PSZICHOTERÁPIA
A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
Megjelenik negyedévente 32. évfolyam 1. szám 2023. február
Tartalom
A szerkesztők előszava
Benkő Henrietta, Kepics Zsanett
TANULMÁNYOK
Esszétanulmány
Tari Annamária, Szőnyi Gábor: Online terápia – online képzés?
Elméleti tanulmány
Oravecz Róbert: Az öngyilkosság-folyamat jellege az analitikus pszichoterápia szemszögéből
Elméleti tanulmány
Flach Richárd: Az iskolapszichológus szerepe a gyermek- és serdülőkorú öngyilkossági krízis kezelésében
MŰHELY
Műhelybeszámoló
Valkó Lili: Az etikai kérdések helye és dilemmái a képzésben és az egyesületi életben
Stúdióbeszélgetés
Kepics Zsanett, Vattay Dániel: Beszélgetés a serdülők lelkiállapotáról, ellátásról
Vicinális
Pál Krisztina, Kepics Zsanett: Új felszállók…?
Pályázat
Zatroch Zsuzsa: Pszichológus a végeken
SZAKMAI KÖZÉLET
Portré
„Üljünk körbe, mint az indiánok anno, és próbáljunk meg a tűz körül vagy az asztal körül eszmét cserélni” – Portré Szemelyácz Jánosról – Összeállította: Berger Noémi
Helyzetkép
GIGAZOOM a transzparencia jegyében – Árkovits Amaryl, Pintér Gábor, Terenyi Zoltán, Tóth Erika, Varga S. Katalin, Csurgai Dorottya, Kútvölgyi Andrea, Markó Dávid
Viták, hozzászólások
Vita a pro bono pszichoterápiákról – Barna Mária
A terápiás gyakorlat etikai kérdései 40.: Csonka Judit ♦ Kardos Tímea ♦ Kuritár Eszter
Hírek
Demetrovics Zsolt székfoglaló előadása
Beszámolók
Konferenciák – Tiringer István ♦ Kiss Ádám Bence ♦ Eörsi Dániel
Könyvismertetések – Bakuretz Bonnie, Deák Anita ♦ Tiringer István
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények
A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA
Lendületesen indult az új év a szerkesztőségben: januárban elindítottuk az online folyóiratot, felvettük az első podcast-beszélgetésünket, szerveztünk egy ankétot, megjelent az etikai rovat írásaiból szerkesztett kötet, s hosszú idő után újraindítottuk a hírlevelünket. Új rovatokat is indítunk az évben. Jelen lapszámunkban olvashatják a Vicinális rovatunk felhívását – szeretnénk bemutatni az ország kevésbé látható szakmai műhelyeit, munkahelyeit, melyek a klasszikus tankönyvi tereptől valamiképp eltérnek -, de a későbbiekben is találkozhatnak majd új rovatokkal.
Az új év gyakran hozza annak a reményét, hogy az idei jobb lesz, mint az előző, most ez a vágy különösen erős az elmúlt évek fényében. Amikor ezt a számot olvassa az Olvasó, már több mint egy éve háború dúl a szomszédunkban, az azt megelőző éveket pedig a COVID okozta krízis nehezítette. Mindezek hatnak társadalmunkra, pácienseink pszichés állapotára. Fontos rátekintenünk arra, amiben vagyunk, hogy láthassuk, mi az, amire hatni tudunk, s megérezzük az erőnket.
Az elmúlt időszak következtében megnövekedett az online terápiák száma és a róluk szerzett tapasztalat, mindez felveti a távterápiás-képzés kérdéskörét is, amelyről részletesen ír tanulmányában Tari Annamária és Szőnyi Gábor. Ezt követi két tanulmány az öngyilkosság témakörében. Oravecz Róbert az öngyilkosság folyamatjellegét elemzi a kommunikációs szempontok alapján, a terápiás folyamatra is rátekintve, megvizsgálva a terapeuta felelősségét a szuicid folyamat kimenetelében. Flach Richárd a serdülőkori öngyilkosság-megelőzést kutatja írásában, és iskolapszichológiai protokoll létrehozását sürgeti a témában.
Ehhez az íráshoz több ponton kapcsolódik a serdülők lelkiállapotáról és ellátási lehetőségeiről folytatott podcast-beszélgetésünk, melynek szerkesztett változatát olvashatják a folyóiratban. A beszélgetés résztvevői – Dr. Borbáth Katalin, Dr. Mészáros Gergely, Pap Erika és Szabó Ágoston, – az ellátás különböző területeit képviselik.
