PSZICHOTERÁPIA
A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
Megjelenik negyedévente.
33. évfolyam 1. szám 2024. február
Tartalom
A szerkesztők előszava
Kepics Zsanett, Pál Krisztina
TANULMÁNYOK
Elméleti tanulmány
Bérdi Márk, Bálint Márton, Kacimi El Hassani Selma, Kisdi Gellért, Safrankó Dorottya, Robert J. Cramer: Az öngyilkosság kockázatának becslése és kezelése: egy kompetencia alapú megközelítés és egy tréning tervének bemutatása. II. rész
Áttekintő tanulmány
Jakobovits Kitti: Az irodalomterápia magyarországi helyzetének jelene és dilemmái
Áttekintő tanulmány
William J. Doherty, Tai J. Mendenhall: Családterápia az egészségügyben
Fordította: Muth Vera
MŰHELY
Hozzászólások
Csabai Márta: A pozitív Pszitópia keresése – Hozzászólás Holló András: Pszichoterapeuta Pszitópiában című esszéjéhez
Rózsa Mónika: Mi van Pszitópián túl? – Hozzászólás Holló András: Pszichoterapeuta Pszitópiában című esszéjéhez
Tari Annamária: Pszichoterapeuta Pszitópiában – Hozzászólás Holló András esszéjéhez
Pályázat – A terapeuta is ember (?)
Laczkó Zsuzsa: Katika ♦ Hites-Lukács Vanda: Kedves Naplóm! ♦ Dávid Tamás: Az értelmezésnél, a konfrontációnál hatékonyabb buszmegállói találkozás
SZAKMAI KÖZÉLET
Helyzetkép
Borbáth Katalin, Flach Richárd, Szögedi Dalma: A hazai iskolapszichológia kortárs perspektívái, avagy lehet ma jól csinálni az iskolapszichológiát?
Viták, hozzászólások
A terápiás gyakorlat etikai kérdései 43.: Káplár Péter ♦ Danics Zoltán ♦ Soós István
Görbe tükör
Pszichoterápiás mesék
Sebes Júlia: A terápia nem boldogít – esetvignetta ♦ Kőszeg Sára: Hamupipőke terápiás története
Hírek
A Pszichoterápiás Tanács Szövetség küldöttgyűlésének összefoglalója
In memoriam: Paneth Gábor
Beszámolók
Konferenciák – Vattay Dániel ♦ Szabó Zsuzsanna, Kolos Lilla ♦ Gergely Sára, Biró Gergely, Andróczi Júlia ♦ Takács-Tóth Zsóka ♦ Ardai-Punczman Marita
Könyvismertetések – Benyus Zsuzsanna ♦ Flach Richárd ♦ Tiringer István
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények
A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA
A naptárt már 2024-esre cseréltük. Ólmos léptekkel haladunk a télbe, mikor e szám összeállítása véghajrájába ért. Szerkesztőségünk nem csupán az óévet búcsúztatta, hanem vele együtt egyik szerkesztő társunkat is. S bár biztosak vagyunk benne, hogy ezentúl sem fog hiányt szenvedni teendőkben, új, izgalmas kihívásokban, mégis belengi a szerkesztőséget az elválás nehéz levegője. Hiányozni fogsz, Cece.
Mindamellett tudjuk, hogy a változás szükséges velejárója életünknek. Szerkesztőségünk is mozgásban van. Egykori gyakornokaink – Eörsi Dániel, Kepics Zsanett és Vattay Dániel – ősszel megkapták szerkesztő oklevelüket, formálódik, alakul a csapat, s közben – nincs megállás – máris új gyakornoki pályázat meghirdetését fontolgatjuk.
Mindeközben nem csak a szerkesztőségben sok a zajlás, hanem körülöttünk is. Öröm számunkra, hogy a pszichoterápiás egyesületek pozitívan reagáltak arra a kérésünkre, hogy küldjenek képzésben lévő kollégákat is az összekötői megbeszélésekre. Sok fiatalt sikerül tehát bevonni idei, misztikus ⑱., Szabadon választható címet viselő konferenciánk szervezésébe – igyekeztünk ezzel biztosítani a generációváltás folyamatosságát. S mire az Olvasó kezében tartja e számot, már nagyvonalakban összeállt a konferencia programja is. Előzetesen megsúgjuk, hogy várhatóan Kende Ágnes szociológus tartja majd a konferencia nyitó előadását.
Idei első számunkban közöljük Bérdi Márk és munkatársai öngyilkossági kockázatbecslésével és kezelésével foglalkozó cikkének második részét. Könnyedebb téma ezt követően Jakobovits Kitti áttekintő tanulmánya. Az írás a magyar irodalomterápia világát mutatja be, kitérve annak alkalmazási területeire, a segítő szakmák közt elfoglalt helyére, a módszertan és a képzés rövid ismertetésére, de főként jelenlegi helyzetére, jól működő pontjaira és nehézségeire egyaránt.
