgyakornok hirdetés apropóján

Hírek

Beszámolók

 Konferenciák – Kantó Anna, Terenyi Zoltán ♦ Imre Gábor ♦ Ziss Mariann ♦ Kovács Asztrik ♦ Szajcz Ágnes ♦ Kiss Tibor Cece, Takácsy Márta ♦ F. Lassú Zsuzsa, Horváth Blanka

 Könyvismertetések – Magyar László András ♦ Takácsy Márta ♦ Terenyi Zoltán ♦ Tiringer István

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

A szerkesztők előszava

Bokor László, Valkó Lili

Szakfolyóiratunk fejlődése fordulóponthoz ért, és ez változásokat indított el szerkesztőségi és konferenciarendezési munkánk alakításában. E ’változó’ korba kerülve felgyorsult működésünkhöz, munkánkhoz kapcsolódó szerepünk, feladatunk, működési struktúránk átalakítása. Fontos előrelépés történt mostani számunkban a szöveggondozás területén. Eddig a szerkesztői feladatokhoz tartozott az írások nyelvi és helyesírási ellenőrzése. Mostantól ezt a munkát Pobozsnyi Ágnes nyelvi lektor végzi. Szerkesztőként pedig kreatív energiáink magasabb szintű hasznosításához járulhat hozzá, hogy kevesebbet kell éjszaka-hajnalban korrektúrázásra fordítani energiáinkat, kutatva a külön- és egybeírás után az interneten a korrektorpárosok közötti házi verseny keretében, vagy téteket tennünk a vesszőelhelyezésre. Az olvasók gördülékenyebb olvasásélménye érdekében lemondunk ezekről a ’mulatságokról’. További előnyt jelent, hogy más, kreatívabb mulatságok után nézhetünk, remélhetően kevésbé az éjszakai alvásidőszak rovására.

További jelentős változás várható a főszerkesztői feladatkör területén is, melyet Szőnyi Gábor több lépésben átad Takácsy Mártának. Mostani számunkban egy olvasói levélre adott válaszban, hivatalba lépő főszerkesztőként már az ő neve szerepel. Az átmenet-átadás folyamatát éljük át, és ezért különösen érdekes volt olvasnunk a John Leary Joyce-szal készült interjút. Etikai esetünk szintén kapcsolódik aktuális szerkesztőségi váltásainkhoz, de ellentétes előjellel, mert ebben olyan szakmabéli kolléga képe rajzolódik ki, akinek nehezére esik az átadás, elköszönés, amivel zavart okoz, és nehezen áttekinthető helyzetet teremt. A szerkesztőségi változások nem csak a szakfolyóirattal kapcsolatos feladatköröket érintik, hanem további szerepek válnak külön a középvezetői feladatkörök elkülönítése miatt. A konferencia programját kidolgozó szerkesztők munkáját a jövőben programbizottsági társelnökként Kiss Tibor Cece és Valkó Lili fogja össze és irányítja.

Az átalakítás további lépése, hogy bővítjük a szerkesztőségünket, ezért szerkesztőgyakornok(ok) felvételét tervezzük. A pályázási feltételek kiírása megtörtént, már érkeznek a jelentkezések, aminek határideje 2019. december 1. Tapasztalatunk szerint az évi 4 szám előállításának 8 fős szerkesztőség képes biztonságos hátteret adni.

Az újítások mellett alapvető dolgaink nem változnak. Gondozzuk a tanulmányokat: ebben a számban olvasható egy kutatási tanulmány fordítása, egy Kincsesház-gyöngyszem, és nagy örömünkre a ritkaságnak számító viselkedés és kognitív terápiás területről is kaptunk írást. Segítjük és szervezzük a vitákat mint termékeny, előre vivő diszkussziókat: két vita is folytatódik ebben a számban. Az előző számból kimaradt anyagokat befogadjuk: így kaptunk megcsúszós pályázati írást. Beszélgetünk: most a gyerekpszichoterápiás szekcióval. S beszámolunk, amiről tudunk: olvasott könyvekről, meglátogatott konferenciákról, jövőbeli képzésekről, rendezvényekről.

Ez utóbbiak közül ajánljuk, hogy mindenki jegyezze fel a naptárába szakfolyóiratunk jövő évi, következő konferenciájának időpontját: 2020. május 22–23.

Bokor László és Valkó Lili

Absztraktok

Kutatási tanulmány

Hosszú távú pszichoanalitikus és kognitív viselkedésterápia krónikus depressziós betegek körében randomizált vagy választási lehetőséget biztosító elrendezésben

Marianne Leuzinger-Bohleber, Martin Hautzinger, Wolfram Keller, George Fiedler, Ulrich Bahrke, Lisa Kallenbach, Johannes Kaufhold, Alexa Negele, Helmut Küchenhoff, Felix Günther, Bernhard Rüger, Maréi Ke Ernst, Patrick Rachel, Manfred Beutel

A LAC-vizsgálat eredményei

Összefoglalás: a szerzők az első olyan kontrollált pszichoterápiás vizsgálatról számolnak be, amely a pszichoanalitikus, illetve a kognitív viselkedésterápiás hosszú távú kezelést hasonlítja össze egymással, randomizált, illetve választási lehetőséget biztosító besorolásban. Négy kezelési centrumban összesen 554 krónikus depresszióban szenvedő beteget interjúvoltak meg, akik közül 252 kerülhetett be a vizsgálatba. A kezelés során, a betegek saját értékelése alapján jelentős és stabil változások mutatkoztak. A teljes remisszió aránya (a Beck depresszió kérdőív, BDI tekintetében) egy évet követően 34% volt, három évet követően pedig 45%-ra emelkedett. Hasonló eredmények mutatkoztak a független, a kezelési módszert nem ismerő értékelők megítélése alapján is (QIDS). A szerzők, hipotézisükkel ellentétben nem találtak statisztikailag jelentős különbséget sem a terápiás módszerek, sem a randomizált terápiás besorolás, illetve a preferált pszichoterápiával történő kezelés eredményessége között. Az elért remisszió arányok jobbak, mint más vizsgálatokban, ami arra utal, hogy a krónikus depressziós páciensek hosszú távú pszichoterápiából profitálnak.

Kulcsszavak: összehasonlító pszichoterápiás vizsgálat – hosszú távú pszichoanalitikus és kognitív viselkedésterápia – krónikus depresszió – tüneti változások – remisszióarány

Kincsesház

Csoportfolyamat eseményeinek regisztrálása

Harmatta János

A Pszichoterápiás Hétvégek (1974-1986) történeti szerepe felbecsülhetetlen: egy évtizedekig a felszín alá szorított szakma magára találását indította el. Egyszerre volt képes összehozni egy nagyon széles réteget és mintát adni szakmai igényességből, hozzájárulva a szakmai kultúra megteremtéséhez. Ami ritkaság: a mozgalmi időszakban azonnal teret kapott a tudományos kíváncsiság, a kutatás, ami mögött a Pszichoterápiás Hétvégek stábjának lelkesedése, összefogása is felsejlik.

A Pszichoterápiás Hétvégek rendezvénysorozat szakmai kísérletezést testesített meg a nagycsoportok-sajátélmény demonstrációs kiscsoportok váltakozásával, a különböző szakmai rétegek demokratikus együttlétével. A stáb egy-egy módszernek úgy adott helyet, hogy előtte a rendezvények közötti hosszú hétvégés stábüléseken azt saját magán kipróbálta. E mellett támogatta, hogy a rendezvény folyamán munkacsoportok tudományos megfigyelést végezzenek (például a kategorizációs folyamatok alakulása; a pszichodráma játékok tematikus elemzése; a nagycsoport befogadásának változása; a kiscsoport vezetés emocionalitásának változása a vezetői stílus mentén).

Ebbe a sorba tartozik Harmatta János hangnyomásszint méréses vizsgálata. Abban a vonatkozásban is eredeti munka, hogy a vizsgálati eszköz alkalmazása maga is kísérletet jelentett. Beletartozik abba a sorba, melyben a pszichológiai jelenségek fizikai-biológiai korrelátumait keresik (például páciens-terapeuta szívritmusának összehangolódása-eltérése). Egy nagycsoportban az akkor szokványos eszközök alkalmatlanok lettek volna erre a célra. Ugyanakkor az összeálló zúgás, moraj, nevetés vagy éppen csend egy csoportfolyamat transzperszonális (egyénhez nem köthető, szűkebb interperszonális jelenségként nem megérthető) folyamatainak megragadható megnyilvánulása, aminek az összeálló hangnyomás változása egyik indikátora.

A vizsgálat további különlegessége, amely tükrözi a Pszichoterápiás Hétvégekhez tartozó felfokozott lelkesedést, hogy a munkacsoport az első két napon gyűjtött anyagot a szombatról vasárnapra virradó éjszaka feldolgozta, s a vasárnapi záró megbeszélésen beszámolt a találtakról a résztvevőknek.

A szerkesztő

A gyakorlat kérdései

Az autogén tréning illeszkedése a kognitív viselkedésterápiák szemléletéhez és gyakorlatához

Bátfai Ágnes

Az elemzés arra irányul, hogy bemutassa az autogén tréningnek, mint relaxációs technikának a jellemzőit és a gyakorlatban való használatát kognitív viselkedésterápiás szemléletben. A viselkedésterápiában a tréning alkalmazása nem új keletű, azonban az összetett hatásából fakadó előnyei talán kevésbé vannak szem előtt.

A tanulmány röviden összefoglalja a kognitív viselkedésterápiák lényeges elemeit és ezek gyakorlati vonatkozásait. Az elemzés bemutatja az autogén tréningnek az általános, más módszerben is megnevezett jellemzőit, majd leírja kognitív viselkedésterápiás szemlélettel. Ismertetésre kerül a tréning önmagában való és technikai kombinációban lehetséges használatának háttere, előnye. Részletesebben tárgyalásra kerül az autogén tréning szisztematikus deszenzitizációban betöltött szerepe, alkalmazása. A tanulmányból kiderül, hogyan segíti a jellemző, enyhén módosult tudatállapot a rekonstruktív és anticipatív fantáziákkal való munkát, amelyeket a kognitív viselkedésterápia az imaginációs helyzetekben felhasznál. A munkát esetpéldák részletei illusztrálják.

Az ismert gyakorlat elemzése abban nyújt újat, hogy összeszedi az ide tartozó információkat, és tanuláslélektani felfogásban, kognitív viselkedésterápiás háttérelméletben is értelmezi az autogén tréninget. A tanulmány az autogén tréning előnyöket nyújtó, összetett hatásának szem előtt tartásában, tudatosabb használatában is segítheti az olvasót.

Kulcsszavak: autogén tréning – kognitív viselkedésterápia – tanuláslélektan – rekonstruktív és anticipatív fantáziák

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
27. évfolyam, 1. szám, 2018. február

Tartalom

A szerkesztő előszava
Berger Noémi, Takácsy Márta

TANULMÁNYOK
Módszertani tanulmány
Marlok Zsuzsa, Török Gábor Pál: „Lélektájkép”. A belső világ megjelenítése asztalszínpadon
A gyakorlat kérdései
Kövesdi Andrea: Szimbólumterápiás kiscsoportok a Pszichoterápiás Hétvégen 2007–2016
Áttekintő tanulmány
N. Kollár Katalin, Szabó Éva, Paskuné Kiss Judit: Az iskolapszichológia helyzete a módszertani bázisok szemüvegén át
Kincsesház
Stark András: Öngyilkossági krízisben induló rövid-intenzív pszichoterápia

MŰHELY
Kérdezzünk! Felelnek…? – Bagotai Tamás ♦ Kozma-Vízkeleti Dániel ♦ Porkoláb Márta ♦ Tóth Erika ♦ Vizin Gabriella
Rendhagyó könyvismertetés
Szőnyi Gábor: Négy évtized távlatában újraolvasva: terápiás közösség, nagycsoport
Műhelybemutatás
„A Skype-terápia csínja-bínja” – A távterápia gyakorlati kérdései a pszichoterápiában, tanácsadásban. A Pszichoterápia folyóirat ankétja – Valkó Lili

SZAKMAI KÖZÉLET
Viták, hozzászólások
Vita az etikai példákról – Bagotai Tamás ♦ Varga Adrienne ♦ Székelyhidi Judit ♦ Torma Kálmán
A terápiás gyakorlat etikai kérdései 23. – Bagotai Tamás ♦ Kispál Gergely ♦ Tóth Erika
Levél a szerkesztőhöz
Nyerges Katalin: A tudás – hatalom? Gondolatok a szakképzésről. Hozzászólások – Péley Bernadette ♦ Nagy László
Hírek
In memoriam Stark András – Árkovits Amaryl
Beszámolók
Irodalmi levél
Család és irodalom – Egy családterapeuta szemelvényei Esterházy Péter életművéből – Koltai Mária
Konferenciák – Valkó Lili ♦ Hazag Anikó ♦ Nagy Ildikó ♦ Takácsy Márta ♦ Ritter Andrea ♦ Pál Krisztina
Könyv- és folyóiratismertetések – Fehér Pálma Virág ♦ Jakab Tibor ♦ Kiss Tibor Cece ♦ Nagy Alexandra ♦ Stefany-Tóth Judit ♦ Tiringer Aranka
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények

A szerkesztők előszava
Idei első lapszámunk megjelenésével a folyóirat megjelenésének huszonhetedik évébe lépünk. Amióta egy team dolgozik a szerkesztésen, kimondott célkitűzés, hogy az írások a széles szakmai paletta minél nagyobb részét reprezentálják. Számos rovatot működtetünk, hogy a komoly időt és szakmai utánajárást követelő tanulmányírás mellett a Műhely és a Szakmai közélet rovataiban különféle módszerek kezdő- és gyakorló terapeutái is hallassák hangjukat.
Amikor kezdett körvonalazódni ennek a számnak a tartalma, azt éreztük, beérett ezen hosszú évek munkája. A kötetben szereplő négy tanulmány mind-mind más tanácsadói-pszichoterápiás módszer képviselőjének tollából született, s a további írásokban is a szakmai élet eltérő szegmenseiben tevékenykedők szólalnak meg.
N. Kollár Katalin, Szabó Éva, Páskuné Kiss Judit régi törekvésünket teljesítették be az iskolapszichológiáról készített írásuk megalkotásával, hiszen olyan tanácsadási területet mutatnak be, amelynek képviselői sokszor elszigetelten, ugyanakkor nagy érzelmi-indulati hatásoknak kitéve dolgoznak.
Saját működésünkbe is bepillantást engedve eláruljuk, hogy összeállítói párosunk kétféle törekvést szeretett volna megvalósítani e kötettel. Egyrészt szerettük volna, ha a szakma fiatalabb képviselői is egyre nagyobb érdeklődéssel forgatják a lapot, ezért hirdettünk pályázatot Kérdezz! Felelnek…? címmel. Másrészt minél többet meg akartunk mutatni a szakmai élet különböző színtereinek működéséből, legyen szó arról, mi történik a „négy fal között”, a képzésekben, szakegyesületekben.
Olyan ritkán nyílik alkalom arra, hogy bekukkanthassunk kollégáink fejébe, hogy noha a pályázatra nem érkeztek kérdések, új rovatot alkottunk ötletünkből. Egyelőre magunk felvetette dilemmákkal kerestünk meg pályája elején járó, tapasztalt, képző, képződő, dinamikus, személyközpontú és rendszerszemléletű kollégákat.
Kulisszatitkokból nincs hiány a többi írásban sem. Kiderül, a Pszichoterápiás Hétvég szimbólumterápiás kiscsoportjai milyen változások, csoportvezetői koncepciók és élmények mentén öltenek formát (Kövesdi Andrea), s monodramatikus munka eszközeivel tárul elénk Marlok Zsuzsa, Török Gábor klienseinek belső világa.
Nem gyakori jelenség egy szakmai lapnál, hogy érzelmekben gazdag. Ebbe a lapszámba jut érzésekből is bőven.
Megindító volt olvasás közben átélni születés és halál egybefonódását. Stark András halála az egész szakma számára megrázó hír. Kötetünkben szereplő esettanulmánya, mely tisztelgés és emlékezés életművére, az általa alakított módszer születésének pillanatát örökíti meg. Árkovits Amaryl gyönyörű sorai pedig a személyes és szakmai veszteség fájdalmát is megidézik.
A kortárs irodalom egyik korszakalkotó művészének, Esterházy Péternek emlékét is megidézi Koltai Mária, irodalmi levelében az író család-élményét ismerhetjük meg művei tükrében.
Még a könyvismertetések is rezonálnak e témára Nagy Alexandrának köszönhetően.
Érzelmi hullámok Nyerges Katalin levele és a rá érkezett hozzászólások nyomán is keletkeztek, keletkeznek – bízunk benne, hogy az olvasókban is, akik folytatják majd a megindulni látszó vitát, s egyre teljesebb képet kaphatunk a szakképzések kulisszatitkairól is.
Ambivalens érzéseket generált az idei ankét témája a Skype terápia. Egyrészről örömteli, hogy a technika hatására már leküzdhető a távolság, de nagy dilemma, hogy helyettesítheti a távterápia a valódit. Valkó Lili ankétról készült összefoglalójából kiderül, miről volt még szó a január eleji összejövetelen. A távterápiák iránti egyre növekvő igény egyben egy szintén érzelmekben gazdag társadalmi aktualitásra, az egyre növekvő számú külföldre költözés témájára hívja fel a figyelmet. Etikai példánkban is ennek a kérdéseit járjuk körül.
A nosztalgia érzéseit Szőnyi Gábor rendhagyó könyvismertetése révén élhetjük át, amelyben négy évtized távlatából tekint rá Füredi János könyvére.
Reméljük, e szám tanulmányozása legalább olyan izgalmas és szakmailag gazdagító élményt jelent az Olvasóknak, mint amilyet számunkra az összeállítása jelentett.
Berger Noémi, Takácsy Márta

Összefoglalók

Módszertani tanulmány

„Lélektájkép”
A belső világ megjelenítése asztalszínpadon

Marlok Zsuzsa, Török Gábor

Tanulmányunkban ismertetjük az asztalszínpadon zajló monodramatikus munka főbb elméleti és gyakorlati szempontjait. A módszer a pszichodráma azon elvén alapul, hogy a cselekvő megjelenítés által a kliens belső világa, így az adott konfliktushelyzet láthatóvá és átláthatóbbá válik, ami az új viszonyulási és cselekvési módok megtalálásában hatékony segítség lehet a segítő folyamatban. Ez a munkamód a személyközpontú megközelítés verbális eszköztárát egy „második” kommunikációs csatornával, a megjelenítéssel egészíti ki. Ennek során apró tárgyak, elsősorban kövek, kockák segítségével a kliens és a segítője, egy asztalon megjelenítik mindazt, amiről beszélnek: személyeket, élethelyzeteket, érzéseket, gondolatokat. Ez rajzolja ki az ülés végére az úgynevezett „lélektájképet”, ami mint egy közös alkotás segít követni, megérteni és értelmezni, mindkét fél számára a fejben lévő absztrakciót.
Írásunkat így elsősorban olyan segítő szakemberek figyelmébe ajánljuk, akik a rogersi személyközpontú segítő beszélgetés alapelveit szem előtt tartva, mentálhigiénés szemlélettel végeznek egyéni konzultációt/tanácsadást és pszichodráma képzettséggel is rendelkeznek. Cikkünkben a módszer ismertetését saját mentálhigiénés és lelkigondozói egyéni segítő beszélgetésekből vett esetpéldákkal illusztráljuk.

Kulcsszavak: asztalszínpad – pszichodráma – monodráma – egyéni konzultáció/tanácsadás – szimbolizáció

A gyakorlat kérdései

Szimbólumterápiás kiscsoportok a Pszichoterápiás Hétvégen 2007–2016
Kövesdi Andrea

A Pszichoterápiás Hétvég több, mint 40 éves múltra tekint vissza, az 1974 és 1986 közötti időszakban rendszeres szakmai fórumot jelentett a pszichoterápiában jártas szakemberek számára. A Magyar Csoport-pszichoterápiás Egyesület (MACSOPE) 2007-ben újra életre hívta a rendezvényt Pszichoterápiás Hétvég Újratöltve címmel. A Magyar Relaxációs- és Szimbólumterápiás Egyesület mind a régi, mind az új Pszichoterápiás Hétvégen képviseltette magát. A tanulmány áttekinti a 2007 óta megrendezett PSZIHÉ szimbólumterápiás csoportjainak munkáját. Ezen kívül beszámol a csoportvezetésben történt váltásról. A magyar szimbólumterápia módszertanának megalkotói – Koronkai Bertalan és Szőnyi Magda – után a 2007-es „újratöltés” óta Kövesdi Andrea vezeti a kiscsoportokat. Az írás egy esetrészleten keresztül betekintést nyújt a két és fél napos intenzív lelki folyamatról a belső képek nyelvén. Szót ejtek a leírásban a szimbólumterápiás kiscsoport beágyazódásáról a PSZIHÉ rendezvényébe, a kiscsoportok témaválasztásának folyamatáról, a csoportdinamikai sajátosságokról, valamint a kiscsoport és nagycsoport kapcsolódási pontjairól. A tanulmányban kitérek a szimbólumterápiának mint módszernek bizonyos sajátosságaira, az indulatáttétel kérdésére, a csoportdinamikai hatásokra, illetve a meditációban gyakorlatot szerzett és az abban járatlan személyeknél megfigyelhető eltérésekre.

