2022 – augusztus

Pszichoterápia

 

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

Megjelenik negyedévente  31. évfolyam 3. szám  2022. augusztus

Tartalom

 

A szerkesztők előszava

Barna Mária, Kepics Zsanett, Kiss Tibor Cece, Vattay Dániel

 

TANULMÁNYOK

Módszertani tanulmány

Túry Ferenc, Pászthy Beáta: A kölcsönös kérések módszere a családterápiában: egy felelősségközpontú feladat

A gyakorlat kérdései

Vizin Gabriella: Kincugi? Komplex kognitív viselkedésterápiás pszichoonkológiai program emlőrákkal küzdők számára

Elméleti tanulmány

Bokor László: Szuggesztió és feltárás: tényleg nincs vagy mindig van – vajon hol található a közös pont?

A gyakorlat kérdései

David Tuckett: Áttétel és az áttétel értelmezése új szemszögből: egy gazdaságos modell haszna. 2. rész. Fordította: Barna Mária

 

MŰHELY

Hozzászólás

Árkovits Amaryl, Bitter István, Bugán Antal: Hozzászólások Szőnyi Gábor: A képzés összefüggései. Az általános és módszerspecifikus pszichoterapeuta képzés összefüggései (vitaanyag) c. közleményéhez

Pályázat

Flach Richárd Bátfai Ágnes Sinkó Melinda Zatroch Zsuzsa: Pszichoterápiás egypercesek

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Portré

Eljegyeztem magam az “ember-régészettel” Portré Hárdi Lilláról – Összeállította: Berger Noémi

Görbe tükör

Trixlerné Szabó Zsuzsanna: Ha a “Pszichoterápia” a kliensem lett volna

Viták, hozzászólások

Vita a pro bono pszichoterápiákról – Árkovits Amaryl ♦ Kiss Anna ♦ Balázs Botond ♦Ratkóczi Éva

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 38.: Eörsi Dániel ♦ Gajdos Panna ♦ Molnár Emese

Álláspont  A szakegyesületi képviselők levele a Semmelweis Egyetem Pszichoterápiás Grémiumának a pszichoterapeuta képzés változtatási tervéről

Hírek

Búcsú Ritoók Magdától (1936-2022) – Viszket Mónika

In memoriam Szőnyi Magda (1940-2022) Bagdy Emőke

In memoriam Falus Ferenc (1950-2022) – Ajkay Klára, Bagdy Emőke, Dobos Emőke, Erdélyi Ildikó, Kapusi Gyula, Pajor András

Beszámolók

Konferenciák – Kovács Filoména ♦ Trixlerné Szabó Zsuzsanna ♦ Kolos Lilla ♦ Dudás Nóra ♦ Kárpáti Rita ♦ Molnár Kincső ♦ Sarkadi Luca

Filmlevél András Felícia: Az északi

Színházi levélMircse Andrea: A kalap

Könyvismertetések – Koltai Mária ♦ Molnár Emese ♦ Túry Ferenc

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

 

A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA

 

A jelen lapszám összeállítása még a nyár eleji hajrában zajlott, de reméljük, hogy a lapot kézhez kapó olvasók már a pihenéstől felfrissült aggyal olvassák a tartalmát. Megint eklektikus lapszám állt össze mindabból, ami tágabb-szűkebb környezetünk szakmai és általános történéseiből írások formájában leszűrődött. Mindennek összefogásában most már új szerkesztőségi gyakornokaink is részt vettek, így ezt a számot rendhagyó módon négyen jegyezzük, méghozzá a Pszichoterápia három különböző „generációjának” képviseletében: Kiss Tibor Cece azzal kezdte a mostani lapszám összeállítóinak első megbeszélését, hogy régi motorosként megpróbálta átadni a sok év alatt felgyülemlett, szerkesztésre vonatkozó tudását, Barna Mária pedig, aki lassan már középgenerációsként kezdett gondolni magára, rájött, hogy mi mindent nem tud még. Kepics Zsanett és Vattay Dániel számára pedig ez az első lapszám, amelynek megszületésében aktívan részt vesznek.

