2017 – február

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

26. évfolyam, 1. szám, 2017. február

 

Tartalom

A szerkesztő előszava

Berger Noémi, Szőnyi Gábor

26/1 SZÁM TARTALMA

 

TANULMÁNYOK

Elméleti tanulmány

Pénzes István: A test történetei – Önkifejezés és alkalmazkodás a szomatizációban

Elméleti tanulmány

Bárdos György: Az „idő pénz” – megéri-e terápiába járni?

Esettanulmány

Árkovits Amaryl: „A nyakamon a sugarak a kezeid a sugarak…”

 

MŰHELY

Helyzetkép – Terápiák egymással szemben (Oliver Burkeman)Ormay Tom (összefoglaló) ♦ Lőrincz Zsuzsa Osváth Péter ♦ Tringer László

Műhelybeszélgetés – a Csoportanalitikus és Kiképző Társaság vezetőségével – Kiss Tibor Cece, Pál Krisztina

Egyesületi sarok – Magyar Gestalt Egyesület – Antal Lívia

Pályázat – Láttam, hallottam, olvastam… Kulturális élmények és a pszichoterápia – Tiringer Aranka¨ Tornyossy Mária

Olvasóest – Yalom: Terápiás hazugságok – Gombási Dóra, Varga É. Júlia

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Viták, hozzászólások

Vita: Az időt kontrolláló páciens – Csuhai Klára (vitaindító) Árkovits Amaryl ¨ Miklós Barbara ¨ Páll Orsolya Emese

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 19. Abermann Júlia ¨ Koller Éva ¨ Szebeni Viola

 

Hírek, beszámolók

Hírek – A Pszichoterápiás Tanács Szövetség közgyűlése – Kőtörő Emese

A Pszichoterápia folyóirat ankétja – Takácsy Márta

Konferenciák – Futaki Lilla ♦ Kiss Tibor Cece ♦ Perczel-Forintos Dóra ♦ Takácsy Márta ♦ Valkó Lili

Könyvismertetések – Hansjürgens Anna Mária ¨ Jakab Júlia¨ Költő András¨ Nagy Ágnes¨ Perczel-Forintos Dóra¨ Valkó Lili

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

A szerkesztő előszava

A 26. évfolyam első számában sokféle rovattal, műfajjal találkozik az olvasó. Ez a lap végső összeállításakor a bőség zavarát hozta – a megnövekedett terjedelem mellett is a következő számba csúsztattunk több írást. Így a májusi számban jelenik meg Ormay Tom filozófikus hangvételű esszétanulmánya , „A maga ideje”. Szintén a következő számba kerül a „Testvita” következő, lezáró része, és megrövidítettük az ismertetésre kerülő könyvek számát.

Bár már nagy erővel folynak a Pszichoterápia 13. konferenciájának (Sorsok fordítása) előkészületei, ebben a számban még az előző konferencia témáját idézzük meg:

Bárdos György nyitóelőadása visszaadja a konferencia kezdetének hangulatát; az újonnan induló vitánk (Az időt kontrolláló páciens) is a konferencián elhangzott kerekasztalból indul ki, három érdekes hozzászólással.

Ritkán tudunk megjelentetni klasszikus esettanulmányt, pedig képzendők és képzettek számára ez a legnépszerűbb és leginkább megmozgató műfaj. Árkovits Amaryl olvasmányos tanulmánya Bálintról most ilyen. Ide tartozik, hogy ismét a Pszichoterápiában megjelent mű kapta a Magyar Pszichiátriai Társaság Vikár György díját, 2015-ben megjelent esettanulmányáért.

A pszichoszomatika a pszichoterápia alkalmazásának manapság egyre többeket vonzó területe. Ide kalauzol Pénzes Istvánnak „A test történetei” című tanulmánya.

