Pszichoterápia
A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
30. évfolyam 3. szám, 2021. augusztus
Tartalom
A szerkesztő előszava
Benkő Henrietta, Kiss Tibor Cece, Tiringer István
TANULMÁNYOK
Elméleti tanulmány
Orosz Katalin, S. Nagy Zita: Transzperszonális szemléletű pszichológia. Egy hazai transzperszonális pszichoterápiás műhely bemutatkozása
A gyakorlat kérdései
Süle Árpád: A terapeuta szerepe a terápiás folyamat elakadásában és önfeltárása szupervízióban és intervízióban
Kutatási tanulmány
Szemán Dénes, András Felícia, Imre Gábor, Muth Vera, Nyúl Boglárka: „Vírusidők 2” Járványhelyzethez való alkalmazkodási módok pszichoterápiában és tanácsadásban
Kincsesház
Cary Rick: A táncterápiáról. Mozgáselemzés és testnyelv. Fordította: Sipos Zsuzsa, Harmatta János
Hozzászólás
Merényi Márta: Cary Rick, akkor és most
MŰHELY
Műhelytanulmány
Albert-Lőrincz Enikő, Antal Attila, Gábos József, Makkai-Dimény Judit, Hegyi Johanna: A pszichoterápia fejlődésének elmúlt harminc éve – erdélyi kitekintés
Műhelybemutatás
Barna Mária, Kiss Tibor Cece, Valkó Lili: Fordulópont: Érések és érkezések. A Pszichoterápia folyóirat online konferenciája
SZAKMAI KÖZÉLET
Retro
Szemezgetés a Pszichoterápia korábbi számaiból – Buda Béla egy 1998-as szerkesztői bevezetőjéből
Görbe tükör
Pellengér – Besenyei György, Pollák Éva ♦ Terenyi Zoltán, Sarungi Emőke
Viták, hozzászólások
Vita a terápiás, konzultációs órán történő jegyzetelésről – Dobossy Anna ♦ Érlaki Bálint ♦ Tarafás Laura
Vita a pszichoterápiás szakma jövőjéről – Ormay István
Hírek
In memoriam Szecsődi Imre – Szőnyi Gábor
In memoriam Szakács Ferenc – Bagdy Emőke
Beszámolók
Konferenciák – Benkő Henrietta ♦ Pál Krisztina ♦ Bódogné Stircz Zita, Nagy Éva, Tóth Zsófia Emília ♦ Kertész Katinka
Színházi levél
Árkovits Amaryl, Dorn Kriszta: Hagyaték
Irodalmi rovat
Kellerwessel Klaus: am mizu?
Könyvismertetések – Mintál Diána ♦ Szőnyi Gábor ♦ Tiringer István ♦ Baginé Tóth Erika
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények
A szerkesztők előszava
Benkő Henrietta, Kiss Tibor Cece, Tiringer István
A járvány harmadik hullámának lecsengése és a Pszichoterápia májusi online konferenciája után vagyunk. Igyekszünk feltöltődni a nyári szabadságunk alatt, és kisebb-nagyobb aggodalommal várjuk az őszi folytatást. Mostani számunk azt mutatja, hogy kezdünk visszatérni a megszokott szakmai hétköznapokba, s elsősorban olyan témákkal foglalkozunk, melyek gyökerei több évtizedre nyúlnak vissza és aktuális fejleményei, következményei még hosszú ideig kísérhetnek bennünket.
