Pszichoterápia
A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
szerkesztoseg@pszichoterapia.hu, www.mentalport.hu
29. évfolyam, 3. szám, 2020. augusztus
Tartalom
A szerkesztők előszava
Takácsy Márta, Tiringer István
TANULMÁNYOK
Összefoglaló tanulmány
Antonino Ferro, Giuseppe Civitarese: A pszichoanalízis és az analitikus mező II. rész. Fordította: Lőrincz Zsuzsa
Gyimes Andrea, Schmelowszky Ágoston: Az elektronikus kommunikációs eszközök beiktatásával folytatott pszichológiai segítségnyújtás sajátosságairól
Módszertani tanulmány
Philip Stokoe: Az egészséges és a gyengélkedő szervezet: hogyan segíthetjük a teamet, hogy hatékony maradjon? Fordította: Szőnyi Gábor
Esettanulmány
Esperger Zsófia: Túl a kórtermen és a kantinon is túl. Az önfeltárás és autoritás kapcsolatáról
MŰHELY
Hozzászólás
Tiringer István: Vita a LAC-depressziókutatásról a német pszichoterápiás szakirodalomban
Pályázat
Érlaki Bálint: Halló, tessék?
Munkabeszámoló
Kiss Tibor Cece, Pál Krisztina, Valkó Lili, Benkő Henrietta, Tiringer István, Barna Mária: Becsavarodás – Kicsavarodás – A Pszichoterápia folyóirat online műhelykonferenciája
SZAKMAI KÖZÉLET
Viták, hozzászólások
Vita a társadalmi jelenségekre adható lélektani válaszokról – Kökény Veronika ♦ Németh László ♦ Valkó Lili
A terápiás gyakorlat etikai kérdései 32. – Litván Zsuzsanna ♦ Sallay Viola ♦ Szőnyi Gábor
Hírek
Híradás a Pszichoterápiás Tanács Szövetség (PTSz) tevékenységéről – Terenyi Zoltán
In memoriam Horst Kächele – Harmatta János, Szőnyi Gábor
Beszámolók
Konferenciák – Szegő Andrea ♦ Barna Mária ♦ Szőnyi Gábor
Irodalmi levél – Berger Noémi
Könyvismertetések – Gyalog Bea ♦ Pintér Gábor ♦ Tiringer Aranka ♦ Tiringer István
Szakkönyv- és folyóiratlista
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények
A szerkesztők előszava
Takácsy Márta, Tiringer István
A 2020-as év kezdetén szerkesztőségünk felkészült arra, hogy sokféle változást élünk majd át. Szerkesztőségi gyakornokokkal gazdagodott csapatunk, két szerkesztőtársunk, Kiss Tibor Cece és Valkó Lili átvették a folyóirat konferenciájának főszervezői feladatait, és készültünk az év végi főszerkesztőváltásra. Arra nem számítottunk, hogy ez az év ennél is több változást tartogat: felbolydulást hoz a világban – és személyes, szakmai életünkben is – egy vírus, a Covid-19. A folyóirat egy különszámban és egy online konferenciát szervezve reflektált a kialakult pandémia következményeire, miközben májusi, hagyományos konferenciánkat kénytelenek voltunk jövő évre halasztani. Bár maradt bennünk bizonytalanság abban a tekintetben, mit tartogat számunkra az ősz, bízunk benne, hogy a járványhelyzet a nehézségek mellett új tapasztalatokat és gazdagodó tudást is hoz azon helyzetek kezelésére, amikor a személyes találkozás korlátozódik vagy csak megváltozott keretek között lehetséges.
Bár jelen lapszámunkkal visszatérünk a negyedévenkénti, szokásos megjelenés ritmusába, most is tartogatunk még az elmúlt néhány hónapról képet adó írásokat, mint a Karanténterápia gyöngyszemei című pályázatunk vagy a Becsavarodás-kicsavarodás online konferencia tanulságait összegző-elemző írás. Az elmúlt hónapok különös aktualitást adnak Gyimes Andrea és Schmelowszky Ágoston távterápiás kérdéseket áttekintő tanulmányának is. Az internetes technológiákkal folytatott terápiák kérdései a járványhelyzet első számú szakmai problémájává váltak, e témát azonban a Pszichoterápia hasábjain már alaposan körbejártuk. Bízunk benne, hogy Olvasóink támpontként tudták használni ezeket a szakmai anyagokat mindennapi munkájuk során.
