PSZICHOTERÁPIA
A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
Megjelenik negyedévente 31. évfolyam 4. szám 2022. november
Tartalom
A szerkesztők előszava
Eörsi Dániel, Pál Krisztina, Valkó Lili
TANULMÁNYOK
Módszertani tanulmány
Boytha Zsófia: Dialektikus viselkedésterápia szerfüggő borderline páciensek kezelésében
Elméleti tanulmány
Schmelowszky Ágoston: Az ember tragédiája pszichoanalitikus szemmel
A gyakorlat kérdései
Bátfai László: Élményalapú feldolgozás idővonalon végzett műveletekkel kognitív terápiában
Kincsesház
Buda Béla: A segítő kapcsolat tanulása – a Bálint-módszer néhány elméleti vonatkozása
Fordította: Dobó Katalin
MŰHELY
Esszé
Kanjo Nada: 100 esztendős lenne Polcz Alaine
Műhelytanulmány
Cserép Csongor: Perenniális pszichológia: a perenniális filozófia lélektani alkalmazása
SZAKMAI KÖZÉLET
Portré
„Ha mindenki járna Bálint-csoportba, ez egy olyan jó világ lenne!” – Portré Dobó Katalinról – Összeállította: Berger Noémi
Interjú
Eörsi Dániel: Beszélgetés Unoka Zsolttal a Semmelweis Egyetem pszichoterapeuta képzésének változásai apropóján
Viták, hozzászólások
Vita a pro bono pszichoterápiákról – Nagy Réka ♦ Urbán Éva ♦ Ozvald Gabriella
A terápiás gyakorlat etikai kérdései 39.: Beszterci Felícia ♦ Juhász Johanna ♦ Sarkadi Borbála
Hírek
Kitüntetések – Szombathelyi Éva ♦ Vértes Gabriella ♦ Ozsváth Károly ♦ Gáti Ágnes
Beszámolók
Konferenciák – Kepics Zsanett ♦ Barna Mária ♦ Vattay Dániel ♦ Kepics Zsanett
Színházi levél – Mircse Andrea: Körhinta
Könyvismertetések – Benyus Zsuzsanna ♦ Kosoczki Zsófia ♦ Takácsy Márta ♦ Vattay Dániel
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények
A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA
Az év végi ünnepekhez közeledve szeretnénk lezárni feladatainkat, elengedni aggodalmainkat, elrendezni ügyes-bajos dolgainkat – azonban újabb fordulatok, nehézségek, például egy energiaválság feszítik életünk kereteit. Az energia a pszichoterápia és tanácsadás világának is központi kérdése, és valljuk be – ó, izgalmas kulisszatitkok! – hogy szerkesztőségünk munkájában is mindennapi kihívást jelent, hogy honnan szerzünk elég energiát például egy aktuális lapszám határidőre történő összeállításához.
Az energiaválsághoz Schmelowsky Ágoston tanulmánya konkrétabban is kapcsolódik, „Az ember tragédiája pszichoanalitikus szemmel” című írásában körbejárja, hogy a környezetszennyezéshez és a nukleáris katasztrófához hogyan viszonyulunk lélektani értelemben. Boytha Zsófia egy új megközelítést, a szenvedélybetegséggel is élő borderline személyiségzavaros páciensek dialektikus viselkedésterápiás kezelését mutatja be. Mindig izgalmas súlyos pszichopatológiákra standardizált terápiás manuálokról olvasni, és ideje szakítani azzal a már elavultnak tekinthető dogmával is, hogy aktuálisan szerhasználati zavarral élők nem vihetőek pszichoterápiába. Bátfai László gyakorlati tanulmányában az élményalapú feldolgozás rejtelmeibe vezeti az Olvasót. Esetvignettákon keresztül bemutatja, hogy az idővonalon végzett műveletek hogyan ágyazhatók kognitív terápiába. Kincsesház rovatunkban Buda Bélának a Nemzetközi Bálint Szövetség 1993-as konferenciáján elhangzott előadását közöljük, nyomtatásban először. Nem csak a Bálint-csoport gyakorlati jelentőségéről, elterjedésének szükségességéről, ugyanakkor akadályairól tudunk meg sokat belőle, de Buda szédületesen célratörő stílusában is gyönyörködhetünk. Ennek az írásnak a testvére Dobó Katalin családorvos-pszichoterapeutáról készült portrénk, nem csak azért, mert Dobó Katalin fordította le az írást angolból, hanem azért is, mert a Bálint-csoportok világa meghatározó abban a sokszínű, összetett, gazdag szakmai életútban, amit megismerhetünk.
