Az absztraktokban még kisebb változtatások előfordulhatnak..
Összefoglalók – Plenáris programok
Halácsy Péter
A változás rendbontás
konferencia nyitó plenáris előadás
Üléselnök: Tiringer István
Péntek 10:00-11:00, Kupolaterem
Miről is beszélhetnék egy ilyen konferencián, mint anyámról. Ő mondogatta mindig, hogy aki előadás elött nem fél, akinek nincs lámpaláza, az vagy hülye, vagy hazudik. Ennyi pszichológus előtt nem mennék bele abba, hogy anyukámnak milyen kapcsolata volt az érzelmekkel, csak rájöttem: otthonról hozom azt az elmúlt 15 évben megerősődő gondolatomat,hogy amikor éppen valami érdekeset csinálsz, akkor OK az a furcsa, szorongató érzés.
29 évesen az induló Prezi munkatársai kitalálták, hogy a legjobb nászajándék nekem, ha meglepetés tandem ejtőernyőzésre visznek. Sosem felejtem el azt az érzést, amikor a cesna típusú repülő nyitott ajta előtt a döntést meg kell hozni, vagy inkább a testemben lévő érzést el kell fogadni: nem akarom, de tudom, hogy nagyon nagy baj nem lehet.
Ez az az érzés, amit megtanulhatsz kezelni. Ez az az érzés, amit érzek, amikor közalkalmazotti állást adok fel azért, mert beképzeltségünkben azt gondoltuk, hogy a Microsoft után tudunk menni a prezentációs piacon, vagy amikor néhány emberrel lelkesedésünk hevében elhatároztuk, hogy kipróbáljuk tudunk-e iskolát csinálni.
Nagy baj nem lehet, legfeljebb „visszamegyünk a balettbe ugrálni” – szoktam mondogatni magamnak.
Halácsy Péter
peter@halacsy.com
Prezi, Budapest School
Rendek, céhek, kasztok a pszichoterápiás-tanácsadói világban
Témacentrikus nagycsoport
Csoportvezetők: Kiss Tibor Cece, Takácsy Márta
Péntek 17:45-18:45, Kupolaterem
A szakma rendje és rendetlensége, alakulása és átalakulása minden szereplőt érint. Ritkán ütköztetjük, milyen csoportosulásokba szerveződik a szakma, s milyen szervezetekbe rendezik külső erők a klinikum és a tanácsadás szakembereit. Ami az egyik irányból rend, egy másik irányból bontás-rontás, legyen szó képzésről, gyakorlatról vagy éppen gazdasági működésről.
Kikkel, hogyan tartozom egybe, kis vagy nagyobb közösségbe képzettségem révén? Munkám révén? Mi ad védelmet, elismerést? Hogyan változott/változik mindez az elmúlt csaknem három évtized alatt? Mi a formális rend és mi az informális? Vannak-e kasztok a szakmában, s ha igen, melyikbe tartozom? Van-e, kell-e valamifajta céhesedés, mint a minőség biztosítéka? Merre lenne jó alakulni? Miből jobb kimaradni?
A témacentrikus nagycsoport, ahova a konferencia minden résztvevőjét várjuk, a téma kapcsán nyitott, kötetlen beszélgetésnek ad teret.
Kiss Tibor Cece
klinikai szakpszichológus, integrált kifejezés- és táncterapeuta, pszichoterapeuta-jelölt
kisstc@pszichoterapia.hu
+36 20/317 6964
OORI Tündérhegy Pszichoszomatikus és Pszichoterápiás-rehabilitációs Osztály,
Takácsy Márta
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta-jelölt
takacsy@pszichoterapia.hu
+36 70/299 0412
MentalPort Pszichoanalitikus Pszichoterápiás Rendelő
Csáki-Pallavicini Krisztina, Halmai Tamás, Horváth Klára, Soós István
Pszichobeugró
Kulturális program
Játékvezető: Valkó Lili
Péntek 19:15-20:00, Kupolaterem
A számos tartalmas, elgondolkodtató, építő szakmai programok között péntek este egy kis jóleső rombolásra várjuk a konferencia résztvevőit, ahol nevetni tudunk a magunkon, a szakmánkon vagy akár magán a konferenciánkon. A televízóból vagy társasjáték formájában is ismert Beugró mintájára Pszichobeugró műsorunkban a szereplőknek olyan improvizációs feladatokat kell megoldaniuk, amelyekben pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat helyzetei, körülményei, jellegzetességei köszönnek vissza. A játékvezető segíti a négy szereplőt (Csáki-Pallavicini Krisztina, Halmai Tamás, Horváth Klára, Soós István), akik bár előzetesen már megismerkedhettek a feladattípusokkal, de a nézőkkel együtt, péntek este fognak azokkal a konkrét szituációkkal és szerepekkel találkozni, amelyekbe spontán módon kell belehelyezkedniük, hol terapeutát, hol klienst, hol konferencia szervezőt játszva. Várunk mindenkit könnyed, levezető esti programunkra.
Halmai Tamás
klinikai szakpszichológus
tamas.halmai@gmail.com
+36 70/9425 301
Ménesi Pszichoterápiás Rendelő
Horváth Klára Dr.
pszichiáter, csoportanalitikus, pszichoanalitikusan orientált pszichoterapeuta
horvathklara@yahoo.com
Ménesi Pszichoterápiás Rendelő
Soós István
tanácsadó szakpszichológus
istvan.soos.istvan@gmail.com
+36 30/387 3237
magánrendelés
Garami Vera,
Rontás-e a bontás?
Záró viadal
Viadalvezető: Árkovits Amaryl
Szombat 15:45-16:45, Kupolaterem
„A bontás rontás” – mellette érvel:
„A bontás rontás” – ellene érvel:
A záró viadal kétfős csapatainak az a feladata, hogy a feltett kérdésnek kizárólag egyik vagy másik oldala képviseletében érveljen.
A záró viadalt „bíró” vezeti, aki gondoskodik a szabályok betartásáról.
A záró viadal struktúrája:
1) Előbb az egyik, majd a másik fél kap 10-10 percet arra, hogy kifejtse álláspontját.
2) A felek lehetőséget kapnak arra, hogy 5-5 percben reagáljanak a másik fél érveire.
3) A hallgatóság soraiból 15 percben lehet hozzászólni oly módon, hogy a hozzászóló vagy az egyik, vagy a másik csapat mellett hoz fel érveket.
4) A felek 5-5 percben kifejthetik végső érveiket, reflexióikat. A sorrend fordított, mint a kezdésnél.
5) A közönség szavaz arról, hogy melyik csapat érvelt meggyőzőbben a saját álláspontja mellett (azaz nem arról szavaz, hogy melyik állásponttal ért jobban egyet).
A csapatok maguk döntik el, hogyan készülnek a viadalra. Azt is maguk osztják be, hogy a csapat tagjai közül mikor, ki szólal meg, mikor, ki reagál.
Garami Vera
klinikai és mentálhigiéniai felnőtt szakpszichológus
vera.garami@gmail.com
+36 30/748 4261
Kréné rendelő, ZESZ pszichiátriai szakrendelő
Összefoglalók – Szekció programok
Hosszú Éva, Néveri Emese, Tóth Erika (esethozó),
Acting out egy képzési csoportban
Módszertani sokszemközt
Moderátor: Valkó Lili
Péntek 13:45-15:15, Szabó Lőrinc terem
A módszerspecifikus pszichoterápiás képzések csoportos formája során gyakran találkozunk azzal, hogy az egyik tag kilép valamilyen okból egy működő csoportból vagy a csoportvezetői kérik meg erre. Ez mind a kilépő személy, mind a képzési csoport kapcsán kérdéseket vet fel.
Az elmúlt hét év személyközpontú kiképző csoportjainak vezetése során megélt eseteket gyűjtöttem össze, s próbáltam az acting outhoz vezető okokat keresni. Ezek között szerepel például a csoporttag élethelyzetében bekövetkezett jelentős változás, csoporton belüli meg nem értettség érzés, a módszer vagy a csoportvezetők kritikája, rejtett pszichopatológia megjelenése, felismerése vagy mikor minden előzmény nélkül nem jön többet a tanítványunk.
Egy konkrét esetet kapcsán lesz lehetőség azon gondolkozni közösen más módszer képviselőivel, hogy mit lehet kezdeni egy ilyen helyzettel.
Képzésünk összesen 425 órás. Ennek első, önismereti fázisának, mely minimum 150 óra, utolsó harmadában egy középkorú nő csoporttagunk saját elhatározásából távozott a csoportból, aki gyakran opponált velem vagy csoportvezető társammal. Kritikával illette munkánkat, a módszert, gyakran társai reagálást ritka, személyes tartalmú kapcsolódásai során. Több alkalommal utalt arra, hogy gondolkozik, folytassa-e a csoportot vagy kilépjen, minden ilyen esetben nagyon sok időt vett el a közös időből, végül ki is lépett. A program során több képzésben tapasztalt szakember osztja meg, hogy mit kezdene egy ilyen helyzettel, hogyan reagálna a kilépésre, mit kezdene vele a csoportban.
Hosszú Éva klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta ehosszu@t-online.hu +36/30/471 3356 magánrendelés, CSAKIT
Néveri Emese
kiképző hipnoterapeuta, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta
emese@neveri.eu
+36 30/573 7409
InterFace Bt.
Tóth Erika Dr.
személyközpontú kiképző pszichoterapeuta, pszichiáter
totera@vipmail. hu
+36 20/312 6637
Magyar Személyközpontú pszichoterápiás és Tanácsadási Egyesület, Csongrád Megyei Dr. Bugyi István Kórház
Bokor László
A pszicho-képzések rendje és rendetlensége
Viszály és sorsközösség képzők és képződők között
Szekció előadás
Üléselnök: K. Németh Margit
Péntek 15:45-17:15, Szabó Lőrinc terem
Klinikumban végzett munkám mellett lehetőségem van a „pszicho-képzések” különböző szintjein (pszichológus képzés, klinikus szakpszichológus képzés, pszichoterapeuta képzés klinikai és módszerspecifikus fázisa, utóbbiban pszichoanalízis, csoportanalízis) oktatóként, képzőként részt venni. Képzésekben is dolgozó terapeutaként szakmai életem a két aktivitás eltérő beállítódást, a kettő közötti váltásokat követelő helyzeteiben váltva zajlik. A klinikumban páciensek fejlődése, elakadásainak, konfliktusainak feloldása áll a középpontban. E munkámat többnyire magányosan végzem, még akkor is, ha szorosabb és tágabb szakmai közösség vesz körül.
Képzéshez a képzendők fejlődésének elősegítését biztosító attitűd, valamint a képzéshez tartozó iskolaszerű intézményi háttér, oktató közösségben megosztott feladatok (például tanmenet kialakítása, vizsgáztatás) kapcsolódnak.
Amit terapeuta és oktató viszonyulásaim váltakozásaiként írható le, az a képzendők számára nehezen teljesíthető követelményként jelenik meg: igazodniuk kell a képzés különböző szakaszainak és modalitásainak párhuzamos és egymásra épülő helyzetei között.
Amíg a különböző képzési szakaszokat külön-külön nézzük, addig úgy tűnik rend van a képzési rendszerben. Önmagukban többnyire koherensek. A rendetlenséggel akkor szembesülünk, amikor össze kellene illeszteni a klinikum felé vezető pszichológiai képzés szakaszait és modalitásait. Ekkor jelennek meg a teljes képzés elemeinek integrálásának nehézségei. Például: témák ismétlődése háromszor, a formák eltérő jelentése, de azonos kifejezésekkel történő meghatározása (első interjú, esetmegbeszélő jelentése a szakpszichológus és pszichoterapeuta képzésben; a sajátélmény tapasztalás célja, szerepe pszichológus képzésben (BA és MA) és módszerspecifikus szintnél.) Számolnunk kell még azzal is, hogy az említettekben vázolt komplexitásokra épülnek rá a különböző képzési érdekek, érdekellentétek, szakmatörténeti múlt megoldott és megoldatlan örökségei. Ezek harsányan, botrányszagúan ugyanakkor csak részlegesen – szóbeszéd által hordozottan – zajlanak a nyilvánosság előtt.
Jelenség szinten ez a képzendők követelményekkel kapcsolatos dezorientáltság élményében, értetlenkedéseiben, a javaslatok elakadásában, alul teljesítésben, különböző képző-képzendő, valamint oktatók, vagy oktatási intézmények közötti konfliktusokban, vitákban jelenhetnek meg.
