A legfrissebb szám (2017 - május)

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

26. évfolyam, 2. szám, 2017. május

Tartalom

 

A szerkesztő előszava

Bokor László, Pál Krisztina

 

TANULMÁNYOK

A gyakorlat kérdései

Süle Árpád: Folyamatdiagnózis a gyakorlatban: Elakadások feltárása a kliens folyamatában négy perspektívában

Esszé tanulmány

Ormay Tom: A maga ideje

Elméleti tanulmány

Krékits József: Szabadság és időbeliség a daseinanalízisben

A gyakorlat kérdései

Soós Nóra: Az időzített krízis felismerésének jelentősége

 

 

MŰHELY

Műhelybeszélgetés – a Magyar Csoport-pszichoterápiás Egyesület vezetőségével – Kiss Tibor Cece, Pál Krisztina

 

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Viták, hozzászólások

Vita: A test – hol használjuk (hol nem) a terápiában? – Campos Anna¨ Juhász Krisztina¨ Szvatkó Anna¨ Merényi Márta

Vita: Az időt kontrolláló páciens – Fonyó Ilona ¨ Néveri Emese Ormay István¨ Torma Kálmán 

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 20. – Gács Boróka¨ Kissné Viszket Mónika ¨ Tornyossy Mária

Hírek, beszámolók

Konferenciák – Kiss Tibor Cece ♦ Lakos Eszter ♦ Lőrik Dóra, Rózsa Ildikó ♦ Takácsy Márta

Könyvismertetések – Csombók Bernadett¨ Krékits József¨ Mézes Janka¨ Takács Hilda¨ Tiringer István ¨ Tóth Zsuzsanna¨ Valkó Lili ¨ Varga József

Színházlevél – Páll Orsolya Emese

Múzeumlevél – Kácsándi Elvira

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

 

 

A szerkesztő előszava

Mire olvasóink kézbe veszik a Pszichoterápia idei második számát, már túl leszünk a lap13. konferenciáján, amely Sorsok fordítása címmel került megrendezésre, s a szervezés izgalmai után beigazolódik várakozásunk, hogy érdekes és érdemi diszkusszióknak sikerült teret adnunk.

Jelen számunk műfajilag kiegyensúlyozott: struktúráját a páros szerkezet jellemzi. A Tanulmányok részben két gyakorlati írás mellett két filozofikusabb olvasható, a Szakmai közéletben két vitát és két művészeti levelet közlünk. A műhelybeszélgetések sorozatában előző számunkban a CSAKIT vezetőségét láttuk vendégül a szerkesztőségben, most a Magyar Csoportpszichoterápiás Egyesülettel folytatott beszélgetés jelenik meg.

Örömünkre szolgál, hogy személyközpontú szemléletben folyó munkával kapcsolatos tanulmányt jelentethetünk meg. A szerkesztési folyamatban hosszú időn át érlelődött Süle Árpád Folyamatdiagnózis a gyakorlatban: Elakadások feltárása a kliens folyamatában négy perspektívában című munkája, amely személyközpontú megközelítéssel az egyén működésére mint folyamatra tekint. A szerző gyakorlati példákon keresztül szemlélteti, miként kezelhető e folyamat elakadása.

A gyakorlati kérdéseket bemutató tanulmány után Ormay Tom „filozófiai síkra csábítja” az Olvasót. A maga ideje című tanulmányában az időről és annak terápiás relevanciájáról elmélkedik a szerző; Krékits József az emberi lét egy kitűntetett vonását, az időbeliséget veszi a daseinaanalalízis górcsöve alá.

A Tanulmányok laprészt Soós Nóra Az időzített krízis felismerésének jelentősége című munkája keretezi. A gyakorlatorientált tanulmány egy, sok esetben csak utólag felismert folyamatra hívja fel figyelmünket, s szolgál iránytűként a jelenség megértésében és kezelésében.

Műhelybeszélgetés-sorozatunkban a pszichoterápiás-pszichológiai módszerek köré épülő egyesületek vezetőségével készítünk interjút. Hosszabb múltra tekint vissza a Magyar Csoport-pszichoterápiás Egyesület. A szerkesztőség vendégei – Gál Béla, Terenyi Zoltán és Linzenbold Ildikó – közösen bogozzák a történelem kusza szálait az interjúkészítőkkel. Mesélnek, többek között, a „régmúlt” csoportszcénájáról és a CSAKIT-tal (Csoportanalitikus és Kiképző Társaság) való viszonyukról.

A szerkesztőség új pályázatának ötletgazdái (Takácsy Márta és Valkó Lili, a folyóirat augusztusi számának összeállítói) érzékeny húrokat pendítenek. A hirdetések között olvasható pályázati felhívásukban arra bátorítják a kollégákat, hogy osszanak meg olyan, terápiás folyamatban megélt élményüket, mely megidézte bennük saját gyermekségük emlékét, s amely élmény azután meghatározóvá vált az adott terápiás kapcsolat szempontjából.