Polcz Alaine-re emlékezünk századik születésnapja alkalmából, a Hospice Ház munkatársa, Kanjo Nada mutatja be munkásságát egyéni aspektusból. Cserép Csongor műhelytanulmánya a perenniális filozófia pszichológiában való alkalmazhatóságába vezet be minket.
Közéleti rovatunkban továbbra is teret kívánunk adni a Semmelweis Egyetem pszichoterapeuta képzésének módosításai kapcsán kialakult vitának, ezúttal Unoka Zsolttal, a SE Pszichoterápiás szakképzési grémiumának elnökével közlünk interjút.
Szakmai vitánk is folytatódik az ingyenesen, azaz „pro bono” vagy csökkentett áron magánrendelésen végzett kezelésekről. Hozzászólóink az ország különböző pontjain végzik magánrendelésüket: Nagy Réka Zalaegerszegen, Urbán Éva Miskolcon, Ozvald Gabriella pedig Nyíregyházán. Etikai rovatunkban az „elvállalhatom-e a korábbi páciensem hozzátartozóját” megunhatatlan, újabb és újabb aspektust rejtő kérdéskörét tárgyaljuk újra, három határozott, pörgős hozzászólást olvashatnak. Ezúttal sem maradunk adósak konferenciabeszámolókkal és könyvismertetésekkel, lapszámunkat Mircse Andrea színházi levelével tesszük teljessé.
Az energiaválságra visszatérve: mint minden krízisben, most is tarthatunk a helyrehozhatatlan károk bekövetkeztétől, ugyanakkor új megoldások lehetősége, fejlődési potenciál is rejlenek benne. Szerkesztőségünkben például a szerkesztőségi gyakornokok jelentenek ilyen új megoldásokat. Régebbi szerkesztők saját lassabb, óvatosabb, megfigyelői beállítottságú gyakornokságélményéhez képest megújító, kezdeményező módon vannak jelen az „újoncok”. A tavasz során csatlakozott négy kolléga közül Sifter Éva úgy döntött, nem folytatja velünk az ismerkedést, munkát. Köszönjük neki az eddigi befektetését, és reméljük, szerzőként találkozhatnak vele még az Olvasók. Vattay Dániel izgalmas új szempontokat, megközelítéseket hoz, s immár van, aki méltó arra is, hogy Kiss Tibor Cecével technikai ügyekben párbeszédbe kerüljön. Kepics Zsanett új belépőként azt is elvállalta, hogy kiveszi a részét konferenciánk szervezéséből. Eörsi Dániel pedig meghatározóan vetette bele magát lapszámunk összeállításába, éppen ennek a bevezetőnek a megírásában (is) jeleskedve.
Bízunk benne, hogy a Pszichoterápia 31. évfolyamának 4. száma sok olvasónknak szolgáltat új energiát – szeretnénk megújuló szellemi energiaforrást jelenteni szakmai közösségünk minden tagja számára.
