Pszichoterápia
A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
27. évfolyam, 2. szám, 2018. május
Tartalom
A szerkesztő előszava
Kiss Tibor Cece, Valkó Lili
TANULMÁNYOK
Elméleti tanulmány
Felházi Anett: A megsemmisülés útjai – Halálösztön, agresszió és destrukció szerepe a pszichés szerveződésben és a pszichoterápiás kapcsolatban
Elméleti tanulmány
Pulay Klára: Mikor a fantázia életre kel… – Örökbefogadottak sajátos tárgy- és szelfreprezentációi
Elméleti tanulmány
Ferenczi Beáta: A szülésélmény jelentősége, feldolgozásának lehetőségei és nehézségei
MŰHELY
Munkabeszámoló – Irányelvek a távpszichológia gyakorlatához – Sinkovics Andrea
Műhelybeszélgetés – a Magyar Családterápiás Egyesület vezetőségével – Bokor László, Kiss Tibor Cece
Kérdezzünk! Felelnek…? – Görbe Katalin ♦ Kiss Kinga ♦ Kövesdi Andrea
Pályázat – Egyszervolt: Egy fontos élményem a szakmából – mesés formában – Kárpáti Gyöngyvér ♦ Nagy Attila ♦ Nagy Márton ♦ Békési Tímea ♦ Simon Zsuzsanna
SZAKMAI KÖZÉLET
Viták, hozzászólások
Vita a klinikai szakpszichológus képzésről, vizsgáztatásról – Andrejkovics Mónika, Bugán Antal, Csigó Katalin, Géczy Anna, Hámori Eszter, Kovács-Tóth Beáta, Kuritárné Szabó Ildikó, Molnár Judit, Pálmai Katalin, Perczel-Forintos Dóra
Vita az etikai példákról – Tornyossy Mária ♦ Szőnyi Gábor ♦ Rudas János ♦ Urbán Éva
A terápiás gyakorlat etikai kérdései 24. – Simon Viktória ♦ Sinkovics Andrea
Hírek
Kitüntetések
Beszámolók
Konferenciák – Forgách Anna ♦ Valkó Lili ♦ Biró Gergely, Egervári Luca, Hajduska-Dér Bálint ♦ Bognár Zsuzsanna ♦ Valkó Lili ♦ Szőnyi Gábor
Könyv- és folyóiratismertetések – Balogh Imre ♦ Szőnyi Gábor ♦ Tiringer István
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények
A szerkesztők előszava
Elkészült a 27. évfolyam májusi száma. Amikor egy összeállító páros elkezdi munkáját, akkor még csak haloványan sejti, hogy mi kerül a nyomdába. Vannak kezdemények, amelyekből vagy elveszik az erőfeszítést igénylő lelkesedés vagy több időre van szükségük, hogy végleges alakot ölthessenek, s vannak írások, amik hirtelen bukkannak fel, s lesznek rövid időn belül olvasásra készek. Mi is akkor ismerkedünk meg a megjelenő szám jellegzetességeivel, amikor már aki bújt, aki nem, véglegessé válik, hogy mi kerül be, s mi marad ki. Ilyenkor lehet rácsodálkozni az összecsengésekre, ismétlődésekre. Van, ami ebből rajtunk múlik, mint ahogy e szám Skype-os terápiás helyzetről szóló etikai esete rímmel arra a részletes beszámolóra, amit Sinkovics Andrea készített az Amerikai Pszichológiai Társaság távpszichológia gyakorlatáról összeállított irányelveiről. S van, ami csak minden írást elolvasva tűnik fel, minthogy a Magyar Hipnózis Egyesület találkozóján szó volt a kardiológián használt mesékről, amikor éppen mesés pályázatunk nyertesi kerülnek kihirdetésre, vagy, hogy a Pulay Klára örökbefogadottak szelfreprezentációiról szóló tanulmányával került egy számba Kárpáti Gyöngyvér örökbefogadásról (is) szóló írása.
Amit már tudhatunk előre, hogy a hármas tagoltság megvalósul, s el lehet mélyedni tanulmányokban, egyre több névvel lehet találkozni a műhely részben, s igyekszünk az aktualitásokról minél hamarabb (már amilyen hamar egy negyedévente megjelenő lapnál lehetséges) hírt adni.
