Pszichoterápia
A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
Megjelenik negyedévente 31. évfolyam 1. szám 2022. február
TARTALOM
A szerkesztők előszava
Berger Noémi, Takácsy Márta
TANULMÁNYOK
A gyakorlat kérdései
Ács Eszter Mónika: A szeparáció elleni küzdelem
Esettanulmány
Németh György Gábor: Üres szobák – Szeparációs trauma átdolgozási kísérlete
Esettanulmány
Irmgard Kreft: Az áttétel fókuszú pszichoterápia technikái gyermekeknél. Esetpélda. Fordította: Csáky-Pallavicini Krisztina
Felkért tanulmány
Benkő Henrietta, Szőnyi Gábor: Egy ritkán használt tükör
MŰHELY
Műhelybeszámoló
Tar Ágnes: Az álmok és a szabadság online útján
Műhelybeszélgetés – A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület vezetőségével – Kiss Tibor Cece, Pál Krisztina
SZAKMAI KÖZÉLET
Portré
Bucsú Moukhtar Luciától – Összeállította: Szili Katalin
Viták, hozzászólások
Vita a terápiás, konzultációs órán történő jegyzetelésről – Kiss Tibor Cece ♦ Barna Mária, Berger Noémi
Vita a pszichoterápiás szakma jövőjéről – Rózsa Ildikó ♦ Szőnyi Gábor ♦ Bokor László
A terápiás gyakorlat etikai kérdései 36.: Eszik János ♦ Néveri Emese ♦ Varga Ákos
Hírek
In memoriam – Emlékezés A. T. Beck-re – Tringer László
Beszámolók
Konferenciák – Pál Krisztina ♦ Oroszi Zsuzsanna, Vasas Éva ♦ Barna Mária ♦ Kiss Tibor Cece ♦ Roszik Linda Enid ♦ Barna Mária
Múzeumlevél – Szőnyi Gábor
Könyvismertetések – Benyus Zsuzsanna ♦ Köhler Kata ♦ Ormay István ♦ Tiringer Aranka ♦ Tiringer István ♦ Tiringer István ♦ Trixler Dániel
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények
A szerkesztők előszava
Berger Noémi, Takácsy Márta
Az évkezdés hagyományosan az újdonságok, megújulás reményével kecsegtet. A mögöttünk hagyott két év járványhullámai mintha az év végét is átírták volna, eltűnt a korábban olyan jól megragadható, újévi fogadalmakkal jelzett évhatár, az eltervezett jövőbeli ötletek, programok, célkitűzések megvalósulását is megkérdőjelezte a pandémia.
Folyóiratunk idei első lapszáma is kicsit olyan, mintha még a tavalyi év folytatása lenne. A 30. évfolyam alkalmából visszatekintettünk a pszichoterápia 30 évére, s e visszatekintés utolsó darabját olvashatják tanulmányaink közt: Benkő Henrietta és Szőnyi Gábor tart sajátos tükröt elénk: a pszichoterapeuták számának alakulásán keresztül gondolkodnak a szakmai alakulásokról, irányvonalakról – immár a 31. évfolyamban.
Tavaly indított vitáink lezárása is erre, az első, évindító számra jutott: lezárul a jegyzetelésről folytatott hosszú szakmai párbeszéd, melynek konklúziója az maradt, hogy nem csak módszerek között van különbség abban, hozzáad vagy elvesz a terápiás folyamathoz az óra közbeni jegyzetelés, hanem egyéni beállítódások és meggyőződések is hatnak a szakemberek gyakorlatára. Egyelőre a pszichoterapeutaképzés változásai kapcsán felvetett problémák közös megvitatása is abbamarad. Ugyanakkor figyelemmel követjük a fejleményeket, hisz a hozzászólások születése óta is történtek változások. 2021 decemberében az Egészségügyi Közlönyben megjelent a – 30/1. számunkban is bemutatott egészségügyi szakkollégium – Klinikai Szakpszichológia és Pszichoterapeuta Klinikai Szakpszichológus Tagozat munkacsoportjának közreműködésével az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyi szakmai irányelve a szakpszichológusi ellátásról, mely tartalmazza a pszichoterápia definícióját:
„Olyan gyógyító terápiás beavatkozás, amely pszichés, pszichoszomatikus és pszichiátriai zavarok kezelésében, illetve az érzelmi és hangulati élet patológiás elakadásai és betegségei esetén egyéni vagy csoportos formában, meghatározott interakciós repertoár és kommunikációs eszközök révén (interakció, kommunikáció stb.), tudományosan és tapasztalatilag kialakult és pontosan definiált keretek között, meghatározott időtartamú és számú ülésben az élménymegélésben, az élményfeldolgozásban, az érzelmi inter- és intrapszichés életben és működésben, illetve a viselkedésben és magatartásban változást előidéző célzattal interveniál, és amelyet ráépített pszichoterapeuta szakvégzettséggel rendelkező szakorvos és/vagy szakpszichológus végezhet önállóan. Módszerspecifikus képzettséggel rendelkező szakorvos vagy szakpszichológus által végzett pszichoterápia az adott módszer szakpszichoterápiája. A terápiás folyamat ellenőrzött, dokumentált, diagnosztikára épülő intervenciókon alapul, és elvártan minőségbiztosítással valósul meg” (Egészségügyi Közlöny, LXXI: 2477. o.).