Mindemellett folytatjuk a hétköznapok aktuális szakmai témáit is, melyek másképp érdekesek, mint a járványhelyzet váratlan, teljesen újszerű kihívásai voltak, és amelyek izgalma valamelyest mérséklődött néhány hónap alatt.
Az utóbbi időszakban több figyelmet szenteltünk a pszichoterápia kutatási kérdéseinek. A tavalyi utolsó számunkban jelent meg szerkesztőségünk állásfoglalása a kutatások eredményeinek szakmailag és etikailag korrekt kommunikációjáról. Ugyanebben a számban közöltük egy jelentős német pszichoterápiakutatás – és a róla írt első értékelések – összefoglalóját (folyóirat-recenzió formájában). Most ismét foglalkozunk ezzel a kutatással: egy éles hangú kritikai tanulmányt és az arra adott választ szemléztük. A vizsgálatokhoz kapcsolódik a jelen lapszám recenziós rovatának két könyvismertetője is: az egyik bemutatott kötet a személyiségközpontú terápiák esetében vizsgálja azok alkalmazhatóságát és hatékonyságát egy-egy pszichés zavar kontextusában, a másik – inkább az empirikus kutatásokra alapozva – a pszichodinamikus pszichoterápiák esetében teszi meg ugyanezt.
Az elmúlt években rendszeresen jelentettünk meg fordításokat kurrens, idegen nyelvű szakirodalmakból. A mostani lapszámban két fordítást is közreadunk, egyikük – Antonino Ferro és Giuseppe Civitarese mezőelméleti tanulmányának második része – a pszichoanalízis interszubjektív irányzatához kötődik. A másik, Philip Stokoe csoportanalitikus szempontú szervezetfejlesztést és gondolkodást bemutató írása kiváló útmutatást nyújt annak megértéséhez, milyen folyamatok hatnak a munkatársakra a segítő feladatot ellátó intézményekben.
Az igényes szakfordításokat több szempontból is fontosnak tartjuk. Egyrészt azt gondoljuk, a jól megválogatott szakmai anyagokkal hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy fontos témák könnyebben elérhetővé váljanak a kollégáink számára. Másrészt igényes fordításokkal hozzájárulhatunk a szaknyelvünk gazdagodásához. Bár az idegen nyelven történő szakmai tájékozódás napjainkban egyre természetesebbé válik, azonban mégis csak az anyanyelvünkön tudjuk gondolatainkat legpontosabban kifejezni, azon tudunk leghatékonyabban tanulni és kommunikálni. Sajnos, azt is meg kell jegyeznünk, hogy régóta tapasztalhatunk egy negatív tendenciát a hazai „piacon”, amire az utóbbi időben is találhattunk példát: idegen nyelvű szakkönyvek fordításai jelentek meg igen gyenge minőségben, aminek hosszabb távon zavaró hatásai lehetnek egy-egy terület fejlődésére. Jó lenne, ha a fordítások minőségi kontrolljának szabályai nagyobb figyelmet kapnának, és a szakma szereplői jobban átéreznék az ezzel kapcsolatos felelősségüket.
Az esettanulmány műfaja egyike azon ritka lehetőségeknek, amikor bepillanthatunk egy terápiás ülésre, egy osztály életébe, egy terapeuta lelkébe. Mostani számunkban Esperger Zsófia osztja meg megtisztelő őszinteséggel egy osztályos helyzetben megélt belső vívódását, melyet terápiás anyaggá formált.
Etikai rovatunk aktuális példája fonák módon kapcsolódik az elmúlt hónapok járványhelyzetéhez. Úgy éreztük, hogy az országhatárok lezárása, a nemzeti bezárkózás tendenciája jó alkalmat ad arra, hogy elgondolkodjunk egy multikulturális terápiás helyzet etikai kihívásain.
A német pszichoterápia meghatározó egyéniségétől, a pszichodinamikus terápiák kutatásának egyik úttörőjétől, Horst Kächelétől búcsúzik Harmatta János és Szőnyi Gábor.
Szakmánk alkalmazkodóképességét mutatja, hogy a közelmúlt online-konferenciáiról írt beszámolók terjedelme nem sokkal marad el az átlagostól. S az otthon töltött időnk növekedését tükrözheti, hogy a bőséges könyvismertetések mellett egy érdekes irodalmi levelet is olvashatnak most Berger Noémi tollából.
A kötet felelős szerkesztőiként, az anyagok között válogatva úgy tűnik nekünk, hogy versengve a nyári időszak szabadságával, olyan kötetet tudtunk összeállítani, amely – legalább néhány órára – az olvasófotelhez szögezi majd Önöket.
