A legfrissebb szám (2017 - november)

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

26. évfolyam, 4. szám, 2017. november

Tartalom

A szerkesztők előszava

Kiss Tibor Cece, Tiringer István

 

TANULMÁNYOK

Módszertani tanulmány

Hárdi Lilla, Barna Mária: Menekülés a „paradicsomba”? Pszichoterápia menekültekkel

Esettanulmány

Valkó Lili: Egy terápiás kapcsolat kezdete – Evelin megérkezése a Thalassa Ház terápiás közösségébe

Elméleti tanulmány

Bojti István: Böszörményi-Nagy Iván ötödik kapcsolati dimenziója a terápiában

Kincsesház

Klaniczay Sára: Megfigyeléstől a megfogalmazásig – Gondolatok a dadogás etiológiájához

 

MŰHELY

Körkép – Pszichoterápiás műhelyek – Berger Noémi, Pál Krisztina

Egyesületi sarok – Magyar Pszichodráma Egyesület: Közös „intrapszichés zavaraink” – A szociodráma mint kritikai terápia – Blaskó Ágnes, Horváth Kata, Pados Eszter

Munkabeszámoló – Recenzió a Pragmatic Case Studies in Psychotherapy tematikus kötetéről – Szondy Máté

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Viták, hozzászólások

Vita: Az időt kontrolláló páciens – Farkas Mária ♦ Szögedi Dalma ♦ Gyarmathy Éva ♦ Pál Krisztina

Vita az etikai példákról – Fischer Dóra ♦ Horgász Csaba ♦ Szebeni Viola

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 22. Idegen tollak? – Ormay István ♦ Székelyhidi Judit ♦ Varga Adrienne

Levél a Szerkesztőhöz

Harmatta János: Búcsú a régi háztól. Egy újsághír margójára.

Görbe tükör

Pályázat: „Magamat kigúnyolom, ha kell…” Görbe tükör a módszerünkről – Szél Dávid ♦ Túry Ferenc

Hírek, beszámolók

Konferenciák – Felházi Anett ♦ Kemény Katalin ♦ Pál Krisztina ♦ Terenyi Zoltán

Ankét-felhívás – A Skype terápia csínja-bínja. A távterápia gyakorlati kérdései a pszichoterápiában, tanácsadásban. A Pszichoterápia folyóirat ankétja

Konferencia-előzetes – Rend: A bontás rontás? Megújulás terápiában, tanácsadásban. A Pszichoterápia folyóirat 14. konferenciája

Könyvismertetések – Antal Lívia Olívia ♦ Bátfai Ágnes ♦ Berger Noémi ♦ Fóris Nóra ♦ Lőrik Dóra, Szőnyi Gábor ♦ Szabó Zsuzsanna ♦ Takács Hilda ♦ Urbán Éva ♦ Veres Réka

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

 

Szerkesztői bevezető

Idei utolsó lapszámunkban döntően a pszichoterápiás gyakorlathoz kötődő témákról olvashatnak.

Az európai társadalmakban az utóbbi évek meghatározó problémává vált a menekültek befogadása és segítése. Ezzel párhuzamosan megnövekedett a pszichoterápia kulturális aspektusai iránti érdeklődés is a nemzetközi szakirodalomban. Egyre több publikáció jelenik meg a menekültek körében előforduló sajátos pszichés problémákról és azok kezelési lehetőségeiről. Most már magyarul és hazai tapasztalatokról is: Hárdi Lilla és Barna Mária írása traumatizált klienseikkel folyó munkájukba enged bepillantást számos izgalmas módszertani aspektust felvillantva – például pszichoterápia tolmács közvetítésével. Valkó Lili a Thalassa Házból hoz elénk egy esetet, amin keresztül differenciált képet alkothatunk terápiás közösségük működéséről. Bojti István Böszörményi-Nagy Iván családterápiás modelljének ötödik, ontikusnak nevezett kapcsolati dimenziójáról gondolkodik lapunk hasábjain, terápiás esetrészletekkel illusztrálva az elméleti elgondolásokat. A tanulmány témájának érdekessége, hogy Böszörményi-Nagy Iván életének utolsó éveiben egy magyarországi családterápiás konferencián beszélt először elméletének erről az új dimenziójáról. Kincsesház rovatunkban a közelmúltban elhunyt Klaniczay Sáráról emlékezünk meg egy 17 éve megjelent írásával. Akkor harminc éves szakmai tapasztalataira alapozva foglalta össze a dadogás kialakulásával és gyermekanalitikus kezelésével kapcsolatos elképzeléseit.