Eörsi Dániel, Pál Krisztina, Valkó Lili
TANULMÁNYOK
MÓDSZERTANI TANULMÁNY
Boytha Zsófia
Dialektikus viselkedésterápia szerfüggő borderline páciensek kezelésében
Az alábbi módszertani tanulmány a szerfüggőségben és borderline személyiségzavarban szenvedő páciensek számára kidolgozott dialektikus viselkedésterápia (DBT-SUD) módszertanát ismerteti. E két kórkép igen gyakran jár együtt, a klinikai kép esetükben súlyos, a szuicid veszély nagy. Ezek a páciensek speciális nehézségekkel küzdenek; kezelésük még a tapasztaltabb terapeutákat is kihívások elé állítja. A DBT-SUD-terápia gyakorlati alapját a DBT terápiás program adja, a standard DBT bioszociális elmélete pedig a szerfüggő borderline páciensek esetében is releváns. A fentiek bemutatása után a borderline és a szerfüggő borderline személyiségzavarban szenvedő páciensek közötti különbségekre is kitérek, majd ismertetem az DBT-SUD egyéni pszichoterápiájának jellegzetességeit, szemléletét, munkamódját, a főbb terápiás elveket, valamint az addikciók kezelésére kidolgozott készségeket. Az egyéni terápiában gyakran használt technikát, a láncelemzést egy hipotetikus esetrészlet leírásával mutatom be. A tanulmány végén a hatástanulmányok kapnak helyet, melyek eredményei alapján a DBT-SUD-terápia hatékony terápiás formának bizonyul e populáció kezelésében.
Kulcsszavak: dialektikus viselkedésterápia – DBT-SUD – borderline személyiségzavar – szerfüggőség – láncelemzés
ELMÉLETI TANULMÁNY
Schmelowszky Ágoston
Az ember tragédiája pszichoanalitikus szemmel
A környezetszennyezés és a nukleáris katasztrófa az a két veszély, mellyel korunk emberének szembe kell néznie. Cikkemben ezzel a két veszéllyel pszichoanalitikus nézőpontból foglalkozom. Először felvázolom a fejlődés-, személyiség-, és csoportlélektan azon elméleteit, amelyek a jelenségek értelmezésére felhasználhatók. Ezeken belül kiemelten foglalkozom az elfojtás által és a nem elfojtás által keletkező tudattalannal, az agresszió kialakulásának pszichoanalitikus modelljeivel, a narcizmus fejlődésével és megnyilvánulási módjaival és a paranoid-szkizoid, illetve a depresszív pozíció jellegzetességeivel. Végezetül röviden összefoglalom a téma szempontjából lényeges elhárító mechanizmusokat. Ezekre az elméleti alapokra építve először a környezetszennyezés pszichoanalitikus értelmezési lehetőségeit mutatom be. Ezek után a nukleáris fenyegetettség jelenségkörének pszichoanalitikus értelmezéseit összegzem. A lelki folyamatok elemzése mellett kitérek azokra a csoportfolyamatokra is, amelyek az intrapszichés, destruktív késztetéseket valós, a külvilágban is nagy erővel ható, pusztító erővé változtatják. Ebben az összefüggésben beszélek a vezér csoportban betöltött szerepéről és személyiségpatológiájáról. A tanulmány utolsó részében a problémák kezelésének néhány lényeges, pszichoanalitikusan orientált szempontját mutatom be.
