A legfrissebb szám (2017 - augusztus)

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata

26. évfolyam, 3. szám, 2017 augusztus

Tartalom

A szerkesztő előszava

Takácsy Márta, Valkó Lili

 

TANULMÁNYOK

Történeti tanulmány

Sarkady Kamilla, Tomcsányi Teodóra, Pintér Gábor, Teszáry Judith: A magyarországi pszichodráma történetének indulása, kitekintéssel napjainkig

Kutatási tanulmány

Zalka Zsolt: Minek néz, kinek lát? A pszichoterápiás diskurzus főbb pozíciói egy terápiás közösség nagycsoportjaiban

Esettanulmány

Stiblár Erika: Történetszövésben átalakulni – közös mesealkotás intermodális meseterápiával

Elméleti tanulmány

Juhász Erzsébet: Az élet győztesei és vesztesei – Sorsunk, életvezetésünk múltból érkező meghatározói

 

MŰHELY

Felmérés – Takácsy Márta: A Sorsok fordítása a statisztika fordításában – a Pszichoterápia folyóirat 13. konferenciájának tanulságai

Műhelybeszélgetés – az Integrált Kifejezés- és Táncterápiás Egyesület (IKTE) vezetőivel – Berger Noémi, Szőnyi Gábor

Pályázat – „Gyermekké tettél….” – Vedres Nóra

 

SZAKMAI KÖZÉLET

Görbe tükör

Valkó Lili, Pál Krisztina: Játsszunk otthon Pszichobeugrót!

Viták, hozzászólások

Az időt kontrolláló páciens – Roszik-Volovik Xénia ♦ Csák Annamária ♦ Kácsándi Elvira

Vita az etikai példákról – Tiringer István ♦ Terenyi Zoltán ♦ Mondok Árpád ♦ Kozma-Vízkeleti Dániel ♦ Kónya Ilona ♦ Rácz József

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 21. Árkovits Amaryl ♦ Bohák Kata ♦ Kozma-Vízkeleti Dániel

Levél a Szerkesztőhöz

Szőnyi Gábor: A múlt köde

Hírek, beszámolók

In memoriam Klaniczay Sára – Bokor László

Hírek, szakmai közéleti események – Bokor László ♦ Kiss Tibor Cece

Konferenciák – Kepics Zsanett ♦ Kiss Tibor Cece ♦ Pál Krisztina, Szőnyi Gábor ♦ Takácsy Márta ♦ Tremkó Mariann ♦ Valkó Lili

Könyv- és folyóiratismertetések – Berger Noémi ♦ Kerekes Zsuzsanna ♦ Pál Krisztina ♦ Tiringer István

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

 

 

Szerkesztői bevezető

Mióta a folyóirat változásai keretében összeállítói párosokként felelünk egy-egy lapszámért, izgalmas lehetőség nyílik, hogy a párosok saját kreativitásukkal átszőve formálják egyedivé a számot. Második éve alkotunk ebben mi ketten egy csapatot.

Mostani együttműködésünkben – a számhoz illeszkedő metaforát használva – több felnőttség lett: kevesebb szorongás, több egymásra hagyatkozás jellemezte a koncepció kialakításától az anyagok összefésüléséig. Ennek ékes bizonyítéka, hogy míg tavaly a legtöbb írás elkészültének határideje a mi vállunkat nyomta, idén a szerkesztőség többi tagjának is jóval meghatározóbb szerepet osztottunk ebben.

A szám „testre szabásakor” olyan terület megjelenítésén gondolkodtunk, mely kevéssé van jelen a lapban. Így jutottunk el a gyermekterápiák, majd a gyermekség tág koncepciójához, melyet az olvasó leginkább a Gyermekké tettél pályázatunk és a most is fiktív etikai esetünk írásaiban érhet tetten, s örömmel nyugtáztuk, hogy akadt olyan tanulmány is, ami ehhez a fókuszhoz kapcsolódik.

A téma, s egyikőnk augusztusi megjelenéssel egybeeső kerek évfordulója elmélkedésre indított minket a jubileumok sajátosságáról, melyben a gyermekség és felnőttség körforgásának filozófiai mélységű gondolata fogott meg minket. Gyerekkorban ünnepként éljük át nekünk szervezett szülinapjainkat, aztán eljönnek a felnőttség egyszerre nyomasztó és felszabadító évei, amikor magunk teremtjük, alkotjuk meg az ünnepeink keretét. Megtapasztal(hat)juk, hogy mi mozgatjuk életünk szálait. S ha ezt kellő bátorsággal tesszük, elérkezhet az a kerek szám, mikor újra mások ünnepelnek minket – akár munkásságunkat ünneplő külön lapszámmal.

