Pszichoterápia
A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
27. évfolyam, 4. szám, 2018. november
Tartalom
A szerkesztő előszava
Tiringer István, Szőnyi Gábor
TANULMÁNYOK
Esettanulmány
Antal-Uram Dóra: „Tüzes, sajgó seb vagyok” – az alacsony intenzitású kognitív viselkedésterápia lehetőségei belgyógyászati betegségekben
Esszétanulmány
Peter Schultess: A pszichoterápiát meg kell különböztetni a transzperszonális pszichológiától és az ezotériától. Fordította: Muth Vera
Esszétanulmány
David Boadella: Határok a transzperszonálisig: válasz Peter Schulthessnek. Fordította: Muth Vera
Kutatási tanulmány
Steve Pearce, Lisle Scott, Gillian Attwood, Kate Saunders, Madeleine Dean, Ritz De Ridder, David Galea, Haroula Konstantinidou, Mike Crawford: Személyiségzavar demokratikus terápiás közösségi kezelése: randomizált, kontrollált vizsgálat. Fordította: Marsalkó Fruzsina, Somogyi László
MŰHELY
„Így dolgozunk mi”
Fazekas Ágnes: Katica – egy félbeszakadt (?) terápia története
Hozzászólók: Kácsándi Elvira ♦ Ormay István ♦ Sári Judit
Műhelytanulmány
Takács Rita: A tanácsadás sorsfordító szerepe informatikus hallgatók körében.
Az ELTE Informatikai Kar Diáktámogató Központ alapítása és fejlődése
Műhelybeszélgetés
Pál Krisztina és Takácsy Márta beszélgetése a Károli Gáspár Református Egyetem Online mentálhigiénés tanácsadás szakirányú továbbképzési szak oktatóival
Körkép
Pál Krisztina: Pszichoterápiás magánrendelők
Szerkesztőségi álláspont
A pszichoterápia-kutatások kommunikációja a tudományosság és a módszermarketing határán
SZAKMAI KÖZÉLET
Állásfoglalás
A Pszichoterápiás Tanács Szövetség etikai bizottsága állásfoglalása a felsőoktatási intézményben folytatott pszichoterápiás módszerspecifikus önismereti jellegű foglakozások beszámíthatóságáról a pszichoterápiás képzésbe
Interjú
Szőnyi Gábor és Tiringer István interjúja Ozsváth Károllyal
Viták, hozzászólások
Vita – „Szükségből erényt” – Szőnyi Gábor (vitaindító) ♦ Krékits József
Beszámoló
Konferenciák – Imre Gábor ♦ Nagy Ágnes Sarolta ♦ Páll Orsolya ♦ Pál Krisztina ♦ Takácsy Márta ♦ Valkó Lili
Könyvismertetések – Karsai Szilvia ♦ Koltai Mária ♦ Szabó Zsuzsanna ♦ Székelyhidi Judit ♦ Takácsy Márta ♦ Tomcsányi Teodóra
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények
A szerkesztők előszava
A Pszichoterápia folyóirat, mint a pszichológiai módszereken alapuló gyakorlat szakmai fóruma, az állandóság, a stabil szakmai értékek és a változásokra nyitottság között egyensúlyoz. Gyakran – így a mostani lapszámban is – érzékelhető, hogy a publikációs kedv, a megmutatkozás igénye azokon a területeken a legnagyobb, ahol szakmai újítások történnek, ahol a pszichológiai segítő munka teljesen új lehetőségei nyílnak meg, vagy jól bevált módszereket új területeken próbálnak ki. Az új utak keresésének varázsa a pszichológiai módszereken alapuló gyakorlat esetében azonban elválaszthatatlan a munkánk kritikus értékelésének követelményétől. Ez utóbbi része mindennapi tevékenységünknek is, de ezen túlmutatóan elengedhetetlen, hogy legyenek olyan kutatások, ahol megfelelő módszerekkel sokkal megbízhatóbb következtetések vonhatók le szakmai tevékenységünk hatásmódjáról és eredményességéről.
Talán ebből a szempontból húzható meg leginkább a határ a tanácsadás és terápia, valamint azon lelki segítő szolgáltatások között, amelyek valamilyen kulturális hagyományon, vallásos hitrendszeren alapulnak. Nem abban van a lényeges különbség, hogy mennyire tudományos, szekuláris vagy valamilyen hitrendszerben gyökerező egy módszer, hanem abban: képviselői mennyire elégszenek meg azzal, hogy hisznek koherensnek és meggyőzőnek érzett segítő módszerükben, illetve lépnek tovább a következetes, kritikus értékelés irányába.
Ezek a szakmánkat érintő általános kérdések sok ponton köszönnek vissza idei utolsó számunk írásaiban.
Az első tanulmány Antal-Uram Dóra kognitív, viselkedésterápiás esetbemutatása, mely az irányzat képviselői számára is több szempontból újdonságot jelenthet. Részben azért, mert a terápia fókuszában lévő lelki zavarok egy súlyos, krónikus testi betegséghez kötődnek, részben, mert a módszerek alacsony intenzitású intervenció formájában, egy rugalmas terápiás keretben kerültek alkalmazásra.
