2016 – november

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

25. évfolyam, 4. szám, 2016. november

Tartalom
A szerkesztő előszava
Albert-Lőrincz Enikő, Kiss Tibor Cece, Pál Krisztina

TANULMÁNYOK
Elméleti tanulmány
Jáki Zsuzsanna, Tomcsányi Teodóra, Ittzés András: Spiritualitás, vallás és pszichoterapeuta képzés: mit, miért, hogyan?
Módszertani tanulmány
Renée Potgieter Marks: Disszociál vagy nem disszociál – A disszociatív jellemzők komplexitásának feltárása gyermekeknél és serdülőknél. Fordította: Kuritárné Szabó Ildikó
Elméleti tanulmány
Bokor Petra, Frecska Ede: Az ayahuasca lélektani hatása és pszichoterápiás alkalmazhatósága
Elméleti tanulmány
Schmelowszky Ágoston: Neuropszichoanalízis: érvek és ellenérvek

MŰHELY
Műhelybeszélgetés –Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület
Egyesületi sarok – Magyar Individuálpszichológiai Egyesület – Kárpáti Gyöngyvér, Benczéné Tímár Irén
Pályázat
Láttam, hallottam, olvastam… Kulturális élmények és a pszichoterápia – Szebeni Viola ♦ Szőke Katalin
Műhelybeszélgetés a Pszichoterápia szerkesztőségével – Megemlékezés a lap 25. évfolyamáról

SZAKMAI KÖZÉLET
Viták, hozzászólások
Vita: A test – hol használjuk (hol nem) terápiában? – Kökény Veronika ♦ Kövesdi Andrea ♦ Varga Izabella
Hozzászólás
Szőnyi Gábor: Meddig érdemes tágítani a szakmai fogalmakat? Hozzászólás Török Gábor Pál, Marlok Zsuzsa, Martos Tamás: „Lehetséges-e az önszupervízió? Az önszupervízió módszerének és segítők körében végzett hatékonyságvizsgálatának bemutatása” című cikkhez
A terápiás gyakorlat etikai kérdései 18.Kozma-Vízkeleti Dániel ♦ Kónya Ilona ♦ Mészáros Judit
Beszámolók
Konferenciák – Lőrik Dóra ♦ Sümeg Szilvia ♦ Valkó Lili ♦ Valkó Lili
Könyvismertetések – Eszik János ♦ Hansjürgens Anna Mária ♦ Herold Róbert ♦ Kárpáti Tamás ♦ Kerekes Zsuzsanna ♦ Szőnyi Gábor ♦ Takácsy Márta
Szakkönyv- és folyóiratlisták
Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények

Absztraktok

Elméleti tanulmány

Jáki Zsuzsanna, Tomcsányi Teodóra, Ittzés András:

Spiritualitás, vallás és pszichoterapeuta képzés: mit, miért, hogyan?

Tanulmányunkban a spiritualitás, illetve a vallási ismeretek pszichoterapeuta képzésbe integrálását járjuk körül. Az elméleti ismeretek, az önismeret és a szupervízió terén is bemutatunk nemzetközi kezdeményezéseket, kutatási eredményeket és a hazai hivatalos pszichoterapeuta képzésre vonatkozó információkat, előzményeket, valamint a továbblépés lehetőségeit. A vallás és spiritualitás iránti szakmai érdeklődés felfelé ível az 1960-as s még teljesebben az 1980-as évek óta. A pszichoterápia területén számos irányzat született mind az implicit, mind az explicit integráció megközelítésmódjában. Ennek ellenére kevés a képzésre vonatkozó irodalom, s azok a képzések is inkább úttörőnek számítanak, amelyek során szóba kerülnek a spiritualitásra, vallásra vonatkozó kérdések a pszichoterápia témakörében. Ez figyelemre méltó annak tükrében, hogy friss amerikai és német kutatások szerint is sok pszichoterapeuta igényelné, hogy a képzés része legyen ezen ismeretek, készségek megszerzése. Mindez érthető annak összefüggésében, hogy a spiritualitás Piedmont szerint önálló személyiségdimenzióként leírható, egyetemes emberi jellemző. Kutatási adatok azt is megerősítik, hogy a pácienseknek szintén igénye, hogy a terapeuta rendelkezzen olyan ismeretekkel, melyek segítik a tájékozódást ebben a kérdéskörben. A képzéssel kapcsolatban fontos az elsajátítandó kompetenciák meghatározása, ezzel kapcsolatban kutatásokra, megvalósult gyakorlatra hivatkozunk, mint lehetséges viszonyítási pontokra.

Kulcsszavak: pszichoterapeuta képzés – spiritualitás – vallás

Módszertani tanulmány

Renée Potgieter Marks:

Disszociál vagy nem disszociál – A disszociatív jellemzők komplexitásának feltárása gyermekeknél és serdülőknél.

