A legfrissebb szám

Pszichoterápia

A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata
28. évfolyam, 1. szám, 2019. február

Tartalom

A szerkesztő előszava

Berger Noémi, Kiss Tibor Cece

TANULMÁNYOK

A gyakorlat kérdései

Horváth Klára, Biró Gergely, Imre Gábor, Takácsy Márta: „Átcsúszni a változás száján” Teamben történő nagycsoportvezetés a Pszichoterápiás Hétvégen

A gyakorlat kérdései

Szél Erzsébet: Határon innen és túl: pszichoterápiás szemlélet az iskolapszichológus munkájában

A gyakorlat kérdései

Szőnyi Gábor: A neutralitás funkcionalitása és funkcionalitásának határai

Kincsesház

Robert K. Kaplan: A sérülés dinamikája az encounter csoportban: hatalom, hasítás, az ellenállás hibás kezelése. Fordította: Lovas Zsuzsa, Szabó Judit

MŰHELY

Egyesületi sarok

Magyar Viselkedés-, Kognitív és Sématerápiás Egyesület: A sématerápia szerepe az egyesületben és a képzésben – Unoka Zsolt

Műhelybeszámoló

Kiss Paszkál, Kövesdi Andrea, Kovács Dóra, Szummer Csaba: Párbeszéd az önismeretről a felsőoktatásban és azon túl. Beszámoló a képzőhelyek szakmai fórumáról

Műhelybemutatás

Valkó Lili: Ankét a Pszichoterápia folyóirat hasznosíthatóságáról a klinikai és szakegyesületi képzésekben

SZAKMAI KÖZÉLET

Szerkesztőségi állásfoglalás

Szerkesztőségi állásfoglalás a megjelentetéstől visszavont MAKOMP-interjúval kapcsolatban

Viták, hozzászólások

A terápiás gyakorlat etikai kérdései 26. – Boros EditKőtörő Emese Muth Veronika

Hírek

In memoriam – Kozma-Vízkeleti Dániel – „Az érdeklődés visz közel a kliensekhez” Közösségek létrehozója: Emlékezés Rátay Csaba kiképző család-pszichoterapeutára

Beszámoló

Filmlevél – A viszony (The Affair) – András Felicia

Konferenciák – Arató Domonkos ♦ Borsányi Árpád, Radnóti Katalin ♦ Kútvölgyi Andrea ♦ Hámor Éva ♦ Kissné Viszket Mónika ♦ Lőrik Dóra ♦ Horváth Klára

Könyvismertetések – Szőnyi Gábor Tiringer István ♦ Tiringer István

Szakkönyv- és folyóiratlisták

Szakmai programok

Szerkesztőségi közlemények

A szerkesztők előszava

Minden szám összeállításakor megtapasztaljuk, hogy az előzetes terv és a végül összeálló szám milyen messze van egymástól. A tervezés elején még a Tanulmányok laprész megtöltése okozta a legnagyobb fejtörést és egy gazdag Műhely résszel számoltunk. Mire a lapzárta elérkezett, addigra egy változatos tanulmányokban gazdag, de soványabb Műhely résszel rendelkező szám képe rajzolódott ki előttünk.

A tanulmányok sorát a Pszichoterápiás Hétvég nagycsoport-vezetésének egy krízishelyzetből született újítás bemutatása nyitja. Horváth Klára, Biró Gergely, Imre Gábor és Takácsy Márta jegyzi a cikket, ami izgalmas betekintést nyújt a stáb működésébe és az új helyzet hozta dilemmákba, nehézségekbe. Ugyanakkor jó példája a tanulmány annak, hogyan lehet egy váratlan fordulatból hosszabb távon előnyös újítást bevezetni. Nagy örömünkre az iskolapszichológia területéről is közölhetünk egy módszertani kérdéseket őszintén és szemléletesen bemutató tanulmányt Szél Erzsébet tollából. Szinte minden terápiás irányzatban és szettingben fontos kérdés a terapeuta neutralitása. Ezzel a témával foglalkozik Szőnyi Gábor alapos és átgondolt tanulmánya pszichoanalitikus nézőpontból. Kincsesház rovatunkban Robert K. Kaplan 1982-es tanulmányát jelentetjük meg újra, amely az encounter csoportokban megjelenő sérülés dinamikáját tárja fel. A megjelenés apropóját Kiss Paszkál, Kövesdi Andrea, Kovács Dóra, Szummer Csaba Műhely laprészben olvasható írása adta, amely a felsőoktatási önismereti csoportokról tavaly szeptemberben rendezett szakmai fórumról tudósít.