Kulcsszavak: PSZIHÉ – szimbólumterápia – belső képek – erőforrások

Áttekintő tanulmány

Az iskolapszichológia helyzete a módszertani bázisok szemüvegén át
N. Kollár Katalin, Szabó Éva, Páskuné Kiss Judit

Az iskolapszichológia mint önálló szakterület 30 éve jött létre és intézményesült Magyarországon. Ez alatt az idő alatt kialakult sajátos szakmai nézőpontja, módszertana, valamint a képzés és továbbképzés rendszere is. Az iskolapszichológusi munka célja az iskola nevelő és oktató munkájának segítése, a pedagógusokkal, diákokkal és szülőkkel való egyéni és csoportos konzultációkon, valamint fejlesztő munkán keresztül. Kulcsfontosságú ezen túlmenően a társzakmákkal való szakmai együttműködés, amelyben kiemelt szerepe van a klinikai, pszichoterápiás szakterülettel való kapcsolatnak, hiszen az iskolában jelentkező problémák gyökere sok esetben a családi kapcsolatok, vagy az egyéni fejlődési utak zavarából, jellemzőiből ered. Írásunkban áttekintő képet adunk az iskolapszichológia nemzetközi helyzetének és feladatkörének alakulásáról, a szakma magyarországi professzionalizálódásának állomásairól. Kitérünk azokra a szakmai kérdésekre és dilemmákra, amelyek az ezen a területen dolgozó szakembereket foglalkoztatják, valamint a társszakmákkal való szakmai együttműködés lehetséges formáira. Bemutatjuk az Országos Iskolapszichológiai Módszertani Bázis feladatait és ezen keresztül a magyarországi iskola- és óvodapszichológia helyzetét és a szakmai támogatás formáit, eredményeit. Végül összefoglaljuk az első Iskolapszichológiai Vándorgyűlés szakmai tanulságait is.

Kulcsszavak: az iskolapszichológia feladatköre – prevenció – indirekt szolgáltatás –csoportos módszerek – Országos Iskolapszichológiai Módszertani Bázis

Kincsesház

Öngyilkossági krízisben induló rövid-intenzív pszichoterápia
Stark András

Az elmúlt évtizedekben számos hazai szakmai konferencia elképzelhetetlen volt Stark András teltházas „filmes workshopjai” nélkül. Filmesszéivel, személyes beszélgetésekben érzelmileg nagyon magával ragadóan tudta kifejezni, ami számára fontos volt a pszichoterápiás kapcsolatokban. Talán érthető is, hogy e karizmatikus önkifejezési formája mellett kevesebb hagyományos közleménye született.
Az alábbi, ismételten megjelentetett esettanulmánya több, mint 30 évvel ezelőtt íródott1. Ebben a tanulmányban azon tapasztalatait foglalta össze, melyek megalapozták intenzív, rövidterápiás módszerét, amelyben az álmokkal és az áttételi érzésekkel történő munka áll a középpontban. A módszert később DREAM-re keresztelték, majd a pécsi módszerspecifikus képzőhely neve is ez lett (Dinamikus Rövidterápiás Egyesület és Alkotó Műhely).
A tanulmány érzékletesen adja vissza a DREAM-terápia érzelmi-kapcsolati légkörét, s emellett elméleti támpontokat is ad a sajátságos módszer megértéséhez. Visszatekintve a három évtizeddel ezelőtti időszakra, bátor és előremutató kezdeményezés volt ennek a módszert megalapozó tanulmánynak a megírása. Sokat segített a felnövekvő pécsi, dél-magyarországi pszichoterapeuta generációknak terapeutai identitásuk formálásában.
Tiringer István

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
27. évfolyam, 2. szám, 2018. május

Tartalom

A szerkesztő előszava
Kiss Tibor Cece, Valkó Lili

TANULMÁNYOK
Elméleti tanulmány
Felházi Anett: A megsemmisülés útjai – Halálösztön, agresszió és destrukció szerepe a pszichés szerveződésben és a pszichoterápiás kapcsolatban
Elméleti tanulmány
Pulay Klára: Mikor a fantázia életre kel… – Örökbefogadottak sajátos tárgy- és szelfreprezentációi
Elméleti tanulmány
Ferenczi Beáta: A szülésélmény jelentősége, feldolgozásának lehetőségei és nehézségei

MŰHELY
Munkabeszámoló – Irányelvek a távpszichológia gyakorlatához – Sinkovics Andrea
Műhelybeszélgetés – a Magyar Családterápiás Egyesület vezetőségével – Bokor László, Kiss Tibor Cece
Kérdezzünk! Felelnek…? – Görbe Katalin ♦ Kiss Kinga ♦ Kövesdi Andrea
Pályázat – Egyszervolt: Egy fontos élményem a szakmából – mesés formában – Kárpáti Gyöngyvér ♦ Nagy Attila ♦ Nagy Márton ♦ Békési Tímea ♦ Simon Zsuzsanna

SZAKMAI KÖZÉLET
Viták, hozzászólások
Vita a klinikai szakpszichológus képzésről, vizsgáztatásról – Andrejkovics Mónika, Bugán Antal, Csigó Katalin, Géczy Anna, Hámori Eszter, Kovács-Tóth Beáta, Kuritárné Szabó Ildikó, Molnár Judit, Pálmai Katalin, Perczel-Forintos Dóra
Vita az etikai példákról – Tornyossy Mária ♦ Szőnyi Gábor ♦ Rudas János ♦ Urbán Éva
A terápiás gyakorlat etikai kérdései 24. – Simon Viktória ♦ Sinkovics Andrea
Hírek
Kitüntetések
Beszámolók
Konferenciák – Forgách Anna ♦ Valkó Lili ♦ Biró Gergely, Egervári Luca, Hajduska-Dér Bálint ♦ Bognár Zsuzsanna ♦ Valkó Lili ♦ Szőnyi Gábor
Könyv- és folyóiratismertetések – Balogh Imre ♦ Szőnyi Gábor ♦ Tiringer István
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények

A szerkesztők előszava

Elkészült a 27. évfolyam májusi száma. Amikor egy összeállító páros elkezdi munkáját, akkor még csak haloványan sejti, hogy mi kerül a nyomdába. Vannak kezdemények, amelyekből vagy elveszik az erőfeszítést igénylő lelkesedés vagy több időre van szükségük, hogy végleges alakot ölthessenek, s vannak írások, amik hirtelen bukkannak fel, s lesznek rövid időn belül olvasásra készek. Mi is akkor ismerkedünk meg a megjelenő szám jellegzetességeivel, amikor már aki bújt, aki nem, véglegessé válik, hogy mi kerül be, s mi marad ki. Ilyenkor lehet rácsodálkozni az összecsengésekre, ismétlődésekre. Van, ami ebből rajtunk múlik, mint ahogy e szám Skype-os terápiás helyzetről szóló etikai esete rímmel arra a részletes beszámolóra, amit Sinkovics Andrea készített az Amerikai Pszichológiai Társaság távpszichológia gyakorlatáról összeállított irányelveiről. S van, ami csak minden írást elolvasva tűnik fel, minthogy a Magyar Hipnózis Egyesület találkozóján szó volt a kardiológián használt mesékről, amikor éppen mesés pályázatunk nyertesi kerülnek kihirdetésre, vagy, hogy a Pulay Klára örökbefogadottak szelfreprezentációiról szóló tanulmányával került egy számba Kárpáti Gyöngyvér örökbefogadásról (is) szóló írása.
Amit már tudhatunk előre, hogy a hármas tagoltság megvalósul, s el lehet mélyedni tanulmányokban, egyre több névvel lehet találkozni a műhely részben, s igyekszünk az aktualitásokról minél hamarabb (már amilyen hamar egy negyedévente megjelenő lapnál lehetséges) hírt adni.
Mindhárom tanulmány elméleti címkét kapott, ez azonban ne tévesszen meg senkit, kivétel nélkül gyakorlatban jól beépíthető gondolatokat, tapasztalatokat tartalmaznak. Gyakran találkozunk azzal, hogy a pszichoanalízist több mint száz évvel ezelőtti tételei miatt kritizálják szakemberek, figyelmen kívül hagyva az azóta végbement fejlődést, változást. Felházi Anett azonban megmutatja, hogyan lehet egy olyan „régi” fogalmat, mint a halálösztön újragondolni, a jelenkori munkába beépíteni. Pulay Klára írását érdemes azoknak elolvasni, akik terápiás/tanácsadói helyzetben valaha találkoztak, vagy találkozni fognak örökbefogadásban érintett pácienssel/klienssel, első benyomásra nehezen felfogható jelenségeket tesz érthetővé. Ferenczi Beáta pedig alapos összefoglalását adja a születésmények jelentőségének, feldolgozásának.
Ismét megismerkedhetünk egy egyesület vezetőségével, most a Családterápiás Egyesület van soron. Üdítő, amikor lehet olvasni különbözőségekről, dilemmákról, egyet nem értésekről is. A legfiatalabb rovatunk, a „Kérdezzünk! Felelnek…?” másodjára jelenik meg, az etikai eset rovat méltó párjának ígérkezik. Pályázatként ugyan nem kaptunk olvasóktól kérdéseket, de ha valakit a már körbejárt helyzetek megihlettek, akkor a szerkesztőségnek való kérdésbeküldés lehetősége nyitva áll. Szerencsére mesés pályázatunk ennél népszerűbb volt, a meghívás sikeressége a szerzők száma alapján is tapintható. Ez egyben a szerkesztőbizottsági tagok új szereplehetőségét is magával hozta, először történt meg, hogy nem a szerkesztők, hanem függetlenebb bizottság pontozta az anonimizált pályaműveket.
Sok név tömörül az olvasói levélből kiindult klinikai szakképzés képzés, vizsgáztatásról szóló vitánál. Aki azonban ez alapján sokszínű véleményekre számít, annak csalódnia kell, a sok név a budapesti és a debreceni klinikai szakpszichológus képzőhely vezetői és a Nemzeti Vizsgabizottság által kijelölt klinikai szakpszichológus szakvizsgáztató bizottságok egységes álláspontját jegyzi. Ami késik, természetesen nem múlik, reméljük, hogy későbbi számokban lesznek egyéni hozzászólók is. Az etikai esetekről szóló vitában még van töltés, a vita hamarosan lezárul, úgyhogy aki még hozzászólna, valakinek ellentmondana, akkor várjuk hozzászólását minél előbb. Van jó hírünk, két kitüntetettről is, s a beszámolók alapján lehet tájékozódni a közelmúltban megszervezett szakmai rendezvényekről, megjelent szakirodalmakról, listák, hirdetések alapján pedig a közeljövő élő és írott lehetőségeiről.
A tartalom nem sejteti, de miközben a szokásos évi szerkesztő munkával szőttük-fontuk e kiadvány szálait, addig egyre aktívabban varázsoltuk át magunkat konferencia szervezőkké is. Mire megjelenik ez a szám, már túl is vagyunk az éves nagy eseményünkön, a 14. konferenciánkon, ahol A bontás: rontás? főcím ernyője alatt gyűlik össze szakmánk apraja-nagyja, amelyről azonban későbbi számokból tájékozódhat részletesebben majd az Olvasónk.

Kiss Tibor Cece, Valkó Lili

Tanulmányok absztraktjai

Elméleti tanulmány

A megsemmisülés útjai.
Halálösztön, agresszió és destrukció szerepe a pszichés szerveződésben és a pszichoterápiás kapcsolatban

Felházi Anett

Freud vezette be és biológiai alapokra helyezte a halálösztön fogalmát, amely a fejlődéssel szembeni ellenállásban manifesztálódik. Ezt a feltevést viszik tovább a modern kleiniánus elméletek is, melyeknek közös jellemzője, hogy a halálösztön leginkább a gondolkodás elleni támadásban nyilvánul meg. André Green kiterjesztette és újra fogalmazta a freudi elméletet, és új dialektikát vezet be: az élet nárcizmus áll szemben a halál nárcizmussal. Számos szerző szerint a destruktivitás nem a halálösztönből származik, hanem hosszú, komplex patológiás fejlődés és szerveződés eredménye, és gyakran a környezet durvasága, érzelmi közönye sarkallja. A mentális területen a destruktivitás súlyos pszichopatológiák alapja; szociális és politikai téren is számos tragédiáért tehető felelőssé. A destrukció élvezete perverz karakterszerveződést hoz létre, amiben a hatalom, felsőbbrendűség és a mindenhatóság teljesedik ki. Más szerzők sem gondolják, hogy a halálösztön feltétlenül egy veleszületett hajlam, de a koncepció fontos eleme a klinikai gyakorlatnak. A szerző esetrészletekhez kapcsolódva mutatja be a destrukcióhoz és a halálhoz kapcsolódó patológiás szerveződéseket.

Kulcsszavak: halálösztön – nem-gondolkodás – destruktív késztetés – „tárgyatlanító funkció – dehumanizálás

Elméleti tanulmány

Mikor a fantázia életre kel…
Örökbefogadottak sajátos tárgy- és szelfreprezentációi

Pulay Klára

Tudjuk, hogy az örökbefogadottak élettörténetéből alapvető „oldalak”, legtöbbször egész „fejezetek” hiányoznak, hiszen elszakíttattak személyes gyökereiktől, nem ismerik vér szerinti anyjukat, családjukat, születésük, korai éveik történetét, a róluk való lemondás körülményeit, okait, nem tudnak semmit genetikai örökségükről. Óhatatlan tehát, hogy mindezt a hiányt és tátongó űrt a fantázia segítségével próbálják pótolni, kitölteni. Így aztán több olyan tárgy- és szelfreprezentációt hoznak létre, amelyek nem a valós tapasztalatokon, élményeken, hanem főleg a fantázián alapulnak. Ezeknek az örökbefogadás traumájához kapcsolódó reprezentációknak egy része − félelemteli, szorongáskeltő és alkalmazkodást veszélyeztető volta miatt − disszociálódik, és a tudattalanba száműzetik. Ezeket a tudattalanba süllyedt fantáziaképeket gyakran nevezi a szakirodalom „fantomoknak”, „szellemeknek”, akik egy egész alternatív „árnyék szereposztást” hozhatnak létre, végigkísérve az örökbefogadottak életét.
Tanulmányomban, szimbolikusan szólva, a következő kérdésekre szeretnék választ adni: Milyen jellemző „árnyékszereplőkkel” találkozhatunk felnőtt örökbefogadottak reprezentációs világában? Milyen események, helyzetek, „végszavak” hatására kelnek életre, robbannak be a „színpadra” és veszik át a szerepet? Hogyan szólnak bele, és hogyan színezik, formálják át, néha rombolják szét vagy éppen segítik a tudatos szinten folyó „előadást”, azaz az örökbefogadottak mindennapi életét.
Egy terápiás esetből kiragadott részletek segítségével szeretném bemutatni, hogy módosult tudatállapotban végzett terápia során milyen módszerrel tudjuk ezeket a „szereplőket” az árnyékvilágból a felszínre hozni, majd megismerkedve velük, − eredetükkel, eddig rejtett céljaikkal, és ambícióikkal − immár tudatosan bevonni őket az „előadásba”. Vagyis azt, hogyan tudjuk ezeket a leszakadt szelfrészeket integrálni, egy egységesebb szelf részévé tenni.

Kulcsszavak: örökbefogadás – szelfrészek – „árnyékszereplők” – KIP – ego state terápia

Elméleti tanulmány

A szülésélmény jelentősége, feldolgozásának lehetőségei és nehézségei

Ferenczi Beáta

Egy gyermek születése nagy jelentőséggel bíró esemény egy család életében. A szülés mind a gyermek, mind az anya számára meghatározó jelentőségű élmény, amiben osztozik az apa is. Minden résztvevő számára átélhető passzívan elszenvedett kudarcként, a kontrollvesztettség és kiszolgáltatottság érzésével kísért traumaként. Ugyanakkor lehet egész életet meghatározó csúcsélmény, ami erőt és kiteljesedést ad. A szülés élménye a maga összetettségével, intenzitásával és az átélt érzelmek gazdagságával figyelmet érdemel a pszichológus szakemberek részéről is. Szó lesz arról, hogy mitől függhet az átéltek minősége, hogyan válhat negatívvá, sőt traumatikussá a gyermek világra jötte, milyen sajátosságai vannak a pszichés támogatásnak a kliens és a segítő oldaláról a perinatális időszakban. A cikkben említésre kerül a szülésélmény érzelmi feldolgozásának folyamata, jelentősége és jellegzetességei. Ezen időszak érzékenysége miatt az ekkor kért és kapott segítség preventív és korrektív jelentőséggel bír. Az események kognitív szintű átgondolása, az érzelmek felidézése, intenzitásuk csökkenése és a történtekhez való hozzákapcsolása által integrálódik az élmény az egyéni és családi élettörténetbe új narratívát teremve az átéltekhez.

Kulcsszavak: pre-, peri- és posztnatális időszak – szülés élmény – érzelmi feldolgozás

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
27. évfolyam, 3. szám, 2018. augusztus

Tartalom

A szerkesztő előszava
Bokor László, Pál Krisztina

TANULMÁNYOK
Műhelytanulmány
Bagdi Petra, Bolczár Szabolcs, Font Orsolya, Palásti Flóra, Razouk Krisztina, Stoll Dániel Péter, Varga Péter Pál: Pszichológiai ellátás az Országos Gerincgyógyászati Központban
A gyakorlat kérdései
Simicz-Futó Katalin, Jakab Júlia, Susenka Eszter, Ágoston Dorina, Rozgonyi Róbert, Kárpáti Tamás: Mentalizáció-alapú terápiás gyakorlat Magyarországon
A gyakorlat kérdései
Tárnokiné Dr. Törő Krisztina: Gyermekpszichológus szakértő az igazságügyben. Az igazságügyi szakértői munka nehézségei
Kincsesház
Garai László: Kategorizációs paradoxon megfigyelése kísérleti nagycsoportban

MŰHELY
„Így dolgozunk mi”
Kiss Tibor Cece: „Egy pimf életközépi krízis”, avagy „Ne csukd be a szemed, mert egyedül érzem magam!”
Hozzászólók: Árkovits Amaryl ♦ Fazekas Ágnes ♦ Unoka Zsolt

SZAKMAI KÖZÉLET
Viták, hozzászólások
Vita a klinikai szakpszichológus képzésről, vizsgáztatásról – Hódi Ágnes ♦ Riskó Ágnes
Vita az etikai példákról – Tiringer István, Valkó Lili
A terápiás gyakorlat etikai kérdései 25. – Jelinek Katalin, Papp Tamás ♦ Kövesdi Andrea ♦ Takács Rita
Álláspont
Iránymutatás pszichoterapeuták számára a pszichoterápia és az ezoterikus, spirituális és vallásos módszerek közti különbségtétel kérdésében
Görbe tükör
Valkó Lili: Játsszunk otthon Pszichobeugrót!
Hírek
Kitüntetések
Beszámolók
Konferenciák – Lőrik Dóra ♦ Fazekas Ágnes ♦ Porkoláb Márta ♦ Hubainé Muzsnai Márta ♦ Saródy Vera ♦ Imre Gábor ♦ Lőrik Dóra ♦ Kovács-Tóth Beáta ♦ Hegedűs Orsolya ♦ Németh Ádám ♦ Lőrincz Barbara
Könyvismertetések – Berger Noémi ♦ Forgács-Menyhért Mónika ♦ Kiss Tibor Cece
♦ Narancsik Gabriella ♦ Tiringer Aranka
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
27. évfolyam, 4. szám, 2018. november

Tartalom

A szerkesztő előszava
Tiringer István, Szőnyi Gábor

TANULMÁNYOK
Esettanulmány
Antal-Uram Dóra: „Tüzes, sajgó seb vagyok” – az alacsony intenzitású kognitív viselkedésterápia lehetőségei belgyógyászati betegségekben
Esszétanulmány
Peter Schultess: A pszichoterápiát meg kell különböztetni a transzperszonális pszichológiától és az ezotériától. Fordította: Muth Vera
Esszétanulmány
David Boadella: Határok a transzperszonálisig: válasz Peter Schulthessnek. Fordította: Muth Vera
Kutatási tanulmány
Steve Pearce, Lisle Scott, Gillian Attwood, Kate Saunders, Madeleine Dean, Ritz De Ridder, David Galea, Haroula Konstantinidou, Mike Crawford: Személyiségzavar demokratikus terápiás közösségi kezelése: randomizált, kontrollált vizsgálat. Fordította: Marsalkó Fruzsina, Somogyi László

