PSZICHOTERÁPIA
A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
Megjelenik negyedévente.
32. évfolyam 4. szám 2023. november
TARTALOM
A szerkesztők előszava
Eörsi Dániel, Kiss Tibor Cece, Valkó Lili
TANULMÁNYOK
A gyakorlat kérdései
Nagy Petronella: Traumák fogságában
Elméleti tanulmány
Szalai Tamás Dömötör: A nárcisztikus személyiségzavar pszichoterápiája. Összefoglaló az érintett diszfunkciókról, intervenciós pontokról, bizonyított módszerekről és terápiás ajánlásokról
Elméleti tanulmány
Halmai Tamás: Csak pozitívan? A pozitív pszichológia helye az egyetemi oktatásban
A gyakorlat kérdései
Ernst Knijff: Tudatosság szabályok helyett: Gestalt etika – fordította: Vattay Dániel
MŰHELY
Esszé
Holló András: Pszichoterapeuta Pszitópiában
Hozzászólások:
Krékits József: Hagyomány híján terápia? – Hozzászólás Holló András: Pszichoterapeuta Pszitópiában című esszétanulmányához
Sik Domonkos: Ami a barlangból kevésbé látszik – „Pszitópián” innen és túl
SZAKMAI KÖZÉLET
Interjú
„Azt kívánom, hogy az összes pszichoterapeutára legyen jellemző a kíváncsiság…” – Interjú Purebl Györggyel – Kepics Zsanett, Kiss Tibor Cece
Pályázat – A terapeuta is ember (?)
Sinkó Melinda: A kinőtt tornacipő
Hírek
In memoriam: Megemlékezés Harrach Andorról – Eörsi Dániel
Kitüntetések
Beszámolók
Konferenciák – Cseterki Tamás ♦ Kiss Tibor Cece ♦ Hága Győző ♦ Eörsi Dániel ♦ Hardi Lilla, Szőnyi Gábor
Könyvismertetések – Kiss Tibor Cece ♦ Tiringer István
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények
A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA
Az idei negyedik lapszám szédületes gyakorisággal változó hideg- és melegfrontok idején áll össze, sokszor gondolkodni kell ezekben a napokban, hogy milyen évszak is van egyáltalán. Ennél is sokkal-sokkal jobban fenyegeti biztonságérzetünket a világpolitikai helyzet; Izraelben és Palesztinában megint véres, a polgári lakosságot fenyegető kegyetlen háború van, miközben nem csökken az ukrajnai háború terhe sem.
Vajon a pszichoterápia és a tanácsadás világában tudjuk-e garantálni a biztonságot? Klienseink vagy akár mi magunk mennyi fenyegetettséget kell, hogy átéljünk? Nagy Petronella tanulmánya egy magas biztonságú pszichiátriai osztály nagycsoportfolyamatát írja le; fő kérdése, hogy antiszociális jegyeket mutató páciensének destruktivitása kezelhető-e, a fejlődés szolgálatába állítható-e – avagy szétfeszíti a biztonságot adó kereteket. A magas biztonságú osztályok világa talán kevésbé ismert a legtöbb olvasónk számára, nagyon melegen ajánljuk az elmélyedést ebben a környezetben. Szalai Tamás Dömötör a nárcisztikus személyiségzavar pszichoterápiáját foglalja össze hiánypótló írásában. Halmai Tamás egy egyetemi kurzus pozitív pszichológiai keretezésének dilemmáit, de leginkább örömeit mutatja be. Olyan jó, hogy nem csak a bajok, a patológia felől lehet megközelíteni emberi működésünket, hogy paradigmatikus alapként tudunk tekinteni erőforrásainkra, fejlődési potenciálunkra, kreativitásunkra is, nagy szükségünk van erre a bizonytalanságok, fenyegetettségek idején. Negyedik tanulmányként közöljük Ernst Knijff Gestalt-etikáról szóló írását is, melyet a szerző engedélyével teszünk közzé magyarul, Vattay Dániel szerkesztőtársunk fordításában.
Műhely rovatunkban Holló András műfaji kísérletnek is tekinthető vitaindítójával találkozhatnak kedves olvasóink. Az irodalmi áttekintéssel mélyen megalapozott gondolatmenet fókuszában a pszichológiai gondolkozás (azaz: a „psy”) rendkívüli, sőt, túlzott térhódítása áll napjaink késő-modern társadalmában – mely alapvetően változtatja meg a pszichoterápia szerepét, hatalmi pozícióját, célkitűzéseit is. A konfrontatív és gondolkodásra, párbeszédre sarkalló írást ebben a számunkban ketten, Krékits József pszichiáter, pszichoterapeuta és Sik Domonkos szociológus egészítik ki határozott álláspontjukkal. Későbbi számainkban tervezzük folytatni ezt a párbeszédet, szóljanak hozzá Önök is.
Lapunk hagyományait folytatva előző számunkban szabad műfajú pályázatot írtunk ki A terapeuta is ember(?) címmel: klienseinkkel való véletlen, hétköznapi találkozásokat bemutató írásokat vártunk ide, melyeket anonim módon szekresztőségünk mint zsűri értékelt. Közzétesszük az egyik nyertes írást, következő lapszámunkban, illetve facebook-oldalunkon olvashatnak még több remekművet.