Bízunk benne, hogy következő számainkban elindulhat egy szakmai szempontokon alapuló reflexiós folyamat a meghatározásra és az irányelvek egyéb pontjaira is.
Interjú rovatunkban is egy leköszönő – legalábbis első három éves ciklusának végén járó –egyesületi vezetőséggel, a Magyar Pszichoanalitikus Egyesületével beszélgetett Pál Krisztina és Kiss Tibor Cece. A sok érintett téma mellett Schmelowszky Ágoston, Felházi Anett és Ledniczki Ildikó három kívánsága is érdekes fordulattal kecsegtet.
Elköszönünk a tavalyi év végén elhunyt Moukhtar Luciától. Az őt jól ismerő kollégák írásaiból állított össze Szili Katalin egy megérintően szép portrét. Tringer László pedig A. T. Beck szakmai életútját, pszichoterápiás jelentőségét festi meg érzékletesen.
Ahol nem lezárásról vagy valaminek a végéről, ott éppen szeparációról vagy veszteségekről olvashatunk ebben a számban. Nagyon izgalmasan folytat egymással párbeszédet Ács Mónika Eszter (A szeparáció elleni küzdelem) és Németh György Gábor (Üres szobák – Szeparációs trauma átdolgozási kísérlete) tanulmánya. Mindkét tanulmányban egy-egy súlyos szeparációs traumát átélt női páciens terápiájába pillanthatunk be, de míg az első esetben a pszichés menedék fogalmán keresztül, addig az utóbbinál a jógaterápia eszközeivel történik az átdolgozás. Nem mentes a veszteségektől az a kislány sem, akit Irmgard Kreft az áttétel fókuszú pszichoterápia módszerével gyógyított meg. Csáky-Pallavicini Krisztina fordításában olvashatjuk ezt a szakmai ritkaságnak számító tanulmányt.
A kötet felelős szerkesztőiként is erősen tudtunk reflektálni erre a témaegyüttesre, ugyanis mindkettőnk számára ez az utolsó Pszichoterápia kötetösszeállítói feladatkör, mi is búcsúzunk a folyóiratban betöltött pozícióinktól. Mindketten fontos korszakot zárunk le ezzel, ezért néhány személyes gondolattal külön-külön is búcsúzunk Olvasóinktól.
Hét éve kerültem a folyóirathoz és nagyon szeretek ennek az inspiráló, elkötelezett és lelkes csapatnak a tagja lenni. Öt éve külföldről kapcsolódom be a szerkesztőségi feladatokba, és mostanra kezdtem érezni, hogy ez a távmunkás létmód és az utóbbi években a hazalátogatás ritkán adódó lehetőségei megnehezítik a szerkesztőséghez kapcsolódásom. Ezzel párhuzamosan a hazai pszichoterápiás élet kérdéseiben is egyre nehezebb naprakésznek maradnom. Hosszú ideig érlelődött bennem a döntés, amelynek eredményeképpen nyáron kilépek a szerkesztőségből, és csak távolról figyelem az ott zajló munkát. Az addig következő hónapok várhatóan elég mozgalmasak lesznek a szerkesztőség életében, és szeretnék ezekben még aktívan jelen lenni.