MŰHELY
„Így dolgozunk mi”
Fazekas Ágnes: Katica – egy félbeszakadt (?) terápia története
Hozzászólók: Kácsándi Elvira ♦ Ormay István ♦ Sári Judit
Műhelytanulmány
Takács Rita: A tanácsadás sorsfordító szerepe informatikus hallgatók körében.
Az ELTE Informatikai Kar Diáktámogató Központ alapítása és fejlődése
Műhelybeszélgetés
Pál Krisztina és Takácsy Márta beszélgetése a Károli Gáspár Református Egyetem Online mentálhigiénés tanácsadás szakirányú továbbképzési szak oktatóival
Körkép
Pál Krisztina: Pszichoterápiás magánrendelők
Szerkesztőségi álláspont
A pszichoterápia-kutatások kommunikációja a tudományosság és a módszermarketing határán

SZAKMAI KÖZÉLET
Állásfoglalás
A Pszichoterápiás Tanács Szövetség etikai bizottsága állásfoglalása a felsőoktatási intézményben folytatott pszichoterápiás módszerspecifikus önismereti jellegű foglakozások beszámíthatóságáról a pszichoterápiás képzésbe
Interjú
Szőnyi Gábor és Tiringer István interjúja Ozsváth Károllyal
Viták, hozzászólások
Vita – „Szükségből erényt” – Szőnyi Gábor (vitaindító) ♦ Krékits József
Beszámoló
Konferenciák – Imre Gábor ♦ Nagy Ágnes Sarolta ♦ Páll Orsolya ♦ Pál Krisztina ♦ Takácsy Márta ♦ Valkó Lili
Könyvismertetések – Karsai Szilvia ♦ Koltai Mária ♦ Szabó Zsuzsanna ♦ Székelyhidi Judit ♦ Takácsy Márta ♦ Tomcsányi Teodóra
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények

A szerkesztők előszava

A Pszichoterápia folyóirat, mint a pszichológiai módszereken alapuló gyakorlat szakmai fóruma, az állandóság, a stabil szakmai értékek és a változásokra nyitottság között egyensúlyoz. Gyakran – így a mostani lapszámban is – érzékelhető, hogy a publikációs kedv, a megmutatkozás igénye azokon a területeken a legnagyobb, ahol szakmai újítások történnek, ahol a pszichológiai segítő munka teljesen új lehetőségei nyílnak meg, vagy jól bevált módszereket új területeken próbálnak ki. Az új utak keresésének varázsa a pszichológiai módszereken alapuló gyakorlat esetében azonban elválaszthatatlan a munkánk kritikus értékelésének követelményétől. Ez utóbbi része mindennapi tevékenységünknek is, de ezen túlmutatóan elengedhetetlen, hogy legyenek olyan kutatások, ahol megfelelő módszerekkel sokkal megbízhatóbb következtetések vonhatók le szakmai tevékenységünk hatásmódjáról és eredményességéről.
Talán ebből a szempontból húzható meg leginkább a határ a tanácsadás és terápia, valamint azon lelki segítő szolgáltatások között, amelyek valamilyen kulturális hagyományon, vallásos hitrendszeren alapulnak. Nem abban van a lényeges különbség, hogy mennyire tudományos, szekuláris vagy valamilyen hitrendszerben gyökerező egy módszer, hanem abban: képviselői mennyire elégszenek meg azzal, hogy hisznek koherensnek és meggyőzőnek érzett segítő módszerükben, illetve lépnek tovább a következetes, kritikus értékelés irányába.
Ezek a szakmánkat érintő általános kérdések sok ponton köszönnek vissza idei utolsó számunk írásaiban.
Az első tanulmány Antal-Uram Dóra kognitív, viselkedésterápiás esetbemutatása, mely az irányzat képviselői számára is több szempontból újdonságot jelenthet. Részben azért, mert a terápia fókuszában lévő lelki zavarok egy súlyos, krónikus testi betegséghez kötődnek, részben, mert a módszerek alacsony intenzitású intervenció formájában, egy rugalmas terápiás keretben kerültek alkalmazásra.
A következő tanulmány Steve Pearce és munkatársai randomizált, kontrollcsoportos kutatását mutatja be, melyben a személyiségzavarok demokratikus terápiás közösségi kezelésének eredményességét vizsgálták. Az eredeti tanulmány – amelynek fordítását adjuk közre – a British Journal of Psychiatry-ban jelent meg 2017-ben.
A pszichoterápia és az ezoterikus, spirituális, vallásos módszerek közti különbségtétel témájában előző (27/3) számunkban megjelent osztrák állásfoglaláshoz kapcsolódik két most közreadott esszétanulmány. Az elsőben Peter Schulthess a pszichoterápia és a hitrendszereken alapuló módszerek egyértelmű szétválasztása mellett érvel. David Boadella válaszában képlékenyebb határok, rugalmasabb szabályozás mellett voksol, s körülhatárolja azokat a módszereket, amelyek – véleménye szerint – szerves részét képezik valamelyik pszichoterápiás irányzatnak.
A Műhely rész „Így dolgozunk mi” rovatában Fazekas Ágnes mutat be egy olyan rövid dinamikus terápiát, melynek második fele nem az eredeti terápiás szerződés szerint folytatódott. Az esethez Kácsándi Elvira (MAKOMP), Ormay István (Aktív Analitikus Egyesület), Sári Judot (DREAM) írtak reflexiókat.
Ezt egy műhelytanulmány követi, melyben Takács Rita ír az ELTE Informatikai Karán végzett hallgatói tanácsadó szolgáltatás kialakításának és működtetésének tapasztalatairól.
Majd műhelybeszélgetés következik a Károlyi Gáspár online tanácsadói képzés első éveiről.
Körkép rovatunkban a magánrendelői közösségek működéséről gyűjtött adatokat elemzi és osztja meg velünk Pál Krisztina szerkesztő.
A Szakmai közélet részben először szerkesztőségünk állásfoglalását olvashatják a pszichoterápiás kutatások kommunikációjának kérdéseiről, melyben arra hívjuk fel a figyelmet, hogy e kutatásokat gyakran egyoldalúan azonosítják a terápiák kimenetének vizsgálatával. Állásfoglalásunkban a pszichoterápiás kutatások árnyaltabb értékelése mellett érvelünk, s kitérünk a szakmánkat érintő etikus marketing fontosságára is.
Közreadjuk továbbá a Pszichoterápiás Tanács Szövetség Etikai Bizottságának állásfoglalását a felsőoktatási intézményben folytatott önismereti jellegű foglakozásokkal kapcsolatban.
Interjút olvashatnak a magyar pszichiátria doyenjével, Ozsváth Károly professzorral, aki a beszélgetésben hosszú pályafutására, s annak különösen pécsi időszakára, s a kezdettől fogva aktív pécsi pszichoterápiás szcénára emlékszik vissza.
Szőnyi Gábor írt vitaindítót Szükségből erényt címmel, melyben az idei konferenciánk egyik kerekasztalának gondolatait nyitja meg a szélesebb olvasóközönség előtt.
Végül olvasóink válogathatnak még a – szokásos módon – bőséges konferenciabeszámolók és könyvismertetések közül.
Hasznos és inspiráló időtöltést, kellemes olvasást kívánunk!

Szőnyi Gábor, Tiringer István

Esettanulmány

„Tüzes, sajgó seb vagyok.” –
Az alacsony intenzitású kognitív viselkedésterápia lehetőségei belgyógyászati betegségekben

Antal-Uram Dóra

Jelen esettanulmány egy 21 éves, Crohn-beteg fiatal férfi kognitív viselkedésterápiáját ismerteti. A belgyógyász kezelőorvos által indítványozott pszichodiagnosztikai kivizsgálás a szomatikus betegség mellett komorbid diszruptív hangulatszabályozási zavart (F34.8) és elkerülő személyiségzavart (F60.6) véleményezett, valamint a Crohn-betegség lefolyását súlyosbító, a rossz adherenciát magyarázó, kórházi felvételt igénylő, más betegséghez társuló pszichológiai tényezők és viselkedésformák (F54.00) diagnózist állapított meg. A fennálló pszichiátriai zavarok komoly funkcióromlást eredményeznek és a kockázatos egészségviselkedésen keresztül rontják a Crohn-betegség lefolyását és az életminőséget.
Jelen eset kapcsán a kognitív-viselkedésterápia fő indikációja a kóros maladaptív magatartásformák (elkerülés, inaktivitás, non-adherencia, halogatás és gyenge impulzuskontroll) és kognitív torzítások (mint katasztrofizálás, felnagyítás, túláltalánosítás) jelenléte. Az adaptív helyzetértelmezés elősegítése és a megküzdési stratégiák (asszertivitás, problémamegoldás, fesztültségtűrési stratégiák, énhatékonyság) fejlesztése hozzájárul a jobb életminőséghez és a szomatikus betegség kezelésével való együttműködéshez.
Az eset kapcsán betekintést nyerhetünk az alacsony intenzitású kognitív viselkedésterápiás intervenciók eszköztárába, a szomatikus állapotokkal komorbid pszichiátriai zavarok kezelésének lehetőségeibe és nehézségeibe. Rálátást adunk továbbá a rapport és a terápiás folyamat kihívásaira.

Kulcsszavak: Crohn-betegség – kognitív viselkedésterápia – non-adherencia – alacsony intenzitású pszichoszociális interveniók

Esszétanulmány

A pszichoterápiát meg kell különböztetni a transzperszonális pszichológiától és az ezotériától

Peter Schulthess

Határok a transzperszonálisig: válasz Peter Schulthessnek

David Boadella

Előző számunkban közöltük az Osztrák Szövetségi Egészségügyi Minisztérium állásfoglalását a pszichoterápia és az ezoterikus, spirituális, vallásos módszerek közti különbségtétel kérdésében. Mostani számunkban Peter Schulthessnek a szétválasztás melletti érvelését adjuk közre.
A szerző a spirituális állapotok s a különböző, ehhez kapcsolódó módszerek, technikák, eljárások valamint a pszichoterápiák szétválasztását taglalja. Bár vitathatatlan, hogy gyógyszerek, meditáció, zene, különböző dolgok használatával fokozott tudatosság érhető el, a lényegi kérdésnek a következőt tartja: vajon ezek a gyakorlatok, technikák a pszichoterápiákhoz tartoznak-e?
A különbségtételben hangsúlyozza, hogy az ezoterikus módszerek kivonják magukat a tudományos reflexió, vizsgálat alól. Nem az a probléma, ha egy pszichoterapeuta maga érdeklődik az ezoterikus-transzperszonális jelenségek és módszerek iránt, hanem az, ha egybefogja magában a kétféle szerepet: a terapeutáét és az ezoterikus technikákat alkalmazó segítőét. Álláspontja szerint képzettségünk nem jogosít fel a pszichoterápián kívül eső eljárások beépítésére.

David Boadella válaszában – bár egyetért Schulthess állításainak egy részével – körülhatárolja azokat a transzperszonális irányzatokat, melyek nem a pszichoterápiákon kívül, hanem azok közösségében találhatók. Taglalja továbbá a határ képlékenységét, ami a pszichoterápiákat a hamis terapeutaságtól elválasztja. Végül hangsúlyozza a szakmai etika világosságának fontosságát, s óv a hatalmi eszközökkel történő szabályozástól.
A szerkesztő

Kutatási tanulmány

Személyiségzavar demokratikus terápiás közösségi kezelése: randomizált, kontrollált vizsgálat

Steve Pearce, Lisle Scott, Gillian Attwood, Kate Saunders, Madeleine Dean, Ritz De Ridder, David Galea, Haroula Konstantinidou, Mike Crawford

A demokratikus terápiás közösségi kezelés a személyiségzavarral élők segítésére évek óta alkalmazott eljárás. Randomizált, kontrollált vizsgálatból származó, jó minőségű bizonyíték ugyanakkor mindeddig nem állt rendelkezésre a módszert illetően.
A vizsgálat célja annak tesztelése, hogy személyiségzavaros páciensek demokratikus terápiás közösségi kezelése csökkenti-e a kórházi ellátás igénybevételét és javítja-e lelki egészségüket.
Vizsgálati módszer: randomizált, kontrollált vizsgálat 70, a DSM-IV alapján személyiségzavarosnak diagnosztizált pácienssel (a kutatás regisztrációja: ISRCTN57363317). A beavatkozás demokratikus terápiás közösségi kezelés volt, kontrollként pedig kríziskezelés és szokványos ellátás szolgált. Elsődleges eredménynek a pszichiátriai fekvőbeteg ellátásban töltött napok számának változását tekintettük, másodlagosan pedig a szociális funkcionalitást, mentális egészségi állapotot, önsértést és agresszivitást, sürgősségi ellátásban való megjelenést és a kezeléssel való elégedettséget értékeltük. Minden eredményt a véletlenszerű kiválasztást követő 12. és 24. hónapban mértünk fel.
Eredményeink szerint minden résztvevőt tekintve csekély volt a fekvőbeteg ellátásban töltött napok száma, és ebben nem volt különbség a két csoport között. A 24. hónapban az auto- és heteroagresszió, valamint a kezeléssel való elégedettség tekintetében a demokratikus terápiás közösség csoportja szignifikánsan jobb eredményt ért el a szokványos ellátásban részesülők csoportjához képest.
A jobb eredmény alapján kijelenthető, hogy a személyiségzavarok esetén a demokratikus terápiás közösség hatékonyabb a szokványos ellátásnál. További vizsgálatok szükségesek ezen állítás megerősítéséhez.
Kulcsszavak: demokratikus terápiás közösségi kezelés – randomizált kontrollvizsgálat – személyiségzavar – ápolási napok száma – kezelési elégedettség

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

26. évfolyam, 1. szám, 2017. február

 

Tartalom

A szerkesztő előszava

Berger Noémi, Szőnyi Gábor

26/1 SZÁM TARTALMA

 

TANULMÁNYOK

Elméleti tanulmány

Pénzes István: A test történetei – Önkifejezés és alkalmazkodás a szomatizációban

Elméleti tanulmány

Bárdos György: Az „idő pénz” – megéri-e terápiába járni?

Esettanulmány

Árkovits Amaryl: „A nyakamon a sugarak a kezeid a sugarak…”

 

MŰHELY

Helyzetkép – Terápiák egymással szemben (Oliver Burkeman) – Ormay Tom (összefoglaló) ♦ Lőrincz Zsuzsa ♦ Osváth Péter ♦ Tringer László

Műhelybeszélgetés – a Csoportanalitikus és Kiképző Társaság vezetőségével – Kiss Tibor Cece, Pál Krisztina

Egyesületi sarok – Magyar Gestalt Egyesület – Antal Lívia

Pályázat – Láttam, hallottam, olvastam… Kulturális élmények és a pszichoterápia – Tiringer Aranka¨ Tornyossy Mária

Olvasóest – Yalom: Terápiás hazugságok – Gombási Dóra, Varga É. Júlia

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Viták, hozzászólások

Vita: Az időt kontrolláló páciens – Csuhai Klára (vitaindító) ♦ Árkovits Amaryl ¨ Miklós Barbara ¨ Páll Orsolya Emese

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 19. – Abermann Júlia ¨ Koller Éva ¨ Szebeni Viola

 

Hírek, beszámolók

Hírek – A Pszichoterápiás Tanács Szövetség közgyűlése – Kőtörő Emese

A Pszichoterápia folyóirat ankétja – Takácsy Márta

Konferenciák – Futaki Lilla ♦ Kiss Tibor Cece ♦ Perczel-Forintos Dóra ♦ Takácsy Márta ♦ Valkó Lili

Könyvismertetések – Hansjürgens Anna Mária ¨ Jakab Júlia¨ Költő András¨ Nagy Ágnes¨ Perczel-Forintos Dóra¨ Valkó Lili

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

A szerkesztő előszava

A 26. évfolyam első számában sokféle rovattal, műfajjal találkozik az olvasó. Ez a lap végső összeállításakor a bőség zavarát hozta – a megnövekedett terjedelem mellett is a következő számba csúsztattunk több írást. Így a májusi számban jelenik meg Ormay Tom filozófikus hangvételű esszétanulmánya , „A maga ideje”. Szintén a következő számba kerül a „Testvita” következő, lezáró része, és megrövidítettük az ismertetésre kerülő könyvek számát.

Bár már nagy erővel folynak a Pszichoterápia 13. konferenciájának (Sorsok fordítása) előkészületei, ebben a számban még az előző konferencia témáját idézzük meg:

Bárdos György nyitóelőadása visszaadja a konferencia kezdetének hangulatát; az újonnan induló vitánk (Az időt kontrolláló páciens) is a konferencián elhangzott kerekasztalból indul ki, három érdekes hozzászólással.

Ritkán tudunk megjelentetni klasszikus esettanulmányt, pedig képzendők és képzettek számára ez a legnépszerűbb és leginkább megmozgató műfaj. Árkovits Amaryl olvasmányos tanulmánya Bálintról most ilyen. Ide tartozik, hogy ismét a Pszichoterápiában megjelent mű kapta a Magyar Pszichiátriai Társaság Vikár György díját, 2015-ben megjelent esettanulmányáért.

A pszichoszomatika a pszichoterápia alkalmazásának manapság egyre többeket vonzó területe. Ide kalauzol Pénzes Istvánnak „A test történetei” című tanulmánya.

Szokatlan vállalkozás a Terápiák egymással szemben ismertetése. Oliver Burkeman kiindulásul írása nem szakfolyóiratban, hanem a The Guardianban jelent meg. Ormay Tom részletes összefoglalójára Lőrincz Zsuzsa, Osváth Péter és Tringer László reflektál.

A Műhelybeszélgetések sorozatban a Csoportanalitikus és Kiképző Társaság vezetőségével zajlott interjú szerepel; az Egyesületi sarok-ban a Magyar Gestalt Egyesület részéről Antal Lívia mutatja be, hogyan dolgozik egy gestalt-terapeuta az álmokkal. Szintén a lap Műhely részét gazdagítja Tiringer Aranka írása egy regényről, Tornyossy Máriá személyes sorai egy filmélményéről – még a tavalyi kulturális pályázat részeként. Sokaknak érdekes lehet az Olvasóest, melyben a pécsi műhely Yalom Terápiás hazugságok című könyvéről beszélget.

 

A már említett új vitát Csuhai Cs. Klára indítja, az időkeretet kontrolláló paciensekkel szerzett tapasztalataival, az első reflektálók Árkovits Amaryl, Miklós Barbara és Páll Orsolya Emese.

A Terápiás gyakorlat etikai kérdései közeledik 20. jubileumi példájához. A mostani, 19.  példa az iskolai pszichológia világába vezet.

Tavaly decemberben a Pszichoterápia 25. fennállása alkalmából a szerkesztőség ankétot rendezett a szupervízióról, ahol 17 szakegyesület kiképzői cseréltek eszmét. Takácsy Márta összefoglalása a szakmai közélet részben olvasható.

A megszokott rovatok közül nem maradnak ki a konferencia beszámolók, könyvismertetések, s hírt adunk a Pszichoterápiás Tanács Szövetség közgyűléséről is.

 

A Pszichoterápia szerkesztőbizottsága Albert-Lőrincz Enikővel, Demetrovits Zsolttal, Hámori Eszterrel és Szvatkó Annával erősödött. Bagdy Emőke 15 év után elköszönt tőlünk – ezúton is köszönjük aktív közreműködését.

A szerkesztőség teljes tagjává vált Pál Krisztina; Albert-Lőrincz Enikőtől elbúcsúztunk, bár, mint látható, a kapcsolat nem szűnik meg.

A szerkesztőség új titkáraként köszöntjük Pach Juditot.

 

Berger Noémi és Szőnyi Gábor

 

 

Elméleti tanulmány

 

A test történetei

Önkifejezés és alkalmazkodás a szomatizációban

Pénzes István

A szomatizációs kórképek megértése a kezdetektől kihívást jelent a pszichodinamikus gondolkodás számára. Freud hisztéria-elmélete alapozta meg a pszichoanalízis kibontakozása idején a testi működések szerepének vizsgálatát a lelki folyamatok reprezentánsaként. A Ferenczi-tanítvány Alexander erre építve dolgozta ki a pszichoszomatika meghatározó paradigmáját. A kortárs pszichoszomatikában a párizsi iskola mechanikus gondolkodás-modellje, az alexitímia-koncepció a kommunikációs deficit felől közelít, a kötődési-adaptív szempont ellenben a szomatizáló páciensek sajátos alkalmazkodását, testi önkifejezését és produktivitását hangsúlyozza.