Kulcsszavak: környezetszennyezés – nukleáris fenyegetettség – pszichoanalitikus értelmezés
A GYAKORLAT KÉRDÉSEI
Bátfai László
Élményalapú feldolgozás idővonalon végzett műveletekkel kognitív terápiában
Az idővonalon (timeline) végzett munka a neurolingvisztikus programozásból (NLP) származó és a coachingban elterjedten használt munkamódszer: egy olyan integratív eszköz, mely tág lehetőséget biztosít a hagyományos tanácsadási folyamatok élményalapú technikával való kiegészítésére. Alapgondolata Fritz Perlstől származik, lényege a mentális tér fizikai térbe történő projekciója és az ezen a projektív felületen történő, az érzékelés szubjektív összjellegét felhasználó érzelmi feldolgozás. A timeline munka ennek a felületnek az időbeli kiterjedését használja fel mint az életút különböző léptékű megjelenítését. Munkaeszközként ez jól beilleszthető a kognitív pszichoterápiás folyamatokba és kollaboratív módon használva hasznos kiegészítő eleme lehet mind a diagnosztikus, mind a terápiás szakasznak. A műveletek során a pácienst – a terapeuta technikai segítségével – az önmaga által kijelölt idővonal meghatározott időpontjaira, hétköznapi transz létrehozásával beléptetve, nemcsak a patobiogram egyes elemei azonosíthatók, hanem korrektív emocionális élmény létrehozása is lehetséges. Az eszköz ezen túlmenően az idővonal jövőbe mutató szakaszán jövőkép-alternatívák kialakításában is segítséget nyújthat, illetve segíthet új megküzdési módokról való élményszerzésben, a terápia védett keretei közt. Használatának irányelve az, hogy a kollaboratív folyamatot a terapeuta szakmai ismeretei beillesztésével, kérdéseivel, technikai útmutatásával a terápiás cél szerint irányítja és lehetőségeket vet fel, de az énazonos megélés érdekében a konkrétumok a pácienstől származnak. Enélkül a terápiás hatás kognitív marad, vagy ki sem alakul. Az eszköz alkalmazásához bizalmi terápiás kapcsolat szükséges. Indikációs területe az érzelmi terhelhetőség figyelembevételével igen széles lehet, azonban biztosan kontraindikált deluzív tünettan és értelemszerűen orientációs zavar gyanúja esetén.
Kulcsszavak: idővonal – hétköznapi transz – gestalt – érzelmi belátás – élményalapú eszköz
KINCSESHÁZ
Buda Béla
A segítő kapcsolat tanulása – a Bálint-módszer néhány elméleti vonatkozása
Fordította: Dobó Katalin
Édesanyám, Dr. Herman Erzsébet hagyatékából került kezembe ez az írógéppel írott, angol nyelvű előadás. Buda Béla ebből a példányból olvashatta fel a Nemzetközi Bálint Társaság 1993-as Zágrábi kongresszusán tartott plenáris előadását, majd odaadta édesanyámnak, akiről most csak annyit, hogy ő adta kezembe többek között Bálint Mihály: Az orvos, a betege és a betegség című könyvét is, még orvostanhallgatóként.
Ajánlom figyelmébe minden segítő szakembernek ezt az előadást. Buda Béla bámulatos módon ismerte a Bálint-csoportot is, meg tudta ragadni lényegét, a módszerben rejlő lehetőségeket. Ahogy írja: „ha Bálint módszerben képződsz… a szakmai identitásodat ez nem írja át, csupán egy rugalmas és hasznos eszközt kapsz a munkádhoz és szakterületeden, és jártasságod lesz a figyelem, megértés, empátia és betekintés terén. Betekintés mindenekelőtt a saját szerepedre a kapcsolatban, amiben orvosként, pszichológusként, tanárként, jogászként stb. dolgozol.”
Tehát a Bálint-csoportban, saját esetünket hozva vagy másokéról gondolkodva, nem csak a segítő kapcsolatainkban kapunk segítséget, hanem jártasságot is szerzünk a segítő kapcsolataink működtetéséhez, így a gyakorlati képzéseknek is hasznos része lehetne. A Bálint-csoport egyben tréning és kutatás is. Ahogy Buda Béla is írja, a Bálint-csoportok alkalmazása távol áll a kellő mértéktől. A Magyarországi Bálint Társaságban sokat gondolkozunk azon, hogyan tudnánk minél szélesebb körben terjeszteni a Bálint-módszert, és alkalmazásához, kutatásához minél több segítő szakembert partnerként megnyerni. Reméljük, ez az írás sokaknak felkelti az érdeklődését a módszer iránt.
Vissza az előzőre