A szám „fogantatásakor” még csak elképzeléseink voltak, hogy mit tarthat majd az olvasó jó néhány hónappal később a kezében, azután közösen izgulhattunk, mely tanulmányok állnak készen a megszületésre, megihlet-e elég hozzászólót az új vitaötlet, elkészülnek-e a hírek, könyvrecenziók és konferenciabeszámolók. A számban a folyóirat testvérkéjének, a 13. konferenciának utóéletét is nyomon követhetik több lapon és rovatban is – komoly statisztikák és komolyan vett komolytalanságok emlékeznek rá. S születőben az újabb találkozási lehetőség: a 2018-as rendezvény főcíme már megvan (Rend: a bontás rontás?), az egyesületi összekötőktől, a programokkal jelentkező kollégáktól és a szerkesztők kreativitásától fog függeni, hogy hogyan alakul identitása.

Akadt olyasmi is, amire nem készülhettünk: a szakmai közélet élénk mozgolódásának aktualitásairól kaptunk beszámolókat, a lap főszerkesztője is tollat ragadott, s olvasói szerepből a szerkesztőhöz címzett levelet, szomorú aktualitás, hogy a szakma nagy nevétől is búcsúznunk „kell”.

Az összeállítói folyamat végére már nem az volt a kérdés, hogy lesz-e elég tartalom, hanem hogy nehéz szívvel megválva tőlük, mely kész írásokat „adjuk örökbe” a következő szám összeállítóinak.

Méltóbb ajándékot pedig nehezen tudunk elképzelni negyven év jubileumára, mint a kezünk nyomát hordozó lapszám, a közös ötletelés, a szerzőkkel és szerkesztőkkel való együttműködés eredményeként létrejövő értékes írásokkal. S hogy melyikünk ünnepel? Azt bízzuk az olvasók fantáziájára.

Takácsy Márta, Valkó Lili

 

 

Tanulmányok

Történeti tanulmány

A jelenben is élő kezdetek

A magyarországi pszichodráma történetének indulása, kitekintéssel napjainkig

Sarkady Kamilla, Tomcsányi Teodóra, Pintér Gábor, Teszáry Judith

A tanulmány a pszichodráma hazai történetét foglalja össze a Magyar Pszichodráma Egyesület első ciklusának végéig. Részletesen bemutatja a kezdeteket, a szervezési nehézségeket és az értékeket, valamint az eltérő gyökerekből fakadó magyar pszichodráma-mozgalom összefogását egy közös, magyar egyesület megalakítása érdekében. Megismerhetjük az egyesület létrehozásának (1989) egyes lépéseit, a szakmai törekvéseket, a főbb célkitűzéseket. Ez a rész több tekintetben hiánypótló vállalkozás a hazai szakirodalomban, tekintve hogy az állampárti időkben született személyes szakmai kezdeményezések kevéssé dokumentáltak. A további fejlődést csak vázlatosan mutatja be a tanulmány, az elnököket, az egyesület kongresszusait és hosszabb külföldi kapcsolatait felsorolva. Mindez jelzi, hogy a pszichodráma még a diktatúra éveiben is úttörő szerepet töltött be a pszichoterápia, a személyiségfejlesztés hivatalos magyarországi elfogadtatása érdekében. Az iránta megnyilvánuló lelkesedés napjainkban is tart, a módszer egyre jobban elterjed, Európában is nagy becsületet szerezve magának az egyesület. A szerzők a Magyar Pszichodráma Egyesület első és második ciklusának elnökei, illetve kezdettől fogva vezető kiképzői.

Kulcsszavak: pszichodráma-történet – Moreno – Mérei Ferenc – Magyar Pszichodráma Egyesület – múlt és jelen

 

 

Kutatási tanulmány

Minek néz, kinek lát?

A pszichoterápiás diskurzus főbb pozíciói egy terápiás közösség nagycsoportjaiban

Zalka Zsolt

 

A különféle pszichés zavarokat ellátó intézmények között sok olyan van, ahol a szervezet professzionális szolgáltatását végző emberek nagy csoportja valamiféle szakmai megfontolásból „nagycsoportot” működtet. A budapesti Thalassa Ház is eme intézmények közé tartozik. A szervezetet alkotó emberek nagy csoportja és az általuk életre hívott speciális színtér, a nagycsoport viszonyát vizsgáltuk akciókutatásunk során.

Kutatásunkban azt próbáltuk megközelíteni, hogy milyen kölcsönös, reflektálatlan elvárások (félelmek, vágyak), hiedelmek és személyes kognitív konstrukciók illesztik egymáshoz a „racionális” jelentésadási folyamatokat a páciensek és a személyzet részéről a nagycsoport vonatkozásában, milyen köznapi attitűdök összegződése adja a professzionális pszichoterápiás munka hátterét, mi az az össz-közösségi „tájkép-mintázat”, aminek hátterén kirajzolódik a nagycsoport drámája.