Érdekes visszatekinteni a járvány elmúlt másfél évére publikációs szempontból. 2020 márciusa után az életünk sok területén felpörögtek az események, korábban elképzelhetetlen gyorsasággal kellett alkalmazkodni változásokhoz. Az oktatás, az egészségügyi ellátás, a pszichoterápia/tanácsadás jelentős része néhány hét alatt átkerült az online térbe. A tudományos publikálás hagyományos formái is hirtelen lomha lassúságúvá váltak a COVID-19 járványhoz kapcsolódó témák, tapasztalatok megvitatásában. Sokan próbáltak egyensúlyozni a gyors, adekvát reagálás és a megbízható információközlés között. Preprint, lektorálás előtti publikációk kerültek a figyelem középpontjába, amelyeket a korrekt médiatudósítások igyekeztek előzetes ismeretekként kezelni, de az óvatosság a megvitatás körének tágulásával szertefoszlott, és az új információk feloldódtak a szociális média világának megszokott zűrzavarában. Ezek után jó érzés visszatérni a „normalitásba”, megvárni, amíg az új eredmények és koncepciók végigmennek a kritikus értékelés és letisztulás folyamatán, és egyértelműbb, hogy mi a megbízható, mire lehet alapozni. Sokat beszélünk mostanában a bizonytalanság élményéről, s arról, hogyan lehet azt jól kezelni. Az egyik fontos stratégia valószínűleg az, hogy visszatekintünk az elmúlt időszakra, értékeljük, mi az, amit jól, kevésbé jól, esetleg rosszul csináltunk. A mostani nyár alkalmat adhat erre is.
A Tanulmányok laprészben három friss közleményt is olvashatnak. A transzperszonális irányzatból a magyar műhelyek munkájáról eddig ritkán olvashattunk, így különösen izgalmas Orosz Katalin és S. Nagy Zita nagyívű áttekintése arról az elméleti keretről, amelyben terápiás munkájukat és képzéseiket folytatják. Más transzperszonális elméletekkel összehasonlítva érdekes saját modelljük hangsúlyos fejlődési aspektusa. Süle Árpád Hollandiából küldi cikkét, amely a terápiás folyamat elakadásában oly gyakran szerepet játszó szakember nézőpontjára reflektál személyközpontú, fókuszolásorientált megközelítésben. Szemán Dénes és munkatársai kutatásának első része 2020 júniusában jelent meg COVID-különszámunkban, és már ott jelezték, hogy kutatásukat folytatják a járványhelyzethez való alkalmazkodás témájában, tekintetbe véve a hosszabb távú perspektívát. Kincsesház rovatunkban az 1980-as évek közepére utazunk vissza, és a hazai mozgás-táncterápia fejlődésének egy fontos pillanatát idézzük fel Cary Rick írásain, valamint Merényi Márta azokat kontextusba helyező hozzászólásán keresztül.
A Műhely laprészben egy visszaemlékezésekre épülő műhelytanulmány olvasható, mely számba veszi az erdélyi pszichoterápiás munka fejlődését az elmúlt harminc esztendőben. Az erdélyi körbetekintés Albert-Lőrincz Enikő, Antal Attila, Gábos József, Hegyi Johanna, Makkai-Dimény Judit tollából született.
Olvashatnak a májusi, a kényszerű helyzet miatt online megrendezett kétszer félnapos konferenciánk szervezésének tapasztalatairól, és a résztvevői visszajelzések tanulságairól is Barna Mária, Kiss Tibor Cece és Valkó Lili műhelybemutató írásában.
A Szakmai közélet laprészben hozzászólások jelennek meg két folyamatban lévő vitánkhoz. Jelenleg is külföldön dolgozó kollégák osztották meg tapasztalataikat jegyzetelési gyakorlatukról. A pszichoterápia jövőjével kapcsolatos vitához Ormay István írt hozzászólást sokatmondó „Quo vadis pszichoterápia?” címmel.
Szomorú aktualitás két jelentős szakembert is búcsúztatni, Szecsődi Imréről Szőnyi Gábor, Szakács Ferencről Bagdy Emőke emlékezik meg.
A szokásosnál bőségesebb lapszámunk kulturális része. Nem igazán könnyed nyári téma, de szakmánkhoz kapcsolódik a közelmúltban nagy sikerrel játszott online színházi előadás, a Hagyaték, amely a transzgenerációs családi drámákba enged közvetlen bepillantást. Irodalmi rovatunkban Kellerwessel Klaus sodró, örvényszerű válasza olvasható a „mizu?” kérdésre.
