Pszichoterápia
A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
Megjelenik negyedévente 31. évfolyam 2. szám 2022. május
Tartalom
A szerkesztők előszava
Benkő Henrietta, Tiringer István
TANULMÁNYOK
A gyakorlat kérdései
Tiringer István, Szőnyi Gábor: A pszichoterápiás etika oktatásának módszertanához: tapasztalatok fiktív példákkal az etikai érzékenyítésben
Módszertani tanulmány
David Tuckett: Az áttétel és az áttételi értelmezés új szemszögből: miért lehet hasznos egy gazdaságos munkamodell? II/1. rész. Fordította: Barna Mária
Áttekintő tanulmány
Pálvölgyi Ágnes, Goschi Gabriella: A sportpszichológiai munka differenciálása
Kutatási beszámoló
Kovács Edina: Gyógyító történetek: a playback színház mentálhigiénés hatásai
MŰHELY
Kincsesház
Szőnyi Gábor: A képzés összefüggései. Az általános és módszerspecifikus pszichoterapeuta képzés összefüggései (vitaanyag)
SZAKMAI KÖZÉLET
Körkép
Az ukrán menekültek pszichológiai ellátásáról
Portré
„Nagycsoporton ülni olyan, mint egy kaleidoszkópban üveglapocskának lenni” – Portré Milák Piroskáról
Viták, hozzászólások
Háttér: A szakpszichológiai ellátás irányelveiről – Kovács Péter
Vita: Pro bono pszichoterápia – Antal-Bacsó Péter ♦ Vattay Dániel
A terápiás gyakorlat etikai kérdései 37.: Fonyó Ilona ♦ Kovács Illés Áron ♦ Torma Kálmán
Hírek
In memoriam Csíkszentmihályi Mihály – Oláh Attila
In memoriam Ormay Tom – Terenyi Zoltán
Beszámolók
Konferenciák – Barna Mária ♦ Wiesenberg Katalin ♦ Schultz Alexandra és Simon Rebeka
Színházi levél – Berger Noémi
Kitüntetés – Bányai Éva
Könyvismertetések – Jakab Júlia ♦ Kiss Tibor Cece
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények
A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA
Mire e lapszám a Tisztelt Olvasó kezébe kerül, már lezajlott a Pszichoterápia folyóirat idei konferenciája, amit három év után ismét személyes jelenléttel tarthattunk meg. Az elmúlt években a konferenciáink és a folyóiratunk is változott a szakmai életünket érintő jelentős változásokra reagálva. És még mielőtt a COVID-19-járvány megterhelései lezárulnának, újabb – korábban elképzelhetetlen – problémákkal, egy szomszéd országban zajló háború következményeivel kell szembenéznünk. Folyóiratunk igyekszik egyensúlyozni a hagyományos szakmai témákban történő elmélyülés és az aktuális problémákra történő gyors reagálás között. E kettősség jellemzi a jelen lapszámot is, amelynek írásaihoz nehéz lenne tartalmilag közös nevezőt találni. Inkább a sokszínűség határozza meg a most közreadott tanulmányokat, véleményeket és hozzászólásokat. Közös azonban az írások hátterében lévő motiváció, szakmánk professzionális működésének erősítése.
A nemzetközi pszichoterápiás szakirodalomban érezhetően növekszik az érdeklődés az etikai szempontok iránt. Folyóiratunk kezdettől támogatta az ez irányú hazai törekvéseket és a szakmai etikai témák rendszeres tárgyalásának egyik fórumává vált. Tiringer István és Szőnyi Gábor tanulmánya a pszichoterápiás etikai esetpéldákkal szerzett sok éves képzési tapasztalatokat foglalja össze. Etikai rovatunk rendszeres olvasói a közel egy évtizede működő rovat példáiról és elemzéseiről is olvashatnak benne.
A hazai szakirodalomban ritkábban hallunk a pszichoanalízis terápiás gyakorlatáról és technikáiról, mint a pszichoanalitikus elméletek fejlődéséről. Ezért is esett a választásunk David Tuckett egy nemrégiben elhangzott előadásának fordítására, amely amellett, hogy elméletileg átfogóan tárgyalja a terápiás technika egyik kulcselemét, az áttétel kezelését, jól áttekinthető szempontokat is ad annak vizsgálatához, és érzékletes példákkal mutatja be modellje alkalmazását. A terjedelmes írásnak most az első felét adjuk közre, a befejezést pedig a következő számunkban találják majd.