Négy tanulmányt is közlünk, közülük az elsővel a családterápiás módszer képviselteti magát Pászthy Bea és Túry Ferenc olvasmányos és lényegre törő módszertani tanulmányával, ami a „kölcsönös kérések” technikáját ismerteti. Egy emlőrákkal küzdők számára fejlesztett pszichoonkológiai programról született értékes tanulmányt olvashatnak Vizin Gabriellától, aki a komplex kognitív viselkedésterápiás program egyik kidolgozója. Bokor László tanulmányában a hipnózis és a pszichoanalízis módszereit hasonlítja össze, a közös pontot keresve ebben a kétféle, pszichoterápia-történetileg is összekapcsolódó irányzatban. Az implicit procedurális memóriával való munka mint közös pont vonatkozásait mutatja be a neurobiológiában kevésbé jártasak számára is közérthetően. Előző számunkban közöltük David Tuckett, híres brit pszichoanalitikus áttétellel való munkáról szóló tanulmánya első részének fordítását. Érkezik most a második – befejező – részlet. A következő számban pedig hozzászólásokat olvashatnak majd a hazai pszichoterápiás szcéna képviselőitől.

Lapunk kiemelt feladatának tekinti, hogy tájékoztasson a szakma változásaival kapcsolatban, és párbeszédre, vitára is lehetőséget biztosítson a képzés, a tudomány, a gyakorlat mindenkit érintő kérdéseiről. Mindannyian tudjuk és érezzük, hogy most a pszichoterapeuta-képzés átalakulása áll a szakmapolitikai gondolkodás középpontjában. Előző lapszámunk Kincsesház-rovatában ezért is tettük közzé  Szőnyi Gábor vitaanyagát a pszichoterapeuta-képzés összefüggéseiről. Ebben a számban folytatjuk a gondolkodást hozzászólóinkkal: Árkovits Amaryllal, Bitter Istvánnal és Bugán Antallal közösen. A jelenben zajló egyeztetésekkel, döntésekkel kapcsolatban is fontos fejleményekről tudósítunk: közreadjuk a szakegyesületi képviselők által a Semmelweis Egyetem Pszichoterápiás Grémiumának írt közös levelet, amely az SE hirdetményében megjelenő pszichoterapeuta-képzés változtatási tervére adott reakció. Reméljük, hogy a SE Grémiuma reakciójának is lehetőségünk lesz teret adni a lap hasábjain – annak örülünk, ha sikerül minden felet és álláspontot láthatóvá tennünk.

Száztíz éve született Örkény István – ez ihlette legújabb pályázatunkat, amiben pszichoterápiás egypercesek írására buzdítottunk. Most közzétesszük a nyertes pályaműveket. Reméljük, az Olvasó is olyan jól fog derülni-borzongani az olvasáskor, mint mi a pályaművek elbírálása során.

Portré rovatunkban most Hárdi Lillát mutatjuk be, akinek a neve szélesebb körben ismert a kínzástúlélőket és traumatizált menekülteket segítő Cordelia Alapítvány vezetőjeként, de most pályájának és személyiségének sokszínű, egyéb vetületeit is megismerhetik.

Az ingyenes vagy csökkentett áron végzett pszichoterápiás kezelések kevéssé tárgyalt kérdéseiről indítottunk vitát előző számunkban. A polémiát egy pécsi és egy budapesti rendelő munkatársai, Árkovits Amaryl, Kiss Anna és Balázs Botond folytatják. Ratkóczi Éva – a Nap-Kör Alapítvány vezetője – írásában sok év tapasztalatát teszi közzé a hátrányos helyzetű páciensek terápiás kezelésének anyagi és terápiás vonatkozásaival kapcsolatban, ezzel tovább bővítve a szempontok tárházát.