Az elmúlt hónapok – mily’ meglepő! – online megrendezésre került konferenciáiról is közreadunk rövid beszámolókat, és a könyvrecenziók között is lehet izgalmas újdonságokra bukkanni.
Igyekszünk teret adni a lap hasábjain a humornak is: a Pszichoterápia online konferenciájának üde színfoltja volt (új műfajként) a Pellengér, melyben a családterápia és a csoportpszichoterápia kiváló képviselői illették fricskákkal saját módszerüket. Ennek kivonata olvasható most a lapban, és sokunk arcára csalhatnak ismét mosolyt az emlékezetes mondatok.
Reméljük, sokszínű, tartalmas lapszámunk nyár végi olvasása hozzájárul majd a kikapcsolódáshoz, feltöltődéshez, és segíti a szakmai elmélyülést is.
TANULMÁNYOK
Elméleti tanulmány
Orosz Katalin, S. Nagy Zita
Transzperszonális szemléletű pszichológia
Egy hazai transzperszonális pszichoterápiás műhely bemutatkozása
Egy magyarországi transzperszonális terápiás műhely munkájának bemutatásán keresztül szeretnénk ismertetni a transzperszonális pszichológia és pszichoterápia alapgondolatait. Tanulmányunkban összefoglaljuk, hogyan lehet helye a „transzperszonalitásnak” a modern, tudományos igényű pszichológia világában. Körüljárjuk a személyiségfejlődés perszonális szintet meghaladó szakaszának jellegzetességeit, ezen belül különös figyelmet fordítunk arra, miért tekintjük a spirituális élmények integrálását normatív krízisnek. Emellett rámutatunk a preperszonális életszakasz – különösen a pre- és perinatális időszak – egészséges fejlődésben játszott jelentőségére. Fontos kérdésnek tartjuk, hogy milyen pszichológiai vonatkozásai lehetnek annak, ha az embert úgy látjuk, mint aki egyszerre önálló létező és tagja a nála nagyobb egésznek. A kiegyensúlyozott – egyéni és társas érdekeket egyaránt figyelembe vevő – fejlődés, valamint a bizalom szerepét kulcsfontosságúnak látjuk mind az egyes ember, mind a társadalom jóllétében, ezért ennek pszichológiai folyamatait részletesen tárgyaljuk.
A személyiség és a személyiség fejlődésének leírása véleményünk szerint csak természeti oldalunk működésének integrálásával lehet teljes. Ehhez kapcsolódóan részletesen foglalkozunk a stresszreakció biológiai és pszichológiai folyamataival, mert úgy véljük, hogy ennek csökkentése érzelmi életünk, kapcsolódásaink és ezen keresztül társadalmunk pozitív irányú változásának egyik kulcstényezője lehet. A létezés élményének tudatossága jelentős szerepet játszik ebben a fejlődési folyamatban.
Az intrapszichés folyamatokon túl a közösségek egészséges fejlődésének pszichológiai folyamataival is foglalkozunk, mert úgy látjuk, hogy az új típusú közösségek kialakítása a bizalomra épülő kapcsolódás gyógyulásának interperszonális útja lehet.