Pálvölgyi Ágnes és Goschi Gabriella az idén tavasszal megjelenő sportpszichológiai tankönyvből mutatnak be szemelvényeket tanulmányukban, két fajsúlyos témára koncentrálva: áttekintik a sportpszichológiai munka etikai kérdéseit és igyekeznek rendet tenni a sportszektorban működő segítő szakmák között, bemutatva a hazánkban elérhető képzéseket a sport terén.
A tanulmányok sorát a hazánkban népszerű playback színházak működésének bemutatása és egy hozzá kapcsolódó kutatás tapasztalatainak elemzése zárja Kovács Edina tollából. A kutatás alapján sokoldalú kép rajzolódik ki a playback színház működéséről és hatásairól. Kíváncsian várjuk a további – a járvány által már nem korlátozott – vizsgálatok eredményeit.
Lapszámunk Műhely részében tekintünk vissza Szőnyi Gábor több mint 30 éve írt tanulmányára, amit az akkoriban bontakozó pszichoterápiás képzések alapvető feladatairól írt.
A Szakmai közélet részt az ukrán menekültek pszichológiai segítésében résztvevő kollégák tapasztalatait összefoglaló körkép nyitja.
Portré rovatunkban Milák Piroska rendhagyó szakmai pályáról, meghatározó személyiségéről olvashatnak a közvetlen munkatársak szemszögéből.
Fontosnak tartottuk azt is, hogy foglalkozzunk a közelmúltban az Egészségügyi Közlönyben megjelent szakpszichológusi irányelvekkel. Mivel ebben a műfajban ez az első hazai dokumentum, némi bizonytalanság érezhető ennek jelentőségével és szerepével kapcsolatban. Ezért ajánlottuk fel Kovács Péternek, a kidolgozási folyamat koordinátorának, hogy kifejthesse, milyen szerepet szántak ennek a szakmai anyagnak.
Újabb vitát indítunk egy többeket érintő, de nem kellően megtárgyalt kérdésről, az ingyen vagy csökkentett óradíjjal végzett pszichoterápiás kezelésekről.
Etikai rovatunk egy meglehetősen éles titoktartási dilemma megoldási lehetőségeit járja körbe.
Az elmúlt évben a pszichoterápiás világ több jelentős egyéniségét vesztette el. Most Csíkszentmihályi Mihály szakmai pályafutásáról olvashatnak szakavatott értékelést Oláh Attilától.
Ormay Tomtól, szeretett és tisztelt munkatársunktól is búcsúznunk kellett nemrégiben. Terenyi Zoltán nekrológját olvashatják róla.
Végül megemlítjük, hogy szerkesztőségünkben újabb jelentős változások történnek. Takácsy Márta – aki egy évig főszerkesztőnk volt – már nem tagja a szerkesztőségnek. Megbízott főszerkesztőként Benkő Henrietta vette át ezt a szerepet. Pályázatunk alapján pedig gyakornokként Eörsi Dániel, Kepics Zsanett, Sifter Éva és Vattay Dániel kapcsolódik be a szerkesztőségi munkába.
Benkő Henrietta, Tiringer István
TANULMÁNYOK
A GYAKORLAT KÉRDÉSEI
Tiringer István, Szőnyi Gábor
A pszichoterápiás etika oktatásának módszertanához: tapasztalatok fiktív példákkal az etikai érzékenyítésben
Egy pszichoterapeuta jó működésének kiemelt összetevője az etikai megalapozottság. Eltérve a hagyományos módtól (etikai szabályok elméleti ismertetése, kombinálva etikai ügyek esetpéldás bemutatásával) a szerzők gyakorlatukban a hangsúlyt az etikai vétség alakulásának folyamatára, a dilemmák átélésére helyezik, és beemelik a gyakorlatot: egy etikai eljárás indításának érzelmileg-szervezetileg kritikus kérdését.