Bokor László
kiképző pszichoanalitikus és csoportanalitikus
laszlo.bokor@mentalport.hu
+36 1/789 8054
Pszichoterápia szerkesztőség (felelős kiadó)
MentalPort Pszichoanalitikus Pszichoterápiás Rendelő
Bálint Ágnes
A pszichoterapeuta mint idegtudós – neurális hálózatok felépítése, lebontása, újrahuzalozása
Szekció előadás
Üléselnök: Ormay István
Péntek 11:15-12:45, Kupolaterem
A huszadik század pszichés betegségek gyógyítását célzó két nagy paradigmája (a pszichoterápia és a farmakoterápia) egymással párhuzamosan fejlődött, különösebb kölcsönhatás és párbeszéd nélkül. Az idegtudomány (neuroscience) azonban, úgy tűnik, napjainkban képes egyesíteni a két nézőpontot, és egyre kifinomultabb modelljei révén igazolja és magyarázza is mindkét típusú terápia eredményességét, továbbá hozzájárul a korábbiaknál hatékonyabb intervenció kimunkálásához.
A plasztikus agy tanuló agy. A tanulás hátterében a szinaptikus plaszticitás folyamatai, az LTP (long term potentiation) és az LTD (long term depression) állnak, illetve a hálózatosodás törvényszerűségei („use it or lose it”, „fire together, wire together”) munkálkodnak. Az agy azonban, mint Louis Cozolino rámutat, szociális szerv is, és mint ilyen, fogékony arra, hogy az emberi interakciókat tanulási szituációkként értelmezve manipulatív/befolyásoló hatásokat fejtsen ki, illetve szenvedjen el. A pszichoterápia is felfogható a neuroplasztikus változást célzó manipulációként/befolyásolásként (a terapeuta részéről) és tanulási, újrahuzalozási tapasztalatként (a páciens oldaláról). A különféle orientációjú pszichoterápiák közös jellemzője Cozolino szerint az empatikus és szupportív kapcsolat, az arousal mértékének mérsékelt szinten tartása, a kogníció és az emóció együttes aktiválása és a korábbiaknál adaptívabb narratívumok felépítése. A pszichoterápiák hatékonyságát a neuroplasztikus változást valójában előidéző nem specifikus (azaz placebo) hatásoknak tulajdonítja.
Előadásomban az agyi plaszticitás magyarázóelvét alkalmazva veszek górcső alá azonos háttérmechanizmusok alapján létrejövő hétköznapi jelenségeket (pl. mások szokásainak önkéntelen átvétele, utánzásos tanulás, szuggesztív instrukciók hatása, barátok agyhullámainak szinkronizálódása). Kiválasztásuknál fő szempont volt az, hogy mindegyiket társas interakciók hozzák létre. Cozolinótól eltérően amellett érvelek, hogy a placebohatáson túl további direkt és indirekt módokon is képesek vagyunk serkenteni a másik agy plaszticitását, és hogy mindezt a pszichoterapeuták is teszik a maguk gyakorlatában. Osztom Cozolino véleményét, amely szerint napjainkban a pszichoterápia új paradigma küszöbére érkezett: a pszichoterapeuta idegtudósként talán a korábbiaknál is többet tehet kliensei gyógyulásáért.
Bálint Ágnes
1.habil., PhD
pszichológus, egyetemi oktató
balintag@gmail.com
+36 20/232 1241
Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Neveléstudományi Intézet
Fazekas Ágnes (esethozó), Kácsándi Elvira, Ormay István, Sári Judit
A ritmus megbomlásának hatása rövid, illetve strukturált terápiában
Módszertani sokszemközt
Moderátor: Takácsy Márta
Szombat 9:00-10:30, Simándy József terem
Akár külső tényezők okozzák a rendbontást – új, előre nem látható életesemények, várandósság, betegség, egzisztenciális változás – akár intrapszichés történések, a terapeuta és a terápiás munkaszövetség, a terápiás célok is váratlan helyzetbe kerülnek. A rendbontás valójában a terapeuta szubjektív élménye: az általa hozott szabályokból következően elvárt „menetrend” és a terápia valóságában megélt tapasztalat különbségéből származik. A terapeuta flexibilitása, kompetenciája fontos szerepet kaphat ezekben a helyzetekben.
Az aktív-analízis felfogása szerint ilyenkor a kliens érdekét szolgáló elsődleges cél a terápiás szövetség védelme és erősítése, amely munka egyrészt a terápiás eszköztár rugalmasságát igényli, másrészt előtérbe helyezi a terapeuta személyének hatóerőit. Ezek közt is kiemelt figyelmet kap a „lélekjelenlét” és az intuíció, mint fejleszthető képességek.
A komplex pszichoterápia eszköztárának mozgósítása ezen esetekben segít a rendbontást mozgató szálak megértésében, feltárásában, érthetővé téve annak funkcióját.
A DREAM-terápia specifikus hatótényezője maga a terápiás kapcsolat, amelyre már az első üléstől kezdve minden ülésen rákérdezünk, még intenzívebbé téve ezáltal a kapcsolati fókuszt. Nagyon fontos figyelemmel kísérni a ritmus változását-bomlását, és a pácienssel együtt értelmezni a kapcsolati dinamikára és a terápiás folyamatra kifejtett hatását.
A rövid dinamikus pszichoterápiában az időhatár, a szoros keret minden órán eszünkbe juttatja a terápia végét, a leválást. A ritmus megbontása zavart kelt, tovább gyűrűzik, mint a vízbe dobott kő körül a hullámok. Akkor lehet a terápia és a páciens javára fordítani ezt a rendbontást, ha beemeljük az értelmezésbe, közös jelentést adunk neki.
A módszertani sokszemközt műfajában a résztvevő szakembereknek a helyzet előzetes átgondolására nincs lehetőségük. A jelenséget demonstráló esettel az itt-és mostban találják szembe magukat a közönséggel együtt, akik szintén szót kapnak saját tapasztalataik megosztására.
Fazekas Ágnes
klinikai pszichológus, pszichoterapeuta
fazekas.agnes@chello.hu
+3670/527 2861
Kikötő Pszichológiai Rendelő
www.kikotorendelo.hu
Kácsándi Elvira
pszichoterapeuta
MA-KOMP kiképző terapeuta
elvira.kacsandi@gmail.com
+3630/8502 987
Ormay István
aktív-analitikus kiképző terapeuta
istvanormay@gmail.com
+3670/502 6653
Konzultáció Műhely
www.konzultacio.hu
Sári Judit
Klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta
sari72judit@gmail.com
+3620/5211131
Bajai Szent Rókus Kórház, Pszichiátria
Takácsy Márta
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta-jelölt
marti@mamakor.hu; takacsy@pszichoterapia.hu
+3670/299 0412
Mamakör Terápiás és Oktató Központ; MentalPort Pszichoanalitikus Pszichoterápiás Rendelő
Barcy Magdolna, Lovas Zsuzsa (esethozó), Petrovszki Irén, Révay Réka, Rózsa Ildikó
Acting out-ok a csoportfolyamatban – a kilépés mint rendbontás
Módszertani sokszemközt
Moderátor: Görbe Katalin
Szombat 9:30-10:00, Kupolaterem
Egy egyetemi (MA) blokkos rendszerű csoportanalitikus sajátélmény csoport kezdeti időszakát szeretnénk bemutatni. Egy összejövetel 9-17 óráig tart szünetekkel, ebédszünettel. Az ülésekről a csoporttagok rendszeresen kikéredzkednek pisilni, néha többen egyszerre, néha egymás után. Az ülésen fél literes, literes üvegekből teát, üdítőt iszogatnak komótosan.
Az eset ismertetése után azt a kérdéskört járjuk körbe, hogy miként kezelik a különböző módszerrel és keretrendszerrel dolgozó csoportvezetők az acting out-ot, akár a fenti, akár más kilépéses jelenségeket. Hogy milyen dilemmák fogalmazódnak meg bennük ilyenkor, hogyan értelmezik ezeket a történéseket a csoportdinamika folyamatában, és hogyan jutnak el a normák képviseletéig és betartatásáig.
A sokszemközt módot ad az összehasonlításra a csoportanalitikus, a személyközpontú megközelítés, vagy egy nem verbális műfaj, az integrált kifejezés- és táncterápia szemlélete között; különféle keretek (ambuláns terápiás, önismereti, kiképző, illetve egy pszichoterápiás osztály) csoportfolyamata között is.
Barcy Magdolna dr.
professzor emeritus
klinikai szakpszichológus, kiképző csoportanalitikus, kiképző család-pszichoterapeuta
mbarcy@upcmail.hu
ELTE TáTK Szociális Tanulmányok Intézete; Mediare Intézet.
Görbe Katalin
orvos, csoportanalitikus pszichoterapeuta, pszichoanalitikusan orientált pszichoterapeuta
gorbekati@gmail.com
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Pszichoszomatikus és Pszichoterápiás-rehabilitációs Osztály
Lovas Zsuzsa
pszichoterapeuta, pszichoanalitikus, kiképző csoportanalitikus
lovas.zsuzsa@legeartis.hu
Lege Artis Bt.
Petrovszki Irén dr.
pszichiáter, pszichoterapeuta (viselkedésterapeuta, pszichodráma-pszichoterapeuta, TFP terapeuta jelölt), részlegvezető főorvos
petrovszki.iren@vidanetmail.hu
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Pszichoszomatikus és Pszichoterápiás-rehabilitációs Osztály
Révay Réka
kiképző integrált kifejezés- és táncterapeuta, személyközpontú tanácsadó
revay.reka@gmail.com
Integrált Kifejezés- és Táncterápiás Egyesület
Rózsa Ildikó
klinikai szakpszichológus, személyközpontú pszichoterapeuta, pszichoanalitikus kandidátus
ildiko0rozsa@gmail.com
Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinika
Campos J. Anna, Cseh Júlia
Amikor a szülők válnak – gyerekterápiás dilemmák
Szekció előadás
Üléselnök: Torma Kálmán
Péntek 13:45-15:15, Kupolaterem
A gyermekterápiák elengedhetetlen része a szülőkkel való munka, a terapeuta igyekszik a szülők és a gyermek szempontjait egyaránt látni. A válás megrengető helyzetében ez még nagyobb kihívást jelent. Bizonyos szempontokat érdemes szem előtt tartanunk. De fel lehet-e készülni arra, hogy a szülők konfliktusaiban hogyan ne vesszen el a terapeuta?
A válás gyakoriságához képest meglehetősen alulreprezentált a gyermekterápiás szakirodalomban, miközben a gyermekterápiás rendeléseken is nagy számban jelentkeznek ennek kapcsán a szülők.
Él a nézet, miszerint válófélben levő szülők gyerekét nem ajánlott terápiába venni mindaddig, míg a válás nagy érzelmi viharai tombolnak. Elfogadjuk-e automatikusan ezt, vagy van differenciálási lehetőség, és esély arra, hogy a zaklatott gyereknek jusson hasznosítható terápiás segítség?
Gyereküket pszichológushoz hozva a válófélben levő szülő a valós terápiás motiváció mellett vagy helyett, akár tudatos, akár tudattalan szinten olyan rejtett motivációkkal is bírhat, mely aláássa az érdemi munkát. Meglehet, hogy már az első interjúban nagyrészt világossá válik a terapeuta számára, hogy az adott helyzetben a gyerek terápiája keveset segítene, mégis belép a bűntudat, hogy elutasítja a szenvedő gyereket. Miként lehet ilyenkor nemet mondani, milyen alternatívákat érdemes tekintetbe venni, ajánlani? Mi mindent érdemes figyelembe venni szempontként, hogy a terápiás munka védett lehessen, amiben nem kell jogi vagy más következményektől tartva a terapeutának gondolkodását beszűkítenie, és valóban a gyerek (és a szülők) jólétét tudja segíteni az éppen felbomló családban? A válás igen nehéz, sérüléseket okozó, támogatást igénylő időszaka paradox módon alkalmas-e egyáltalán a terápiás munkához?
Az előadásban esetvignettákkal illusztrálva próbáljuk körüljárni, mi lenne az az optimális helyzet, amikor válás esetén terápiásan dolgozni tudunk a szülőkkel, és mi mindennel találkozunk a rendelőben.
Campos J. Anna
pszichoanalitikus, gyermek-pszichoterapeuta
camposjanna@gmail.com
JelenLét Pszichoterápiás Rendelés, Kréné Pszichoterápiás Rendelő
Cseh Júlia
analitikusan orientált gyermek-pszichoterapeuta
csehjuli@gmail.com
JelenLét Pszichoterápiás Rendelés
Borsfay Krisztina, Nagy Tímea, Szilágyi Adrienn, Szombati Ágnes
Az egyensúly és a rendbontás képei a különböző módszerekben
Módszertani sokszemközt
Moderátor: Horváth Klára
Szombat 13:45-15:15, Jókai Mór terem
A program azt a kérdést járja körül, hogy az egyensúly vs. rendbontás képei miképpen jelennek meg különböző módszerekben. A hipnoterápia, a DREAM módszer, a zeneterápia és a jungi-analízis milyen konkrét eszközöket alkalmaz, milyen szemléletbeli, módszertani, fogalmi különbségek és hasonlóságok fedezhetőek fel?