A folyóirat főszerkesztőjeként ez az utolsó általam összefogott lapszám, s a szerkesztőségi szerepem is véget ér februárban. Az elmúlt tíz év emlékeiben kutatva sok inspiráló kép elevenedik meg: örömteli közös munka egy-egy szerzővel, melynek gyümölcse izgalmas tanulmány lett, a szerkesztőség tagjaival együtt formált ötletek közéleti témákban, etikai dilemmákban, stúdióviták, interjúk, konferenciaprogramok, melyek saját szakmai fejlődésem meghatározói is voltak. Ezen utazás utolsó állomása a főszerkesztői szerepben töltött elmúlt év volt. Továbbra is szeretem a szerkesztőséget, elbűvöl, hogy hiszünk a gondolatok megosztásának fontosságában annyira, hogy időt, energiát áldozzunk rá. A stafétát most mégis továbbadom, s az alkotás új szerepeiben próbálom ki magam: olvasó, esetenként akár írótársa – de mindenekfölött feltétlen tisztelője és támogatója leszek a szerkesztőségnek.
Miközben lezárulnak korszakok, változnak szerepek, újdonságok is születnek a változásból. Idén új tagokkal bővül a szerkesztőség – új színeket, lelkesedést, nézőpontot hozva a kreatív közös munkába, s nagy erőkkel folyik a folyóirat online hozzáférésének kialakítása is.
Tennivaló(nk) akad bőven, s most is azt kívánom ehhez, mint egy éve: tartsanak a folyóirattal kedves Olvasó- és Írótársak örök kíváncsisággal és lelkesedéssel, szakmánk szeretetével felvértezve!
TANULMÁNYOK
A gyakorlat kérdései
Ács Eszter Mónika
A szeparáció elleni küzdelem
A tanulmány egy sajátos mentális állapot leírásáról számol be, ami megvéd a veszteségtől, a veszteség fájdalmától, ugyanakkor akadályozza a fejlődést. Mindannyiunkat érint, mindannyian valahogy elszenvedtük – ki könnyebben, ki nehezebben – a pszichés fejlődés ama természetes krízisét, melyben az elválás, a szeparáció vesztesége által pszichésen is megszületünk. A folyamat, melyben önálló szubjektumunk létrejön, nem olyan egyértelmű, mint a fizikai megszületésünk. A pszichés különállás sosem lehet teljes. Mit is jelent ez? Az én és a másik dialektikus viszonya tartja fenn a reflexió terét, melyben a felismerés, a jelentés születik. E dialektikus folyamat gyakran sérül, a sérülés pedig az önészlelésnek és a másik észlelésének, ezáltal a valóság pszichés felfogásának különleges lehetőségeit hozza létre. E folyamat megértéséhez a tanulmány J. Steiner a személyiség patológiás szerveződéséről szóló koncepcióját használja, valamint a tagadás – mint énvédő mechanizmus – és a szimbolikus funkció viszonyát vizsgálva halad a téma kibontása irányába. Mindehhez illusztrációként betekintést nyújt egy terápiás munka interakcióiba, és támpontokat ad a terápiás munkához.
Kulcsszavak: szeparáció – pszichés menedék – tagadás – perverzió – gyász – testi tartalmazás
Esettanulmány
Németh György Gábor
Üres szobák – Szeparációs trauma átdolgozási kísérlete
A tanulmányban egy traumatizált fiatal nő, Beáta egyes terápiás üléseinek részletes leírásán keresztül egy, az analitikus paradigma és a jóga integrációs kísérletéből született újfajta megközelítés bemutatását tűztem ki célul – a személyek közti tudattalan zajló folyamatok és azok esetleges energetikai hátterét adó csakrák kapcsolatának vizsgálatával.
A csakrák, mint „jeladó/vevő készülékek” speciális élményperspektívát kínálnak, például a túlélés, érzéki élvezetek vagy a hatalom dimenziójában, és egy ennek megfelelő archetípusos dráma mediálását végzik, amely a terápiás kapcsolatban mint áttétel és viszontáttétel aktualizálódik. A csakrák pillanatnyi aktivitásváltozása érzékenyen tükrözi a kapcsolatban megjelenő érzelmi alterációkat, és mindez megfelelően követhető a szomatikus viszontáttételi tartomány megfigyelésével.