Az önkifejezés lehetősége a pszichoszomatikus tünetekben szinte határtalan: a páciensek családjuk, orvosaik és önmaguk előtt „viszik színre” előadásukat, melynek főszereplője a testük. A kötődési megközelítések szerint a testtel való kommunikáció a preverbális időszak működésmódjait idézi. A testi működések az anya-gyermek kapcsolat elsődleges modulátorai a születéstől a nyelvi önkifejezési formák differenciált megjelenéséig. Az internalizált bizonytalan kötődési munkamodellhez vagy a traumatikus veszteséghez társuló testi tünet az alkalmazkodást szolgáló, kreatív aktusként értelmezhető, melyben a páciens a saját testét használja azoknak a tartalmaknak a kifejezésére, melyeket más úton nem tud megosztani kapcsolataiban. McDougall ezeket integrálva szemlélteti a testi tünetek szcenikus értelmezésének lehetőségét – munkásságában egyéni módon ötvöződik a francia iskola és kötődési megközelítés.

A bemutatott esetben a szomatizáció összefonódik a szenzitizáló, paranoid élménymóddal és kapcsolati dinamikával. A pszichoterápiás folyamat során a bizalom erősödével kaphattam képet a testi tünetek sajátos szerepéről és jelentőségéről. Páciensem makacsul ragaszkodott tüneteihez, védve magát a mély depressziótól. Tapasztalataim szerint tünetei sajátos módon segítették őt az alkalmazkodásban és az önkifejezésben.

 

Kulcsszavak: szomatizáció – kommunikáció – alkalmazkodás – gyász – testi narratívák

 

Elméleti tanulmány

 

Az „idő pénz” – megéri-e terápiába járni?

Bárdos György

Az idő egy olyan fogalom, amit adottnak veszünk, használunk a mindennapi nyelvben, amire hivatkozunk, és amivel időnként manipulálunk is. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk, az idő elemi szinten befolyásolja és rendezi életünket, megszabja az események folyamatát, és hatással van szinte minden tevékenységünkre, anélkül, hogy ennek tudatában lennénk.

Ebben a cikkben megpróbáljuk elemezni az idő fogalmát és típusait, és kiemelten vizsgáljuk az idő pszichológiai aspektusait. Elemezzük a beszéd idői aspektusait, az időtorzulásokat, az időpatológia jellemző típusait. Végül megvizsgáljuk, hogyan közelíthetők meg az időzavarok, milyen módszerek használhatók az időre épülő terápiás folyamatokban, hogyan strukturálhatók és változtathatók meg az időzavarok.

 

Kulcsszavak: idő – időtípusok – pszichés idő – időérzékelés – időbeszéd – időmérleg – időpatológia – időtorzulás – időterápia

 

Esettanulmány

 

„A nyakamon a sugarak a kezeid a sugarak…”

Árkovits Amaryl

Az esetleírásban egy alapkapcsolati zavarban szenvedő, gyerekkorában súlyosan abuzált fiatal férfi páciens hosszú terápiájának 13 üléses részletét ismertetem, amelyben hipnoterápiás módszerekkel, dinamikus-analitikus szemléletben dolgoztunk. A korai sérüléseiből adódóan bizalmatlan, nehezen kötődő (felnőtt életében depressziós panaszokkal küzdő) fiatalemberrel az áttétel-viszontáttétel kapcsolati lehetőségeire fókuszálva igyekeztünk olyan intrapszichés és kapcsolati biztonságot elérni, amely a hosszú távú – jelenleg is folyó – terápiás munka alapját képezheti. Páciensem érzelmi terhelhetőségét, időnként prepszichotikushoz közelítő állapotát  mindvégig óvatosan monitorozva a terápiás arzenált, a közelség-távolság szabályozást mindkettőnk igényeit figyelembe véve alakítottam ki:  szem előtt tartva a biztonságot, a hitelességet és a jelenvalóságot. A nyitott szemmel, szemtől szemben helyzetben végzett hipnózisban a DREAM-terápiákban használt „Hogy is vagyunk mi egymással?” kapcsolati kérdést emeltem be, s ennek vizualizált, dinamikus színpadi képével dolgoztunk ülésről-ülésre. Páciensem „belső színpadán” ő és én voltunk a szereplők, ezáltal nemcsak a kettőnk kapcsolata, annak „mintha” jellege és valósága került fókuszba, hanem átélhetővé váltak preverbális élmények is.

 

Kulcsszavak: alapkapcsolati zavar – hipnózis – Hogy is vagyunk mi egymással?

 

 

 

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

26. évfolyam, 2. szám, 2017. május

Tartalom

 

A szerkesztő előszava

Bokor László, Pál Krisztina

 

TANULMÁNYOK

A gyakorlat kérdései

Süle Árpád: Folyamatdiagnózis a gyakorlatban: Elakadások feltárása a kliens folyamatában négy perspektívában

Esszé tanulmány

Ormay Tom: A maga ideje

Elméleti tanulmány

Krékits József: Szabadság és időbeliség a daseinanalízisben

A gyakorlat kérdései

Soós Nóra: Az időzített krízis felismerésének jelentősége

 

 

MŰHELY

Műhelybeszélgetés – a Magyar Csoport-pszichoterápiás Egyesület vezetőségével – Kiss Tibor Cece, Pál Krisztina

 

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Viták, hozzászólások

Vita: A test – hol használjuk (hol nem) a terápiában? – Campos Anna¨ Juhász Krisztina¨ Szvatkó Anna¨ Merényi Márta

Vita: Az időt kontrolláló páciens – Fonyó Ilona ¨ Néveri Emese ♦ Ormay István¨ Torma Kálmán 

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 20. – Gács Boróka¨ Kissné Viszket Mónika ¨ Tornyossy Mária

Hírek, beszámolók

Konferenciák – Kiss Tibor Cece ♦ Lakos Eszter ♦ Lőrik Dóra, Rózsa Ildikó ♦ Takácsy Márta

Könyvismertetések – Csombók Bernadett¨ Krékits József¨ Mézes Janka¨ Takács Hilda¨ Tiringer István ¨ Tóth Zsuzsanna¨ Valkó Lili ¨ Varga József

Színházlevél – Páll Orsolya Emese

Múzeumlevél – Kácsándi Elvira

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

 

 

A szerkesztő előszava

Mire olvasóink kézbe veszik a Pszichoterápia idei második számát, már túl leszünk a lap13. konferenciáján, amely Sorsok fordítása címmel került megrendezésre, s a szervezés izgalmai után beigazolódik várakozásunk, hogy érdekes és érdemi diszkusszióknak sikerült teret adnunk.

Jelen számunk műfajilag kiegyensúlyozott: struktúráját a páros szerkezet jellemzi. A Tanulmányok részben két gyakorlati írás mellett két filozofikusabb olvasható, a Szakmai közéletben két vitát és két művészeti levelet közlünk. A műhelybeszélgetések sorozatában előző számunkban a CSAKIT vezetőségét láttuk vendégül a szerkesztőségben, most a Magyar Csoportpszichoterápiás Egyesülettel folytatott beszélgetés jelenik meg.

Örömünkre szolgál, hogy személyközpontú szemléletben folyó munkával kapcsolatos tanulmányt jelentethetünk meg. A szerkesztési folyamatban hosszú időn át érlelődött Süle Árpád Folyamatdiagnózis a gyakorlatban: Elakadások feltárása a kliens folyamatában négy perspektívában című munkája, amely személyközpontú megközelítéssel az egyén működésére mint folyamatra tekint. A szerző gyakorlati példákon keresztül szemlélteti, miként kezelhető e folyamat elakadása.

A gyakorlati kérdéseket bemutató tanulmány után Ormay Tom „filozófiai síkra csábítja” az Olvasót. A maga ideje című tanulmányában az időről és annak terápiás relevanciájáról elmélkedik a szerző; Krékits József az emberi lét egy kitűntetett vonását, az időbeliséget veszi a daseinaanalalízis górcsöve alá.

A Tanulmányok laprészt Soós Nóra Az időzített krízis felismerésének jelentősége című munkája keretezi. A gyakorlatorientált tanulmány egy, sok esetben csak utólag felismert folyamatra hívja fel figyelmünket, s szolgál iránytűként a jelenség megértésében és kezelésében.

Műhelybeszélgetés-sorozatunkban a pszichoterápiás-pszichológiai módszerek köré épülő egyesületek vezetőségével készítünk interjút. Hosszabb múltra tekint vissza a Magyar Csoport-pszichoterápiás Egyesület. A szerkesztőség vendégei – Gál Béla, Terenyi Zoltán és Linzenbold Ildikó – közösen bogozzák a történelem kusza szálait az interjúkészítőkkel. Mesélnek, többek között, a „régmúlt” csoportszcénájáról és a CSAKIT-tal (Csoportanalitikus és Kiképző Társaság) való viszonyukról.

A szerkesztőség új pályázatának ötletgazdái (Takácsy Márta és Valkó Lili, a folyóirat augusztusi számának összeállítói) érzékeny húrokat pendítenek. A hirdetések között olvasható pályázati felhívásukban arra bátorítják a kollégákat, hogy osszanak meg olyan, terápiás folyamatban megélt élményüket, mely megidézte bennük saját gyermekségük emlékét, s amely élmény azután meghatározóvá vált az adott terápiás kapcsolat szempontjából.

A több éve futó etikai rovatunk példáival elsősorban egy probléma kiélezése a célunk etikai szempontból. Elemzésüktől nem hihetőségük, valóságtartalmuk megítélését várjuk. Az esetpéldák célja, hogy az absztrakt etikai problémákat közelebb hozzák, érthetőbbé, kezelhetőbbé tegyék. Az esetpéldák olyanok, mint a számtanórák szöveges feladatai: „Kati vett a virágárusnál három piros tulipánt és két sárga nárciszt. Hány virága van Katinak?”A folyóirat nem matematikai, hanem etikai példákkal törekszik hasonlókra. A szerkesztőség által konstruált fiktív etikai dilemmák nem ritkán egyéb dilemmákat is kiélezhetnek. A szakember, a szakfolyóirat és szakma „dilemmázásáról” bővebben a Pszichoterápia következő, augusztusban megjelenő számában kínálunk érdekesnek ígérkező áttekintést.

A 20. etikai esetpélda képzettség, kompetencia, esetmegbeszélő csoportok szerepére irányítja figyelmünket etikai aspektusból. A kitalált események kapcsán Gács Boróka, Kissné Viszket Mónika és Tornyossy Mária fejtik ki álláspontjukat.

Több, mint egy évet tudhat maga mögött a „Testvita” (A test – hol használjuk (hol nem) a terápiában?). A tavalyi évfolyam első számában adtuk közre Merényi Márta vitaindító írását a testi kérdések pszichoterápiás vonatkozásairól. Azóta tizenkét – a szakma legkülönbözőbb területeiről érkező – szakember szólt hozzá a vitához. Campos Anna, Juhász Krisztina és Szvatkó Anna hozzászólása után Merényi Márta záró írása keretezi e folyamatot.

Folytatódik az előző számban Csuhai Csinos Klára gondolataival indított vita Az időt kontrolláló páciens témában. Jelen lapszámban Néveri Emese, Ormay István, Torma Kálmán és Fonyó Ilona kapcsolódnak az elindult közös gondolkodáshoz hozzászólásaikkal.

A beszámolók – konferenciákról, könyvekről – a hazai szakmai élet sokszínűségéről, gazdagságáról tanúskodnak. A májusi lapszámba jutott még bőven a 2016-os szakmai események beszámolóiból; továbbá hét könyv recenziója olvasható még e helyütt.

Páll Orsolya Emese érzékeny színházlevele és Kácsándi Elvira Freud és pszichoanalízis „áruba bocsátásán” megütköző múzeumlevele a kultúra dimenzióját beemelve színesíti a lapot.

A szakkönyv- és folyóiratlisták közreadásával, valamint a szakmai programok beharangozójával segítjük olvasóinkat, hogy naprakészek legyenek a szakirodalmi újdonságokkal és a szakmai közélet aktualitásaival.

Bokor László, Pál Krisztina

 

 

 

Tanulmány absztraktok

A gyakorlat kérdései

Folyamatdiagnózis a gyakorlatban: Elakadások feltárása a kliens folyamatában, négy perspektívában

Süle Árpád

 

A személy működésének folyamatként való felfogása a személyközpontú terápia egyik jellemzője. E nézet szerint az egészséges ember folyamatos fejlődésben és változásban van saját belső késztetései és az életében jelentkező kihívások hatására. A lelki problémákat pedig úgy lehet megérteni, mint ennek a folyamat jellegű fejlődésnek az elakadását. A folyamatdiagnózis – ebben a felfogásban – a személy folyamat jellegű működésében keletkező elakadásokat azonosítja a terápiás kapcsolaton belül és ezek feloldásához segít hozzá. A személyközpontú terápia fejlődése során az egyén működését négy perspektívából írták le folyamatként: jelentéstulajdonítási folyamatként, élményfolyamatként, kapcsolati interakciós folyamatként és egzisztenciális önmegvalósító folyamatként. Jelen tanulmány e négy perspektíva rövid leírása után ezeket a nézőpontokat gyakorlati szinten próbálja meg szemléltetni. Négy egymásra épülő gyakorlat kerül bemutatásra, melyek segítséget nyújthatnak a klienssel való munka elakadásának a feltárásában. Minden feladat leírása után  példa szemlélteti, hogy a gyakorlat milyen módon tárja fel a folyamat elakadását. Ezek a gyakorlatok használhatóak szupervízióban, esetmegbeszélésen vagy egyedül is.

Kulcsszavak: személyközpontú terápia – folyamatdiagnózis – szupervíziós gyakorlatok

 

 

 

Esszétanulmány

A maga ideje
Ormay Tom

Az esszé első felében a szerző, kultúrtörténeti forrásokra támaszkodva, az idő-fogalomról elmélkedik. Alapgondolat, hogy az idő valóságos, számolni kell vele, és hogy mindennek megvan a maga ideje. A külső és a belső idő komplementaritásának elvétől jut el a szerző a pszichoterápiás helyzetben megmutatkozó komplementaritáshoz, ahogy az én és a másik ideje valamint a kereteket adó objektív idő kiegészítik egymást. Amellett érvel, hogy a terápiás munkában a társas-én szintjén történik a közös munka, és csak az vezet igazi, tartós személyiségfejlődéshez, amit megfelelő időben és közösen lát meg a terapeuta és a betege. Az írás arra is kitér, hogy a különböző pszichoterápiák esetében hogyan változik a kezelésre szánt idő. Majd a regresszióval kapcsolatosan fejti ki véleményét a szerző. E fogalom helyett az újraélés kifejezést ajánlja. Értelmezése szerint a pszichoterápiában a jelenben van együtt a terapeuta a beteggel és közösen ismerik fel a feljövő asszociációban az újraélést. A megoldatlan múltat a jelenben kell felidézni. Az esszé végkövetkeztetése az, hogy a jelen az örökkévalóságban van: a múló idő az örök idő egy pillanata.

Kulcsszavak: külső és belső idő – komplementaritás – újraélés

 

 

 

Elméleti tanulmány

Szabadság és időbeliség a daseinanalízisben
Krékits József

 

Tanulmányomban a daseinanalitikus pszichoterápia szempontjából szeretném áttekinteni az emberi lét egy kitüntetett alapvonását, az időbeliséget, mely a daseinanalízist megalapozó, Heidegger által írt mű címében is szerepel: Lét és idő. Az időről ugyanakkor tudjuk, hogy számunkra véges, ahogyan az életünk is az. Mivel a világban való jelenlétünk „halál-felé tartó”, mellyel tisztában is vagyunk, különféle viszonyulásokat alakítunk ki a saját és mások halálával szemben. Tehát mind a kor, amelyben élünk, mind a különböző kórformák módosítják az ember hozzáállását mind a rendelkezésre álló időhöz, mind annak végéhez, a halálhoz. Ha az időbeliségben múlt, jelen és jövő nem hoz létre folyamatosságot, és valamelyikük különös jelentőségre tesz szert az ember számára, az legtöbbször részét képezi valamely problematikus világban-benne-létnek, esetleg kórformának. Azokat az összefüggéseket igyekszem bemutatni, ahogyan időbeliségünk átélése módosítja a halálhoz, a szabadsághoz és a hatalomhoz való viszonyulásunkat. Egy esetrészlettel is szeretném demonstrálni, hogy az álomban hogyan jelentkezik az időbeliség és a szabadság patológiája, és hogyan igyekszik a terapeuta megérteni és visszajelzéseivel módosítani a kliens által megélt világot, mely tartalmazza kettejük viszonyát is.  Gondolataimat irodalmi és nyelvi példákkal is igyekszem alátámasztani.

Kulcsszavak: időbeliség – autentikus önmaga-lét – halál-felé-való-lét – jelen-hedonizmus – utópia-szindróma

 

 

 

A gyakorlat kérdései

Az időzített krízis felismerésének jelentősége
Soós Nóra 

Szerző egy szinte mindenki által ismert, de többnyire csak utólag felismert jelenségről ír. Az időzített krízis egy olyan lélektani állapot, amelynek alapja elakadt gyász, kiváltó tényezője valamely idői vonatkozás. Különböző pozitív és negatív életesemény családon belüli idői egyezésére rátalálás nem ritka sem a mindennapokban, sem a pszichoterápiában. Időzített krízis lehetőségét hordozó esetekben maga a történés, amely mindig korábbi veszteség, lehet tudatos, de a hozzátartozó érzések feldolgozatlanul a tudattalanban rejtőznek. Fontos elkülöníteni ezt az állapotot a késleltetett gyász azon típusától, amikor az akut veszteséget elszenvedett személynek bármely okból nem volt lehetősége az akut gyász átélésére, de az egy nem sokkal későbbi esemény vagy időpont hatására normális gyászfolyamatként lezajlik. Szerző írásában Fedor Béla és Varga Violetta időzített krízis koncepciójának kibővítésére, a jelenség szélesebb körű megvilágítására vállalkozik. Hipotézise szerint az időzített krízis sok esetben egy folyamat, amelynek fázisai, rétegződése van. Ezek mielőbbi felismerése jelentős lehetőséget nyújt a feldolgozatlan veszteségek okozta élethelyzeti, szomatikus és pszichés krízisek prevenciója terén. A pszichoterápiás folyamatban pedig elejét veheti számos terápiás elakadásnak.

Kulcsszavak: veszteség – elakadt gyász – idő – krízis – veszteség feldolgozás

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

26. évfolyam, 3. szám, 2017 augusztus

Tartalom

A szerkesztő előszava

Takácsy Márta, Valkó Lili

 

TANULMÁNYOK

Történeti tanulmány

Sarkady Kamilla, Tomcsányi Teodóra, Pintér Gábor, Teszáry Judith: A magyarországi pszichodráma történetének indulása, kitekintéssel napjainkig

Kutatási tanulmány

Zalka Zsolt: Minek néz, kinek lát? A pszichoterápiás diskurzus főbb pozíciói egy terápiás közösség nagycsoportjaiban

Esettanulmány

Stiblár Erika: Történetszövésben átalakulni – közös mesealkotás intermodális meseterápiával

Elméleti tanulmány

Juhász Erzsébet: Az élet győztesei és vesztesei – Sorsunk, életvezetésünk múltból érkező meghatározói

 

MŰHELY

Felmérés – Takácsy Márta: A Sorsok fordítása a statisztika fordításában – a Pszichoterápia folyóirat 13. konferenciájának tanulságai

Műhelybeszélgetés – az Integrált Kifejezés- és Táncterápiás Egyesület (IKTE) vezetőivel – Berger Noémi, Szőnyi Gábor

Pályázat – „Gyermekké tettél….” – Vedres Nóra

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Görbe tükör

Valkó Lili, Pál Krisztina: Játsszunk otthon Pszichobeugrót!

Viták, hozzászólások

Az időt kontrolláló páciens – Roszik-Volovik Xénia ♦ Csák Annamária ♦ Kácsándi Elvira

Vita az etikai példákról – Tiringer István ♦ Terenyi Zoltán ♦ Mondok Árpád ♦ Kozma-Vízkeleti Dániel ♦ Kónya Ilona ♦ Rácz József

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 21. – Árkovits Amaryl ♦ Bohák Kata ♦ Kozma-Vízkeleti Dániel

Levél a Szerkesztőhöz

Szőnyi Gábor: A múlt köde

Hírek, beszámolók

In memoriam Klaniczay Sára – Bokor László

Hírek, szakmai közéleti események – Bokor László ♦ Kiss Tibor Cece

Konferenciák – Kepics Zsanett ♦ Kiss Tibor Cece ♦ Pál Krisztina, Szőnyi Gábor ♦ Takácsy Márta ♦ Tremkó Mariann ♦ Valkó Lili

Könyv- és folyóiratismertetések – Berger Noémi ♦ Kerekes Zsuzsanna ♦ Pál Krisztina ♦ Tiringer István

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

 

Szerkesztői bevezető

Mióta a folyóirat változásai keretében összeállítói párosokként felelünk egy-egy lapszámért, izgalmas lehetőség nyílik, hogy a párosok saját kreativitásukkal átszőve formálják egyedivé a számot. Második éve alkotunk ebben mi ketten egy csapatot.