A Műhelyben olvashatnak még a Barna Mária és Vattay Dániel által szervezett ankétunkról, mely az etikai kérdések képzésben és egyesületi életben elfoglalt szerepéről és dilemmáiról szólt. Ebben a részben találják a már említett Vicinális rovatunk felvezetőjét, amelynek akár lehetne egy állomása Zatroch Zsuzsa írása: Pszichológus a végeken. Pályázatunkra bár disztópiákat és utópiákat kértünk, több írás is érkezett a pedagógiai szakszolgálatok, iskolapszichológia világából, felhívva a figyelmet arra, hogy sok kollégánk érzelmileg nagyon megterhelő helyzetben dolgozik. A következő számunkban olvashatják majd a pedagógiai szakszolgálatokban dolgozó pszichológusokkal készített felmérés eredményeit.
A Szakmai közéletben Szemelyácz János izgalmas portréjában mélyedhet el az Olvasó, és az is kiderül, mi a közös a portré eddigi szereplőinek életében. Aki esetleg lemaradt volna a Gigazoom-ról, a Szakmai közélet írásai között megtalálhatja a hazai pszichoterápiás képzés kérdéseiről szervezett találkozó beszámolóját. Lezárult a vitánk a pro bono pszichoterápiákról, Barna Mária összegzi a tapasztalatokat. 40. etikai esetünkben a terapeuta erotikus álma okoz bonyodalmakat a terápiában, Csonka Judit, Kardos Tímea és Kuritár Eszter elemzéseiben különböző nézőpontokkal találkozhatnak.
Örömteli hír, hogy Demetrovics Zsoltot a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. A lap végéhez közeledve olvashatják konferencia-beszámolóinkat, könyvajánlóinkat, s ha elég figyelmesen nézik a lapot, felfedezhetik azt is, hogy közeleg a folyóirat 17. konferenciája! Amikor ezt olvassák, már beérkeztek a szerkesztőségbe az absztraktok, és kezdetét vette a lázas készülődés… Nagyon várjuk a személyes találkozást, és azt, hogy közösen gondolkodhassunk a jövőnk elviselhető bizonytalanságairól.
Benkő Henrietta, Kepics Zsanett
TANULMÁNYOK
ESSZÉTANULMÁNY
Tari Annamária, Szőnyi Gábor
Online terápia – online képzés?
Szempontok a távterápiás gyakorlat megkerülhetetlen dilemmáihoz
A távterápia elterjedését felgyorsította a COVID járvány. A szerzők abból indulnak ki, hogy az online pszichoterápia gyakorlata fennmarad, növekszik. Akár technikai módosításnak, akár új pszichoterápiás szettingnek tekintjük a távterápiát, szembesülünk azzal a kérdéssel, hogy milyen képzés tartozik hozzá. Több dimenzióban áttekintve az online-offline működés közötti eltéréseket, magunk inkább önálló helyzetként gondolkozunk az online elrendezésről, ami számos vonatkozásban áthatja a terápiás kapcsolatot, folyamatot.
A szerzők véleménye szerint a távterápia és így a távterapeuta képzése még tapasztalatgyűjtési, kísérleti szakaszban van. Összefoglalják mindazokat a kérdéseket, melyekbe a szakmának – a képzést szolgáltató egyetemeknek, módszertani egyesületeknek, az ellátást szolgáltató műhelyeknek, terapeutáknak – közös álláspontra kellene jutniuk. A szakmai protokollba és a pszichoterápiás etikai kódexbe is be kell építeni a távterápiás szempontokat. Mindehhez a távterapeuta-képzés beindításával párhuzamosan javasolják, hogy kutatások is induljanak. Ha a gyakorlati terjedéshez nem társul képzés, akkor várható, hogy a pszichoterápia utóbbi időben megszerzett társadalmi elismerése lecsökken.
Kulcsszavak: online pszichoterápia – online képzés – szetting – online munka sajátosságai – kutatás
ELMÉLETI TANULMÁNY
Oravecz Róbert
Az öngyilkosság-folyamat jellege az analitikus pszichoterápia szemszögéből
Válaszul a tetőző magyar öngyilkosság hullámra a 80-as években, Kézdi Balázs és kutatócsoportja kidolgozott egy kommunikáción és kulturális antropológián alapuló elméletet, a diszkurzív szuicidológiát. A kutatócsoport a főáramú szuicidológiai gondolkodással szemben, mely az öngyilkosság okait volt hivatott kutatni, az öngyilkosság-folyamat „sűrű megértését“ tűzte ki célul. A kutatócsoport szövegelemzéseken keresztül igyekezett megragadni azokat a kommunikációs sajátosságokat és nyelvi jellemzőket, melyek segítségével megérthető és nyomon követhető az öngyilkosság-folyamat társadalmi kontextusában.