Szokatlan vállalkozás a Terápiák egymással szemben ismertetése. Oliver Burkeman kiindulásul írása nem szakfolyóiratban, hanem a The Guardianban jelent meg. Ormay Tom részletes összefoglalójára Lőrincz Zsuzsa, Osváth Péter és Tringer László reflektál.

A Műhelybeszélgetések sorozatban a Csoportanalitikus és Kiképző Társaság vezetőségével zajlott interjú szerepel; az Egyesületi sarok-ban a Magyar Gestalt Egyesület részéről Antal Lívia mutatja be, hogyan dolgozik egy gestalt-terapeuta az álmokkal. Szintén a lap Műhely részét gazdagítja Tiringer Aranka írása egy regényről, Tornyossy Máriá személyes sorai egy filmélményéről – még a tavalyi kulturális pályázat részeként. Sokaknak érdekes lehet az Olvasóest, melyben a pécsi műhely Yalom Terápiás hazugságok című könyvéről beszélget.

 

A már említett új vitát Csuhai Cs. Klára indítja, az időkeretet kontrolláló paciensekkel szerzett tapasztalataival, az első reflektálók Árkovits Amaryl, Miklós Barbara és Páll Orsolya Emese.

A Terápiás gyakorlat etikai kérdései közeledik 20. jubileumi példájához. A mostani, 19.  példa az iskolai pszichológia világába vezet.

Tavaly decemberben a Pszichoterápia 25. fennállása alkalmából a szerkesztőség ankétot rendezett a szupervízióról, ahol 17 szakegyesület kiképzői cseréltek eszmét. Takácsy Márta összefoglalása a szakmai közélet részben olvasható.

A megszokott rovatok közül nem maradnak ki a konferencia beszámolók, könyvismertetések, s hírt adunk a Pszichoterápiás Tanács Szövetség közgyűléséről is.

 

A Pszichoterápia szerkesztőbizottsága Albert-Lőrincz Enikővel, Demetrovits Zsolttal, Hámori Eszterrel és Szvatkó Annával erősödött. Bagdy Emőke 15 év után elköszönt tőlünk – ezúton is köszönjük aktív közreműködését.

A szerkesztőség teljes tagjává vált Pál Krisztina; Albert-Lőrincz Enikőtől elbúcsúztunk, bár, mint látható, a kapcsolat nem szűnik meg.

A szerkesztőség új titkáraként köszöntjük Pach Juditot.

 

Berger Noémi és Szőnyi Gábor

 

 

Elméleti tanulmány

 

A test történetei

Önkifejezés és alkalmazkodás a szomatizációban

Pénzes István

A szomatizációs kórképek megértése a kezdetektől kihívást jelent a pszichodinamikus gondolkodás számára. Freud hisztéria-elmélete alapozta meg a pszichoanalízis kibontakozása idején a testi működések szerepének vizsgálatát a lelki folyamatok reprezentánsaként. A Ferenczi-tanítvány Alexander erre építve dolgozta ki a pszichoszomatika meghatározó paradigmáját. A kortárs pszichoszomatikában a párizsi iskola mechanikus gondolkodás-modellje, az alexitímia-koncepció a kommunikációs deficit felől közelít, a kötődési-adaptív szempont ellenben a szomatizáló páciensek sajátos alkalmazkodását, testi önkifejezését és produktivitását hangsúlyozza.

Az önkifejezés lehetősége a pszichoszomatikus tünetekben szinte határtalan: a páciensek családjuk, orvosaik és önmaguk előtt „viszik színre” előadásukat, melynek főszereplője a testük. A kötődési megközelítések szerint a testtel való kommunikáció a preverbális időszak működésmódjait idézi. A testi működések az anya-gyermek kapcsolat elsődleges modulátorai a születéstől a nyelvi önkifejezési formák differenciált megjelenéséig. Az internalizált bizonytalan kötődési munkamodellhez vagy a traumatikus veszteséghez társuló testi tünet az alkalmazkodást szolgáló, kreatív aktusként értelmezhető, melyben a páciens a saját testét használja azoknak a tartalmaknak a kifejezésére, melyeket más úton nem tud megosztani kapcsolataiban. McDougall ezeket integrálva szemlélteti a testi tünetek szcenikus értelmezésének lehetőségét – munkásságában egyéni módon ötvöződik a francia iskola és kötődési megközelítés.