Nemrégiben a VIKOTE neve Magyar Viselkedés-, Kognitív és Sématerápiás Egyesületre módosult. Szintén a Műhely laprészt gazdagítja Unoka Zsolt írása Egyesületi sarok rovatunkban, amely azt mutatja be, hogyan integrálódott a sématerapeuta képzés az egyesület képzési rendszerébe.

Tavalyi legutolsó lapszámunkban meghirdettünk egy pályázatot Kultúrák találkozása – multikulturalitás a pszichoterápiában, tanácsadásban címmel, ami nem hozta meg a várt érdeklődést. Talán az időzítés nem volt ideális, vagy más okból, összesen egy pályamű érkezett, amely nem is felelt meg a pályázati kiírásnak, így jelen lapszámunkban nem közlünk pályaműveket. Holott a téma bizonyára sokakat érint és aktuális. A továbbiakban – már pályázaton kívül – szívesen fogadunk írásokat ebben a témában.

Lassan hagyománnyá válik folyóiratunk decemberi ankétja. Ezúttal a tanulmányi bizottságok, pszichoterápiás képzőhelyek képviselőit hívtuk meg eszmecserére, amelyen 22 szervezet vett részt. Erről készült összefoglalónkat is megtalálják a Műhely laprészben.

A Szakmai közélet laprész a szokásos változatosságot hozza. Készítettünk egy műhelybeszélgetést a MAKOMP Egyesülettel, amelynek közléséhez végül az egyesület nem járult hozzá. Ennek háttértörténetét és vele kapcsolatos nézeteinket Szerkesztőségi állásfoglalásban tárjuk az olvasók elé.

Etikai rovatunkban ezúttal egy többszörös szakmai etikai problémákat felvető eset jelenik meg, ahol egy terapeuta némi hátsó szándékkal küld tovább egy esetet egyik kollégájának, akinek azonban megkérdőjelezhető a szakmai képzettsége.

Mindig öröm, ha a szakmai programok és könyvek ismertetése mellett más kulturális élményről is olvashatunk beszámolót. András Felícia filmlevelében A viszony című sorozat egyik szereplőjét elemzi szakmai szemmel.

Izgalmas szakmai feltöltődést kívánunk Olvasóinknak.

Berger Noémi, Kiss Tibor Cece

Tanulmányok absztraktjai

A gyakorlat kérdései

Átcsúszni a változás száján”1

Teamben történő nagycsoportvezetés a Pszichoterápiás Hétvégen

Horváth Klára, Biró Gergely, Imre Gábor, Takácsy Márta

A 2016-os Pszichoterápiás Hétvég (PsziHé) szervezőstábja egy nappal a rendezvény előtt az egyik nagycsoportvezető hirtelen kiesése miatt a helyzet gyors megoldására kényszerült. Úgy döntöttek, hogy nem egy másik vezetőt kérnek fel a PsziHé négy nagycsoportjának vezetésére, hanem összehoznak a jelentkezők közül egy nagycsoportvezető teamet, amelyik folyamatosan dolgozik a nagycsoporttal, és közülük kerül ki a másik vezető. A csoport maga alakította ki munkamódját és döntött a teamszerű működés mellett.