A hipnoterápiában a közös munkában az érzések fonalát követve bukkannak fel és alakulnak a képek. A képek alakulása végig érzékenyen közvetíti a páciens fejlődését és jelöli ki a bontás és újjáépítés további irányát, ami során az életet nehezítő hitrendszerek, meggyőződések a páciens belső erőforrásaiból táplálkozva élhető újjá épülnek.
A DREAM-terápiában az időhatáros munka „lélektani prése” és a módszertani fegyelem miatt a pozitív és negatív áttételi folyamatok és a termináció álmaiban megjelenő képek, az ezekhez kapcsolódó élettörténeti rekonstrunciók, érzelmek, fantáziák, az implicit tartalmak „kuszaságai” és a rombolás nehéz, főként ödipális tartalmai, a jelentés különböző rétegeit mozgatják meg és segítik a páciens belső világának megértését a közös munkában.
A zeneterápiában a zenéhez kapcsolódó belső képek, illetve maga a hangzó zene jelenthetik a káoszt, illetve a harmóniát, ezek értelmezései mind a páciens, mind a terapeuta részéről hatással vannak a zenei folyamat, illetve a belső asszociációk további alakulására. A páciens rendre/rendbontásra adott érzelmi reakciói, értelmezései megmutatják, hogy a terápiás indikáció a rendteremtés, vagy pedig a negatív hangzó anyagok, képek megtartását, átdolgozását teszi-e szükségessé.
Az analitikus pszichológia megkülönbözteti a jungi pszichoterápiát illetve analízist. Mindkettőnél a páciens tudattalanjából származó szimbolikus anyag, az álmok és a tudati folyamatok közötti dinamikára figyelünk. Az álmok szimbolikus tartalmai mutatják a lélektani munka irányát, dinamikáját, ami mentén dolgozunk a tünetképző komplexusok megoldásán. Pszichoterápiában fókuszáltan, analízisben a személyiség működését egészében érintő, további fejlődést facilitáló módon. Az álmokban követhetők a rend ill. a „rendetlenség” szimbolikus megnyilvánulásai.
Borsfay Krisztina
pszichológus, zeneterapeuta
borsfay@gmail.com
Magyar Zeneterápiás Egyesület, Megálló Csoport Alapítvány
Nagy Tímea
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, DREAM terapeuta
aemitgyan@gmail.com
Bizalom Magán Pszichoterápiás Központ
K. Szilágyi Adrienn
klinikai szakpszichológus, hipnoterapeuta,
szilidri@yahoo.com
magánrendelés
Szombati Ágnes
pszichoterapeuta, jungi kiképző analitikus, ECP, WCPC
a.szombati@gmail.com
magánrendelés
Móra László Xavér, Erdei Kata
Csoportdinamika-fókuszú pszichodráma személyiségzavaros páciensek csoportjában – Kísérlet a morenoi pszichodráma és a kernbergi tárgykapcsolatelmélet integrálására
Szekció előadás
Üléselnök: Kissné Viszket Mónika
Szombat 9:00-10:30, Jókai Mór terem
Klinikai pszichodráma csoportjainkban gyakran szembesültünk azzal, hogy a neurotikusok és a magasabb szinten szervezett személyiségű páciensek esetében igen hatékony „klasszikus morenoi” pszichodráma a súlyosabb személyiségzavarral küzdők esetén nem mindig tud eléggé segíteni. A szerzők pszichodramatikus munkájukkal párhuzamosan megismerték a kernbergi áttétel-fókuszú (pszichoanalitikus) pszichoterápia (TFP) elveit, és egyéni szettingben megtapasztalták hatékonyságát a borderline szerveződésű páciensek kezelése során. Klinikai pszichodráma csoportunkban kísérletet tettünk a kernbergi tárgykapcsolat-elméletre épülő áttétel-fókuszú pszichoterápia (TFP) és a morenoi pszichodráma integrálására. Csoportunkban olyan módszertani változtatásokat alkalmaztunk, amelynek célja a súlyosabb szerveződésű (főképp borderline, nárcisztikus) páciensekre jellemző erős agresszív késztetések és primitív elhárító mechanizmusok, valamint az identitásdiffúzió megdolgozása volt. A kutatásokra és az áttétel-fókuszú pszichoterápia elméletére alapozva munkánkban kiemelt hangsúlyt kap a beteg jelene, az „itt és most”, a csoportdinamika, a vezetőkkel és a csoporttagokkal való kapcsolat apró rezdülései és folyamatos, pillanatról pillanatra történő változása. Előadásunkban bemutatjuk a TFP terápiás modelljét, és azt, hogy elveit hogyan alkalmaztuk pszichodráma csoportunkban. A „csoportdinamika-fókuszú pszichodráma” stratégiáját, technikai jellegzetességeit a csoportunkból vett esetvinyettákon keresztül mutatjuk be.
Móra László Xavér
PhD, klinikai szakpszichológus, pszichoanalitikus, kiképző pszichodráma pszichoterapeuta, TFP-terapeuta (TFP-Institut München), egyetemi adjunktus
mora.laszlo@ppk.elte.hu
+36 20/394 0588
ELTE PPK Pszichológia Intézet; magánrendelés: Ferenczy Pszichoterápiás Műhely
Erdei Kata
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta-jelölt, pszichodráma vezető, kiképző gyerekdráma vezető
erdei.kata.j@gmail.com
+36 30/390 9909
FPSZ I. kerületi Tagintézmény; Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia Alapítvány
Sümeg Szilvia
Egy terápia ösvényein
Esetbemutatás
Felkért hozzászólók: Herke Mónika, Kövesdi Andrea
Üléselnök: Petrovszki Irén
Szombat 13:45-15:15, Simándy József terem
Az esettanulmányban egy fiatal, borderline személyiségszerkezetű nőpáciensem terápiáját mutatom be, aki kóros féltékenység és indulatkezelési nehézség miatt kért segítséget. Dinamikus szemléletben álmokkal, imaginációval, majd rajzzal dolgoztunk, mely jól illeszkedett a képzőművészeti tanulmányokat folytató páciens személyiségéhez. A kilenc hónapig tartó terápia fő motívumaként a hármas szimbolika jelent meg, mely hátterében transzgenerációs trauma sejthető. Ez érvényesült egyes alkotásokban, álmokban, az imaginációs munka bizonyos szakaszában, melyek fontosabb állomásait emelném ki.
Akik borderline személyiségszerkezetű pácienssel dolgoznak bizonyára tapasztalták, hogy a terápiás munka során jelentkező érzelmek kanalizálása érdekében sokszor eltérünk vagy megbontjuk az addig megszokott terápia rendjét. Ez alkalommal is ez történt „az érzelmek hajlékai”, mint hipnoterápiás technika újragondolásával, majd rajzba való átültetésével.
Felvetődik a kérdés: Meddig mehetünk el a terápia „egyénre szabásában”, hogy az egyben megtartó is maradjon és ne térjünk el a terápia fókuszától?
Visszatérhetünk-e bizonyos terápiás szakaszhoz, hogy azt a pácienssel együtt újragondolva más technikát/módszert alkalmazzunk?
Az intenzív áttételes-viszontáttételes helyzetben mennyire jelenhet meg a terapeuta, mint valóságos személy?
Mennyire dinamizálja az időhatár és a szünet tartása a terápiát?
A terápiában több szinten is megjelenő „bontás” új utak és ösvények megtalálásához vezetett. Az úton maradáshoz szükséges megtartó erőt azonban maga a terápiás kapcsolat jelentette.
Sümeg Szilvia, dr.
pszichiáter, pszichoterapeuta, hipnoterapeuta
sumegszilvia@gmail.com
+36 30/3574701
Életút Pszichiátriai és Pszichoterápiás Magánrendelő, Pécs
Bizalom Magán Pszichoterápiás Központ, Pécs
Eisenbeck Nikolett
Elfogadás- és elköteleződésterápia
Szekció előadás
Üléselnök: Balikó Eszter
Szombat 11:00-12:30, Szabó Lőrinc terem
A szekcióelőadás célja betekintést nyújtani napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő pszichoterápiájába, az elfogadás- és elköteleződésterápiába (Acceptance and Commitment Therapy, ACT). Ez a módszer bár hasonlóságokat mutat egyéb modern kognitív viselkedésterápiás eljárásokkal, úgymint a sématerápia vagy a dialektikus viselkedésterápia, azonban egy önálló pszichoterápiás irányzat. Nemzetközi hatékonyságvizsgálatok által alátámasztott módszer, amely különösen eredményes lehet hangulatzavarok, obszesszív-kompulzív zavarok, traumákkal kapcsolatos zavarok, szerhasználat, táplálkozászavarok, illetve impulzuskontroll-zavarok esetén.
Az ACT szerint az emberi szenvedés és a különböző mentális problémák egyik legfőbb forrása a saját érzések és gondolatok kontrolálására való merev törekvés, egy teljes, személyes értékekre és hosszú távú célokra épülő élet kialakítása helyett. Ennek megfelelően a klinikai munka fókuszpontjában a kellemetlen belső élmények tudatos elfogadása (mindfulness-jellegű beavatkozások), azok viselkedésre kifejtett hatásának csökkentése és egy jelentésteli élet kialakítására áll.
Az előadás során először a módszer tudományos alapjai kerülnek bemutatásra, majd ezt követően számos terápiás eszköz kerül bemutatásra, amelyek nagyban segítik a diagnosztikus és terápiás munkát, úgymint a különböző kérdőívek, gyakorlatok és metaforák. Ezek a gyakorlatok és metaforák közérthető formában mutatják meg a kliensnek saját viselkedése problémás voltát s annak egészségesebben alkalmazkodó alternatíváit, különös tekintettel a személyes értékek feltárására s az ezeken alapuló élet kialakítására. Az előadás során megbeszélésre kerül, hogy hogyan építhetőek be az ACT technikái egyéb klinikai beavatkozásokba.
Eisenbeck Nikolett,
dr., ACT-terapeuta, adjunktus
eisenbeck.nikolett@kre.hu
+36 70/616 8180
Károli Gáspár Református Egyetem
Adrigán Erzsébet, Ledniczki Ildikó
Eltávolodott szülők egy térben
Szekció előadás
Üléselnök: Torma Kálmán
Péntek 13:45-15:15, Kupolaterem
A gyerekterápia elengedhetetlen kísérője a szülőkonzultáció. Ugyan nem gondoljuk, hogy a gyerek tünete pusztán a hibás szülői működés következménye lenne, lévén a gyerek is saját belső világgal bír, mégis fontos a szülők bevonása a terápiás folyamatba. Motivációjuk, ellenállásaik nem hagyhatóak figyelmen kívül, hiszen alapvetően meghatározzák a terápia eredményességét.
A konzultációk sajátos változata az, amikor nem együtt élő, hanem már évek óta elvált szülőkkel zajlik. Ilyen esetben olykor változtatások történnek a szokásos technikában. Többnyire ragaszkodunk ahhoz, hogy mindkét szülővel legyen kapcsolatunk. Van, amikor inkább azt látjuk jónak, hogy apa és anya külön jelenjenek meg rendelőnkben, van, amikor azt kérjük, közösen jöjjenek. Minden esetben elengedhetetlen a szülők kapcsolati dinamikájának figyelembevétele, ahogy az is fontos, hogy ebbe ne keveredjünk bele.
Ugyanakkor akadnak esetek, amikor már jó ideje zajlik egy gyerek terápiája, amikor kiderül, hogy a szülők válni készülnek. Ebben az esetben is változhat a szokásos szülőkonzultációs mód. Felerősödnek, akár egyre nyíltabbá válnak a konfliktusok. A szülőkben dúló és a gyereket is bevonó érzelmi viharok során előtérbe kerülnek a primitívebb, hasításra épülő folyamatok. Miként lehet, lehet-e ez ellen hatni? Megeshet, hogy a terapeuta azt észleli, őt is igyekeznek bevonni a szülők egymás közti konfliktusaikba, vagy akár már bele is keveredett azokba. Elérhető-e, hogy a felbomló család feszült légköre ne késztesse óhatatlanul is állásfoglalásra, különösen, amikor a gyerek a terápiája során közvetlenül megjeleníti vagy elmondja a történéseket, amik érzelmileg rá is erősen hatnak, olykor dühítő, máskor elszomorító, elkeserítő, felháborító voltuk miatt? Hogyan tehető védettebbé a gyerek, a terápia és a terapeuta ilyen körülmények közt?