Holló András Pszichiáter Pszichotópiában című esszéjéhez ez alkalommal Csabai Márta, Rózsa Mónika és Tari Annamária szól hozzá.
Laczkó Zsuzsa, Hites-Lukács Vanda és Dávid Tamás írásával zárul A terapeuta is ember (?) című pályázatunk. Várjuk az ötleteket az új pályázati kiíráshoz.
Érdekes, ám korántsem megnyugtató helyzetképet fest Borbáth Katalin, Flach Richárd, Szögedi Dalma: A hazai iskolapszichológia kortárs perspektívái, avagy lehet ma jól csinálni az iskolapszichológiát? című írásában.
Szeretnénk megnyugtatni azokat, akik hiányolják már „Az iskoláját!” rovatunk folytatását: zajlik már a Tündérhegy és a SE-VIKOTE interjú előkészítése. Májusban várhatóan a tündérhegyi képzésbe nyerhet bepillantást az Olvasó.
Rendhagyó esetpéldával érkezik etikai rovatunk, mely még a szerkesztőségen belül is dilemmát váltott ki. Hogyan kezeljük a sajátélmény-programokat konferenciá(n)kon? Többet nem árulunk el, érdemes elolvasni.
Már kacsingat a 2024-es konferencia, maradt még néhány édes morzsa az előzőből. Konferenciánknak talán egyik erőssége, hogy összehozza a szakmát. Nemcsak tudományos, de közösségi is – tudunk egymástól tanulni és egymáson derülni is. Görbe tükör rovatunkban Kőszeg Sára és Sebes Juli referálja a 2023-as konferenciaviadalának „terápiás eseteit”.
Ezúttal sem lesz hiány hazai és külföldi konferenciabeszámolókban. Olvashatnak könyvismertetést a rezilienciafejlesztésről, episztemikus bizalomról, s a szakmai könyvek mellett még egy szépirodalmi írás ajánlójával is találkozhatnak.
Amikor kézbe veszik a lapot, már lassan búcsút intünk a télnek. A tavasz sok szakmai rendezvényt ígér, köztük a folyóiratunk konferenciáját is. Szeretettel várjuk Önöket!
Kepics Zsanett, Pál Krisztina
TANULMÁNYOK
ELMÉLETI TANULMÁNY
Bérdi Márk, Bálint Márton, Kacimi El Hassani Selma, Kisdi Gellért, Safrankó Dorottya, Robert J. Cramer
Az öngyilkosság kockázatának becslése és kezelése: egy kompetencia alapú megközelítés és egy tréning tervének bemutatása. II. rész
Az öngyilkosság átfogóan és hazai szinten egyaránt jelentős népegészségügyi probléma. A pszichológusok, pszichiáterek és más szakemberek képzése kulcsfontosságú abban, hogy a szuicid krízisben lévők a lehető legjobb ellátásban részesüljenek. A tanulmány fő célja, hogy bemutassa az öngyilkosság-megelőzés alapvető kompetenciamodelljére (Core Competency Model of Suicide Prevention=CCM) épülő képzés hazai adaptációját. Tanulmányunkban először röviden áttekintjük a szuicid prevencióval foglalkozó szakirodalomban nyomon követhető trendeket, paradigmaváltásokat: (1) predikció helyett terápiás célú kockázatmeghatározás, (2) „gondolatból tett” elméletek és a szuicidalitás fluiditás elméletének megjelenése, (3) kulturális stressz és egyéb kulturális változók szerepének hangsúlya, valamint (4) a bizonyítottan hatékony szuicid prevenciós intervenciókat. Ezek a változások hatással voltak az öngyilkosság megelőzésének most bemutatott kompetenciamodelljére, valamint a képzés tartalmának kialakítására. Ismertetjük a képzés egy lehetséges tematikáját, amely a tíz kulcskompetencia sorrendjét követve fókuszál a szakemberek öngyilkossággal kapcsolatos önreflexiójának fejlesztésére, a kockázatmeghatározásra, a szuicid pácienssel való kapcsolat kialakítására, a kockázatbecslés dokumentációjára és a szakember öngondoskodására. Hangsúlyozzuk a kultúra- és kisebbségspecifikusság szükségességét az öngyilkosság-megelőzés elméletében és gyakorlatában. A tanulmány végén javaslatokat teszünk a tíztételes, az öngyilkosság megelőzésében és felmérésében kulcsfontosságú kompetenciákat mérő eszköz (SCAF-R, Suicide Competency Assessment Form – Revised) validitás-vizsgálataira, valamint a képzés lehetséges alkalmazási területeire, fejlesztésére.