A bemutatott esetben a szomatizáció összefonódik a szenzitizáló, paranoid élménymóddal és kapcsolati dinamikával. A pszichoterápiás folyamat során a bizalom erősödével kaphattam képet a testi tünetek sajátos szerepéről és jelentőségéről. Páciensem makacsul ragaszkodott tüneteihez, védve magát a mély depressziótól. Tapasztalataim szerint tünetei sajátos módon segítették őt az alkalmazkodásban és az önkifejezésben.

 

Kulcsszavak: szomatizáció – kommunikáció – alkalmazkodás – gyász – testi narratívák

 

Elméleti tanulmány

 

Az „idő pénz” – megéri-e terápiába járni?

Bárdos György

Az idő egy olyan fogalom, amit adottnak veszünk, használunk a mindennapi nyelvben, amire hivatkozunk, és amivel időnként manipulálunk is. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk, az idő elemi szinten befolyásolja és rendezi életünket, megszabja az események folyamatát, és hatással van szinte minden tevékenységünkre, anélkül, hogy ennek tudatában lennénk.

Ebben a cikkben megpróbáljuk elemezni az idő fogalmát és típusait, és kiemelten vizsgáljuk az idő pszichológiai aspektusait. Elemezzük a beszéd idői aspektusait, az időtorzulásokat, az időpatológia jellemző típusait. Végül megvizsgáljuk, hogyan közelíthetők meg az időzavarok, milyen módszerek használhatók az időre épülő terápiás folyamatokban, hogyan strukturálhatók és változtathatók meg az időzavarok.

 

Kulcsszavak: idő – időtípusok – pszichés idő – időérzékelés – időbeszéd – időmérleg – időpatológia – időtorzulás – időterápia

 

Esettanulmány

 

„A nyakamon a sugarak a kezeid a sugarak…”

Árkovits Amaryl

Az esetleírásban egy alapkapcsolati zavarban szenvedő, gyerekkorában súlyosan abuzált fiatal férfi páciens hosszú terápiájának 13 üléses részletét ismertetem, amelyben hipnoterápiás módszerekkel, dinamikus-analitikus szemléletben dolgoztunk. A korai sérüléseiből adódóan bizalmatlan, nehezen kötődő (felnőtt életében depressziós panaszokkal küzdő) fiatalemberrel az áttétel-viszontáttétel kapcsolati lehetőségeire fókuszálva igyekeztünk olyan intrapszichés és kapcsolati biztonságot elérni, amely a hosszú távú – jelenleg is folyó – terápiás munka alapját képezheti. Páciensem érzelmi terhelhetőségét, időnként prepszichotikushoz közelítő állapotát  mindvégig óvatosan monitorozva a terápiás arzenált, a közelség-távolság szabályozást mindkettőnk igényeit figyelembe véve alakítottam ki:  szem előtt tartva a biztonságot, a hitelességet és a jelenvalóságot. A nyitott szemmel, szemtől szemben helyzetben végzett hipnózisban a DREAM-terápiákban használt „Hogy is vagyunk mi egymással?” kapcsolati kérdést emeltem be, s ennek vizualizált, dinamikus színpadi képével dolgoztunk ülésről-ülésre. Páciensem „belső színpadán” ő és én voltunk a szereplők, ezáltal nemcsak a kettőnk kapcsolata, annak „mintha” jellege és valósága került fókuszba, hanem átélhetővé váltak preverbális élmények is.

 

Kulcsszavak: alapkapcsolati zavar – hipnózis – Hogy is vagyunk mi egymással?

 

 

 

Vissza az előzőre