A több éve futó etikai rovatunk példáival elsősorban egy probléma kiélezése a célunk etikai szempontból. Elemzésüktől nem hihetőségük, valóságtartalmuk megítélését várjuk. Az esetpéldák célja, hogy az absztrakt etikai problémákat közelebb hozzák, érthetőbbé, kezelhetőbbé tegyék. Az esetpéldák olyanok, mint a számtanórák szöveges feladatai: „Kati vett a virágárusnál három piros tulipánt és két sárga nárciszt. Hány virága van Katinak?”A folyóirat nem matematikai, hanem etikai példákkal törekszik hasonlókra. A szerkesztőség által konstruált fiktív etikai dilemmák nem ritkán egyéb dilemmákat is kiélezhetnek. A szakember, a szakfolyóirat és szakma „dilemmázásáról” bővebben a Pszichoterápia következő, augusztusban megjelenő számában kínálunk érdekesnek ígérkező áttekintést.

A 20. etikai esetpélda képzettség, kompetencia, esetmegbeszélő csoportok szerepére irányítja figyelmünket etikai aspektusból. A kitalált események kapcsán Gács Boróka, Kissné Viszket Mónika és Tornyossy Mária fejtik ki álláspontjukat.

Több, mint egy évet tudhat maga mögött a „Testvita” (A test – hol használjuk (hol nem) a terápiában?). A tavalyi évfolyam első számában adtuk közre Merényi Márta vitaindító írását a testi kérdések pszichoterápiás vonatkozásairól. Azóta tizenkét – a szakma legkülönbözőbb területeiről érkező – szakember szólt hozzá a vitához. Campos Anna, Juhász Krisztina és Szvatkó Anna hozzászólása után Merényi Márta záró írása keretezi e folyamatot.

Folytatódik az előző számban Csuhai Csinos Klára gondolataival indított vita Az időt kontrolláló páciens témában. Jelen lapszámban Néveri Emese, Ormay István, Torma Kálmán és Fonyó Ilona kapcsolódnak az elindult közös gondolkodáshoz hozzászólásaikkal.

A beszámolók – konferenciákról, könyvekről – a hazai szakmai élet sokszínűségéről, gazdagságáról tanúskodnak. A májusi lapszámba jutott még bőven a 2016-os szakmai események beszámolóiból; továbbá hét könyv recenziója olvasható még e helyütt.

Páll Orsolya Emese érzékeny színházlevele és Kácsándi Elvira Freud és pszichoanalízis „áruba bocsátásán” megütköző múzeumlevele a kultúra dimenzióját beemelve színesíti a lapot.

A szakkönyv- és folyóiratlisták közreadásával, valamint a szakmai programok beharangozójával segítjük olvasóinkat, hogy naprakészek legyenek a szakirodalmi újdonságokkal és a szakmai közélet aktualitásaival.

Bokor László, Pál Krisztina

 

 

 

Tanulmány absztraktok

A gyakorlat kérdései

Folyamatdiagnózis a gyakorlatban: Elakadások feltárása a kliens folyamatában, négy perspektívában

Süle Árpád

 

A személy működésének folyamatként való felfogása a személyközpontú terápia egyik jellemzője. E nézet szerint az egészséges ember folyamatos fejlődésben és változásban van saját belső késztetései és az életében jelentkező kihívások hatására. A lelki problémákat pedig úgy lehet megérteni, mint ennek a folyamat jellegű fejlődésnek az elakadását. A folyamatdiagnózis – ebben a felfogásban – a személy folyamat jellegű működésében keletkező elakadásokat azonosítja a terápiás kapcsolaton belül és ezek feloldásához segít hozzá. A személyközpontú terápia fejlődése során az egyén működését négy perspektívából írták le folyamatként: jelentéstulajdonítási folyamatként, élményfolyamatként, kapcsolati interakciós folyamatként és egzisztenciális önmegvalósító folyamatként. Jelen tanulmány e négy perspektíva rövid leírása után ezeket a nézőpontokat gyakorlati szinten próbálja meg szemléltetni. Négy egymásra épülő gyakorlat kerül bemutatásra, melyek segítséget nyújthatnak a klienssel való munka elakadásának a feltárásában. Minden feladat leírása után  példa szemlélteti, hogy a gyakorlat milyen módon tárja fel a folyamat elakadását. Ezek a gyakorlatok használhatóak szupervízióban, esetmegbeszélésen vagy egyedül is.