Előadásunkban esetpéldákon keresztül igyekszünk megjeleníteni, milyen összetett helyzeteket teremthet az, ha évek óta külön élő szülők jelentkeznek gyerekükkel terápiára, illetve ha folyó terápián belül jelentik be a szülők, hogy válnak. Vázolnánk a szülőkonzultáció lehetőségeit, buktatóit, valamint azt is, miként jelenik meg közvetlenül a gyerek terápiájában mindaz, amit maga a gyerek is megél.
Adrigán Erzsébet
kiképző gyerekterapeuta, kiképző pszichoanalitikus
eadrigan@gmail.com
JelenLét Pszichoterápiás Rendelés
Ledniczki Ildikó
analitikusan orientált felnőtt és gyermek-pszichoterapeuta
ledniczkii@gmail.com
JelenLét Pszichoterápiás Rendelés
Hutchinson Zsuzsanna
Értelemcentrikus terápia fizikai betegek számára: a kardiovaszkuláris betegség ellátásának módszertani áttekintése
Szekció előadás
Üléselnök: Balikó Eszter
Szombat 11:00-12:30, Szabó Lőrinc terem
Az előadás elején a szerző az Egyesült Királyságban megszerzett professzionális irányultságát, identitását: a ’counselling pszichológiát’ ismerteti annak fő filozófiai alappillérein keresztül. Ezután a fókusz a kontextusra: a kardiológiai rehabilitáción belüli pszichológiai ellátás bemutatására irányul, amelynek célja a hosszú távú fizikai betegségekben szenvedő betegek tudományosan alátámasztott intervenciókkal való egészségének segítése és a kialakult mérsékelt mentális problémák kezelése. Bemutatjuk az értelemcentrikus módszert, valamint elhelyezkedését a klinikumban. Kitérünk a logoterápia (Frankl 1969) inspiráló hatására és annak relevanciájára a módszer kialakulásának tekintetében, valamint rövid áttekintést nyújtunk a módszer alkalmazásáról: Míg a hosszú távú fizikai betegségben szenvedők 40%-a szenved mentális betegségben, a legtöbb pszichológiai terápia során alkalmazott intervenciók csupán mérsékelt hatásokat mutatnak. Breitbart és Poppito (2014) eredendően a palliatív ellátásban, rákos betegek számára fejlesztette ki a hatékonynak bizonyult értelemcentrikus terápiát New Yorkban. Vos és társai (2016) ezt a terápiát értékelte palliatív-rákos betegek, krónikus fájdalommal bíró betegek körében, és alkalmazta először kardiovaszkuláris betegcsoport rehabilitációjában (Vos és Hutchinson 2016) az Egyesült Királyságban, valamint validálta mint terápiaformát Hollandiában a rákos betegek túlélői között. Az előadás második felében a módszer terápiás alkalmazásának bemutatása következik egy klinikai esettanulmányon keresztül (Hutchinson és Vos 2015, Éves Counselling Konferencia, UK: Harrogate). Az eset kitér a módszer általános struktúrájának, metódusának, fő elemeinek ismertetésére, valamint röviden a jelenlegi klinikai perspektívák, problémakörök bemutatására a magyar és angol rehabilitációs struktúrák összevetésén keresztül. Az értelemcentrikus terápia segít a betegeknek értelemben gazdag életet élni a betegségük megtapasztalása ellenére. A folyamat 8 félig strukturált terápiás órából áll, ami tartalmaz pszichoedukációt, feladatköröket, és életszerű diskurzusokat pozitív terminológiában közvetlenül az értelemre vonatkoztatva. Igen relevánsnak tűnik az értelem, mint téma, hiszen a fizikai betegek 70 %-a tesz fel értelemmel kapcsolatos kérdéseket, valamint tapasztalják azt, hogy az ’értelem megtapasztalása’ javítja a mentális egészségüket.
Hutchinson Zsuzsanna
pszichológus, pszichoterapeuta
zsuzsi_simon@yahoo.co.uk
+36 30/541 4324
Állami Szívkórház Balatonfüred
Jakab Júlia, Simicz-Futó Katalin
Identitásváltások borderline kliensnél – terapeutai hozzáállás változásai
Esetbemutatás vitával
Felkért hozzászólók: Gyomlai Éva, Zalka Zsolt
Üléselnök: Nyerges Katalin
Péntek 13:45-15:15, Simándy József terem
Mindketten addiktológiai vonalon dolgozunk. Szemléletünket a pécsi pszichoterápiás szcéna dinamikus, rendszerszemléletű gondolkodása és a mentalizáció alapú terápia hozzáállása jellemzi. Egy 38 éves női kliens 2,5 éves mentalizációs terápiáját szeretnénk bemutatni, videóra rögzített ülésrészletekkel. Esetünkben a tipikusan számtalan terapeutát megjárt, egész életében segítői kapcsolatban létező kliens identitásának változásait emelnénk ki, melynek során a bennünk is folytonosan meglévő kérdéseket hangosítanánk ki; mit is jelent a felépülés, milyen valódi változásokról beszélhetünk, végül, mikor és hogyan zárhatjuk le a terápiás kapcsolatot. A kliens a pszichiátriai-addiktológiai vonalon mozogva számos diagnózist és gyógyszert, hozzáállást és szemléletet hozott magával a terápiába, melyet mi, terapeutái integrált stábműködésünkkel, transzparenciánkkal, mentalizáló hozzáállásunkkal igyekeztünk elfogadni, hogy abból tudjon stabilabb identitást és intimitásra való képességet kialakítani. Ehhez a korábban meglévő kapaszkodóinak (pl. gyógyszer, előző segítői rendszer, családi hiedelmek) felbomlása és ezek vesztesége is felszínre került, új életlehetőségek (pl. párkapcsolat, anyaság) jelene mellett.
Jakab Júlia
klinikai szakpszichológus, MBT terapeuta
jakabjuli7@gmail.com
72/315-083
INDIT Közalapítvány, Addiktológiai Gondozó
Simicz-Futó Katalin, Dr.
pszichiáter, pszichoterapeuta, MBT terapeuta
futokatalin@gmail.com
INDIT Közalapítvány, KERT Addiktológiai Gondozó
Kende B. Hanna
Traumatizált gyerekek a gyerekdráma csoportban
Szekció előadás
Üléselnök: Miklós Barbara
Szombat 11:00-12:30, Jókai Mór terem
A bántalmazott, elhagyott, rossznak tartott gyerekek erős kisebbségi komplexustól szenvednek, önértékérzetük alacsony. Az individuálpszichológia játékterápiának, gyermekpszichodrámának mondott csoportterápiája a terapeuták és a gyerekek által közösen kialakított winnicotti virtuális térben (csodavilágban) valósul meg, ahol a terapeuták érzelmi elfogadása és a csoport összetartozás-érzése alakítja ki a közösségi érzést (Gemeinschaftsgefühl-t, Alfred Adler). A gyerekek képzelőerejének mozgósításával a módszer „a szimbólumok hatóerejére” (Didier Anzieu) valamint az akció-katarzisra, a játék hevében átélt indulatok átélésének szerepére épít.
Alapelv mélységesen traumatizált gyerekek esetében: megkímélni őket a traumatizáló helyzetek, események újraátélésétől, beleértve elmesélésüket, amire többnyire nem képesek. A verbalizálás általában növeli szorongásukat, anélkül, hogy megoldást kínálna. Kifejtésük és meghaladásuk (a résilience) a gyerekek által kitalált szimbolikus történetek közös színre hozásával történik, ami lehetővé teszi kijátszásukat, a távolítást és a kibontakozást.
A gyermekpszichodráma dinamikája: a résztvevők útja az elszigeteltségből a csoportszolidaritás átéléséig. Magatartásváltozás: a reaktív agresszió vagy az áldozati szerep helyett mások megsegítőivé válni.
Esetismertetés: 1, Elutasított, méhen belül a szülők által bántalmazott kislány résilience-ának, önújjáteremtésének története. 2, Megmenti-e Superman Nemtudlábraállnit?
Kende B. Hanna
individuálpszichológus, pszichoanalitikus, kiképző terapeuta
hanna@kende.eu
A Francia Igazságügyi Minisztérium Gyerek-és Ifjúságvédelmi osztályának nyugalmazott szakpszichológusa
Káldy Zsolt
Ketten a tutajon
Értelmi fogyatékos gyermekek pszichológusi segítése
Szekció előadás
Üléselnök: Miklós Barbara
Szombat 11:00-12:30, Jókai Mór terem
Több, mint harminc éve dolgozom a gyermekvédelemben, hatodik éve látom el két értelmi fogyatékosokat gondozó gyermekotthon pszichológusi teendőit. Az itt végzett munka sajátosan elegyíti a tanácsadás, a személyiségfejlesztés és a szupportív terápia elemeit. A gyermekekkel végzett egyéni segítő-fejlesztő munka során gyakran éreztem úgy, hogy „elvesztettük a fonalat”, és szinte vakon sodródunk a homályos cél felé, mint Huckleberry Finn és a derék Jim tutaja a Mississippi habjain Mark Twain regényében. Ahogy a tutaj is elsodródott az Ohio torkolata előtt, elmulasztva annak lehetőségét, hogy Jim, a szökött rabszolga egy szabad államban szállhasson partra, úgy mi is többször elmulaszthattunk olyan intervenciós alkalmakat, amelyek előbbre vihették volna a közös munkát. A sodródás a segítő folyamat elakadását jelzi, ennek okait elemezve két fő tényezőt tudtam elkülöníteni. Az egyik a hibás célkitűzés: a rendkívül alacsony önreflexióval bíró gyermekek nem igazán tudták artikulálni a problémáikat, és a gondozóik is csak felszínes, gyakran atípusos tünetképződést írtak le. A bizonytalan információk alapján meghatározott terápiás célt később többször is módosítani kellett. A másik ok a gyermekek és a segítő számára egyaránt kedvező szerephelyzetbe való „beragadás” veszélye volt. Fogyatékos gyermekekkel dolgozva nagyon könnyű az általuk felkínált „gondoskodó szülő” szerepébe merevedni, ami érzelmileg kölcsönösen inspiráló, de a továbblépést, a problémakezelést megnehezítő együttműködést eredményez. Az ilyen patthelyzetekből többnyire a terápiás keretek „szétdúlásával” tudtunk csak kilépni. Volt, hogy kliens-segítő viszonyt formáltuk újjá többször is, volt, hogy annak fenntartása mellett, a körülmények átformálásával fordítottuk új irányba az együttműködést. Felvállalható-e a segítő részéről a deklarált kontrolláló szerep felvétele? Felvállalható-e a terápiás térből való kilépés? Felvállalható-e a kliens aktuális elvárásainak „átlépése”, figyelmen kívül hagyása egy feltételezett cél érdekében? Ezeket a kérdéseket csak utólag tettem fel magamnak. A segítő folyamat során, annak sodrásában mindig az intuícióim szerint döntöttem. Vitt a víz, mint Huckleberry tutaját a Mississippi. A tapasztalataimat két eset tükrében összegzem.
Káldy Zsolt
tanácsadó szakpszichológus
z.kaldy@chello.hu
+36 30/377 9925
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Gyermekvédelmi Központ
Balajthy-Hidegh Bernadett, Dávid Krisztina, Lukács Márton, Nagyidai Zsuzsanna
„Komplex kórházszintű pszichológiai ellátás lehetőségei, szerepe. A Kenézy Modell”
Bemutatkozik a Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórház Felnőtt Pszichiátriai Osztályának Pszichológiai Részlege
Team-bemutatkozás
Moderátor: Lukács Márton
Szombat 11:00-12:30, Kupolaterem
A klinikai pszichológia és a pszichiátria együttműködésének lehetősége mindig is biztosított volt a mentális zavarok hatékony kezelésének biztosítása érdekében. Az utóbbi években azonban a különböző szomatikus betegségek népegészségügyi jelentőséggel bíró növekedésének következtében a klinikai pszichológia átlépve a pszichiátriai zavarok gyógyítását segítő tevékenysége korlátait, képviselőjévé vált annak az „integratív medicina” szemléletnek, amely az egész ember gyógyítását állítja a középpontba. Ennek értelmében az egészségügyi ellátásban a klinikai pszichológus munkája több szempontból válik meghatározóvá az egészség helyreállításának és fenntartásának szolgálatában. Egyrészről mentális zavarral küzdő páciensek bármely szomatikus ellátási területen megjelenhetnek, másrészről bármely kórházi kezelés előidézhet olyan akut vagy krónikussá vált problémát, aminek a kezelése pszichológiai kompetenciát igényel. A Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórházban 2017-ben kezdte meg működését a Pszichológiai Részleg 21 pszichológus részvételével. A Pszichológiai Részleg kiemelt feladata a bio-pszicho-szocio-spirituális szemléletet képviselve a kórház pszichés támogatást igénylő pácienseinek ellátása. Ennek részét képezi azon törekvés, hogy azok a betegek se nélkülözzék a pszichológiai ellátást, akik olyan szomatikus osztályon fekszenek, ahol nem biztosított állandó pszichológusi jelenlét. Ennek érdekében 2017-től az intézmény orvosai konzílium formájában kérhetnek pszichológusi segítséget az osztályon ápolt betegek számára. A komplex ellátás részét képezi a kardiológiai rehabilitációs program, melynek keretében a páciensek csoportos formában kapnak pszichés támogatást, illetve 2017-től a Hospice Osztályon végzett tevékenység, ahol heti 20 órában foglalkozik pszichológus a pszichés ellátást igénylő páciensekkel, illetve hozzátartozóikkal.