A következő tanulmány Steve Pearce és munkatársai randomizált, kontrollcsoportos kutatását mutatja be, melyben a személyiségzavarok demokratikus terápiás közösségi kezelésének eredményességét vizsgálták. Az eredeti tanulmány – amelynek fordítását adjuk közre – a British Journal of Psychiatry-ban jelent meg 2017-ben.
A pszichoterápia és az ezoterikus, spirituális, vallásos módszerek közti különbségtétel témájában előző (27/3) számunkban megjelent osztrák állásfoglaláshoz kapcsolódik két most közreadott esszétanulmány. Az elsőben Peter Schulthess a pszichoterápia és a hitrendszereken alapuló módszerek egyértelmű szétválasztása mellett érvel. David Boadella válaszában képlékenyebb határok, rugalmasabb szabályozás mellett voksol, s körülhatárolja azokat a módszereket, amelyek – véleménye szerint – szerves részét képezik valamelyik pszichoterápiás irányzatnak.
A Műhely rész „Így dolgozunk mi” rovatában Fazekas Ágnes mutat be egy olyan rövid dinamikus terápiát, melynek második fele nem az eredeti terápiás szerződés szerint folytatódott. Az esethez Kácsándi Elvira (MAKOMP), Ormay István (Aktív Analitikus Egyesület), Sári Judot (DREAM) írtak reflexiókat.
Ezt egy műhelytanulmány követi, melyben Takács Rita ír az ELTE Informatikai Karán végzett hallgatói tanácsadó szolgáltatás kialakításának és működtetésének tapasztalatairól.
Majd műhelybeszélgetés következik a Károlyi Gáspár online tanácsadói képzés első éveiről.
Körkép rovatunkban a magánrendelői közösségek működéséről gyűjtött adatokat elemzi és osztja meg velünk Pál Krisztina szerkesztő.
A Szakmai közélet részben először szerkesztőségünk állásfoglalását olvashatják a pszichoterápiás kutatások kommunikációjának kérdéseiről, melyben arra hívjuk fel a figyelmet, hogy e kutatásokat gyakran egyoldalúan azonosítják a terápiák kimenetének vizsgálatával. Állásfoglalásunkban a pszichoterápiás kutatások árnyaltabb értékelése mellett érvelünk, s kitérünk a szakmánkat érintő etikus marketing fontosságára is.
Közreadjuk továbbá a Pszichoterápiás Tanács Szövetség Etikai Bizottságának állásfoglalását a felsőoktatási intézményben folytatott önismereti jellegű foglakozásokkal kapcsolatban.
Interjút olvashatnak a magyar pszichiátria doyenjével, Ozsváth Károly professzorral, aki a beszélgetésben hosszú pályafutására, s annak különösen pécsi időszakára, s a kezdettől fogva aktív pécsi pszichoterápiás szcénára emlékszik vissza.
Szőnyi Gábor írt vitaindítót Szükségből erényt címmel, melyben az idei konferenciánk egyik kerekasztalának gondolatait nyitja meg a szélesebb olvasóközönség előtt.
Végül olvasóink válogathatnak még a – szokásos módon – bőséges konferenciabeszámolók és könyvismertetések közül.
Hasznos és inspiráló időtöltést, kellemes olvasást kívánunk!
Szőnyi Gábor, Tiringer István
Esettanulmány
„Tüzes, sajgó seb vagyok.” –
Az alacsony intenzitású kognitív viselkedésterápia lehetőségei belgyógyászati betegségekben
Antal-Uram Dóra
Jelen esettanulmány egy 21 éves, Crohn-beteg fiatal férfi kognitív viselkedésterápiáját ismerteti. A belgyógyász kezelőorvos által indítványozott pszichodiagnosztikai kivizsgálás a szomatikus betegség mellett komorbid diszruptív hangulatszabályozási zavart (F34.8) és elkerülő személyiségzavart (F60.6) véleményezett, valamint a Crohn-betegség lefolyását súlyosbító, a rossz adherenciát magyarázó, kórházi felvételt igénylő, más betegséghez társuló pszichológiai tényezők és viselkedésformák (F54.00) diagnózist állapított meg. A fennálló pszichiátriai zavarok komoly funkcióromlást eredményeznek és a kockázatos egészségviselkedésen keresztül rontják a Crohn-betegség lefolyását és az életminőséget.
Jelen eset kapcsán a kognitív-viselkedésterápia fő indikációja a kóros maladaptív magatartásformák (elkerülés, inaktivitás, non-adherencia, halogatás és gyenge impulzuskontroll) és kognitív torzítások (mint katasztrofizálás, felnagyítás, túláltalánosítás) jelenléte. Az adaptív helyzetértelmezés elősegítése és a megküzdési stratégiák (asszertivitás, problémamegoldás, fesztültségtűrési stratégiák, énhatékonyság) fejlesztése hozzájárul a jobb életminőséghez és a szomatikus betegség kezelésével való együttműködéshez.