Mindhárom tanulmány elméleti címkét kapott, ez azonban ne tévesszen meg senkit, kivétel nélkül gyakorlatban jól beépíthető gondolatokat, tapasztalatokat tartalmaznak. Gyakran találkozunk azzal, hogy a pszichoanalízist több mint száz évvel ezelőtti tételei miatt kritizálják szakemberek, figyelmen kívül hagyva az azóta végbement fejlődést, változást. Felházi Anett azonban megmutatja, hogyan lehet egy olyan „régi” fogalmat, mint a halálösztön újragondolni, a jelenkori munkába beépíteni. Pulay Klára írását érdemes azoknak elolvasni, akik terápiás/tanácsadói helyzetben valaha találkoztak, vagy találkozni fognak örökbefogadásban érintett pácienssel/klienssel, első benyomásra nehezen felfogható jelenségeket tesz érthetővé. Ferenczi Beáta pedig alapos összefoglalását adja a születésmények jelentőségének, feldolgozásának.
Ismét megismerkedhetünk egy egyesület vezetőségével, most a Családterápiás Egyesület van soron. Üdítő, amikor lehet olvasni különbözőségekről, dilemmákról, egyet nem értésekről is. A legfiatalabb rovatunk, a „Kérdezzünk! Felelnek…?” másodjára jelenik meg, az etikai eset rovat méltó párjának ígérkezik. Pályázatként ugyan nem kaptunk olvasóktól kérdéseket, de ha valakit a már körbejárt helyzetek megihlettek, akkor a szerkesztőségnek való kérdésbeküldés lehetősége nyitva áll. Szerencsére mesés pályázatunk ennél népszerűbb volt, a meghívás sikeressége a szerzők száma alapján is tapintható. Ez egyben a szerkesztőbizottsági tagok új szereplehetőségét is magával hozta, először történt meg, hogy nem a szerkesztők, hanem függetlenebb bizottság pontozta az anonimizált pályaműveket.
Sok név tömörül az olvasói levélből kiindult klinikai szakképzés képzés, vizsgáztatásról szóló vitánál. Aki azonban ez alapján sokszínű véleményekre számít, annak csalódnia kell, a sok név a budapesti és a debreceni klinikai szakpszichológus képzőhely vezetői és a Nemzeti Vizsgabizottság által kijelölt klinikai szakpszichológus szakvizsgáztató bizottságok egységes álláspontját jegyzi. Ami késik, természetesen nem múlik, reméljük, hogy későbbi számokban lesznek egyéni hozzászólók is. Az etikai esetekről szóló vitában még van töltés, a vita hamarosan lezárul, úgyhogy aki még hozzászólna, valakinek ellentmondana, akkor várjuk hozzászólását minél előbb. Van jó hírünk, két kitüntetettről is, s a beszámolók alapján lehet tájékozódni a közelmúltban megszervezett szakmai rendezvényekről, megjelent szakirodalmakról, listák, hirdetések alapján pedig a közeljövő élő és írott lehetőségeiről.
A tartalom nem sejteti, de miközben a szokásos évi szerkesztő munkával szőttük-fontuk e kiadvány szálait, addig egyre aktívabban varázsoltuk át magunkat konferencia szervezőkké is. Mire megjelenik ez a szám, már túl is vagyunk az éves nagy eseményünkön, a 14. konferenciánkon, ahol A bontás: rontás? főcím ernyője alatt gyűlik össze szakmánk apraja-nagyja, amelyről azonban későbbi számokból tájékozódhat részletesebben majd az Olvasónk.
Kiss Tibor Cece, Valkó Lili
Tanulmányok absztraktjai
Elméleti tanulmány
A megsemmisülés útjai.
Halálösztön, agresszió és destrukció szerepe a pszichés szerveződésben és a pszichoterápiás kapcsolatban
Felházi Anett
Freud vezette be és biológiai alapokra helyezte a halálösztön fogalmát, amely a fejlődéssel szembeni ellenállásban manifesztálódik. Ezt a feltevést viszik tovább a modern kleiniánus elméletek is, melyeknek közös jellemzője, hogy a halálösztön leginkább a gondolkodás elleni támadásban nyilvánul meg. André Green kiterjesztette és újra fogalmazta a freudi elméletet, és új dialektikát vezet be: az élet nárcizmus áll szemben a halál nárcizmussal. Számos szerző szerint a destruktivitás nem a halálösztönből származik, hanem hosszú, komplex patológiás fejlődés és szerveződés eredménye, és gyakran a környezet durvasága, érzelmi közönye sarkallja. A mentális területen a destruktivitás súlyos pszichopatológiák alapja; szociális és politikai téren is számos tragédiáért tehető felelőssé. A destrukció élvezete perverz karakterszerveződést hoz létre, amiben a hatalom, felsőbbrendűség és a mindenhatóság teljesedik ki. Más szerzők sem gondolják, hogy a halálösztön feltétlenül egy veleszületett hajlam, de a koncepció fontos eleme a klinikai gyakorlatnak. A szerző esetrészletekhez kapcsolódva mutatja be a destrukcióhoz és a halálhoz kapcsolódó patológiás szerveződéseket.