Mostani együttműködésünkben – a számhoz illeszkedő metaforát használva – több felnőttség lett: kevesebb szorongás, több egymásra hagyatkozás jellemezte a koncepció kialakításától az anyagok összefésüléséig. Ennek ékes bizonyítéka, hogy míg tavaly a legtöbb írás elkészültének határideje a mi vállunkat nyomta, idén a szerkesztőség többi tagjának is jóval meghatározóbb szerepet osztottunk ebben.

A szám „testre szabásakor” olyan terület megjelenítésén gondolkodtunk, mely kevéssé van jelen a lapban. Így jutottunk el a gyermekterápiák, majd a gyermekség tág koncepciójához, melyet az olvasó leginkább a Gyermekké tettél pályázatunk és a most is fiktív etikai esetünk írásaiban érhet tetten, s örömmel nyugtáztuk, hogy akadt olyan tanulmány is, ami ehhez a fókuszhoz kapcsolódik.

A téma, s egyikőnk augusztusi megjelenéssel egybeeső kerek évfordulója elmélkedésre indított minket a jubileumok sajátosságáról, melyben a gyermekség és felnőttség körforgásának filozófiai mélységű gondolata fogott meg minket. Gyerekkorban ünnepként éljük át nekünk szervezett szülinapjainkat, aztán eljönnek a felnőttség egyszerre nyomasztó és felszabadító évei, amikor magunk teremtjük, alkotjuk meg az ünnepeink keretét. Megtapasztal(hat)juk, hogy mi mozgatjuk életünk szálait. S ha ezt kellő bátorsággal tesszük, elérkezhet az a kerek szám, mikor újra mások ünnepelnek minket – akár munkásságunkat ünneplő külön lapszámmal.

A szám „fogantatásakor” még csak elképzeléseink voltak, hogy mit tarthat majd az olvasó jó néhány hónappal később a kezében, azután közösen izgulhattunk, mely tanulmányok állnak készen a megszületésre, megihlet-e elég hozzászólót az új vitaötlet, elkészülnek-e a hírek, könyvrecenziók és konferenciabeszámolók. A számban a folyóirat testvérkéjének, a 13. konferenciának utóéletét is nyomon követhetik több lapon és rovatban is – komoly statisztikák és komolyan vett komolytalanságok emlékeznek rá. S születőben az újabb találkozási lehetőség: a 2018-as rendezvény főcíme már megvan (Rend: a bontás rontás?), az egyesületi összekötőktől, a programokkal jelentkező kollégáktól és a szerkesztők kreativitásától fog függeni, hogy hogyan alakul identitása.

Akadt olyasmi is, amire nem készülhettünk: a szakmai közélet élénk mozgolódásának aktualitásairól kaptunk beszámolókat, a lap főszerkesztője is tollat ragadott, s olvasói szerepből a szerkesztőhöz címzett levelet, szomorú aktualitás, hogy a szakma nagy nevétől is búcsúznunk „kell”.

Az összeállítói folyamat végére már nem az volt a kérdés, hogy lesz-e elég tartalom, hanem hogy nehéz szívvel megválva tőlük, mely kész írásokat „adjuk örökbe” a következő szám összeállítóinak.

Méltóbb ajándékot pedig nehezen tudunk elképzelni negyven év jubileumára, mint a kezünk nyomát hordozó lapszám, a közös ötletelés, a szerzőkkel és szerkesztőkkel való együttműködés eredményeként létrejövő értékes írásokkal. S hogy melyikünk ünnepel? Azt bízzuk az olvasók fantáziájára.

Takácsy Márta, Valkó Lili

 

 

Tanulmányok

Történeti tanulmány

A jelenben is élő kezdetek

A magyarországi pszichodráma történetének indulása, kitekintéssel napjainkig

Sarkady Kamilla, Tomcsányi Teodóra, Pintér Gábor, Teszáry Judith

A tanulmány a pszichodráma hazai történetét foglalja össze a Magyar Pszichodráma Egyesület első ciklusának végéig. Részletesen bemutatja a kezdeteket, a szervezési nehézségeket és az értékeket, valamint az eltérő gyökerekből fakadó magyar pszichodráma-mozgalom összefogását egy közös, magyar egyesület megalakítása érdekében. Megismerhetjük az egyesület létrehozásának (1989) egyes lépéseit, a szakmai törekvéseket, a főbb célkitűzéseket. Ez a rész több tekintetben hiánypótló vállalkozás a hazai szakirodalomban, tekintve hogy az állampárti időkben született személyes szakmai kezdeményezések kevéssé dokumentáltak. A további fejlődést csak vázlatosan mutatja be a tanulmány, az elnököket, az egyesület kongresszusait és hosszabb külföldi kapcsolatait felsorolva. Mindez jelzi, hogy a pszichodráma még a diktatúra éveiben is úttörő szerepet töltött be a pszichoterápia, a személyiségfejlesztés hivatalos magyarországi elfogadtatása érdekében. Az iránta megnyilvánuló lelkesedés napjainkban is tart, a módszer egyre jobban elterjed, Európában is nagy becsületet szerezve magának az egyesület. A szerzők a Magyar Pszichodráma Egyesület első és második ciklusának elnökei, illetve kezdettől fogva vezető kiképzői.

Kulcsszavak: pszichodráma-történet – Moreno – Mérei Ferenc – Magyar Pszichodráma Egyesület – múlt és jelen

 

 

Kutatási tanulmány

Minek néz, kinek lát?

A pszichoterápiás diskurzus főbb pozíciói egy terápiás közösség nagycsoportjaiban

Zalka Zsolt

 

A különféle pszichés zavarokat ellátó intézmények között sok olyan van, ahol a szervezet professzionális szolgáltatását végző emberek nagy csoportja valamiféle szakmai megfontolásból „nagycsoportot” működtet. A budapesti Thalassa Ház is eme intézmények közé tartozik. A szervezetet alkotó emberek nagy csoportja és az általuk életre hívott speciális színtér, a nagycsoport viszonyát vizsgáltuk akciókutatásunk során.

Kutatásunkban azt próbáltuk megközelíteni, hogy milyen kölcsönös, reflektálatlan elvárások (félelmek, vágyak), hiedelmek és személyes kognitív konstrukciók illesztik egymáshoz a „racionális” jelentésadási folyamatokat a páciensek és a személyzet részéről a nagycsoport vonatkozásában, milyen köznapi attitűdök összegződése adja a professzionális pszichoterápiás munka hátterét, mi az az össz-közösségi „tájkép-mintázat”, aminek hátterén kirajzolódik a nagycsoport drámája.

Kutatásunk során félig strukturált kérdőívek segítségével kérdeztük a közösség tagjait, miképpen vélekednek a nagycsoport szerepéről. A válaszok szemikvantitatív vizsgálatában a bennük előforduló fogalmi metaforikákat elemeztük. Az így elénk tárult kép lehetséges magyarázata egy folyamat rajzolatát adja: a személyzet és a terápiás folyamat különféle fázisaiban lévő páciensek által képviselt pozíciók a tüköráttétel átdolgozásának közösségi szintű metadiskurzusát jelenítik meg.

Kulcsszavak: szervezet – nagycsoport – tudatelmélet – dialógus – tüköráttétel

 

 

Esettanulmány

Történetszövésben átalakulni – közös mesealkotás intermodális meseterápiával

Stiblár Erika

A mesemunka alkalmas arra, hogy egy időben teremtsen biztonságos egyéni, ugyanakkor tartalmas lelki munkára lehetőséget időnyomás mellett is. Halmozottan problémás kamaszok csoportjában az volt a célunk, hogy a tanulók rövid idő alatt jussanak el bizalmi kapcsolatok kialakításától az erőforrások mobilizálásán át a személyes megoldások szimbolikus kifejezéséig. Munkánk során a lélekrendező mesemunka szemléletét és az intermodális meseterápia eszköztárát alkalmaztuk, amely egy rendszerszemléletű, relaxációs és szimbólumterápiás alapokra épülő módszer. Az intermodális meseterápia a személyes narratívák kibontását támogatja archetipikus meseképek mentén. Kiindulópontja a népmese gazdag jelképrendszere, de a szimbolikus munkát az egyéni értelmezés elsődlegességével kezeli. A népmese megnyugtató és facilitáló is egyben; a mesemunka katartikus élmény kiváltására, valamint az összegzésre egyaránt alkalmas.

A tanácsadási folyamat három szakaszra tagolódott. Ebben az írásomban azt az ülést mutatom be részletesen, amelyen egyéni, majd közös mesealkotásban vezettük a tanulókat. Az esettanulmányban a személyes és kollektív narratíva kialakulását az egyik résztvevő anyagának kiemelésével követjük a meseszövésben, amelyben egymást erősítve jelennek meg az egyéni és közös történetek. 

Kulcsszavak: közös mesealkotás – egyéni fókusz – intermodális meseterápia – lélekrendező mesemunka – szimbólumterápia

 

 

Elméleti tanulmány

Az élet győztesei és vesztesei – Sorsunk, életvezetésünk múltból érkező meghatározói

Juhász Erzsébet

A tanulmány sorsunk, életünk alakulásának-alakításának a családi múltból eredő meghatározóit keresi. Követi a kérdés kutatásának fontosabb állomásait Freudtól napjainkig. Az utóbbi években előtérbe került az (inter-, illetve a transzgenerációs) átadás kérdése; számos pszichoterápiás irányzat – a pszichoanalízisen kívül például a családterápia, a transzperszonális és szomatoterápia, a hipnoterápia – foglalkozik vele, kialakulóban a transzgenerációs pszichoterápia is. Ezeknek szinte mindegyike felveti a generációk közötti sorsátadás mikéntjének kérdését is. Az Eric Berne által megalapozott tranzakció-analízis (TA) központi témájaként tárgyalja a sorsot meghatározó tudattalan élettervet, a sorskönyvet; a TA mint pszichoterápia rendszerint éppen a sorskönyv megváltoztatására törekszik. Ennek jobb megragadásában segítik a terapeutát a TA olyan diagnosztikai eszközei, mint a sorskönyvi mátrix, amely a személy viselkedését, önértékelését, életvezetését meghatározó szülői üzenetek és hatások összefoglaló ábrázolása. A távolabbi generációkból eredő hatások feltárása érdekében javasolható a sorskönyvi mátrix kiegészítése a genoszociogrammal és a szociális atommal. A transzgenerációs átadás kutatása különösen intenzív a holokauszt-kutatások terén (gondoljunk csak Virág Teréz munkáira). A trauma átadására vonatkozó elgondolásokat ismertetjük Berne-től mai magyar szerzőkön át egy mai tranzakcióanalitikus kutató, Gloria Noriega hipotéziséig. A transzgenerációs megközelítést részben az irodalomból, részben a szerző munkatársai, illetve saját munkájából vett esetvignetták illusztrálják. A gondolatsort a transzgenerációs átadásról folytatott kísérletek és hipotézisek rövid ismertetésével, majd a transzgenerációs trauma terápiás tapasztalataiba való rövid bepillantással zárjuk.

Kulcsszavak: sors – transzgenerációs átadás – tranzakció-analízis (TA) – tudattalan kommunikáció

 

 

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

26. évfolyam, 4. szám, 2017. november

Tartalom

A szerkesztők előszava

Kiss Tibor Cece, Tiringer István

 

TANULMÁNYOK

Módszertani tanulmány

Hárdi Lilla, Barna Mária: Menekülés a „paradicsomba”? Pszichoterápia menekültekkel

Esettanulmány

Valkó Lili: Egy terápiás kapcsolat kezdete – Evelin megérkezése a Thalassa Ház terápiás közösségébe

Elméleti tanulmány

Bojti István: Böszörményi-Nagy Iván ötödik kapcsolati dimenziója a terápiában

Kincsesház

Klaniczay Sára: Megfigyeléstől a megfogalmazásig – Gondolatok a dadogás etiológiájához

 

MŰHELY

Körkép – Pszichoterápiás műhelyek – Berger Noémi, Pál Krisztina

Egyesületi sarok – Magyar Pszichodráma Egyesület: Közös „intrapszichés zavaraink” – A szociodráma mint kritikai terápia – Blaskó Ágnes, Horváth Kata, Pados Eszter

Munkabeszámoló – Recenzió a Pragmatic Case Studies in Psychotherapy tematikus kötetéről – Szondy Máté

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Viták, hozzászólások

Vita: Az időt kontrolláló páciens – Farkas Mária ♦ Szögedi Dalma ♦ Gyarmathy Éva ♦ Pál Krisztina

Vita az etikai példákról – Fischer Dóra ♦ Horgász Csaba ♦ Szebeni Viola

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 22. Idegen tollak? – Ormay István ♦ Székelyhidi Judit ♦ Varga Adrienne

Levél a Szerkesztőhöz

Harmatta János: Búcsú a régi háztól. Egy újsághír margójára.

Görbe tükör

Pályázat: „Magamat kigúnyolom, ha kell…” Görbe tükör a módszerünkről – Szél Dávid ♦ Túry Ferenc

Hírek, beszámolók

Konferenciák – Felházi Anett ♦ Kemény Katalin ♦ Pál Krisztina ♦ Terenyi Zoltán

Ankét-felhívás – A Skype terápia csínja-bínja. A távterápia gyakorlati kérdései a pszichoterápiában, tanácsadásban. A Pszichoterápia folyóirat ankétja

Konferencia-előzetes – Rend: A bontás rontás? Megújulás terápiában, tanácsadásban. A Pszichoterápia folyóirat 14. konferenciája

Könyvismertetések – Antal Lívia Olívia ♦ Bátfai Ágnes ♦ Berger Noémi ♦ Fóris Nóra ♦ Lőrik Dóra, Szőnyi Gábor ♦ Szabó Zsuzsanna ♦ Takács Hilda ♦ Urbán Éva ♦ Veres Réka

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

 

Szerkesztői bevezető

Idei utolsó lapszámunkban döntően a pszichoterápiás gyakorlathoz kötődő témákról olvashatnak.

Az európai társadalmakban az utóbbi évek meghatározó problémává vált a menekültek befogadása és segítése. Ezzel párhuzamosan megnövekedett a pszichoterápia kulturális aspektusai iránti érdeklődés is a nemzetközi szakirodalomban. Egyre több publikáció jelenik meg a menekültek körében előforduló sajátos pszichés problémákról és azok kezelési lehetőségeiről. Most már magyarul és hazai tapasztalatokról is: Hárdi Lilla és Barna Mária írása traumatizált klienseikkel folyó munkájukba enged bepillantást számos izgalmas módszertani aspektust felvillantva – például pszichoterápia tolmács közvetítésével. Valkó Lili a Thalassa Házból hoz elénk egy esetet, amin keresztül differenciált képet alkothatunk terápiás közösségük működéséről. Bojti István Böszörményi-Nagy Iván családterápiás modelljének ötödik, ontikusnak nevezett kapcsolati dimenziójáról gondolkodik lapunk hasábjain, terápiás esetrészletekkel illusztrálva az elméleti elgondolásokat. A tanulmány témájának érdekessége, hogy Böszörményi-Nagy Iván életének utolsó éveiben egy magyarországi családterápiás konferencián beszélt először elméletének erről az új dimenziójáról. Kincsesház rovatunkban a közelmúltban elhunyt Klaniczay Sáráról emlékezünk meg egy 17 éve megjelent írásával. Akkor harminc éves szakmai tapasztalataira alapozva foglalta össze a dadogás kialakulásával és gyermekanalitikus kezelésével kapcsolatos elképzeléseit.

Műhely laprészünkben először egy rövid felmérés tapasztalatairól olvashatnak. Szerkesztőségünk keresett meg olyan magánrendelőket, melyek szakmai közösségként működnek. Ezeknek a szakmai társulásoknak a működéséről tettünk fel kérdéseket, melyeket jelentős (50%-os) arányban válaszoltak meg a megkeresettek. Az Egyesületi sarokban Blaskó Ágnes, Horváth Kata és Pados Eszter ad ízelítőt azokból az újabb törekvéseikből, melyeket szociodráma módszerükkel végeztek az elmúlt években. Végül egy folyóirat szemlézését olvashatják Szondy Máté tollából, mely a Pragmatic Case Studies in Psychotherapy tematikus számaként jelent meg egy évvel ezelőtt. Érdekességét az adja, hogy a pszichoterápiák világában elsősorban a tudatos jelenléten alapuló módszerek és a kognitív-viselkedésterápiák integrálására láthatunk példákat. A bemutatott tematikus számban viszont olyan – egymásra reflektáló – tanulmányok jelentek meg, melyek a rövid pszichodinamikus terápiák és a mindfulness alapú módszerek összekapcsolásának lehetőségét vizsgálják.

A Szakmai közélethez kapcsolódó írások – szokásunkhoz híven – változatosak. Jelen lapszámunkban lezárul az Időt kontrolláló páciensekkel kapcsolatos vita, tovább folytatódik azonban az etikai rovatunk fiktív példái kapcsán kialakult vita. A transzparencia jegyében, szívesen közlünk további – akár lapunk gyakorlatával kapcsolatban kételyt, megkérdőjelezést megfogalmazó – hozzászólásokat is. És mi mással is folytatódhatna lapunk, mint egy következő etikai példával, amely a több áttételen keresztül megvalósuló plágium kérdését vizsgálja – részben nemzetközi tapasztalatok fényében.

Harmatta János levele a szerkesztőhöz a Tündérhegyi pszichoterápiás osztályhoz kapcsolódik, a Szilassy úti épület értékesítéséről szóló sajtóhír hatására született.

Az előző számunkban meghirdetett Görbe tükör pályázatra eddig két írás érkezett szerkesztőségünkhöz. A műveket anonim formában értékelték szerkesztőségünk tagjai. Bár a megítéléseinkben jelentős különbségek adódtak, a mostani szám felelős szerkesztői úgy érezték, hogy Szél Dávid és Túry Ferenc írásai egymást kiegészítve érdekes, szórakoztató olvasmányt jelenthetnek, így azokat változatlan formában közöljük.

Elindítunk egy újabb pályázatot Kérdezz – Felelnek? címmel.

Folyóiratunk több, mint 10 éve vállalta fel, hogy évről évre – a pszichoterápiás és tanácsadói módszereket összekapcsoló – konferenciát szervez, pár éve szakegyesületi összekötők együttműködésével. Olvasóink tájékozódhatnak a 2018. májusi konferenciánk szervezésének jelen állásáról. Emellett jelent meg tavaly repertoárunkban az ankét, ahol szűkebb körben egy módszertani kérdést járunk körül a szakegyesületek képviselőinek részvételével. Második találkozónkon 2018 januárjában a távterápia kérdéseivel foglalkozunk, s ennek tanulságait széles körben megosztjuk majd lapunk hasábjain.

S végül, ahogy arra Olvasóink már számíthatnak, konferencia-beszámolók, könyvismertetések, szakmai programok, szakkönyv- és folyóiratlisták zárják lapszámunkat.

Hasznos és inspiráló időtöltést, kellemes olvasást kívánunk!

Kiss Tibor Cece, Tiringer István

 

Absztraktok

Módszertani tanulmány

Hárdi Lilla, Barna Mária 

Menekülés a „paradicsomba”?

Pszichoterápia menekültekkel

A szerzők a több mint 20 éves szakmai tapasztalattal rendelkező Cordelia Alapítvány terapeutái, amely egyedüliként végzi Magyarországon a menekültek pszichoterápiás, illetve pszichiátriai ellátását, és elsődleges célja a súlyos traumán, kínzáson átesett túlélők rehabilitációja. Cikkünkben megvilágítjuk a traumatizáció legfontosabb és a menekültekre nézve kiemelendő vagy különleges sajátosságait. Megpróbáljuk a terápiás munka színgazdagságát is ábrázolni, az egyéni terápiás irányzatoktól a csoportterápiákon át a nonverbális módszerekig, különös tekintettel a művészetterápia nyújtotta lehetőségekre és a sokak által szkeptikusan megítélt, tolmács közvetítésével zajló terápiák érdekességeire. Tanulmányunk mindezeken keresztül azonban azt is meg kívánja mutatni, hogy a multikulturális közegben végezhető terápiás munka nemcsak érdekességekben, de természetesen nehézségekben is bővelkedik. Nagyfokú hajlékonyság szükséges, hogy a klinikumban elsajátított módszereket többféle kulturális közegben, változó jogi és szociális környezetben, néha a páciens és a terapeuta számára egyaránt bizonytalan körülmények között alkalmazzuk.