Szakmai közélet rovatunkban Purebl Györggyel, a Pszichoterápiás Tanács Szövetség új elnökével közlünk interjút. Aki nem tudja, hogy ez a szervezet mivel foglalkozik, az olvassa el. Aki tudja, az is olvassa el, mert új célkitűzésekről, biztató stratégiáról lesz szó benne.
Ismét búcsúzunk, Harrach Andor egyetemi oktatót, a Magyarországi Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság volt elnökét vesztettük el augusztusban. Jó híreink is vannak, több kollégánk is kapott díjat különböző szervezeti fórumokon. Lapszámunkat a szokásosnak mondható szakkönyv- és konferenciaismertetésekkel zárjuk.
Szerkesztőségünket közelebbről érintő változás, hogy búcsúzunk Kiss Tibor Cecétől, aki 2009 óta járult hozzá a Pszichoterápia folyóirat szerkesztéséhez, illetve a laphoz tartozó rendezvények szervezéséhez.
Az időjárást nem tudjuk befolyásolni, és valószínűleg a hazai vagy globális politikára se sokunknak van ráhatása. Szakmánk viszont a mi kezünkben van, a mi dolgunk a minél hatékonyabb terápiás eljárások bevezetése, fenntartása mellett képzési rendszerünk tökéletesítése, fejlődésünk, tájékozottságunk gondozása. Mindebben lapunk is szerepet vállal, bízunk benne, hogy olvasóink is így látják.
Eörsi Dániel, Kiss Tibor Cece, Valkó Lili
TANULMÁNYOK
A GYAKORLAT KÉRDÉSEI
Nagy Petronella
Traumák fogságában
A múltban elszenvedett és feldolgozatlan traumák áldozati identitás kialakulásához vezethetnek. Ha az egyén saját magát a sérelmet elszenvedő félként észleli, a későbbiekben ez jellegzetes kognitív, affektív és viselkedésbeli mintázatként jelenhet meg a szociokulturális közegben. A destruktív magatartás a szövődmény részét képezi, amely az áldozat perspektívájából a múltbeli sérelem megtorlásaként és a jövőbeni támadásokkal szembeni védekezésként is felfogható. Egyúttal megvédi az egyént a veszteségeivel való szembenézéstől és a változás eléréséhez szükséges személyes felelősségvállalástól is.
Jelen tanulmányban egy hazai pszichiátriai osztály nagycsoport-eseménye kapcsán elemzem a destruktivitás jelenségét, pszichopatológiai, tárgykapcsolati és csoportanalitikus paradigmákat felhasználva. Látni fogjuk, hogy az egyéni és osztályos/intézményi rétegekben megélt és fel nem dolgozott traumatikus élmények hogyan segíthetik elő a megtorló magatartásokat, a csoport elpusztítására irányuló anarchikus lázadást is. Kiemelem az eset kapcsán a pszichopátiás személyiség-struktúra, a nagycsoport, valamint a hazánkban újonnan megjelenő ellátási forma, a magas biztonságú zárt osztály jellemzőit is. A magas biztonságú részleg identitás-formálódása jelenleg is zajló folyamat, így szakmai közegünk aktuális és releváns kérdéseit vetheti fel. Végezetül kitérek a rombolásban rejlő építő potenciálra is: a destruktív fantáziák verbalizálása elősegítheti az autonóm törekvéseket, így végső soron a fejlődés részévé tehető állapot.
Kulcsszavak: magas biztonságú zárt osztály – nagycsoport – pszichopátia – traumatizáció – destruktív magatartás
ELMÉLETI TANULMÁNY
Szalai Tamás Dömötör
A nárcisztikus személyiségzavar pszichoterápiája.
