PSZICHOTERÁPIA
A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
Megjelenik negyedévente
33. évfolyam 2. szám 2024. május
Tartalom
A szerkesztők előszava
Benkő Henrietta, Vattay Dániel
TANULMÁNYOK
Módszertani tanulmány
Csáky-Pallavicini Krisztina: Szelf és tárgy egy színpadon – az áttétel fókuszú pszichodráma pszichoterápiai szempontjai és jellegzetességei
Esettanulmány
Hanvay Eszter: Töredezett, apró ablakok – Egy másodlagos strukturális disszociációban szenvedő páciens terápiájának részletei
Esettanulmány
Flach Richárd: Lehetőségek és határok. Kollégiumban dolgozó intézményi pszichológus nagykorú diák szuicid-kríziskezelésében betöltött szerepének bemutatása és elemzése
MŰHELY
Műhelytanulmány
Ormay István: Az aktív-analízis nemzetközi és magyarországi történetéről
Hozzászólások
Lendvay Judit: Egy Amerikában élő magyar analitikus látogatása Pszitópiában
– Hozzászólás Holló András esszéjéhez
Holló András: Rövid reflexió a hozzászólásokra
Kepics Zsanett: Kalandozások Pszitópiában – az út vége
SZAKMAI KÖZÉLET
Az iskoláját!
A tündérhegyi pszichoterápiás képzés – Eörsi Dániel, Pál Krisztina
Viták, hozzászólások
A terápiás gyakorlat etikai kérdései 44.: Kreidl Márta ♦ Krékits József ♦ Borbély Ádám
Hírek
A Pszichoterápiás Tanács Szövetség küldöttgyűlésének beszámolója
Változások a Szakmai Kollégiumoknál
Beszámolók
Konferenciák – Kepics Zsanett ♦ Kepics Zsanett ♦ Ardai-Punczman Marita
Könyvismertetések – Farkas Kinga
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények
A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA
Szerkesztőségünk életében a tavasz az egyik legsűrűbb időszak minden évben. Idén tavasszal megjelent a „Pszichoterápiás ellátás és képzés – Magyarországi pszichoterapeuták szaknévsora 2023” című különkiadvány; párhuzamosan szervezzük a nagykorúvá vált, 18. konferenciát (készül a programbeosztás, a konferencia absztraktkötete, zajlanak a szervezési munkálatok), s ezzel egyidejűleg állítjuk össze a májusi lapszámot is. Ez egyúttal egy nagyon izgalmas időszak is: nagy érdeklődéssel várjuk a konferencia programjait, véglegesítjük az apróbb és a nagyobb részleteket, és izgatottan tekintünk az újdonságok elébe. Mindig külön öröm számunkra a kulturális program és a viadal szervezése, amikben máshogy tudunk kapcsolódni az épp aktuális témáinkhoz.
Mindeközben összeállt a májusi lapszám is, melyben három tanulmányt olvashatnak. Módszertani tanulmányában Csáky-Pallavicini Krisztina mutatja be az áttétel fókuszú pszichodráma jellegzetességeit, technikáit, esetpéldákkal illusztrálva. Egy német nyelven megjelenő könyvfejezet másodközlését olvashatjuk. Hanvay Eszter esettanulmányában egy komplex gyerekkori trauma kapcsán ismertet meg bennünket a strukturális disszociáció modelljével, megvilágítva, hogy ez hogyan segíti a terápia folyamatát. A harmadik írás ismét egy esettanulmány: Flach Richárd az iskolapszichológus szerepét és dilemmáit mutatja be egy fiatal felnőtt – öngyilkossági fenyegetettséget is megélő – krízisének kezelésében.
Műhely rovatunkban Ormay István kalauzol minket történelmi vizekre: műhelytanulmányában az aktív-analízis nemzetközi és magyar történetét járja körül, élményszerű és személyes meglátásokkal gazdagítva a történeti nézőpontot. A fejlődéstörténeti kitekintés után folytatjuk – és egyben zárjuk – Pszitópiában járt kalandozásainkat: három lapszámon keresztül kísértük végig a Holló András esszéjében szereplő pszichoterapeuta útját, ebben a lapszámban Lendvay Judit, Amerikában élő magyar analitikus hozzászólása olvasható. A kalandozások zárásaként Holló András reflektál az eddig megjelent hozzászólásokra és Kepics Zsanett összegző gondolatai is olvashatók.
Folytatódik az „Az iskoláját!” rovatunk is, ezúttal a tündérhegyi pszichoterápiás képzésbe nyerhetünk betekintést a hallgatók, valamint a képzést vezető oktatók szemüvegein keresztül.