ABSZTRAKTOK
Összefoglaló tanulmány
Antonino Ferro, Giuseppe Civitarese
A pszichoanalízis és az analitikus mező II. rész
A bioni mezőelmélet a kapcsolati (relational) pszichoanalitikus iskolák olasz analitikusok által kidolgozott ága. Jelentőségét a szerzők a következőképpen foglalják össze: „A mezőkoncepció az egyének közötti tudattalan kommunikáció új és mélyre ható elméletét nyújtja számunkra, mert radikálisabb magyarázatot ad a tudattalanról és az analitikus szetting oneirikus, álomszerű átalakító funkciójáról alkotott más modellekhez képest; pontos leírást ad az analitikus kapcsolattal folyó munkáról; módosítja a terápia hatótényezőire és az értelmezésre vonatkozó elméleteket”.
A dolgozat első (az előző számban megjelent) részében az elmélet kialakulásának előzményeit és fő fogalmait ismertettük.
Az írás második felében a szerzők kortárs pszichoanalitikus kritikákra válaszolnak, amely alkalmat ad arra, hogy nézeteiket további részletekkel gazdagítsák. Ennek ellenére tanulmányuk nem könnyű olvasmány. A pszichoanalitikus és dinamikus szemléletű olvasók azonban számos olyan elméleti megközelítéssel és a dinamikus pszichoterápiás munkamódra vonatkozó leírással találkozhatnak, amelyeket abban az esetben is hasznosítani tudnak, ha munkájuk során nem a mezőelméletet követik. Ilyen teoretikus megértést kínál többek között a már említett párhuzam, amely a kisgyermek fejlődése és a páciens gyógyulása között kínálkozik az anyával/terapeutával való személyközi kapcsolatukban. Hasonlóképpen újszerű és megfontolásra érdemes az apa szerepének mezőelméleti megközelítése, amely az ödipális helyzet tovább gondolásának lehetőségét nyújtja.
Az elméleti megfontolások mellett érdemes elmélyednünk a szerzők módszertani eszköztárának részleteiben. A terápiás diskurzus során bizonyára mindannyian élünk a szerzők által leírt humoros, metaforikus, utalásos, kétértelmű megfogalmazásokkal, azonban ezeknek a beavatkozásoknak – szemben a mezőelmélet képviselőivel – nem (vagy még nem) tulajdonítunk specifikus hatást. Végül a humornak a terápiákban betöltött szerepét szeretném kiemelni, amellyel kapcsolatban érdemes felidézni S. Freudnak A vicc és viszonya a tudattalanhoz című, 1905-ben megjelent tanulmányát és összevetni a mezőelmélet felfogásával.
Kulcsszavak: mező – álmodás – átalakítás – reprezentációképzés – gondolkodás
Fordította: Lőrincz Zsuzsa
Eredeti megjelenés: Ferro, A., Civitarese, G. (2016): Psychoanalysis and the analytic field. In: Elliot, A., Jeffrey, J. (szerk.): The Routledge handbook of psychoanalysis in the social sciences and humanities, Abing-don-on-Thames, Routledge, 132–149. Fordítás és közlés a kiadó és a szerző engedélyével.
Áttekintő tanulmány
Gyimes Andrea, Schmelowszky Ágoston
Az elektronikus kommunikációs eszközök segítségével folytatott pszichológiai segítségnyújtás sajátosságairól
Írásunkban kurrens szakirodalomra támaszkodva áttekintjük az elektronikus kommunikáció eszközeinek segítségével folytatott pszichológiai segítségnyújtás azon eredményeit, amelyek a pszichoterápiás gyakorlat számára lényegesnek tűnnek. A szakirodalom alapján úgy tűnik, hogy bármiféle kommunikációs eszköz terápiás térbe történő beemelése nem pusztán korlátozás, mely nehézségekkel és negatív következményekkel jár, hanem lehetőség is, mely új kihívásokat hoz magával. Ezeknek a lehetőségeknek és korlátoknak minél alaposabb feltárása és mérlegelése fontos feladat, mert a kommunikációs eszközök alkalmazása a pszichológiai segítségnyújtásban anélkül vált Magyarországon is széles körben elterjedtté, hogy ennek előnyeiről, hátrányairól és sajátosságairól széles körű, empirikusan megalapozott szakmai diskurzus zajlott volna. Cikkünkben egy rövidebb történeti áttekintést követően a következő témaköröket érintjük: a mediált pszichológiai segítségnyújtás meghatározása; a mediált segítségnyújtás fajtái; a mediált terápia technikájának általánosabb kérdései; előnyök és hátrányok; indikáció és kontraindikáció; a hatékonysággal kapcsolatos eredmények. Végezetül felvázolunk egy szempontrendszert, amely a téma kutatását elősegítheti.