Aktuális etikai esetpéldánk a pszichoszomatika területéről hoz dilemmákat. Az ilyen esetek jócskán meg szokták mozgatni a különböző szakmák képviselőit, új együttműködéseket, de ellentéteket is szítva. Hozzászólóink is színes palettát képviselnek: háziorvos-pszichoterapeuta, egészségpszichológus és szomato-pszichoterapeuta is reagál a kérdésekre.

Szőnyi Magdától, Falus Ferenctől és Ritoók Magdától búcsúznak most pályatársaik, méghozzá szép és személyes hangvételű nekrológokkal.

Büszkék vagyunk, hogy ilyen „összművészeti” jelleget kapott a mostani lapszám, és az Örkény-ihlette egypercesek mellett színházi levelet is közölhetünk (Oliver Sacks A kalap című könyvének színházi adaptációjáról Mircse Andreától), sőt, mi több, filmlevelet is Az északiról, András Felícia jóvoltából. Az elmúlt fél évben zajlott gyakornoktoborzásunk szórakoztató mellékterméke egy Görbe tükör írás is, amiben Trixlerné Szabó Zsuzsanna mutatja be, milyen is lenne a Pszichoterápia folyóirat, ha kliens volna, nem pedig lap. Akinek túl merész ez a gondolati ugrás, azt azzal bátorítjuk, hogy a humor, mint érett elhárító mechanizmus pártolása jegyében mi, a szerkesztőség mindig örömmel fogadjuk az önmagukat kifigurázni is képes olvasók ötleteit, és várjuk írásaikat.

Kívánjuk, hogy ez a sokszínű lapszám segítse a nyári szabadságból való visszatérést azzal, hogy újból meghozza a kedvet a szakmai kérdéseken való gondolkodásra és a minél élénkebb párbeszédre!

 

Barna Mária, Kepics Zsanett, Kiss Tibor Cece, Vattay Dániel

 

 

TANULMÁNYOK

 

 

MÓDSZERTANI TANULMÁNY

 

Túry Ferenc, Pászthy Bea

A kölcsönös kérések módszere a családterápiában: egy felelősségközpontú feladat

 

A változások előidézésére több családterápiás irányzat él a feladatadás lehetőségével. A feladatok között a családtagok egymáshoz intézett kérései gyakran előfordulnak. Ezek a feladatok általában a családi kapcsolatok erősítését, a kommunikáció javítását, a feszültségek enyhítését célozzák. A jelen módszertani tanulmányban az ilyen típusú feladatadás módszerének, a „kölcsönös kérések módszerének” továbbfejlesztését tűztük ki célul részletesen kidolgozott pragmatikus ajánlásokkal.  A kölcsönös kérések módszerének lényege az, hogy a családtagok rendszeresen ismétlődő tevékenységre vonatkozó, világosan megfogalmazott és mérhető formában értékelhető kéréseket intézhetnek egymáshoz. Tanulmányunkban bemutatjuk ennek a komplex és pragmatikus családterápiás intervenciónak a használatát, módszertani és elméleti vonatkozásait, és esetpéldákkal illusztráljuk alkalmazási lehetőségeit. Célunk bemutatni a módszer számos előnyét: a családtagok egymás iránti felelősségérzetének növekedését, a világos szerződések jegyében született megállapodások tiszta kommunikációt elősegítő jellegét, a módszer diagnosztikus értékét a családdinamika jobb megismerése révén és a családi rendszer újrastrukturálásában és a családtagok differenciációjának elősegítésében játszott szerepét is. A módszer elméleti hátterében a felelősség kérdését érintő irányzatok körét vázoljuk fel, így a kontextuális családterápiát, illetve az egzisztenciális pszichoterápiás irányzatokat.

