PSZICHOTERÁPIA
A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
Megjelenik negyedévente.
34. évfolyam 2. szám 2025. május
Tartalom
A szerkesztők előszava
Benkő Henrietta, Valkó Lili
TANULMÁNYOK
Elméleti tanulmány
Hirsch Anikó: Gondolatok a gyermekpszichoterápiás szakképzésről komplex-integratív szemléletben
Elméleti tanulmány
Mészáros Noémi Zsuzsanna: Adler, a mellőzött próféta – Az individuálpszichológia rövid tartalmi áttekintése és hatásai a rokon irányzatokra
Esszétanulmány
Terenyi Zoltán: Kitekinteni a verem mélyéről: a csoport helyi értéke
MŰHELY
Műhelytanulmány
Szondy Máté, Magyary Ágnes, Mészáros Noémi, Zsila Ágnes: Mesterséges intelligencia a pszichoterápiában
Műhelybeszámoló
Biró-Porkoláb Márta, Biró Gergely: Ugyanazt mondjuk, csak tájszólásban.
Egy gyermek-pszichoterápiás módszertani kerekasztal-beszélgetés összefoglalója
SZAKMAI KÖZÉLET
Viták, hozzászólások
Van-e szükség hazánkban pszichoterápiás ellátási hálózatra, s ha igen, miért nincsen a közfinanszírozásban? – Csigó Katalin
Minőségbiztosítás és szupervízió – Sifter Éva
A terápiás gyakorlat etikai kérdései 47.: Ternován Szilvia ♦ Trixler Dániel ♦ Dósa Ágnes ♦ Kovács József
Beszámolók
A Pszichoterápiás Tanács Szövetség küldöttgyűlésének összefoglalója
Konferenciák – Biró Gergely ♦ Tiringer István ♦ Torzsa Tímea ♦ Pál Judit ♦ Benkő Henrietta
Könyvismertetések – Tiringer István ♦ Túry Ferenc ♦ Varga Márta
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények
A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA
A májusi lapszám összeállítása közben egy pillanatra megálltunk elgondolkodni, hogyan is állunk az előszóval. Kiderült, hogy ez mindkettőnk számára „mumus”. Egyikőnk még megélte azt az időszakot, amikor felváltva korrektúráztunk. Volt szerkesztő, aki ezt a szerepet nem vállalta, s így adódott lehetőség duplázni belőle, megspórolva az összeolvasói szerepet, amelynek fő vonzereje az előszó megkomponálásának felelőssége alóli felmentés jelentette. Azóta van a lapnak professzionális nyelvi lektora, akinek hálásak vagyunk, hogy nyelvtanilag gondozza a megjelenő írásokat, s az összeolvasó szerep összeállító szereppé fejlődött. Nincs menekvés, itt az első oldalakra írni kell, az a jó benne, hogy már nem egyedül, ez is együttműködésben születik, miként az egész folyóirat. Akkor vajon mitől érezzük mumusnak? Egy jól kigondolt előszó hozzáad a lapszámhoz, szakmai rálátást, viszonyítási keretet nyújt. S bár mindketten szeretünk bábáskodni a színes tartalom megszületésekor, mégsem érezzük úgy, hogy rendelkezünk az ilyen hozzáértéssel. Van persze az a megoldás, amikor részletesen összefoglaljuk, hogy mi mindenről lehet olvasni az azt követő oldalakon, ez az enumeráció azonban időnként úgy hat, mint a tartalomjegyzék megkettőzése. S tudosíthatunk arról is, hogy mi folyik éppen a szerkesztőség háza táján. Van, amikor éppen van mit, de van, amikor ez annyiból állhatna, hogy melyikünk ügyködött az aktuális írásokon hajnalban, s melyikünk vitte magával a szerkesztést egy utazásra. Szerencsénkre most éppen van miről mesélni. A májusi lapszám szerkesztési folyamata jellemzően párhuzamosan fut a májusi konferencia szervezési hajrájával. Ez nem újdonság – az viszont igen, hogy eddig még sosem volt annyi program a rendezvényünkön, mint ebben az évben (lesz nekünk, akik írjuk, volt azoknak, akik olvassák). Nehéz lesz/volt választani a hét párhuzamosan futó előadás-kerekasztal beszélgetés-műhely-esetbemutatás közül, reméljük, hogy a lemondás veszteségét pótolja majd, hogy ezek közül sok olvasható lesz a folyóirat hasábjain. Ez a szám is párbeszédben van konferenciánkkal, például olyan témákban, mint a gyermekpszichoterápia helyzete, a PTSZ működése, hogy mit adhat a csoportanalitikus gondolkodás a tágabb szakmának, a reflektálatlan működéseink és a közös szakmai valóságunk. A folyóirat szerkesztésének és a konferencia szervezésének is vannak kockázatai és mellékhatásai.