A terápiás gyakorlat etikai kérdései rovat 44. esete egy olyan nehéz, de néha sajnos mégis elkerülhetetlen helyzetet jár körbe, amikor a gazdasági környezetünk változásai – jelen esetben az adószabályok átalakulása – hatnak váratlanul, más faktorokkal együtt a terápiás folyamatainkra.
Az előző lapszámban már megjelent egy összefoglaló a Pszichoterápiás Tanács Szövetség (PTSZ) küldöttgyűléséről. Ebben a lapszámban a PTSZ március 14-ei küldöttgyűléséről tudósítunk, továbbá beszámolunk a Szakmai Kollégiumok terén tapasztalt változásokról.
Konferencia beszámolónkban három izgalmas írást olvashatunk a közelmúltban lezajlott konferenciákról: betekinthetünk a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület Konferenciájára és az Országos Pszichodráma Kongresszusra Kepics Zsanett kalauzolásával. Ardai-Punczman Marita pedig a tanácsadó szakképzés fennállásának 30 éves jubileumát ünneplő Pszichológiai Tanácsadás Konferenciára viszi el az olvasót.
Mire ezt a lapszámot olvasóink kézbe veszik vagy online olvassák, már lezajlott a 18. konferenciánk, s a nyári szabadságra készülünk. Reméljük, olvasóinknak is annyi érdekes és izgalmas inspirációt adnak ezek az írások, mint nekünk adtak, amikor a lapszámot készítettük.
Benkő Henrietta, Vattay Dániel
TANULMÁNYOK
MÓDSZERTANI TANULMÁNY
Csáky-Pallavicini Krisztina
Szelf és tárgy egy színpadon – az áttétel fókuszú pszichodráma pszichoterápiai szempontjai és jellegzetességei
Az áttétel fókuszú pszichodráma a pszichodrámát integrálja a diádok és primitív elhárító mechanizmusok koncepciójával. A terápiás kapcsolat jeleneteivel dolgozik a közös képzelet színpadán. Diádokkal és tárgykapcsolati mintázatokkal – a belső tárgykapcsolatokkal, melyek a külső kapcsolatokban és a terapeutához fűződő áttételben jelennek meg. A tanulmányban a szerző összefoglal néhány a TFP-orientált pszichodráma alapjául szolgáló koncepciót. Esetpéldák mentén mutatja be, hogyan dolgozik a pszichodráma, valamint összeveti a pszichodráma és TFP fogalmait, munkamódját. Bemutatja, hogyan lehet egymással ellentétes szelf- és tárgyreprezentációkkal a pszichodramatikus színpadon dolgozni. Hogyan valósul meg a diádokkal való munka a színpadon, ami az áttétel fókuszú pszichodráma sajátja, és ami lehetőséget kínál a terapeuta számára, hogy a rá projektált tartalmakat is színpadra vigye. A tanulmány rámutat a borderline, illetve a neurotikus személyiség szerveződésű páciensekkel való munka különbségeire, ami az egyes technikák alkalmazásának lehetőségeit illeti. Identitásdiffúzióval élő páciensek esetében a szerepcsere helyett a jelenetépítés, a duplázás
és a tükrözés technikája játszik jelentős szerepet. A pszichodráma mind csoportszettingben, mind egyéni terápiás formában jól kombinálható TFP-vel. A tanulmány esetpéldák mentén kitér arra is, hogyan segít az áttételfókuszú pszichodráma a csoportfolyamatok megértésében, melyek szintén színpadra vihetők és kezelhetők. Ízelítőt kapunk a diádokkal való munkából, hogyan állíthatók az aktív és elhárított diádok egymás mellé a színpadon. A diádok időnkénti gyors váltakozásával kihívás lépést tartani a jelenetépítő munkában, ugyanakkor a pszichodramatikus munka előnye, hogy a váltakozva aktív szelf- és tárgyrészek egy időben vannak jelen a színpadon – ezáltal a hasítás elhárítása szisztematikusan feloldásra kerül. A páciens „valósága” kiegészül, bővül.
Kulcsszavak: pszichodráma – áttétel fókuszú terápia – tárgykapcsolat – borderline – diád
ESETTANULMÁNY
Hanvay Eszter
Töredezett, apró ablakok – Egy másodlagos strukturális disszociációban szenvedő páciens terápiájának részletei
„Az egész emberi
világ itt készül. Itt minden csupa rom. (…)
Töredezett, apró ablakok
fakó lépcsein szállnak a napok
alá, a nyirkos homályba.