Kulcsszavak: transzperszonális személyiségfejlődés – perinatális pszichológia – spirituális élmények – stresszreakció – közösségek pszichológiája
A gyakorlat kérdései
Süle Árpád
A terapeuta szerepe a terápiás folyamat elakadásában és önfeltárása szupervízióban és intervízióban
A személyközpontú terápiában négy szempont alakult ki a kliens személyiségének mint folyamatnak, illetve ezen folyamat elakadásainak vizsgálatára. Ezek a szempontok a személy működésének négy részfolyamatára világítanak rá, vagyis arra, hogy az ember hogyan ad jelentést annak, amit megél, hogyan viszonyul a saját élményeihez, másokhoz és magához a léthez. A kliens folyamatának az elakadásai a terápiás folyamatnak is részévé válnak, de ez csak olyankor történik meg, ha a terapeuta is belekerül a saját elakadt, struktúrához kötött működésmódjába. Ebben az írásban a személyközpontú terápiában kialakult négy nézőpontból vizsgálom, hogy a terapeuta milyen módon járul hozzá a terápiás folyamat elakadásához. Ezt egy saját, fókuszolásorientált intervíziós folyamat leírásával kezdem. Ennek segítségével mutatom be, hogy a terapeuta hogyan kerül bele a saját struktúrájához kötött működésmódba, és hogyan járul hozzá a terápiás folyamat elakadásához. Egyúttal felvetek néhány gondolatot a szupervízióban és intervízióban zajló folyamatok megértésével és kezelésével kapcsolatban.
Kulcsszavak: személyközpontú – fókuszolásorientált – struktúrához kötött működés – kapcsolat – személyiség mint folyamat
Kutatási tanulmány
Szemán Dénes, András Felícia, Imre Gábor, Muth Vera, Nyúl Boglárka
„Vírusidők 2”. Járványhelyzethez való alkalmazkodási módok pszichoterápiában és tanácsadásban
Kutatásunkban a SARS-CoV-2 koronavírus okozta járványhelyzethez való alkalmazkodási módokat vizsgáltuk a pszichoterápiás és tanácsadói munkában. Főként az adaptációs stratégiákra, az azokat befolyásoló tényezőkre és az egyes adaptációs stratégiákban alkalmazott szettingekre koncentráltunk. A felméréshez szakértői-tapasztalati úton alakítottunk ki saját kérdőívet, melyet elsősorban a pszichoterápiás/tanácsadói szakmai közösségben terjesztettünk, hólabda módszerrel. Az eredmények alapján a mintáról (156 válaszoló) elmondható, hogy a többség (a tavaszi eredményekhez hasonlóan) a középgenerációhoz tartozó, tapasztalt, főként pszichoterápiát folytató, pszichodinamikus szemléletű szakember. A 2020 tavaszi eredményekhez képest megnőtt a kollégák döntési szabadsága, mely a változatosabb szettingekben és a páciensekkel közös mérlegelésben mutatkozott meg. Ugyanakkor továbbra is erős maradt a változatlanságra való törekvés igénye. Az alkalmazkodás időbeli hosszúságának tervezése alapján két csoportot hoztunk létre („jövőorientált” és „aktualizálók”) majd összehasonlítottuk őket. Ezek alapján az idői tervezés összefüggést mutat a mérlegeléssel, az alkalmazott munkamóddal, a (szetting)váltások módjával, melyek így az alkalmazkodási stratégiák különböző mintázatait jelenítik meg.
Kulcsszavak: pszichoterápia – tanácsadás – járványhelyzet – alkalmazkodási stratégiák
A kutatást a MentalPort „vírusidők” kutatási munkacsoportja jegyzi. Tagok: András Felícia, Imre Gábor, Muth Vera, Szemán Dénes. Konzulens: Szőnyi Gábor. Adatelemzésben közreműködött: Nyúl Boglárka (ELTE PPK Szociálpszichológiai Tanszék).
Kincsesház
A táncterápiáról
Mozgáselemzés és testnyelv
Cary Rick
Noha a mozgás- és táncterápiás segítő megközelítésekkel már a ’70-es évektől kezdve kísérleteztek hazai kollégák, a módszercsalád fejlődésének fontos pillanata volt a ’80-as évek közepén egy nemzetközileg elismert szakember, Cary Rick Magyarországra látogatása Harmatta János meghívására. Több előadást és mozgásműhelyt tartott hazai szakemberek számára. A Kincsesház rovatban most közzétett írások a megtartott előadások fordításai, melyeket füzet formájában jelentetett meg a Magyar Pszichiátriai Társaság, Pszichoterápiás Szekció, Elmélet és kutatás munkacsoportja 1988-ban.
A táncterápiáról címmel megtartott előadás Cary Rick – esetenként filozofikus – nézeteit tartalmazza a mozgás- és táncterápia megközelítéséről, emberképéről, fejlődés- és változáselméletéről, beavatkozási pontjairól. Mozgáselemzés és testnyelv címmel megtartott másik előadása technikaibb, és a magyar származású Rudolf Laban (Lábán Rezső) mozgáselemzési rendszerébe nyújt betekintést.
A két rövid írást Merényi Márta hozzászólása követi, amely részben kontextusba ágyazza azokat, részben mai aktualitását taglalja Cary Rick előadásainak.
Kulcsszavak: Cary Rick – mozgás- és táncterápia – mozgáselemzés – testnyelv – táncterápia fejlődése Magyarországon
a szerkesztő
Az előadás elhangzott 1986. október 1-én, a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága Pszichoterápiás Munkacsoport által az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Pszichoszomatikus és Pszichoterápiás Rehabilitációs Osztályán megrendezett táncterápiás szeminárium záróülésén.
Forrás: Tanztherapie (Fachblatt der Gesellschaft für Tanztherapie in Österreich) 1988 (Januar) 1, 5–14. A cikk kivonat Cary Rick „Táncterápia” című könyvéből, mely a Gustav Fischer Verlag Stuttgart – New York kiadásában jelenik meg rövidesen. [Megjelent: Cary Rick (1989): Tanztherapie: Eine Einführung in die Grundlagen, G. Fischer Verlag, 179 pages, ISBN-10: 3437112538, ISBN-13: 978-3437112539 – a szerk.]
Jelen fordítás kézirat gyanánt – belső használatra készült, a Magyar Pszichiátriai Társaság Pszichoterápiás Szekciója, Elmélet és Kutatás Munkacsoport kiadásában. 1988/5. Szerkesztő: Harmatta János, Munkatársak: Bagotai Tamás és Németh László, Budapest.
Műhelytanulmány
Albert-Lőrincz Enikő, Antal Attila, Gábos József, Hegyi Johanna, Makkai-Dimény Judit
A pszichoterápia fejlődésének elmúlt harminc éve – erdélyi körbetekintés
A Pszichoterápia folyóirat szerkesztőségének felkérése inspirálta azt a visszaemlékezésekre épülő beszámolót, ami számba veszi, hogy az elmúlt harminc év alatt mit tettek az erdélyi szakemberek a pszichoterápiás munka meghonosítása érdekében. Megélésekre, tapasztalatokra alapozó visszaemlékezésről van szó, nem kutatási adatokat hasznosító helyzetképről. Erdély különböző tájegységeit képviselő (Párcium, Székelyföld), kis- és nagyvárosi helyzetet bemutató, illetve különböző irányzatokhoz tartozó, nem azonos szakmai szereppel rendelkező pszichoterapeuták (orvos és pszichológus) szólalnak meg, hogy elmondják, hogyan élték meg, milyen módon tudták hasznosítani a hivatalos intézményrendszer és a rendelkezések adta kereteket, illetve hogyan körvonalazódik számukra a szakma perspektívája.
A beszámolóban szó lesz a kezdeti szerveződésekről, a gyökeret vert irányzatokról, az ellátás elérhetőségéről – állami és magán –, a finanszírozás alakulásáról, a képzés sajátosságairól, az erdélyi helyzetnek a romániai, illetve a magyarországi pszichoterápiás szcénához való viszonyáról, az átélt nehézségről, valamint a szakma jövőjére vonatkozó elképzelésekről.
Kulcsszavak: pszichoterápia – képzés – finanszírozás – Romániai Pszichoterápiás Föderáció – relaxációs- és szimbólumterápia
Vissza az előzőre