Kulcsszavak: halálösztön – nem-gondolkodás – destruktív késztetés – „tárgyatlanító funkció – dehumanizálás
Elméleti tanulmány
Mikor a fantázia életre kel…
Örökbefogadottak sajátos tárgy- és szelfreprezentációi
Pulay Klára
Tudjuk, hogy az örökbefogadottak élettörténetéből alapvető „oldalak”, legtöbbször egész „fejezetek” hiányoznak, hiszen elszakíttattak személyes gyökereiktől, nem ismerik vér szerinti anyjukat, családjukat, születésük, korai éveik történetét, a róluk való lemondás körülményeit, okait, nem tudnak semmit genetikai örökségükről. Óhatatlan tehát, hogy mindezt a hiányt és tátongó űrt a fantázia segítségével próbálják pótolni, kitölteni. Így aztán több olyan tárgy- és szelfreprezentációt hoznak létre, amelyek nem a valós tapasztalatokon, élményeken, hanem főleg a fantázián alapulnak. Ezeknek az örökbefogadás traumájához kapcsolódó reprezentációknak egy része − félelemteli, szorongáskeltő és alkalmazkodást veszélyeztető volta miatt − disszociálódik, és a tudattalanba száműzetik. Ezeket a tudattalanba süllyedt fantáziaképeket gyakran nevezi a szakirodalom „fantomoknak”, „szellemeknek”, akik egy egész alternatív „árnyék szereposztást” hozhatnak létre, végigkísérve az örökbefogadottak életét.
Tanulmányomban, szimbolikusan szólva, a következő kérdésekre szeretnék választ adni: Milyen jellemző „árnyékszereplőkkel” találkozhatunk felnőtt örökbefogadottak reprezentációs világában? Milyen események, helyzetek, „végszavak” hatására kelnek életre, robbannak be a „színpadra” és veszik át a szerepet? Hogyan szólnak bele, és hogyan színezik, formálják át, néha rombolják szét vagy éppen segítik a tudatos szinten folyó „előadást”, azaz az örökbefogadottak mindennapi életét.
Egy terápiás esetből kiragadott részletek segítségével szeretném bemutatni, hogy módosult tudatállapotban végzett terápia során milyen módszerrel tudjuk ezeket a „szereplőket” az árnyékvilágból a felszínre hozni, majd megismerkedve velük, − eredetükkel, eddig rejtett céljaikkal, és ambícióikkal − immár tudatosan bevonni őket az „előadásba”. Vagyis azt, hogyan tudjuk ezeket a leszakadt szelfrészeket integrálni, egy egységesebb szelf részévé tenni.
Kulcsszavak: örökbefogadás – szelfrészek – „árnyékszereplők” – KIP – ego state terápia
Elméleti tanulmány
A szülésélmény jelentősége, feldolgozásának lehetőségei és nehézségei
Ferenczi Beáta
Egy gyermek születése nagy jelentőséggel bíró esemény egy család életében. A szülés mind a gyermek, mind az anya számára meghatározó jelentőségű élmény, amiben osztozik az apa is. Minden résztvevő számára átélhető passzívan elszenvedett kudarcként, a kontrollvesztettség és kiszolgáltatottság érzésével kísért traumaként. Ugyanakkor lehet egész életet meghatározó csúcsélmény, ami erőt és kiteljesedést ad. A szülés élménye a maga összetettségével, intenzitásával és az átélt érzelmek gazdagságával figyelmet érdemel a pszichológus szakemberek részéről is. Szó lesz arról, hogy mitől függhet az átéltek minősége, hogyan válhat negatívvá, sőt traumatikussá a gyermek világra jötte, milyen sajátosságai vannak a pszichés támogatásnak a kliens és a segítő oldaláról a perinatális időszakban. A cikkben említésre kerül a szülésélmény érzelmi feldolgozásának folyamata, jelentősége és jellegzetességei. Ezen időszak érzékenysége miatt az ekkor kért és kapott segítség preventív és korrektív jelentőséggel bír. Az események kognitív szintű átgondolása, az érzelmek felidézése, intenzitásuk csökkenése és a történtekhez való hozzákapcsolása által integrálódik az élmény az egyéni és családi élettörténetbe új narratívát teremve az átéltekhez.
Kulcsszavak: pre-, peri- és posztnatális időszak – szülés élmény – érzelmi feldolgozás
Vissza az előzőre