Változik a szerkesztőség, két új kollégával bővült csapatunk, Csürös Judit és Krammer-Németh Noémi gyakornokként tanulnak bele folyamatainkba és hoznak frissességet, lelkesedést, szempontokat és változatos ötleteket.
És az is kiderült, hogy legalább egy módja van, hogy az előszó írásmumusától el lehessen búcsúzni: egyikünknek ez lesz az utolsó, aminek létrejöttében részt vesz. Még két számban közreműködik, aztán véget ér a több mint tizenöt éves szerkesztői pályafutása, amiből rengeteget gazdagodhatott. Abban reménykedik, hogy előszóírási tudományával nem kell senkit sem boldogítania, de sok más tudás, tapasztalat, ismeret és kapcsolat fogja őrizni ezt a meghatározó időszakot.
Benkő Henrietta, Valkó Lili
TANULMÁNYOK
ELMÉLETI TANULMÁNY
Hirsch Anikó
Gondolatok a gyermekpszichoterápiás szakképzésről komplex-integratív szemléletben
Szakmai közéletünk egyik fontos kérdése az önálló/részben önálló gyermekpszichoterapeuta szakképzés lehetősége, jövője. Jelenleg nincs ilyen szakképzés, a gyermekekkel foglalkozó szakemberek a pszichoterapeuta szakvizsgát csak felnőttekkel (egyes képzőhelyeken idősebb kamaszokkal) végzett egyéni terápiás esettanulmány megvédésével tudják abszolválni. Jelen tanulmány célja azon szempontok összefoglalása, amelyek figyelembe vehetők a gyermekpszichoterapeuta szakképzés kialakítása kapcsán. Ezek között vannak a gyermekterápiák és a hazai ellátás sajátosságai, a szakmai és rendszerigények. A komplex-integratív gyermekterápia elmélete és gyakorlata olyan szemléletet képvisel, amely a gyermekterápiás módszereknél jól alkalmazható. Ezek közé tartozik a rendszerszemlélet, a szociokulturális környezettel kapcsolatos munka, az alapvetően klienscentrikus megközelítés, amely az egyén specifikus szükségleteire és erősségeire fókuszál. A gyermekpszichoterapeuta szakképzés szükségességét vetik fel a gyermekpszichiátriai kórképek terén tapasztalható epidemiológiai változások és az ebből fakadó újabb terápiás igények. Egyre gyakoribb probléma az ellátásban a diszharmonikus személyiségfejlődés, ami prognózisát tekintve érinti a felnőtt ellátó rendszert, és szükségessé teszi olyan terápiás módszerek alkalmazását, amelyek a gyermek-pszichoterápiában korábban nem voltak dominánsak (például sématerápia, áttétel fókuszú terápia, dialektikus viselkedésterápia, mentalizáció alapú terápia). Jelen dolgozat legfőbb célja, hogy az érintett szakemberek közös gondolkodása, munkája tovább folytatódjon a gyermek-pszichoterapeuta szakképzés kidolgozása érdekében.