Team-bemutatásunkban ismertetni szeretnénk a komplex pszichológiai ellátás területeit, lehetőségeit és jelentőségét, kitérve annak korlátaira és kihívásaira is, hogy a maga teljességében mutathassuk be a Pszichológiai Részleg tevékenységét és szemléletét.
Balajthy-Hidegh Bernadett
klinikai szakpszichológus
hidegh.bernadett@kenezykorhaz.hu
+36 30/533 6991
Debreceni Egyetem Kenézy Egyetemi Kórház Felnőtt Pszichiátriai Osztály Pszichológiai Részleg
Dávid Krisztina
klinikai szakpszichológus
david.krisztina@kenezykorhaz.hu
+36 30/190 8800
Debreceni Egyetem Kenézy Egyetemi Kórház Felnőtt Pszichiátriai Osztály Pszichológiai Részleg
Lukács Márton
klinikai szakpszichológus,
pszichoterapeuta-jelölt
részlegvezető
lukacs.marton@kenezykorhaz.hu
+36 30/190 8800
Debreceni Egyetem Kenézy Egyetemi Kórház Felnőtt Pszichiátriai Osztály Pszichológiai Részleg
Nagyidai Zsuzsanna
klinikai szakpszichológus-jelölt
nagyidai.zsuzsanna@kenezykorhaz.hu
+36 30/264 4499
Debreceni Egyetem Kenézy Egyetemi Kórház Felnőtt Pszichiátriai Osztály Pszichológiai Részleg
Horgász Csaba
Mentalizáló iskolák – mentalizáló társadalom
A Békés Iskolák modell elméletének és hazai adaptációjának bemutatása
Szekció előadás
Üléselnök: Lajos Péter
Péntek 11:15-12:45, Jókai Mór terem
A “békés iskolák” modellt S. Twemlow és F. Sacco dolgozta ki 40 éves kutatómunkájukra alapozva. A program célkitűzése az iskolák bántalmazó légkörének rendszerszintű megváltoztatása, és ezáltal az iskolai bántalmazás megelőzése és kezelése. A szerzők szerint az iskolai bántalmazás (bullying) legfőbb oka a közösség tagjainak fejletlen mentalizációs képessége. P. Fonagy közreműködésével megalkották a “mentalizáló közösség” fogalmát. Koncepciójuk szerint, egy békés, biztonságos iskolai légkör kialakításának feltétele a közösség mentalizáló működésmódja.
A szerzők másik fontos felismerése, hogy a bántalmazás rendszerszintű anomália, melynek kimenetele a szemlélők hozzáállásán múlik. Ezért a bántalmazás-megelőző programjuk elsősorban a passzív többség aktivizálására, a védelmező attitűd kialakítására irányul. A Békés Iskolák modell kiemelkedő nevelőmunkát képes végezni: a gyerekeket, pedagógusokat, szülőket és segítőket bevonva pozitív mintát nyújt, amellyel hozzájárul a társadalom pszichológiai kultúrájának fejlesztéséhez, a békés együttműködés és a demokrácia mintáinak kialakításához.
Az előadás legfőbb célja a modell iránti érdeklődés felkeltése, az érdeklődők bevonása. A Pszichoterápia korábbi számaiban is olvasható elméleti alapok rövid összefoglalásán túl, bemutatja a program megvalósításának folyamatábráját és programelemeit, a „békítő műhely” munkáját és a békés iskolák országos hálózatát.
Minderről az érdeklődő bővebben tájékozódhat a bekesiskolak.hu weboldalon. Az előadó nyitott az előzetes kérdésekre, válaszait beépíti az előadásába.
Horgász Csaba
pszichoanalitikus, pszichoterapeuta
horgasz.csaba@t-online.hu
+36 20/374 8743
Rákoskerti Pszichoterápiás Rendelő (magánrendelő)
Kissné Viszket Mónika
Mit (nem) gondolnak magukról a tanácsadó szakpszichológusok?
A pszichológiai tanácsadás kompetenciarendszerei a hazai tanácsadó szakpszichológus kompetenciák vizsgálata mentén
Szekció előadás
Üléselnök: K. Németh Margit
Péntek 15:45-17:15, Szabó Lőrinc terem
A tanácsadó pszichológusi kompetenciák a képzések számára, különböző szakmai szervezetek összefogásában fogalmazódtak meg nemzetközi és hazai szakmai színtereken egyaránt. Az előadás célja a modellek és a hazai tanácsadó szakpszichológusi kompetenciák vizsgálatának bemutatása.
A tanácsadó szakpszichológus képzés kompetenciafejlesztő hatását három éve követi a képzés. Az évről évre ismétlődő mérésnek, kutatásnak két célja van. Elsődlegesen a tanácsadó szakképzés tanácsadói kompetenciákra való fejlesztő hatását vizsgáljuk, ugyanakkor az eredmények mentén távolabbi célunk a tanácsadói kompetenciarendszerek tudományos feltárása, az eddigi deduktív modellek kutatási módszerekkel való vizsgálata.
A mérést az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) és az EuroPsy Tanusítvány hátterét alkotó kompetencia-rendszer tételei alapján állítottuk össze. A bemutatásra kerülő vizsgálatban az ELTE-PPK tanácsadó szakpszichológus szakirányú továbbképzés végzős hallgatóit és a képzésre jelentkező, felvételiző hallgatókat kérdeztük meg önkitöltős kérdőív formájában 2015, 2016 és 2017 júliusában. A válaszadók száma 334 volt 2015-2017 között.
Az előadásban bemutatásra kerül, hogy az egyes tanácsadói területeken, mennyire érzik kompetensnek magukat a válaszadók, megjelenik-e a képzés fejlesztő hatása. Valamint, hogy az általános szakmai kompetencia érzése mögött mely alapkompetenciák szerepelnek a legnagyobb súllyal. Az eredmények mentén látni fogjuk, hogy a tevékenységi területek kompetenciamegítélése jól tükrözi a tanácsadó szakpszichológus képzés hangsúlyait, különösen erősödik a krízistanácsadás jelentősége, az egyéni-csoportos tanácsadás, életmódbeli változásokhoz való igazodás segítésének kompetenciája, melyek a képzés különböző alkalmazott területeken való hasznosságát ígérhetik.
Kissné Viszket Mónika Dr.
tanácsadó szakpszichológus, felnőtt klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, pszichoterapeuta-jelölt
viszket.monika@ppk.elte.hu
ELTE-PPK Pszichológiai Tanácsadás Tanszék, MPT Tanácsadás Pszichológia Szekció
Hunya Csilla, Rubovszky György Zsolt
Moreno kettős bontása: a fennálló rend megkérdőjelezése a pszichodráma elméletével és gyakorlatával
Szekció előadás
Üléselnök: Kissné Viszket Mónika
Szombat 9:00-10:30, Jókai Mór terem
A pszichodráma módszere a 1900-as évek elején, a bécsi egzisztencialista művészek underground köreiben, a Találkozások Házában, a bécsi játszótereken, a Spontaneitás Színházában érlelődött. A mögöttes morenoi gondolatrendszer nem csak különbözött, hanem szemben is állt a pszichoanalízis akkori szemléletével és gyakorlatával. Míg ez utóbbit akkoriban az ok-okozat, az energiamegmaradás és a determinizmus elve járta át és elsősorban a múlt által meghatározott áttétel tudatosítását sürgette, addig Moreno az itt és mostban zajló spontán interperszonális folyamatokra koncentrált, tanításának és módszerének középpontjába a teremtő találkozás gyakorlata és rajta keresztül a spontaneitás fejlesztése került. Szerinte a pszichés betegségek javarészt az itt és mostban megtapasztalható végtelen energia, a spontaneitás fejletlenségének következményei.
Előadásunk során kettős rendbontást vizsgálunk. Elsőként azt kívánjuk bemutatni, születését követően miért számított hosszú időn keresztül a pszichodráma rendbontó módszernek, kapcsolatorientáltságával hogyan mondott ellent az akkoriban elsősorban az intraperszonális folyamatokra fókuszáló uralkodó analitikus környezetnek, és hogyan oldódott fel szembenállása a tárgykapcsolat elméletek és a kapcsolati pszichoanalízis megjelenésével. Személyiségelmélet helyett Moreno miért szerepelméletet alkotott, és patológia felfogásának középpontjába miért épp a spontaneitást helyezte, amivel tulajdonképpen még ma is kilóg a pszichoterápiás módszerek sorából.
Előadásunk második részében esetbemutatások segítségével azt kívánjuk szemléltetni, hogy ez az egykor maga is rendbontónak számító csoportterápiás módszer hogyan kezeli és végzi ma a bontás és újraépítés folyamatát. Milyen eszközökkel dolgozik annak érdekében, hogy a protagonista szembesüljön saját fennálló pszichés rendjével és hogyan teszi lehetővé egy magasabb szerveződésű pszichés rend megteremtését a találkozás gyakorlatán és a cselekvésen keresztül.
Hunya Csilla
Pszichológus, pszichodráma vezető
Phd hallgató, Elméleti Pszichoanalízis Program PTE
csillahunya@gmail.com
Manifeszt Alapítvány
Rubovszky György Zsolt
klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta jelölt
pszichodráma vezető, pszichodráma pszichoterapeuta jelölt
rubovszky.gyorgy.zsolt@gmail.com
OORI Pszichoszomatikus és Pszichoterápiás-rehabilitációs Osztály (Tündérhegy)
Köhler Kata, Roszik Linda, Takácsy Márta
Nem habos torta… A csoportvezetés sajátosságai frissen szült nők Mamakör csoportjaiban
Team-bemutatkozás
Moderátor: Takácsy Márta
Péntek 11:15-12:45, Szabó Lőrinc terem
A Mamakör Terápiás és Oktató Központban az elmúlt 5 évben folyamatosan indítottunk csoportokat olyan nőknek, akiknek kisbabáik 0-5 hónapos korúak. A hét héten keresztül futó tematikus, zárt csoportok vezetése során folyamatosan alakult Mamakör csoportvezetői identitásunk. Tapasztalataink során fokozatosan változott saját anyai és szakmai jelenlétünk határa, hogy mi az amit beengedünk a csoportba személyes élményeinkből, és mit nem. Formálódott bennünk, hogy miben más ez a fajta csoportmunka frissen szült nőkkel és kisbabáikkal bármilyen más csoporthoz képest. Vissza-visszatér a kérdés, hogy van-e olyan, hogy nem terápiás csoport, de mégis terápiás hatású…
Működésünkre jellemző, hogy pont annyira osztozunk egy közös szemléletben, hogy tudjunk együtt dolgozni, de akár a csoportvezetésünk során is megengedhető, hogy különbözően vélekedjünk a felmerülő kérdésekről, ezáltal mi és a csoport is megtapasztalhassa az egyet nem értés megengedésének (kibírásának?) felszabadító erejét. Talán pont ez az, ami miatt hitelesen tudjuk támogatni a csoportunkba érkező anyákat abban, hogy saját elképzeléseikre reflektálva alakítsák életüket, anyaságukat egy olyan időszakban, ahol rengeteg külső kontroll és egymásnak ellentmondó, heves impulzus, elvárás éri őket.
Speciális működésünkben egyszerre jelenik meg szervezeti szinten is terapeuta mivoltunk és kisközösség építő társadalmi szerepvállalásunk. Megmutatjuk, hogyan dolgozunk együtt a csoportok vezetésekor, illetve azon kívül a Mamakör működtetésekor. Bemutatjuk, hogyan hozunk és nem hozunk döntéseket, és mit kezdünk ezeknek a helyzeteknek a feszültségeivel és mindezek hogyan hatnak vissza a csoportokkal végzett munkánkra.
Mindezen erővonalak mentén megmutatjuk, hogyan formálódott csoportvezetői jelenlétünk, hogyan hatott rá korábbi szakmai identitásunk, és mennyiben változott meg tőle. A hallgatóságot is bevonva közösen gondolkodunk arról, hogy ebben az érzékeny időszakban milyen mélységei érinthetők a nehézségeknek a résztvevők egyéni szintjén és mit tesz lehetővé ez a csoportkeret.