Műhely laprészünkben először egy rövid felmérés tapasztalatairól olvashatnak. Szerkesztőségünk keresett meg olyan magánrendelőket, melyek szakmai közösségként működnek. Ezeknek a szakmai társulásoknak a működéséről tettünk fel kérdéseket, melyeket jelentős (50%-os) arányban válaszoltak meg a megkeresettek. Az Egyesületi sarokban Blaskó Ágnes, Horváth Kata és Pados Eszter ad ízelítőt azokból az újabb törekvéseikből, melyeket szociodráma módszerükkel végeztek az elmúlt években. Végül egy folyóirat szemlézését olvashatják Szondy Máté tollából, mely a Pragmatic Case Studies in Psychotherapy tematikus számaként jelent meg egy évvel ezelőtt. Érdekességét az adja, hogy a pszichoterápiák világában elsősorban a tudatos jelenléten alapuló módszerek és a kognitív-viselkedésterápiák integrálására láthatunk példákat. A bemutatott tematikus számban viszont olyan – egymásra reflektáló – tanulmányok jelentek meg, melyek a rövid pszichodinamikus terápiák és a mindfulness alapú módszerek összekapcsolásának lehetőségét vizsgálják.

A Szakmai közélethez kapcsolódó írások – szokásunkhoz híven – változatosak. Jelen lapszámunkban lezárul az Időt kontrolláló páciensekkel kapcsolatos vita, tovább folytatódik azonban az etikai rovatunk fiktív példái kapcsán kialakult vita. A transzparencia jegyében, szívesen közlünk további – akár lapunk gyakorlatával kapcsolatban kételyt, megkérdőjelezést megfogalmazó – hozzászólásokat is. És mi mással is folytatódhatna lapunk, mint egy következő etikai példával, amely a több áttételen keresztül megvalósuló plágium kérdését vizsgálja – részben nemzetközi tapasztalatok fényében.

Harmatta János levele a szerkesztőhöz a Tündérhegyi pszichoterápiás osztályhoz kapcsolódik, a Szilassy úti épület értékesítéséről szóló sajtóhír hatására született.

Az előző számunkban meghirdetett Görbe tükör pályázatra eddig két írás érkezett szerkesztőségünkhöz. A műveket anonim formában értékelték szerkesztőségünk tagjai. Bár a megítéléseinkben jelentős különbségek adódtak, a mostani szám felelős szerkesztői úgy érezték, hogy Szél Dávid és Túry Ferenc írásai egymást kiegészítve érdekes, szórakoztató olvasmányt jelenthetnek, így azokat változatlan formában közöljük.

Elindítunk egy újabb pályázatot Kérdezz – Felelnek? címmel.

Folyóiratunk több, mint 10 éve vállalta fel, hogy évről évre – a pszichoterápiás és tanácsadói módszereket összekapcsoló – konferenciát szervez, pár éve szakegyesületi összekötők együttműködésével. Olvasóink tájékozódhatnak a 2018. májusi konferenciánk szervezésének jelen állásáról. Emellett jelent meg tavaly repertoárunkban az ankét, ahol szűkebb körben egy módszertani kérdést járunk körül a szakegyesületek képviselőinek részvételével. Második találkozónkon 2018 januárjában a távterápia kérdéseivel foglalkozunk, s ennek tanulságait széles körben megosztjuk majd lapunk hasábjain.

S végül, ahogy arra Olvasóink már számíthatnak, konferencia-beszámolók, könyvismertetések, szakmai programok, szakkönyv- és folyóiratlisták zárják lapszámunkat.

Hasznos és inspiráló időtöltést, kellemes olvasást kívánunk!

Kiss Tibor Cece, Tiringer István


 

Absztraktok

Módszertani tanulmány

Hárdi Lilla, Barna Mária 

Menekülés a „paradicsomba”?