Az eset kapcsán betekintést nyerhetünk az alacsony intenzitású kognitív viselkedésterápiás intervenciók eszköztárába, a szomatikus állapotokkal komorbid pszichiátriai zavarok kezelésének lehetőségeibe és nehézségeibe. Rálátást adunk továbbá a rapport és a terápiás folyamat kihívásaira.
Kulcsszavak: Crohn-betegség – kognitív viselkedésterápia – non-adherencia – alacsony intenzitású pszichoszociális interveniók
Esszétanulmány
A pszichoterápiát meg kell különböztetni a transzperszonális pszichológiától és az ezotériától
Peter Schulthess
Határok a transzperszonálisig: válasz Peter Schulthessnek
David Boadella
Előző számunkban közöltük az Osztrák Szövetségi Egészségügyi Minisztérium állásfoglalását a pszichoterápia és az ezoterikus, spirituális, vallásos módszerek közti különbségtétel kérdésében. Mostani számunkban Peter Schulthessnek a szétválasztás melletti érvelését adjuk közre.
A szerző a spirituális állapotok s a különböző, ehhez kapcsolódó módszerek, technikák, eljárások valamint a pszichoterápiák szétválasztását taglalja. Bár vitathatatlan, hogy gyógyszerek, meditáció, zene, különböző dolgok használatával fokozott tudatosság érhető el, a lényegi kérdésnek a következőt tartja: vajon ezek a gyakorlatok, technikák a pszichoterápiákhoz tartoznak-e?
A különbségtételben hangsúlyozza, hogy az ezoterikus módszerek kivonják magukat a tudományos reflexió, vizsgálat alól. Nem az a probléma, ha egy pszichoterapeuta maga érdeklődik az ezoterikus-transzperszonális jelenségek és módszerek iránt, hanem az, ha egybefogja magában a kétféle szerepet: a terapeutáét és az ezoterikus technikákat alkalmazó segítőét. Álláspontja szerint képzettségünk nem jogosít fel a pszichoterápián kívül eső eljárások beépítésére.
David Boadella válaszában – bár egyetért Schulthess állításainak egy részével – körülhatárolja azokat a transzperszonális irányzatokat, melyek nem a pszichoterápiákon kívül, hanem azok közösségében találhatók. Taglalja továbbá a határ képlékenységét, ami a pszichoterápiákat a hamis terapeutaságtól elválasztja. Végül hangsúlyozza a szakmai etika világosságának fontosságát, s óv a hatalmi eszközökkel történő szabályozástól.
A szerkesztő
Kutatási tanulmány
Személyiségzavar demokratikus terápiás közösségi kezelése: randomizált, kontrollált vizsgálat
Steve Pearce, Lisle Scott, Gillian Attwood, Kate Saunders, Madeleine Dean, Ritz De Ridder, David Galea, Haroula Konstantinidou, Mike Crawford
A demokratikus terápiás közösségi kezelés a személyiségzavarral élők segítésére évek óta alkalmazott eljárás. Randomizált, kontrollált vizsgálatból származó, jó minőségű bizonyíték ugyanakkor mindeddig nem állt rendelkezésre a módszert illetően.
A vizsgálat célja annak tesztelése, hogy személyiségzavaros páciensek demokratikus terápiás közösségi kezelése csökkenti-e a kórházi ellátás igénybevételét és javítja-e lelki egészségüket.
Vizsgálati módszer: randomizált, kontrollált vizsgálat 70, a DSM-IV alapján személyiségzavarosnak diagnosztizált pácienssel (a kutatás regisztrációja: ISRCTN57363317). A beavatkozás demokratikus terápiás közösségi kezelés volt, kontrollként pedig kríziskezelés és szokványos ellátás szolgált. Elsődleges eredménynek a pszichiátriai fekvőbeteg ellátásban töltött napok számának változását tekintettük, másodlagosan pedig a szociális funkcionalitást, mentális egészségi állapotot, önsértést és agresszivitást, sürgősségi ellátásban való megjelenést és a kezeléssel való elégedettséget értékeltük. Minden eredményt a véletlenszerű kiválasztást követő 12. és 24. hónapban mértünk fel.
Eredményeink szerint minden résztvevőt tekintve csekély volt a fekvőbeteg ellátásban töltött napok száma, és ebben nem volt különbség a két csoport között. A 24. hónapban az auto- és heteroagresszió, valamint a kezeléssel való elégedettség tekintetében a demokratikus terápiás közösség csoportja szignifikánsan jobb eredményt ért el a szokványos ellátásban részesülők csoportjához képest.
A jobb eredmény alapján kijelenthető, hogy a személyiségzavarok esetén a demokratikus terápiás közösség hatékonyabb a szokványos ellátásnál. További vizsgálatok szükségesek ezen állítás megerősítéséhez.
Kulcsszavak: demokratikus terápiás közösségi kezelés – randomizált kontrollvizsgálat – személyiségzavar – ápolási napok száma – kezelési elégedettség