Kulcsszavak: menekült – trauma – bántalmazás – tolmács – terápiás módszerek

 

 

 

Elméleti tanulmány

Bojti István

Böszörményi-Nagy Iván ötödik kapcsolati dimenziója a terápiában

Böszörményi-Nagy Iván az emberi kapcsolatokra vonatkozó dimenzionális modelljének ötödik tagja, az ontikus dimenzió szerint a szelf létezésének feltétele a Másikkal való kapcsolat, mint ahogyan az alak létezése is feltételezi a hátteret. Ennek értelmében a személyiség integritásához szükséges a másik személy jelenléte. Ez az ontikus szükséglet a viselkedés független motivációja, a kapcsolatok elemzésének egyik önálló dimenziója. Az ontikus dimenziót a dialektikus személyiségelmélet képezi le, miszerint a személyiség a szelf (tézis) és a Másik (antitézis) szintézise. A szelf és a Másik közötti interakció általános jellemzője, hogy az egyik fél kezdeményezi az interakciót, ő van alanyi pozícióban, és a másik félre irányul, aki tárgyi pozícióban van. Böszörményi-Nagy Iván az interakciók hat típusát különíti el a szelf és a Másik viszonya, valamint a jellemzően elfoglalt alanyi vagy tárgyi pozíció szerint. A közlemény az elméleti háttér gyakorlati alkalmazását terápiás esetrészletekkel illusztrálja. Két esetrészletben, ahol egy generációk közötti konfliktusról, illetve egy szorongó kliensről van szó, a dominálóan alanyi vagy tárgyi pozíció koncepciójának klinikai alkalmazását mutatja be, melyet egy algoritmusban is összefoglal. A harmadik, egy tárgyvesztéses kliens esetében az ontikus dimenzió és a kapcsolati típusok integrálása révén értelmezi a terápiás helyzetet. A szerző megállapítja, hogy a tárgyalt elméleteknek fontos helye lehet a pszichoterápiás gyakorlatban.

Kulcsszavak: ontikus, ötödik dimenzió – kapcsolati típusok – dialektikus személyiségmodell – kapcsolati etika

 

 

 

Esettanulmány

Valkó Lili

Egy terápiás kapcsolat kezdete

Evelin megérkezése a Thalassa Ház terápiás közösségébe

Az esettanulmány a 17 éves Evelin kilenc hónapig tartó pszichoterápiája első, 2,5-3 hónapig tartó időszakát ismerteti. Célom annak bemutatása, hogy a Thalassa Ház terápiás közösségében a különböző színterek integrálása jelenti a kezelés lényegének egyik lehetséges olvasatát. A terápiás közösség jellemzőinek, működésének, pszichoterápiás programjának rövid ismertetése megalapozza a sokszínű terápiás történet megértését. Miután az olvasó rövid jellemzés alapján elképzelheti Evelint, átélheti az első hetek történéseit, s vázlatos képet kap a páciens élettörténetéről. Evelin próbaideje után hosszabb távon elköteleződik. Ekkor engedi meg magának, hogy nehézségeit a közösség terében lejátssza, önsértések formájában megjelenik öndestruktivitása. A kezelés megszakításának kísérlete jelenti az első fordulópontot. A tanulmányban különböző színtereknek nevezem a terápiás közösség mátrixán belül markáns határokkal különválasztható struktúrákat. Ezek közül először azt tárgyalom, hogy a közösségben hogyan volt jelen Evelin, majd hogy a teamben hogyan dolgoztunk a megbeszéléseken, személyzeti csoportokon a belénk vetített szelf- és tárgyrészek integrációján, hogy a különböző szerepű segítők hogyan váltak fontossá Evelinnek. Végül abból is ízelítőt nyújtok, hogy ezek a folyamatok hogyan tükröződtek a pszichoterápiás csoportok világában.

Kulcsszavak: terápiás közösség – színterek – serdülő – önsértés

 

 

Kincsesház

Klaniczay Sára

Megfigyeléstől a megfogalmazásig – Gondolatok a dadogás etiológiájához

Az elmúlt harminc év alatt nagyszámú dadogó gyermekkel folytattam egyéni, gyermekanalitikus pszichoterápiát. A dadogás kialakulására vonatkozó feltevésemet munkám során fogalmaztam meg.

Érdeklődésemet a téma iránt egy véletlen körülménynek köszönhetem: pszichológus pályám kezdetén négy súlyosan dadogó kisgyermekkel fordultak hozzám, szinte egyidőben. Ők voltak az első pácienseim, és gyógyulásuk után a kollégák folyamatosan küldtek újabb eseteket.

Tanulmányozni kezdtem a szakirodalmat. A dadogás etiológiája rendkívül változatos. Sok elmélet született, ezek egymásnak részben vagy egészben ellentmondanak, egységes irányzatokba foglalásuk is nehéz. Mindegyikben találtam igazságot, de nem fogadtam el végső konklúzióként, hogy „a dadogás multikauzális jelenség”, valamilyen egységes magyarázó elvet hiányoltam, úgy éreztem, hogy „egy láncszem hiányzik”.

Egy 3 éves kisfiú drámai viselkedése kapcsán a dadogás-probléma számomra összekapcsolódott a megkapaszkodás gondolatával. Ez arra ösztönzött, hogy Hermann Imre megkapaszkodási elmélete segítségével keressek magyarázatot a dadogás jelenségére.

Eseteim minőségi elemzése megerősítette azt a gondolatot, hogy a dadogás hátterében az anya-gyermek kapcsolat zavara, az anyában való megkapaszkodás frusztrációja feltételezhető.

Mivel a dadogás leggyakrabban a 3 éves kor körül, 2 és 4 év között kezdődik, vizsgálni kezdtem ezt az életszakaszt, az ösztönfejlődés és az Én-fejlődés dinamikáját. Úgy találtam, hogy ez az életkori periódus kritikus korszak a dadogás kialakulása szempontjából.

Egyre inkább természetesnek tűnt számomra, hogy a megkapaszkodás problémája 3 éves kor körül dadogáshoz vezethet, de egyéb okok is voltak, és így nem tudtam ezt az összefüggést megnyugtatóan elhelyezni ismereteim között. Vajon a frusztrált megkapaszkodás egy multikauzális jelenség „egyik oka” lenne?

Évek teltek el, míg rájöttem, hogy a közvetlen ok-okozati összefüggések kutatása nem a megfelelő út, tágabb térbe helyezve, nagyobb távolságból rálátva lehet csak a jelenséget értelmezni. Így jutottam el a „specifikus alaphelyzet” fogalmához. Ennek segítségével a dadogás etiológiájára vonatkozó feltevésemet az alábbi módon fogalmaztam meg.

Az anyában való megkapaszkodás frusztrációja a 3 éves kor körüli életszakaszban olyan alaphelyzetet teremt a gyermek számára, amely hajlamosít a dadogásra. A kiváltó okok sokfélék lehetnek.

 

 

 

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

25. évfolyam, 1. szám, 2016. február

Tartalom

A szerkesztő előszava

Valkó Lili, Takácsy Márta

TANULMÁNYOK

Módszertani tanulmány

John S. Kafka: Chestnut Lodge és a pszichózis pszichoanalitikus megközelítése. Fordította: Valkó Lili

Elméleti tanulmány

Szanyi Gitta Nikoletta, Szemán-Nagy Anita: A szadomazochisztikus impulzusok és szexualitás pszichoterápiás megközelítése

Műhely tanulmány

Hódi Ágnes, Merényi Márta: Összjátékok – összjátszmák

Hozzászólás

Tornyossy Mária: Hozzászólás Bokor László: „Laiosz és Iokaszté párterápiában” című tanulmányához

Bokor László: Válasz Tornyossy Mária hozzászólására

MŰHELY

„Így dolgozunk mi”

Lovas Zsuzsa: Akikkel sosem találkozunk a rendelőnkben

Vad Gyöngyi: Hozzászólás Lovas Zsuzsa írásához

Bokor László: Hozzászólás Lovas Zsuzsa írásához

Körkérdés – a vidéki pszichiátriai gondozók helyzetéről

Műhelybeszélgetés – Magyar Szupervizorok és Szupervizor Coachok Társasága

Pályázat – Kényszermegoldásokból kincsek: Mit hozhatunk ki a körülmények okozta nehézségekből? – Szebeni Viola

Egyesületi sarok – Magyar Pszichoanalitikus Egyesület

SZAKMAI KÖZÉLET

Interjú

Az MPT pszichoterápiás szekciójának indulása – Szőnyi Gábor interjúja Paneth Gáborral

Viták, hozzászólások

Vita: A hit szerepe: segítség vagy gát a terápiában, a tanácsadásban? – Kézdy Anikó ♦ Horgász Csaba ♦ Szőke Katalin

Vitaindító: A test – hol használjuk (hol nem) terápiában? – Merényi Márta

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 15. – Bugán Antal ♦ Csonka Judit ♦ Pálfy Réka

Levél a Szerkesztőhöz – Árkovits Amaryl

Beszámolók

Konferenciák – Biró Gergely, Porkoláb Márta ♦ Kádár Katalin ♦ Lőrik Dóra ♦ Szautner Erika, Deák Zsolt ♦ Vermes Katalin

Könyvismertetések – Berger Noémi ♦ Pásztor László ♦ Takácsy Márta ♦ Tiringer István

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

25. évfolyam, 2. szám, 2016. május

Tartalom

A szerkesztő előszava

Szőnyi Gábor, Tiringer István

TANULMÁNYOK

Módszertani tanulmány

Kiss Tibor Cece, Valkó Lili: Aréna – egy új módszer a Pszichoterápiás Hétvég lezárására

Áttekintő tanulmány

Utsch, Michael, Frick SJ, Eckhard: Vallásosság és spiritualitás a pszichoterápiában

Elméleti tanulmány

Hargitai Rita: A szuggesztív kommunikáció jelentősége a kritikus állapotú betegeknél a kohuti szelfpszichológia tükrében

A gyakorlat kérdései

Györffy Ágnes, Oláh László: A fegyveres testületben végzett pszichoterápia, az ott megjelenő pszichés zavarok

MŰHELY

Műhelybeszélgetés – Magyar Individuálpszichológiai Egyesület vezetőségével – Berger Noémi, Szőnyi Gábor

Görbe tükör

Hogyan alkossunk új módszert? Tanácsok kezdőknek és haladóknak – Szőnyi Gábor

Pályázat

Láttam, hallottam, olvastam… Kulturális élmények és a pszichoterápia

SZAKMAI KÖZÉLET

Viták, hozzászólások

Vita: A hit szerepe: segítség vagy gát a terápiában, a tanácsadásban? – Balogh Klára ♦ Fenyves Tamás ♦ Lőrik Dóra ♦ Ormay Tom

Vita: A test – hol használjuk (hol nem) terápiában? – Csúsz Klára ♦ Harrach Andor ♦ K. Szilágyi Adrienn ♦ Szemerey Márton

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 16. – Kovács József ♦ Tornyossy Mária♦ Urbán Éva ♦ Varga Gábor

In memoriam

Szilárd János (1928-2015) emlékezete és a pszichoterápia

Beszámolók

Konferenciák – Berger Noémi ♦ Sarkadi Borbála, Szőnyi Gábor ♦ Valkó Lili

Operalevél – Páll Orsolya

Könyvismertetések – Balikó Eszter ♦ Kerekes Zsuzsanna ♦ Kovács Magdolna ♦ Márton András

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

25. évfolyam, 3. szám, 2016. augusztus

Tartalom

A szerkesztő előszava

Berger Noémi, Bokor László, Kiss Tibor Cece

TANULMÁNYOK

Elméleti tanulmány

Salz Gabriella, Szili Katalin: Lebegés mint módszer – „Testet öltött létmód” a trauma túlélésére

Kutatási tanulmány

Török Gábor Pál, Marlok Zsuzsa, Martos Tamás: Lehetséges-e az önszupervízió? Az önszupervízió módszerének és segítők körében végzett hatékonyságvizsgálatának bemutatása

Kutatási tanulmány

Kiss Márta: Pszichiátriai felhasználók betegség- és felépülési narratívuma

MŰHELY

Így dolgozunk mi

Árkovits Amaryl: Kinga esete

Krékits József: Hozzászólás Árkovits Amaryl Kinga esete című írásához

Mondok Árpád: Hozzászólás Árkovits Amaryl Kinga esete című írásához

Szautner Erika: Hozzászólás Árkovits Amaryl Kinga esete című írásához

Pályázat – Láttam, hallottam, olvastam… Kulturális élmények és pszichoterápia – Mogyorósy-Révész Zsuzsanna ♦ Nagy Mária Magdaléna

Műhelybeszélgetés – a Magyar Daseinanalitikai Egyesület vezetőségével

Görbe tükör

Milák Piroska, Soós István: Egy jó terapeuta pontosan kezdi és fejezi be az ülést – A psychocheson paradigma

Felmérés

Pál Krisztina, Szőnyi Gábor: Kik vesznek részt, mit várnak tőle és milyennek találják

a Pszichoterápia folyóirat 12. konferenciáját?

SZAKMAI KÖZÉLET

Viták, hozzászólások

Vita: A hit szerepe: segítség vagy gát a terápiában, a tanácsadásban? – Mondok Árpád

Unger Klára ♦ Tiringer Aranka

Vita: A test – hol használjuk (hol nem) a terápiában? – Erdélyi Ildikó ♦ Incze Adrienne

Perfalvi-Zobor Tünde

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 17. – Bimbó Melinda ♦ Cserey Miklós

Tóth Judit, Mondok Árpád

In memoriam C. Molnár Emma – Ormay István

Beszámolók

Konferenciák – Herneczki Márton ♦ Kálmán Júlia ♦ Kappéter István

Könyvismertetések – Bene Zsuzsanna ♦ Harkányi Adrienne ♦ Kiss Tibor Cece ♦ Kovács Györgyi

Tiringer István

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

25. évfolyam, 4. szám, 2016. november

Tartalom
A szerkesztő előszava
Albert-Lőrincz Enikő, Kiss Tibor Cece, Pál Krisztina

TANULMÁNYOK
Elméleti tanulmány
Jáki Zsuzsanna, Tomcsányi Teodóra, Ittzés András: Spiritualitás, vallás és pszichoterapeuta képzés: mit, miért, hogyan?
Módszertani tanulmány
Renée Potgieter Marks: Disszociál vagy nem disszociál – A disszociatív jellemzők komplexitásának feltárása gyermekeknél és serdülőknél. Fordította: Kuritárné Szabó Ildikó
Elméleti tanulmány
Bokor Petra, Frecska Ede: Az ayahuasca lélektani hatása és pszichoterápiás alkalmazhatósága
Elméleti tanulmány
Schmelowszky Ágoston: Neuropszichoanalízis: érvek és ellenérvek

MŰHELY
Műhelybeszélgetés –Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület
Egyesületi sarok – Magyar Individuálpszichológiai Egyesület – Kárpáti Gyöngyvér, Benczéné Tímár Irén
Pályázat
Láttam, hallottam, olvastam… Kulturális élmények és a pszichoterápia – Szebeni Viola ♦ Szőke Katalin
Műhelybeszélgetés a Pszichoterápia szerkesztőségével – Megemlékezés a lap 25. évfolyamáról

SZAKMAI KÖZÉLET
Viták, hozzászólások
Vita: A test – hol használjuk (hol nem) terápiában? – Kökény Veronika ♦ Kövesdi Andrea ♦ Varga Izabella
Hozzászólás
Szőnyi Gábor: Meddig érdemes tágítani a szakmai fogalmakat? Hozzászólás Török Gábor Pál, Marlok Zsuzsa, Martos Tamás: „Lehetséges-e az önszupervízió? Az önszupervízió módszerének és segítők körében végzett hatékonyságvizsgálatának bemutatása” című cikkhez
A terápiás gyakorlat etikai kérdései 18. – Kozma-Vízkeleti Dániel ♦ Kónya Ilona ♦ Mészáros Judit
Beszámolók
Konferenciák – Lőrik Dóra ♦ Sümeg Szilvia ♦ Valkó Lili ♦ Valkó Lili
Könyvismertetések – Eszik János ♦ Hansjürgens Anna Mária ♦ Herold Róbert ♦ Kárpáti Tamás ♦ Kerekes Zsuzsanna ♦ Szőnyi Gábor ♦ Takácsy Márta
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények

Absztraktok

Elméleti tanulmány

Jáki Zsuzsanna, Tomcsányi Teodóra, Ittzés András:

Spiritualitás, vallás és pszichoterapeuta képzés: mit, miért, hogyan?

Tanulmányunkban a spiritualitás, illetve a vallási ismeretek pszichoterapeuta képzésbe integrálását járjuk körül. Az elméleti ismeretek, az önismeret és a szupervízió terén is bemutatunk nemzetközi kezdeményezéseket, kutatási eredményeket és a hazai hivatalos pszichoterapeuta képzésre vonatkozó információkat, előzményeket, valamint a továbblépés lehetőségeit. A vallás és spiritualitás iránti szakmai érdeklődés felfelé ível az 1960-as s még teljesebben az 1980-as évek óta. A pszichoterápia területén számos irányzat született mind az implicit, mind az explicit integráció megközelítésmódjában. Ennek ellenére kevés a képzésre vonatkozó irodalom, s azok a képzések is inkább úttörőnek számítanak, amelyek során szóba kerülnek a spiritualitásra, vallásra vonatkozó kérdések a pszichoterápia témakörében. Ez figyelemre méltó annak tükrében, hogy friss amerikai és német kutatások szerint is sok pszichoterapeuta igényelné, hogy a képzés része legyen ezen ismeretek, készségek megszerzése. Mindez érthető annak összefüggésében, hogy a spiritualitás Piedmont szerint önálló személyiségdimenzióként leírható, egyetemes emberi jellemző. Kutatási adatok azt is megerősítik, hogy a pácienseknek szintén igénye, hogy a terapeuta rendelkezzen olyan ismeretekkel, melyek segítik a tájékozódást ebben a kérdéskörben. A képzéssel kapcsolatban fontos az elsajátítandó kompetenciák meghatározása, ezzel kapcsolatban kutatásokra, megvalósult gyakorlatra hivatkozunk, mint lehetséges viszonyítási pontokra.

Kulcsszavak: pszichoterapeuta képzés – spiritualitás – vallás

Módszertani tanulmány

Renée Potgieter Marks:

Disszociál vagy nem disszociál – A disszociatív jellemzők komplexitásának feltárása gyermekeknél és serdülőknél.

A cikk a súlyos, korai traumatizációból származó gyermekkori komplex disszociatív zavarok sajátosságaira, valamint felismerésük és kezelésük nehézségeire hívja fel a figyelmet. Bár a szakirodalomban jól ismertek a gyermekkori disszociatív kórképek főbb jelei és tünetei (amnézia, különösen ha nincs különösebb értelme és haszna; hallucinátoros élmények; képzeletbeli barátok; gyors, mély regressziók és más megmagyarázhatatlannak tűnő állapotváltások az egyes disszociatív énállapotok között, transz-szerű állapotok, inkonzisztens teljesítmény), de a gyakorlatban a disszociatív zavarok felismerését számos tényező nehezíti: többek között a poliszimptomatikus tünettan, az intrúziók és az elkerülés dialektikája, az életkori sajátosságok, a traumatikus emlékek verbalizációjára való képtelenség. Ha a klinikusok nem eléggé tájékozottak ezen zavarokkal kapcsolatban, akkor nem ismerik fel a disszociációt. Helytelen diagnózisok születhetnek, például viselkedészavar, ha a személyiség egyes részeihez tartozó problémaviselkedéseket tekintik fődiagnózisnak; vagy a disszociatív amnéziát patológiás hazugságnak minősíthetik.
Az írás röviden összefoglalja az állapotfelmérés kívánalmait (komprehenzív, a gyermek minden életterének fontos felnőttjeit megszólaltató, direkt rákérdezést tartalmazó, projektív technikákkal, kérdőívekkel kiegészített vizsgálat). Megdöbbentő esetrészletekbe ágyazva bemutatja a disszociatív énrészek feltárására és kezelésére irányuló speciális technikákat. Ezek a technikák egy hosszú, a kötődési kapcsolat átdolgozását, valamint traumatikus emlékek feltárását és integrálását is magába foglaló terápiás folyamatban segíthetik a disszociatív gyermekek gyógyulását.