Pszichoterápia menekültekkel

A szerzők a több mint 20 éves szakmai tapasztalattal rendelkező Cordelia Alapítvány terapeutái, amely egyedüliként végzi Magyarországon a menekültek pszichoterápiás, illetve pszichiátriai ellátását, és elsődleges célja a súlyos traumán, kínzáson átesett túlélők rehabilitációja. Cikkünkben megvilágítjuk a traumatizáció legfontosabb és a menekültekre nézve kiemelendő vagy különleges sajátosságait. Megpróbáljuk a terápiás munka színgazdagságát is ábrázolni, az egyéni terápiás irányzatoktól a csoportterápiákon át a nonverbális módszerekig, különös tekintettel a művészetterápia nyújtotta lehetőségekre és a sokak által szkeptikusan megítélt, tolmács közvetítésével zajló terápiák érdekességeire. Tanulmányunk mindezeken keresztül azonban azt is meg kívánja mutatni, hogy a multikulturális közegben végezhető terápiás munka nemcsak érdekességekben, de természetesen nehézségekben is bővelkedik. Nagyfokú hajlékonyság szükséges, hogy a klinikumban elsajátított módszereket többféle kulturális közegben, változó jogi és szociális környezetben, néha a páciens és a terapeuta számára egyaránt bizonytalan körülmények között alkalmazzuk.

Kulcsszavak: menekült – trauma – bántalmazás – tolmács – terápiás módszerek

 

 

 

Elméleti tanulmány

Bojti István

Böszörményi-Nagy Iván ötödik kapcsolati dimenziója a terápiában

Böszörményi-Nagy Iván az emberi kapcsolatokra vonatkozó dimenzionális modelljének ötödik tagja, az ontikus dimenzió szerint a szelf létezésének feltétele a Másikkal való kapcsolat, mint ahogyan az alak létezése is feltételezi a hátteret. Ennek értelmében a személyiség integritásához szükséges a másik személy jelenléte. Ez az ontikus szükséglet a viselkedés független motivációja, a kapcsolatok elemzésének egyik önálló dimenziója. Az ontikus dimenziót a dialektikus személyiségelmélet képezi le, miszerint a személyiség a szelf (tézis) és a Másik (antitézis) szintézise. A szelf és a Másik közötti interakció általános jellemzője, hogy az egyik fél kezdeményezi az interakciót, ő van alanyi pozícióban, és a másik félre irányul, aki tárgyi pozícióban van. Böszörményi-Nagy Iván az interakciók hat típusát különíti el a szelf és a Másik viszonya, valamint a jellemzően elfoglalt alanyi vagy tárgyi pozíció szerint. A közlemény az elméleti háttér gyakorlati alkalmazását terápiás esetrészletekkel illusztrálja. Két esetrészletben, ahol egy generációk közötti konfliktusról, illetve egy szorongó kliensről van szó, a dominálóan alanyi vagy tárgyi pozíció koncepciójának klinikai alkalmazását mutatja be, melyet egy algoritmusban is összefoglal. A harmadik, egy tárgyvesztéses kliens esetében az ontikus dimenzió és a kapcsolati típusok integrálása révén értelmezi a terápiás helyzetet. A szerző megállapítja, hogy a tárgyalt elméleteknek fontos helye lehet a pszichoterápiás gyakorlatban.

Kulcsszavak: ontikus, ötödik dimenzió – kapcsolati típusok – dialektikus személyiségmodell – kapcsolati etika

 

 

 