Kulcsszavak: elektronikus eszközök által mediált pszichológiai segítségnyújtás – távterápia – mediált terápia – VOIP programok segítségével végzett pszichológiai intervenciók – telepszichológia
Módszertani tanulmány
Philip Stokoe
Az egészséges és a gyengélkedő szervezet: hogyan segíthetjük a teamet, hogy hatékony maradjon?
A tanulmány egy szervezet egészséges működésének lényegi tényezőit fogja össze, pszichoanalitikus elgondolásokat alkalmazva a klinikai munkára, teamekre, szervezetekre, kultúrára. Az elmeegészségügy és a büntetésvégrehajtás területéről vett példákon mutatja be, hogy mi gátolja egy szervezet egészséges működését. A szorongás kezelését állítja a középpontba, amely szorongás alapvető kísérője a frontvonalban dolgozók és a kliensek közötti tudatos cserefolyamatnak, egyben jelzője e folyamat legmélyebb aspektusairól zajló tudattalan kommunikációnak. Ha a szervezet érdeklődést mutat ennek a tudattalan cserének az irányába, akkor sokat nyer a benne tartalmazott információból. Ha ignorálja, gátolja, akkor a szorongás és kifejeződései a szervezet tagjaihoz társulnak. A rendszer figyelmét az egyénekre, személyiségükre irányítja, megsértve ezzel elsődleges feladatát. A szerző végül bemutat néhány olyan beavatkozást, amellyel segíteni lehet a bajba jutott szervezetnek, beleértve a menedzsment tanácsadást, a reflektív csoportokat, személyzeti csoportot, terápiás teamkonzultációt, oktatást. Egy klinikai példa illusztrálja az egészséges szervezet modelljéből kifejlesztett intervenciós technikát.
Kulcsszavak: pszichoanalízis – csoportviszonyok – szervezetelmélet – szociálpszichológia
Fordította: Szőnyi Gábor
Eredeti megjelenés: Stokoe, Phil (2011): The healthy and the unhealthy organization: how can we help teams to remain effective? In: Rubitel, A., Reiss, D.: Containment in the Community Supportive Frameworks for Thinking about Antisocial Behaviour and Mental Health. London, Routledge. Közlés a kiadó és a szerző engedélyével. (Reproduced with permission of the Licensor through PLSclear ref. 35168)
Esettanulmány
Esperger Zsófia
Túl a kórtermen és a kantinon is túl. Az önfeltárás és autoritás kapcsolatáról
A terapeuta transzparens jelenlétének szüksége a borderline tünetekkel küzdő páciensek terápiájában széles körben elfogadott. Ugyanakkor a hangsúlyosan nyílt és hiteles légkörben is ingoványos talajnak számít a terapeuta nem viszontáttételi önfeltárásának alkalmazása. Jelen esettanulmányban a nem viszontáttételi önfeltárást az enactment és az autoritás jelenségeivel való szoros kölcsönhatásában mutatom be. Ezeknek a kölcsönhatásoknak a feltérképezése általánosítható szabályok hiányában is fogódzót jelenthet az önfeltárás terápiás hasznosításához. Az önfeltárás problémáját egy fiatal, borderline tünettanú nőpáciensemmel közösen elköltött ebéd alatti beszélgetésből kiindulóan bontom ki. Ez a terápiás enactmentnek is tekinthető közös ebéd az autoritásviszonyok átalakulását hozta magával. A kapcsolati autoritás megtapasztalása segített abban, hogy az önfeltárást tervezett intervencióként építsem be a terápiás folyamatba. Az esetrészletet az alappszichiátriai ellátás hierarchikus közegébe, az alkalmazott mentalizáció alapú terápia módszerébe és a kapcsolat sajátosságaiba ágyazottan mutatom be. Arra helyezek hangsúlyt, hogy ezeken a beágyazottságokon keresztül az enactment, az autoritás és az önfeltárás kölcsönhatásai inkább kiemelkednek, mintsem elkülönülnek más intézményi feltételek, módszerek vagy kapcsolati dinamikák esetén előforduló megjelenésüktől.
Kulcsszavak: önfeltárás – enactment – autoritás – borderline személyiségzavar – mentalizáció alapú terápia
Vissza az előzőre