 

Kulcsszavak: családterápia, kölcsönös kérések, felelősség, kapcsolati etika, egzisztenciális pszichoterápia

 

 

A GYAKORLAT KÉRDÉSEI

 

Vizin Gabriella

Kincugi? Komplex kognitív viselkedésterápiás pszichoonkológiai program emlőrákkal küzdők számára

 

Az emlőrák gyakori megbetegedés nők körében. Noha az egyre hatékonyabb kezeléseknek köszönhetően az emlő rosszindulatú daganatos megbetegedésének túlélési aránya emelkedik, az EU tagállamok közül hazánkban még mindig magas a mortalitás kockázata. Pszichológiai szempontból az emlőrákkal küzdők körében előforduló pszichés nehézségek felismerésének és kezelésének hiányosságai, és ehhez kapcsolódóan az adherencia gyengesége hozzájárulhat a lesújtó halálozási arányokhoz.

Az emlőrák okozta lelki nehézségek kezelésében bizonyítékaink vannak a kognitív viselkedésterápiás beavatkozások hatékonyságára. Ugyanakkor Magyarországon ezt az eszköztárat kevéssé alkalmazzák a pszichoonkológiai ellátásban. Ezen kívül hiányzik egy komplex, komprehenzív kognitív viselkedésterápiás program, mely az emlőrákkal küzdő személyek számára fókuszált segítséget jelenthet életminőségük javítása érdekében.

Jelen cikk fő célja, hogy bemutasson egy olyan kognitív viselkedésterápiás pszichoonkológiai programot onkológiai páciensek számára (Kognitív terápiás szemléletű Lelki segítség Onkológiai betegek Életminőségének javításáért: KLOÉ Program), melyet elsőként fiatalkorban diagnosztizált emlőrákkal küzdő nőknek dolgoztunk ki. Programunk 10 alkalmas, strukturált, fókuszált kognitív terápiás szemléletű csoportterápiás program, mely a standard kognitív viselkedésterápiás eszköztáron kívül magában foglalja a tudatos jelenlét és önegyüttérzés fejlesztésére kidolgozott technikákat is. Programunk hatékonyságának vizsgálatát a közeljövőben tervezzük.

 

Kulcsszavak: emlőrák – pszichoonkológia–- kognitív viselkedésterápia – tudatos jelenlét – önegyüttérzés

 

 

ELMÉLETI TANULMÁNY

 

Bokor László

Szuggesztió és feltárás: tényleg nincs vagy mindig van – vajon hol található közös pont?

 

Freud a pszichoanalízis módszerének kialakítása során korán elhatárolódott a hipnózistól és a szuggesztiótól. Ennek fő motivációja lehetett az új módszer hipnózistól történt elválasztásának fenntartása. Feltételezhető, hogy a freudi doktrínák ellenére sok analitikus reflektálatlanul alkalmaz szuggesztiót. A hipnózis-interakció a reflektálatlan, affektus által vezérelt viselkedésszerveződésért felelős ősi kommunikációra épül, melynek neurológiai bázisát az implicit-procedurális memória adja.

Ugyanez jellemzi az evolúciósan ősi (raj, nyáj, falka, horda) társas kommunikációt, amely elsősorban mozgással járó affektusok aktiválódásán keresztül valósul meg. Embernél szélsőséges esetben a strukturálatlan tömeg destruktív folyamataiban vagy tömegpánikban figyelhető meg eredeti formájában.

Kiegyensúlyozott helyzetekben a filo- és ontogenetikusan későbbi explicit-deklaratív memóriára épülő kognitív működések a mérlegelés és tervezés révén biztosítják a szervezett közösségi aktivitásokat, a szolidaritást, közös tervezést és szervezést.