A cikk a súlyos, korai traumatizációból származó gyermekkori komplex disszociatív zavarok sajátosságaira, valamint felismerésük és kezelésük nehézségeire hívja fel a figyelmet. Bár a szakirodalomban jól ismertek a gyermekkori disszociatív kórképek főbb jelei és tünetei (amnézia, különösen ha nincs különösebb értelme és haszna; hallucinátoros élmények; képzeletbeli barátok; gyors, mély regressziók és más megmagyarázhatatlannak tűnő állapotváltások az egyes disszociatív énállapotok között, transz-szerű állapotok, inkonzisztens teljesítmény), de a gyakorlatban a disszociatív zavarok felismerését számos tényező nehezíti: többek között a poliszimptomatikus tünettan, az intrúziók és az elkerülés dialektikája, az életkori sajátosságok, a traumatikus emlékek verbalizációjára való képtelenség. Ha a klinikusok nem eléggé tájékozottak ezen zavarokkal kapcsolatban, akkor nem ismerik fel a disszociációt. Helytelen diagnózisok születhetnek, például viselkedészavar, ha a személyiség egyes részeihez tartozó problémaviselkedéseket tekintik fődiagnózisnak; vagy a disszociatív amnéziát patológiás hazugságnak minősíthetik.
Az írás röviden összefoglalja az állapotfelmérés kívánalmait (komprehenzív, a gyermek minden életterének fontos felnőttjeit megszólaltató, direkt rákérdezést tartalmazó, projektív technikákkal, kérdőívekkel kiegészített vizsgálat). Megdöbbentő esetrészletekbe ágyazva bemutatja a disszociatív énrészek feltárására és kezelésére irányuló speciális technikákat. Ezek a technikák egy hosszú, a kötődési kapcsolat átdolgozását, valamint traumatikus emlékek feltárását és integrálását is magába foglaló terápiás folyamatban segíthetik a disszociatív gyermekek gyógyulását.

Kulcsszavak: korai traumatizáció – állapotfelmérés – disszociáció felismerése, kezelése

Elméleti tanulmány

Bokor Petra, Frecska Ede:

Az ayahuasca lélektani hatása és pszichoterápiás alkalmazhatósága

A tradicionálisan az amazonasi sámáni szertartások során használt ayahuasca az elmúlt évtizedek során egyre növekvő tudományos érdeklődésre tett szert. Laikus anekdoták tömegei számolnak be kisebb-nagyobb terápiás hatásokról, a tudományos kutatások azonban még gyerekcipőben járnak. Az ayahuasca trauma-oldó hatását neurológiai vizsgálatok is alátámasztják, így esetleges pszichoterápiás hatása azokban a kórképekben tűnik legígéretesebbnek, melyek traumára épülnek. Lélektani hatását a növényi főzet egy 4-5 órán át tartó erős tudatmódosulással járó, intenzív vizuális és érzelmi töltetű élmény során fejti ki. Bár az ayahuasca lélektani hatásmechanizmusa sok hasonlóságot mutat más pszichedelikus szerekével, ugyanakkor képi világa, erős szomatikus hatása, sajátos dekondicionálás-reintegrációs ciklusai, valamint az élmény során az ayahuasca intelligens entitásként való érzékelése jellegzetessé teszi a szer hatását. A tradicionális sámáni használat az érzékelés, annak értelmezése és szóhasználata tekintetében is nagyon különbözik a nyugati tudományos terminológiától, ami a pontos hatásmechanizmus megértését nehezíti. Az eddigi kutatási eredmények alapján körültekintő kiválasztás, felkészülés és biztonságos használat mellett az ayahuascának nincsen egészségkárosító hatása. Ugyanakkor a lehetséges terápiás hatás kiaknázásához elengedhetetlenül szükséges az élmények utómunkában történő, tudatos és szisztematikus integrációja, ami az ezt támogató kulturális, szociális és kozmológiai kontextus hiányából fakadóan nem egyértelmű folyamat.

Kulcsszavak: ayahuasca – sámánizmus – terápiás hatás – depresszió – PTSD – addikció

Elméleti tanulmány

Schmelowszky Ágoston:

Neuropszichoanalízis: érvek és ellenérvek

A neuropszichoanalízis egyre nagyobb jelentőségre szert tevő, és ennek megfelelően egyre jobban vitatott megközelítés a pszichoanalízis és tágabban a pszichodinamikus pszichoterápia szakmai világában. Képviselői azzal érvelnek, hogy elméletileg, gyakorlati szempontból és szakmapolitikailag egyaránt központi kérdés, hogy az idegtudomány eredményeit a pszichoanalízis integrálja, és ebben a munkában a neuropszichoanalízis központi, közvetítő funkciót lát el. Ellenzői óva intenek ettől az integrációs tevékenységtől, magát a neuropszichoanalízis mondanivalóját érdektelennek, szakmapolitikai megnyilvánulásait pedig veszedelmesnek tartják a pszichoanalízisre nézve. Tekintve, hogy a pro és kontra érvek az ember pszichológiai működésének megközelítési lehetőségeiről (a biológiai és pszichológiai megközelítésről) általánosságban is szólnak, a vita a pszichoterápiás és tanácsadó munkát végző közösség szélesebb köreinek érdeklődésére is számot tarthat. Írásomban egy rövid történeti felvezetés után összefoglalom a neuropszichoanalízis fontosabb téziseit, majd leginkább az International Journal of Psychoanalysis 2015-ös számában napvilágot látott vitaanyagokra támaszkodva bemutatom a neuropszichoanalízis mellett és ellen felsorakoztatott érveket. A cikket saját álláspontom megfogalmazásával zárom.

Kulcsszavak: neuropszichoanalízis – idegtudomány – Mark Solms

Vissza az előzőre