A tanulmány szerzői tagjai voltak ennek a hat fős teamnek. Jelen írásban azt mutatják be, hogy hogyan épült fel a krízishelyzetben kialakított munkamód, amely a nagycsoport megértésére is hatással volt, és milyen tapasztalatokat szereztek általa. A tanulmányban nem vállalkozunk arra, hogy a nagycsoportvezető team hatását a nagycsoport működésére teljeskörűen vizsgáljuk. Tapasztalatunk szerint mindenképpen jelentős hatása van annak a nagycsoport folyamatainak megértésére, hogy az eseményeket nem egy páros dolgozza fel, hanem egy csoport. A tanulmány ennek jellegzetességeit igyekszik számba venni a nagycsoport és a nagycsoportvezető team munkájának mentén.

Kulcsszavak: Pszichoterápiás Hétvég – nagycsoportvezető team – nagycsoport vezetés – regresszió – tükröződés

1A cím Nádasdy Ádám Maradni, maradni című verséből vett idézet alapján született, mely az egyik nagycsoporton hangzott el

A gyakorlat kérdései

Határon innen és túl: pszichoterápiás szemlélet az iskolapszichológus munkájában

Szél Erzsébet

A pszichoterápia és az iskolapszichológia fogalma legtöbbször feloldhatatlan ellentétként jelenik meg a pszichológiai és pszichoterápiás közegben, miközben a hazai és nemzetközi szakirodalom az iskolapszichológusi feladatok elemzése kapcsán az utóbbi évtizedekben erőteljes elmozdulást jelez a diagnosztikai tevékenységtől a direkt és indirekt mentálhigiénés intervenciók és ellátás irányába. A 20-21. század társadalmi változásainak következtében az iskolák szocializációs szerepe bővült, az iskolákban megjelentek a pszichológusok, amit követett a pszichés zavarok helyi ellátásának igénye, de erre az iskolapszichológusi hálózat nem alkalmas. A szülők, gyerekek, pedagógusok segítése valódi terepmunka folyamatosan újratermelődő kihívásokkal. Az iskolapszichológus speciális munkafeltételei sajátos működésmódot kívánnak, és gyakran határhelyzetet teremtenek a pszichoterápiás beavatkozások spektrumán. Kiemelten fontossá váltak a magas szintű és komplex diagnosztikai és terápiás ismeretek a gyermek számára megfelelő ellátási formák biztosításához iskolai intervenció és továbbküldés esetén is. A tanulmány egyik célja, hogy illusztratív példákkal mutassa be a pszichoterápiás szemlélet létjogosultságát az esetkezelésben. Másik célja, hogy felhívja a figyelmet az iskolapszichológusi és a terápiás munka határhelyzeteire a preventív szemléletben végzett problémafeltárás, krízisintervenció, komplex személyiségfejlesztés és a pedagógus kiégés-prevenció területén.

Kulcsszavak: iskolapszichológia – módszertan – intervenciók

A gyakorlat kérdései

A neutralitás funkcionalitása és funkcionalitásának határai

Szőnyi Gábor

A neutralitás az analitikus munkamód, kompetencia része: képesség és hajlandóság arra, hogy neutrális legyek. A neutralitás az érzések, késztetések, gondolatok, cselekvések, emlékek, fantáziák, feltételezések szűrés nélkül befogadása, egyenlő távolságban-közelségben fogadva azokat, tekintet nélkül arra, hogy kívülről jön, az analitikusból jön, vagy a páciens és az analitikus között „van a levegőben”. Munkahipotézisbe fordított ideálnorma, ami kitágítja az analizált megértésének terét. A neutralitás azt a szándékot is jelenti, hogy az analizált különböző részeit, narratíváit ítéletmentesen szólítsuk meg.