Kulcsszavak: korai traumatizáció – állapotfelmérés – disszociáció felismerése, kezelése

Elméleti tanulmány

Bokor Petra, Frecska Ede:

Az ayahuasca lélektani hatása és pszichoterápiás alkalmazhatósága

A tradicionálisan az amazonasi sámáni szertartások során használt ayahuasca az elmúlt évtizedek során egyre növekvő tudományos érdeklődésre tett szert. Laikus anekdoták tömegei számolnak be kisebb-nagyobb terápiás hatásokról, a tudományos kutatások azonban még gyerekcipőben járnak. Az ayahuasca trauma-oldó hatását neurológiai vizsgálatok is alátámasztják, így esetleges pszichoterápiás hatása azokban a kórképekben tűnik legígéretesebbnek, melyek traumára épülnek. Lélektani hatását a növényi főzet egy 4-5 órán át tartó erős tudatmódosulással járó, intenzív vizuális és érzelmi töltetű élmény során fejti ki. Bár az ayahuasca lélektani hatásmechanizmusa sok hasonlóságot mutat más pszichedelikus szerekével, ugyanakkor képi világa, erős szomatikus hatása, sajátos dekondicionálás-reintegrációs ciklusai, valamint az élmény során az ayahuasca intelligens entitásként való érzékelése jellegzetessé teszi a szer hatását. A tradicionális sámáni használat az érzékelés, annak értelmezése és szóhasználata tekintetében is nagyon különbözik a nyugati tudományos terminológiától, ami a pontos hatásmechanizmus megértését nehezíti. Az eddigi kutatási eredmények alapján körültekintő kiválasztás, felkészülés és biztonságos használat mellett az ayahuascának nincsen egészségkárosító hatása. Ugyanakkor a lehetséges terápiás hatás kiaknázásához elengedhetetlenül szükséges az élmények utómunkában történő, tudatos és szisztematikus integrációja, ami az ezt támogató kulturális, szociális és kozmológiai kontextus hiányából fakadóan nem egyértelmű folyamat.

Kulcsszavak: ayahuasca – sámánizmus – terápiás hatás – depresszió – PTSD – addikció

Elméleti tanulmány

Schmelowszky Ágoston:

Neuropszichoanalízis: érvek és ellenérvek

A neuropszichoanalízis egyre nagyobb jelentőségre szert tevő, és ennek megfelelően egyre jobban vitatott megközelítés a pszichoanalízis és tágabban a pszichodinamikus pszichoterápia szakmai világában. Képviselői azzal érvelnek, hogy elméletileg, gyakorlati szempontból és szakmapolitikailag egyaránt központi kérdés, hogy az idegtudomány eredményeit a pszichoanalízis integrálja, és ebben a munkában a neuropszichoanalízis központi, közvetítő funkciót lát el. Ellenzői óva intenek ettől az integrációs tevékenységtől, magát a neuropszichoanalízis mondanivalóját érdektelennek, szakmapolitikai megnyilvánulásait pedig veszedelmesnek tartják a pszichoanalízisre nézve. Tekintve, hogy a pro és kontra érvek az ember pszichológiai működésének megközelítési lehetőségeiről (a biológiai és pszichológiai megközelítésről) általánosságban is szólnak, a vita a pszichoterápiás és tanácsadó munkát végző közösség szélesebb köreinek érdeklődésére is számot tarthat. Írásomban egy rövid történeti felvezetés után összefoglalom a neuropszichoanalízis fontosabb téziseit, majd leginkább az International Journal of Psychoanalysis 2015-ös számában napvilágot látott vitaanyagokra támaszkodva bemutatom a neuropszichoanalízis mellett és ellen felsorakoztatott érveket. A cikket saját álláspontom megfogalmazásával zárom.

Kulcsszavak: neuropszichoanalízis – idegtudomány – Mark Solms

A szerkesztő előszava

Szőnyi Gábor, Takácsy Márta

 

TANULMÁNYOK

Kutatási tanulmány

Waltraud Nagell, Lucia Steinmetzer, Ute Fissabre, Jan Spilski: A szupervízió kapcsolati élménye és hatása a pszichoanalitikus kandidátusok identitásának alakulására Fordította: Takácsy Márta

A gyakorlat kérdései

Kovács Dóra, Rózsa Ildikó: Mentalizáció és empátiás visszatükrözés. Különbségek és hasonlóságok a mentalizáció alapú és a személyközpontú pszichoterápiás technikák között

Esszétanulmány

Szőnyi Gábor: Létrejöhet-e egységes pszichoterapeuta képzés? Gondolatok a pszichoterápiák közelíthetőségéről II.

 

MŰHELY

Műhelybeszélgetés – Magyar Viselkedéstanulmányi és Kognitív Terápiás Egyesület (VIKOTE) ¨ Magyar Gestalt Egyesület (MAG)

Első esetem… – Brockhauser Ildikó ¨ Simon Sarolta

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Viták, hozzászólások

Vita: Tegeződjünk vagy magázódjunk? Avagy hogyan szóljunk egymáshoz a terápiás és tanácsadói helyzetben? – Veress Albert¨ Költő András ¨ Vargay Adrienn ¨ Kiss Anna ¨ Székelyhidi Judith

Hírek

Beszámolók

Konferenciák – Droppa Szilvia¨ Makai Gábor ¨ Simon Sarolta, Veres Júlia ¨ Tiringer István ¨ Valkó Lili

Könyvismertetések – Birkás Béla ¨ Kerekes Zsuzsanna ¨ Tiringer István

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

A szerkesztő előszava

Albert-Lőrincz Enikő, Bokor László

 

TANULMÁNYOK

Esettanulmány

Felházi Anett: Hitelesség a terápiás kapcsolatban. Az áttétel-fókusz használata súlyos szelf-deficittel küzdő (borderline személyiségszerveződésű) páciens analitikus terápiájában

Elméleti tanulmány

Tóth Zoltán: Nagy apának nagy az árnyéka. Az apa archetípusai

 

MŰHELY

Esszé
Oravecz Róbert, Miran Možina: A szlovén pszichoterápia múltja és konfliktusokkal teli jelene
Műhelybemutatkozás
Uzonyi Adél, Deli Éva, Gyollai Ágoston, Halmai Tamás, Lehoczki Ágnes, Lukács-Miszler Katalin, Magyar Eszter, Magyar Judit, Székely Mária: „Kényszergyógykezelők” – Terápiás lehetőségek egy tekintélyelvű szervezetben
Műhelybeszélgetés – Magyar Hipnózis Egyesület
Első esetem pályázat – Imre Gabriella | Pap Ágota

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Interjú – Carl R. Rogers és az indeterminált emberkép. Kiss Hajnal interjúja Tringer László professor emeritus-szal
Viták, hozzászólások
Vita: Tegeződjünk vagy magázódjunk? Avagy hogyan szóljunk egymáshoz a terápiás és tanácsadói helyzetben? – Kökény Veronika | Vörös Viktor | Kiss Tibor Cece | Matuszka Balázs
A terápiás gyakorlat etikai kérdései 12. – Balázs Adrienn | Kökény Veronika | Kuritárné Szabó Ildikó

 

Hírek, információk
Beszámolók
Konferenciák – Beszterci Felícia | Kovács Petra | Roszik Linda | Valkó Lili | Valkó Lili | Zábrádi Mariann
Könyvismertetések – Erdélyi Ildikó | Erős Ila | Kerekes Zsuzsanna | V. Komlósi Annamária
Szakkönyv- és folyóiratlista
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények

A szerkesztő előszava

Valkó Lili, Szőnyi Gábor

 

TANULMÁNYOK

Esettanulmány

Elméleti tanulmány
Varga É. Júlia, Tényi Tamás: Almodóvar filmjeinek alkotás-lélektani és befogadás-lélektani megközelítése
Módszertani tanulmány
Stephan Doering: Áttétel fókuszú pszichoterápia. Fordította: Csáky-Pallavicini Krisztina
A gyakorlat kérdései
Majoros Andrea: Végtelen történet? Egy gyermek-pszichodráma eset továbbgondolása

 

MŰHELY

Esszé
Ormay István: A tradicionális taiji quan egy pszichoterapeuta szemszögéből
Műhelybeszélgetés – Magyar Pszichodráma Egyesület
Műhelybeszámoló
Csáky-Pallavicini Krisztina, Milák Piroska: A TFP műhelyről
Egyesületi sarok
Magyar Hipnózis Egyesület – K. Szilágyi Adrienn
Pályázat
Kudarcainkból tanulunk – Andó Ildikó | Kavetzky Péter

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Felmérés
Kiss Tibor Cece: Beszámoló a Pszichoterápia 11. konferenciájának visszajelzéseiről
Viták, hozzászólások
Vita: Tegeződjünk vagy magázódjunk? Avagy hogyan szóljunk egymáshoz a terápiás és tanácsadói helyzetben? – Berger Noémi | Valkó Lili
Vita: A hit szerepe: segítség vagy gát a terápiában, a tanácsadásban? – Tiringer Aranka
A terápiás gyakorlat etikai kérdései 13. – Bokor László | Erdélyi Ildikó | Fischer Dóra
Hozzászólás: Hozzászólás Szőnyi Gábor: Létrejöhet-e egységes pszichoterapeuta képzés című tanulmányához – Rigó Adrien
Hírek
Ajkay Klára kitűntetése
In memoriam – Gádorné Donáth Blanka; Raffai Jenő
A Pszichoterápiás Tanács Szövetség közgyűlése – Bagotai Tamás
A Pszichoterápia folyóirat művészeti pályázata
Beszámolók
Konferenciák – Berger Noémi | Kácsándi Elvira, Kuritárné Szabó Ildikó | Berger Noémi, Takácsy Márta | Kőpájer Gabriella | Molnár Judit, Kuritárné Szabó Ildikó | Pál Krisztina | Szőnyi Gábor
Könyvismertetések – Kerekes Zsuzsanna | Rozgonyi Róbert | Tiringer István | Trixler Dániel | Ványi Dániel
Folyóirat-ismertetés – Szőnyi Gábor
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

24. évfolyam, 4. szám, 2015. november

Tartalom

A szerkesztő előszava

Kiss Tibor Cece

TANULMÁNYOK

Elméleti tanulmány

Krékits József: Oidipusz létbeteljesítése

Elméleti tanulmány

Bokor László:Laiosz és Iokaszté párterápiában

Hozzászólás

Krékits József: Reflexiók Bokor László: Laiosz és Iokaszté párterápiában című tanulmányára

Elméleti tanulmány

Stiblár Erika: Népmeséink lélektani hatásai – meseterápia a lélekrendező mesemunka optikájából

A gyakorlat kérdései

Kalóczkai Andrea: A „kincskereső” meseterápiás módszer bemutatása – archaikus tudás: híd világaink között

MŰHELY

Könyvszimpózium

A pszichoterápia tankönyve, 3. kiadás – Császár Noémi♦ Kertész Katinka ♦Terenyi Zoltán

Konferenciaszervező műhely

„Idő van” – a Pszichoterápia folyóirat 12. konferenciája, 2016. május 6-7.

Pályázati felhívás

Kényszermegoldásokból kincsek: Mit hozhatunk ki a körülmények okozta nehézségekből?

SZAKMAI KÖZÉLET

Viták, hozzászólások

Vita: A hit szerepe: segítség vagy gát a terápiában, a tanácsadásban? –Illyés Magda♦Csőzik Rita♦Minimair Márta♦ Süle Ferenc♦ Zaláné Csatári Ildikó♦ Perczel Forintos Dóra ♦ Elekes Szende

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 14. – Danics Zoltán ♦Eörsi Dániel

Beszámolók

Konferenciák – Berger Noémi♦Szőke Katalin♦ Szőnyi Gábor ♦ Takácsy Márta

Színházlevél – Pál Krisztina

Könyvismertetések – Árkovits Amaryl♦Fóris Nóra ♦Kerekes Zsuzsanna ♦Nagy Alexandra ♦Varga É. Júlia

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények– Megújulnak a műfajok

A szerkesztő előszava

Albert-Lőrincz Enikő

 

TANULMÁNYOK

Áttekintő tanulmány

Pohárnok Melinda: A szülő–gyerek dialógusok szerepe a szelf-fejlődésben: A narratív ko-konstrukcióval kapcsolatos kutatások és klinikai vonatkozásaik

Elméleti tanulmány

Csomortáni Domokos Zoltán: Ártalmas gondoskodás – a pszichológiai túlvédés pszichoanalitikus kiindulású elméletei

Kincsesház

Szőnyi Gábor: Csoportvezetői tevékenység Magyarországon 1984. A Magyar Pszichológiai Társaság felmérése (zárótanulmány), Budapest, 1985. I.

Kutatási tanulmány

Colette Chiland, Anne-Marie Clouet, Michèle Guinot, Bernard Golse, Pierre Jouannet, Patrick Revidi: „Újnemű” apák és gyermekeik I. Fordította: Sebes Anna

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Viták, hozzászólások

Vita a gyermekekkel végzett pszichoterápiáról – Adrigán Erzsébet, Campos J. Anna, Ledniczki Ildikó, Rajnik Mária  Horgász Csaba  Takácsy Márta

Álláspont – szakmai vezetők a pszichoterápiás ellátásról: Sümegi András, Kárpáti Róbert  Bugán Antal, Kállai Klára

Hírek

Beszámolók

Konferenciák – Eörsi Dániel  Sinkó Dóra

Nagycsoport levél – Linzenbold Ildikó

Könyvismertetés – Hódi Ágnes  Kiss Tibor Cece  Tiringer István

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

A szerkesztő előszava

Szőnyi Gábor

TANULMÁNYOK

A gyakorlat kérdései

Adrigán Erzsébet, Békési Beáta, Campos J. Anna, Hódi Ágnes, Rajnik Mária: Küszöbperspektíva I. – II.

Áttekintő tanulmány

Kovács Zsuzsa, Szabó Csaba: Onkopszichológia a XXI. század elején – új kihívások előtt

Kincsesház

Szőnyi Gábor: Csoportvezetői tevékenység Magyarországon 1984. A Magyar Pszichológiai Társaság felmérése (zárótanulmány), Budapest, 1985. II.

Kutatási tanulmány

Colette Chiland, Anne-Marie Clouet, Michèle Guinot, Bernard Golse, Pierre Jouannet, Patrick Revidi: „Újnemű” apák és gyermekeik. II. Fordította: Sebes Anna

Módszertani tanulmány

Bedő Ilona, Papp Tímea: Fent és lent, fényben és sötétben. A fizikai környezet és a dinamikus szenzoros integrációs terápia kapcsolata

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Viták, hozzászólások

Vita: Tegeződjünk vagy magázódjunk? Avagy hogyan szóljunk egymáshoz a terápiás és tanácsadói helyzetben? – Berger Noémi  Justin Móni

Álláspont – szakmai vezetők a pszichoterápiás ellátásról II. – Németh Attila  Urbán Éva

Hírek

In memoriam Csirszka János – Szombathelyi Éva

Beszámolók

Konferenciák – Mihalik Árpád

Könyvismertetés – Osváth Péter

Gyöngyszemek – Bokor László

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

A szerkesztő előszava

 

 

A „szakmai közélet” 12 éve szerves része a Pszichoterápiának. Ugyan nincs éles határa annak, hogy mit sorolunk a szakmához – nagyjából azt a széles kört, ahol a pszichoterápiákra épülő munkamódnak, gondolkodásnak szerepe van – igyekszünk olyan kérdéseket bevonni viták, interjúk, beszámolók, levelek, állásfoglalások formájában, melyekről azt gondoljuk, hogy sokakat érintenek, érdekelnek, s melyek tanulmány formájában kevésbé tárgyalhatók. Igyekszünk kérdezni, közvetíteni, tájékoztatni – a vélemény formálása az olvasó privilégiuma.

 

Áprilisi számunkban a terjedelem a tanulmányok javára billen fel; a tárgyalt kérdések egy része azonban nyugodtan helyet kaphatna a „szakmai közélet”-ben is.

A szakma helyzetéről sokfélét gondolunk, nem függetlenül attól, hogy melyik részén helyezkedünk el. Folytatjuk a megkezdett sorozatot, melyben állami, kormányzati szerveknél felelős funkcióban lévő kollegákat kérdezzük, hogyan látják a pszichoterápia helyzetét, mit tartanak jónak, mit változtatandónak, örömmel véve a sarkos, világos, vitára ingerlő állásfoglalást. Németh Attila és Urbán Éva hozzászólása megfelel ezeknek a kívánalmaknak; gyakorló és leendő, képző és képzendő terapeutának, tanácsadónak egyaránt érdemes elgondolkoznia rajta.

A vita a tegeződésről és magázódásról békés vizekre visz, hétköznapi technikai kérdést tárgyal – ami a terápiás-tanácsadói kapcsolatban azért megizzaszthatja a szakembert, a kultúra vonatkozó változása élezheti a generációs ellentéteket.

Új rovatunk, a csipkelődéstől nem egészen mentes „gyöngyszemek” olyan görbe tükör kíván lenni, amibe senkinek sem árt időnként belepillantani, például saját honlapját, hirdetését mások szemével is elolvasni. A szándék jobbító, meg arra is ösztönöz, hogy ne vegyük magunkat a kelleténél komolyabban.

 

Amit érdemes komolyan venni, az például Adrigán Erzsébet, Békési Beáta, Campos J. Anna, Hódi Ágnes, Rajnik Mária közös tanulmánya az anya-csecsemő megfigyelésről. A pszichoterápiás kapcsolat elmélete és gyakorlata számára talán ez az irány hozta a legtöbbet az elmúlt évtizedekben, segítette leginkább az interperszonális (fejlődés)lélektan mélyebb megismerését, újragondolását. Ha lehetne, akkor az anya-csecsemő megfigyelést tenném elsősorban kötelezővé minden pszichológusnak, terapeutának, pszichiáternek, pszichológiát egyetemen oktatónak.

Gyerekekről szól Chiland és munkatársainak kutatási beszámolója is, aminek második részében mélyedhet el az olvasó. A gyerekek a longitudinális vizsgálat szerint jól vannak, jól fejlődnek, miközben olyan szülők nevelik őket, olyan családban („családban”) nőnek fel, ami kemény politikai-társadalmi megosztás tárgya a legtöbb országban, sok helyen kemény dilemma, értékrendi ütközés elé állítva a szakembereket is.

Szakmai – vagy inkább ellátási – határterületre kalauzol Kovács Zsuzsa és Szabó Csaba. Az onkopszichológiai ellátásról minden elmondható, csak az nem, hogy jelenlegi mértéke, szervezettsége, beépültsége a sokszakmás munkacsoportokba kielégítő. Fontos látni, mi van, mi működik, mi lehetne, s már a szakmai közéleti részbe tartozna a vita, a szakmai szervezetek és szereplők állásfoglalása, hogy mi kellene a társadalmilag elvárható működéshez. A témához kapcsolódik a tervezetten a júniusi számban a „kincsesház” rovatban megjelenő összefoglalás Herman Erzsébettől és Berlin Ivántól. Ők 1981-ben tekintették át a pszichoszomatika és a családterápia helyzetét – harminc év után se tudunk túl sokat hozzátenni, sajnos.

Szerzőként furcsa kommentálni a csoportvezetői tevékenységről 1984-ben készült, most újra megjelent kutatási összefoglalót. A történet része, hogy magam erről a munkáról már régen elfeledkeztem, Hidas György hagyatékából került elő egy példa (köszönet érte Hidas Gergelynek). Számomra érdekes benne, hogy annak idején 4 évvel a szervezett képzés (csoportpszichoterápiás szemináriumok) elindulása után egy nagy szakmai szervezet kíváncsi volt arra, hogy néz ki a csoportterapeuta képzés és gyakorlat, merre kellene továbblépni.

Egy felmérés a maga táblázataival elég száraz tud lenni, de elgondolkoztató, ha összehasonlítjuk, változott-e a szakmai kép, a szakmai helyzet az elmúlt 30 év alatt?

Végül üde színvolt Bedő Ilona és Papp Tímea módszertani tanulmánya. Azt mutatják be, hogyan tudják a körülmények – pince vagy emelet – meghatározni egy terápiás módszer jellegzetességét, s hogyan lehet a feltételekből adódó nehézségeket módszerfejlesztésbe szublimálni.

Jó olvasást kívánok.

Szőnyi Gábor

 

Tanulmányok kivonata

 

A gyakorlat kérdései

 

Küszöbperspektíva I-II.

A csecsemőmegfigyelés haszna a terápiás munkában

 

Adrigán Erzsébet, Békési Beáta, Campos J. Anna, Hódi Ágnes, Rajnik Mária

A csecsemőmegfigyelés elméleti és gyakorlati bemutatásával szeretnénk betekintést adni abba, hogyan segíti ez a módszer a megfigyelőt a terápiás készségek kialakításában, s a terapeutát a mindennapi terápiás munkában. A csecsemőmegfigyelés évtizedek óta számos országban része a pszichoterápiás és pszichoanalitikus képzésnek, kiegészítve ezzel a saját élmény, a szupervízió és az elméleti képzés komplex rendszerét. Izgalmas tapasztalat annak a sajátos pozíciónak a megteremtése, amelyben a megfigyelő belül érezheti magát egy megfigyelt családban, s ily módon, érzelmileg bevonódva, de mégis bizonyos távolságtartással – a „küszöbön” –, a megfigyelői pozíciót fenntartva lehet jelen.