Kulcsszavak: személyközpontú terápia – folyamatdiagnózis – szupervíziós gyakorlatok

 

 

 

Esszétanulmány

A maga ideje
Ormay Tom

Az esszé első felében a szerző, kultúrtörténeti forrásokra támaszkodva, az idő-fogalomról elmélkedik. Alapgondolat, hogy az idő valóságos, számolni kell vele, és hogy mindennek megvan a maga ideje. A külső és a belső idő komplementaritásának elvétől jut el a szerző a pszichoterápiás helyzetben megmutatkozó komplementaritáshoz, ahogy az én és a másik ideje valamint a kereteket adó objektív idő kiegészítik egymást. Amellett érvel, hogy a terápiás munkában a társas-én szintjén történik a közös munka, és csak az vezet igazi, tartós személyiségfejlődéshez, amit megfelelő időben és közösen lát meg a terapeuta és a betege. Az írás arra is kitér, hogy a különböző pszichoterápiák esetében hogyan változik a kezelésre szánt idő. Majd a regresszióval kapcsolatosan fejti ki véleményét a szerző. E fogalom helyett az újraélés kifejezést ajánlja. Értelmezése szerint a pszichoterápiában a jelenben van együtt a terapeuta a beteggel és közösen ismerik fel a feljövő asszociációban az újraélést. A megoldatlan múltat a jelenben kell felidézni. Az esszé végkövetkeztetése az, hogy a jelen az örökkévalóságban van: a múló idő az örök idő egy pillanata.

Kulcsszavak: külső és belső idő – komplementaritás – újraélés

 

 

 

Elméleti tanulmány

Szabadság és időbeliség a daseinanalízisben
Krékits József

 

Tanulmányomban a daseinanalitikus pszichoterápia szempontjából szeretném áttekinteni az emberi lét egy kitüntetett alapvonását, az időbeliséget, mely a daseinanalízist megalapozó, Heidegger által írt mű címében is szerepel: Lét és idő. Az időről ugyanakkor tudjuk, hogy számunkra véges, ahogyan az életünk is az. Mivel a világban való jelenlétünk „halál-felé tartó”, mellyel tisztában is vagyunk, különféle viszonyulásokat alakítunk ki a saját és mások halálával szemben. Tehát mind a kor, amelyben élünk, mind a különböző kórformák módosítják az ember hozzáállását mind a rendelkezésre álló időhöz, mind annak végéhez, a halálhoz. Ha az időbeliségben múlt, jelen és jövő nem hoz létre folyamatosságot, és valamelyikük különös jelentőségre tesz szert az ember számára, az legtöbbször részét képezi valamely problematikus világban-benne-létnek, esetleg kórformának. Azokat az összefüggéseket igyekszem bemutatni, ahogyan időbeliségünk átélése módosítja a halálhoz, a szabadsághoz és a hatalomhoz való viszonyulásunkat. Egy esetrészlettel is szeretném demonstrálni, hogy az álomban hogyan jelentkezik az időbeliség és a szabadság patológiája, és hogyan igyekszik a terapeuta megérteni és visszajelzéseivel módosítani a kliens által megélt világot, mely tartalmazza kettejük viszonyát is.  Gondolataimat irodalmi és nyelvi példákkal is igyekszem alátámasztani.

Kulcsszavak: időbeliség – autentikus önmaga-lét – halál-felé-való-lét – jelen-hedonizmus – utópia-szindróma

 

 

 

A gyakorlat kérdései

Az időzített krízis felismerésének jelentősége
Soós Nóra 

Szerző egy szinte mindenki által ismert, de többnyire csak utólag felismert jelenségről ír. Az időzített krízis egy olyan lélektani állapot, amelynek alapja elakadt gyász, kiváltó tényezője valamely idői vonatkozás. Különböző pozitív és negatív életesemény családon belüli idői egyezésére rátalálás nem ritka sem a mindennapokban, sem a pszichoterápiában. Időzített krízis lehetőségét hordozó esetekben maga a történés, amely mindig korábbi veszteség, lehet tudatos, de a hozzátartozó érzések feldolgozatlanul a tudattalanban rejtőznek. Fontos elkülöníteni ezt az állapotot a késleltetett gyász azon típusától, amikor az akut veszteséget elszenvedett személynek bármely okból nem volt lehetősége az akut gyász átélésére, de az egy nem sokkal későbbi esemény vagy időpont hatására normális gyászfolyamatként lezajlik. Szerző írásában Fedor Béla és Varga Violetta időzített krízis koncepciójának kibővítésére, a jelenség szélesebb körű megvilágítására vállalkozik. Hipotézise szerint az időzített krízis sok esetben egy folyamat, amelynek fázisai, rétegződése van. Ezek mielőbbi felismerése jelentős lehetőséget nyújt a feldolgozatlan veszteségek okozta élethelyzeti, szomatikus és pszichés krízisek prevenciója terén. A pszichoterápiás folyamatban pedig elejét veheti számos terápiás elakadásnak.

Kulcsszavak: veszteség – elakadt gyász – idő – krízis – veszteség feldolgozás