PSZICHOTERÁPIA
A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
Megjelenik negyedévente
33. évfolyam 3. szám 2024. augusztus
Tartalom
A szerkesztők előszava
Barna Mária, Tiringer István
TANULMÁNYOK
Módszertani tanulmány
Fekete Olívia: Erőforrás fókuszú megközelítés a klinikai pszichodiagnosztikában
Esszétanulmány
Túry Ferenc: Miért érdemes az evészavarokkal foglalkozni?
Módszertani tanulmány
Janda Zsuzsa, Rosta Nóra, Vidomusz Réka: „Ide jövök sírni és nevetni!” – Szülőkkel végzett munka egy gyermek- és ifjúságpszichiátriai osztályon és egy kísérleti projekt születése
MŰHELY
Beszámoló
Kepics Zsanett, Tiringer István: Szabadon választható. Beszámoló a Pszichoterápia folyóirat ⑱. konferenciájáról az online visszajelző kérdőívek alapján
Körkérdés
Hurrá, nyaral(t)unk!
Mondok Árpád ♦ Kazimir Ágnes ♦ Szilágyi Nóra ♦ Samu Nagy Ádám ♦ Tiringer István
SZAKMAI KÖZÉLET
Portré
Szükségből erényt – portré Ratkóczi Éváról – Berger Noémi
Az iskoláját!
A Semmelweis Egyetem pszichoterápia szakképzése – Eörsi Dániel, Kepics Zsanett, Pál Krisztina
Vitaindító
Nagy Ágnes, Kútvölgyi Andrea, Mailáth Nóra: Minőségbiztosítás és szupervízió
Vitaindító
Árkovits Amaryl, Csurgai Dorottya, Kútvölgyi Andrea, Markó Dávid, Terenyi Zoltán, Tóth Erika, Varga S. Katalin: Van-e szükség hazánkban pszichoterápiás ellátási hálózatra, s ha igen, miért nincsen a közfinanszírozásban?
Viták, hozzászólások
A terápiás gyakorlat etikai kérdései 45.: Fazekas Ágnes ♦ Horvai Zoltán ♦ Nagy Szilvia
Hírek
A Pszichoterápiás Tanács Szövetség küldöttgyűlésének beszámolója
Egészségügyi szakmai irányelv – A pszichoterápiás ellátásról
In memoriam – Ozsváth Károly
Kitüntetések
Beszámolók
Konferenciák – Kepics Zsanett ♦ Hága Győző ♦ Rajeczki Deniel
Könyvismertetések – Tiringer Aranka ♦ Tiringer István
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények
A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA
Nyári lapszámunk mindig a konferenciaszervezés hajrájának árnyékában áll össze, aztán a konferencia lezajlása után véglegesedik. Mire nyomdába kerül az anyag, már dúl a nyár. Másodszorra szerkesztjük ketten ezt a nyári számot – és amikor a szerkesztőségben szó esett nemrég arról, hogy ki melyik szám összeállítását vállalja majd a következő évben, egyetértettünk abban, hogy szeretjük ezt a gyakran nyaralásba lógó munkát. Több időnk van ilyenkor elmélyedni a szövegekben, mint az év közbeni hajtás során.
Konferenciánk idén a „hálás” 18-as sorszámot viselte, amihez a szokottnál könnyebb feladat lehetett témákat társítani. Talán mondhatjuk, hogy egyöntetűen úgy éreztük, sikerrel és jókedvben zajlott le. Idén először volt Kepics Zsanett és Tiringer István a két főszervező, bár persze a háttérben sokat segítette a munkát a korábban rendszeres főszervező, Valkó Lili is, és a szerkesztőség – ilyenkor szervezőbizottsággá átlényegülő – többi tagja. Májusi konferenciánkról részletes beszámolót és a visszajelzéseket összefoglaló írást is olvashatnak lapszámunkban.
