Ízelítő korábbi számokból

Hardy Júlia
Kijevi anzix – Egy súlyos trauma pszichodramatikus feldolgozása a “biztos hely” technikájával

A tanulmány bepillantást nyújt a PIFE ( Psychodrama Institute für Europe) ukrajnai pszichodráma kiképző csoportjának életébe. A segítő foglalkozásúakból álló csoport leképezi a traumatizált társadalom problémáit. A PTSD-től 10 éve szenvedő protagonista megerőszakolásának és összeverésének play back-szerű újrajátszása, a “biztos hely” technikájával, kiindulási pontja lehet a gyógyulásnak. A pszichodramatikus trauma terápia elméleti háttereként a kreativitás-elmélet szolgál, háttérbe szorítva a szerepelméletet.

Kulcsszavak: pszichodráma – trauma terápia – biztos hely – traumatizált társadalom – kreativitás elmélet

Töltse le a teljes tanulmányt innen!

Az egyéni vagy kettős vezetés kérdése csoportban I.
Szakmai álláspont

A Pszichoterápia folyóirat 3. konferenciáján a „Vezetés egyedül és társsal” című kerekasztal a kerekasztal résztvevőit és a hallgatóságot egyaránt megmozgatta. Sokféle, sokszor alapvető szempontokban ütköző álláspontok jelentek meg. A csoportvezetés sokakat érint, ezért szeretnénk a témát jobban kibontani a Pszichoterápiában, olyan formában, hogy alkalmanként egy-egy kérdésben fejthetnénk ki a kerekasztal résztvevői (Ajkay Klára, Bagotai Tamás, Bokor László, Fonyó Ilona, Kökény Vera, Rudas János) álláspontjukat. Reméljük, hogy ez másokat is majd írásra buzdít — nagyon szívesen adunk helyt további hozzászólásoknak.

Töltse le a teljes tanulmányt innen!

Harmatta János
A Pszichoterápiás Hétvégek (1974-1986) története és hatása

Történeti tanulmány

A Pszichoterápiás Hétvégek (1974-1986) a bontakozó pszichoterápiás szakma jelentős eseménysorozata volt. 12 év alatt 25 alkalommal került megrendezésre az ország különböző városaiban. Specialitása volt a szakmai nagycsoport – módszerdemonstráló kiscsoportok váltakozása. Mint alulról jövő, informális szakmai kezdeményezés, amely az akkor társadalmi körülmények között minimális legalitással a megtűrt kategóriába tartozott, újszerűségével olyan tartósan fennmaradó, a szakmaiság kereteit nem túllépő, több mint egy évtizeden át működő és a szakemberek széles körét összefogó rendezvénysorozattá szerveződött, amely a csoport-lét mozgalmi és integráló erejével a pszichoterápia és a társzakmák területén, valamint a pszichoterápiás szakmai utánpótlás identitásformálása révén tartós fejlődést generált. Ez a hatás mindmáig érezhető, pedig az utolsó, XXV. Pszichoterápiás Hétvége óta immár 20 év telt el. Hasonló szakmai mozgalomra más országok viszonylatában alig találunk példát.

Töltse le a teljes tanulmányt innen!

Pszichoanalitikus terápiák
Állásfoglalás a szakmai nyilvánosság és a Pszichoterápiás Tudományos Tanács számára

A pszichoanalitikus terápia a pszichoanalízisre épül, ami a terápiás kontextusban személyiség-, betegség- és terápia-elméletként jellemezhető (lásd az „Állásfoglalás” 2-6. fejezetét). A pszichoanalitikus elméletek közösek abban, hogy a tudattalannak az egészséges személyiség működésében, valamint a pszichés megbetegedésekben központi szerepet tulajdonítanak. A pszichoanalitikus felfogás szerint a személyiség fő szerkezeti részei az első életévek során az egyéni adottságok és az interperszonális kapcsolatok kölcsönhatásában, bensővé válás révén fejlődnek ki. A szerkezetet kialakító folyamatok, valamint maguk a struktúrák döntően tudattalanok maradnak.
A pszichés megbetegedés a lelki szerkezet fejlődési zavarai következtében keletkeznek. Önmagukban betegségszintet érhetnek el, vagy korlátozhatják az egymásnak ellentmondó belső személyiségtendenciákkal való megbirkózás képességét, s így közvetve válnak kórnemzővé. Ennek megfelelően a pszichoanalitikus betegségelmélet abból indul ki, hogy a lelki megbetegedés strukturális konfliktusokból, és/vagy konfliktus jellegű alakulásból ered. A kialakult lelki zavar hajlik arra, hogy a saját személyt, másokat és az interperszonális eseményeket a betegség szemszögéből értelmezze.
A pszichoanalitikus kezeléselmélet etiológiai modellt követ. Azaz elsődlegesen nem egy tünet kezelésére irányul, hanem arra, hogy a tünet alapját képező okot, a strukturális zavart és/vagy a tudattalan konfliktust oldja meg. Ehhez általában szükség van a páciensnek a valóságról alkotott saját mintázata átdolgozására, amire alapvetően a terápiás kapcsolatban kerül sor. Egy pszichoanalitikus terápiás elmélet ilyen rendkívül röviden vázolt alapjai komplex tudományelméleti feltételezésekhez vezetnek. A pszichoanalitikus felfogás szerint a megbetegedés oka kivonja magát a közvetlen észlelés elől, és a tünetek keletkezése, változása, rögzülése cirkuláris folyamatban következik be az előfeltevés, észlelés, értelmezés, megváltozott észlelés, újraértelmezés körforgásában…

Töltse le a teljes tanulmányt innen!

Pszichoterápiás protokoll 2006.

Vissza az előzőre