Kulcsszavak: gyermekpszichoterapeuta szakképzés – komplex-integratív gyermekterápia – diszharmonikus személyiségfejlődés
ELMÉLETI TANULMÁNY
Mészáros Noémi Zsuzsanna
Adler, a mellőzött próféta
Az individuálpszichológia rövid tartalmi áttekintése és hatásai a rokon irányzatokra
Alfred Adler a mai pszichoterápia és pszichológiai tanácsadás gyakorlatára nézve meghatározó örökséget hagyott hátra. Az emberi természetről kialakított pszichoszintézist alapul vevő szemléletmódja – egyebek mellett az Én alakító erejét középpontba helyező, személyes erőforrásokra építő növekedésorientált emberképe vagy az egyén társas beágyazottságára külön figyelmet fordító és a közösséghez való hozzájárulás igényének kiemelt jelentőséget tulajdonító megközelítése – számos később elterjedt irányzatban tükröződni látszik, miközben neve mintha lassan halványodni kezdene. Az adleri elméletek közvetett vagy közvetlen megtermékenyítő hatását vizsgálva többek között szó esik az egzisztenciális pszichológiával, a pozitív pszichológiával és a megoldásfókuszú terápiával való konceptuális párhuzamokról. Ennek keretében a gondolati rokonságot feltáró összefüggések mentén górcső alá kerül néhány jelentősebb individuálpszichológiai fogalom, úgy mint az életstílus, a kisebbértékűség érzés, a fölényre törekvés, a kreatív én, az elbátortalanodás és bátorítás, a közösségi érzés és a holisztikus megközelítés koncepcióinak elhelyezhetősége a későbbi pszichoterápiás megközelítésekben. A tanulmány alapvető célja az, hogy Adler és munkássága megtalálhassa helyét a pszichológia nagy családfáján.
Kulcsszavak: Adler – individuálpszichológia – pszichoterápia – örökség
ESSZÉTANULMÁNY
Terenyi Zoltán
Kitekinteni a verem mélyéről: a csoport helyi értéke
A lokalitás a társadalmi élet elsődleges színtere, a szolidaritás kerete, az a szűrő, amelyen keresztül a közösség tagjai a társadalmi odatartozás, befogadás/kizárás, megkülönböztetés tekintetében tapasztalatot szerezhetnek. A késő modernitás ezt a képet annyiban módosítja, hogy az egyén több lokalitáshoz kapcsolódhat, s a mindennapi élet színtereitől eltérhet a számára identifikációra alkalmas hely (Niedermüller 2006). A lokalitás értéke tehát a kapcsolati háló egészéről alkotott tudásban rejlik. Ezt a tudást realizálják a működő csoportok, teamek, melyek egyben a résztvevő ágensek legitim felkészültségét is érvényesítik. A legitimációnak, azaz a legitimitás alakulásának mint a hatalommal való szükségszerű ütközési folyamatnak az aspektusait néhány konkrét példával illusztrálja a szöveg. A lokalitás ugyanakkor szükségszerűen diszkurzív, ennek tapasztalati háttere a középcsoport dinamikája. A szegedi Pszichiátriai Klinikán a Covid-érában indított online pszichoterápiás osztály a fizikailag létezett osztály funkcióját vette át, megteremtve azt a sajátos lokalitást, amely képes volt az osztályos pszichoterápia lényegi működését rekonstruálni (Tóth 2021) A komplex online pszichoterápiás csoportprogram tapasztalatai megerősítik, hogy egyfelől a csoport valóban képes megteremteni a saját helyét, ugyanakkor a csoportmunka sűrűsége nem bonyolítja, sokkal inkább facilitálja az illeszkedési folyamatot az osztályos működés és a felettes rendszer, illetve a páciensek és a team között. A dolgozatban bevezetett verem metaforát összetettsége és ellentmondásossága alkalmassá teszi annak megragadására, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a szakmai szinten megmutatkozó racionálék és a személyes megélésben teret kapó értelmezések. Mindehhez a komplex mátrix elemeinek szubjektív leírásai adnak keretet.
Kulcsszavak: illeszkedés – lokális legitimáció – szomszédság – online csoportok
Vissza az előzőre