Az elmélet lehetőséget teremtett a konkrét öngyilkosság-veszélyeztetettség felismerésére, individuális megítélésére, a hatékony krízisintervencióra a helyi SOS telefon-szolgálaton és a területileg illetékes krízisosztályon keresztül.
Az elmúlt négy évtized során főleg magyar szerzők számos cikket jelentettek meg e témakörben magyar és nemzetközi tudományos folyóiratokban. Mindez hozzájárult a diszkurzív szuicidológia elméletének továbbfejlődéséhez.
A diszkurzív szuicidológia komplex, interdiszciplináris pszichológiai és humanisztikus tudományos koncepciókra támaszkodik, és mint ilyen, szorosan kapcsolódik a pszichoterápia kortárs megközelítéseihez.
A cikk összefoglalja a diszkurzív szuicidológia alapvető ismérveit, integrációját a kortárs humanisztikus koncepciókkal, a narratív elmélettel. A pszichoterápia összefonódása a neurobiológiával és a kognitív tudományokkal teret nyitott az öngyilkosság-folyamat megértéséhez a diszkurzív szuicidológia elméletén keresztül. A szerző hangsúlyozza az öngyilkosság-folyamat szövegszerű megnyilvánulásainak jelentőségét a pszichoterápiás folyamatban.
Kulcsszavak: öngyilkosság – búcsúlevél – diskurzus – narratíva – pszichoterápia
ELMÉLETI TANULMÁNY
Flach Richárd
Az iskolapszichológus szerepe a gyermek- és serdülőkorú öngyilkossági krízis kezelésében
Az öngyilkossággal kapcsolatos késztetés súlyosan veszélyeztető tényező, maga az öngyilkosság pedig vezető halálok a fiatal korosztályban, ami azonnali beavatkozást igényel a környezet részéről. Különösen igaz ez a pedagógiai (oktató-nevelő) munkát segítő, mentálhigiénés kapuőrökként dolgozó, és az iskolákban egyre nagyobb arányban jelen lévő iskolapszichológusokra. Az iskolapszichológusok mindinkább szélesebb körben elfogadott és igényelt munkáját rendeletek szabályozzák és protokollok segítik, mégis hiányoznak a gyermek- és serdülőkori öngyilkos magatartás felismeréséről, ellátásáról és megelőzéséről szóló szakmai irányelvek, szabályozók, jó gyakorlatok, amely nemzetközi szinten sem megoldott kérdés. A szakmát jellemző kihívások (direkt és indirekt intervenciók aránytalansága, pályakezdők felülreprezentáltsága, munkahelyi körülmények és feltételek) az iskolapszichológusok számára szintén nehézségként vannak jelen, amelyek a gyors kiégést és pályaelhagyást implikálják. Az érzelmileg megterhelő krízishelyzetekben, a kríziskezelés során ugyanakkor többszempontú beavatkozásra van szükség, a pontos helyzetmegismeréstől és értékeléstől a szakellátásba juttatásig, hiszen az iskolapszichológussal folytatott munka nem helyettesíti a gyermekpszichiátriai ellátást vagy a pszichoterápiás kezelést. Ebben a folyamatban előtérbe kerül többek között a szakember kríziskezelési kompetenciája, öngyilkossággal és önsértéssel kapcsolatos attitűdjei és ismeretei, a titoktartás etikai kérdései, szakmaközi (pl. pszichiáter, háziorvos, szociális munkás) kommunikációs képessége, a szülővel, pedagógussal, intézményvezetővel való együttműködés lehetősége. A tanulmány keretei között két eset bemutatásán keresztül szemléltetem a kríziskezelés lehetséges folyamatait. Kitérek arra, hogy az iskolapszichológus krízismenedzserként a pedagógussal és a szülővel való partneri kapcsolat, illetve az ellátórendszerekkel való együttműködés mentén hogyan szolgálhatja a krízisben lévő diák szuicid veszélyeztetettségének csökkentését. Célom egyrészről a szakmát érintő hiányosságok artikulációja, valamint a megoldási lehetőségek bemutatása, saját iskolapszichológusi gyakorlatom mentén.
Kulcsszavak: iskolapszichológia – gyermek- és serdülőkorú öngyilkossági krízis – öngyilkosság-prevenció – iskolai mentálhigiéné
Vissza az előzőre