A szerzők által használt etikai példák mindennapi szakmai eseménytöredékekből jöttek létre, és azt illusztrálták, hogy a terapeuta problémás viselkedése hogyan vezethet a terápiás/képzői kapcsolat sérüléséhez vagy jelentős töréséhez.
A szerzők a fiktív eseteket két formában alkalmazták: interaktív szemináriumokon, valamint a Pszichoterápia folyóirat etikai rovatának példáiként. A tanulmány bevezető részét követően egy konferencián szervezett etikai műhely tapasztalatai kerülnek részletes ismertetésre, amit az etikai rovat tapasztalatainak összefoglalása követ.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy egy etikai eljárás az érintett betegnek, a terapeutának és az érintett egyesületnek egyaránt rendkívül megterhelő. Ugyan rejtetten, de még inkább traumatizáló lehet, ha az etikai vétség nem vezet eljáráshoz, bár az indokolt lenne. Mint minden krízis, az etikai eljárás is, amely megrázza az egyesületet, további károkat okozhat, de kreatív fejlődéshez is vezethet, amelyben megerősödik a szakmai környezet etikai kultúrája.
Kulcsszavak: pszichoterápiás etika – fiktív esetek – etikai érzékenyítés – etikai eljárás – etikai kultúra
MÓDSZERTANI TANULMÁNY
David Tuckett
Az áttétel és az áttételi értelmezés új szemszögből: miért lehet hasznos egy gazdaságos munkamodell? II/1.
Fordította: Barna Mária
A brit David Tuckett a kortárs pszichoanalízis egyik kiemelkedő alakja. Ahogy a tanulmány címe is jelzi, gazdasági szemlélete is jelentős. A kétezres évek elején, amikor az Európai Pszichoanalitikus Föderáció elnöke volt, az ő kezdeményezésére modernizálódtak a szervezet konferenciái. Így az évenkénti főkonferencia előprogramjaiban tematikus kiscsoportokat szerveznek, melyek tagjai később együtt folytatják a munkát – ilyen például a tanulmányban hivatkozott munkacsoport, amelyik a klinikai módszerek összehasonlításával foglalkozik. David Tuckett volt a fő kezdeményezője és gyakorlati megvalósítója a pszichoanalitikus irodalom digitalizált könyvtárba szervezésének (PEPweb – Psychoanalytic Electronic Library), ami világszerte könnyen hozzáférhetővé teszi a jelentősebb pszichoanalitikus folyóiratokat, Freud összes művét, valamint a legfontosabb könyveket. A kétezres évek elején az (európai) kiképző analitikusok évenkénti fórumát egy négyéves időszakra (felváltva Berlinben és Budapesten tartva) „önvizsgáló rendszerré” formálta. A kutatás arra összpontosít, hogyan lehet jól megragadni a kompetenssé válást a pszichoanalitikus képzésben.
A jelen tanulmány analitikusoknak, a pszichoanalízis iránt érdeklődőknek és az attól távol álloknak egyaránt elég nehéz olvasmány. Érdemes rá időt, elmélyülést szánni, mert arról szól, ahogyan az analitikus jelen van a terápiában; ahogyan eljut ahhoz, amit lép. A rendkívül sokrétű pszichoanalitikus elméletek rendszeréből csupán néhány, a munkamód lényegét adó fogalomból építkezik. Azokból, melyek az analitikus belsővé vált, kompetens működését adják. A gondolatmenetét tükröző gyakorlatot esetpéldán keresztül teszi immár könnyen követhetővé analitikusnak és a pszichoanalízistől távolabb állónak egyaránt.
Az itt megjelent írás a szerző egy előadásának alapján készült. Az előadás klinikai tartalma és a gondolatainak egy része megjelent folyóiratban is (Tuckett 2019). A tanulmány hossza miatt az írást két részletben közöljük.
Jó lenne, ha más módszerekből is érkeznének hasonló tanulmányok, melyek bemutatják, hogy az adott módszerben mi adja a terapeuta jelenlétének, működésének lényegét.