Köhler Kata
pszichológus, családterapeuta-jelölt
kata@mamakor.hu
+36 30/305 3331
Mamakör Terápiás és Oktató Központ, magánrendelés
Roszik Linda Enid
klinikai szakpszichológus
linda@mamakor.hu
+36 20/417 9733
Mamakör Terápiás és Oktató Központ, magánrendelés
Takácsy Márta
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta-jelölt
marti@mamakor.hu; takacsy@pszichoterapia.hu
+36 70/299 0412
Mamakör Terápiás és Oktató Központ, MentalPort Pszichoanalitikus Pszichoterápiás Rendelő
Csáky-Pallavicini Krisztina
Neutralitás és szupportivitás az áttételfókuszú pszichoterápiában
Szekció előadás
Üléselnök: Ormay István
Péntek 11:15-12:45, Kupolaterem
Az áttételfókuszú pszichoterápiát (TFP) kifejezetten Borderline személyiségstruktúrával rendelkező páciensek számára dolgozta ki Otto Kernberg és munkacsoportja. Az ilyen páciensek kezelése során gyakoriak lehetnek a szuicid késztetések, öndestruktív vagy heteroagresszív tendenciák, melyek próbára teszik az ambuláns terápiás kereteket.
A TFP azonban pszichoanalitikus módszernek tekinti magát, elméleti alapkoncepciója a tárgykapcsolat-elmélet és kezelési stratégiája sem szakadt el a klasszikus pszichoanalitikus terápiák hagyományaitól. Ily módon a pszichoanalízis technikai neutralitás koncepciója is fontos alapköve a TFP-terapeuta attitűdjének. Ezzel együtt ebben a módszerben a terapeuta a folyamatosan jelentkező „vészhelyzeteket” aktív terápiás hozzáállással kezeli, megnevezve és értelmezve a páciens destruktív működéseit, a terápia korai szakaszától kezdve. Időnként, ha a terapeuta szükségesnek ítéli, a technikai neutralitás átmeneti feladásával védi meg páciensét például a közvetlen életveszélytől.
Az áttételfókuszú pszichoterápia tudatosan lemond az olyan szupportív eszközökről, mint a közvetlen megnyugtatás, a tanácsadás vagy bátorítás. A terapeutában megjelenő támogató tendenciákat az áttétel-viszontáttételi struktúra részeként kezeli. Súlyos személyiségzavarok esetében azonban a terapeuta tartalmazó funkciója még hangsúlyosabban van jelen, mint a neurotikus páciensek esetében. Létezik-e szupportív hatás szupportív technikák alkalmazása nélkül? Hogyan egyeztethető össze a technikai neutralitás az aktív beavatkozással? Hogyan különíthető el a technikai neutralitás tudatos feladása a viszontáttételi acting outtól? Előadásomban ezekre a kérdésekre keresem a választ.
Csáky-Pallavicini Krisztina
klinikai szakpszichológus, pszichodráma pszichoterapeuta, TFP terapeuta
+36 30/623 2060
ELTE pszichológiai doktori iskola, Ménesi Pszichoterápiás rendelő
Rubovszky György Zsolt, Sarbak István
Piarista „Rend-bontás”
A mentori rendszer és az iskolapszichológus működése a köznevelés és terápia határmezsgyéjén
Szekció előadás
Üléselnök: Lajos Péter
Péntek 11:15-12:45, Jókai Mór terem
Előadásunkban egy jó gyakorlatot mutatunk be, amelyben a közoktatásban igyekszünk érvényesíteni a pszichoterápiás szemléletet. Egyre több a személyiségfejlődési zavar rizikójával élő fiatal jelenik meg a középiskolai nevelésben, akik segítését az ellátórendszer csak részlegesen tudja vállalni.
A Gödi Piarista Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium a „rendes” oktatási struktúra intézménye, amely vállalja a társadalom pereméről érkező gyerekek nevelését is. E cél érdekében jött létre egy – a szervezeten belül önállóan működő – struktúra: a mentori rendszer. Ez az önerejükből „rendesen” működni nem tudó fiatalokat támogatja, hogy a „rend”-szeren belül tudjanak maradni, biztosítva számukra a személyes és szakmai fejlődés lehetőségét.
A mentori rendszer a pszichoterápiás munka határterületének tekinthető, a miliőterápia irányába mutat: pszichoterápiás szempontok figyelembevételével felállított, világos keretek mentén működő struktúra, amelyet önkéntes pedagógusok működtetnek. Az iskola tudatosan igyekszik reflektálni arra, hogy pedagógusai áttételi tárgyként is funkcionálnak a fiatalok számára; célunk a tanulók mentalizációjának fejlesztése. Ebben a munkában kiemelt jelentőségű a mentori rendszer és az iskolapszichológus együttműködése, illetve a klinikummal való szoros kapcsolattartás.
Habár a fenntartó egyházi intézmény, a mentori rendszer kialakításában és működésében nem a vallásos szemlélet a mérvadó. Munkánknak ugyanakkor spirituális vetülete is van, ami azonban inkább megalapozza, mintsem korlátozza a pszichológiai munkát.
Hogyan lehet a klinikai szinten tünetet mutató fiatalokkal integratív munkát végezni terápiás kereteken kívül? Meddig tart a tartalmazás határa, miközben az egyházi intézmény világos kereteket és alapértékeket képvisel? Hogyan lehet elkötelezett – de pszichoterápiás szakképesítéssel nem rendelkező – pedagógusokat abban támogatni, hogy az integrálatlan agressziót és manipulatív tendenciákat kezelni és tartalmazni tudják?
Rubovszky György Zsolt
klinikai szakpszichológus jelölt
a Gödi Piarista Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium korábbi igazgatója, a Mentori Rendszer korábbi vezetője
rubovszky.gyorgy.zsolt@gmail.com
OORI Pszichoszomatikus és Pszichoterápiás-rehabilitációs Osztály (Tündérhegy)
Sarbak István
klinikai szakpszichológus jelölt
Gödi Piarista Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium iskolapszichológusa
sarbakist@gmail.com
Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet, Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Osztály
S. Nagy Zita, Ambró Ágnes, Bálint Brigitta, Demeter Gyula, Kecskés Beáta, Lukács Mirjam, Papi Réka, Sándor Éva, Szabó Veronika, Szentirmai Lívia, Szűcs Izabella, Wagner Anna, Verseghi Anna
Protokoll vs identitás formálás? A pszichológiai tevékenység újrarendezése az OORI-ban
Team-bemutatkozás
Moderátor: S. Nagy Zita
Péntek 15:45-17:15, Kupolaterem
Pár éve minket is meglegyintett a protokoll készítés szele. Megpróbáltuk összeállítani a pszichológia tevékenység egységes rendjét a rehabilitációban. Nem sikerült. Viszont elkezdődött egy folyamat, amit így utólag identitáskeresésnek vélünk. Mostanra kezd kikristályosodni, hogy kik vagyunk, hogy vagyunk egymással és hogyan végzünk pszichológiai munkát az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben.
Gyökereink sokszínűek, érkeztünk pszichiátriáról, kutatásból, közvetlenül az egyetemről, tanultunk klinikai pszichológiát, neuropszichológiát, munkapszichológiát, pszichoterápiát több szemléletben.
Különböző osztályokon, eltérő sérülésű betegekkel dolgozunk (pl. amputáltak, agysérültek, gerincvelő sérültek). Együttes munkára kéthetenként, találkozásaink biztosítanak teret, ahol megosztva élményeinket, és szakmai tapasztalatinkat, átbeszélve, kételyeinket, elakadásainkat keressük a választ kérdéseinkre:
− Hol a helye a rehabilitációban (az intézetben és a teamben egyaránt) a pszichológusnak? Mik a pszichológiai munka lehetőségei és korlátai? Mit jelent a pszichológus a sérült személy számára?
− A hagyományos pszichológiai vizsgálati és terápiás kereteket hogyan írják felül a mozgásrehabilitáció specifikumai (pl. szorosabb testi kontaktus, a személyek fizikális és mozgásbeli kiszolgáltatottsága)?
− Hogyan lehet összehangolni a diagnosztikus (keresztmetszeti, tünetközpontú) és a rehabilitációs (folyamatorientált, rendszerszemléletű és funkciófókuszú) szemléletet?
Ahogy válaszainkat formáltuk, kezdett alakot kapni teamünk és identitásunk, ami – protokoll híján – az önálló munkánkhoz biztonságot kezdett nyújtani.
Team-bemutatkozásunkon fejlődésünk folyamatát ismertetjük a rehabilitáció specifikumai mentén. Kitérünk néhány – már megdolgozott – nehezebb pillanatra is, amikor észleltük személyes különbözőségeinket (például eltérő habitusból, tanulmányokból vagy szemléletből adódó feszültségek), vagy amikor megláttuk a csoport(team)-dinamikai (például többszörös szerepekből adódó problémák, vezetés nehézségei) és a rendszerszintű (osztályba, intézetbe ill. hierarchiába való beágyazódás) hatásokat.
A team-bemutatkozáson valamennyi tag részt vesz, így szcénikus, dramatikus módon jelenik meg a csapat egésze azokon keresztül is, akik esetleg nem kapnak szót.
Ambró Ágnes dr.
pszichológus, autogén tréning vezető
ambro.agnes@gmail.com
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet
Bálint Brigitta
általános neuropszichológus
balintbrig@gmail.com
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet
Demeter Gyula dr.
általános neuropszichológus
demetergy@hotmail.com
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet
Kecskés Beáta
klinikai szakpszichológus
bea.kecskes@gmail.com
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet
Lukács Mirjam
klinikai szakpszichológus
lukacsmirjam@gmail.com
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet
Papi Réka
klinikai szakpszichológus jelölt
papi.reka@gmail.com
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet
Sándor Éva
klinikai szakpszichológus
pszichoterapeuta
evasandor23@gmail.com
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet
S. Nagy Zita dr.
általános neuropszichológus
zita.snagy@gmail.com
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet
Szabó Veronika
klinikai szakpszichológus
szabo.roni@gmail.com
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet
Szentirmai Lívia
klinikai szakpszichológus
livia_nagy@yahoo.com
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet
Szűcs Izabella
Pszichológus
izabella921129@gmail.com
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet
Verseghi Anna dr.
intézeti vezető szakpszichológus
klinikai szakpszichológus
neuropszichológus
verseghianna@gmail.com
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet
Wagner Anna
klinikai szakpszichológus
neuropszichológus
wagner.panni@gmail.com
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet
Farkas Kinga
Rend a pszichotikus káoszban
Esetbemutatás
Felkért hozzászólók: Árkovits Amaryl, Boros Edit
Üléselnök: Soós Nóra
Szombat 11:00-12:30, Simándy József terem
Pszichotikus betegséggel élő páciensek kezelése gyakran korlátozódik farmakoterápiára, melynek hátterében számos tényező áll. Nehézség esetükben, hogy a pszichoterápiás kezeléshez szükséges kognitív és szociális készségek a betegségük jellegéből adódóan eleve alacsonyabb színvonalúak vagy a betegség progressziójával hanyatlanak. Ugyanakkor a páciensek vagy környezetük sokszor fogalmaznak meg igényt a pszichés támogatásra, vagy szenvednek pszichoterápiával hatékonyan kezelhető szorongásos vagy hangulatzavarban is.
Júlia esete egy potenciális megoldási módot mutat be, melyre intézményünkben lehetőséget tudtunk biztosítani.
Júlia először 2016 szeptemberétől fekvőbeteg osztályon töltött el hosszú időt pszichotikus állapotban, majd kezelőorvosa javasolta számára nappali kórházunk kéthetes pszichoedukációs és metakognitív csoportját. A csoportra előjegyeztük, de nem jött el, ahogy a következő három alkalommal sem. A negyedik próbálkozásra ismételt kórházi felvétele során került sor, így az első csoportján szinte arra kötelezve, ellenállással vett részt, de a két hét végére betegségére némi rálátása alakult ki. Állapota igen lassan javulni kezdett, két hónap múlva szociális készségfejlesztő, újabb négy hónap múlva érzelemkifejezésre és szabályozásra fókuszáló készségfejlesztő csoportra jött el, melyre már önként jelentkezett. Panasza ekkor már depressziós hangulata volt. Szeretett volna részt venni a klinika pszichoterápiás osztályának négyhetes sématerápiás csoportján is, ezt megalapozandó a nappali kórház kéthetes kognitív-viselkedésterápiás csoportján való részvételt kértük tőle. Végül újabb hónapok után 2017 októberében a sématerápiás csoporton is részt tudott venni, és a pszichoterápiás kezelésből sokat profitált.