A résztvevő megfigyelés, melynek módszerére épül a csecsemőmegfigyelés, egy nehezen körülírható beállítódás elsajátítását jelenti. A pszichoanalitikusok közül elsőként Sullivan fogalmazta meg, hogy az analitikus kapcsolatban szintén jelen van a résztvevő megfigyelői attitűd, amennyiben az analitikus, mint megfigyelő érzelmileg bevonódik, és interakcióba kerül a pácienssel, ugyanakkor képes arra, hogy magát a bevonódást egy külső perspektívából is szemlélje. A csecsemőmegfigyelés esetében a megfigyelőre hat, amit a családban tapasztal, közben folyamatosan monitorozza a saját érzéseit, egyben igyekszik nem kimozdulni megfigyelői pozíciójából. Nem kezdeményez interakciókat, nem vonódik be a család életébe, miközben jelenlétével kétségtelenül hatást gyakorol arra. a megfigyelőnek a kibontakozó lélektani térben is meg kell találnia a helyét.

 

Kulcsszavak: résztvevő megfigyelés – csecsemőmegfigyelés – terápiás készség – interszubjektivitás

 

Áttekintő tanulmány

 

Onkopszichológia a XXI. század elején – új kihívások előtt

 

Kovács Zsuzsa, Szabó Csaba

Az onkopszichológia az elmúlt három évtizedben jelentős utat járt be. Bizonyítást nyert a lelki tényezők, az egészségmagatartás, az életmód jelentősége az onkológiai betegségek kialakulásában és a gyógyulási folyamatban. Mind a klinikai tapasztalatok, mind a kutatások igazolják, hogy a lelki támogatás, a széles körű pszichoszociális ellátás csökkenti a betegek sérülékenységét, segíti a kórfolyamathoz való alkalmazkodást, a megküzdést, jelentős mértékben javítja az életminőséget. A betegek részéről megnyilvánuló erőteljes szükséglet és a kutatási eredmények ellenére az onkopszichológiai szakszolgáltatások alulreprezentáltak az onkológiai ellátásban. A XXI. század elején a rákgyógyítás komoly kihívás előtt áll – az epidemiológiai vizsgálatok szerint a daganatos betegségek száma az elkövetkező két évtizedben várhatóan megkétszereződik. Tanulmányunkban összefoglaljuk az onkopszichológia fejlődésének fontosabb állomásait, és bemutatjuk a nemzetközi szakirodalom alapján széles körben alkalmazott pszichoterápiás módszereket, a jelentősebb kutatási eredményeket, valamint a gyakorlati terápiás ajánlásokat.

 

Kulcsszavak: onkopszichológia –pszichoszociális intervenciók – spirituális növekedés – túlélés

 

Kincsesház

 

Csoportvezetői tevékenység Magyarországon 1984.

A Magyar Pszichológiai Társaság felmérése (zárótanulmány), Budapest, 1985.

2. rész

 

Szőnyi Gábor

1982-ben a Magyar Pszichológiai Társaság elérkezettnek látta az időt arra, hogy empirikus vizsgálatot kezdeményezzen az egyre gyorsabban terjedő csoportmódszerek szakmai hátterének tanulmányozása céljából. A kutatás érdekében, a Magyar Pszichológiai Társaság együttműködésre kérte fel a Magyar Pszichiátriai Társaság elnökségét valamint a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társaságát, bizottságot hozott létre, és annak három tagját (Hidas György, Komoly Judit, Szőnyi Gábor) megbízta a kutatás kivitelezésével. A zárótanulmányt Szőnyi Gábor elkészítette, de a helyzetkép nem került közlésre.

A tanulmányt három évtized távlatából is jelentősnek találjuk, és megjelenését fontosnak tartjuk. Átfogó képet ad a nyolcvanas évek csoportvezetői gyakorlatáról, és olyan kérdéseket vet fel, amelyek azóta sem vesztettek időszerűségükből. Láncszeme lehet a szakmai önismeretnek, és adatokat szolgáltat azoknak a kutatóknak, akik szeretnék megvizsgálni, hogy hogyan és hová fejlődött a csoportmódszerekre épülő gyakorlat. Olyan összehasonlításokra ad lehetőséget, amelyek láthatóvá tehetik a fejlődés ütemét, irányát, a képzés által felvetett dilemmák alakulását. Ezek alapján választ kaphatunk arra, hogy a csoportmódszerek terén megtörtént-e a váltás az extenzív fejlődésről a professzionalizálódás irányába.

A szerkesztő

 

A tanulmány egy 1984-ben készült kérdőíves felmérés adatait mutatja be. A vizsgálatot a Magyar Pszichológiai Társaság azzal a céllal kezdeményezte, hogy kutatási adatok alapján kapjon rálátást a csoportvezetői tevékenység elterjedtségére, az alkalmazási területekre, a használt módszerekre, valamint a csoportvezetők képzettségére.

A vizsgálat során alkalmazott kérdőív zárt és nyílt kérdések segítségével gyűjtött adatokat a személyi változókra, a csoportvezetői tevékenység körülményeire, a csoportvezetésben való jártasságra, a képzettségekre, valamint a felkészültség önmegítélése. A tanulmány 309 értékelhető kérdőív adatainak értékelésre épül. Ezeket a három említett társaság tagsága, valamint azon hozzájuk csatlakozott csoportvezetők szolgáltatták, akik egyik társaságnak sem voltak tagjai.

A tájékozódáson túlmenően a felmérésnek az volt a célja, hogy információkat szolgáltasson a csoportvezetés szakmai hátterének kidolgozásához.

Az adatok feldolgozása és értelmezése nyomán megtudhatjuk, hogy a válaszolók több, mint 75 százaléka fontosnak találta a szakmai nyilvánosság és a szakmai identitást erősítését, igényelte a csoportvezetői regiszter elkészítését. Ráláthatunk az általános professzionális és a csoportvezetői karrier összefüggésére, az alkalmazási területek megoszlására, a csoportvezetők alapképzettségére, a módszerek használatának gyakoriságara, kitűnnek a legelterjedtebb és legrégebben alkalmazott módszerek, érzékelhetővé válik a szakma Budapest-centrikussága. Elemzésre kerülnek a képzés összetevői, kiderül a rendszerezett elméleti felkészülés hiánya és a szupervízió kritikus helyzete, megtudhatjuk, hogy a csoportvezetők 30 százaléka tartja magát tanulmányi-sajátélmény csoportok vezetésére (is) felkészültnek. A tanulmány szerzője jelzi a legégetőbb problémákat és körvonalazza a továbbfejlődés irányait.

A tanulmányt két részben, de változatlan formában közöljük, csupán a decimális beosztást hagytuk el. Az első rész a csoportszcénát tárgyalja, míg a második a csoportvezetők képzettségének elemzésével, valamint a felkészültség önmegítélésével foglalkozik.

 

Kulcsszavak: csoportvezetői tevékenység – csoportmódszerek alkalmazási területei – használt módszerek – csoportvezetők képzettsége

Módszertani tanulmány

Kutatási tanulmány

 

„Újnemű” apák és gyermekeik II.

Colette Chiland, Anne-Marie Clouet, Michèle Guinot, Bernard Golse, Pierre Jouannet, Patrick Revidi

A Cochain Kórház CECOS Központja (Centre d’Etude et de Conservation des Oeufs et du Sperme) (Petesejtek és spermák kutató- és megőrző központja) 1999-ben olyan programba kezdett, amely az eredetileg transzszexuális férfi (transman) élettársának donor általi művi megtermékenyítését (IAD) szolgálja. A projektet számos fenntartás fogadta, amelyeket egy etikai bizottságban vitattak meg. A felmerült kérdések a következőkre vonatkoztak: a transman mentális egészségére, arra, hogy képes-e az apaszerepre, és lehetőségük lesz-e a gyermekeknek a normális fejlődésre, különös tekintettel nemi identitásuk alakulására. Felajánlották a szülőknek, hogy a gyerekek fejlődését folyamatosan nyomon követik, hogy megtudják, vajon a felvetődött kifogások valóban megalapozottak-e. Ha igen, a programot félbe kell szakítani, de ha nem megalapozottak, a program folytatódhatna, sőt, javasolhatnák annak kiterjesztését a többi CECOS-ra is. A szülők elfogadták, hogy a gyermekek fejlődését folyamatosan nyomon kövessék. A szülőkkel legelőször a gyermek egyéves korában konzultáltak, ezt követően pedig minden második évben. 2000-től 2010-ig 42 gyermek (28 fiú és 14 lány) született 29 pártól. 2010 végéig 24 gyermek folyamatos nyomon követése történt meg, a többit pedig a következő évben szándékoztak vizsgálni. A követési vizsgálatból kiderül, hogy ezek a párok nem homoszexuális és stabil párok: az apa kompetens apaként viselkedik; viszont a pénisszel nem rendelkező apák azonosulnak kultúrájuk férfias és paternalista értékeivel. Ami a gyerekeket illeti: jól vannak, megfelelően fejlődnek, elégedettnek tűnnek az életükkel, és, összhangban biológiai nemükkel, fiúknak vagy lányoknak érzik magukat. A szülőknek azt javasolták, hogy mondják meg az igazat a gyermekeknek a donor általi művi megtermékenyítésről (IAD-ról), illetve az apa transzszexualizmusáról. Az IAD-dal kapcsolatban semmilyen probléma nem merült fel. Ami a transzszexualizmust illeti, bármennyire is vágytak arra az apák, hogy beszéljenek erről a gyerekkel, nem tudták, hogyan mondják el neki; az egyik apa készített egy rajzos könyvecskét, ami segített az apáknak abban, hogy egyszerű szavakkal beszéljenek a gyermekkorukról, úgy, ahogyan azt megélték, mivel az apáknak gyakran igen nehezére esett, hogy erről természetesen tudjanak beszélni. Nincs okunk megbánni, hogy a transzszexuális férfiak számára lehetővé tettük az apaság megélését. Érdekes lesz látni, hogyan élik majd meg gyermekeik saját kamaszkorukat.

Kulcsszavak: transzszexualizmus – mesterséges megtermékenyítés donorral – apaság –társadalmi nemi identitás – gyermekek nyomon követése

 

Fent és lent, fényben és sötétben

A fizikai környezet és a dinamikus szenzoros integrációs terápia kapcsolata

 

Bedő Ilona, Papp Tímea

A dinamikus szenzoros integrációs terápia (továbbiakban: DSZIT) hatásmechanizmusa a valóságosan átélt különböző érzékszervi és mozgásos élményeken keresztül megszerezhető tapasztalatokra épül, éppen ezért nagy jelentősége van a terápia fizikai környezetének. A DSZIT sajátos adottságai közepette a gyermek testében és lelkében felidéződhetnek és elrendeződhetnek, integrálódhatnak korábbi tapasztalatai. A terapeuta értő jelenlétében kipróbálhat új problémamegoldási módokat, rátalálhat személyes erőforrásaira és egyéni fejlődési lehetőségeire. Tanulmányunkban e terápiás környezet fizikai tulajdonságai és a terápiás történések összefüggéseit vizsgáljuk. A DSZIT szempontjából legfontosabb fizikai tényezőket gondoltuk végig, úgymint a tér, idő, ritmus, fény és sötétség, s összefüggésüket a terápiás keretben zajló lelki munkával. Két terápiás helyszínt mutatunk be: míg az egyik a „süllyedés, lemerülés” és a mindennapitól való elhatárolódás élményét, addig a másik az „emelkedést” és a mindennapi közegbe való vizuális és auditív belesimulást hívhatja. Végül elgondolkodtunk azon is, milyen hatással van a változó környezet és helyszín a gyerekek, a terapeuta és a szenzoros integrációs terápia szempontjából.

 

Kulcsszavak: valós tapasztalat -­ fizikai környezet – inkubáció – terápiás helyszínek

 

A szerkesztő előszava

Albert-Lőrincz Enikő

TANULMÁNYOK

Módszertani tanulmány

Pénzes István: Tragédia a potenciális térben. A pszichodráma lehetőségei a traumatikus veszteség pszichoterápiájában

Műhely tanulmány

Tremkó Mariann, Tóth András, Fazekas Zsolt, Golenya Éva, Petke Zsolt: Klasszikus forma – frissített tartalom: a Minnesota-modell a korszerű pszichológiai megközelítések szemszögéből

Esettanulmány

Higi Vera: Pszichológus a családi díványon. Egy veszélyeztetett kismama hipnoterápiás támogatása

Dobó Katalin: Hozzászólás Higi Vera Pszichológus a családi díványon. Egy veszélyeztetett kismama hipnoterápiás támogatása című esettanulmányához

Lőrik Dóra: Hozzászólás Higi Vera Pszichológus a családi díványon. Egy veszélyeztetett kismama hipnoterápiás támogatása című esettanulmányához

Kincsesház

Herman Erzsébet, Berlin Iván: Család és betegség. Bevezető: Koltai Mária

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Viták, hozzászólások

Vita: Tegeződjünk vagy magázódjunk? Avagy hogyan szóljunk egymáshoz a terápiás és tanácsadói helyzetben? – Kútvölgyi Andrea ¨ Cziglán Karolina ¨ Törzsök-Sonnevend Mária ¨ Tornyossy Mária

Hozzászólás – A pszichoterápiás ellátásról szóló álláspontokhoz – Zalka Zsolt

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 9. – Kertész Katinka ¨ Kőtörő Emese ¨ Rudas János

Hírek

Beszámolók

Konferenciák – Kepics Zsanett ¨ Léder Katalin ¨Pálfy Réka ¨ Takácsy Márta ¨ Valkó Lili

Könyvismertetés – Krékits József

Gyöngyszemek

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

A szerkesztő előszava

Kiss Tibor Cece

 

TANULMÁNYOK

Felkért tanulmány

Szabó Mónika: A tekintély kritikája, a kritika hitelessége, avagy mit keres a szociálpszichológia a terápiában?

A gyakorlat kérdései

Lisznyai Sándor: Egy drogkonzultációs folyamatról

Módszertani tanulmány

Schermann György: Rövid dinamikus párterápia – a párkapcsolati fókusz kialakítása

„Így dolgozunk mi…”

Adrigán Erzsébet: Ki ehet a cukorkából?

Barcy Magdolna: Kommentár Adrigán Erzsébet „Ki ehet a cukorkából?” című esetbemutatásához

Kőtörő Emese: Kommentár Adrigán Erzsébet „Ki ehet a cukorkából?” című esetbemutatásához

Pinterics János: Kommentár Adrigán Erzsébet „Ki ehet a cukorkából?” című esetbemutatásához

Szautner Erika: Kommentár Adrigán Erzsébet „Ki ehet a cukorkából?” című esetbemutatásához

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Esszé

Tringer László: Buda Béla pályaképe

Interjú

10 év után – Bitter Istvánnal beszélget Szőnyi Gábor és Valkó Lili

Viták, hozzászólások

Vita: Tegeződjünk vagy magázódjunk? Avagy hogyan szóljunk egymáshoz a terápiás és tanácsadói helyzetben? – Igács János ¨ Gaál Viktor ¨ Ferencz Veronika

Reflexió – Simon Alpár Lehel Ritter Andrea könyvéről

Reflexió – Vedres Nóra a gyerekterápia tekintélyéről

Hírek

Beszámolók

Konferenciák – Dávid Tamás ¨ Endresz Hajna, Kiss Tibor Cece ¨ Krékits József ¨ Kunos Vera ¨ Páll Orsolya Emese

Könyvismertetések – Sarudi Katalin ¨ Takácsy Márta ¨ Tiringer István

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

Tartalom

Az Olvasóhoz

A szerkesztő előszava

Takácsy Márta

 

TANULMÁNYOK

Elméleti tanulmány

Adrigán Erzsébet, Ledniczki Ildikó: Fordulópont-e az ödipális kor a belső tekintély kialakulásában? A felettes-én pszichoanalitikus elgondolásainak változása.

Módszertani tanulmány

Kozékiné Hammer Zsuzsanna, Iring Zoltán: A Séma kérdőív alkalmazásának lehetősége párterápiában

Műhelytanulmány

Ritter Andrea: A coming out krízis és kezelése. A négy alkalmas családi konzultáció

Módszertani tanulmány

Howard A. Bacal: A budapesti iskola fogalma a szupervízióról – Bálint Mihály hatása a pszichoanalitikus specifikus illeszkedés elméletére. Fordította: Valkó Lili

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Viták, hozzászólások

Vita: Tegeződjünk vagy magázódjunk? Avagy hogyan szóljunk egymáshoz a terápiás és tanácsadói helyzetben? – Somogyi Zsófia Borbála ¨ Eörsi Dániel ¨ Cserey Miklós ¨ Simon Sarolta ¨ Flaskay Gábor ¨ Kavetzky Péter

Álláspont – szakmai vezetők a pszichoterápiás ellátásról III. – Perczel Forintos Dóra

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 10. – Árkovits Amaryl ¨ Bagotai Tamás ¨ Varga Adrienne

Reflexió – Zalka Zsolt a gyerekterápia tekintélyéről

Hírek

Beszámolók

Konferenciák – Kardos Tímea, Szőnyi Gábor ¨ Kiss Tibor Cece ¨ Takácsy Márta

Könyvismertetések – Fehér Pálma ¨ Hansjürgens Anna Mária ¨ Szőnyi Gábor

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

A szerkesztő előszava

Tiringer István

 

TANULMÁNYOK

A gyakorlat kérdései

Beleznai Györgyi, Gyírkis Ágnes: „Milyen anyja vagyok, milyen anyja lehetek sérült gyermekemnek?”Anya-gyerek kapcsolat-erősítés, terápiás-fejlesztő csoportfoglalkozás keretein belül.

A gyakorlat kérdései

Dobossy Anna: Elfelejtett betegek

Műhelytanulmány

Süle Ferenc: A spiritualitás, az emberi specifikum és a vallások közös nevezőjének keresése

Esszétanulmány

Szőnyi Gábor: Létrejöhet-e egységpszichoterápia? Gondolatok a pszichoterápiák közelíthetőségéről I.

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Portré

Emlékképek Goldschmidt Dénesről – Blága Gabriella ¨ Bense Ildikó ¨ Berkes István ¨ Bodnár Éva ¨ Draskóczy Magda ¨ Fehérváry Zoltán ¨ Frigyes Júlia ¨ Füredi János ¨ Gáti Goldschmidt Krisztián ¨ Pikler Mihály ¨ Vincze Anna ¨ Varga Pál ¨ Zalka Zsolt (összeállította: F. Merényi Ágnes, Fehérváry Zoltán)

Viták, hozzászólások

Vita: Tegeződjünk vagy magázódjunk? ¨ – Deák Zsolt ¨ Erős Ilona ¨ Sinkó Dóra

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 11. – Harmatta János¨ Székelyhidi Judith

Hírek

Beszámolók

Konferenciák – Ajtay Gyöngyi, Fodor Kinga ¨ Igács János ¨ Simon Sarolta ¨ Tornyossy Mária ¨ Valkó Lili

Könyvismertetések – Berger Noémi ¨ Hansjürgens Anna Mária ¨ Szőnyi Gábor

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

Tartalom

A szerkesztő előszava

Valkó Lili

TANULMÁNYOK

Módszertani tanulmány

Higi Vera, Süli Ágota, Vereczkey Attila: A meddőség labirintusában. IVF programban résztvevő párok pszichés támogatása

Történeti tanulmány

Révay Réka: Mozdulatművészet és terápia. 100 éve jött létre az első mozdulatművészeti iskola hazánkban

A gyakorlat kérdései

Pető Katalin, Zana Katalin, Rózsa Ildikó, Kőszeg Sára: Mi történik az előszobában?

Esszétanulmány

Szőnyi Gábor: Személyes terapeuta és szupervizor – gondolatok a budapesti szupervíziós modell kapcsán

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Bemutatkozás

Helyzetkép – Új fejlemények, új kérdések, új problémák a pszichoterápiák szervezeti rendszerében és a pszichoterapeuta képzésben – mi történt az elmúlt egy évben?

Diszkusszió

Pszichoterápia sajátos kommunikációs csatornák (VOIP) alkalmazásával – Németh Dezső, Janacsek Karolina ¨ Szenes Márta, Sebő Tamás

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 6. – Fonyó Ilona¨ Kollár Katalin ¨ Terenyi Zoltán

Hozzászólás az „5. etikai példa” témájához – Tornyossy Mária

Hozzászólás a BACP etikai állásfoglalásához – Buda Béla

Hozzászólás Szemán-Nagy Anita tanulmányához – Kuritárné Szabó Ildikó

Levél az Olvasóhoz – Szempontok a különböző típusú hozzászólásokhoz

Hírek

In memoriam Hajduska Marianna – Ritoók Magda ¨ Rendes Kriszta

Beszámolók

Konferenciák – Tóth Zoltán, Kocsis János ¨ Fehér Pálma Virág ¨ Simicz-Futó Katalin

Könyvismertetés – Fehér Pálma Virág ¨ Hansjürgens Anna Mária ¨ Kerekes Zsuzsanna ¨ Tiringer István ¨ Tiringer István ¨ Botond Gyula

Szakkönyv-listák – Animula ¨ Medicina Könyvkiadó Zrt. ¨ Oriold és Tsai Kiadó ¨ Park Könyvkiadó ¨ Ursus Libris

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények