Pszichoterápia
A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
szerkesztoseg@pszichoterapia.hu, www.mentalport.hu
28. évfolyam, 4. szám, 2019. november
Tartalom
A szerkesztő előszava
Bokor László, Valkó Lili
TANULMÁNYOK
Kutatási tanulmány
Marianne Leuzinger-Bohleber, Martin Hautzinger, Wolfram Keller, George Fiedler, Ulrich Bahrke, Lisa Kallenbach, Johannes Kaufhold, Alexa Negele, Helmut Küchenhoff, Felix Günther, Bernhard Rüger, Maréi Ke Ernst, Patrick Rachel, Manfred Beutel: Hosszú távú pszichoanalitikus és kognitív viselkedésterápia krónikus depressziós betegek körében randomizált vagy választási lehetőséget biztosító elrendezésben
Harmatta János: Csoportfolyamat eseményeinek regisztrálása
A gyakorlat kérdései
Bátfai Ágnes: Az autogén tréning illeszkedése a kognitív viselkedésterápiák szemléletéhez és gyakorlatához
MŰHELY
Pályázat: Megcsúszások – avagy megállunk-e a csúszós lejtőn – Somogyi Erika ♦ Nagy Attila
Műhelybeszélgetés – a Magyar Pszichiátriai Társaság Gyermekpszichoterápiás Szekciójának vezetőségével – Pál Krisztina, Takácsy Márta
SZAKMAI KÖZÉLET
Interjú
Beszélgetés John Leary Joyce-szal – Szőnyi Gábor, Takácsy Márta
Viták, hozzászólások
Vita: Lehetséges-e önismereti munkát végezni egyetemek által szervezett csoportokban? – Farkas Mária ♦ Miklós Barbara ♦ Rudas János
Vita a társadalmi jelenségekre adható lélektani válaszokról – Döbrentey Zsolt ♦ Milák Piroska ♦ Rácz Lajos ♦ Horgász Csaba ♦ Tornyossy Mária
A terápiás gyakorlat etikai kérdései 29. – András Felícia ♦ Perfalvi-Zobor Tünde ♦ Szamosi Éva
Levél az Olvasóhoz – Szerkesztőségi levél a szerkesztőgyakornok hirdetés apropóján
Hírek
Beszámolók
Konferenciák – Kantó Anna, Terenyi Zoltán ♦ Imre Gábor ♦ Ziss Mariann ♦ Kovács Asztrik ♦ Szajcz Ágnes ♦ Kiss Tibor Cece, Takácsy Márta ♦ F. Lassú Zsuzsa, Horváth Blanka
Könyvismertetések – Magyar László András ♦ Takácsy Márta ♦ Terenyi Zoltán ♦ Tiringer István
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények
A szerkesztők előszava
Bokor László, Valkó Lili
Szakfolyóiratunk fejlődése fordulóponthoz ért, és ez változásokat indított el szerkesztőségi és konferenciarendezési munkánk alakításában. E ’változó’ korba kerülve felgyorsult működésünkhöz, munkánkhoz kapcsolódó szerepünk, feladatunk, működési struktúránk átalakítása. Fontos előrelépés történt mostani számunkban a szöveggondozás területén. Eddig a szerkesztői feladatokhoz tartozott az írások nyelvi és helyesírási ellenőrzése. Mostantól ezt a munkát Pobozsnyi Ágnes nyelvi lektor végzi. Szerkesztőként pedig kreatív energiáink magasabb szintű hasznosításához járulhat hozzá, hogy kevesebbet kell éjszaka-hajnalban korrektúrázásra fordítani energiáinkat, kutatva a külön- és egybeírás után az interneten a korrektorpárosok közötti házi verseny keretében, vagy téteket tennünk a vesszőelhelyezésre. Az olvasók gördülékenyebb olvasásélménye érdekében lemondunk ezekről a ’mulatságokról’. További előnyt jelent, hogy más, kreatívabb mulatságok után nézhetünk, remélhetően kevésbé az éjszakai alvásidőszak rovására.
További jelentős változás várható a főszerkesztői feladatkör területén is, melyet Szőnyi Gábor több lépésben átad Takácsy Mártának. Mostani számunkban egy olvasói levélre adott válaszban, hivatalba lépő főszerkesztőként már az ő neve szerepel. Az átmenet-átadás folyamatát éljük át, és ezért különösen érdekes volt olvasnunk a John Leary Joyce-szal készült interjút. Etikai esetünk szintén kapcsolódik aktuális szerkesztőségi váltásainkhoz, de ellentétes előjellel, mert ebben olyan szakmabéli kolléga képe rajzolódik ki, akinek nehezére esik az átadás, elköszönés, amivel zavart okoz, és nehezen áttekinthető helyzetet teremt. A szerkesztőségi változások nem csak a szakfolyóirattal kapcsolatos feladatköröket érintik, hanem további szerepek válnak külön a középvezetői feladatkörök elkülönítése miatt. A konferencia programját kidolgozó szerkesztők munkáját a jövőben programbizottsági társelnökként Kiss Tibor Cece és Valkó Lili fogja össze és irányítja.
Az átalakítás további lépése, hogy bővítjük a szerkesztőségünket, ezért szerkesztőgyakornok(ok) felvételét tervezzük. A pályázási feltételek kiírása megtörtént, már érkeznek a jelentkezések, aminek határideje 2019. december 1. Tapasztalatunk szerint az évi 4 szám előállításának 8 fős szerkesztőség képes biztonságos hátteret adni.
Az újítások mellett alapvető dolgaink nem változnak. Gondozzuk a tanulmányokat: ebben a számban olvasható egy kutatási tanulmány fordítása, egy Kincsesház-gyöngyszem, és nagy örömünkre a ritkaságnak számító viselkedés és kognitív terápiás területről is kaptunk írást. Segítjük és szervezzük a vitákat mint termékeny, előre vivő diszkussziókat: két vita is folytatódik ebben a számban. Az előző számból kimaradt anyagokat befogadjuk: így kaptunk megcsúszós pályázati írást. Beszélgetünk: most a gyerekpszichoterápiás szekcióval. S beszámolunk, amiről tudunk: olvasott könyvekről, meglátogatott konferenciákról, jövőbeli képzésekről, rendezvényekről.
Ez utóbbiak közül ajánljuk, hogy mindenki jegyezze fel a naptárába szakfolyóiratunk jövő évi, következő konferenciájának időpontját: 2020. május 22–23.
Bokor László és Valkó Lili
Absztraktok
Kutatási tanulmány
Hosszú távú pszichoanalitikus és kognitív viselkedésterápia krónikus depressziós betegek körében randomizált vagy választási lehetőséget biztosító elrendezésben
Marianne Leuzinger-Bohleber, Martin Hautzinger, Wolfram Keller, George Fiedler, Ulrich Bahrke, Lisa Kallenbach, Johannes Kaufhold, Alexa Negele, Helmut Küchenhoff, Felix Günther, Bernhard Rüger, Maréi Ke Ernst, Patrick Rachel, Manfred Beutel
A LAC-vizsgálat eredményei
Összefoglalás: a szerzők az első olyan kontrollált pszichoterápiás vizsgálatról számolnak be, amely a pszichoanalitikus, illetve a kognitív viselkedésterápiás hosszú távú kezelést hasonlítja össze egymással, randomizált, illetve választási lehetőséget biztosító besorolásban. Négy kezelési centrumban összesen 554 krónikus depresszióban szenvedő beteget interjúvoltak meg, akik közül 252 kerülhetett be a vizsgálatba. A kezelés során, a betegek saját értékelése alapján jelentős és stabil változások mutatkoztak. A teljes remisszió aránya (a Beck depresszió kérdőív, BDI tekintetében) egy évet követően 34% volt, három évet követően pedig 45%-ra emelkedett. Hasonló eredmények mutatkoztak a független, a kezelési módszert nem ismerő értékelők megítélése alapján is (QIDS). A szerzők, hipotézisükkel ellentétben nem találtak statisztikailag jelentős különbséget sem a terápiás módszerek, sem a randomizált terápiás besorolás, illetve a preferált pszichoterápiával történő kezelés eredményessége között. Az elért remisszió arányok jobbak, mint más vizsgálatokban, ami arra utal, hogy a krónikus depressziós páciensek hosszú távú pszichoterápiából profitálnak.
Kulcsszavak: összehasonlító pszichoterápiás vizsgálat – hosszú távú pszichoanalitikus és kognitív viselkedésterápia – krónikus depresszió – tüneti változások – remisszióarány
Kincsesház
Csoportfolyamat eseményeinek regisztrálása
Harmatta János
A Pszichoterápiás Hétvégek (1974-1986) történeti szerepe felbecsülhetetlen: egy évtizedekig a felszín alá szorított szakma magára találását indította el. Egyszerre volt képes összehozni egy nagyon széles réteget és mintát adni szakmai igényességből, hozzájárulva a szakmai kultúra megteremtéséhez. Ami ritkaság: a mozgalmi időszakban azonnal teret kapott a tudományos kíváncsiság, a kutatás, ami mögött a Pszichoterápiás Hétvégek stábjának lelkesedése, összefogása is felsejlik.
A Pszichoterápiás Hétvégek rendezvénysorozat szakmai kísérletezést testesített meg a nagycsoportok-sajátélmény demonstrációs kiscsoportok váltakozásával, a különböző szakmai rétegek demokratikus együttlétével. A stáb egy-egy módszernek úgy adott helyet, hogy előtte a rendezvények közötti hosszú hétvégés stábüléseken azt saját magán kipróbálta. E mellett támogatta, hogy a rendezvény folyamán munkacsoportok tudományos megfigyelést végezzenek (például a kategorizációs folyamatok alakulása; a pszichodráma játékok tematikus elemzése; a nagycsoport befogadásának változása; a kiscsoport vezetés emocionalitásának változása a vezetői stílus mentén).
Ebbe a sorba tartozik Harmatta János hangnyomásszint méréses vizsgálata. Abban a vonatkozásban is eredeti munka, hogy a vizsgálati eszköz alkalmazása maga is kísérletet jelentett. Beletartozik abba a sorba, melyben a pszichológiai jelenségek fizikai-biológiai korrelátumait keresik (például páciens-terapeuta szívritmusának összehangolódása-eltérése). Egy nagycsoportban az akkor szokványos eszközök alkalmatlanok lettek volna erre a célra. Ugyanakkor az összeálló zúgás, moraj, nevetés vagy éppen csend egy csoportfolyamat transzperszonális (egyénhez nem köthető, szűkebb interperszonális jelenségként nem megérthető) folyamatainak megragadható megnyilvánulása, aminek az összeálló hangnyomás változása egyik indikátora.
A vizsgálat további különlegessége, amely tükrözi a Pszichoterápiás Hétvégekhez tartozó felfokozott lelkesedést, hogy a munkacsoport az első két napon gyűjtött anyagot a szombatról vasárnapra virradó éjszaka feldolgozta, s a vasárnapi záró megbeszélésen beszámolt a találtakról a résztvevőknek.
A szerkesztő
A gyakorlat kérdései
Az autogén tréning illeszkedése a kognitív viselkedésterápiák szemléletéhez és gyakorlatához
Bátfai Ágnes
Az elemzés arra irányul, hogy bemutassa az autogén tréningnek, mint relaxációs technikának a jellemzőit és a gyakorlatban való használatát kognitív viselkedésterápiás szemléletben. A viselkedésterápiában a tréning alkalmazása nem új keletű, azonban az összetett hatásából fakadó előnyei talán kevésbé vannak szem előtt.
A tanulmány röviden összefoglalja a kognitív viselkedésterápiák lényeges elemeit és ezek gyakorlati vonatkozásait. Az elemzés bemutatja az autogén tréningnek az általános, más módszerben is megnevezett jellemzőit, majd leírja kognitív viselkedésterápiás szemlélettel. Ismertetésre kerül a tréning önmagában való és technikai kombinációban lehetséges használatának háttere, előnye. Részletesebben tárgyalásra kerül az autogén tréning szisztematikus deszenzitizációban betöltött szerepe, alkalmazása. A tanulmányból kiderül, hogyan segíti a jellemző, enyhén módosult tudatállapot a rekonstruktív és anticipatív fantáziákkal való munkát, amelyeket a kognitív viselkedésterápia az imaginációs helyzetekben felhasznál. A munkát esetpéldák részletei illusztrálják.
Az ismert gyakorlat elemzése abban nyújt újat, hogy összeszedi az ide tartozó információkat, és tanuláslélektani felfogásban, kognitív viselkedésterápiás háttérelméletben is értelmezi az autogén tréninget. A tanulmány az autogén tréning előnyöket nyújtó, összetett hatásának szem előtt tartásában, tudatosabb használatában is segítheti az olvasót.
Kulcsszavak: autogén tréning – kognitív viselkedésterápia – tanuláslélektan – rekonstruktív és anticipatív fantáziák
Vissza az előzőre