Pályázat

Staféta


mentalport_kep

http://www.jgypk.hu/tamop13e/tananyag_html/egyeni_sportagak/vltfuts.html

I.

Atlétikában az egyéni teljesítmények összemérése között a váltófutás csapatsportnak számít. Legizgalmasabb, kritikus része a stafétabot átadása. Az átadó nem készülhet arra, hogy utolsó erejét összeszedve átszakítsa a célszalagot, majd akár összeroskadva kifújhatja magát. A távpontján túl még tartja a tempót, amire az átvevő a bot átadásának pillanatára felgyorsul, hogy átadó és átvevő – mozdulataikat összehangolva, a botot egy ideig együtt fogva – tempóvesztés nélkül váltsanak. Az átadó ezután kényelmesen lelassulva elhagyja a pályát. A folyamat minden zavara, megtorpanása az egész csapat eredményét kockára teszi.

Csaknem húsz éve, hogy Buda Béla, a Pszichoterápia alapítószerkesztője átadta a stafétabotot: továbbadta a folyóiratot. Kritikus időszak volt, ami kifelé nem látszott, hiszen a lap soron következő száma késés nélkül megjelent. Ez két csapaton múlott: az akkor éppen, hogy létrejött MentalPort alapítóin (Bokor László, Lovas Zsuzsa, Ormay Tom, Szőnyi Gábor), akik elvállalták egy önálló szaklap kiadásának kockázatát, átvéve azt az Animulától, valamint a frissen felálló szerkesztőségen (Albert-Lőrincz Enikő, Bokor László, Stang Tünde, Szőnyi Gábor, Túry Ferenc).

Buda Béla komoly szerkesztői gyakorlattal rendelkezett, amikor 1992-ben elindította a Pszichoterápiát. Munkásságának központi vonulata volt a pszichoterápia népszerűsítése: egyetemi tanulmányai végén már a Valóságban jelent meg írása a pszichoanalízisről, megtörve a „burzsoázia szolgálóleánya” ideológiai bélyeget s a hallgatást. A későbbiekben újabb és újabb irányzatok meghonosítását támogatta, ostorozva a szemléletek közötti párbeszéd hiányát. Dolgozott az Orvosi Hetilap szerkesztőségében, majd részt vett a Psychiatria Hungarica, az Alkohológia és az Addictologia Hungarica létrehozásában.

A rendszerváltás időszakára megteremtődött a képzés, megalapultak a szakmai egyesületek, a szakvizsga (1992). Abszolút helye volt egy pszichoterápiás lapnak.

Buda indító kérdései az első számban: Érdemes-e pszichoterápiás szaklapot indítani? Lesz, aki olvassa? Lesz, aki ír bele? Szemléletéről így szól: Független, autonóm lap legyen, egyetlen irányzatnak sem kötelezi el magát… egyedül, magam szerkesztem… Nem lesz szerkesztőbizottság, felelős szerkesztő, szerkesztőségi vagy lektori tanács… Egyszemélyben magam leszek a felelős mindenért… ha valaki akar, társulhat… a szerkesztő élhet a kommentár jogával…”

Buda munkamódját nem, de a Pszichoterápia általa megfogalmazott küldetését tovább vittük:

  • érdeklődés, vita ösztönzése
  • pszichoterápiás íráskultúra növelése
  • iskolák, irányzatok „más nyelvű” bemutatása
  • integratív eklektikus gondolkozás, gyakorlat elősegítése
  • egyoldalúság csökkentése, új irányzatok támogatása
  • etikai érzékenység növelése
  • hatáselemzések, kutatás serkentése
  • felvilágosító, nevelő munka más szakmákkal
  • pszichoterapeuta identitásának erősítése, érdekvédelem
  • képzés, továbbképzés támogatása

2002 óta független, külső lektorokra támaszkodó szerkesztés zajlik. A szerkesztőbizottság (az induló csapat: Bagdy Emőke, Biró Sándor, Buda Béla, Füredi János, Gergely György, Harmatta János, Kézdi Balázs, Hidas György, Ormay Antal Pál, Tringer László), valamint a Pszichoterápiás Tanács (mára Pszichoterápiás Tanács Szövetség) jelenti a szakmai háttértámogatást.