A szerző különbséget tesz befogadási és intervenciós neutralitás között. Tárgyalja a fogalom gyakran kritizáló, visszautasító használatát, megkülönböztetve azt az érzelmi közömbösségtől, az absztinenciától, a merevségtől és a névtelenségtől. Érvelése szerint a neutralitás mint az analitikus alapszabály összetevője a standard analízisben funkcionális. Ezzel szemben a különböző pszichoanalitikus alapú pszichoterápiák az alapszabály és a terápia strukturált-fókuszált menetének kombinálásával dolgoznak; ezért a neutrális beállítottság funkcionalitása korlátozott. Arra szólít fel, hogy dolgozzuk ki a neutralitás hasznosságának határait ezekben az eljárásokban, ahelyett, hogy a neutralitás fogalmát kárhoztatnánk.

Kulcsszavak: neutralitás – pszichoanalitikus módszer – technikai fogalmak – pszichoanalitikus pszichoterápiák – magánelmélet

Tanulmányok

Kincsesház

A sérülés dinamikája az encounter csoportban: hatalom, hasítás, az ellenállás hibás kezelése

Robert K. Kaplan

A hatvanas évek Amerikájának Európára is átterjedő társadalmi mozgalmai közé tartozott a robbanás szerűén megnőtt érdeklődés az egyén, a személyiség fejlődésének segítése iránt. A „psycho-boom” fő hordozóját csoportmódszerek adták. Rogers szemléletében nem tett különbséget gyógyítás és fejlesztés-tanácsadás között, s a személyiségek valódi találkozását leíró morenoi „encounter” lett az alkalmazott eljárások gyűjtőfogalma. Maguk a technikák a pszichoterápiás és a tréning csoportok gyakorlatából jöttek. A vonatkozó vizsgálatok azt mutatták, hogy a személyiségfejlesztő programot (personality development growth center) és a terápiát (mental health center) felkeresők között a különbséget önmeghatározásuk – pszichés betegségtudat vállalása/elutasítása – adta, míg a neurotikusság mértékében nem volt eltérés a két populáció között. A csoportvezetői oldalról a különbséget a terápiás felelősség – szolgáltatói felelősség közötti eltérés adná. Az kiderült, hogy a csoport eredményes, az egyénitől eltérő hatásmechanizmusú formáció. A tapasztalatokat Lieberman és munkatársai foglalták össze (Lieberman, M., Yalom, I., Miles, M.: Encounter groups: First facts. New York, 1973, Basic Books).

Hazánkban az intenzív terápiás csoportozás és az „önismereti” csoportok elterjedése a hetvenes-nyolcvanas évekre esett. 1981-ben a Magyar Pszichiátriai Társaság Pszichoterápiás Szekciójának Csoportpszichoterápiás Munkacsoportja keretében Tomcsányi Teodóra és Szőnyi Gábor vezetésével szerveződtek az első csoportpszichoterápiás szemináriumok. A szemináriumokhoz készült fordításokból állt össze a Csoport-pszichoterápiás szöveggyűjtemény, amelyben Kaplan tanulmánya is megjelent.

Egy hatékony eljárásnál számolni kell nemkívánatos hatással, mellékhatással, még akkor is, ha azt szakszerűen, felkészülten alkalmazzák. Az alábbi tanulmány erre hívja fel a figyelmet.

Az újraközlést a különböző egyetemi és posztgraduális képzésekben elterjedten előírt önismerti csoportozás körüli vita teszi aktuálissá.

Az „önismereti” megjelölés inkább tudás begyűjtését sugallja, eltér a megfelelő nemzetközi szavaktól. Az „encounter” az interperszonális találkozás élményét hangsúlyozza, míg az experiential (self-experiential) group, a Selbsterfahrungsgruppe az önmagam megtapasztalását helyezi előtérbe. A tanulmány fordításában ezért meghagytuk az eredetit jobban tükröző „encounter” szót, de ha behelyettesítjük „önismeret”-tel, a tárgyalt problémák ugyanazok.

A szerkesztő

Vissza az előzőre