Júlia fent vázolt terápiája során több szerepkört töltöttem be: a nappali kórház vezetőjeként a csoportokra való alkalmasságáról döntöttem az első interjúk során, majd a csoportfoglalkozások során gyógyszeres terápiájának kontrollja mellett két ízben csoportvezetőként is dolgozhattam vele. Júlia kezdeti ellenállása és részleges betegségbelátása miatt saját munkatársaim ellenállásával és szkepticizmusával is küzdenem kellett, nehéz volt mindvégig hitelesen képviselnem a fejlődés lehetőségébe vetett hitet. Talán pont emiatt töltött el elégedettséggel az elért eredmény.
Júlia esete megmutatta, hogy a pszichotikus betegség nem abszolút kizáró kritériuma a pszichoterápiás kezelésnek, azonban a megszokottnál több türelmet, alapozó készségfejelsztést, reális- és állandóan felülvizsgálandó célok megfogalmazását és az adott állapotnak megfelelő módszer alkalmazását igényli.
Farkas Kinga, Dr., PhD
egyetemi tanársegéd
pszichiáter, családterapeuta, pszichoterapeuta-jelölt
farkas.kinga@med.semmelweis-univ.hu
+36 20/666 3519
Semmelweis Egyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Nappali Kórház
Angster Mária, Magyar Judit, Tar Zsuzsa
Rendbontásból rend – avagy mit kérdez az állító?
Szekció előadás
Üléselnök: Fazekas Ágnes
Péntek 15:45-17:15, Jókai Mór terem
Mi lenne nagyobb rendbontás, ha nem az, hogy a terápiás folyamat egy vagy több pontján a terapeuta és kliense együtt elmennek egy másik, terápiás intervenciót szolgáltató csoportba, hogy rálássanak, miért akad a terápia. Mindennek tetejébe a másik szolgáltató olyan módszerrel dolgozik, amiről ma még nem tudni, hogyan működik, és sajnálatos módon a piaca teljes mértékben leszabályozatlan. Rontás? Sok éves együttműködésünk alapján a válasz: nem.
Eseteken mutatjuk be, hogy mit adhat hozzá egy családállítás a terápiás folyamathoz. Kiderülhet, hogy a kliens nem a saját primer és szekunder érzelmeit éli és hozza a terápiába, hanem egy családtagtól vette át őket. Kiderülhet, hogy egy szülő-gyerek vagy párkapcsolat zavarának okát nem a kapcsolat történetében, hanem a tudattalan sors- és érzelemátvételekben kell keresnünk. Kiderülhet, hogy egy tünetben nem egy diszfunkció, hanem egy családi titok áll újra színpadra, és nem utolsósorban kiderülhet, hogy a tünetet a család rendjének a felbomlása okozza. Ha valakit kirekesztettek, ha a tagok nem a saját helyükön élőnek élik meg magukat, vagy belevonódtak egy-egy nehéz sorsú családtag sorsába, akkor ezek ugyanolyan tünetekhez vezethetnek, mintha a kliens saját élettörténetében lenne a kiváltó ok. Bemutatjuk, hogy az egyes pontokon milyen kérdéseket tesz fel a családállító azon felül, amelyek a pszichoterápiában felmerülnek, illetve hogy válhat a családállítás szempontrendszere és tapasztalattömege a terápia hasznára.
Angster Mária, Dr.
klinikai gyerek szakpszichológus, pszichoterapeuta, családállító, a Deutsche Gesellscahft für Systemaufstellungen regisztrált oktatója
www.angstermaria.hu
+36 30/280 5667
magánpraxis
Magyar Judit
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, Lélekművek Pszichoterápiás Rendelő,
www.lelekmuvek.hu
+36 20/808 6426
Tar Zsuzsa, Dr.
pszichiáter
+36 30/529 6399
magánpraxis
Karakas Regina, Makai Szilvia, Marsalkó Fruzsina, Pruzsinszky-Farkas Gabriella,
Valkó Lili
Rendből rendet: A Thalassa Ház nővérmunkarend változása
Esetbemutatás vitával
Felkért hozzászólók: Krékits József, Szalay Marietta
Üléselnök:
Szombat 9:00-10:30, Szabó Lőrinc terem
A Thalassa Házban 15 éve működtetünk terápiás közösséget. Ennek fenntartásához multidiszciplináris szakmai team együttműködése szükséges. Esetbemutatásunkban magunkat, a team működését vizsgáljuk a szervezetben jelentkező problémák alapján. Azért adtuk a rendből rend címet, mert már meglévő, eddig működő struktúrát kellett átdefiniálnunk, napjainkhoz igazítanunk. A több mint tíz évig működő rend szerint 4-5 nappalos és pár fővel több ügyeletes nővér tette ki az ápolói gárdánkat. A nappalos nővér műszakhoz tartoztak az alapvető egészségügyi feladatokon túl a verbális kiscsoportokban a ko-vezetői szerep vállalása, közösségi megbeszélések moderálása (jövő-menő, közös dolgaink), valamint időnként közösségi fórumok felelőssége (tesz-vesz, stég) is. A nappalos nővérszerep túlterheltté vált. Az ügyeletes nővérek kevesebbet találkoztak a team terápiás gyakorlatával, ugyanakkor sok helyzettel egyedül kellett megküzdeniük, miközben kevés fórum akadt, amiben saját tapasztalataikat a terápiás folyamatokért felelős kezelőkkel és más kollégákkal megoszthatták volna. A két alcsoport érdekei gyakran ellentétesek voltak, ami szervezeti feszültségekhez vezetett, s megnehezítette a főnővér szerep betöltését is. A nővérhiány intézményünket is elérte, s az új kollégáknak hirtelen kellett volna sok mindenbe beletanulniuk. A vezetőség úgy döntött, hogy egységesítjük a nővérmunkarendet, vagyis az ügyelet – nappal kettéosztottságát megszűntetve, egységes forgó rendszert alakítunk ki, racionalizáljuk a feladatok felosztását. Ezzel párhuzamosan, a nővérhiányra adott válaszként létrehozott terápiás munkatárs munkaköre kidolgozottabbá, egységesebbé vált. Célunk bemutatni a szakmai team újraszervezése során felbukkanó várt és váratlan nehézségeket, konfliktusokat, veszteségeket, s hogy az új munkarend milyen változásokat hozott működésünkbe.
Karakas Regina
diplomás ápoló
karakasregina89@gmail.com
Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet
Marsalkó Fruzsina
művészetterapeuta
fruzsi.m@gmail.com
Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet
Makai Szilvia
pszichológus
makaiszilvi91@gmail.com
Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet
Pruzsinszky-Farkas Gabriella
aneszteziológiai szakápoló, mentőápoló
pruzsifarkas@gmail.com
Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet
Valkó Lili
klinikai szakpszichológus, csoportanalitikus pszichoterapeuta
valkolili@hotmail.com
Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet
Balogh Kornélia, Csonka Judit, Dobák András, Kőszeg Sára
Rendelői rendek
Kerekasztal-beszélgetés
Moderátor: Szőnyi Gábor
Péntek 15:45-17:15, Simándy József terem
A rendszerváltás óta fokozatosan nő a magánszférában tevékenykedő pszichoterapeuták, tanácsadók száma. Az utóbbi 10-15 évben ennek egyre nagyobb hányadát különböző formában együttműködő csoportok adják. A kép korántsem egységes: a praxisközösségektől a műhelyekig a társulások különböző formáival találkozunk. A szakma egésze szempontjából is fontos kérdés, hogyan néz ki ez az átrendeződés?
Milyen változásokat hozott „a szakmai átvándorlás”, vagy inkább, mi maradt a régiben? Az intézményi rendszer hagyományos szerephierarchiája kiesett a szakember mögül. A magánrendeléssel magánüggyé válik a terápia, a terapeuta pedig magányos farkassá? Vagy épp fordítva? A szakemberek rendelőkbe tömörülnek, több csoportosulás műhelyként definiálja magát. De mit értünk valójában „műhely” alatt és hogyan ellenőrizhető szakmaiságuk?
Sokan főállásuk mellett fogadnak még magánban pácienseket. Ugyanazt az ellátást kapja az állami- és a magánrendelésre érkező?
A rendelés új formái egyúttal a gazdasági szerveződés új formáit is hozzák. Milyen üzletember a terapeuta? A szakemberrel már nem a rendelő ajtajában találkozik először a páciens. A terapeuta arcot, van, hogy arculatot kap az interneten. Szolgáltatást kínál, adott esetben „rendelhetővé” válik, reklámozza magát.
A fenti folyamat elég hosszú ideje zajlik ahhoz, hogy érdemes és hasznos legyen rátekinteni. A tapasztalatok rendszerezésére és a jövőbe tekintésre négy – Budapestről és Pécsről érkező – szakmai közösség képviselője vállalkozott.
Balogh Kornélia
PszichoFészek Pszichológiai Magánrendelő vezetője, tulajdonosa
klinikai szakpszichológus, családterapeuta
pszichofeszek@pszichofeszek.hu
+36 20/252 5821
PszichoFészek Pszichológiai Magánrendelő
Bokor László
kiképző pszichoanalitikus és csoportanalitikus
laszlo.bokor@mentalport.hu
+36 1/789 8054
MentalPort Pszichoanalitikus Pszichoterápiás Rendelő
Pszichoterápia szerkesztőség (felelős kiadó)
Csonka Judit, dr.
intézetvezető, kuratóriumi titkár
pszichiáter, kiképző terapeuta (DREAM, családterápia)
csonkajuca@gmail.com
+36 30/214 4284
Megújulás Családterápiás Intézet, Pécs
Dobák András
Ménesi Pszichoterápiás Rendelő egyik vezetője
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichoanalitikus
andras.dobak@gmail.com
+36 30/530 9919
Ménesi Pszichoterápiás Rendelő
Kőszeg Sára
Egyensúly Pszichoterápiás Rendelő üzemeltetője
klinikai szakpszichológus, pszichoanalitikusan orientált pszichoterapeuta-jelölt
koszegsara@egyensulyrendelo.hu
+3670/292 6752
Egyensúly Pszichoterápiás Rendelő
Szőnyi Gábor, dr.
pszichonalitikus, csoportanalitikus pszichoterapeuta
gaszonyi@chello.hu
+36 1/214 1459
MentalPort kft.
Csáky-Pallavicini Krisztina, Móra László Xavér, Unoka Zsolt, Zalka Zsolt
A szabadság szabályozása, a szabályozás szabadsága.
A terápiás tér és a keretek dilemmái különböző pszichoterápiás módszerek és elrendezés esetében
Kerekasztal-beszélgetés
Moderátor: Bokor László
Szombat 13:45-15:15, Kupolaterem
A pszichoterápiás munkánk fontos kérdése, hogyan bánunk a páciens szabadságával és saját szabadságunkkal. Mik ennek lehetőségei és hol vannak ennek korlátai.
A páciens szabad elhatározásából jön pszichoterápiába, azokon a problémáin akar dolgozni, amelyeket ő maga fontosnak tart, amit be akar és tud hozni a terápiás térbe. A pszichoterapeuta tudása, tapasztalata, kompetenciája, szakmai meggyőződése, valamint a választott módszer, az etikai szempontok alapján, a szakmai közösség és a társadalom normáit figyelembe véve szintén szabadon vállalja a közös munkát. A pszichoterápiás szerződés kijelöli a ’terápiás’ szabadságot. Számos kérdés merül fel, hogyan bánunk a szerződéskötés során, majd a terápiás folyamatban ezzel a szabadsággal. Eltérő lehet milyen témákat szeretne a páciens érinteni, és mit tekint a terapeuta szükségesnek vagy előre vívőnek. Összetett kérdés, hogy kinek az akarata érvényesüljön, ki és hogyan szabályozza ezt, hogyan alakul ki az ülés és a terápiás folyamat struktúrája. Fontos szempont, hogyan tekintünk terapeutaként saját szabadságunkra a terápia folyamatát és a kereteket illetően. Vajon miben más terapeuta és a páciens szabadsága egyéni és csoportos helyzetben, bentlakásos (terápiás rendszer) és ambuláns terápiában, különböző módszerek felől közelítve?
A kerekasztal részvevői a szabadság és szabályozás dilemmája mentén keresik a módszerek közötti egyezéseket és eltéréseket, ki hogyan bánik a páciens és a pszichoterapeuta szabadságával és szabályozó funkcióival. Emellett érdekes kérdés, hogy a páciens belső pszichés elrendeződése hogyan befolyásolja a keretekhez való viszonyulást? Hogyan bánik ezekkel a lélektani sajátosságokkal az áttételfókuszú pszichoterápia, a pszichodráma, a sématerápia egyéni, csoportos és osztályos szempontokból, a terápiás közösség? Az egyes módszereket a kerekasztal-beszélgetésben szereplők képviselik.