Felelj –
innen vagy?”
József Attila
Jelen írás egy komplex gyermekkori traumatizációt átélt nőbeteg négyévig tartó terápiájának néhány fontos mozzanatát mutatja be, mely a Van der Hart-féle strukturális disszociáció keretrendszerének megfelelően történt. A traumatizáción átesett személyek gyakran nem mutatják a PTSD klasszikus tüneteit, ami a gyakori amnéziás gáttal együtt megnehezíti a megfelelő diagnózis megalkotását és a kezelést. A betegek a tüneti kép heterogenitása által sokszor olyan diagnózisban részesülnek, amely nem fejezi ki – sőt, inkább elrejti – a traumaeredetet, esetleg több, egymástól látszólag független komorbid diagnózis uralja a tüneti képet. Az esetismertetésben bemutatott Anna másodlagos strukturális disszociációban szenved. A kezdetben főként fóbiás és generalizált szorongásként mutatkozó tünetei az életrajz feltárásával váltak etiológiai és diagnosztikus szempontból értelmezhetővé, hogy a tünetek a feldolgozatlan traumatikus múltból és az ennek következtében kialakult személyiségrészek integrálatlan működéséből származnak. Módosult tudatállapotban integratív pszichoterápiás módszerekkel, főként katathym imaginatív pszichoterápiás (KIP) és ego-state technikával dolgoztunk, a komplex traumatizáció terápiájára vonatkozó szakmai irányelvnek megfelelően. Az esetismertetést a trauma-eredetű strukturális disszociáció modell rövid ismertetése vezeti be.
Kulcsszavak: komplex trauma – strukturális disszociáció – integratív pszichoterápia – KIP – ego-state
ESETTANULMÁNY
Flach Richárd
Lehetőségek és határok. Kollégiumban dolgozó intézményi pszichológus nagykorú diák szuicid-kríziskezelésében betöltött szerepének bemutatása és elemzése
A módszertani tanulmány felnőtt, diák klienssel végzett, kollégiumi keretek között zajló iskolapszichológusi tanácsadás részleteit mutatja be, hangsúlyt helyezve az öngyilkossági magatartás prevenciójára, és az intézményi pszichológia szuicid-prevenciós szerepére. Az iskolapszichológusi intervenciós területek közül kiemelkedik a szuicid esetek kezelése, melyek jelentős érzelmi stresszel járó események, és számos dilemma elé állítják a szakembert, hiszen a bőséges prevenciós háttéranyag ellenére, nem létezik az iskolai helyzetre kidolgozott, felelősségi köröket is kijelölő protokoll. A tanulmány bemutatja a serdülő- és fiatal felnőttkori önpusztítás epidemiológiai vonatkozásait, az iskolapszichológusi munka főbb jellemzőit és kompetenciahatárait, a szuicid-prevencióhoz kapcsolódó megfontolásokat. Mindezek után iskolapszichológusi gyakorlatból származó öngyilkossági fenyegetettséget is megélő páciens esetét ismertetem, kitérve a referálás, állapotmegismerés, kapcsolatépítés és szuicid-prevenciós lépések körülményeire. A klienssel végzett tanácsadás fókusza kezdetben az egyéni megküzdési stratégiák kialakítása, pályaválasztás, idő-menedzsment, stresszkezelés, tanulást támogató napirend kialakítása, melyek az iskolapszichológiai gyakorlatban jól definiált kompetenciák. A kliens fokozódó önsértése, érzelmi labilitása és elhagytatástól való félelme ugyanakkor a krízisintervenció, és a pszichiátriai szakorvosi kivizsgálás szempontjait priorizálták. Ehhez kapcsolódóan felvetem – a kollégiumban végzett iskolapszichológiai gyakorlat és szuicid-kríziskezelés okozta szakmai dilemmákat hangsúlyozva – az iskolapszichológusi munka magányosság, bizonytalanság és leterheltség jelentette nehézségeit. A kihívások ellenére érvényesíteni törekszem az elvárható gondosság elvét a kliens esetében, hiszen sikerül megfelelő ellátási szintre delegálni. A tanulmány végén ajánlásokat és javaslatokat olvashatunk egy lehetséges iskolapszichológusi munkára adaptált szuicid prevenciós modell elemeihez.
Kulcsszavak: öngyilkossági krízis – iskolapszichológia – iskolai tanácsadás – öngyilkosságprevenció – iskolai mentálhigiéné
Vissza az előzőre