ÁTTEKINTŐ TANULMÁNY
Pálvölgyi Ágnes, Goschi Gabriella
A sportpszichológiai munka differenciálása
A sportpszichológia szakmai identitása – kérdések és válaszok
Tanulmányunkban a 2022 tavaszán megjelenő Dobbantó. A sportpszichológia tankönyve munkacímű könyv első kötetéből mutatunk be szemelvényeket. A könyv a sportszektorban dolgozó, a sportban résztvevő szereplőknek szól, úgymint sportolók, sportvezetők, testnevelők, sportszülők. Sportpszichológusként azt tapasztaljuk, és azt valljuk, hogy a sportpszichológiai munkában meg kell jelennie az erős pszichológiai megalapozottságnak. Ennek szellemében szerkesztjük könyveinket, amelyek tudományos alapokra épülő, de gyakorlatorientált tananyagot tartalmaznak. Jelen tanulmányban a tankönyv két fajsúlyos fejezetét kívánjuk bemutatni. Az egyik a sportpszichológiai munka etikai kérdéseit veszi górcső alá és szemlélteti esetpéldákkal, a másik a sportszektorban működő segítő szakmák között igyekszik rendet tenni. Úgy látjuk, hogy mindkét téma tisztázása elengedhetetlenül fontos lesz ahhoz, hogy a sportpszichológia szakmai identitása megszilárdulhasson, biztonságos keretet adva ezzel a benne dolgozóknak. Képet adunk a Magyarországon elérhető képzésekről a sport területén, hangot adva a hiányosságoknak, amelyeknek hosszútávon súlyos következményei lehetnek a szakmára nézve. Tanulmányunk végén kitérünk arra is, hogyan lenne lehetséges kialakítani egy komplex sportpszichológiai képzési rendszert hazánkban, mely átláthatóbbá tenné a sportszektorban tevékenykedő különböző segítő foglalkozású kollégák működését, kirajzolná kompetenciaterületük határait.
Kulcsszavak: sportpszichológia tankönyv – szakmai identitás – kompetenciahatárok, (sport)pszichológus etika – magyar sportpszichológiai komplex képzési rendszer(K2)
KUTATÁSI BESZÁMOLÓ
Kovács Edina
Gyógyító történetek: a playback színház mentálhigiénés hatásai
A playback színház módszere a pszichodrámával párhuzamosan jött létre: Moreno 1921-ben ezt dolgozta ki először, majd 1975-ben, Moreno tanítványai által alakult ki jelenlegi formája. A szakirodalom által leírt kutatásokból öt főbb terület rajzolódott ki, amelyekre a playback színházi módszer fejlesztő hatással lehet. Az első az önbecsülés, önértékelés, a második az önismeret, a harmadik a krízisek, traumák átdolgozása, jobb saját narratívum alkotása. A negyedik az empátia: mások megértése, elfogadása, az ötödik terület pedig a közösségi élmény átélése. A szerző erre az öt területre kérdezett rá az általa készített kérdőívben. A kitöltés 2021. január 12. és február 10. között zajlott. A kérdőívet 26 válaszadó töltötte ki. Az a kérdőív számított kitöltöttnek, amely a demográfiai kérdésekre és legalább egy nyitott kérdésre tartalmazott választ. Az eredmények alapján a szocializációs színterek megfelelő működésében komoly szerepe lehetne a playback színháznak: egyfelől a szakmai szocializációban, másfelől a fiatalok sikeres szocializációjában és harmonikus személyiségfejlődésében. Egy másik fontos mentálhigiénés terület a pszichés megbetegedések megelőzése: például a kiégés által különösen veszélyeztetett foglalkozási területeken, a szupervízióban vagy a szakmai identitás elakadásainak feloldásában. A harmadik terület, amelyben a playback színház jól alkalmazható lenne, a mentális és a hosszabb időn át tartó szomatikus betegségek után az új narratíva, a „felépüléstörténet” megalkotása, a korábbi élethez való visszatérés, vagy ha ez nem lehetséges, akkor egy új, de aktív és nem a betegségtudaton alapuló életmód kialakítása.
Kulcsszavak: mentálhigiéné – playback színház – pszichodráma – szupervízió – narratív pszichológia
Vissza az előzőre