Csáky-Pallavicini Krisztina
klinikai szakpszichológus
pszichodráma pszichoterapeuta
TFP-terapeuta (TFP-Institute Munchen)
PhD öd, ELTE Pszichológia Doktori Iskola
krisztinacsaky@gmail.com
ELTE PPK Pszichológia Intézet
magánrendelés
Móra László Xavér, dr, PhD,
egyetemi adjunktus
klinikai szakpszichológus
pszichoanalitikus
kiképző pszichodráma pszichoterapeuta
TFP-terapeuta (TFP-Institute Munchen)
mora.laszlo@ppk.elte.hu
ELTE Pszichológia Intézet
magánrendelés
Unoka Zsolt, dr., PhD
pszichiáter, osztályvezető főorvos
egyetemi docens
kognitív viselkedésterapeuta
pszichoanalitikus
unoka.zsolt@med.semmelweis-univ.hu
Semmelweis Egyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika
magánrendelés
Zalka Zsolt, dr.
pszichiáter, psztichoterapeuta
zalkazs@t-online.hu
Thalassa ház, szakmai vezető
Farkas Kinga, Krékits József, Mondok Árpád, Sári Judit
Szükségből erényt
Kerekasztal-beszélgetés
Moderátor: Szőnyi Gábor
Péntek 13:45-15:15, Szabó Lőrinc terem
Kerekasztalunkban arról szeretnénk diskurzust folytatni, hogy a különböző módszerspecifikus pszichoterápiás standardok hogyan módosulnak, módosulhatnak a felvevő szükségletek hívása felől. Azaz, meddig és milyen mértékben módosítható egy-egy módszer a magyarországi speciális szükségletek szempontjából a terápia célcsoportjának igényei szerint. Konkrétabban: a „szükség törvényt bont” elve alapján gyakran kell alkalmazkodnunk a kliens sajátos élethelyzetéhez, időbeosztásához, mely a terápiás ülések kereteit – gyakoriságát, az optimális ülésszámot, az egyéni vagy csoportos terápiás metódust, a terápia helyszínét, finanszírozását – módosítják. Ezek a módosítások erősíthetik vagy gyengíthetik az eredeti standard módszer hatékonyságát, míg a szabályok szigorú betartása sok esetben gátolja vagy lehetetlenné teszi a terápia, illetve a csoport létrejöttét, folytatását. Mikor válik erénnyé és mikor hátránnyá a módszerkombináció, illetve a módszer módosítása? A kliens (illetve Bálint-csoport esetén a csoporttagok) motivációja, kulturális és családi háttere, képzettsége, diagnózisa, anyagi lehetőségei, lakóhelye (vidék, főváros, ingázó), munkahelyi elfoglaltsága, egyéb létlehetőségei milyen mértékben korlátozzák a terapeuta szabadságát, és milyen újítások, megoldások felé terelik kreativitását? A kliens-változók milyen arányú szupportivitást, illetve szigorú fókuszon-tartást igényelnek? Ez hogyan befolyásolja a terapeuta irányító aktivitását, vagy mennyire engedheti szabadon a kliens spontaneitását? Van-e a pszichoterápiának, tanácsadásnak intézményi háttere, vagy magánpraxison alapul, ez hogyan módosítja a terapeuta iránti elvárásokat? Milyen szupervíziós hátteret lehet megteremteni a különböző helyszíneken? Az író, Németh László szavaival összegezve: „A helyzet, amiben vagyunk, sohasem véletlen: az élet szorította körénk.”
Farkas Kinga
Magyarországi Bálint Mihály Pszichoszomatikus Egyesület
Pszichiáter, családterapeuta, Bálint-csoport vezető, pszichoterapeuta jelölt, egyetemi tanársegéd
farkas.kinga12@gmail.com
+36 20/666 3519
Semmelweis Egyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Nappali Kórház
Krékits József
Magyar Daseinanalitikai Egyesület elnöke, pszichiáter és pszichoterapeuta szakorvos, daseinanalitikus (ÖDAI), DREAM terapeuta
krekitsj@gmail.com
+36 30/965 3217
Lélekszínvonal Kft.
Mondok Árpád
Magyar Gestalt Egyesület elnökségi tagja, Gestalt-terapeuta (EAGT, EAP akkreditált)
A Perinatális Alapítvány Felügyelőbizottsági tagja
arpad.mondok@gmail.com
+36 20/333 5588
Sári Judit
Dinamikus Rövidterápiás Egyesület és Alkotóműhely, Klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.
sari72judit@gmail.com
+36 20/521 1131
Bajai Szent Rókus Kórház, Pszichiátriai Osztály
Dávid József, Együd Péter
Terápiás regresszió egy pszichoterápiás rezsimben
Szekció előadás
Üléselnök: Barcy Magdolna
Péntek 13:45-15:15, Jókai Mór terem
Az OORI Tündérhegyi Pszichoszomatikus és Pszichoterápiás-rehabilitációs Osztályra a páciensek a gyógyulás reményével érkeznek. A felvételt követően mégis gyakran az a tapasztalat, hogy a korábbi „rend” megbomlik, regresszív állapotokba kerülhetnek, ami különösen az első időben igen megterhelő tud lenni számukra.
Ennek hátterében több komponens feltételezhető: a páciens kikerül a korábbi helyzetéből, így a fennálló – gyakran maladaptív – egyensúly megbomlik. A páciens egy reflektív térbe kerül, amely új – viszont gyakran idegennek megélt – referenciakeretet is jelent számára. A régi elhárítások lebomlanak, ami egyrészt újfajta, érettebb én-védő mechanizmusok felépítésének a lehetőségét jelenti, másfelől viszont nagyon megterhelő a beteg számára, aki gyakran még egyáltalán nem képes élni a terápiás lehetőségekkel.
Az osztályos kezelés előnyös aspektusa, hogy a páciensek – egyéni indikációk mentén – akár hosszabb időt is tölthetnek azzal, hogy meg tudjanak küzdeni regresszív állapotaikkal, hiszen egy megtartó rendszer részei, ahol biztonságos kapcsolatokat és nagy figyelmet kínálunk fel számukra. Szükség esetén farmakoterápiás támogatásban is részesülnek. A regresszió viszont akár a terápia krízisévé is válhat, ami súlyosabb esetben akut osztályon való elhelyezéshez is vezethet.
Példákon keresztül szemléltetjük, hogy hogyan hat a terápiás regresszió a rezsimre, milyen irányba mozdíthatja el a kezelés további hangsúlyát. Árnyalja munkánkat, hogy a terápiás regresszió a különböző modalitásokban változatos formában jelenik meg (nagycsoport, módszerspecifikus kiscsoportok, egyéni terápia…), így kezelésük is többféle megközelítéssel történhet. Sokszor kérdés, hogy adekvátan értjük-e a jelenség mögötti folyamatokat és ezzel bővül a közös tartalmazó kapacitás, vagy épp ellenkezőleg: szorongás és felelősség rakódik a stábra, aki a kontroll erősítésével próbál úrrá lenni a helyzeten. A terápia sikere és az osztály biztonsága múlhat azon, hogy a stábtagok és az eltérő terápiás helyszínek közötti interakciók során megfelelően tudjuk-e integrálni a különböző, regresszióval járó áttételi viszonyokat. Előadásunkban szeretnénk érzékeltetni, hogy próbál megbirkózni a pszichoterápiás rezsim ezekkel a megterhelő, de sokszor szükségszerű állapotokkal.
Dávid József
klinikai szakpszichlógus
jozsefdavid@gmail.com
+36 70/375 0284
OORI Tündérhegyi Pszichoszomatikus és Pszichoterápiás-rehabilitációs Osztály
Együd Péter
klinikai szakpszichlógus
egyudpeter@gmail.com
+36 70/242 5644
OORI Tündérhegyi Pszichoszomatikus és Pszichoterápiás-rehabilitációs Osztály
Orosz Katalin
Töprengés a rendről és a fejlődésről – 50 éve indult útjára a transzperszonális pszichológia irányzata
Üléselnök: Fazekas Ágnes
Péntek 15:45-17:15, Jókai Mór terem
A transzperszonális szemlélet holisztikus nézőpontot képvisel, mely a világ emberi jelenségeit komplexitásukban, sokszínűen engedi láttatni. A transzperszonális pszichológia első folyóiratát 1969-ben adta ki humanisztikus pszichológusok egy kisebb csoportja, akik a pszichológiai kutatást és gyakorlati munkát egyaránt kiterjesztették azokra az emberi jelenségekre, melyeket korábbi irányzatok kevésbé, vagy egyáltalán nem vizsgáltak. Így a normál tartományon túl, a szélsőséges helyzetek is közvetlen vizsgálódás tárgyává váltak, mint a halál közelsége, a perinatális- és preverbális időszak, az extázis, vagy a spirituális élmények. Fontos volt számukra más kultúrák emberképének leírása is, amelyek más nézőpontból közelítettek ugyanazokhoz a jelenségekhez, ami szintén értékes új adatokat szolgáltatott saját társadalmunk jobb megértéséhez.
A szerző érdemesnek tartja töprengeni azon, vajon miért nem épült be a pszichológia és a pszichoterápia fő áramába ez az irányzat. A választ annak mentén keresi, mi is a tárgya ezeknek a kutatásoknak, hogyan viszonyul saját civilizációnk az emberi teljességhez. Talán a szokásos gondolkodás rendjét bontja meg? Bár néhány országban elszórt kutatások folynak, és akkreditált a transzperszonális pszichoterápia, mégsem váltott ki komolyabb érdeklődést a szakmában.
Bemutatásra kerül az elmúlt 30 év munkássága alapján egy kis magyar szakmai csoport által kidolgozott integrált pszichológiai és terápiás megközelítés, mely nemzetközi konferenciákon elismerést kapott. Egyúttal a pszichoterápiás palettán is elhelyezzük az irányzatot.
Hosszú előkészület után szeretne a csoport egyenrangú partnerként megjelenni a magyar szakmai közéletben is. Néhány eset indikációját és pszichoterápiás, illetve tanácsadói módszertanának elemeit bemutatva szeretnénk felhívni a figyelmet a transzperszonális szemlélet által nyújtott komplex megközelítésre.
Orosz Katalin
klinikai szakpszichológus, a Magyar Transzperszonális Egyesület elnöke
oroszkati.tp@gmail.com
+36 30/ 9533970
Kheiron központ
Piross Krisztina
Trauma fókuszú terápiás megközelítés és EMDR terápia dinamikus szemlélettel dolgozó pszichoterápiás osztályon
Szekció előadás
Üléselnök: Barcy Magdolna
Péntek 13:45-15:15, Jókai Mór terem
Előadásomban a miskolci pszichoterápiás osztály keretei között végzett EMDR terápiával szerzett tapasztalataimat mutatom be, elsősorban abból a szempontból, hogyan sikerült az osztály működési rendjéhez illeszteni azt. Előadásom elején röviden összegzem az EMDR terápia jellemzőit, majd bemutatom osztályunk terápiás szemléletét, a jelenlegi működési rendünk kialakulása szempontjából lényeges történeti és stábdinamikai elemeket. Ezt követően esetrészletekkel illusztrálva bemutatok olyan helyzeteket, amikor az elsősorban csoportterápiákra alapozott kezelési tervet egyéni EMDR terápiával egészítettem ki. Elemezni kívánom, hogy az egyes esetekben mi indokolta a terápiák kombinációját, hogyan hatottak kölcsönösen egymásra a különböző terápiás formák, milyen hatással volt mindez az osztály dinamikájára. A bemutatandó példák között szerepel olyan, ahol a pszichoterápiás csoport, egyéni betegvezetés, szocioterápiás csoport hármas egységére a párhuzamosan futó egyéni EMDR terápia alig észrevehető hatást gyakorolt, mintha nem is azonos időszakban történtek volna; olyan ahol kölcsönösen segítette egymást a terápiák kombinálása és olyan is, ahol több nehézséggel találkoztunk. A különböző esetekben tapasztalt eltérő hatások mind az adott páciens alapszemélyiségével, mind a trauma jellegével összefüggést mutatnak. Eltérő mértékű dinamikai hatást tapasztaltunk, ha a betegvezető és az EMDR terapeuta ugyanaz, vagy különböző személy volt; ha az EMDR indikálásakor nem volt jelentős mértékű a páciensek között aktuálisan a rivalizáció, vagy már eleve érezhető volt.
Piross Krisztina, dr.
pszichiáter, pszichoterapeuta
krisztinapiross@gmail.com
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Semmelweis Kórházrész Pszichoterápiás Rehabilitációs Osztály