Tanulmányok terén sokszínűre sikeredett ez a szám: Fekete Olívia tanulmányát közöljük egy, a klinikumban még kevésbé megszokott, pozitív pszichológiai, erőforrás szempontú megközelítésről, amelyet egy terápiás eset is illusztrál, a felmérési fázistól kezdve a terápiás munka technikáin át. Túry Ferenc evészavar témájú tanulmányával folytatjuk, ami rendhagyó módon nem ezeknek a kórképeknek a nehézségeit, hanem azt hangsúlyozza: miért érdemes ezekkel a betegekkel foglalkoznunk? A tanulmányban interjúrészletek is olvashatóak evészavaros betegeket kezelő terapeuták pozitív élményeiből. Jó átkapcsolás az írás a következő tanulmányra, amelyben az Észak-budai Szent János Centrumkórház Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Rehabilitációs Osztályának (közismert nevén „az Ali utca”) terapeutái, Janda Zsuzsa, Rosta Nóra, Vidomusz Réka mutatják be pszichodramatikus eszközökkel dolgozó szülőtámogató csoportjuk működését, a kísérleti fázistól a jelenig.
Műhely rovatunk Körkérdésében arról vallanak a kollégák, ki hogyan töltődik a nyári szünetben, milyen egyéb (nem terapeuta) identitásai kerülnek előtérbe az utazása vagy otthoni kikapcsolódása során, és hogyan hat mindez a terápiás munkára? Mondok Árpád, Kazimir Ágnes, Szilágyi Nóra, Samu Nagy Ádám és Tiringer István válaszait ezúton is köszönjük!
Portré rovatunkban ismét egy olyan kolleganő kerül fókuszba, aki kevesebbet szerepel a szakmai nyilvánosságban, kevésbé közismert személyiség, neve azonban az elmúlt évtizedekben sok értékes szakmai törekvéssel kapcsolódott össze. Ratkóczi Éva személyes hangvételű, többek között a Nap-Kör Alapítvány létrejöttét is bemutató fordulatos portréja megrajzolásához Bokor László, Bérdi Márk, Lábán Katalin és Tringer László járultak hozzá élményeikkel.
Az iskoláját! rovatunkban most a Semmelweis Egyetem pszichoterápia szakképzéséről olvashatnak érzékletes beszámolókat. A vezetők mellett a képzésben résztvevők élményeit, összesített tapasztalatait, képzőhelyválasztási szempontjait is megismerhetik Olvasóink.
Minőségbiztosítás és szupervízió címmel új vita indul a lapban. Szükséges-e a szupervíziós gyakorlatot a jelenleginél erősebben szabályozni? Kinek a feladata lenne ez? Számos izgalmas kérdés merül fel a témával kapcsolatban, a nézőpontokat és tapasztalatokat kíváncsian várjuk kollégáinktól!
Szakmai közéletünk aktivitását tükrözi, hogy a Gigazoom csapata a jövő évi online közösségi alkalmakat előkészítendő, közös gondolkodásra, vitára ösztönzi lapunk olvasóit.
Etikai rovatunk aktuális példája egy pszichoterápiás vizsgaesethez és annak szupervíziós folyamatához kapcsolódik.
Olvasóink bőségesen válogathatnak az elmúlt hónapok konferenciabeszámolóiból. További érdekesség, hogy egy pszichoterápiás társasjátékról is olvashatnak rendhagyó recenzió formájában – ami kapcsolódik Portré rovatunk egyik témájához, a dialektikus viselkedésterápiához.
Jó olvasást, kellemes szakmai feltöltődést kívánunk minden kedves Olvasónknak!
Barna Mária, Tiringer István
TANULMÁNYOK
MÓDSZERTANI TANULMÁNY
Fekete Olívia
Erőforrás fókuszú megközelítés a klinikai pszichodiagnosztikában
A tanulmány az erőforrások és azok felmérésének szerepét vizsgálja, elméleti és gyakorlati szempontok mentén a pszichodiagnosztikai munkában. Áttekintést ad a klasszikus pszichodiagnosztikai, valamint a szalutogenetikus és a pozitív pszichológiai megközelítésekről az erőforrások vonatkozásában. Tárgyalja azokat a specifikus irányzatokat, ahol az erőforrások központi szerepet kapnak, kiemelt figyelmet fordítva az erőforrások felmérésének céljaira és módszereire, valamint arra, hogy a felmérés hogyan alapozza meg az intervenciótervezést. A szalutogenetikus szemlélet és a klasszikus patológia fókuszú szemlélet ötvözésével a szerző egy új, erőforrás fókuszú megközelítést és felmérési technikát mutat be, mely a klinikai diagnosztikai és terápiás munka területén alkalmazható. Célja: erősíteni a pozitív szemléletű felmérés szerepét a klinikai döntések, konceptualizáció kialakításában, azok árnyalásában. A klasszikus diagnosztikai interjú komplementer kiegészítője lehet az erőforrás fókuszú felmérés, különböző technikák használatával komplex, egyénre szabott elemzésre ad lehetőséget. Ezek a technikák az erőforrás fókuszú interjú, az erőforrások dimenzionális értékelése, az erőforrás napló, az erőforrás biogram és térkép, továbbá az ezekre épülő beavatkozási terv. Mindezek – az általános ismertető leíráson túl – egy esettanulmányon keresztül is bemutatásra kerülnek.