A hipnózis, mint evolúciósan adaptív állapot az implicit-procedurális memória területét és ezen keresztül az erre épülő ősi kommunikációt aktiválja a terápiás kapcsolatban. A pszichoanalízis technikaelméletében megváltozott az az álláspont, miszerint a változást az értelmezést követő belátás hozza létre. A hangsúly itt is átkerült az implicit-procedurális memória reprezentációinak módosítására. A változást e folyamat következményének tekinti, és csak ezt követi a tudatos belátás. E közös pont elérésének technikája csak annak közvetlen vagy közvetett módjában különbözik a két módszerben. A terápiás kapcsolatban megfigyelhető kölcsönhatások mindkét módszerben rávilágítanak az összekapcsolódás és szétválás dialektikájára, amit a hipnózis szinkronicitásként, míg a pszichoanalízis interszubjektív összekapcsolódásként és szétválásként ír le. A két módszer közötti különbségek az elért és diszkusszióba hozott reprezentációk kezelésének területén figyelhetők meg.

Nyitva marad a kérdés, hogy létezhet-e egyáltalán bármilyen pszichoterápiás módszer hipnózis és különösen szuggesztió nélkül?

 

Kulcsszavak: hipnózis – szuggesztió – pszichoanalízis – terápiás technika – evolúció – neurobiológia – memóriarendszerek – tükörneuron-rendszer

 

 

MÓDSZERTANI TANULMÁNY

 

David Tuckett

Az áttétel és az áttételi értelmezés új szemszögből: miért lehet hasznos egy gazdaságos munkamodell?  II/2.

Fordította: Barna Mária

 

A brit David Tuckett a kortárs pszichoanalízis egyik kiemelkedő alakja. Ahogy a tanulmány címe is jelzi, gazdasági szemlélete is jelentős. A kétezres évek elején, amikor az Európai Pszichoanalitikus Föderáció elnöke volt, az ő kezdeményezésére modernizálódtak a szervezet konferenciái. Így az évenkénti főkonferencia előprogramjaiban tematikus kiscsoportokat szerveznek, melyek tagjai később együtt folytatják a munkát – ilyen például a tanulmányban hivatkozott munkacsoport, amelyik a klinikai módszerek összehasonlításával foglalkozik. David Tuckett volt a fő kezdeményezője és gyakorlati megvalósítója a pszichoanalitikus irodalom digitalizált könyvtárba szervezésének (PEPweb – Psychoanalytic Electronic Library), ami világszerte könnyen hozzáférhetővé teszi a jelentősebb pszichoanalitikus folyóiratokat, Freud összes művét, valamint a legfontosabb könyveket. A kétezres évek elején az (európai) kiképző analitikusok évenkénti fórumát egy négyéves időszakra (felváltva Berlinben és Budapesten tartva) „önvizsgáló rendszerré” formálta. A kutatás arra összpontosít, hogyan lehet jól megragadni a kompetenssé válást a pszichoanalitikus képzésben.

A jelen tanulmány analitikusoknak, a pszichoanalízis iránt érdeklődőknek és az attól távol álloknak egyaránt elég nehéz olvasmány. Érdemes rá időt, elmélyülést szánni, mert arról szól, ahogyan az analitikus jelen van a terápiában; ahogyan eljut ahhoz, amit lép. A rendkívül sokrétű pszichoanalitikus elméletek rendszeréből csupán néhány, a munkamód lényegét adó fogalomból építkezik. Azokból, melyek az analitikus belsővé vált, kompetens működését adják. A gondolatmenetét tükröző gyakorlatot esetpéldán keresztül teszi immár könnyen követhetővé analitikusnak és a pszichoanalízistől távolabb állónak egyaránt.

Az itt megjelent írás a szerző egy előadásának alapján készült. Az előadás klinikai tartalma és a gondolatainak egy része megjelent folyóiratban is (Tuckett, D. (2019): Transference and transference interpretation revisited: Why a parsimonious model of practice may be useful. The International Journal of Psychoanalysis, 100:5.) A tanulmány hossza miatt az írást két részletben közöljük: az előző számban megjelent első részlet után alább olvasható a tanulmány második része.

Jó lenne, ha más módszerekből is érkeznének hasonló tanulmányok, melyek bemutatják, hogy azadott módszerben mi adja a terapeuta jelenlétének, működésének lényegét.

 

 

Vissza az előzőre