A főként pánikzavaros panaszok miatt terápiába járó Beáta egy féltékeny, impulzív apa és egy instabil, érzelmileg nehezen elérhető anya második gyermeke. Gyermekkorát végigkísérték a családi traumatikus események, a folyamatos apai terror mentén számos alkalommal tanúja volt az anyja fenyegetésének, bántalmazásának, és olykor neki kellett segítséget kérnie a szomszédoktól vészhelyzet esetén. A szülők különválása után az anyjával átmenetileg egy vidéki vályogházba költöztek, ahol Beáta gyakorta teljes éjszakákat töltött egyedül alig 9 évesen, amíg az anyja a munkája miatt távol volt. Eme fenyegető szeparációs élményei álltak össze egy korábbi pánikrohamának diszkussziója kapcsán, amelyet kirándulás közben élt át, miután eltévedt az erdőben, és nem érezte magát biztonságban.
Az újszerű megközelítés bemutatását a projektív identifikációval végzett és részleges átdolgozáshoz vezető munkához kapcsolnám, kiemelt figyelmet fordítva a teljes viszontáttételi tartományban zajló változásokra, és a hozzájuk igazított terápiás intervenciókra.
Kulcsszavak: trauma – szomatikus viszontáttétel – projektív identifikáció – jóga – csakra
Esettanulmány
Irmgard Kreft
Az áttétel fókuszú pszichoterápia technikái gyermekeknél. Esetpélda
A szerző egy ötéves, borderline személyiségszerveződés struktúraszínvonalán működő gyermek még zajló kezelésének példáján mutatja be az áttétel fókuszú pszichoterápia (TFP – transference focused psychotherapy) stratégiai elvei szerinti terápiás munkát. Bemutatja, hogyan jeleníti meg a gyermek az első találkozástól kezdve játékban és az áttételben saját domináns tárgykapcsolati diádjait és tipikus elhárító stratégiáit. A terapeuta leírja saját próbálkozásait, hogy életkornak megfelelő és TFP-vezérelt intervenciókat alkalmazzon. A játékjelenetek és áttételi megjelenítések megváltozásának bemutatásával követhető a fokozatos fejlődés az integráció irányába. Ez a fejlődés először a libidinózus diádok megjelenésében mutatkozik meg, majd a gyermek azonosulásában a hosszú időn keresztül centrálisan elhárított résztárgy-reprezentációban, végül pedig a gyermek bontakozó képességében az érett szimbolizációra, a hosszú időn keresztül uralkodó szimbolikus megfeleltetés.
Kulcsszavak: gyerekterápia – analitikus terápia – áttétel fókuszú terápia – borderline személyiségszerveződés
Az eredeti megjelent: Kreft, Irmgard (2015): Techniken der Übertragungsfokussierten Therapie bei Kindern. Ein Fallbeispiel. PTT – Persönlichkeitsstörungen: Theorie und Therapie, 19: 14–22. https://elibrary.klett-cotta.de/article/99.120110/ptt-19-1-14, megjelenés a szerző és a kiadó engedélyével.
Felkért tanulmány
Benkő Henrietta, Szőnyi Gábor
Egy ritkán használt tükör: a pszichoterapeuta kiskáté és szaknévsor. Reflexiók a szakma elmúlt három évtizedéhez
A szerzők a Pszichoterápia folyóirat 30 éves fennállásának alkalmából írt tanulmányukban egy ritkán használt tükör segítségével tekintik át a pszichoterápia történetének elmúlt három évtizedét. Ez a tükör a pszichoterapeuta szaknévsor és az ahhoz kapcsolódó kiadvány, a kiskáték története, azok összehasonlítása. Az első szaknévsor és kiskáté 1993-ban jelent meg, melyet időről időre (változó gyakorisággal, 3-6 évente) frissítettek és aktualizáltak a kötet mindenkori összeállítói. A megjelent szaknévsorokat összehasonlítva kibontakozik a pszichoterápiás képzés és ellátás fejlődése, változása az elmúlt három évtizedben. A
tanulmányban nemzetközi szakmalegitimációs törekvések (a Szocialista Országok Pszichoterápiás Munkacsoportja, valamint az ECP – European Certificate for Psychotherapy) is megjelennek. A kiskáték tartalmi (és formai) változásainak összegzése a történeti adatok mellett rálátást biztosít a pszichoterápia szakmai, politikai és társadalmi legitimációjának alakulására is, 1985-től egészen napjainkig. A jelen helyzet áttekintésével zárul a tanulmány, melynek részletes adatait az idén újra megjelenő, frissített kiskáté és szaknévsor tartalmazza majd.
Kulcsszavak: szaknévsor – kiskáté – pszichoterápiás képzés – pszichoterápiás ellátás – szakmatörténet
Vissza az előzőre