Kulcsszavak: kompetencia – öngyilkosság – szakemberek – megelőzés – képzés
ÁTTEKINTŐ TANULMÁNY
Jakobovits Kitti
Az irodalomterápia magyarországi helyzetének jelene és dilemmái
Az irodalomterápia (biblioterápia) itthon még kevésbé ismert, ugyanakkor az irodalomterapeuta cím megszerzésének vágya és népszerűsége az utóbbi években rohamosan nőtt. Évről évre egyre több pszichológus, pedagógus, könyvtáros, coach, mentálhigiénés szakember, irodalmi, bölcsészeti és más humán területen dolgozó kezdi el a képzést és válik irodalomterapeutává, ezt a tempót viszont nem feltétlenül tudja lekövetni a szakma tudományos fejlődése, önmagáról való gondolkodása, sem a társszakmák tudása az irodalomterápiáról, vagy a kliensek oldaláról mutatott felhasználói igény. E tanulmány célja többek között, hogy erre a jelenségre ráirányítsa a figyelmet és előremozdítsa e hiányok betöltését.
A módszer sokszínűsége és széles körben való alkalmazása üdvözlendő és inkább hangsúlyozni érdemes ezt a jellegét, sem mint a homogenitásra való törekvésként egységesíteni. Ugyanakkor tényként kell kezelnünk azt is, hogy jelenleg a szakmában látható legtöbb nehézség és probléma kifejezetten ebből a sokszínűségből, az irodalomterápia szabad és kreatív értelmezéséből fakad.
Tanulmányomban a magyar irodalomterápia világát mutatom be, kitérve annak alkalmazási területeire, a segítő szakmák közt elfoglalt helyére, a módszertan és a képzés rövid ismertetésére és főként jelenlegi helyzetére, jól működő pontjaira és nehézségeire egyaránt.
Kulcsszavak: irodalomterápia – csoportmódszer – magyarországi helyzet – képzés – nehézségek
ÁTTEKINTŐ TANULMÁNY
William J. Doherty, Tai J. Mendenhall
Családterápia az egészségügyben
Fordította: Muth Vera
A Pszichoterápia folyóirat szerkesztősége kereste meg a módzsertani szakegyesületeket, hogy nyitott lenne együttműködésre aktuális, kurrens idegennyelvű szakirodalmak magyar nyelvű megjelentetésében, ezzel támogatva a képzéseket és hallgatóit. A Magyar Családterápiás Egyesülettel e kapcsán gyümölcsöző munka indult, hogy a háromkötetes, több mint kétezer oldalas APA Handbook of Contemporary Family Psychology kézikönyv utolsó kötete egyik fejezetének fordítása folyóiratunkban közlésre kerüljön. Ez egy olyan program keretében jött létre, amelynek köszönhetően a 2023-as évben három magyarországi egészségügyi intézményben indult pilot projekt, azzal a céllal, hogy a családterápia módszerét modellértékűen integrálja az intézményi ellátási protokollba, a szomatikus vagy mentális betegségekben, illetve krónikus állapotokban érintett családok támogatására. A MOL – Új Európa Alapítvány „Gyermekgyógyító Plusz” programja hiánypótló és reménykeltő kezdeményezés arra, hogy a medicinális családterápia szélesebb körben is beépülhessen a hazai egészségügyi ellátórendszerbe.
A biopszichoszociális modell nem valósítható meg a családterápia, az egészségügyi ellátásba emelt rendszerszemléletű munka nélkül. Ebben a medicinális családterapeuták segítik az orvosok, szakdolgozók munkáját. Ez az írás felhívja a figyelmet arra, hogy a betegség, a megbetegedés kialakulása, lefolyása, annak megértése, kezelése szempontjából alapvető, hogy el tudjuk helyezni azt, lássuk abban a társadalmi, családi, egészségügyi rendszerben, melyben létrejött, melyben a gyógyítás, gyógyulás folyamata zajlik.
Abban a pillanatban, mikor a beteg belép az ellátórendszerbe, egy újabb rendszer, az egészségügyi rendszer részévé is válik. A könyvfejezetben kirajzolódik az is, hogy miképp nyúlnak túl a megközelítés keretei a hagyományos intézményi ellátás határain.
Reméljük, hogy más egyesületek is követik a Magyar Családterápiás Egyesület példáját és minél több területről tudunk a közelmúltban idegen nyelven megjelent, a tágabb szakma figyelmére érdemes perspektívatágító írást lapunkban magyarul elérhetővé tenni.
A Szerkesztő
Vissza az előzőre