Esettanulmány

Valkó Lili

Egy terápiás kapcsolat kezdete

Evelin megérkezése a Thalassa Ház terápiás közösségébe

Az esettanulmány a 17 éves Evelin kilenc hónapig tartó pszichoterápiája első, 2,5-3 hónapig tartó időszakát ismerteti. Célom annak bemutatása, hogy a Thalassa Ház terápiás közösségében a különböző színterek integrálása jelenti a kezelés lényegének egyik lehetséges olvasatát. A terápiás közösség jellemzőinek, működésének, pszichoterápiás programjának rövid ismertetése megalapozza a sokszínű terápiás történet megértését. Miután az olvasó rövid jellemzés alapján elképzelheti Evelint, átélheti az első hetek történéseit, s vázlatos képet kap a páciens élettörténetéről. Evelin próbaideje után hosszabb távon elköteleződik. Ekkor engedi meg magának, hogy nehézségeit a közösség terében lejátssza, önsértések formájában megjelenik öndestruktivitása. A kezelés megszakításának kísérlete jelenti az első fordulópontot. A tanulmányban különböző színtereknek nevezem a terápiás közösség mátrixán belül markáns határokkal különválasztható struktúrákat. Ezek közül először azt tárgyalom, hogy a közösségben hogyan volt jelen Evelin, majd hogy a teamben hogyan dolgoztunk a megbeszéléseken, személyzeti csoportokon a belénk vetített szelf- és tárgyrészek integrációján, hogy a különböző szerepű segítők hogyan váltak fontossá Evelinnek. Végül abból is ízelítőt nyújtok, hogy ezek a folyamatok hogyan tükröződtek a pszichoterápiás csoportok világában.

Kulcsszavak: terápiás közösség – színterek – serdülő – önsértés

 

 

Kincsesház

Klaniczay Sára

Megfigyeléstől a megfogalmazásig – Gondolatok a dadogás etiológiájához

Az elmúlt harminc év alatt nagyszámú dadogó gyermekkel folytattam egyéni, gyermekanalitikus pszichoterápiát. A dadogás kialakulására vonatkozó feltevésemet munkám során fogalmaztam meg.

Érdeklődésemet a téma iránt egy véletlen körülménynek köszönhetem: pszichológus pályám kezdetén négy súlyosan dadogó kisgyermekkel fordultak hozzám, szinte egyidőben. Ők voltak az első pácienseim, és gyógyulásuk után a kollégák folyamatosan küldtek újabb eseteket.

Tanulmányozni kezdtem a szakirodalmat. A dadogás etiológiája rendkívül változatos. Sok elmélet született, ezek egymásnak részben vagy egészben ellentmondanak, egységes irányzatokba foglalásuk is nehéz. Mindegyikben találtam igazságot, de nem fogadtam el végső konklúzióként, hogy „a dadogás multikauzális jelenség”, valamilyen egységes magyarázó elvet hiányoltam, úgy éreztem, hogy „egy láncszem hiányzik”.

Egy 3 éves kisfiú drámai viselkedése kapcsán a dadogás-probléma számomra összekapcsolódott a megkapaszkodás gondolatával. Ez arra ösztönzött, hogy Hermann Imre megkapaszkodási elmélete segítségével keressek magyarázatot a dadogás jelenségére.

Eseteim minőségi elemzése megerősítette azt a gondolatot, hogy a dadogás hátterében az anya-gyermek kapcsolat zavara, az anyában való megkapaszkodás frusztrációja feltételezhető.

Mivel a dadogás leggyakrabban a 3 éves kor körül, 2 és 4 év között kezdődik, vizsgálni kezdtem ezt az életszakaszt, az ösztönfejlődés és az Én-fejlődés dinamikáját. Úgy találtam, hogy ez az életkori periódus kritikus korszak a dadogás kialakulása szempontjából.

Egyre inkább természetesnek tűnt számomra, hogy a megkapaszkodás problémája 3 éves kor körül dadogáshoz vezethet, de egyéb okok is voltak, és így nem tudtam ezt az összefüggést megnyugtatóan elhelyezni ismereteim között. Vajon a frusztrált megkapaszkodás egy multikauzális jelenség „egyik oka” lenne?

Évek teltek el, míg rájöttem, hogy a közvetlen ok-okozati összefüggések kutatása nem a megfelelő út, tágabb térbe helyezve, nagyobb távolságból rálátva lehet csak a jelenséget értelmezni. Így jutottam el a „specifikus alaphelyzet” fogalmához. Ennek segítségével a dadogás etiológiájára vonatkozó feltevésemet az alábbi módon fogalmaztam meg.

Az anyában való megkapaszkodás frusztrációja a 3 éves kor körüli életszakaszban olyan alaphelyzetet teremt a gyermek számára, amely hajlamosít a dadogásra. A kiváltó okok sokfélék lehetnek.