Az összetett rendszerből következett a főszerkesztői szerep – felelősség, menedzselés, képviselet, a kreativitás és a lapkészítés diktálta fegyelem összehangolása, mindezt együtt tanulva. A szerkesztőség azóta is kéthetente ülésezik. Évente kétszer van „nagyszerkesztői”, egyszer találkozó a szerkesztőbizottsággal. A gazdasági oldal úgy alakult, hogy a Pszichoterápia nem támaszkodik semmilyen pályázatra vagy más külső támogatásra. A szerkesztők, szerzők, lektorok térítés nélkül dolgoznak. A nyomdai előállítást és a postázást az előfizetések, a többi költséget – adminisztratív titkár, adminisztratív és technikai háttér, pénzügyi szolgáltatási rész, nyelvi lektor – a MentalPort fedezi.

A Pszichoterápia legkevésbé az olvasóktól és a szerzőktől független. Ha nincs olvasó, nincs lap. Ha nincs beküldött tanulmány meg egyéb írás, akkor nincs lap. Amikor valaki a folyóirat anyagait – akár oktatási jószándékkal – engedély, fizetés nélkül terjeszti, akkor a Pszichoterápia ellen is dolgozik. Amikor valaki az újság helyett olyan fórumot választ, ahol írását szerkesztők, lektorok nem mérlegelik, csiszoltatják, akkor az olvasók ellen is dolgozik.

A megőrzés-megújulás dialektikájában nagyjából ötévente zajlik megújulási hullám a szerkesztőségben. Az átvétel óta a pszichológiai munkán alapuló tanácsadás világa is bekerült a lap profiljába. 2003-tól a hagyományos tanulmányok mellett terjedelmes „szakmai közéleti” rész is fórumot kapott. Viták, álláspontok, interjúk, beszámolók kezdtek megjelenni. Itt nyert teret később az „Etikai példák” sorozat. 2005-ben szerveztük meg a Pszichoterápia folyóirat első konferenciáját, amely bővíti és segíti érintkezési pontokat az egyes irányzatok és képviselőik között. A szerkesztők adják a konferencia szervező- és programbizottságát.

A szerkesztőség fokozatosan alakult, bővült az évek során; a felkérést gyakornoki pályáztatás váltotta fel. Sorban Tiringer István (2008), Kiss Tibor Cece (2009), Valkó Lili (2010), Takácsy Márta (2012), Berger Noémi, Pál Krisztina (2014), legutóbb pedig Barna Mária és Benkő Henrietta (2020) került be a csapatba. 2017 óta Pach Judit látja el a szerkesztőségi titkári feladatokat; 2019 óta Pobozsnyi Ágnes nyelvi lektor gondozza az írásokat. Az induló szerkesztők közül Stang Tündét tragikusan, korán (†2007) elvesztettük; Túry Ferenc, majd Albert-Lőrincz Enikő szakmai pozíciójuk terhei miatt a szerkesztőbizottságba léptek át.

A 2014-15-ös megújulásba tartozik, hogy átalakítottuk a lapszerkesztés menetét: egy-egy szám szerkesztői páros felelős gondozásába kerül, így nagyobb idő nyílik hosszabb távú előkészítésre. Ezzel egyidőben hármas tagolásúvá vált a lap: „műhely” résszel bővült. A cél, hogy szakmailag fontos, érdekes dolgok, önálló tanulmányt még nem adó kutatások, műhelymunkák is helyet kaphassanak, mint amilyen például az „Így dolgozunk mi”. A konferencia mellett a lap köré évi rendszerességgel ankétok szervezése is csatlakozott.