Kutatásunk során félig strukturált kérdőívek segítségével kérdeztük a közösség tagjait, miképpen vélekednek a nagycsoport szerepéről. A válaszok szemikvantitatív vizsgálatában a bennük előforduló fogalmi metaforikákat elemeztük. Az így elénk tárult kép lehetséges magyarázata egy folyamat rajzolatát adja: a személyzet és a terápiás folyamat különféle fázisaiban lévő páciensek által képviselt pozíciók a tüköráttétel átdolgozásának közösségi szintű metadiskurzusát jelenítik meg.

Kulcsszavak: szervezet – nagycsoport – tudatelmélet – dialógus – tüköráttétel

 

 

Esettanulmány

Történetszövésben átalakulni – közös mesealkotás intermodális meseterápiával

Stiblár Erika

A mesemunka alkalmas arra, hogy egy időben teremtsen biztonságos egyéni, ugyanakkor tartalmas lelki munkára lehetőséget időnyomás mellett is. Halmozottan problémás kamaszok csoportjában az volt a célunk, hogy a tanulók rövid idő alatt jussanak el bizalmi kapcsolatok kialakításától az erőforrások mobilizálásán át a személyes megoldások szimbolikus kifejezéséig. Munkánk során a lélekrendező mesemunka szemléletét és az intermodális meseterápia eszköztárát alkalmaztuk, amely egy rendszerszemléletű, relaxációs és szimbólumterápiás alapokra épülő módszer. Az intermodális meseterápia a személyes narratívák kibontását támogatja archetipikus meseképek mentén. Kiindulópontja a népmese gazdag jelképrendszere, de a szimbolikus munkát az egyéni értelmezés elsődlegességével kezeli. A népmese megnyugtató és facilitáló is egyben; a mesemunka katartikus élmény kiváltására, valamint az összegzésre egyaránt alkalmas.

A tanácsadási folyamat három szakaszra tagolódott. Ebben az írásomban azt az ülést mutatom be részletesen, amelyen egyéni, majd közös mesealkotásban vezettük a tanulókat. Az esettanulmányban a személyes és kollektív narratíva kialakulását az egyik résztvevő anyagának kiemelésével követjük a meseszövésben, amelyben egymást erősítve jelennek meg az egyéni és közös történetek. 

Kulcsszavak: közös mesealkotás – egyéni fókusz – intermodális meseterápia – lélekrendező mesemunka – szimbólumterápia

 

 

Elméleti tanulmány

Az élet győztesei és vesztesei – Sorsunk, életvezetésünk múltból érkező meghatározói

Juhász Erzsébet

A tanulmány sorsunk, életünk alakulásának-alakításának a családi múltból eredő meghatározóit keresi. Követi a kérdés kutatásának fontosabb állomásait Freudtól napjainkig. Az utóbbi években előtérbe került az (inter-, illetve a transzgenerációs) átadás kérdése; számos pszichoterápiás irányzat – a pszichoanalízisen kívül például a családterápia, a transzperszonális és szomatoterápia, a hipnoterápia – foglalkozik vele, kialakulóban a transzgenerációs pszichoterápia is. Ezeknek szinte mindegyike felveti a generációk közötti sorsátadás mikéntjének kérdését is. Az Eric Berne által megalapozott tranzakció-analízis (TA) központi témájaként tárgyalja a sorsot meghatározó tudattalan élettervet, a sorskönyvet; a TA mint pszichoterápia rendszerint éppen a sorskönyv megváltoztatására törekszik. Ennek jobb megragadásában segítik a terapeutát a TA olyan diagnosztikai eszközei, mint a sorskönyvi mátrix, amely a személy viselkedését, önértékelését, életvezetését meghatározó szülői üzenetek és hatások összefoglaló ábrázolása. A távolabbi generációkból eredő hatások feltárása érdekében javasolható a sorskönyvi mátrix kiegészítése a genoszociogrammal és a szociális atommal. A transzgenerációs átadás kutatása különösen intenzív a holokauszt-kutatások terén (gondoljunk csak Virág Teréz munkáira). A trauma átadására vonatkozó elgondolásokat ismertetjük Berne-től mai magyar szerzőkön át egy mai tranzakcióanalitikus kutató, Gloria Noriega hipotéziséig. A transzgenerációs megközelítést részben az irodalomból, részben a szerző munkatársai, illetve saját munkájából vett esetvignetták illusztrálják. A gondolatsort a transzgenerációs átadásról folytatott kísérletek és hipotézisek rövid ismertetésével, majd a transzgenerációs trauma terápiás tapasztalataiba való rövid bepillantással zárjuk.

Kulcsszavak: sors – transzgenerációs átadás – tranzakció-analízis (TA) – tudattalan kommunikáció