Kulcsszavak: pszichodiagnosztika – erőforrás fókuszú interjú – erőforrástérkép – erőforrás biogram – erőforrás installációs terv
ESSZÉTANULMÁNY
Túry Ferenc
Miért érdemes az evészavarokkal foglalkozni?
Az evészavarok (elsősorban az anorexia nervosa és a bulimia nervosa) kezelése sok nehézséggel jár a betegek hiányos betegségtudata és a gyakori ellenállás miatt. Ezért a szomatikus, pszichiátriai és pszichoterápiás ellátást végző szakemberek sokszor vonakodnak ilyen betegek terápiájának vállalásától.
A jelen közlemény áttekinti az evészavarral küzdő betegek kezelését megkönnyítő stratégiákat, valamint azokat a jellemzőket, amelyek alapján a kezelés nehézségei csökkenthetők. A betegek kezelése során a terápiás ellenállás sok esetben megfordítható, s a beteg motiválttá válhat.
A közlemény 10 rövid interjút is összefoglal, amelyek evészavarral küzdő betegeket kezelő szakemberekkel készültek. Ezekben sok olyan szempont jelenik meg, amelyek alapján e betegek kezelése pozitív terápiás tapasztalatokkal jár. Az egyéni vagy családdinamika megértése fordulatot hozhat az ellenállás csökkentésében, így a terápiás kapcsolatban és a kezelés hatékonyságában is. Az evészavarok kezelése nem nehezebb, mint más súlyos pszichopatológiai állapotoké. Az ellátás hiányosságainak csökkentésében az evészavarral küzdő betegek terápiás pozitívumainak felismerése, s e betegek kezelése iránti motiváció lényeges lehet.
Kulcsszavak: evészavarok – anorexia nervosa – bulimia nervosa – ellenállás – terápiás pozitívumok
MÓDSZERTANI TANULMÁNY
Janda Zsuzsa, Rosta Nóra, Vidomusz Réka
„Ide jövök sírni és nevetni!” – Szülőkkel végzett munka egy gyermek- és ifjúságpszichiátriai osztályon és egy kísérleti projekt születése
A szülőkkel való munka kiemelt fontosságú gyermekpszichiátriai zavarok esetében, viszont a szülők nehézségeire, igényeire kevesebb figyelem jut a hagyományos szülőkonzultációk, ellátási formák során. A gyermekpszichiátriai rehabilitációs folyamat sikerességéhez elengedhetetlen a kompetens szülők szerepe, azonban ez a képesség csorbul leginkább ebben a helyzetben. Cikkünkben azt mutatjuk be, hogy hogyan alakult ki pszichodramatikus eszközökkel dolgozó szülőtámogató csoportunk, mi kellett ahhoz, hogy a szülők megérezzék, hogy egy elfogadó és biztonságos térbe kerültek, ahol megoszthatják nehézségeiket, kétségeiket, dolgozhatnak elakadásaikon és a gyermekükkel való kapcsolatukon, fejleszthetik kompetenciájukat, önreflexiós képességüket is. A csoport a pszichodráma technikáit ötvözi a nem formális tanulási tevékenységgel, mindezt alacsony küszöbű, ingyenes formában. Tapasztalataink egybevágnak a szakirodalmi adatokkal, melyek szerint a hasonló szülőtámogató csoportok nagyban segítik, hogy a szülők megértőbbekké, elfogadóbbakká váljanak a gyermekük nehézségeivel szemben, emellett hasznos információk átadására adnak lehetőséget a szülőtársak között, találkozási helyet jelentenek hasonló nehézségekkel küzdő szülőkkel, így segítenek csökkenteni a bűntudatot, szégyenérzetet és elszigeteltséget.
Kulcsszavak: pszichodráma – szülőcsoport – gyermek- és ifjúságpszichiátria – rehabilitáció
Vissza az előzőre