Újabb váltási szakaszba érkeztünk, amikor tavaly év elején elindítottuk a főszerkesztői szerepkör átadását. A konferencia szervezésének vezetését az évi egyszeri, projekt jelleg folytán már tavaly Kiss Tibor Cece és Valkó Lili párosa vette át, a hozzá tartozó egyesületi összekötők és diáksegítők csapatának irányításával együtt.

A szerkesztőség menedzselése folyamatos, így az átadás lépésről-lépésre, másfél éve zajlik. A gyakorlatban már Takácsy Márta viszi a feladatokat; a nyári nagyszerkesztői – ahol az identitáshoz tartozó történeti áttekintésre is sor került – jelentette a gyakorlati átadás lekerekítését, miközben az egymáshoz kapcsolódó szerepkörök (MentalPort vezető-kiadó; főszerkesztő; konferencia főszervezők) rendeződése, összecsiszolása még zajlik. 2021-től Takácsy Márta a Pszichoterápia főszerkesztője. A felelős kiadó Bokor László, a Pszichoterápia rendezvényeinek fő szervezői Kiss Tibor Cece és Valkó Lili. A szerkesztőség tagjai: Berger Noémi, Bokor László, Kiss Tibor Cece, Pál Krisztina, Tiringer István, Valkó Lili szerkesztők, Barna Mária, Benkő Henrietta gyakornokok. Szerkesztőségi titkár: Pach Judit, nyelvi lektor: Pobozsnyi Ágnes.

A stafétabotot már nem fogom, lassulva futok. A szerkesztőbizottság tagjává válva, mintegy a szerkesztőbizottság és a szerkesztőség közötti összekötőként, némileg eltávolodva nézek a futók után. A váltás – összes nehézségével együtt – hatékonyan zajlik. Számomra ennek bizonyítéka a járvány szorítása dacára megmutatkozó kreativitás, gyors reagálás: „Pszichoterápia a járvány idején” különszám szakmai körképpel, kutatással, „Becsavarodás – kicsavarodás” online műhelykonferencia.

A Pszichoterápia jövő évi, 30. évfolyama lehetőséget ad szakmánk harminc évének szemlélésére; a folytatás terveket, megújulást, frissülést is tartogat.

Takácsy Márta beköszöntőjével folytatás a következő számban…

Szőnyi Gábor

 

II.

…Átadó és átvevő – mozdulataikat összehangolva, a botot egy ideig együtt fogva – tempóvesztés nélkül váltanak. A váltófutás az atlétika csapatsportága. A csapat, a közös alkotás lehetősége vonzott engem 2012-ben a szerkesztőséghez. Az azóta eltelt majd’ tíz év igazolta akkori döntésemet.

Szakmaszeretet, hatni vágyás, minőségre törekvés, tér a közös gondolkodásra, ezek a szavak jutnak eszembe, ha a folyóiratra gondolok.

Az elmúlt harminc évben a Pszichoterápia – igazodva mostani alcíméhez – a pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat folyóiratává vált. A szerkesztői csapat kialakítása, az új struktúra kreativitást, friss szellemi tőkét is hozott a Buda Béla által megteremtett alapokra. Ahogy az alapvető célkitűzések, úgy a dilemmák sem változtak sokat az elmúlt időszak alatt, miközben nagyon más köntösbe bújtak.

Két éve keresett meg Gábor azzal, hogy vállaljam el a lap főszerkesztői szerepét. Sok kétely és megfontolás cikázott bennem, főként magam alkalmasságáról: tudom-e kellő súllyal képviselni a folyóiratot, elfogadnak-e szerkesztőtársaim összefogójuknak, akarom-e, tudom-e a szabad időm még nagyobb részét újságírásnak és szervezésnek szentelni. Egyszerre jutott eszembe az is, ki mindenkivel együtt vállalom a feladatot.