Összefoglaló az érintett diszfunkciókról, intervenciós pontokról, bizonyított módszerekről és terápiás ajánlásokról
A nárcisztikus személyiségzavar a társadalom akár 1–6 százalékát érinti, számos pszichoterápiás elmélet érdeklődésének középpontja az elmúlt több mint száz évben. Ennek ellenére a mai napig nem dolgoztak ki az ellátására vonatkozó egységes irányelveket. Randomizált, kontrollált vizsgálatok és az egyes módszerek hatékonyságát összemérő elemzések hiányában, a klinikai konszenzuson alapuló megközelítések mellett a személyiségzavarok általános ajánlásait, és a borderline személyiségzavar bizonyított módszereit javasolják nárcisztikus személyiségzavarra adaptálva. A jelenleg elérhető vizsgálatok az áttétel fókuszú terápia, a mentalizáció alapú terápia, a metakognitív terápia, a kognitív viselkedésterápia személyiségzavarokra specializált formája, a sématerápia, a dialektikus viselkedésterápia és a párterápia hatékony alkalmazhatósága mellett szólnak. Kulcsfontosságú intervenciós pontok a szelf- és tárgyreprezentációk, így az önértékelés és a típusos kapcsolódási módok, a perfekcionizmus, a mentalizációs készségek és az érzelem-diszreguláció, beleértve a szégyen, az agresszió és a depresszív reakciók szabályozását. Az érintetteknél gyakran neurobiológiai alapokon csökkent a belső kontroll és az érzelemfelismerés, fokozott a szelffókusz és az érzelmi ingerekre adott negatív reakció, nem motivációjuk miatt. Alapvető pszichoterápiás ajánlások: a teamben végzett munka, a társuló zavarok, valamint a grandióz és sérülékeny működés nyílt és rejtett vonásainak feltárása, és az öngyilkossági kockázat becslése. Javasolt a szerződésben a terápiás keretek kijelölése és célként olyan valósághoz kapcsolódó, konkrét probléma azonosítása, amelyet a kliens kezelni szeretne. Kiemelt jelentőségű az együttműködő szövetség, az érdeklődő viszonyulás, az önértékeléssel és érzelemszabályozással kapcsolatos kulcsélmények kiemelése, beleértve a hanyagoló vagy traumatikus hátteret, valamint a típusos elhárítások és viselkedéses manőverek befolyásolása. A terápia félelmet kelthet a kliensben, a terapeuták részéről pedig gyakori a tehetetlen, dühös, bíráló és szétkapcsolt viszonyulás – érdemes ezért fokozottan figyelni a terápiás szövetség rejtett töréseire.
Kulcsszavak: nárcisztikus személyiségzavar – pszichoterápia – intervenció – áttekintés
ELMÉLETI TANULMÁNY
Halmai Tamás
Csak pozitívan?
A pozitív pszichológia helye az egyetemi oktatásban
A pozitív pszichológia a lélektan egyik legígéretesebb modern kezdeményezése, amely új paradigmát teremt: a negatív érzések elfogadása mellett az örömteli, kiteljesedő élet elérésére összpontosít; a lelki jóllétet, a pozitív kapcsolatokat és az elmélyülést helyezi a kutatás és a gyakorlat középpontjába. Kiindulópontja Rogers és Maslow humanisztikus szemléletű hagyománya, amelyet Csíkszentmihályi Mihály úttörő kutatásai és a flow-elmélet követtek. Az elmúlt mintegy húsz évben a megközelítés számos területen hozott jelentős új fejleményeket: a pozitív érzések szerepével, a traumák lehetséges következményeivel kapcsolatban, valamint az oktatás területén. Az Egyesült Államokban bevezetett pozitív oktatási programok jelentős sikereket hoztak. A pozitív pszichológia – elsősorban általános és középiskolai szinten – kiegészítheti a már érvényben lévő tanterveket is, de önállóan is oktatható. Tanulmányomban egy első, kísérleti egyetemi kurzust mutatok be, amelyet a Budapesti Gazdasági Egyetem projekthetében tartottunk. A tapasztalat alapján a műhely az érzelmek, a kapcsolatok és elsősorban az önismeret témáját olyan fiatalok számára is átélhetővé teheti, akik nem rendelkeznek jelentős pszichológiai előismeretekkel. Így szerepet játszhat a pszichológia korszerű eredményeinek terjesztésében, a tudományos ismeretterjesztésben is. A résztvevők az alapvető elméleti háttér megismerése mellett saját élményt szerezhetnek a pozitív pszichológia gyakorlatából. A kurzus a személyes erősségek felismerésére, az örömteli élmények, a hála és a flow átélésére és aktív keresésére helyezi a hangsúlyt. Széles körű alkalmazása közel hozhatja a fiatalokhoz a pszichológia és az önismeret kérdéseit és ezáltal hatékonyan facilitálhatja jövőbeli sikerüket – szakmai és magánéletükben egyaránt.
Kulcsszavak: pozitív pszichológia – egyetemi oktatás – örömállapot – karaktererősségek
A GYAKORLAT KÉRDÉSEI
Ernst Knijff
Tudatosság szabályok helyett: Gestalt etika
Fordította: Vattay Dániel
A következő tanulmány több szempontból is feszegeti a hagyományos kereteket. Először is csak filozófiai írásra hivatkozik a referenciák között – ami az eredeti megjelenésénél okozott kérdéseket. Másodszor a szerző olyan megfontolásokat és definíciókat vezet be az etikai gondolkodásba, amik alapvetően új nézőpontból segítenek megvizsgálni eseteket. A szerző ezeket a Gestalt terápia két fontos pillére, a mezőelmélet és a dialógus buberi eszméje alapján vezeti le/be. A tanulmány tartalma azonban túlmutat a Gestalt terápia specifikus keretein és olyan helyzeteket vesz végig, ahol a terápia – vagy épp szupervízió – kapcsolati aspektusa megkerülhetetlen. Ezért jó szívvel ajánljuk minden olyan terapeutának, aki került már olyan helyzetbe kliensével terápiás folyamatban, amit nehéz volt kibogoznia, vagy aki nem tudja kizárni, hogy ilyenbe kerülhet.
A szerkesztők
Vissza az előzőre