Szeretem a szerkesztőséget: noha fájdalmas kéthetente hajnalban kelni, mégis, minden alkalommal elbűvöl, hogy rajtam kívül nyolc másik kollégám számára is fontos a szakmánk minősége, hisz a gondolatok megosztásának fontosságában annyira, hogy idejét, energiáját áldozza ehhez. Hatalmas érték ez, s hogy ezt segítsem megőrizni, lelkesedésü(n)ket fenntartani – talán a legnagyobb felelősségemnek érzem mindközül. E csapat nélkül, ahol lehet közösen ötletelni, újabb területek megszólításán gondolkodni, egy-egy kérdésben vitára kelni, nem tudnám vállalni a feladatot.

De egy folyóirat valódi csapata a szerkesztők mellett az Írókból, a lapszámok alkotóiból is áll. Akik nem csak azt tartják fontosnak, hogy mondanivalójukat néhány sornál hosszabban is kifejtsék, de hajlandóak közös szerkesztési munkában csiszolni, szerkesztőkkel együttműködve újra és újra átgondolni, finomítani.

Kell hozzá a Kiadó, aki elkötelezettségének köszönhetően a lap létrejöttének alapszövetét adja: biztosítja az adminisztrációt, nyelvi lektort, állja a költségeket, támogatja fejlesztési törekvéseinket.

És itt még nincs vége, mert a lap szerkesztőségének fontos tagjai az Olvasók is, akiknek fontos egy független szakmai lap léte, akik kíváncsiak maradnak, akik nem létező szabad idejük egy részét tőlük akár teljesen idegen megközelítések megismerésére szánják, akiknek éppúgy fontos a szakmaszeretet, minőségre törekvés, közös gondolkodás, mint a történet többi szereplőjének.

A jövő sok kihívást tartogat. Szakmánk helyzete, társadalmi beágyazottsága is alakul. Egyrészt a növekvő érdeklődés, másrészt az atomizálódás, szétaprózódás jellemzi, ami nehezíti a kisebb műhelyek, szakemberek összetalálkozását. A Pszichoterápia oldalain keresztül, éves konferenciáján pedig a személyes találkozásokat biztosítva hidat és kapcsolatot teremt, írót, olvasót is beágyaz szakmai közegébe.

Az olvasói szokások jelentős megváltozásához is alkalmazkodnunk kell. Fontos, hogy kapcsolatban maradjunk olvasóinkkal, meghalljuk ez irányú igényeiket, segítsük az egyetemi, módszerspecifikus képzőhelyek oktatóinak, hallgatóinak munkáját a tanulmányok könnyebb – online – elérésének biztosításával. Ugyanakkor a Pszichoterápia a tanulmányok mellett értékes szakmai vitáknak, műhelyek bemutatkozásának ad helyt, híreket közöl hiteles forrásokból a szakma(politikai) alakulásokról, árnyaltan bemutatva azokat. Ehhez jóleső lehet kézbe venni, a papír illatával együtt a betűk üzenetét is magunkba szívva olvasni az írásokat.

A múlt megteremtett értékeinek megőrzése, a megújulásért, az olvasók, alkotók megtartásáért, számuk gazdagításáért folyó munka egyedül teljesíthetetlen. Ha ebbe belegondolok, megremeg a lábam.

Amikor álltam a váltópontnál, s Gábor és a kiadó felkérésére igent mondtam, váltótársam elszánt és biztató tekintetébe kapaszkodtam, s a hitembe, hogy a pályán nem magam vagyok.

A stafétabotot fogom, gyorsulva futok. Gondolok elődeimre, torkom összeszorul, de érzem, hogy nem egyedül futok, körülöttem író-, szerkesztő-, olvasótársak. Tartsanak velem az új távon örök kíváncsisággal és lelkesedéssel, szakmánk szeretetével felvértezve!

Takácsy Márta

 

Vissza az előzőre